Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

ŐRI intin A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 17., SZERDA Hazafiság és természetszeretet A szellemi örökségek ápolói Jegyzet Két ár között a sámlin arcsi a Kiskőrösi Ipa­ri Szövetkezetben szü­letett, az előkelő zsámo­lyok egyszerű vonalú utó­daként, s napjainkra a pó­rias sámli név illeti meg csupán. Társaival együtt nemrég érkezett a monori Forrás Áruházba. Ahogy Zsófi meglátta, rögtön összeba­rátkoztak, igazi szerelem volt ez első látásra. Karcsi kiválasztott lett, ünnepé­lyes arccal próbálgatta pici lányunk: illenek-e egymás­hoz. S mivel gondolatban ki is mondta magának a boldogító igent, nem tágí­tott mellőlünk, amíg tudo­másul nem vettük: neki Karcsi kell, nincs kibúvó. Nem is ellenkeztünk, a sámli régóta hiányzó bútor­darab, ez meg tetszetős, s ráadásul árban is elfogad­ható volt még úgy is, hogy az eredeti 75,50 mellett — még a gyári csomagolásban — a javított ár is szere­pelt: 103 forint. A jól si­került vásárlás örömével indultunk a pénztárhoz, ám egy szigorú hang megálljt parancsolt. — Azt tessék visszaten­ni’ Értetlenül néztünk: itt valami félreértés lehet. Ám a helyzet egyértelmű volt: Karcsit vissza kellett ten­nünk a testvérei közé. Kér­désünk kissé bárgyú volt: miért? A válasz viszont annál pontosabb: — Mert még nincs ára! Félénken próbálkoztam: hiszen van rajta, kettő is, de amint a röpke tájékoz­tatóból kiderült: még mind­kettő áfa nélküli, elavult. Karcsit hát — Zsófi legna­gyobb tiltakozása ellenére Kiállítás, vetítések Kulturális ajánlatok — visszatettük társaihoz, de engem sem hagyott nyu­godni a dolog: ha valami­nek még nincs pontos fo­gyasztói ára (ez bizony egyre gyakoribb ebben az árzavaros világban), miért van olyan vevöcsalogatóan szem előtt, hogy mindenki máris gazdájának érezze magát? Vagy ha olyan zsúfolt a raktár, hogy csak a vá­sárlótérben van hely, vagy egyszerűen igy megspórol­ható egy felesleges átrako­dás, mind elfogadható ma­gyarázat — lenne. Ha fi­gyelmeztetne minket, tu­datlan vásárlókat egy kis tábla: árazás alatt. De így? Karcsink hát újra árva lett, csak sámlitársai őriz­ték az álmát. Nem lettem azonban hűtlen hozzá. Más­nap érte mentem, gondol­va: azóta csak kiderült a valódi mostani ára is. Az azonban az előző napi volt még mindig, s mind a mai napig ugyanannyi, bár a nagy halom azóta igencsak megfogyatkozott. Karcsi két hete nálunk lakik, mindannyiunk legna­gyobb örömére. Mégis bánt, ha eszembe jut, milyen szégyenlősen fizettem ki a pénztárban. Talán szólnom kellett volna, mint a titok tudójának (hiszen az előző napi információ után „be­avatottak” lettünk): Kar­csin nincsen áfa. De men­tegetem is magam: talán mégsem a forgalmi adó kö­rül van a probléma. I ehet, hogy a kapott tá- jékoztatás. volt nem­csak erélyes és kioktató, hanem megalapozatlan és pontatlan is ... Bukai Tibor Az MHSZ monori területi székházában ülünk, sorban érkeznek a természetjáró-szak­osztály tagjai, nők, férfiak, többnyire nyugdíjasok. Társa­ságunkban van Misek Miklós területi MHSZ-titkár, Ácsai Zoltán szakosztályvezető — akinek nem ez áz egyetlen tisztsége — és Tönköly Gábor- né gazdasági vezető, aki egy személyben a szakosztály tit­kára is. Nehezen kezdődik a beszél­getés. E sorok íróját elsősorban az érdekli, mi vonzza az idős nyugdíjasokat az MHSZ termé­szetjáró-szakosztályába, ami­kor Monoron mozgalmas nyugdíjasklub is működik, kérdésemre sem a területi tit­kár, sem a szakosztályvezető nem válaszol, azaz lakoniku­san annyit: beszélgessek a szakosztály tagjaival, van kö­zöttük alapító is. Így kerültem közvetlen kap­csolatba a pirospozsgás, 78. évében járó Klemm Ádámmal, aki korát meghazudtoló fris­sességgel mesélt élményeiről. — Itt van a tanár úr — Ácsai Zoltán — ő a megmond­Az alábbi hozzászólás la- í punk augusztus 6-i szá- 'y mában megjelent „A meg- ^ válaszolatlan kérdések” cí- á mű írásunkhoz érkezett. „Végre volt valakinek bá­torsága megírni a monori lab­darúgók helyzetét, a vezetőség csődjét. Vagy huszonöt szur­kolóval beszélgettem, a címü­ket feljegyeztem, az ő nevük­ben is köszönjük Hörömpő Jenő sporttársnak, hogy meg­írta azt a cikket. Hosszú évek óta vagyok a monori futballistáknak önzet­len szurkolója, azt senki sem mondhatja, hogy rosszat aka­rok, de nincs csapata Monor- nak. Tönkretették. Mi, szur­kolók nem tudunk semmit, csak ami kiszivárog. Miért nem hívnak össze egy baráti köri vitát, ott elmondhatnánk véleményünket. Miért nem in­tézkedik az elnökség, hiszen az ő dolga? Esetleg a tanács. Lassan tönkremegy a léte­sítmény. Múltkor a téesztől kérték a lucernavágót, azzal nyírták a füvet, csak úgy tép­te a tövét, azért olyan ritka és sárgás, megkopott. Kinek a felelőssége ez, meg az, hogy elfogy a betonkerítés, ellop­nak mindent. A gondnokot a szurkolók fizették, ki, mert szegénynek a bérét nem adták oda. hatója, nagy ritkán rendelek én egy-egy üveg sört, arra nem futja. Akkor én nem tud­tam volna elmenni Lévára, vagy Érsekújvárra. Feleségem csak segélyt kap, az meg az én nyugdíjammal együtt nem teszi lehetővé, hogy jól él­jünk, meg utazgassunk is. — És miért nem a nyugdí­jasklub programjaiban vesz részt? — Az drágább, itt a szak­osztállyal meg oda megyünk, ahová akarunk, a kedvünkért nemegyszer megváltoztatta a tanár úr az útirányt. Múzeu­mokat, képtárakat, gyönyörű műemlékek sokaságát látjuk, és kapunk tájékoztatást. Ügy érezzük egy család vagyunk. Közben szállingóznak a többiek is: Varga István. Baj­kai Karoly meg a társaik, összeáll az ultiparti, itt lehet csak jól felhasználni a tíz- és húszfilléreket, itt van igazi ér­tékük, persze inkább erkölcsi, mert csak úgy „szárazon” a negyvenszáz-ultinak nincs je­lentősége. Kérdezem Ácsai Zoltán ta­nárt, a szakosztály vezetőjét Fábián József sokat tett a monori labdarúgásért, de miért nem látja be, hogy már nem bírja pénzzel és erővel sem, csak kevesen támogatják. Ön­kritikusnak kellene lennie, volna, aki átvenné a szakosz­tályt és lehetne közös vezetés, akik megbecsülnék a szurkoló­kat is. Mi ott vagyunk esőben, sárban, elkísérjük a csapatot, és csak bosszankodunk. Mér káros, amit megenged a tanács vezetése. Nézzen be­le a szakosztály ügyeibe, ren­deljen el leltározást, ellenőr­zést, hova megy az a sok ér­ték. A játékosok is elmennek, mert kivételek vannak. Több fiatalt nem játszatnak, mert nem fér be a csapatba. Dr. Vecserek Lajos hogyan dol­gozhat ilyen feltételekkel, ő nem az a típus, aki engedi magát kompromittálni. Kérjük a Monori Tanács vezetését, hívjon össze közgyűlést, ahol őszintén elmondhatjuk a véle­ményünket. Az idő sürget, mi lesz, ha a bajnokságban Örkényben ka­punk egy hetest, itthon meg egy zakót, akkor mit csinál­nak a jelenlegi vezetők? A bajt most kell megelőzni, nyíltan és őszintén kell kiáll­nia annak, aki a csapatért fe­lelősséget érez.” Zika János Manor és Tönköly Gábornét, mióta működik a természetjáró-szak­osztály és hány tagja van? Elmondják, hogy a legna­gyobb létszámot tömöríti ma­gába ez a kedvelt időtöltés. Az idősek mintha gyermekkoruk sivár esztendőit akarnák pó­tolni, úgy hallgatják egy-egy műemlék eredetéről, történel­mi múltjáról szóló ismertetőt. Szomjazzák a kulturális, tör­ténelmi ismereteket, minél többet akarnak tudni a múlt­ról, értékes szellemi, tárgyi hagyatékainkról. Elsősorban azért jönnek ide szívesen. Alig egy éve alakult ez a szakosz­tály, s máris közel 160 tagja van. Ácsai Zoltán leteszi elém a legközelebbi négy tervezett ki­rándulás programját, amit meglepetésnek szán ... Már el­kezdték a szervezést, egy-egy út ára most sem lesz több 250 forintnál. Misek Miklós, területi titkárt kérdezem: — Ez is feladata az MHSZ- nek? — Semmi olyan megmozdu­lás, közösségi akció, sportren­dezvény, szervezése, amely összefogja az embereket — legyenek azok idősek, fiata­lok, de igénylik az ismeretter­jesztést, a hasznos elfoglalt­ságot — nem lehet idegen a szervezettől. A honvédelmi ne­velés nemcsak a katonai szol­gálatra, az életre való felké­szítéshez nyújt segítséget, ha­nem a történelmi múlttal, nemzeti kincseinkkel, szelle­mi örökségünkkel is megis­mertet. Nem ritkák a katonai, politikai, egészségügyi előadá­sok sem, a korhoz, az igé­nyekhez igazítottan, s talán ezért egyike a legnépszerűbb szakosztályunknak — a ter­mészetjárás, amely az egész­séges életmódnak, szinte ve­lejárója. H. J. Ki ne emlékezne Ecseren még mindig Koczkás Laci bá­csira. Pedig sajnos jó pár éve nincs közöttünk. Ahogyan őt ismertük, lehet, hogy az égi mezőkön is harmonikái, táncot tanít régi kedves barátjával: Rábai Miklóssal... Tápiósze- léről került házassága révén, 1936-ban Ecserre. Itt felismer­te a csodálatos élő hagyo­mányt: a táncot. Nosza, maga­köré gyűjtötte az akkori fia­talságot, és a gyönyörű eeseri ruhákban ropták. A lakodal­mak olyannyira szemet gyö- nyörködtetőek voltak, hogy a fiatal Rábai Miklós is hírül vette. Barátság szövődött kö­zöttük. Időközben megalakult az Állami Népi Együttes. Rábai az országot járva gyűjtő útján — úgy döntött — bár többféle tánchagyományból áll a híres „eeseri lakodalmas”, de a leg­szebb motívumok, a gyertya­tánc, a párnatánc, na és a ruhák, a fejdíszek, csak ecse- riek lehetnek. 1948-tól folyt a kemény munka. 1950-ben elké­szült az első film. A forgatás Ecseren és Gyomron volt. Az eredménye: Kossuth-dij Rá­bai Miklósnak. Azóta a vilá­got bejárta az Állami Népi Együttes az eeseri lakodalmas­sal. Laci bácsi természetesen to­vább dolgozott. A fiatalságot szerette, utánpótlás mindig volt. Harmonikáján kísérte a táncot. A szülők, nagyszülők szívesen segítettek munkájá­Ecseren szerdán 11 órától nyitott ház. Gombán az autós kertmo­ziban 21-től: Légy bátor és erős (színes, szinkronizált ka­nadai fiimvígjáték). Gyomron az úttörőházban 9.30-tói gránátdobóverseny, nevezni 9-től lehet. Monoron a filmszínházban 18-tól: Nyitott ablak (színes magyar filmvígjáték, a fő­ban, hiszen valamikor ők is vele táncoltak. A régi ruhák is előkerültek, vásároltak hozzá újakat is. Több — később dip­lomás is — táncos került ki keze alól. A fia esküvőjét még megér­hette. Nos az volt igazán „eeseri lakodalmas”, 1974. má­jus'11-én. Díszvendégként Rá­bai Miklós is itt volt. Hét or­szág filmesei rögzítették a nagy eseményt. Házi vetítésen, aki befért a Halászkert étter­mi részébe, az megnézhette a 25 perces filmet. Aki nem, az a tévében két percig. Kísérő filmként fél évig vetítették a mozikban. A kópiát sok-sok utánjárással megvette ifj. Koczkás László, hiszen az ő esküvője volt, és azóta lett szerepben Kabos László), 20- tól: Az amerikai feleség (szí­nes, szinkronizált olasz film). Az autós kertmoziban a Vo­lán-telep mögött 21-től: A hét mesterlövész (színes, amerikai western). Nyáregyházán a tanácste­remben 8-tól 18-ig Kaszner Margit festőművész kiállítása. Sülysápon a nyugdíjasklub kirándulása Csehszlovákiába. nem csekély utánjárással ki­harcolt Rábai Miklós nevét viselhető helyi művelődési há­zuk. Igaz, a 25 percből csak 8,5 lett. Saját célra — saját pénzből. A házasság eredménye: Kati asszony egészséges kisfiúnak adott életet 1975. június 7-én, Norbertnak, öt követte a má­sik fiú. Ezek után csak gon­dolnánk, hogy táncosok. Nem. Koczkás Norbert 1987. szep­tember 1-től a Palota-Pest- újhely Sport Club bejegyzett motoros versenyzője. 1987. augusztus 20-án a Nép­stadionban látott egy versenyt, és részéről eldöntött tény volt, hogy versenyző lesz. Édesapja megkereste az egyesületet, Bodnár Gabriella elnök asz­Felhívás Szépítsünk! A Hazafias Népfront mono- ri városi jogú nagyközségi vá­rosszépítő bizottsága, a közel­gő alkotmány és új kenyér ün­nepe, valamint Szent István ki­rályunk halálának 950. évfor­dulója alkalmából kéri Monor lakosságát, hogy portáját, ut­caszakaszát soron kívül csino­sítsa, hozza rendbe, hogy kül­sőleg is méltóképpen tiszte­legjünk e gazdag tartalmú ün­nepi évfordulón. Vecsésen Fogadóérák Fogadóórákat tartanak Ve- csés megyei tanácstagjai — Sárosi Istvánná és Jugovits Mária — augusztus 22-én 17.30-kor a helyi szakorvosi rendelőben. Kérik választóikat, hogy eb­ben az időben keressék fel őket ügyes-bajos dolgaikkal, közérdekű javaslataikkal, egyéni panaszaikkal. Műholdvevő Parabolaantenna Mikor kerül a helyére a műholdas adások vételét szol­gáló antenna? — kérdeztük egyebek között Csiló István­tól, az MHSZ monori rádiós­klubjának vezetőjétől lapunk szombati számában. Azóta megszületett a végleges vá­lasz: a klub aktivistái a hét végén felszerelték a helyi MHSZ-székház tetejének Szé­chenyi utcai oldalára a para­bolaantennát. Most már a ká­belhálózat kiépítése lesz a sürgető feladat. Monoron Gázos szünetek bizonytalan ideig Monoron is nagyon sokan használnak propán-bután gázt, őket érinti közelről a hír: a monori gázcseretelep e héttől kezdődően bizonytalan ideig szerdai és pénteki na­pokon zárva lesz, továbbá ezen a héten is 19-én, 20-án, sőt 22-én is. A kényszerű szünnapok azért elkerülhetet­lenek, mert a cseretelep dol­gozójának más községben — Gyomron — kell helyettesíte­nie. Az újabb változást termé­szetesen azonnal közzétesszük. szony és Kovácsné — Bea néni — egyébként gyakori autóver­senyző, a kölyökcsapat moz­gatórugója, örült a jelentkezés­nek. Olyannyira, hogy Norbi kapott egy „Romét” típusú motort, amit édesapja átala­kított versenymotorrá. Az eredményeket hosszú lenne felsorolni, de a PPSC 30 tagját számláló egyesületből már 1987. október 3-án, az el­ső versenyen, amelyet egy osztrák cég rendezett; jutal­mat kapott Norbi. Ezt követte sok-sok verseny. Ügymint a Michelin, hazai motorostalál­kozó és slalomverseny, Kecs­kemét, Monori-erdő és sok­sok vetélkedő, motoros világ- bajnokság, a kamionos ver­seny, Abony. Ezeken a helye­ken mindig az első tíz között szerepel. Mi a célja a klubnak a gye­rekekkel? Megtanuljanak mo­torozni és a biztonságos köz­lekedést. Itt csak 4-től 14 éves korukig dolgozhatnak. Több cég támogatja őket. Hiszen csak a gyerekek ellátásáról gondoskodnak, elutazás alkal­mával, a szülő persze megy szerelőként — de a saját költ­ségén. A kicsi 10 éves, de ő nem óhajt versenyezni egy rossz élménye miatt. És Norbi? Nos, először az' általános iskolát kell Ecseren befejeznie. Utána autóvilla­mosságot szeretne tanulni, hi­szen a gépek szerelmese, édes­apjától is ezt látja. Legszebb és legmaradandóbb élménye: Kesjár Csabával való találko­zása, amit a dedikálás is bizo­nyít. a sok-sok oklevél, kupa, jutalom mellett. Bálint Istvánná Ecser (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Példa ez is Más szemében a szálkát? Autóbusz-vezető. barátom mesélte, hogy a minap 38 len­gyel főiskolás fiút vitt kirán­dulásra Siófokra, különjárat­tal. Szakmai gyakorlaton van­nak nálunk, ezt az utat ju­talmul kapták a Betonútépítő Vállalattól. Barátom legszívesebben ju­talmat adna a csoportnak, mert amit tapasztalt az úton, az nem jellemző magyar tu­risták viselkedésére (tisztelet a kivételnek). Pestlőrinctöl Siófokig nem állt meg a busz, de senkinek nem jutott eszé­be rágyújtani. Szabadprog­ramjuk után a visszaindulás megbeszélt idejére mindegyik pontosan érkezett. Szeszes ital nem járt kézről kézre, at­tól dülöngő fiúkat nem látott. A visszaút felénél egy isme­retlen kirándulóbusz kényszer­pihenőt tartott. Sofőrünk meg­állt. készségesen segített baj­ba jutott kollégájának a javí­tásban. Ezt az időt kihasznál­va cigarettáztak a lengyel fiúk, miután kiszálltak a buszból. Amint a szerelés befejeződött, a fél cigarettát is eloltották. Egészséges, tiszta levegőjű buszban folytatták útjukat. Barátom ámuldozott: ö ilyen csoporttal ugyanis még nem találkozott, örül, hogy a len­gyelekről ezután nemcsak a „KGST-piac” jut majd eszébe. A tollforgató pedig szeretne, ha ez a példa követésre talál­na a hazai turisták körében is, belföldi és külhoni utakat jár­va egyaránt. így nem kellene arcpirulva szégyenkeznünk egy-egy megjegyzésen: „Na, igen, a magyarok ! .. . ” Galambos Pál Postafiók 51. Hívják össze a közgyűlést Levelesládánkból Népi tánctól a berregő motorig Koezkás Norbert egy kamaraerdei verseny startjánál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents