Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

Fagy!a!th$!tban A nyár új színfoltja: megsza­porodtak a mozgóárusok Cegléden is. Ki dinnyét, ki vattacukrot, ki hűsítő fagylal­tot kínál kocsijából. (Apáti-Tóth Sándor felvétele). / A művelődési központban Taggyűlés A Vakok- és Gyengénlátók Országos Szövetsége ceglédi körzeti csoportja szeptember 6-án, kedden taggyűlést tart. Azokat a gyengén látó és vak sorstársakat is várják reggel 9 órától fél tizenkettőig a Kossuth Művelődési Központ­ban, akik még nem tagjai a szövetségnek, illetve a körze­ti csoportnak. Akik be kíván­nak lépni a tagok sorába, vi­gyenek magukkal egy négy­szer négyes fényképet, ha van, a vaksági személyi járadékról szóló határozatot és személyi igazolványt. Ugyanis a szövet­ség vak tagjai arcképes iga­zolványt kapnak, aminek fel­mutatásával a MÁV, a Győr- Sopron—Ebenfurti Vasút és a Volánbusz tömegközlekedési járművein való utazáshoz 90 százalékos ármérséklésű je­gyet válthatnak. A gyengén látó tagok a nem arcképes igazolvány felmutatásával a BKV, a Volánbusz és minden más helyi tömegközlekedési vállalat járatain helyben díj­mentesen utazhatnak. A PEST MEGYEI HÍRLAP K Ü LGN KIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 13.. SZOMBAT A férfi, aki házastársat keres Majd csak lesz valahogyan A hirdetés eleje szokványos volt: 42 éves férfi várja ilyen és ilyen no ismeretségét házasság céljából. Az ada­tokat azonban nem a jelige követte, amely mögé elbúj­hat az ember, hanem a felszólítás: „írj vagy jöjj!” — és a ceglédi lakáscím. A negyvenkét éves férfi ta­valy nősült harmadszor. Az arát tizenöt esztendei magány, gyomorfekély miatti leszáza- lékolás után a véletlen ismer­tette meg vele. Miután előző két házasságából nem szüle­tett gyermek, ne említsük eze­ket, a beszélgetés alatt is csu­pán annyi hangzott el: „A má­sodikat, azt szerettem.” Ami­lyen hirtelen jött a harmadik, olyan hamar el is tűnt. Vagy ki tudja, melyikük tűnt el a másik életéből?! A fiatal nő a huszonegyedik­be lépett, amikor találkozott a férfival, aki két évtizeddel idősebb nála, s aki sem va­gyont (a leszázalékolt nyugdí­jából lehetetlen vagyont gyűj­teni), sem hatalmas munkabí­rást nem vitt magával az anyós házába. A remény mindeneset­re sürgető lehetett, mert egy hónapi ismeretség után meg­köttetett a frigy. — Miért bomlott föl ez a so­kat ígérő kapcsolat? — Azt akarták, hogy menjek el éjjeliőrnek, meg még dol­gozzák is a fóliában, mert fó­liáztak az anyósék. Azt nem .vették figyelembe, hogy beteg ember vagyok; á, buta falusi nép az, csak a munkával él. Beleszóltak ezek mindenbe, képtelenség volt velük együtt élni. Fél évig tartott a házasság, aztán a férj hazaköltözött az édesanyjához. A felesége fél­idős volt ekkor. A gyermek megszületéséről értesítették, ő BecsüSet — szavunkra Farmerbeszéd D ivatos, praktikus ruhadarab a farmernadrág. Sok helyen megjelenhetünk benne. Nemcsak a külsőt, hanem a belsőt is alakítja. Könnyeddé teszi a viselke­dést, sőt a nyelvi magatartást is. Mindennapos használatúvá vált, csakúgy, mint a hoz­zá illő bizalmastkodó), kedélyes(kedő) farmerbeszéd. Az ilyen közlésmód bizonyos helyzetekben megkönnyíti a kapcsolatteremtést, megszabadít a sokszor fölösleges, óvatoskodó körülményeskedéstől. Mivel a farmer nálunk először a fiatalok körében vált népszerűvé, a farmerszavak is az ő beszédükben jelen­tek meg leghamarabb. Az irodalomóra témája a Rómeó és Júlia című dráma elemzése. Jól felkészültek a diákok, pontos jellemzése­ket fogalmaznak meg a szereplőkről. De — elhangzanak ilyen mondatok is: „Tybald az utcán cukkolja Mercu- tiót... Meghatóan nyomták a lírát az erkélyjelenet­ben ... Júlia kissé megjátszotta magát szülei előtt.” Az irodalmi dolgozat Csokonai szerelmi lírájáról szólt. Ez állt benne: „A nyugalomra és társra vágyó költő sze­retett volna együtt járni Lillával.” Nem csak a húszéveseké a farmer ... Sok fiatalos tüzű negyven- és ötvenéves szaladgál (a szó szoros értelmében is) közöttünk farmerben. Divat ma fiatal(os)nak lenni, nemcsak öltözékben, hanem táncban, szokásokban, beszédstílusban is. Mintha meg­fordult volna a világ: a felnőttek követik, utánozzák a fiatalokat. Kopott farmerszavakat használnak olykor még köz­életi emberek is. Tanácstagi beszámolóból: „Az uszoda építésének vitája földobta a lakosság aktivitását,” Szü­lőknek szóló TIT-előadasból: „A srácok nemi érése ké­sőbb kezdődik, mint a kiscsajoké.” Egv üzemi faliújság­ról ez a cím kiáltott a dolgozókra: „Társadalmi melón voltunk!” Egy vezetőképző tájékoztatójából: „A déli kajaidő 12-től 13 óráig tart.” A farmer és e szavak ellen önmagukban nem lehet kifogásunk. Szükség van rájuk. De csak a megfelelő helyzetben. Hiszen vannak olyan alkalmak, ahol ele- gánsabban, választékosabban kell megjelennünk — nyel­vileg is. Ha mindenhová megteszi ugyanaz az öltözék és nyelvi köntös, fellépésünk egyformává, tehát végül jel­legtelenné, unalmassá válik. S gyakran illetlenné is. Márpedig igaz a régi magyar mondás: Madarat tolláról, embert szaváról. Költői Ádám látogatta is tavaszig. De akkor megjelent ez a különös hirde­tés, és a feleség anyósostul, apósostul kiadta az útját, meg­nézheti a gyerekét, aztán me­het is, ahonnan jött. És hiába voltak törvény sze­rint is külön (a feleség állító­lag már a gyéréit világra jötte előtt beadta a válókeresetet), ekkora méltánytalanságot nem hajlandó elviselni egy szem gyermekének anyjától —, hát nem látogatja meg többé. Most alakul a negyedik há­zassága. — Hány levelet kapott a hir­detésre? — Olyan negyven körül. — Milyenek a jelentkezők, mit olvas ki a levelekből? meg nem akar eljönni. Á, bu­ta, falusi parasztlány az. — Mégis elvette. — Hirtelen házasság volt. Belevittek. — Jómódúak a szülők. A se­gítségükkel biztosan lehetne önálló lakásban lakni. Nem beszéltek erről? Így vállalná újra? El tudná tartani a csa­ládját? — Így belemennék. Elmen­nék éjjeliőrnek, a nyugdíjam­mal együtt meglenne a hat­ezer. Abból meg lehet élni. Ha nem sikerülnek a hirdetések, csak a harmadikkal próbálko­zom újra. Mert a legrosszabb a magány. Majd lesz valami. I. E. Nem nyilatkozom! Ez az untig ismert dráma — Hányra válaszolt? — A komolyabbakra vála­szolok, de nem szeretek leve­lezni, inkább elmegyek. — Akadt már ilyen, komo­lyabb? — Van egy harmincnégy éves lány, saját lakása van, nincs gyereke. — Ez előny? — Igen. — Mit tud róla? — Hát írt, én meg fölmen­tem hozzá Pestre. Meglátogat­tam. Most jön hozzám a hét végén. — És ha ez a kapcsolat nem olyan jó, mint amilyennek ígérkezik? — Van egy másik is, aki jön­ne. Beregszászról. Csak közbe­jött neki valami, a vakbelére operálják, vagy mi. — Mi történik, ha a pesti­vel és a beregszászival is meg­kedvelik egymást? — Hát az egyiket majd le­léptetem. — És ha egyik se igazán szimpatikus? Újból előveszi a leveleit? — Nem tudom, mi lesz. — Társkereső irodával még nem próbálkozott? — Nem. Az hol van? — A városban is működik egy, az Aranyhíd. — Nem tudtam. Ezt nem tudtam. Előkerülnek a fényképek, többek között a kék szemű, mosolygós, héthónapos kisfiú képe is. S a kismama hívó so­rai: „Szeretnénk tudni, hogy a kisfiádról ennyire elfelejtkez­tél, vagy egyáltalán nem ér­dekel az ő sorsa?” — Ha hívják, miért nem megy? — Majd elmegyek. — Mikor? — Hát nem tudom. El kel­lene menni. De ők sem tud­ják, mit akarnak. Ha nem ál­hatók, ott. akkor nem megyek. — Nem gondolt arra, hogy a feleségével újrakezdjék? — Nem. Mert nagyon hall­gat az anyjára. A falujából Jégnyaléka Bűntudattal ugyan, de megvettük az újfajta édes­séget. Az utasítás szerint a mélyhűtőbe tettük, hogy megdermedve, megfagyva jégrúddá váljon. Azt re­méltük, hogy az érdekes, színes nejlonba zárt léből ebéd utáni frissítő lesz. A jégszekrény teljesít­ménye is csökkent, mert félóránént nyitottuk, csuk­tuk az ajtaját — ehető-e már végre az a valami? Csak iható állapotban fe­küdt ott hosszú ideig, mint valami rózsaszín, sárga, pi­ros vízoszlop. — Fagyásgátló van ben­ne! — ijesztgettük egy­mást, és gyorsan elolvas­tuk a termék jellemzőit. A Rákóczi Sütő- és Édesipa­ri Szövetkezet nem ír a szervezetre mérgező anyag­ról, bár a módosított ke­ményítőről megvan a vé­leményem, ugyanis három óra elteltével csak annyira jutott, hogy kocsonyássá, zseléssé tette a csodavizet. Hogy a dextróz és a xan- tán mit tesz, azt nem tud­tam kideríteni kóstolással, de a citromsavról az össze­tevők elolvasása nélkül is tudtam, hogy van, uralko­dik a készítményben. Úgy kell mindenkinek, akinek a doktorok intelmei ellenére édességre (erre) fáj a foga! Több kára lesz belőle: fogat ront, minden bizonnyal hízik tőle (a ka­lóriatartalom szemérmesen elhallgatva), és bosszanko­dik. Mert mire elszopogat­ná e jégcsapot, az újra — pillanatok alatt — fölveszi eredeti, folyós állapotát, és kezdheti a hűtést az em­ber elölről. (i.) Rutinmozdulattal tárcsá­zok. A telefon kicseng. Egy határozott férfihang közli velem, hogy a vezető nincs bent, mindjárt hívja a helyettest. Gyanútlanul meg­kérdem, hogy mikor lenne al­kalmas a látogatásom? Udva­rias, ám riadt hölgy adja tud­tomra, hogy ő nem nyilatkoz­hat ... Es az üzem vezetője sem. Csak amennyiben az el­nöknő engedélyezi. Ez a leg­újabb utasítás. Nem, ez az untig ismert drá­ma. Szorgalmasan felvésem a telefonszamot. Legalább meg­tudom az elnöknőtől, hogy mire jó ez a flanc. Foglalt. Még mindig. Na végre! Egy hölgy csilingel a vonal végén. Bemutatkozom, elmondom, hogy honnan va­gyok és kit keresek. Várjon egy kicsit, megnézem — hang­zik a kimért válasz. Majd a telefontündér' rövid idő múl­va közli velem, hogy az el­nöknő nincsen, házon kívül van és szabadságon és csupán szeptemberben lesz valami­kor ... Szabadon választott, ame­lyik tetszik, azzal érjem be — gondolom magamban. — És ki adhat még enge­délyt arra, hogy a ceglédi üzem vezetői nyilatkozhassa­nak? — Senki más. — Ugye, a sajtótörvényről hallottak már? — Persze. Ám akkor Is az elnöknő adhat engedélyt. Mi­vel ő szeptemberben jön, te­hát addig tárgytalan. Feladom. Ezt nevezem! Három hónap­pal a partértekezlet után ma­radt minden a régiben. Fő a nyíltság, az őszinteség, elv­társak! De azért mi ne rohan­junk, hadd kezdeményezzenek mások! Egyébként kétségtelen, hogy nagyon nehéz tervet kell teljesíteni, ehhez az üzem ve­zetésének megadom az önálló­ságot, a döntés jogát, Én bí­zom abban, hogy megfelelnek az elvárásoknak. Apropó. Egy apróság. A tudtom nélkül sen­ki nem nyilatkozhat! Mert annyira azért nem bízom önökben, hogy a munkájukról képesek felelősséggel informál­ni a sajtót. És jegyezzék meg, hogy bármikor csakis szépet és jót mondhatnak! Mivel a rossz, az nem jó reklám ne­künk. Ho^y a rideg tény ettől még igaz? Ugyan, kérem, ez egy belső ügy, an.i kizárólag ránk tartozik. Hogy ezt beszé­li már az egész város? Nem érdekel. Az engedélyem nélkül akkor sem nyilatkozhatnak! Az MSZMP főtitkárának, miniszterelnökünknek ugyan­csak elnéző főnöke lehet. <3 mindenkor nyilatkozhat: re­pülőgépen és Hamburger­evés közben, a Niagara-víz- esésnél, a fárasztó amerikai út után a repülőtéri sajtószobá­ban. És persze, nem szépíti a dolgokat, nem beszél mellé, sőt azt sem hangsúlyozza, hogy ezt csak magának mon­dom, de ne írja le. Egyesek­nek érdemes lenne levetíteni ezeket az interjúkat. Mert úgy látszik, kényelmesebb semmit mondani, kibújni a válaszadás elől, nemritkán a névtelenséget kérni, és a nem nyilatkozom! pajzsot tarta­ni elfordított fejjel, mintsem tisztességesen, korrektül tájé­koztatni. Nem. Sőt, aki hajlan­dó erre, azt meg kell akadá­lyozni ! Talán a Munka- és Védő- ruházati Ipari Szövetke­zet ceglédi üzemének vezetői is kiérdemlik majd egyszer azt, hogy nemcsak a termelés irányításának felelősségét, ha­nem az informálás jogát is megadják számukra. Addig pedig egy szóvivőt kéne kije­lölni. aki engedély nélkül is nyilatkozhat. De szép is len­ne! Fehér Ferenc Ifjú szakmunkások Avatóünnepség Bensőséges ünnepség kere­tében avatták ifjú szakmun­kásokká az' iskola volt dízel­mozdony-szerelő tanu­lóit a MÁV ceglédi vontatási főnökségen. Iskolánk legjobb hagyományai között szerepel minden évben a szakmunkás- avató-ünnepség. A Himnusz hangjai után egy szép Váci Mih,ály-yers hangzott el, majd a volt őszr tályfőnök búcsúztatta a tanu­lókat, az üzem részéről pedig a vontatási főnök fogadta őket. Ezután értékes könyvek, könyvutalványok és hasznos egyéni kéziszerszám-ajándé­kok átadására került sor. Lengyel Csaba í. oszt. tanuló Kezdődik a pontvadászat A sportágak többségében még el sem kezdődött az őszi küzdelemsorozat, amikor a vízilabdázók már be is fejez­ték ez évi bajnoki szereplé­süket. Az utolsó két mérkőzé­sen három pontot szereztek a ceglédi pólózók. Évig CVSE—Egri Vízmű 11-10 (4-0, 2-4, 3-3, 2-3). Cegléd: Nyíri — Beck (1), Nagy (3), Pap (3), Bóbis (2), Kelemen, Ungvári (2), Tóth, Kiss, Lakatos, Bálint. A meg­felelő védekezés mellett a helyzetkihasználás gyengébben ment, így elmaradt az első negyed után várt fölényes Fogadóóra Augusztus 17-én, szerdán délután 2-től fél 7 óráig Fe­kete Antal, a városi tanács elnöke fogadóórát tart a vá­rosházán hivatali helyiségében. Autósmozi Augusztus 15-től 17-ig este 9 órakor az autós kertmozi­ban. a Vasutas-sporttelepen: A rumba, színes szinkronizált, francia film. Rendezte: Roger Hanin. Hivatásszeretet jellemezte A testnevelő emlékére Diószegi László 1953-ban szerzett testnevelő tanári dip­lomát, s ettől az időtől kezd­ve élete, munkája összeforrott a sporttal. Tevékeny részt vállalt Abony társadalmi éle­tében: 20 éven át tanácstag, a községi sportkörnek elnök­ségi tagja, majd elnöke, a já­rási testnevelési és sportszö­vetség elnökségi tagja, a mű­velődési állandó bizottság el­nöke, két évtizeden át tár­sadalmi edző. Része volt a község sport- létesítményeinek , fejlesztésé­ben, iskolája tórnatermének felszerelésében. Másfél évtize­den át készítette fel a he­lyi, járási, megyei és orszá­gos spartakiádokra a község fiataljait, ahol számos érté­kes eredmény született. Élet­ritmusa a nyugállomány ide­jén sem lanyhult. Két éve a község sporttörténetének fel­dolgozására vállalkozott egy munkatársi csoport élén. En­nek is becsülettel eleget tett. Családjában három generáció (apja, ö maga két testvéré­vel és gyermekei is) a közös­séget, a felnövekvő nemzedé­ket szolgálta, illetve tanítja. Pontosságára, hivatásszerete- tére és kötelességtudatára tisz­telettel emlékezünk. Kereken négy évtizede, hogy az abo- nyi emberek között, velük, s értük vállalt szolgálatot. Ne­velte, tanította apák, s nagy­apák generációit. Tisztelői nemrég kísérték utolsó útjára, az abonyi re­formátus temetőben. Győré Pál győzelem. A ceglédiek hét, a vendégek hat akciógoit dob­tak. Évig CVSE—CSMSK 9-9 (2-3, 3-0, 2-2, 2-4). Cegléd: Nyíri — Nagy (2), Bóbis (2), Kelemen, Tóth, Kiss (2), Lakatos, Beck, Pap (2), Ungvári (2), Bálint. Több fiatallal kezdett az Évig CVSE, akik nem tudták kihasználni a kialakított hely­zeteiket, az ellentámadásoknál tapasztalatlanságuk miatt na­gyokat hibáztak, így a CSMSK szerzett előnyt. A második játékrészben az idő­sebbek már több játéklehető­séget kaptak, - fordítottak az eredményen. A befejező ne­gyedben kétgólos hátrányt tu­dott ledolgozni a fővárosi gárda. Az Évig CVSE vég­eredményben a hatodik he­lyen végzett tizenhárom pont­tal. ★ A nyári szünet után elkez­dődik a pontvadászat a me­gye I. osztályú labdarúgó- bajnokságaban. A Ceglédi VSE az első fordulóban itt­hon játszik, a CVSE-sportte- lepen szombaton 17 órakor az előző bajnokság bronzérmesét, a soroksári VOSE-t fogadja. A ceglédiek játékosállomá­nya néhány helyen változott. Klein abbahagyta a játékot, Till Bajára került. Ugyanak­kor a CVSE leigazolta Ko­vácsot a Bem SE-ből, ahon­nan Keresztúri is visszakerült régi klubjába. A csapat edző­je Zágon László lett. U. L. ISSN «183—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents