Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
4 ^Mítian 1988. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT Elhalkul a kocsma Segít az adó... A panasz tulajdonképpen már nem aktuális, hiszen annak tárgya, az a bizonyos kocsma Szigethalmon már csak október 30-ig bosszantja a környék lakóit, s azután végleg bezár. De nem azért került pont egy három éve húzódó ügy végére, mert intézkedtek az illetékesek. A huzavona több éven keresztül tartott, s ez az, amiért érdemes szólnunk a történtekről, mely sajnos nem számít egyedinek. Nem hiszem, hogy az Aradi utca lakói nem szeretik a zenét, de talán érthető, ha a hét minden napján nagy hangerővel, közvetlen közelükben szóló elektromos orgona muzsikáját megelégelték. Hallgathatták három éven keresztül, egyetlen szünnap nélkül, sokszor este kilenc óra után is. A zenehallgatáshoz megfelelő hangulat szükségeltetik, s bár az idegesebb emberre olykor nyugta- tólag hat a muzsika, de az effajta hangos zene, amely a kocsmából hallatszik, inkább borzolja az idegeket. A környék lakói három évvel ezelőtt fordultak először a tanácshoz, segítséget várva. A falugyűlésen is szóltak a kocsmáról minden évben, de választ sem kaptak panaszukra. Leveleztek az országgyűlési képviselőjükkel is, kevés eredménnyel. Igaz, egyszer összehívtak eáy utcagyűlést, amelyen az áfész illetékesei igyekeztek meggyőzni a lakókat a kocsma hasznosságáról, a bevétel növelésének fontosságáról. A talponálló környékén lakóknak csak a zaj, a hangos zeneszó maradt, részegek ran- dalírozása, és még sok minden, ami egy ilyen helyen megtörténhet. Még két hónap és mindez véget ér. Nem is gondoltuk volna, hogy a mostanában oly sokat bírált adótörvénynek jótékony hatása is lehet. A bérlemény tulajdonosa ugyanis erre — és a bérleti díja körüli vitára — hivatkozva mondta fel az áfésszel kötött szerződést. Így a kocsma október 30-án végleg bezár. Az adótörvény tehát néhány hónap alatt „elvégezte” mindazt, amihez a hatóságoknak, hivatalos személyeknek három esztendő is kevés volt, visszaadta a környék lakóinak nyugalmát. U. E. Erős akaratú asszony Kádár Jenöné, a Fóti Gyermek- város igazgatója. Ez kiderül abból, hogy következetesen küzdött a családias nevelés — intézményen belüli — bevezetéséért, és az ahhoz szükséges körülmények megteremtéséért is. A múlt esztendőben két ízben is foglalkozott lapunk ezzel a témával. Annak kapcsán, hogy Vajai Tamás, a Kereskedelmi Tervező Intézet igazgatóhelyettese elkészítette az építészeti átalakításhoz szükséges terveket. Apró lépésekkel Ám a kiviteli tervek megrendelése késett. Aztán elmaradt. Talán mondanom sem kell, hogy ennek a népgazdaság nehéz helyzete az oka. Pedig a terv megvalósításának pedagógiai indoklása — eléggé meggyőző. Hogy Kádár Je- nőné mégis ennek jegyében gondolkodik, azt az apró változások bizonyítják, amelyeket a látogató tapasztal. Abból a 3,2 millió forintból, amelyet a felügyeleti szervektől kaptak, olyan korszerű bútorokat vásárolnak, amelyek emlékeztetnek az otthoni környezetre. A felújítási keretből elvégezték az elektromos hálózat korszerűsítését. Így lehetőségük lesz majd az új fali konnektorokba minden gyermek számára egy olvasólámpát csatlakoztatni. Korábban már felújították a kazánházat, most a belső fűtéshálózat kerül sorra. Próbálják tehát fokozatosan megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a kollégiumi rendszer helyett a családias nevelés körülményeit segítik elő. Ám egy bizonyos határon túl — ha a belső tereket nem szervezik át — nem tudnak továbblépni. Hiszen vannak olyan funkciók,1 feladatok, amelyekhez nincs megfelelő helyiség. Egyetlen tankonyha közel sem elegendő kétszáz lány konyhai ismereteinek bővítésére. Milliószor átgondolják, megbeszélik, mit végezzenek el, hogy ne költsék feleslegesen a pénzt. Az egyik leányotthonban például a hodálynyi előtérből leválasztottak egy részt, ahol a még fiatalkorú, de már munkába álló lányok lakhatnak nyolcán. Ez is egy lépés. amely a családias neveies felé vezet. Mindezeket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem: semmiképpen sem szabad lemondani a végcélról. Még akkor sem, ha minden erőt a népgazdaság — anyagit is — talpra állítására fordítunk. Legyen szó az ipari struktúra átalakításáról, vagy a hazai szellemi kapacitás még jobb kihasználásáról — akkor sem tekinthetünk el a felnövekvő nemzedék megnyerésétől. Igaz ugyan, hogy mindhárom pénzbefektetést igényel — de óriási nyereség reményében. Lehet, hogy első olvasásra ez elég furcsán hat, mintha valamifajta technokrata szemléletet akarnék pártolni. Szó sincs róla! Ellenkezőleg; nagyon is az ember pártján vagyok, akiről mintha itt- ott megfeledkeznének mostanában. Látszólag — de remélem, nem végleg! — a gyermekváros építészeti megújítása lekerült a'napirendről. Jóllehet új „gazdát” kapott az intézmény, most már nemcsak hároméves, hanem háromtól tizennyolc eves korukig az Egészségügyi Minisztérium gondjaira bízták a család nélkül felnövő gyerekeket. Nem véletlenül fogalmaztam így, mert hiába kaptak új elnevezést, az mit sem változtatott azon a problémán, hogy úgy nevelődnek a kicsinyek, hogy a hátuk mögött nincs család. Továbbra is a társadalom gondja az övék, s az is: ki pótolja az otthon hiányát. Talán mondhatjuk úgy, hogy ami a nevelés technikáját illeti, abban továbbra sem történt változás. A világ sok más fertályán karitatív szervezetek is foglalkoznak ezzel. Most, amikor a magyar társadalom fejlődésének' jeléhlé- gi fokán a gazdaságban, a politikában nyitás történik, reményünk lehet arra, hogy e probléma megoldásában is megkezdődhet e folyamat. Felújításra érettek Mire gondolok? Például arra, hogy a mi társadalmunkban is részt vállalhatnának különféle szervezetek a gyerekek neveléséből. Igv például a Hazafias Népfronttól kezdve a hazánkban működő sokféle egyházon keresztül netán maHa harc, legyen harc! (11.) Faiufelvirágoztatási terv C sámpa Emánuelnénak a kotnyeleskedő újságírókkal való lelki rokonságáról Harácson senki sem beszélt. Pedig ő is, miként a sajtó egynémely toliforgatója, szerette továbbadni értesüléseit. Hogy ennek a nyilvánvaló hasonlatosságnak a felismerése mégsem vált általánossá, annak egyetlen oka lehet: Csámpa Emánuelné információ- áramoltatását senki sem próbálta gátolni. Ö ugyanis sohasem hajlott volna meg az olyan érvek előtt, mint például, hogy „ez önmagában nézve igaz lehet, de nem jellemző”; vagy: „az ilyesminek a kiszivárogtatása az odafönti elvtársak szerint nem időszerű", mert Csámpáné annyit sem tartott a főszerkesztőktől, mint a vércse a galambtól. Éppen ezért, amikor hazafelé ballagva sikolyt hallott Tyukodi házából, eredeti szándékát rugalmasan megváltoztatva, özvegy Csipegető Ká- rolynéhoz zörgetett be a friss hírrel: Anasztáz fojtogatja a feleségét, özvegy Csipegető Károlynénak szokása szerint most is megrándult a bajusz- kája a boldog izgalomtól, _s képzelőerejének megfeszítésével megpróbálta kitalálni, milyen beszédet mond majd Apostol Loránd tisztelendő úr a szerencsétlen asszony temetésén. Meghányták-vetették a szóba jöhető okokat és következményeket, majd elhatározták, hogy haladéktalanul meglátogatják a Tyukodi házaspárt, mintha mit sem sejtenének a várhatóan elébük táruló tragédiából. Amíg azonban odaérnek. ismerjük meg a sikoly előzményének olyan hiteles történetét, mintha egy többszörösen ellenőriztetett kommünikében olvasnánk. Tyukodi, amikor este hazaérkezett, azzal váltotta ki felesége csodálkozását, hogy munkaruhája helyett az egyik szép öltönyét viselte. A következő meglepetés oka pedig az volt, hogy egy űrlapot tett az asztalra és hangjában szokatlan melegséggel így szólt: — Jucikám. angyalom, neked olyan szép gyöngybetűid vannak, töltsd ki, légy szíves, ezt a papírt, mert jelentkezni akarok a defterdári technikum esti tagozatára. Az asszony vállat vont. mint aki nem bánja, de túlságosan nem is helyesli ezt az elhatározást. Mikor a „munkaköre” rovatba beírta, hogy „traktorvezető”, Tyukodi elnéző mosollyal így szólt: — Sejtettem, hogy el fogod rontani. Jucikám, ezért hoztam többet is ebből a jelentkezési lapból. Ide ebbe a rovatba ne azt írjad, hogy traktorvezető. hanem azt, hogy a Déli Verőfény Termelőszövetkezet ágazatvezetöje. Mivelhogy délelőtt óta ez a beosztásom. Ekkor ejtette el Tyukodiné a tollat, s ekkor tört fel a sikoly a torkából. (Csámpa Emánuelné ezt hallotta.) Boldogan, forró szerelemmel nézett férjére, ölelte, csókolta a nagyszerű embert és a fülébe suttogta: — Ha eloltjuk a villanyt, azt csinálhatsz velem, amit akarsz. — Ezek szerint köztünk nem lesz semmi változás — nevette él magát a nagygépudvar vezetője. Később, mikor már az űrlapot is kitöltötték, Tyukodiné megkérdezte: — Ezért öltöztél hát ünneplőbe? — Ezért is, de nemcsak ezért. Délután békítő tárgyaláson voltam a tömegszervezetek székházában. Jóvári Károly népfrontelnök és Békés János párttitkár hívott oda egykori vőlegényeddel, Kuczug Leóval együtt. — Mit akartak a Leóval? Hisz az most már rangban messze mögötted kullog! — Azt mondta Békés János, hogy vezetők között tűrhetetlen az a kisszerű piszká- lódás. amit mi Leóval egymás bosszantására folytatunk. Ha- rács állítólag másról sem beszélt, mint arról, hogy mi hogyan törlesztünk egymásnak. Felszólított bennünket, hogy fogjunk kezet, ami történt, felejtsük el, és legyünk jó szomszédok. — Tán még azt is szeretné, hogy én barátkozzak a Terussal! Még mit nem! — Rólatok nem esett szó... Jóvári Károly meg arról beszélt, hogy ha azt az energiát, amit egymás hántására fecséreltünk. Harács .felvirágoztatására fordítanánk, még a defterdári vezető elvtársak is gondolnának ránk, amikor a kitüntetéseket osztogatják. gánkezdeményezésben létrejött vállalkozások is. Természetesen ez magába rejti annak lehetőségét, hogy sajátos — nem gazdasági! — erkölcsi versenyre késztetik az államot. Ám gondolhatunk a verseny helyett együttműködésre is. Ügy vélem, leginkább így tudnak megfelelni a hazai igényeknek. De ha már az igényekről esik szó, egy kissé eltértünk a Fóti Gyermekvárostól, s a családias neveléstől. S még mindig nem válaszoltunk a hol kérdésre. Tulajdonképpen, ha az épületek műszaki állagát vizsgáljuk Foton, talán az a megállapítás illik leginkább rájuk: felújításra érettek. Erkölcsi érdek Az jutott eszembe, miközben a műemléki kastély védett parkjában jártam, hogy annak idején minden egységet, pavilont valamilyen szervezet támogatásával hoztak létre. Vajon hogyan hatna, ha ismét kérnék az ilyen társadalmi segítséget? Hiszen amit az állam nem tud megoldani, azt rendszerint a társadalmi összefogás kategóriájába teszik át. Ám ma erőteljesen érvényesül életünkben a gazdasági racionalitás. Pedig itt vannak ezek a gyerekek — akikért tenni kellene. Vennes Aranka A repülésbiztonságért A repülés biztonságát szavatolja egyebek között a folyamatos és magas színvonalú karbantartás. Elképzelhető, hogy a jövőben a pilóták egy részét is földi munkára osztják be. Képünkön: folyamatosan karbantartják a repülőgépeket Budaörsön (Erdősi Ágnes felvétele) Évtizedeken át gyűjtötték az emlékeket Hajdani aratásokat idéznek Az egykori paraszti porta olyannak tűnik, mintha gazdája nemrég tért volna vissza a szántóföldjéről. Az aratáshoz használatos kasza, sarló, kévekötő és a kaszakövet tartó tok- mány a helyén pihen. A helyszín Szigetszentmíklóson a hel.v^ történeti múzeumhoz tartozó udvar, ahol a szántóvető ember létfontosságú munkaeszközeit hangyaszorgalommal gyűjtötték össze az utókornak. A múzeum vezetőjének, Vöő Imrének irodájában a kutató tekintet megakad olyan tárgyakon, beszédes dokumentumokon, amelyeket évszázadokon, sőt évezredeken át őrzött a föld mélye. A sok apró lelet közül több jókora malomkerék, vagy az egyik vitrinben néhány al— Te már rég megérdemeltél volna egy-két plecsnit. — Hogy folytassam: Leó rögtön felajánlotta, ö felvirágoztatja Harácsot, ha én nem akadályozom. Miért akadályoznám, még tapsolok is neki, mondtam erre. Ha viszont úgy adódna, hogy mégsem sikerül neki a felvirágoztatás, akkor ö se akadályozzon engem az áskálódásaival, mert majd én megmutatom: falunknak lesz nagyszerű múltja és jövője is! Békés János itt közbeszólt: talán nyelvbotlásból mondtam, hogy a falunak lesz nagyszerű múltja? De erre én azt válaszoltam, hogy az én pozíciómban már nyelvbotlásról szó sem lehet, ha nem is papírról olvasom, pontosan azt fejezem ki, amit mondani akarok. Csodálkoztak mind a hárman, de a faiufelvirágoztatási tervet sem Leó nem árulta el, sem én. Zörgettek a kisajtón, Tyukodi kinézett az ablakon és így szólt: — A banyák jönnek. Engedd be őket, és legyél nagyon kedves hozzájuk, mert messzeható tervem van velük. N incs az a népszerű újság, amely másnap a banyákéhoz hasonló sikerrel tette volna a faluban közhírré, hogy Tyukodi Anasztáz nagy vezető lett a Déli Verőfényben. A hír az ő terjesztésükben azért vált nagyon érdeklődést keltővé, mert néhány homályosan megfogalmazott mondattal azt is sejteni engedték, hogy az öreg Kancsuka István alighanem nagy disznóságot csinált, ha egyik napról a másikra nyugdíjba kellett zavarni. Cseri Sándor ma nagyságú őrlőkő tűnik ki. Ez utóbbi a még nagyon kezdetleges gabonafeldolgozásra utal. A szerkezetbe illeszthető malomkövek viszont jóval későbbi eredetűek. A vízimolnárok fennmaradt hagyatéka:. Vöö Imre minden fellelhető darabhoz tud szakmai magyarázatot, vagy érdekes történetet mondani: — Földrajzi fekvésénél fogva bizony gyakorta mosták árvizek a szentmiklósi határt. Történt plédául 1775-ben, hogy övedzésig — övig — ért a víz. Az aratók csak sarlóval tudták levágni. A korabeli krónika szomorú aratásként jegyezte fel ezt az esztendőt. Ezt megelőzően pedig 1723 augusztusában olyan nagy volt a jégverés, hogy a levágott cs már keresztben lévő gabonakévéket kicsépelte. A jobbágyok kérték az uraságot, Sa- voyai Jenőt, hogy legalább a szűkös megélhetésükhöz és a következő, évi vetéshez valóhoz segítse hozzá őket... Zsákba szedték a nyalat A múzeum vezetője nagyot lépve a történelemben, a közelebbi múlt eseményeit sorolja: — Részletes leírás maradt ránk 1914 augusztusából. Ököl nagyságú jég zúdult a vidékre. Olyan nagy volt a pusztítás, hogy a parasztok a mezőn zsákokba szedték össze a jég által agyonvert nyula- kat. Egy hét múlva is találtak még jeget' az árkokban, nagyobb mélyedésekben. Ez az esztendő vízválasztó lett a szentmiklósi polgárok életében. Mivel a szőlőültetvények nyolcvan százaléka is elpusztult, ezért jószágtartásra tértek át. Az a szóbeszéd járta az ezt követő években, hogy ló- és ökörimádó nép lett a szigetszentmiklósi ... Vöő Imre azonban szebb emlékeket is idéz: — Akkor volt szép látvány az aratás, ha több kaszás ütemre vágta a gabonát. Az uradalomban a nagy táblákon 15-20 kaszás is vágta egy bandában a kenyérnekvalót, aztán . bekötötték a .kévéket. Ha idős ember is volt a családban, akkor az ő dolga- volt a kötözés. A hagyományos molnárbálra, amelyet Szent István napján szoktak tartani a molnárok, a régiek közül még ma is sokan emlékeznek. Ha egy faluban befejeződött az aratás, akkor a fiatalság aratóbált rendezett valamelyik kocsmában. A kiöltözött fiúk, leányok hosszú menetben végigvonultak a falu utcáin. Fúvószenekar és ökrös fogat kísérte őket. Mintha ma történt volna Ha az uraságnál befejeződött az aratás, akkor az aratók az intézőhöz vonultak fel szerszámokkal. Búzakoszorút is vittek magukkal, az intéző pedig ételt-italt adott a munkásoknak. A múzeumvezető még hosz- szan idézi a múltat. Szóba kerülnek személyes élményei is: — Mintha ma történt volna, annyira elevenen él bennem édesanyám kora hajnali kelése. Mi. gyerekek, előtte való nap.este, lefekvéskor láttuk, hogy miként dagasztotta jóanyánk a kenyértésztát és miként készítette elő a kemence felfűtéséhez a tűzifát. Ügy fűtött be a kemencébe, hogy amikor annak alapján a piszkaiét végighúzta, nyomában szikrák röpködtek. Aztán mikor kisült a kenyér, s vele együtt a gyerekeknek félretett lángos, farkasétvágy- gyal láttunk hozzá a falatozáshoz. Az a hajnali lángos volt a mi mindennapi kenyerünk, s ettünk hozzá szilvát, almát, mindenfajta gyümölcsöt. Azokat az ízeket nem lehet elfelejteni. Birtokba veszik a skanzent A személyes emlékek mellett a múlt tárgyi bizonyítékait is lelkesen gyűjtögették 28 éven át a szigetszentmiklósi helytörténeti szakkör tagjai, s természetesen Vöő Imre is. Munkájuk nyomán most, az új kenyér ünnepén veheti birtokba a város azt a skanzent, amelyben ezután is jut még hely a paraszti múlt, a falusi élet eszközeinek. Gyócsi László A kastély védett — és a gyerekek? A helyben járás nem visz előre
