Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-17 / 196. szám
MA Pest VILÁG PHOLETÁHJáí, EGYESÜLJETEK! MEGYEI JS~ „A tanévkezdéssel, a tanulásMS eé£IKC.rS1QX sal les2 programjuk a gyereigeiMOttira keknek az elkövetkező hónapokra. Ami viszont még sok helyen megoldásra vár, az az étkeztetés, az ellátás. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, kik az iskolában napközis ellátást is kapnak, a napi háromszori étkezés biztosított a gyerekek számára, vagy ahol az iskola és a vendéglátóipar közötti szerződés alapján történik az étkeztetés.” (3. OLDAL) XXXII. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 17., SZERDA Mikor szabad felperzselni a fariét? A MÉM koordinációs bizottsága megtárgyalta a tarlóégetéssel kapcsolcdos kérdéseket, tekintettel arra is, hogy az utóbbi időben a sajtó többször foglalkozott a témával. A bizottság szükségesnek tartotta a közvélemény tájékoztatását arról. hogy ez a tevékenység jogilag szabályozott; rendeletek és utasítások határozzák meg. hogy mikor, milyen körülmények között és feltételek mellett leltet fölégetni a tarlót. A rendelkezések szerint a szalma elégetése tilos. A tarló fölperzselésére csakis növényvédelmi céllal és akkor kerülhet sor. ha a fer- tőzöttség más módon való megszüntetése az égetésnél is nagyobb környezetvédelmi ártalmat okozna. A döntés joga a mezőgazda- sági üzem vezetőjéé. A tarlóégetést az illetékes elsőfokú tűzvédelmi hatóságnak, illetve a környezetvédelmi hatóságnak legalább 24 órával korábban be kell jelenteni. A hatóságnak lehetősége van arra. hogy felülvizsgálja és felülbírálja a döntést. Az égetésnél be kell tartani az előírt biztonsági rendszabályokat. A MÉM-ben hangsúlyozták: következetesen eljárnak azokkal szemben, akik a rendelkezéseket megsér- tik, és indokolatlanul, bejelentés nélkül égetik föl a tarlót. A szárazság ellenére jó ___ M egrendelték mar avélőmagot Augusztus derekán tovább tart a szárazság; a mezőgazdasági nagyüzemek legújabb határszemléi szerint a növényállomány alaposan megsínyli a tartós kánikulát és a meleg, szárító hatású széljárást. Nemcsak a kapás- növények, hanem az öntözés nélkül lermcsz- tett kertészeti növények is kisebb terméssel kecsegtetnek, mint amivel a 4—6 héttel ezelőtti agronómusi vizsgálatok biztattak. A napról napra romló kilátások közepette mégis mutatkozik egy kedvező eredmény: úgy tűnik, hogy — a teljesen még le nem zárt adatgyűjtések szerint — az idén rekordmeny- nyiségű kalászos gabona termett. Ez némileg ellensúlyozza, hogy a kukorica terméskilátásai ésökkenőben vannak, mert ez a gabona, figyelembe véve a jelenlegi növényállományt, valószínűleg már nem lesz képes a tervezett hozam elérésére. Honismeret '„A mi tapasztalatunk az, hogy , valamennyi tanítványunk fogéesegy feSevre konnyá vált a múlt értékei iránt. Például nem engedik a mélyszántás közben előkerült urnát szétverni — mondván: hátha kincs van benne—. hanem megkeresik a régészt. Észreveszik a padlások lomjai közt az értékeseket, amelyek egy község, egy megye múltját dokumentálják.’’ (5- OLDAL) A rJnnfpl ..A KCNA hírügynökségre hivat- • ara kozva a Reuter arról számolt be, hogy fndOKKB a Koreai NDK sem fogadta el a NOB- nak, pontosabban Juan Antonio Samaranch elnöknek múlt héten közzétett javaslatát.’’ (7. OLDAL) Országszerte, így Pest megyében is befejeződött a betakarítás. A hosszú ideig tartó száraz időjárás a munkálatokat meggyorsította, ugyanakkor a termésátlagokat egy kicsit csökkentette. Ennek ellenére a megyében tavaszi árpából rekordtermést hordtak a tárolóhelyekre, míg rozsból, búzából, őszi árpából, magborsóból és repcéből az 1984-es rekordtermés után a második legjobb átlagot könyvelhették el a szakemberek. Az aratást követő munkafázisok jó részével elkészültek a nagyüzemek, így a termények elenyésző részét kell már csak beszállítani a gabonaforgalmi vállalathoz, s a tarlóápolás is jó ütemben halad. A tarlóhántást a napokban fejezik be a gazdaságokban, s a szerves és folyékony műtrágya egy részét is kijuttatták a földekre. A silózást a szárazság előbbre hozta, hiszen a még bedolgozható; illetve íeletethe- tő szárakat korábban kell levágni, s már így is a szárazanyag-tartalom a szokásosnál nagyobb. Ügy tűnik, hogy ennél a növényi kultúránál a Budakeszi látványossága lesz Az öreg gőzös utolsó útja A kívülálló nem Is gondolná, hogy alig 15 kilométerre a fővárostól, a budai hegyek között ipartörténeti műemlék után áhítoztak a budakeszick. Igaz, valójában nem is a most kiállított 376-os gőzmozdony, hanem a rendezett terület után fájt olyannyira a helybéliek szíve, hogy társadalmi összefogással nem csupán rendet, de idegenforgalmi látványosságot is teremtettek. Régóta Budakeszi neuralgikus pontja volt ugyanis a főút mellett, a MÁV Tüdőgyógyintézethez vezető Kiss Lajos utca sarkánál található terecske. Gyom verte fel, teherautók parkoltak itt, rendetlen összevisszaságban. Természetes hát, hogy minden helybeli illetékes örömmel fogadta az ötletet, a MÁV-sza- natóriumot is jelezve, kerüljön a térre a vasút szép, ipa- rri műemléke, egy gőzmozdony. Az ötletet gyorsan tett követte. A MÁV, a helyi tanács, a Hazafias Népfront és a Budakeszi Szépítő Egyesület öszhozamok viszonylag alacsonyak lesznek, s így a szemes hasznosítású kukoricák terhére pótolják a gazdaságok hiányzó takarmánykészletüket. A nagyüzemek a munkák folyamatossága érdekében már elküldték vetömagigényeiket is, amelynek várhatóan több mint 50 százalékát fémzárolt, azaz minőségi szaporítóanyaggal elégíti ki a vetőmag-termeltető. Az említett mintegy 12 ezer tonna magon felüli mennyiséget a gazdaságok saját maguk állítják elő. A gyümölcsösökben a technológiai tervekben szereplő növényvédelmi és talaj munkálatokat végzik a kertészek, valamint rövidesen befejezik a gyenge termést adó őszibarack szedését, ugyanakkor folyamatosan gyűjtik be a nyári almát. A zöldségtermő területeken a paradicsom és az uborka szüretelése jelenti a legnagyobb feladatot, ám kisebb tételekben megkezdődött a nyári káposzta és a sárgarépa szedése is. Végül egy kellemetlen tény a gazdaságok ellátásáról. A növénytermelésben járatos szakemberek előtt ismert: a forgalmazó vállalatok akciót hirdettek a megfelelő meny- nyiségű pénzzel rendelkező üzemeknek, hogy azok még az áremelkedés előtt beszerezhessék a szükséges kemikáliákat. Nos, az amúgy is tőkeerősek tudtak vásárolni, ám a gyengébb eredményt elérők számára ez lehetetlennek bizonyult, így a szeptember 1-jétől életbe lépő áremelkedések ismét őket sújtják a legjobban. B. Gy. Elutaztak a magyar ENSZ-katonák Az első állomás: Bagdad Kedden a délelőtti órákban elutazott Budapestről az a 15 magyar katonatisztből álló egység, amely a világszervezet felkérésének megfelelően haBudaflax stúdió A Budaflax gyártmányfejlesztési stúdiójában két Tóth Béláné rendezi készterméke(Csécsei Zoltán felvétele) zánkat képviseli az iraki—iráni tűzszüneti egyezményt megfigyelő ENSZ-katonai csoportban. A Ferihegyi repülőtéren a magyar katonai kontingens tagjaitól családtagjaik és hozzátartozóik, valamint a Honvédelmi Minisztérium képviselői vettek búcsút. A Malév különjáratával elutazott magyar tisztek az Iraki Köztársaság fővárosába, Bagdadba érkezésük után megkezdik szolgálatukat az ENSZ megfigyelő csoportjában. A tervek szerint előbb rövid felkészítésen vesznek részt a többi nemzet ENSZ-katonáival, majd augusztus 20-án, a fegyvernyugvás első napján, az iraki—iráni határ közvetlen közelében, iraki oldalon kezdik meg ellenőrző, megfigyelő feladataik teljesítését. & Négyszáz kutatóval Mikroelektronika A mikroelektronikai ipar fejlesztési* feladataihoz nélkülözhetetlen félvezetők fizikai alapkutatásairól rendeznek nemzetközi tanácskozást augusztus 22. és 28. között a Budapest Kongresszusi Központban. A félvezetők kristályhibáinak elemzésére összehívott szakmai rendezvényre 39 ország 400 kutatója jelezte részvételét. A konferenciának — amelyet első alkalommal rendeznek szocialista országban — a hazai mikroelektronikai ipar fejlesztésében különösen nagy a jelentősége. szefogásával elkészült az 1915- ben gyártott legendás 376-os mozdony helye. Segített a Ságvári laktanya állománya, a Budavidéki Állami Erdő- gazdaság, sőt, három napig a környezetvédelmi építőtábor tagjai is dolgoztak a tér kialakításán. A roncstelepről megmentett öreg „csühöst” a MÁV szakemberei varázsolták újjá, olyan sikerrel, hogy utolsó útját az Ipari Szerelvénygyár iparvágányáig saját kerekein tette meg. Budakeszi új látványosságát tegnap délután Szemők Béla, a MÁV vezérigazgatójának általános helyettese avatta fel. Budakeszi új látványossága a muzeális 376-os gőzmozdony i .jm» (Erdősi Agnes felvétele) étszám-arányosításnak nevezik a szakemberek azokat a törekvéseket a megyében, amelyeknek a célja egy-egy település lélekszáma és az ottani tanács apparátusának az arányos egyeztetése. Ilyen értelemben is jelentősek még mindig az eltérések, amint az egyes tanácsok közötti, hasonló mérlegelést tekintve úgyszintén azok. A létszámarányosításnak már eddig is vannak tetemes eredményei — elég itt a nagyközségi tanácsok megerősítésére utalni, hasznosítva a járások megszüntetésekor felkínálkozott lehetőségeket —, csodák azonban nincsenek. S nem lehetnek, már csak , azért sem csodák, mert országosan — a kormány által is elismerten — a megye hosszúhosszú ideje a lakosságszám és a tanácsi dolgozók száma összehasonlításakor a sereghajtók között kullogott. Köznapibban fogalmazva: ma is kevesebb a tanácsi apparátus létszáma, mint amennyit az itt élő lakosság, minimumként indokolna. Azt ugyanis kiindulópontnak foghatjuk fel, hogy léteznek objektív mércék, amelyek segítségével megállapítható, mi az a minimális államigazgatási létszám, amely képes a legszükségesebb feladatokat ellátni. Ha most ezt a mércét nézzük, akkor azt látjuk, furcsa egyenlőtlenségek állnak fenn mind a TÉRKÉPRAJZOLÓ megyék, mind a megyén belül az egyes körzetek, települések között. A közigazgatás legutóbbi, lényeges átszervezésekor, a járások megszüntetésekor (1984-ben) alakult ki az a szervezeti rend, amely napjainkban is lé~- tezik. Az ún. körzetközpontok kijelölése magába foglalt történelmi, földrajzi stb. objektívnek ítélhető tényezőket, s tagadhatatlan, volt ebben a kijelölésben része a szubjektivitásnak is. Ez utóbbin olyan, pontosan, nehezen leírható tényezőket értünk, mint egy-egy országgyűlési képviselő személyének súlya, a helyi és a megyei vezetők kapcsolata, viszonya, az adott településen tevékenykedő termelőüzemek nép- gazdasági szerepköre és igy tovább, szinte véget nem érhetően, hiszen egy-egy település ezernyi mozzanat következtében tesz szert valóságos (és vélt) szerepkörre, fontosságra, méltánylandó helyzetre. Ezzel együtt is, jelezve a megyében levő település- szerkezet feszültségeit, országosan különleges helyzet jött létre. Százhalombattához például egyetlen község sem csatlakozik, több városhoz — Nagykőröshöz, Érdhez, Dunakeszihez — csupán kettő, illetve négy (ez utóbbi Érd), s ugyanakkor vannak olyan körzetközpontok, amelyek községek seregét fogják össze, elég itt Gödöllőre utalni, ahol a településtársak száma huszonöt... amint Vác sem panaszkodhat a maga harminckét községével, nagyközségével. Nincsen persze olyan tökéletes rendszer, amely tökéletesen és pontosan követni tudná a tanácsok arányos terheinek változását, amint az is a fogas kérdések közé tartozik, vajon miként alakuljon a jelentős idegenforgalmat, üdülőhelyi stb, feladatokat lebonyolító, a hétvégi telkeket benépesítők seregeit elnyelő településeken a tanácsi apparátus létszáma. Valamilyen rendszernek azonban lennie kell. Azon belül bizonyos automatizmusoknak, amelyek szavatolják, a lakosságszám emelkedésével, egy idő eltelte után, megnő azok száma is, akik a lakosság ügyeit a tanácsházán intézik. S persze megfordítva ez szintén igaz. Ha csökken a népesség, akkor mérséklődnie kell az apparátus létszámának: a felszabaduló státus, bér így kerülhetne) át oda, ahol többletre teremtettek igényt a változások. Az élet ugyan át- meg átrajzolja a térképeket, de a valóságos közigazgatási, gazdaságföldrajzi stb. térképeken ezeknek az átrajzolások jelezte változásoknak csak késlekedve, következetlenül jelenik meg a nyoma, jelölése, mintegy jelezve, nem okvetlenül a térképrajzolókkal van baj, inkább a léptékekkel; mit mérjünk mihez, milyen arányokat tüntessünk fel. Olyan helyen ugyanis, ahol néhány száz, egy-kétezer ember mozgását kellene követnie az igazgatási létszámnak, nem túlságosan bonyolult a feladat. A megyében azonban évente 37- 38 ezer ember (!) telepedik le úgy, hogy más megyéből, a fővárosból érkezett, s ezekhez társul még a megyén belül költözők 16-17 ezer főnyi serege, ■alán nem kockáztatjuk meg a súlyos melléfogást, ha azt állítjuk, teljesen új irányban kell keresni a megoldásokat. Ilyen új irány a kétszintű közigazgatás fokozatos kiépítése (a települések közvetlenül a megyével vannak kapcsolatban), az igazgatás átfogó és mélyre hatoló egyszerűsítése, s nem utolsósorban a települések önállóságának nagyfokú növelése. Mert éppen az is elképzelhető, a tanácsi testület döntse el, mennyi alkalmazottat kíván foglalkoztatni az apparátusában. Mészáros Ottó T
