Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

■ ÄBONYI KRÓNIKÁI Kevés a munkahely A IK fiatal dolgozó egyike, Víg Judit A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 191. SZÄM 1988. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK Válunk vagy nem? Ha már a házasság tönkrement... Az abonyiaknak hosszú ide­je szembe kellett nézni a he­lyi munkalehetőség hiányával és előreláthatólag még sokáig így lesz. Igaz, a 70-es évek elején történt néhány kedvező változás, de azóta is legalább 3—400 ember vidéken keresi meg a mindennapit. 'A tele­pülés vezetői napjainkban sem tettek le az ingázók létszámá­nak mérsékléséről, ám úgy tű­nik, ezt az ügyet sokáig szor­galmazni kell. hiszen a lehető­ségek egyelőre nem remény- keltőek. Ebben az esztendőben például mindössze 20 új, helyi munkaalkalomra nyílt kilá­tás, ami végül is megvalósult. Sőt ezen felül a Mechanikai Művek helyi gyáregysége jó­voltából tizenhét olyan abonyi fiatal kapott munkát, akik az idén júniusig fejezték be ál­talános iskolai tanulmányu­kat és továbbtanulásra nem volt esélyük. — A július elején hozzánk került 17 lány immár betaní­tott munkásként dolgozik, né­gyen. a telefonszerelő, tizen­hármán pedig a kondenzáto­rokat gyártó üzemben — hal­lottuk Balogh ■ Istvántól, a gyáregység személyzeti osztá­lyának vezetőjétől. — Ezek­nek a munkaköröknek a be­töltésére már hónapokkal ko­rábban mód lett volna, de vártunk. — Az alig két hónappal ez­előtt lezárult tanévben hat szakmunkástanulónk fejezte be tanulmányait, s közülük öten továbbra is itt kívánnak dolgozni — mondta a személy­zeti osztályvezető. — Általá­ban évente 6—7 fiatallal gyarapszik szakmunkáslétszá­munk, ami a folyamatos után­pótlás szempontjából nem rossz. A tanulók számára nagy előny, hogy a második esz­tendőtől a szakmai, illetve a műhelygyakorlatot itt ■ végzik, így a potenciális ismereteket is elsajátítják. — Milyen esélyeik vannak a továbbképzésre? — Rendszeresek az úgyne­vezett házi tanfolyamok, hi­szen enélkül ma már aligha lehet boldogulni. Minden to­vábbtanulásra vállalkozót tá­mogatunk á törekvésében. A most végzett öt fiatal szak­munkás közül egy felvételt nyert a szakmunkások közép­iskolájába, ahol érettségi bi­zonyítványt szerezhet. Az ilyen képzettséggel rendelke­zők végzik például az utcai telefonkészülékek összeszerelő­ét. A mechanikai műszere­zek helyett elektro- illetve elektronikai műszerészre van és lesz igényünk. — Mennyi felsőfokú végzett­ségű mérnökük van? — Négy üzemmérnök dol­gozik a gyáregységnél, igaz, Amerikái krimi Autósmozi Augusztus 11-től 14-ig este fél 10-kor az autós kertmozi­ban, a Vasutas-sporttelepen: A. kis szemtanú, színes, ame­rikai krimi. Főszereplő: Har­rison Ford. kettő most éppen lakást vál­toztat és elmegy, de pótlásuk folyamatban van. Elsősorban olyanokat veszünk fel, akik a számítógépes eljárásokban már gyakorlatot szereztek. A jelenlegi technikai színvonal mellett 6-7 mérnökre van szükségünk, később ennél is többre. Már most nagy gond, hogy nincs idegen nyelvet beszélő dolgozónk. Ezen mi­előbb változtatni kell. Abonyban Máskor lesz vásár Az Abonyi Tanácsnál szer­zett értesüléseink szerint augusztus 28-án országos mo- tocrossversenyt rendeznek a vásártéren. Ezért az erre az időpontra meghirdetett orszá­gos állat- és kirakodóvásár augusztus 21-én lesz. Palásti László nyugdíjas, az abonyi területi pártalapszer- vezet titkára, az OTP-fiók egykori vezetője. Közéleti te­vékenysége a II. világháború befejezésének idejéig nyúlik vissza, s még a mai napig is tart. Eddigi munkásságának főbb állomásai: tanácstitkár Nyarlörincen, majd tanácsel­nök Lászlóf alván. 1957 feb­ruártól 1979 áprilisig az abo­nyi OTP-fiók vezetője. Har­mincöt éven át volt tanács­tag, s nyolcadik esztendeje párttitkár. — Mindig az volt az el­vem, hogy emberi kapcsolatok nélkül nem lehet célokat, fel­adatokat megvalósítani. Szíve­sen tettem, ha ezzel mások gondját; baját megoldhattam, vagy legalábbis tanácsokat adhattam. Személyes előnyöm vagy anyagi hasznom sosem volt ebből. Csináltam, mert megkértek. Bizonyára én ilyen alkat vagyok. — Közéleti tevékenységének milyen konkrét, kézzelfogható eredményei vannak? — Bizonyára több van, mint amennyit nyilvántartok. Ami­kor az OTP-fiók irányítását átvettem, fontosnak éreztem például a lakosság takarékos­ságra. nevelését, hogy az em­berek majdani céljukat elér­jék. Azóta sok-sok új családi ház épült Abonyban. Tanács­tagként részt vettem a lakás- építési telkek parcellázásában^ járdát építettünk és sok egyéb1 településfejlesztési feladatot oldottunk meg. Az előre meg­határozott célok megvalósulá­sát mind a lakosság, mind a község vezetői támogatták. Korábbi jó kapcsolataimat igazolhatja az- a tény, hogy még manapság is gyakran fel­. keresnek és tanácsot, útbaiga­zítást kérnek tőlem. Mint ko­rábban, ma sem küldök el senkit. — Napjainkban mi köti le leginkábbmivel foglalkozik azon kívül, hogy egy pártszer­vezetet irányít? — Ha elfogadjuk azt az összehasonlítást, hogy a meg­romlott házasság olyan, mint­ha egy sötét, szűk szobában kellene tartózkodnunk, akkor a válással kapcsolatos új jog­szabályok nem keltik-e a fe­lekben azt az érzést, mintha a Sfoba ajtaját rájuk zártak volna? Nem érzik-e majd egyre fokozódó kényszerként, hogy menekülni kell? — kér­dem a válóperes bírót. — Itt valami tévedés van, hiszen a közös megegyezéssel beadott válások nem nehezed­tek, csak bevezették a kétlép­csős eljárást, vagyis az első tárgyalás után harminc nap­pal van még egy. — Erősen jelen van viszont a köztudatban a háromévi különélés követelménye — kétkedem tovább. 1— Ez a közös akaratú bon­tóperek másik esete. Ha a házastársak igazolják, hogy három éve külön lakásban él­nek, akkor a bíróság automa­tikusan kimondja a válást. Egyébként csak akkor beszé­lünk a hároméves időtartam­ról, ha a házassági vagyonról is dönteni kell. de ez eddig is eiég hosszadalmas volt. — Ha ez utóbbit vesszük figyelembe, mert ez a gyako­ribb, akkor mégis kilátásta­lan az elválók helyzete nap­jainkban. — Sokan és joggal kifogá­solják, hogy a párttagság és a vezetőség kapcsolata mint po­litikai kapcsolat, a taggyűlé­sen túl alig létezik. Nálunk ez nem így van. Fölvállaltam, hogy napról napra, hétről hét­re idős pártmunkásokat felke­resek és kinek-kinek igénye szerint segítek. Nem ritka, hogy egyiknél-másiknál 3-4 órát elidőzök, miközben sze­mélyes gondjaikat megbeszél­jük, s kicsit politizálunk is. — Miről kérdezik? — Sokan nem tudják kö­vetni a változásokat, nem ér­tik az összefüggéseket, s van­nak, akiket aggaszt helyze­tünk, de bíznak a pártban. Természetesen a kérdéseket igyekszem megválaszolni, a kételyeket eloszlatni, a válto­zások szükségességét pedig megértetni. Mindehhez rend­szeres tájékozódásra és infor­mációra van szükségem. Napi szabadidőmből legalább 5-6 órát fordítok ismereteim bő­vítésére és továbbítására. — ön szerint mi lehet az oka, hogy mind kevesebben vállalkoznak közéleti tevé­kenységre? — Ügy gondolom, az embe­rek jelentős része a napi vagy megélhetési gonddal küzd. Ki-ki a maga módján fut a pénze után és ez sok erőt, energiát emészt fel. Ke­vés idő jut a közösségi tevé­kenységre. De arra is van pél­da, hogy csupán kényelemsze­retetből maradnak távol. Pe­dig tapasztalatból tudom, na­gyobb összefogással többre jutnánk. Nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy íróasztal mellől nem lehet irányítani, főleg nem szabad becsapni senkit. — Mit gondol, meddig tudja még csinálni? — Azt nem tudom, de azt igen: ha nem csinálnám, már nem élnék. Gy. F. — Ezt nem mondanám, mert a jog mindenkinek biz­tosítja a válás lehetőségét. — Vajon beszélhetünk-e egyáltalán válásról, amikor a felek továbbra is egy lakás­ban maradnak, gyermekneve­lési és közös anyagi ügyeik szinte gúzsban tartják őket? — Ez nem a jog probléma­köre, A lakásügyet rendele­tekkel sajnos nem lehet meg­oldani. Egyébként, ha látjuk, hogy nincs esély ezeknek a gondoknak a megoldására, to­vább békítőnk, igyekszünk rábeszélni a feleket a házas­ság fenntartására. — Mégis úgy érzem, hogy a válás azon kevesek privilégiu­ma. akik mellényzsebböl ki tudják egyenlíteni a másik követeléseit, és az átlagember csődbe jut, ha a jog ezen vi­zeire evez. — A válás nálunk nem drága, lehet illetékmentessé­get is lférni. Nem úgy, mint Nyugaton, ahol erősen meg­csappanhat a jómódban élők vagyona. — Igen, ha van minek megcsappannia ... De nálunk, vegyünk például egy két­gyermekes családot, ahol az anyának ítélik a lakást, a férfi távozik és fizeti a tar­tásdijat is. Nem lehet­ne ilyenkor legalább a tartásdíjat megszüntetni az elhagyott lakás fejében? — Nézze, sem a falat, sem a fürdőszobát nem lehet meg­enni, a gyerekeknek táplálék­ra és ruhára van szükségük, ehhez pedig az anya fizetésé gyakran kevés. Egyébként ha van más ingóság, azzal ki le­het egyenlíteni a különbséget. Ha nincs, az apa kérheti a volt feleség fizetésének 33 százalékos letiltását, vagy megosztozhatnak a gyermeke-, ken is, így csak különböze- tet kell fizetni.' De van mód arra is, hogy az apa a lakás ráeső részének ellenértékét az egyik gyermek tartásdíjának elengedésében kapja meg. — Ügy érzem, hogy d tör­vény a nők partján áll. — Szó sincs róla. A törvény gyermekpárti. — Mégis, ha egy családapa válókeresettel fordul a bíró­sághoz és kéri gyermekeinek nevelési jogát, és ezzel együtt a lukas kizárólagos használa­tát, valószínűleg nincs semmi esélye. Míg, ha egy nő teszi ugyanezt, követelésének helyt adnak. — A gyermekeket mindig annál a szülőnél kell elhe­lyezni, akinél a fizikai és szellemi fejlődésük biztosítva van, egyébként nem ritka, hogy az apához kerülnek. — A megítélésnél nem ját­szik-e döntő szerepet, hogy a válóperes bírók nagy része nő? ! — Saját életviteléből, él­ményanyagától és nemétől senki sem független, de min­den esetben az objektivitásra törekednek. — Dr. Szilágyi Vilmos írja — idézem a pszichológust —, hogy a korszerű házasságban a házastársak a külön él­élményekből nyert energiát is betáplálják házasságukba. Nem járhatóbb . út a nyitott házasság, mint a válás? — Hogy ez általánosan is elfogadott legyen, egészen más etikai alapokon kellett volna nevelődnünk. Én a há­zasság pái’tján állok. Ami pedig, véglegesen elromlott, azt meg kell szüntetni, ener­giát pedig nyerjen az ember a következő házasságból. Hi­szek a házasság jövőjében, nem találtak fel még jobbat, — Ismét idéznem kell. Mis­kolczi Miklós ezt írja: Nem tudjuk és főként nem próbál­tuk felmérni, milyen társa­dalmilag is hasznosítható erők szabadulnának fel egy megél­hető új szerelemben. — Erről nincsenek adataim, ha valakinek megfelel, hogy láthatatlan messiása legyen a másik megromlott házasságá­nak, akkor csak tegye... — mondja búcsúzóul a bíró. — És ne felejtse, hogy a neve­met ne írja ki. — Nem fogom, de hadd kérdezzem meg, mi a véle­ménye a névtelen bejelentők­ről? — Semmi, legalább fény derül sok visszás dologra. — És nem ítéli el őket? — Nem, én nem szoktam elítélni senkit... Akkor törtérlt, amikor vizs­gázók és felvételizők hada szállta meg a vonatot. Egy fiatal nő ki-kidugta fejét a Népszabadság mögül, miköz­ben egyre türelmetlenebbül szegezte kérdéseit a szom­szédjának. — Mi ez az új státus? — Gondolkodj! — hangzott a kurta válasz. — És hogyan fogja ezt a két funkciót ellátni egyszerre? Győzi majd erővel, és össze­egyeztethető ez a szétválasz­tás elvével? — Fogja bírni, és össze is egyeztethető, ő maga mondta, rögtön azután. Nem hallottad? — És mi lesz velünk? — Ne nyugtalankodj, most már elindultunk az ácsorgás után, valahová csak eljutunk... — Volt egy príma jó bics­kám, sörnyitó is volt rajta — mondja a mellettem ülő ötve­nes férfi. — Jöttünk haza a feleségemmel Münchenből, fa- latozgattunk, majd a szalvé­tát összefogtam és kiráztam a vonatablakon. Rögtön ,meg- hallottam a csörrenését..., odalett á~ remek bicsak. — Látja, legközelebb nem sze­metel majd — kapta fel a fe­jét a beszédes hölgy. A férfi megnedvesítette tor­kát egy korty sörrel, aztán folytatta. — Tavaly Firenzé­ben épp fel akartunk szállni egy buszra, hát leszakadt a hátizsákomról a felső csat, ami tartotta az egészet. Sú­lyánál fogva lezuhant a föld­re, és a tartórúd mellett vé­gighasadt a vászon. Mind a száz konzervünk szétgurult, gondolhatod, hogy mi volt ott... Máskor Párizsba ké­szültünk, álltunk a francia határnál. Látom ám, hogy egy kis vakarék kutya úgy szima­tol, mint egy őrült. Végigvit­ték az egész kocsisoron, aztán munka végeztével a gazdája valami fehér port adott neki a tenyeréből. Hát szép, rá­szoktatták a kábítószerre, nem hivatástudatból keres, hanem kényszerből. Tiltakoz­nak is az állatvédők. Lassan mindenki az anek- dotázgató férfit hallgatta. — De hogy tegnap milyen ér­dekes történt velem, ezt hall­gasd meg! Úgy Kecskemét tájékán bemegyek a mosdóba, látó’ egy női táskát a foga­son. Belenézek, hát volt ben­ne vagy száz darab ezres. Vi­szem a kalauzhoz, de jön ve­lem szemben egy kisírt szemű hő. — Jaj, uram, megtalálta a táskámat?! — Igen, de mondja, mi van benne? — Gold G. kitanulta a reklám- szakmát. Miközben az idegenfor­galommal terhelt Balaton- parti község boltocskáiban toporgott, s idegesen kons­tatálta, hogy Zenit fényké­pezőgépébe kizárólag Ko­dak Gold elnevezésű szí­nes filmet tud vásárolni, mert az egész településen' nincs másfajta, nos akkor villant eszébe a televízió. Aha, mondta G., de hiszen ez a nyári olimpia filmje, ez a Kodak Gold, amit a Fotex ingyen hív elő. És a jó üzlet, reményében szur­kolt le egyetlen tekercsért 360 forintot. Ez ugyan nem volt benne a tévéreklám­ban. de G. alig-alig bán­ta. mert ugye ingyen fog­ják hívni. Szélsebesen történt min­den. G. két nap leforgása alatt kézhez kapta a csa­ládi nyaralás izgalmas pil­lanatait rögzítő fölvétele­ket. És a számlát 7S0 fo­rintról. Az átlagosnál sem­mivel sem szebb, semmi­vel sem jobb fényképeket nézegetve G. arra gondolt, hogy ez ugyan nem volt benne a tévéreklámban, na de ingyen hívták. És most már ismeri a szákmát. (v.) Törteién Véradás Augusztus 15-én, hétfőn 9 órától 15 óráig véradás lesz Törteién, a művelődési ház­ban. a Dózsa Tsz dolgozói ré­szére. Jelentkezhetnek azok a 18 és 60 év közötti személyek, akik három hónapnál régeb­ben adtak vért. kérdeztem. — Hát a rúzsom. — Belenézek, és tényleg ott volt a rúzs. — Hol van már megint a Kovács?! — harsogta túl az ablakon betóduló levegőára­mok moraját a diákokat kísé­rő tanárnő. — Menjetek végig újra a vonaton ■— mondta izgatottan. — Nem találjuk — újságolták a visszaérkezők. Ekkor bamba vigyorral az ar­cán előkerült a termetes Ko­vács is. Ki tudja, honnét. A tanárnő azért tudta ... — Add ide a cigarettádat! — szólt rá dühösen. — Nem adom! — hangzott * a válasz. — . Dehogyisnem! Mert kapsz akkora pofont, hogy örökre elmegy a kedved a bagózástól! —Azzal betuszkol­ta a nálánál kétszer nagyobb hetedikest a fülkébe. Nem tudni, mi történt, csak tompa puffanásokat lehetett hallani. Aztán csönd lett. Csönd egész a végállomásig. Tetszett nekem ez a bátor tanárnő. Eszembe jutott egy saját tanítványom, aki ter­metre fele akkora, mint én Az elmúlt években falat bon­tott az iskolában, biciklit lo­pott, és nem tanácsos mellette elmenni a szünetben, mert erőteljes rúgásokkal adja diáktársai tudtára, hogy ész­revette őket. ö az, aki miatt aggódva járnak be az anyák, gyermekeiket féltve szurkálá- saitó!, fenyegetéseitől. S ki tudja, miért, neki nem hasz­nál sem a kérlelő, íem a dor­gáló szó. Vajon mi lenne a megoldás, hogy egyszer ő is eljusson majd valahová... Z. Z. Ceglédi siker Átúsztak a Balatont Az elmúlt szombaton tar­tották a Balaton-átúszó baj­nokságot tizenkilenc verseny­ző részvételével, akiknek a Balatonfüredi-Siófok közötti 14 kilométeres szakaszt kel­lett megtenni. A Ceglédi VSE két úszója sikeresen szerepelt — erre eddig még nem volt példa —, Lakatos Tamás 3 óra 30 perces idővel a 11., míg Kiss Sándor 3 óra 38 perccel a 13. helyet szerezte meg. ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap) Nyugdíjas párttitkár Ma sem küldök el senkit Zimonyi Zita Utazás közben Csak eljussunk valahová...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents