Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
1988. AUGUSZTUS 16., KEDD 3 Valósággá vált az utópia Adnak is, nem csak követelnek Ma éppen fordított a helyzet Az, hogy manapság önerőből építeni otthont szinte egy életre szóló vállalkozás, már nem újdonság jóformán senkinek. Csakúgy, mint az, hogy égető lakásgondjait a családok jelentős része csak e módon, s csak munkaadójának támogatásával képes megoldani. Éppen ezért van — lenne — most igen nagy jelentősége annak, hogy a munkáltatók legalább a régi módon, s a megszokott mértékben segítsék otthonteremtésükben dolgozóikat. Am úgy tűnik, erre az utóbbi időben csökken a gazdálkodó szervezetek hajlandósága. Ott spórolnak, ahol lehet, főként akkor, ha újabban a létszámleépítések, átszervezések időszakában már nem fűződik oly mértékben érdekük munkatársaik megtartásához, mint pár évvel ezelőtt. Szerencsére jó példa, követésre méltó szándék azért akad még szép számmal. Olyan, amilyennel a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság vagy a Ceglédi Állami Tanganzdaság szolgál... Alig fél évszázaddal ezelőtt, a hajdani Metternich-birtokon élő 20—25 család bizonyára szélhámosnak, de legalábbis bolondnak tartotta volna azt, a'ú arról beszél, hogy az egészségtelen, apró cselédlakások helyén, a majorságban egyszer falu nő majd ki a földből. Olyan település, amelynek minden portáján ég a villany, s a vizet a távoli kutak helyett a csapok adják majd. Az egykor itt élt 100— 110 ember, az uradalmi cselédek valószínűleg azt sem hitték volna el a beszélőnek, hogy utódaik a szolgasors helyett megbecsült dolgozói lehetnek egy, az ország határain túl is híres mezőgazdasági nagyüzemnek, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságnak. Nem csak kérnek Az egykori utópia azonban mára valósággá vált. Több mint két évtizede munkásszállót, később lakótelepet, majd óvodát, bölcsődét építtetett dolgozói — s mivel jóformán valamennyi családból dolgozik itt egy-egy ember —, tulajdonképpen az 1985-ben községi rangra emelkedett település számára a kísérleti gazdaság. Góg Mátyás, a vállalat igazgatója nem kis büszkeséggel mondja, hogy Herceghalomban szinte valamennyi új ház támogatásukkal, kedvezményes áron értékesített telken, építési kölcsönükkel épült fel. Mondja, a gazdaság település- fejlesztési törekvéseinek nem kis része volt abban, hogy a majorságból község lett. Igaz, ehhez hozzájárult a gazdaság vezetőinek felismerése is: jó munkához jó közérzet, jó körülmények szükségesek. Az idő, úgy tűnik, őket igazolta; ma már majd’ 1100 főt számlál Herceghalom népessége. Pedig ahhoz, hogy itt megszokjanak, letelepedjenek az emberek, napról napra bizonyítaniuk kellett, hogy rászolgáltak a támogatásra, kiérdemelték a vállalati segítséget. — Keményen, nagyon lelki- ismeretesen kell dolgozni nálunk — ismeri el Góg Mátyás. — Már csak azért is, hogy legalább a korábbihoz hasonló szinten maradjon szociálpolitikai tevékenységünk. Elosztani ugyanis — még ha közhelynek is tűnik — csak azt lehet, amit megtermeltünk, amit a magunkénak tudhatunk. Az, amire ma azt mondhatják, hogy az övék, nem kevés. De tudják, akad még tennivalójuk. Évente továbbra is 8—10 korszerűtlen lakást szanálnák, s továbbra is támogatják azokat, akik úgy döntenek, hogy új otthonukat itt építik fel. Nehezen váltak meg Cegléd határában — az előző évekhez hasonlóan — gabonát lengetett a szél idén. Cipősarok exportra Hegyekben áll a cipők sarka a szentmártonkátal Kossuth Tsz szentlőrinckátai üzemében, ahol negyven asszony dolgozik bérmunkában a budapesti Minő Cipőgyárnak. Napi háromezer pár női lábbeli sarkát, talpát készítik el, olykor harminc-negyven darabos egyedi szériát is vállalva , < —7~* (Erdösi Ágnes felvétele) Mondhatnánk, nincs ebben semmi különös. Ám, ha ehhez hozzátesszük, hogy lakótelep helyén érett a kalász, már nem ilyen magától értetődő a dolog. Sólymos Gáborné, a Ceglédi Állami Tangazdaság szak- szervezeti bizottságának titkára nem is akarja ennyivel elintézni a kérdést. Mondja, a hajdani 380 cselédlakás felszámolására itt, a határban teremtették meg a lehetőséget — közel eey évtizede. Művelésből vontak ki, s nyilvánítottak belterületté lucernát, refzsot termő területet. Első nekifu tásra 140 lakás építésére készítettek tervet, önálló óvodá val, ABC-vel. Igaz, az eredeti elgondolásból az első ütemben 21, a másodikban 123 lakás készült csak el, hiszen röviddel ezelőtt rájöttek, 'egy előre nem képesek többre. — Eleinte úgy kellett győzködni az embereket, hogy hagyják ott a tanyákat, cselédlakásokat — emlékezik vissz» Sólymos Gáborné. — Gondot okozott, hogyan toborozzuk össze a 21 családot. Nehezen váltak meg régi otthonuktól, megszokott életüktől az emberek. A második ütemmel azonban már nem volt ilyen problémánk, ma pedig éppen fordított a helyzet. Csakhogy időközben jócskán változtak a lakásépítés feltételei, drágább lett az építkezés. Be kellett látnunk, hogy a korábbi módon nem tudjuk folytatni a programot. Jó munkához, jó feltételek A herceghalmiakhoz hasonlóan azonban a ceglédi gazdaság vezetői is úgy tartják, hogy ha az élet jó, az emberek könnyebben végeznek minőségi munkát. Ezért nem tettek le arról, hogy egyszer, talán nem is a távoli jövőben folytatják majd a már megkezdett építkezést, s ha nem is a telepszerű, többszintes házak építését, de az egyedi, családi házas építkezést ezután is segíteni fogják. Legalábbis annyival, hogy a vállalkozóknak 4—5 forintért adják el a közművesített telkek négyzetméterét, tervekkel, kedvezményes fuvarral, gépekkel segítik őket. S azzal a vállalati kölcsönnel, amelynek biztosítását itt, a CÁT-nál magától értetődő támogatásként kezelnek. Pató Zsuzsa Egyerisúlyjavítás, fizetőképesség KSH-elemzés a gazdaságról A vállalati jövedelmek fő forrása az áremelés A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az a jelentés, amely a gazdaság- politikai irányváltás éve — 1979 — óta eltelt időszak főbb népgazdasági folyamatait elemzi. Az elmúlt kilenc évet a gazdaságpolitikai törekvések, ezek eszközrendszere, és az elért eredmények alapján három szakaszra — az 1979—81, az 1982—84, valamint az 1985—88. közötti időszakokra bontották. A fő figyelmet az 1985—1987 között lezajlott folyamatokra, és ezen belül is kiemelten az 1987-es évre irányították. Az egyes szakaszok főbb jellemzői a következők: az 1979—1981 közötti időszakban az 1978 novemberi MSZMP KB „pályamódosító” határozata nyomán megkezdődött a külgazdasági egyensúly javítása. A dollárelszámolású adósságállomány öt év óta tartó gyors növekedése megállt. A nagymértékű javulásban azonban meghatározó szerepe volt az előző évek során felhalmozódott tartalékoknak, ezek kimerülése után a javulás lelassult. Az export tervezett gyors növelése csak 1979- ben valósült meg, a következő két évben a növekedés fékeződött, alapvető eszköze az importkorlátozás volt. Ebben az időszakban az éves tervek viszonylag dinamikusabb, összességében 10 százalékos gazdasági növekedést irányoztak elő, abban a reményben, hogy a nagyobb fejlődés megteremti az egyensúlyjavítás forrását, és így a belföldi felhasználásnak csak kis mértékű visszafogására lesz szükség. Három év alatt azonban a gazdasági növekedés ténylegesen alig haladta meg a négy százalékot. A növekedésen belül a konvertibilis export bővülése kétszer olyan gyors volt, mint a rubel elszámolásúé (24, illetve 12 százalék). A belföldi felhasználás is eltért a tervezettől, 1 százalékos növekedés helyett 3 százalékos csökkenés következett be. Ezen belül a fogyasztás ekkor még elég jelentősen, 6 százalékkal növekedett — miközben a második olajárrobbanás okozta recesz- szió miatt a fejlett tőkés országok döntő többségében csökkent a személyes fogyasztás. Magyarországon az egyensúlyjavítás fontos eszköze a felhalmozás csökkentése volt, ez három év alatt 21 százalékkal esett vissza. Felhalmozási hányadunk 1981- ben azonban még így is magasabb volt, mint a fejlett tőkés országokban, viszont az európai KGST-országok között már a legalacsonyabb lett. Az 1982—1984-es időszakban a gazdaságirányítás központi kérdésévé az ország fizetőképességének megőrzése vált, s ennek érdekében tovább folytatódott a restrikció. A megtett intézkedések a külső egyensúly javulásában látványos eredményeket hoztak. 1983—1984-ben olyan mértékű konvertibilis elszámolású külkereskedelmi aktívumot sikerült elérni, ami az áruforgalmon kívüli fizetések pozitív egyenlegével együtt elegendő volta korábban felvett hitelek állandóan emelkedő kamatterheinek fedezésére, valamint az adósságállomány szerény mértékű csökkentésére is. Az egyensúlyjavulás azonban a struktúra átalakulása, a hatékonyság növekedése helyett ismét elsősorban az import 1982. évi jelentős csökkentéséből és 1983—84. évi szinten tartásából adódott, az export növekedésének üteme — a támogatások fokozása ellenére — az 1980—81-es évekhez képest alig változott. Az import mérséklése az energia- hordozókon kívül leginkább a gépek és berendezések behozatalát érintette. A változatlan összetételű konvertibilis export erőltetése, a korszerű technika importjának visszafogása elmélyítette a gazdaság strukturális feszültségeit. A növekedésben a rubel- elszámolású export 'szerepe megnőtt, összességében meghaladta a nem rubelelszámolású export növekedési ütemét is. A belföldi felhasználáson belül a felhalmozás újabb 13 százalékkal alacsonyabb, míg a fogyasztás 3 százalékkal magasabb lett, s így a termelésből fogyasztásra kerülő hányad is csökkent. A felhalmozáson belül ezekben az években az importkorlátozás függvényeként elsősorban a készletfelhalmozás esett vissza. Felhalmozási hányadunk a fejlett tőkés országok átlagos szintjére csökkent. Az anyagi ágazatokban gazdálkodók árukibocsátása 25 százalékkal növekedett, de ennek kétharmad része az árak emelkedéséből származott. A felhasznált anyagok áremelkedése megegyezett a kibocsátás árindexével, vagyis a többletköltséget a termelők teljes egészében tovább hárították áraikban, s ez még a bérek és a tiszta jövedelem jelentős növelését is lehetővé tette. Az 1985—87 közötti időszak legfőbb jellemzője, hogy a gazdaságban nem következett be az a pozitív fordulat, amivel a MSZMP XIII. kongresszusa, illetve ennek nyomán a VII. ötéves terv számolt. A termékkibocsátás jóval kisebb mértékben növekedett, mint a felhasználás. Konvertibilis adósságállományunk több mint kétszeresére nőtt, áruforgalmunk egyenlege ismét passzívvá vált. Exportunk a három év során mindössze 5 százalékkal bővült, míg importunk növekedése megközelítette a 20 százalékot. Az 1985—87-es időszakon belül 1987-ben bekövetkezett a gazdaság élénkülése, a bruttó hazai termék növekedési üteme 3,4 százalékos volt. A dinamikus növekedés azonban több negatív következménynyel járt együtt. A bruttó hazai termék (GDP) előző évhez mért többlete folyó áron 135 milliárd forint volt. Ennek kétharmadrészét — 90 milliárd forintot — elvitte a fogyasztás növekménye. További 36 milliárd forintot kötött le a felhalmozási többlet, mindössze 9 milliárd forint jutott a belföldi források növekményéből az egyensúly javítására. Ez az összeg lényegesen kisebb, mint amennyire a külföldi adósságterhek fedezéséhez szükség lett volna. A kereskedelmi bankok megalakulásával nagyobb teret kaptak a gazdaságirányításban a pénzügyi elemek. Á kezdeti nehézségek, a megfelelő ismeretek és tapasztalatok hiánya miatt a pénzintézetek még nem voltak képesek a jövedelmek szabályozásában az elvárt szerepet betölteni. A vállalati eredmények 1987-ben — pénzintézetek nélkül — 18,9 százalékkal nőttek, a magas bérkiáramlás ellenére is. A vállalatok jövedelemnövekedésének több mint 70 százaléka 1987-ben is áremelkedésből származott, ebben az évben a vállalati jövedelmek 65.3 százalékát vonta el az állami költségvetés az 1986. évi 61.3 százalékkal szemben. Vezetékes gáz 13 ezer lakásba A sorban ott áll a következő Napjainkban rendkívül megnőtt az energiagazdálkodás jelentősége. Mind fontosaboá válik a rendelkezésre álló energiaforrások és energiakészletek lehető leggazdaságosabb felhasználása. Mindezek után nem tűnik közhelynek az a gyakorta elhangzó megálla- £ pítás, hogy a takarékosabb / energiagazdálkodás fontos ^ népgazdasági és lakossági ér- / dck. Jclantcs megtakarítás A legutóbbi, ritkaságszámba menő enyhe tél eredményeként megyénkben 5,8 százalékkal volt kisebb a földgázfelhasználás az előző évinél. A Pest megyei energiagazdálkodási bizottság legutóbbi ülésén is elhangzott, hogy ebben az időben kifogástalan volt a gázszolgáltatás, s bekapcsolási problémák sem voltak. Túl az esztendő első felén óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon miként értékelik 1988 első hat hónapját a TI- GÁZ-nál7 A kérdés megválaszolására Vida László, a Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat Gödöllői Üzemigazgatóságának vezetője vállalkozott; ^ — Az első félévben a tervezett 226 millió 500 ezer köbméterrel szemben mindössze 218 millió 388 ezer köbméter földgáz fogyott el. Ez 96,4 százalékos fogyasztói teljesítménynek felel meg. Ennek az energiahordozónak a mérsékelt igénybevétele egyértelműen az enyhe télnek tulajdonítható. — Milyen területeken követhető a legszembetűnőbben nyomon a földgázfelhasználás csökkenése? — Egyértelműen a nagyüzemi szektorban. Az ipari és mezőgazdasági üzemeknél érvényben levő energiaracionalizálási célprogram keretében meghirdetett takarékosság ugyan nem teszi nyereségessé az energiaszolgáltatókat, panaszra azonban nincs okunk. Hiszen, ha valamelyik nagyüzem csak mérsékelten veszi igénybe szolgáltatásainkat, ott áll mögöttük a sorban a következő fogyasztó. Kevesebb a cseretelep — A gázszolgáltató vállalatok egyértelműen a nyereségérdekelt cégek közé tartoznak. Mely területek jelentik önök számára a biztos talpon maradást? — Számunkra a kommunális fogyasztók biztosítják a legnagyobb nyereségességet. Elsősorban az iskolák, óvodák és más intézmények jöhetnek szóba. A lakosság ugyanakkor minden felhasznált gázköbméter után közel egy forintot vesz ki a zsebünkből. Ennek ellenére még mindig, és remélhetően hosszú ideig a földgáz jelenti a legideálisabb energiahordozót. — Még akkor is, ha az említett egy forint változatlanul veszteségként könyvelhető el? — A helyi tanácsok régóta szorgalmazzák a lakossági gáz- fogyasztás növelését. Az utóbbi években mintegy 13 ezer lakást kapcsoltunk be szolgáltatásunkba. Ez évi tervünkben 13 ezer lakás bekötése szerepel. Ennek idáig már több mint a felét teljesítettük. Óvatos optimizmussal úgy is fogalmazhatok, hogy ez az esztendő a tervezett munkák teljesítését illetően különösen eredményesen alakul, hiszen a korábbi évekre visszatekintve az volt a jellemző, hogy a munkák nagy része az év utolsó negyedévére maradt. — A megye településeit járva szinte lépten-nyomon Találkozik az ember a kerékpáron, vagy egyéb járműveken szállított propán-bután gázpalackokkal. Sok lakásban még PB- gázzal elégítik ki az energia- igényeket. Csökken vagy növekszik a gázpalackcsere-tele- pek száma? — Mivel évről évre mind több lakásban élvezhetik a vezetékes gáz kényelmét és előnyeit, így érthetően csökken a cseretelepek száma. Az első félévben 410 tonnával kevesebb PB-gázt forgalmaztunk. A TIGÁZ gödöllői üzemigazgatósága 1258 kilométeres gázelosztó vezetékhálózatot működtet. Szeretnénk, ha ez a hálózat a tervezett és igényelt ütemben ebben és a következő tervidőszakban tovább bővülne. Már a télre készülnek A TIGÁZ gödöllői üzemigazgatóságán már készülnek a téli hónapokra. A megyei és a helyi tanácsokkal egyeztetett terv alapján dolgozták ki a fűtési-energiaszolgáltatási ütemtervet. Amint azt Vida László elmondta, jó közepes energiaigényű télre készülnek fel. Gy. L.
