Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
Kinek készült? Kis füzet az utazóknak He! van a Kiskanta patak? Várak, várkastélyok, várhelyek Pest megyében. Ez a címe a Monori Helytörténeti Egyesület 14. füzetének. A bevezető pedig egyebek között azt mondja: „Sorozatunkban másodszor jelenik meg honismereti tájoló. A tavasszal megjelent Dunától keletre című füzetünk után (amely az Alföld és az Eszaki-középhegység nevezetességeire hívja fel a figyelmet) most szűkebb hazánk, Pest megye következik.” Lapozgatom a fehér füzetet. Nem vagyok történész, a laikus szemével és fantáziájával gyönyörködöm, s ballagok visz- sza gondolatban a régmúlt időkbe. Néha megállók az olvasásban, ilyenkor jutnak eszembe ide nem illő dolgok. Látszólag ide nem illők. Amikor például egy kirándulócsoport alkalmi vendégként Eger várát „ostromoltuk”. Odafelé minden kocsmánál megállt az autóbuszunk, Egerben, ahol minden porszem a múltat idézi, társulatunk jelentősebb része sült kolbászokkal és kenyérvégekkel hadonászott, fagylaltokért és „folyékony kenyérért” rohangált, s hazafelé még Vecsésnél is a Szépasz- szony-völgy ének nedűjét dicsérte megbicsakló nyelvvel. Mi —- tisztelet a kivételnek, amely nem enni, inni, vásárolgatni, és csencselni megy, ha kirándulásról van szó — többnyire még mindig így túrázunk,. és így is nyaralunk. Vajon kinek készült hát ez az újabb monori füzet? Lesz-e, aki megveszi, s ha épp arra jár, eszébe jut, hogy Szoko- lyától nyugatra, a Kiskanta és a Korompa patak találkozásánál 230 méter magas, meredek oldalú hegytetőn középkori erősség romjai találhatók? Hogy meg kellene nézni Kővár, Salgóvár maradványait? Gazdagabbak leszünk-e belül, ha romvárak „bús dü- ledékein” merengünk, átölelve tekintetünkkel a tájat is, s felfrissítjük ismereteinket? Igen. Ezt tudva készült ez a füzet. Ezért érdemes elolvasni — s esetleg útnak is indulni. Erdő volt, erdő gesz Tuskóhozont és gpkérfésű Gyömrő és ÜÍSő határában A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság monori erdészeti üzeme az elmúlt év őszén fogott hozzá annak az 50 ezer köbméternyi fának a kitermeléséhez, ami nagyobb részben Gyömrő és Üllő határában van. A 31-es út menti 1-H jelű erdőrészben (Gyömrő határában) már kivágták a tervezett nagyságú területen a fát. Az újratelepítés előtt még a tus- kózást, majd gyökérfésűzést kellett elvégezni a 100 lóerős lánctalpas traktor erejére támaszkodva. A felvételeken jól látszik, hogy milyen hatalmas tuskókkal birkózott meg a gyökérfésűvel fölszerelt gép. Kép és szöveg: Aszódi L. Antal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 10., SZERDA Társadalmi konzílium Nagyobb terhek, több betegség Az egészségmegőrzés helyi programja Vannak dolgok, amelyek fontosságát csak akkor ismerjük igazán, ha hiányoznak. Ilyen az egészség is. Minél több a bajunk, nyavalyánk, annál hamarabb ismerjük fel életmódunkban a hibákat, életvitelünkben a változtatásra szoruló momentumokat. Sajnos azonban az esetek nagy részében a késői felismerés már eső után köpönyeg. Lehetséges ugyan a teljes gyógyulás, de megnő a visz- szaesés veszélye, vagy másfajta betegségek kialakulásának lehetősége. Azt a megállapítást pedig, hogy az egészség pótolhatatlan érték, minden ember, valamennyi család és társadalom számára, közhelyként kezeljük, legyintéssel intézzük el. Pedig több figyelmet érdemelne. Tanulságos például az a kórkép, ami a közelmúltban készült Pilis és Nyáregyháza lakóinak egészségi állapotáról. A társadalmi konzílium összegzése szerint ugyanis a vizsgálat eredménye sajnálatosan kedvezőtlen. Több tényező Pilisen jelenleg három, Nyáregyházán két körzeti orvos dolgozik. A nagyobb településen még egy gyermekorvos is gyógyít, s összesen három fogorvos között választhatnak a betegek. Az ő tapasztalataikat, véleményüket összegezte tehát az a bizonyos — tanácsülés keretében — megtartott konzílium. A lakosság kedvezőtlen egészségi állapotát a táppénzes, a gyógyszerfogyasztási és a halandósági mutatók egyébként egyértelműen tükrözik. A statisztikai adatokból például megállapítható, hogy Pilisen és Nyáregyházán a megbetegedések száma, üteme meghaladja a népesség növekedését. Különösen magas a szív- és érrendszeri betegségek aránya. Szaporodik a mozgás- és emésztőszervi, valamint az ideg- és elmebetegségek előfordulása és a daganatos elváltozások száma. Az egészségi állapot rosszabbodását több tényező együttes hatása eredményezi: az egészségtelen életmód 35—40, a környezeti ártalmak 25—30 százalékban okolhatók. Csak együtt Az egészségkárosító hatások közül kiemelkedik e két községben is a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a helytelen táplálkozás, a túlhajszoltság, a mozgáshiány közvetlen és közvetett veszélyessége. Pilisen és Nyáregyházán is nőttek a letelepedés, a beilleszkedés nehézségei. A fárasztó és időrabló ingázás az átlagosnál nagyobb terhet ró a bejárókra. Nyilván mindezek szerepet játszanak a balesetek, illetve az öngyilkosságok szaporodásában is. A környezeti ártalmak közül a szóbaníorgó településen a szakemberek az egészséges ivóvíz hiányát tartják a legjelentősebbnek. A tanácsülésen, ahol erről a témáról tárgyaltak, az is szóba került, hogy az elmúlt 10— 15 évben az egészségügyi fejlesztések számottevőek voltak. A betegellátás tárgyi és személyi feltételei javultak, de az egészségügy helyi megítélése döntően az ellátás színvonalának értékelésére szorítkozott és nem következett be olyan alapvető szemléletváltozás, amely a gyógyítással azonos Emléktábla a gyűjtőnek I. Messze visszhangzó dallamok . Holnap avatják fel Vecsésen j Bállá Péter népűalkutató em- í léktábláját volt lakóházának y falán, a vecsési János utcá- vj ban. Ez alkalomból emlóke- J zésül közöljük e róla szóló j tratst. Nyolcvan éve született Balia Péter zenetanár, az országos hírű népdalgyűjíő és nép- zenekutató Hajdúszoboszlón. Hatéves volt, amikor a család a Nagyvárad környékén levő Belényesre költözött, ahol édesapja állatorvos lett. A belényesi — akkor nyolcosztályos — gimnáziumba járt. snx iL:i Középiskolai tanulmányaival párhuzamosan intenzíven tanulta a zenét, a hegedűjátékot. Az a Durica János volt a hegedűtanára, aki Bartóknak barátja és levelezőtársa volt. Érettségi után eredményes zenei tevékenysége alapján tanárának javaslatára a belényesi tanítóképző zenetanára lett. Munkáját siker koronázta, mert a következő évi tanévzárón az ének- és zenekar olyan sikeresen szerepelt, hogy a jelen levő román minisztériumi képviselő 40 ezer lej jutalomban részesítette és ösztöndíjat ajánlott föl részére. Bállá Péter azonban a budapesti Zeneakadémiát választotta, mert hegedűművésznek készült. 1927—29 között végezte el az-akadémia hegedű tanszakát. Ez időben került kezébe a Kodály és Bartók szerkesztésében megjelent „150 Magyar Népdal” című kiadvány. Az ebből merített élmények egész életére kihatottak és meghatározták életútját. 1932-ben a Néprajzi Múzeum gyakornoka lett. Itt Lajtha Lászlótól tanulta meg a népdalok gyűjtésének és lejegyzésének. módját. 1933-ban indult először önálló gyűjtő- útra, A bukovinai székelyek öt faluját kereste fel, ahol 280 dallamot gyűjtött. Ennek a munkának az eredményéről si keres és nagy érdeklődést kiváltott előadást tartott a Tudományos Akadémián. Munkássága és előadása megnyerte Bartók Béla tetszését, aki meghívta magához. A következő évben ismét Bukovinába ment. A moldvai csángó magyarokat kereste fel. Itt is , értékes, gazdag anyagot' gyűjtött. Ezekből 15 csángó dal kottája és szövege megjelent az 1935-ben kiadott Szegedi Kis Kalendárium ban Buday György művészi metszeteivel magyar, német és olasz nyelven. Itthoni gyűjtési területül Lajtha László a dél-dunántúli Törökkoppány és Karád környékét jelölte ki számára. Mikor 1937-ben egy osztrák rendező a Hortobágy ember- és állatvilágát akarta filmen megörökíteni, Bállá Pétert kérték fel a népi zenészek és énekesek felkutatására, felkészítésére és a zeneanyag ösz- szeáilitására. A film megírásával Móricz Zsigmondot bízták meg. Ebben az időben már az egész országot járja, részben gyűjtőúton, részben a népdal ismertetésével, énekeltetésé- vei. Ez az utóbbi tevékenysége élete további részében meghatározó jelentőségű lett. Nem múlt el az országban téli népfőiskolái tanfolyam vagy nyári tábortűz, ahol Bállá Péter ne ismertette volna meg hallgatóságát a népdallal. Legjelentősebb, máig visszhangot keltő hatásos előadása az 1943 évi hires szárszói konferencián hangzott el. A hatszáz résztvevővel — országos hírű előadók társaságában — szuggesztív előadásban ismertette meg a magyar népdal stílusát, formáit, jellegzetességeit és minden este közösen tanultak, énekeltek népdalokat. Ezen a konferencián részt vett Veres Péter is, aki Szárszó című könyvében így emlékezik meg erről: „Elsősorban Bállá Péter előadásaiból és a közös éneklések során értettem meg, hogy mi az a zenei anyanyelv és mi a közös éneklés erkölcsi szerepe, összetartó ereje a népek életében. És hogy a népiélek abban fejeződik ki a legtisztábban, ami már nemcsak az ideológiákon, hanem a szavakon is túl van.” A népdaléneklés megköny- nyítésére 1938-ban kiadta „Kis magyar daloskönyv” című népdalgyűjteményét, majd előadásának alapján az ifjúság részére népszerű formában megjelenteti „A magyar népdal kis tükre” című mun-, káját. A könyvben szereplő népdalok, egy kivételével, mind saját gyűjtésű dalok voltak. Ezt a könyvecskét az 50-es években Amerikában is kiadták és terjesztették. :::s 1938-ban nagyjelentőségű népzenei kiadvány megjelentetésére került sor. A Néprajzi Múzeum és a rádió anyagából elkészült a Pátria nevű népzenei sorozat. A több mint száz hanglemez anyagának jelentős része Bállá Péter gyűjtése volt és rá maradt a lemezek válogatása és tudományos-népszerű bevezetőjének megírása és a sorozatnak a rádióban való bemutatása is. Somogyi Lajos (Folytatjuk) rangra emelte volna a megelőző tevékenységet. Ezzel együtt a szakterület dolgozói megkülönböztetett figyelmet fordítottak a szűrővizsgálatokra és a gondozás presztízsére. A diagnózis felállítása után természetesen a gyógyítást szolgáló intézkedések következnek. A tanácsülés ezért megvitatta és elfogadta az egészségmegőrzés helyi programját. A vitában részvevők hangsúlyozták, hogy a program célkitűzéseit csak széles körű összefogással lehet megvalósítani. Ennek elérése érdekében pedig alapvetően szükséges a társadalmi szervezetek, a családok és az egyének közreműködése Pilisen, valamint Nyáregyházán. Összhangban A hosszú távú helyi egészségmegőrzési program főbb célkitűzései egyébként egybeesnek a megyei feladattervben megfogalmazottakkal. V. J. Korongok Látszólag egyszerű művelet az úgynevezett stancolás, ám a Monori ÉKÜ péteri üzemében dolgozó lányoknak, asszonyoknak naponta több ezerszer kell pontosan lesújtaniuk a fakalapáccsal, hogy a vastag gumilapból pontos méretű korongokat vágjanak ki. (Aszódi L. Antal felvétele) Kulturális ajánlat Ecseren szerdán 11 órától a művelődési házban nyitott ház. Gombán az autós kertmoziban 21 órától 48 óra (színes, amerikai krimi, főszereplők: Nick Nolte, Eddie Murphy). Nyáregyházán a tanácsteremben 8-tól 18 óráig Kasz- ner Margit festőművész kiállítása. Tápióvölgye Kupa Zakót adtak a mellényért Sülysáp—Dány 1-5 (félidő 0-2), 150 néző, vezette: Halló. Tapogatózó játék után a 9. percben szögletből vezetést szerzett a Dány. Több helyzet maradt kihasználatlanul. A 36. percben Tóth Béla nagy lövésével 2-0 a dányiak javára. A II. félidő elején Kovács Béla megszerezte a harmadik, a 65. percben a negyedik dá- nvi gólt is. Ezután érthetetlenül eldurvultak a vendégek, egy dányi játékost ki kellett állítani. A 84. percben Krisztin az ötödik dányi gólt is belőtte. A helyiek Béres révén tizenegyesből szépítettek. A végeredmény tehát 5-1 a dányiak javára, így ők végeztek a torna harmadik helyén, míg a hazaiak a negyediken. Maglód—Tápiószeeső 3-0 (1-0). vezette: Szarka. A döntő mérkőzést Maglód vívta a Tápiószecsővel. Már a mérkőzés elején mindkét csapatból kaptak sárga lapokat, 25 percet nagy hajtás, kemény bele- menések jellemezték. Lassan á maglódiak átvették az irányítást. A 29. percben tizenegyeshez jutott-a Maglód, amelyet Gohér értékesített. A második félidőben egyértelműen a maglódiak játszottak jobban. A 6. percben Lesti góljával 2-0, a 9. percben Metz góljával 3-0 az eredmény. Megérdemelten nyerték el a Tápióvölgye Kupát. A torna legjobb játékosa Gohér, a legjobb kapusa Gelencsér — mindketten maglódiak. A gólkirály a dányi Kovács Béla, 2 góljával. Az első csatározások során 6 gól esett, a döntőben 9. A legkevesebb gólt (1) a maglódiak kapták, a legtöbbet (7) a házigazdák. A legtöbb gólt (6) a dányiak rúgták. Négy kiállításra került sor, egy dányi, egy maglódi és két tápiószecsői játékos jutott erre a sorsra. A torna elérte célját, jó edzéslehetőséget biztosított a négy résztvevő csapatnak. A szakvezetők próbálkoztak a csapatépítéssel, hiszen hamarosan indul a bajnokság. A mostani torna végső sorrendje tehát: 1. Maglód, 2. Tápió- szecső, 3. Dány, 4. Sülysáp. Csaba János Bravó! Nem azért ujjongok, mert a Tápióvölgye Kupa döntőjében a niaglódiaktól szuperfocit láttam, bár az hiánycikk még a válogatottnál is. Elismerésem és nagyrabecsülésem inkább annak szól: nem voltak a maglódiak nyuszik a nagymellénnyel, a siilysápi Fedelessel is megerősített, rutinos Tápiószeeső ellenében. A mérkőzés elején senki sem adott volna egy „garast” sem a maglódiak fölényes győzelméért. pedig a látottak alapján teljesen reális a 3-0-ás győzelem. Hogy miben nyújtott többet a megyei II. osztály újonccsapata? Elsősorban egységes csapatjátékban. A taktikai fegyelemben is. Ez a maglódi csapat — önbizalommal felvértezve —, ha ilyen fegyelmezetten és jó kondícióban játssza végig a bajnokságot, még sok csapat életét fogja megkeseríteni. Kertész Károlyék remek kis csapatot kovácsollak össze. Jól záró. kemény védelem, három villámgyors csatár, s mögöttük nagy munkabírású középpályások! Volt öröm a mérkőzés végén, önfeledt, de az ellenfelet is megbecsülő, akik ezen a vasárnapon másodhegedűsök voltak. Van tehát Maglódon ismét reményteljes futballcsapat, csak nehogy az a bizonyos nagymellény ... Mert a megyei II, osztály — élesben! — azért mégiscsak más! H. J. Mai foci Előkészületi mérkőzés: Ve- csés—Felsőpakony, Vecsés, 18 óra. Előtte: Vecsés—Monori- erdö ifjúsági mérkőzés, 16.30- kor. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
