Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-18 / 197. szám
I98S. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK Unokáink is mesélni fogják címmel február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vállalkozó szelleműeket, hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy híres emberhez kötődő meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne közkinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hozzánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dolgozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legendákból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is mesélni fogják. Álombéli forrás Több mint 200 éve rettenetes .szárazság uralkodott Nagylengyelben és környékén. Az agyagos föld szinte minden mértani alakzatot felöltve repedezett széjjel, izzott a föld a szárazságtól, pusztult az állatállomány, hiszen a növények is kiszáradtak. Az embereket is éhhalál fenyegette. A vizet, de inkább olyan iszaposat 40-60; méter mélyről lehetett felszínre hozni. Akkortájt a faluban körülbelül B0ü-an éltek a főúrral együtt. Sárkány főúr olyan emberséges fajtából való volt, adományozott földet is a szolgálóinak, ha azokkal meg volt elégedve. Ezen a forró nyáron Sárkány főúrnak — ahogy nagymamám mesélte, és ahogy ezt neki is mesélték a tollfosz- tásokon — megjelent a bol- dogságos Szűz Mária álmában és azt parancsolta neki, segítsen a népén. Segíthet, ha megfogadja a jó tanácsát, amely így szólt. Az udvarán a szilvafája alatt, mely teljesen el van száradva, ásson le 3 méter mélyen, de pontosan 12 órakor fogjon hozzá, amikor a legmelegebb van és ott találni fog egy Mária-szobrocs- kát tiszta aranyból. A szobrocska ragyogása megmutatja az utat, hol találhat a földben vizet, rejtett forrást. Ez a víz elég lesz a falunak és a környéken élő embereknek is. Sárkány főúr pontosan úgy tett, ahogy ezt álmában megparancsolta a Szűz Mária. A legenda szerint ezen a napon még melegebb volt, mint a többi napokon. Égette a talpat a föld, a madarak röptűkben leestek a földre. A megmaradt állatok bőgtek, jajgattak az emberek, a kutyák iszonyúan ugattak. Sárkány főúr csak ásott és a homlokáról hulló verejtéket itta, hogy föl ne forduljon. Valóban megtalálta a gyönyörű szobrocskát, mely szórta szerte-széjjel nagy fényét, azonban hátrafelé árnyékot vetett a földre. Álma szerint pedig Sárkány főúrnak arra kellett mennie, amerre a fény viszi. A kertjétől úgy 200 méterre kiesett a kezéből a szobor és itt belefúródott a földbe. Itt újból ásott a főúr, úgy 1 méter mélyre és gyönyörű, tiszta forrás útját vélte felfedezni. Ezt a helyet később elnevezték Szent Domonkos völgyének. Mivel Szent Domonkos napján történt ez az eset. A vízből most már jutott az állatoknak, az embereknek, sőt a földekre is tudtak belőle hordani. Sárkány főúr elhatározta, hogy ahol a szobrot megtalálta, oda építtet egy gyönyörű templomot és meg- mintáztatja a kis szobor mását 1752-ben fel is épült a szép templom és tele van arannyal borított szobrocskákkal és a mennyezeten csodálatos freskó hirdeti Szent Domonkos nevét és alakját, ahogy Szűz Máriája előtt térdel, körülötte pedig tiszta szívű angyalkák. A freskó ma a templom legszebb éke. A falán márványbetűk hirdetik az építtető nevét. A templomba még egy alagút is vezet, mely a szomszéd paplakásból nyílik. Mesélik, hogy éjszakánként a főúr ezen az alagúton jött át imádkozni a szobrocskához, hogy többet ne legyen ilyen természeti csapás. A forrás is létezik, de körös-körül fűzfa borítja. Csak a régi öregek tudják és mesélik a fiataloknak e forrás eredetét és egykori fontosságát, mely megmentette a falut az éhhaláltól. Rózsa Lászlúné A „Kopolya-part” titka Falunk és a Duna között jó darabon terül el az ősrégi árterület, amelyre minden tavaszi áradáskor kijött a víz, míg meg nem épült 1906-ban a védőgát. Ezen asztalsímaságú területen csak egy kiemelkedő pont van, nem több 2 holdnál, és három-négy gazda földje húzódik rajta. Faiunkban Ko- polya-partnak nevezték. Két- három méter magas, tiszta homok, melyen csak a királydinnye és a kutyatej termett meg, s melyről kiderült: őskori emberi település volt. A vízzel körülvett, cölöpépítmé- nyű kunyhóikban aránylag biztonságban élhettek és oda is temetkeztek. Gyermekkoromban — megspórolva a távoli dűlőutat — e dombon keresztül jártam a Dunára fürdeni vagy horgászni. Feltűnt nekem, hogy a homokban igen sok cserép hever, fényes, szürke színű korsódaraboknak. véltem. Egyszer Otthon megemlítettem édesapámnak, aki a következő történettel magyarázta meg a dolgot: ... István gazda már nagyon unta a hosszú tavaszi tétlenséget, s így szólt este vacsoránál fiaihoz: „Tudjátok, mit gondoltam? Reggel megyünk a Ko- polya-partra és onnan hordunk földet a Székesekre. Jó vizeskertet csinálunk, anyátok termelhet benne rengeteg zellert, uborkát, zöldbabot. A fiúk — a 17 éves Jancsi és a 15 éves Pista reggel serényen nekiálltak rendbe tenni a lovakat és befogni. Aztán ásták, ásták a partot, hordták a a földet a Székesekre, midőn egyszer csak nagyot koppant István gazda 8orO/at. Ha kedd, akkor sorozat — így van ez már régóta a mi televíziónkban. És, sajnos, úgy is van, hogy ezek a sorozatok meglehetősen gyengécskék. Elnyújtott, elhúzott mesék, hol mai ruházatot viselő szereplőkkel, hol pedig — s ez a gyakoribb — olyanok, amelyekben elegán- sabbnál elegánsabb kosztümök feszülnek, lengnek az urakon és az asszonyságokon. Az a nem túl szellemes című ausztrál tévéfilmsorozat, ami A folyók nem állnak meg elnevezéssel most vette kezdetét, ez utóbbiak közé tartozik. Ebben is ott díszük a múlt századi elegancia, azzal a különbséggel, hogy a játszó személyek nem magában az erkölcseiről • híres Angliában pompáznak, hanem a szintén brit életelveket követő Ausztráliában. A kis Philadelphia Gordon köré szőtt história első fejezete azonban még nem sokat árul el erről a különbözőségről. Inkább azt sejtette, hogy bizony itt is a jól bevált sémák egymásutánjával lesz dolgunk. Mind a jóságos nagybácsi háza népe, mind a többi szereplő ugyanis annyira ismerős alak, hogy már az első ránézésre tudhattuk: ez két lábon járó jóság, eifiez a megtestesült intrika, és a többi és a többi. Dosztojevszkij! mélységet tehát aligha lehet ettől az összesen hét részből álló mutatványtól várni. Csupán csak abban bízhatunk, ásója és egy hatalmas szürke korsót bontott ki nagy óvatosan. Titkon remélte, hogy kincset talált, de mikor a fedőt leemelte, látta, az edény üres, csupán néhány marék hamu volt benne! Csalódottságában nagyot ütött ásójával az edényre,, ripityára törte. Egymás után találták az edényeket, a legtöbbet összetörték. Amidőn éppen Pista gyerek akart egy nagyot ütni: István gazda megállította: Ne törd össze, fiam! Arra gondoltam, hazavisszük, jó lesz anyátoknak valamire: magoknak, aszalt gyümölcsöknek. Amikor a kocsi megtelt, hazaindultak. Ahogy a főúton haladnak, éppen a falu egyedüli szatócsüzlete előtt, látják, hogy kinn áll az üzletajtóban pipázgatva a boltos, Séstój Náci. „Adj’ Isten, Séstáj úr! Adj’ Isten, István gazda, mit visznek, hol szedték ezt a rengeteg köcsögöt?” István gazda elmondta a Ko- polya-parti esetet. — És miért viszi haza? — Hát csak jó lesz valamire az asszonynak, magoknak, miegymásnak! — Nem adja el kend? Adnék érte 20 krajcárt darabjáért! Végül megalkudtak 30 krajcárban, tekintettel arra, hogy István gazda, együtt szolgált Séstáj úr fiával, Vilivel a 13. huszárezredben Kecskeméten. így aztán jó pár ezüst forint ütötte a markát István gazdának. De mi lett a -sorsa az edényeknek? Kisdiák koromban édesapám elvitt a Magyar Nemzeti Múzeumba. Egy hosz- szú folyosón hatalmas tárlókhoz vezetett: „No, nézd, mi lett a Kopolya-parti „köcsögökkel!” Ott sorakoztak azok az urnák, amelyeket Séstáj úr 30 krajcárjával megkapott István gazdától, előttük egy nagy táblán felirat: DUNAKESZI LELET! hogy a történet eddigi lassú üteme egy kicsit megperdül, és valamicskével több helyi — tehát valóságosan ausztráliai — elem teszi majd érdekesebbé ezt a bizony igen döcögősen induló eleven képeskönyvet. Robert Merle. h3 valaki a föntet b emlegetett látványon elbóbiskolt volna, nos, az nyilván fölébredt, és egyre élénkebben figyelt, amikor a Stúdió különkiadásaként műsorra tűzött Robert Merle- portrét kezdték vetíteni. Az apropót ehhez az arcképhez a világhíres — nálunk is javában olvásott — francia író nyolcvanadik születésnapja adta, a mikrofont pedig az a Vinkó József forgatta, akinek immár egy egész sor exkluzív interjút köszönhetünk Párizsból és annak környékéről. Mint korábban, ez a fiatal iro almár, színházi szakember, újabban televíziós programgazda, most is példásan felkészülve telepedett le nagynevű vendégének íróasztala elé, és úgy kérdezett, hogy tüstént azonos hullámhosszra tudott beállni az ünneplő és az ünnepelt. Rengeteg mindenről esett szó ebben a bő egy órában, ám néhány fontosabb gondolat nyilván sokak emlékezetében hosszabban is megmarad. Az a tétel például, amely az írói közérthetőségre vonatkozik. Merle ugyanis nem szé- gyelli — éppen büszke rá, Két nyelven Modern eszközök Az új tanévben immár több mint ezer diák vehet részt a hazai két tannyelvű gimnáziumi oktatásban. A tavaly elindított, különleges nyelvi képzést nyújtó vidéki és budapesti iskolák mellé ősztől újabb négy intézmény kapcsolódik: a balatonalmádi új gimnáziumban angol, a fővárosi XIX. kerületi új középiskolában spanyol, a nagykállói Korányi Gimnáziumban német és a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban francia nyelven folyik majd a képzés. A tavalyi, úgynevezett nulladik. előkészítő évet elvégzett, mintegy félezer tanuló most szeptemberben már az első esztendőt kezdi meg. Az előkészítő kurzuson főként' az illető nyelv elsajátításával foglalkoztak a diákok, az első évfolyamon viszont már a matematikát, a fizikát, a történelmet és a földrajzot, illetve a második osztálytól a biológiát idegen nyelven tanulják. A felmérések szerint szókincsük máris igen gazdag, s jó alapot ad a tantárgyak speciális nyelvezetének elsajátításához. A Művelődési Minisztérium és a helyi tanácsok hathatós szakmai és anyagi támogatásának köszönhetően a diákoknak és tanáraiknak a legmodernebb technikai eszközök — videók, számítógépek, nyelvi laboratóriumok —. segítenek, az első évfolyamtól pedig már idegen ajkú oktatók is részt vesznek a tanításban. A külföldi matematika- és fizikatanárok e napokban érkeznek hazánkba, velük együtt dolgoznak majd azok a hazai pedagógusok, akik a történelem és a földrajz idegen nyelven tanítására vállalkoztak. ' ők külföldi felkészítésen vehettek részt. Az elsősök az idén már idegen nyelvű tankönyvekből tanulnak. A Művelődési Minisztérium — az újfajta oktatási kísérlet irányítója — augusztus 25-en és 26-án Pásztón országos tanácskozást szervez a nyelvi előkészítő osztályok tanítási tapasztalatairól és az idegen nyelven tanítás feladatairól. Az eszmecserére mintegy másfélszáz pedagógust várnak. A tervek szerint a jövőben tovább bővül a két tannyelvű iskolai hálózat: egyebek között Miskolcon az avasi gimnázium kapcsolódik be német képzéssel e formába. Az ötéves, két tanítási nyelvű gimnáziumokba a felvételi jelentkezések határideje október 7-e, az írásbeli vizsgák november 8-án lesznek. hogy olvasható, közérthető író. Azon a sem nagy, sem kicsi, tehát a céljának a legjobban megfelelő íróasztalán mindig úgy fogalmaz, hogy az lehetőleg minden könyvvásárlója számára felfogható legyen. Még akkor is így tesz, amikor a fantáziája megszalad, és a képzelet világában kalandozik, így született meg például az egyik leghíresebb regénye, az Állati elmék, amelynek film- változatát, bennük a beszédre idomított delfinekkel, nem is olyan régen vetítette a televízió. Bővebb hely híján tehát csak azt mondhatjuk, hogy egy igazán tartalmas és bensőséges eszmecserének lehettünk a részesei. Őszinte köszönet érte! Rómaiak. Hogy mennyire meg tud újulni egy régi műsor, azt mostanában a Kalendárium példázza a legjobban. Ez az ismeretterjesztő magazin ugyanis újabban úgynevezett tematikus számokkal jelentkezik, s ezekbe annyi é”dekességet és okosságot gyömöszöl bele, hogy a néző csak győzze mindet megemészteni. Legutóbb a rómaiak magyar- országi létezésének tárgyi és szellemi emlékanyagát sorakoztatták fel jobbnál jobb előadókkal, szakértőkkel, és olyan közérthetően, ahogyan azt mindig is kellene. Igazán remek visszatekintés volt. várjuk a hasonlóan izgalmas, érdekes folytatást... Akácz László Réthy Lajos Tv-figyelő' 5 ■ Heti eilmtegyzetb Híd a Kwai folyón Jelenet a Híd a Kwai folyón című filmből Talán hozsannázni illenék, hogy ezt a filmet, elkészülte után harmincegy évvel, végre bemutatják nálunk. Nem tehetek róla, én ennek csak kevéssé tudok örülni. Nem a ténynek magának, hogy t.i. David Lean angol rendező hat Oscar-díjjal kitüntetett munkája most a magyar mozikba is elkerült; ez jó, s ezzel nincs is semmi baj. Aminek nem tudok örülni, az a film (mondjuk igy) mögöttes története. Adva van ugyanis egy kissé ironikus, kissé franciásan könnyed, kissé a nagy brit hadi dicsőséget és magasabbren- dűséget megtépázó, kissé az emberséget védelmező, kissé háborúellenes regény, Pierre Boulle Híd a Kwai folyón című könyve, amely, ha jól emlékszem, 1958-ban megjelenik magyarul is. Mindenki elolvashatja. A jobban értesültek ekkor már tudják, hogy a regényből film is készült, s annak is elérkezik a híre, hogy ez világsiker, és Oscar-esőt arat. Mi több, a budapesti presszókban és táncos helyeken hamarosan megszólal a film slágerzenéje, a jellegzetes füttyös induló. De a film maga legfeljebb csak külföldet járó honfitársaink elbeszéléseiből válik ismertté. Szó sem lehet a hazai bemutatásáról, mert állítólag imperialistabérenc hangvételű, felsőbb- rendűségi eszméket hirdet, a fehér ember fölényét a sárga fölött, meg hasonlók. Mondják ezt olyanok, akik nagyon nagy valószínűség szerint a filmet nem is látták, s ugyanilyen valószínű, hogy a könyvet sem olvasták. Véleményeik kialakításában ez aligha zavarta őket. Akkortájt a másik által sugalmazott véleményekből kialakított saját vélemény egy Hruscsovnak elég volt ahhoz, hogy Borisz Paszternák általa nem olvasott Doktor Zsivagó- járól megsemmisítő, s az íróra nézve csaknem végzetes véleményt alkosson, (Majd csak évek múlva, amikor egy jugoszláviai látogatásán Tito elnök a kezébe adja a regény orosz nyelvű példányát, jön rá: félrevezették, tévedett —, de ez visszamenőleg már nem sokat segít). Nos, a Híd a Kwai folyón, ez a regényként „tűrt”, filmként „tiltott” mű e gyanúk árnyéka alatt vészel át harminc évet a magyar filmforgalmazás berkein kívül. Azóta többször lett volna pénz a megvételére (ha esetleg, a maga friss idejében még nagyon drága is lehetett a számunkra), főleg, hogy harmadrendű alkotásokra jutott a devizakeretekből. Erre mégsem került sor, csak most, amikor a film mozikba kerülésének alkalmából. a magyar filmügyek felelős vezetője a három évtizedes késés okaként a pénzhiányt emlegette. Kétlem (s nemcsak én), hogy csupán ez lett volna az ok. És nem ez volt az ok a szintén David Lean készítette Doktor Zsiva- go filmes változata esetében sem. Szomorúságom és mérsékelt lelkesedésem oka pedig pontosan ez; miért nem mondjuk meg kerek perec, harfninc ev után, hogy egy félreértelmezés volt az oka e film száműzetésének. • Különösen, hogy egyáltalán nem a Híd a Kwai folyónról van itt csupán szó, hanem elvekről, vélekedésekről, melyek már akkor sem nagyon voltak tarthatóak, mára meg éppoly idejétmúlttá váltak, mint maga ez a film, a Híd a Kwai folyón. Hogy miért idejétmúlt? Mert itt. olyan háborúképet kapunk, amelyről már rég nem hisszük el, hogy reális. Ez, ha tetszik, ha nem, moziháború, e háborús szuperfilmek előírásai szerint. Itt a sztori sokkal izgalmasabb, mint a valósághű ábrázolás. Kalandfilm, háborús témában elbeszélve. Ugyanakkor ez a fajta erkölcsi, emberi fölény, amely a főhős, Nicholson ezredes személyében az angol foglyok oldalára 1 állítana bennünket, ma már egyáltalán nem olyan meggyőző. Hogy pedig a japán táborparancsnok kíméletlen, embertelen, és gőgös, azon sem tudunk ma már felháborodni. Nagyon valószínű, hogy harminc évvel ezelőtt ez a végül is tisztességes hangvételű, s alapjait tekintve háborúellenes film egészen másképp „szólt”, mint ma. Ezt visszamenőleg megítélni lehetetlen. Legfeljebb összehasonlításokat tudunk tenni akkori háborús filmekkel, amelyekben a győztes csapatok makulátlan egyenruhában foglalták el Berlint, és maga a generalisszimusz vakítóan fehér zubbonyban szállt ki a repülőgépből eme makulátlan egyenruhájú katonatömegek eufórikus éljenzése közepette. E stílushoz .képest persze a Híd a Kwai folyón elég revelatív, mert vannak emberi mozzanatai is, és nem titkolja, hogy a háború nem volt május elsejei felvonulás. Azt viszont sugallja — s számomra, itt és most, ez á lényege a filmnek hogy ha a fogságban tartottak feladják, összeroppannak, tönkremennek. Míg viszont, ha sikerül valami módon, a körülmények dacára is megőrizni emberi méltóságukat, akkor túlélik a szörnyűségeket. Az igazi erkölcsi dilemma itt azonban az — s ezzel nem foglalkozik kellően a film —, hogy e magasabb és nagyon tiszteletre méltó cél érdekében jogos-e a fogva tartóknak hasznot hajtó tevékenységet folytatni, nevezetesen, úgy átmenteni egy ezred fogoly katonát, hogy velük építtetem meg a hidat, amelyen bajtársaik ellen szállítják majd a hadianyagot és a katonákat. Időközben persze elkészültek olyan háborús filmek, mint például a Kálvária vagy a Jöjj és lásd, és ezek mérhetetlenül többet mondtak el a háborúról, mint Boulle és Lean. De erről a fáziseltolódásról nem ők tehetnek. A műveknek idejében el kell jutniuk a fogyasztókhoz, különben elkerülhetetlenül történnek meg velük a torzulások, átrajzolódások. Vízfakasztó arany szobrocska Unokáink is mesélni fogják Gonosztevők társasága Talán emlékeznek még a francia Charlot-filmekre. Ezekben egy popzenekar négy tagja bolondozott, különböző ürügyekkel. Claude Zidi, e filmek rendezője most a „felnőtt" Charlot-k számára talált ki egy bűnügyi komédiát, amely kissé a műfaj paródiája is, egészében véve pedig szellemes, jópofa és igen gördülékeny komédiázás, pikáns francia ízekkel, ügyes fordulatokkal. Zidi — aki több Pierre Richard-filmet is rendezett — ért a szórakoztató mozihoz. Takács István
