Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-19 / 198. szám
1988. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK ^?£Mnn 3 KíöSZ-kíadvány Elhelyezkedési tájékoztató A Kisiparosok Országos Szervezete tájékoz-taót adott közre az elhelyezkedési gondokkal küzdők számára. A tájékoztató füzet elsősorban azoknak szól, akik rendelkeznek valamilyen szakképesítéssel és megfelelő szakmai gyakorlattal, de munkahelyüket felszámolták, és ezért önállóan próbálják megvalósítani elképzeléseiket. A kiadvány az iparjogosítvány kiváltásának gyakorlati módjáról, a leendő kisvállalkozók képzési, illetve továbbképzési lehetőségeiről is tájékoztat. A KIOSZ a kiadványt már eljuttatta a megyei tanácsok munkaügyi szerveihez, valamint a munkaerőközvetítéssel foglalkozó irodákhoz és a KIOSZ megyei szervezeteihez. A Saüinform életet menthet Téma: a munkavédelem Az egészségmegőrzés hosszú távú kormányprogramjához szorosabban, illetve áttételesen kötődő három napirendet tárgyalt csütörtöki ülésén az Országgyűlés szociális és egészség- ügyi bizottsága. A képviselők Pesta László elnökletével az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség jelentését vitatták meg a népgazdaság munkavédelmi helyzetének alakulásáról. Az elmúlt négy évben hazáhkban folyamatosan csökkent a foglalkozási balesetek és megbetegedések gyakorisága. Az előterjesztés vitájában kért szót dr. Juhár János (Pest megye). Azt kifogásolta, hogy a jelentés nem tér ki külön az egészségügyi dolgozók foglalkozási betegségeire, baleseteire, azok megelőzésére, holott a betegekkel elsődlegesen kapcsolatba kerülő egészségügyiek különösen veszélyeztetettek. A fertőzésveszélynek kitett orvosok nagy része még mindig nem rendelkezik az alapvető védőeszközökkel. Élénk vitát váltott ki az Országos Egészségvédelmi Tanács előterjesztése, amely a nem dohányzók védelmét szolgáló jogszabálytervezetet körvonalazta. A bizottság megismerkedett a Saninform elnevezésű egyéni elektronikus adathordozó rendszerrel, amely egyfajta elektronikus személyi igazolványként tartalmazná tulajdonosa egészségi állapotának legfontosabb adatait, sürgős esetekben életmentő információval szolgálhatna a beavatkozást végző orvos számára. A gyártója az Orion Vállalat, egyesült államokbeli partnerrel közösen kívánja előállítani. vevő szeme előtt pirul a kenyér lövőre befűtik a kemencéket A ceglédi emberek rég megszokták, hogy ropogós héjú, foszlós béli!, jóízű kenyér kerül az asztalukra. A választékkal sincs hiba, mert bőséges a kínálat a hosszúkásra és kerekre formált veknikből, cipókból. Olyannyira kapósnak bizonyult a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat áruja, hogy itt évről évre átlagosan többet fogyasztottak, mint amit az országos statisztika ennyi lakosra kimutat. Az idén azonban megtört ez az étvágy, és 1-1,5 százalékkal kevesebb kenyeret vásárolnak, míg péksüteményekből, az úgynevezett választékos termékekből 4-5 százalékkal csökkent a forgalom. Kovács Károly igazgató friss adatokat sorol, hiszen az első félév eredményeit most a nyáron vitatták meg termelési tanácskozáson. A mindennapi gondok ellenére — takarékos gazdálkodással — sikerült az időarányos nyereség- tervet 40 százalékkal túlteljesíteni. Kettő közülük a bűnbak Az esztendő első felében nagy volt a jövés-menés a sütőiparban. Sokan szerencsét próbáltak, de miután látták, hogy nem tudnak kevés munkával sok pénzt keresni, hamar továbbállták. Szerencsére a törzsgárda nem lett hűtlen, és most már állandósult a létszám. Az igazgató elmondotta, hogy igyekeztek az áremelkedésekből adódó forgalomcsökkenést a választék összetételével befolyásolni. Több kóstolóval egybekötött árubemu- tatóp tartottak az üzletekben. Seregnyi új termékkel rukkoltak elő. Ilyen például a diós tortakarika, amelynél a számukra szinte megfizethetetlen drága diót hasonló ízű szójás készítménnyel pótolják. Az újdonságoknak köszönhető, hogy az első félévben csupán két veszteséges készítményük volt. így j például a közkedvelt sajtos ropogós a saját költségeit sem fedezi. Áttérnek a gépi előállításra. Ostyagyártó gépsort szereztek be, amely a lapokat süti, és ezeket részben üresen, részben töltelékkel kínálják majd. A másik „bűnbak” a. pirított zsemlekocka, amelyet elsősorban a húsipari vállalatok használnak a hurkagyártáshoz. Már a jövőt kémlelik A vezetők egyik szeme a már befűtött kemencéken, a másik azokon, amelyeket csak ezután szerelnek fel. A város szélén, az új iparnegyedben már kibontakoztak a jövendő kenyérgyár körvonalai. A kivitelezők állják a szavukat, és ütemesen haladnak a munkával. Belül még előbbre tartanak, mint kívül. Az üzemcsarnok készen áll a technológiai szerelés megkezdésére. Folyik a fűtés-, világításrendszer kiépítése. A közeli napokban hozzálátnak a gépek elhelyezéséhez, beépítik a lisztsiló felállításához szükséges alapelemeket. Ennek megfelelően már a megrendelt eszközök is sorra megérkeznek. Ebben a negyedévben várják a három lengyel algát kemencét. Ezeknek a beállítása a legnagyobb feladat. Az elkövetkezendő kilenc hónapban az építkezéssel párhuzamosan folynak majd a szerelési munkák. A külső teendők és a szociális épület kivitelezése még bőven ad elfoglaltságot az építőknek. Azt szeretnék, ha 1989-ben az új kenyér ünnepére már az új kenyérgyár süthetné a városbeliek ellátására szánt harapnivalót. De másféle szándékai Is vannak a vállalatnak. Tápió- györgyén egy meglévő üzemépület átalakításával száraz- tésztát gyártó részleget hoznak létre. A ceglédi igazgatóság központi épületében, ahol az 1-es üzem működik, hozzálátnak a bővítéshez. Ott eddig csak kenyeret sütöttek, ám hamarosan éz. úgynevezett választékos termékekkel is kirukkolnak. Megfelelő méretű hűtőkamrát állítanak fel a félkész termékek tárolására. Rétes,, rengyoskif li A műhelybővítéssel a választékot is szélesíthetik. Főként a velük egy épületben lévő mintabolt folyamatos ellátására törekednek. Azzal kacérkodnak, hogy a francia pékséghez hasonlóan a vevő szeme láttára sütik majd az árut, és a vevők azon frissiben, melegiben majszolhatják a finom réteseket,'roiigyóskvf- liket. A sütőipari vállalatok összefogásával hűtött termékeket is forgalmaznának. A pékek félig sütnék meg a portékát, utána mélyhűtőbe kerülne és úgy hoznák forgalomba. A háziasszonyok a mélyhűtő ládában tárolhatnák. Tamasi Tamás A hajtóerő: hivatásuk szeretete Jó időben érkeztünk — Ez korántsem csak az én érdemem — mondja Mátyás Irén — jó időben érkeztünk, akkora hiányérzet volt az emberekben, hogy mindent meg lehetett csinálni. Sok feltétel egyszerre érett be: ebben az időszakban kerültek a település élére a jelenlegi vezetők, ekkor nyílt lehetőség a ház fölújítására. Megváltozott a falu szerepe Is. Ide települt a Pemü üzeme, a vegyesipari szövetkezet és a Volán javító- műhelye, kevesebben jártak be Pestre dolgozni, hiszen helyben is kínálkozott ipari munka. Mivel mi a férjemmel újak voltunk Itt, jobban érzékeltük a változásokat, s ezt igyekeztünk kihasználni. Az emberek boldogan adták az energiájukat, hogy a falu kimozduljon a holtpontról. Része volt ennek a folyamatnak, hogy a felszabadulás után ide költözők ezekre az évekre kezdték csak magukénak érezni a települést. — Amolyan katalizátor szerepet töltünk be ebben a folyamatban — ezt a férjem találta ki, de én szoktam mondogatni —, de úgy, hogy közben mi sem maradunk érintetlenek. Minden öröm és bánat, minden siker és a kudarc a mienk is. M. N. P. M átyás Irén nevét sokan ismerik a zsámbéki szombatokkal kapcsolatban, amit férjével, Bicskei Gáborral szerveznek immár hat esztendeje. A Kiváló népművelő cím azonban korántsem csak ennek a rendezvénysorozatnak az elismerése. A zsámbéki szombatok csak része — mégha a leglátványosabb Is — a település közművelődésének. Lerobbant művelődési házat vett át Mátyás Irén 1981-ben Zsámbékon, ahol mindössze két-három fiatal találkozga- tott, magukat ifjúsági klubnak nevezve, s létezett még egy sakkszakkör. Ez utóbbi jelenti a folyamatosságot, hiszen még ma is működik, s egyre jobb eredményeket1 érnek el tagjai. Ezen kívül van a művelődési háznak tíz művészeti csoportja, mintegy tíz tanfolyamot indítanak rendszeresen, négy klub talált otthonra a házban, köztük a műemlékbarát kör, aminek tagjai rengeteget tesznek a településért. Mindezek mellett áz intézményben töltik szakmai gyakorlatukat a főiskola népművelőképzésben is részesülő hallgatói. S természetesen nem hagyható ki a fölsorolásból a zsámbéki szombatok, vagy az évről évre megrendezett és nagy eseménynek számító majális sem. Mindez hét esztendő alatt, miközben a közművelődés feltételei látványosan romlottak! Tánc és közgazdaság KIDŐLT A LISZT F élreértés ne essék, nem a malomban a zsákból, nem is a konyhában a zacskóból vagy a dobozból dőlt ki a liszt. Szerencsére nem, mert még elképzelni is szörnyű, amint a konyhát fehér felhőbe borító nullás liszt lassan leülepszik mindenre. Háziasszonyait rémálma ez, egyfajta nagytakarítással összekötött családi katasztrófa. Rémálom és katasztrófa — gondolom éppen ebből az asszociációból született az újabb keletű kifejezés, mely nehéz helyzetekre, a botrány határát súroló esetekre használatos manapság: „kidőlt a liszt!” Ezzel a kifejezéssel postámat bontogatva először tavaly nyáron találkoztam. Józsi úgy vélte, hogy ismeretségünkbe belefér panaszának papírra vetése. Mert valakinek csak el kell mondani nagy-nagy bánatát, azt, hogy „kidőlt a liszt”. Akkor, amikor a párttaggyűlés után korántsem elismerő — nyomdafestéket alig-alig tűrő — kifejezések kíséretében kommentálta a pártcsoportvezető és a párttitkár szellemi képességeit. Észrevételeket, ellenérveket fűzve felszólalásukhoz, no nem a taggyűlésen — mert ott, mint a kuka hallgatott —, hanem a folyosón. S amire nem számított: a pártcsoport vezetőjének szobája nyitva volt. S ráadásul bent ült a párttitkárral. Egy darabig néma s láthatatlan résztvevői voltak Józsi alakításának, majd színre, azaz folyosóra léptek. S akkor „kidőlt a liszt!” Aminek ékes, zsebbevágó bizonyítéka a prémium elmaradása, s emögött a „nagyobb halalom” bosz- szúja húzódik meg — bizonygatta egy oldalon át apró betűk sorával Jóska. Nem az a rengeteg selejt, amit jegyzőkönyvek, visszáruk tömege, a MERT vizsgálata rögzített a Józsi által vezetett részleg munkájáról. Néhány hónapig -r- ahogy ő bizonygatta — meghúzta magát. De mit ad isten, megint „kidőlt a liszt”. Pedig’ csak a haverjának telefonált a szomszéd gyárba. De közben egy számára teljesen ismeretlen úriember bevette magát szobájába. Türelmesen ácsorogva hatvan percen át hallgatta a telefonon át továbbított pletykákat. Szó volt arról a baromságról is, hogy nem Józsit nevezték ki gyáregységvezetőnek, hanem pályázat útján kívülről hoztak egy címeres marhát... S amikor letette a telefont, újra „kidőlt a liszt”: az úriember bemutatkozott, s neve mellé odatette azt is, ő az új gyáregységvezető ... Sokba került■ ez nekem — mondogatja azóta is Józsi —, mindi a sarkamban voltak a selejt miatt, a normát is karbantartották, azaz szigorították, s megerősítették a meót. Rendre-módra ugrott a negyed- és féléves prémium, pedig saját bevallása szerint hajcsárként állt az asszonyok mögött. Leszokott az órákig tartó kávéz- gatásról, a titkárságra is csak hetente egyszer ugrott be a legfrissebb pletykákat begyűjteni. De mindez nem használt. S ekkor elkeseredett lépésre szánta el magát. Levelet írt. Tizennyolc piszkozati példány után született meg a végleges. Körültekintően elemezte levelében a gyáregységvezetés munkájában tapasztalható hibákat, hiányosságokat. A munka- szervezés fehér foltjairól sem feledkezett meg. Az emberi kapcsolatok alakulását nem csupán a beosztások, munkakörök alapján vizsgálta, hanem a szerint is, kivel mennyi ideig beszélget az új gyáregységvezető, s a beszélgetőpartner férfi vagy nő. Egy komoly tanulmány került ki Jóska keze alól. A munkaszervezés javítását szolgáló ötletek sorából kettőt a vezérigazgató azonnal bevezettetett, mégpedig Jóska részlegében. S az ötletet adó legnagyobb meglepetésére ezek nyomán nőtt a termelékenység, javult a minőség. , C sak Jóska közérzete, megbecsültsége nem javult. Mert szokás szerint megint csak „kidőlt a liszt”. Hisz a levélnek volt egy szépséghibája, nem is aprócska: névtelenül íródott! S hiába feledkezett meg a legfontosabbról, hogy nevét adja véleményéhez — valami csoda folytán mindenki tévedhetetlenül feléje mutogat, tudja, hogy ő a mű szerzője. S a munkatársak kerülik, haragszanak is rá. S nem érti, miért, hiszen jobbára igaza volt — bizonygatta minap. Csak „kidőlt a liszt” — s nem értik meg őt. En sem! Hiszen ahhoz, hogy az embernek neve legyen, oly sokszor kell leírnia. Varga Edit T eljességgel lehetetlen írni Dómján Lajosról, hogy ne kerüljön minden mondatba a Tápió menti szövetkezeti együttes. Kapcsolatuk éppen két évtizedes. Másként fogalmazva: húsz éve alakult Nagykátán — az áfész, a művelődési központ és a termelő- szövetkezetek kezdeményezésére — a népművészetet kedvelők — és művelők! — e csoportja. Kezdetben tiszteletdíjasként, majd pedig művészeti vezetőként irányította őket, s teszi ezt ma is. Hetente többször is megjárja az utat a városi jogú nagyközség és a főváros között a Bartók Béla Művelődési Központ Budapesten letelepedett főmunkatársa. Azt hiszem, a lakóhely aligha lényeges, hiszen Dómján Lajos leginkább a munkájában él. Tizenhárom esztendeig a BM Duna Művész- együttesében táncolt. Ám mindenképpen tovább akarta képezni magát: elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet. Természetesen azon kívül is tanult. Mindent, ami igazi hivatásához tartozik. Keményen dolgozik — és keményen dolgoztat. Ugyanakkor sajátos humorával, lelkesedésével példát ad ennek a száz embernek. Hogy menynyire eredményesen, azt sok elismerés, kitüntetés igazolja. Számos első helyezése, nagydíj, s nemcsak ő, hanem az együttes — és külön-külön több tagja — megkapta már a Szocialista Kultúráért Érdemrendet. Az idén tavasszal pedig elérték az első fokozatú arany minősítést, s a véglegesen Kiváló Együttes címet. Több mint tíz éve a megyei néptánc-szakbizottságnak Is vezetője. Kezdeményezésével és szervezésével vált hagyománnyá szűkebb honunkban a kétévenkénti táncostalálkozó, amelyen az utóbbi esztendőkben külföldi együttesek is fellépnek. Rendszeresen szervezi a néptáncosok és a néptáncvezetők szakmai képzését és nyári bentlakásos továbbképzését. És még mindig táncol. Talán ezért nem öregszik. V. A. Véletlenül könyvtáros M ennyit olvas a könyvtáros? Tóth Lászlóné, a monori bibliotéka igazgatója szerint többet, mint az átlagember, de még így sem eleget. Nem csupán azért, mert munkája mellett is egyik kedvenc időtöltése az olvasás és szabad percek, órák ritkán akadnak, hanem, mert így ajánlani is kevésbé tudja . másoknak a fontos könyveket. Pedig huszonöt éve dolgozik a pályán és tapasztalatai megtanították, az olvasók igényeit mindenképpen meg kell próbálni kielégíteni. Ezért megszervezte a körzet kistelepüléseinek ellátását, az iskolai könyvtárak hálózatát, igyekeznek az egyre népszerűbb egyéb információhordozókat is megszerezni, például lemezeket, videokazettákat. Mégis úgy véli, az általa vezetett intézmény nem más, mint a könyvtárak általában. A szakmai munkának hosszú évszázadok alatt kialakult hagyományai vannak, csupán a szolgáltatások kis része változott meg. Ám erre feltétlenül reagálni kell, méghozzá gyorsan. Mert mindegy, hogy egy kisgyerek hol kezd el olvasni, otthon, az iskolában vagy éppen a könyvtárban, a lényeg mindig az lesz, szeresse meg a betűt, a könyvet. Örömmel újságolta, növekszik az olvasó gyerekek száma. Talán azért is, mert a könyvtár nem idegen hely, otthonosan mozognak benne. Előfordul, hogy csak beszélgetni, játszani szaladnak be, közben szinte észrevétlenül szeretik meg az irodalmat. A szakmai munkát a pénz- és helyhiány zavarja legjobban. Az árak, beszerzési költségek emelkednek, de az erre fordítható keret változatlan. Ennek ellenére továbbra is mindent megpróbálnák beszerezni, inkább a példányszámon igyekeznek csökkenteni a lehetséges mértékben. Vizsgaidőszakban a főiskolások, egyetemisták lepik el a kis olvasótermet. A munka, az adatgyűjtés természetesen sokkal könnyebb otthon, kényelmesebb környezetben, ezért Tóth Lászlóné úgy döntött, alkalomadtán hétvégekre még kézikönyveket is kiadnak. Az igazgatónő minden szavából kiderült,, mennyire szereti hivatását. Pedig véletlenül lett könyvtáros. Maglódon akkor alakult a könyvtár, mikor érettségizett. Elfogadta a felkínált munkalehetőséget, és úgy érzi, nem bánta meg. Szakmailag továbbképezte magát, elvégezte a főiskolát. Aztán jött a nagyobb település, Monor. Sz. Z. L.
