Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

19S8. JÚLIUS 9., SZOMBAT 3 Már július 1-jétől Magasabb összeg A Minisztertanács rendélete alapján 1988. július 1-jétől kiemelt összegű, havi 2200 Megtérül-e a termésbe fektetett pénz? Baj, Na kevés, de az is, ha sok A hét híre ELCSÉPELTÜK Történelmi tanulmányainkból jól emlékezhetünk a „bostoni tea­délutánra”, amikor is a Csndes-óceán opálszínű víztükrét sok száz tonna eladhatatlan teafti borította. Az utóbbi hetekben hazánkban is jó néhány pesszimista gazdasági vezető egy hasonló esemény rém­képét festegeti elénk. A különbség mindössze annyi, hogy esetünk­ben legfeljebb a magyar tenger nyelhetné el annak a burgonyának egy részét, amely ebben az esztendőben előreláthatóan terem az or­szágban. 0 Az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállítás nyílt Szent István és Kora címmel. 0 Szekszárd volt a helyszíne a Magyar Könyvtárosok Egyesülete ván­dorgyűlésének. 0 Abaligeten lezajlott az eszperantista természetbarátok nemzetközi találkozója. 0 Megkezd­te munkáját Sopronban a környezetvédelmi nyári egyetem. 0 Budapest fogadta a XIII. európai sci-fi kongresszus résztvevőit. 0 A hét híre az is, hogy át­adták a hazánkban értékesített CLAAS-kombájnok négyezredik darabját Bábolnán, az Iparszerü Kukori­catermesztő Közös Vállalatnak. forint családi pótlék jár an­nak a nevelőszülőnek, aki háztartásában tartósan beteg, illetőleg testileg vagy szelle­mileg fogyatékos, állandó fel­ügyeletet igénylő állami gon­dozott gyermeket nevel. Mi­vel a kiemelt összegű családi pótlék megállapításához szük­séges adataikkal a folyósító szervek nem rendelkeznek, azért ázt a nevelőszülőnek írásban kell kérnie attól a szervtől (munkahelyi társada­lombiztosítási /kifizetőhelytől, a megyei társadalombiztosítá­si igazgatóságtól, vagy a nyug­díjfolyósító igazgatóságtól), amely a családi pótlékot (jö­vedelempótlékot) jelenleg is folyósítja. Tizenhat éven alu­li beteg gyermek esetében a kérelemhez csatolni kell a gyermek lakóhelye szerint il­letékes körzeti gyermekorvos, ennek hiányában a körzeti orvos igazolását. Tizenhat évesnél idősebb beteg gyer­mek esetében pedig azt, hogy a gyermek munkaképességét kétharmad részben elvesztet­te, a lakóhely szerint illetékes szakorvosi rendelőintézet, gon­dozóintézet, vagy fekvőbeteg- gyógyintézeti ápolás esetén a gyógy intézet szakorvosa iga­zolja. Nem kell a kérelemhez az illetékes egészségügyi szerv újabb igazolását beszerezni, ha a nevelőszülő már eddig is ázom a címen részesült csa­ládi pótlékban, hogy az álta­la nevelt állami gondozott gyermek tartósan beteg, illet­ve testileg vagy szellemileg fogyatékos, és a legutóbbi or­vosi igazolás szerint a gyer­mek egészségi állapota végle­ges. Az Országos Társadalom­biztosítási Főigazgatóság tájé­koztatja az érintetteket, hogy ha a kérelmüket késedelme­sen nyújtják be, a megemelt összegű ellátásra visszamenő­leg is, legfeljebb 6 hónapig — de legikorábbgm 1988, július 1-jétőí ;:á--,Jjd'ffdsüftákj (Folytatás az 1. oldalról.) korlátozott anyagi lehetősé­gei közepette is segítenie kell bajba jutott tagjait — mond­ta Nagy Sándor. Az előterjesztést követő vi­tában érvek és ellenérvek csaptak össze amellett, hogy szükség van-e a munkabeszün­tetés jogának intézményesí­tésére. Ebben a kérdésben kü­lön szavazás döntött. A testü­let végül is egy ellenszavazat­tal és egy tartózkodással úgy foglalt állást, hogy a szakszer­vezeti törvény megalkotását a sztrájkjog kidolgozásának igényével kezdeményezik. Emellett azonban többen is rámutattak, hogy a szakszer­vezeteknek még számos olyan eszköze van, amivel érvényt szerezhetnek a dolgozók ér­dekeinek. Így például több felszólaló is kifogásolta, hogy a szakszervezetek ritkán élnek a vétójog lehetőségével. A tanácsülés úgy döntött, hogy a szakszervezeti mozga­lom megújítására előterjesz­tett elgondolásokat elfogadja, azt széles körű tagsági vitára bocsátja. Az Országos Tanács határozott arról is, hogy fel­hívással fordul a szervezett dolgozókhoz. E felhívás rövi­dítve tartalmazza a szakszer­vezeti tevékenység megújítá­sának főbb gondolatait. A do­kumentum szerint a szakszer­vezetek támogatják a gazda­sági reformpolitikát. Elisme­rik, hogy szükség van a kö­zösségi tulajdonformák gazda­gítására, de meghatározónak a jövőben is a szocialista kö­zösségi tulajdonnak kell len­nie. Aktív foglalkoztatáspoli­tikát és ha szükséges, mun­kanélküli segélyt követelnek. A dokumentum kimondja: olyan bérpolitika és bérrend­szer kell, amely biztosítja a reálbérek megfelelő színvona­lát, az igazságos bér- és ke­reseti arányokat. A kormány A tavalyi krumplimizéria, az eget verő árak után egy kicsit szokatlanul hangzik ez a ha­sonlat, némi alapot azonban kell adjunk a kétkedő szakem­bereknek. Jelen pillanatban ugyan még 14—18 forintos ki­logrammonkénti áron mérik az új terúiést a piacokon, ám ez nem tartható sokáig. A ma­gyarázat egyszerű: annak, el­lenére, hogy a termőterület nagysága a tavalyihoz képest szinte alig növekedett, az idei termésátlagok a korábbi évi­nél legalább kétszer nagyob­bak lehetnek. Ehhez persze az időjárás közreműködésére is szükség lesz, ám ha megbíz­ható segítőtársnak bizonyul, úgy a termelők összeszedhetik minden piaci, kapcsolatukat, hogy értékesíteni tudják a ter­mést. Nincs szerződésük * 80 Mindehhez persze hozzátar­tozik, hogy — Pest megyére leszűkítve a képet — a mint­egy 3200 hektáros termőterü­let több mint 80 százalékán kisgazdák termelik a gumó­kat. Az ő piaci harcuk adott esetben lépéshátrányból indul, s jóval elkeseredettebb lesz, mint a nagyoké. Igaz ugyan, hogy a nagyüzemek szervezik, illetve koordinálják a terme­lési folyamatokat, ám az ő csa­tornáik szintén betelnek egy­szer. Ehhez elég annyit meg­említeni, hogy az exportra számító nagyüzemeknek szem előtt kell tartani azt a tényt, mely szerint a korábban Ma­gyarországot kisegítő Bulgá­ria és hkrtgy'étÜrsMg' földjei­folytasson antiinflációs politi­kát. Meg kell akadályozni a gazdasági és elosztási viszo­nyainkat szétziláló és elsősor­ban a bérből, fizetésből, nyug­díjból élőket sújtó, gyorsuló infláció kialakulását. A lét- biztonság, az esélyegyenlőség, a szolidaritás elveit, követel­ményeit érvényesítő szociálpo­litika, megfelelő munkakörül­mények nélkül nincs teljesít­ményelvű gazdaságpolitika. Erős szakszervezeteket aka­runk — olvasható a SZOT felhívásában. — Olyan szak- szervezeteket, amelyek érdeke­inket, törekvéseinket, akara­tunkat társadalmi, politikai erővé szervezik, s amelyek e szervezett erő birtokában ké­pesek távlati és napi érdeke­ink következetes képviseleté­re, védelmére. Álláspontunk nyilvános, határozott képvise­letével akarunk részt venni a közmegegyezés és a politika alakításában. Második napirendként a ta­nácsülés tájékoztatót hallga­tott meg a szakszervezetek és a SZOT 1987. évi gazdálkodá­sáról és idei költségvetéséről. A szakszervezetek bevételei tavaly elérték a 2,6 milliárd forintot, amelynek több mint 80 százaléka a tagdíjakból származott. A szakszervezetek kiadásai tavaly 2,5 milliárd forintot tettek ki, az évet 100 millió forint megtakarítással zárták. A kiadások több mint a felét közvetlenül az alap­szervezetek használták fel, na­gyobbrészt nagycsaládos és alacsony nyugdíjjal rendelke­ző dolgozóik üdülési díjának kiegészítésére, a rászorulók se­gélyezésére, különféle szociá­lis támogatásokra, a tagság művelődési, kulturális és spor­tolási lehetőségeinek biztosí­tására. Az adórendszer válto­zása és az árak emelkedése kedvezőtlenül befolyásolja a szakszervezetek idei gazdálko­dását, a kiadások — a költ­ben is jóval több burgonyát forgatnak ki a gépek. A helyzetet súlyosbítják a komolytalan szerződéskötések, illetve azok elmaradása. Ilyen — egyelőre még ugyancsak képlékeny — piaci helyzetben a termelők legfeljebb az áfé- szek segítségére számíthatnak, az exportcégek hatékony piac­kutatásaira alapozhatnak, ám végső esetben önmaguknak kell vevőket verbuválni a ke­nyérpótló élelmiszerre. A nagy eladók listáján ko­rábban a Tszker is szerepelt, de ma már nem foglalkoznak burgonyaértékesítéssel, mind­össze annyit vásárolnak fel, amennyi a fővárosban műkö­dő három zöldségboltjuk igé­nyeit kielégíti. Ugyancsak Bu­dapest téli ellátására szervez­nek úgynevezett dotációs tá­rolást, ám az ily módon be­vont gazdaságok sorában mind­össze a csepeli Duna és a gyű­li Szabadság termelőszövetke­zet nevét olvashatjuk. Az utóbbi nagyüzem az el­múlt esztendőkben teljesen megszüntette a burgonya ter­mesztését. Ám ettől függetle­nül kereskedelmi ágazata most is foglalkozik a gumók felvá­sárlásával és értékesítésével. Tavaly veszteséggel Ök ugyan elsősorban a nagy krumplitermelő Somogy és Szabolcs megyéből, valamint a Dél-Alföldről szerzik be a szükséges mennyiséget, de a nagyobb forgalom — nagyobb nyereség elvét követve, sző­kébb pátriánkból is vállalnak forgalmazást, ha a piac úgy ségcsökkentő intézkedések el­lenére is — várhatóan meg­haladják majd a bevételeket. Ha az év folyamán nem sike­rül egyensúlyjavító intézkedé­seket tenni, akkor a tartalé­kok felhasználása is szüksé­gessé válhat. Jelenleg 12 szak- szervezet költségvetése defici­tes. A szakszervezetek gazdálko­dásával kapcsolatban elhang. zott egy olyan javaslat, hogy a költségvetés előirányzatai­ról, s végrehajtásának elfoga­dásáról a jövőben ne a SZOT elnöksége és titkársága, ha­nem az Országos Tanács dönt­sön. E javaslatot elfogadták azzal, hogy az ehhez szüksé­ges alapszabályi módosítást az ősszel összehívandó országos értekezlet végezze el. A szaktanács megvitatta a nyugdíjasok érdekében és kö­rében végzett szakszervezeti munka továbbfejlesztésének feladatait is. Ezzel kapcsolat­ban Csikós Pál, a SZOT tit­kára . hangsúlyozta, hogy a tagság körében erősödik az igény a nyugdíjasok helyzeté­nek javítására, mert a nyug­díjasoknak egyre népsebb cso­portjai kerülnek a megélhetés társadalmi minimumának kö­zelébe. Ezért a szakszerveze­ti mozgalom szorgalmazza az infláció kedvezőtlen hatásai­nak ellensúlyozását a nyugdí­jasok körében, a vásárlóérté­küket vesztett nyugdíjak fel­emelését legalább a szükségle­tek társadalmilag minimális szintjére. Olyan rendszer ki­alakítását és alkalmazását sürgetik, amely garantálja a nyugdíjak reálértékének meg­őrzését. A szociális ellátás ja­vítása érdekében a szakszer­vezetek igénylik, hogy anyagi­lag is ismerjék el, ha valaki otthon ápolja, gondozza idős, arra rászoruló családtagját, s kapjanak támogatást az idő­sek ellátását szolgáló vállalko- . zási formák. kívánja. Az árualapjuk — úgy tűnik — már most biztosítva látszik azoknak a gazdaságok­nak a terméséből, amelyek a tavalyi kritikus helyzetben sem hagyták cserben a gyália- kat. Éppen ezért az idén csak a legritkább esetben kötötték le szerződéssel a tei’mést; a ke­resletnek, illetve az új értéke­sítési lehetőségeknek megfele­lően vásárolnak. Ily módon el­kerülhető az a kellemetlen helyzet is, amelynek nyomán tavaly a szerződéseket felrú­gó gazdaságok jóvoltából vesz­teséggel zárták e termék for­galmazását. Prizmában a burgonya * li A burgonyatermelő nagy­üzemek közül az egyik legje­lentősebb Pest megyeinél, a dunavarsányi Petőfi Termelő- szövetkezetnél érdeklődtünk a dolgok állásáról. Megtudtuk, hogy azon a tájon eddig az időjárás nagyon kedvező volt, ám az utóbbi napok nagy szá­razsága miatt öntözésre kel­lett adni a fejüket a szakem­bereknek. s ha még hosszabb időn keresztül csapadékmen­tes lesz az idő, akkor bizony a 25 tonna körüli átlagokról lemondhatnak. Az elmúlt évben a 10 tonna körüli átlagtermés eladásával nem voltak gondok, ám a ke­reskedők úgy látják, az idei nagyobb mennyiséget is gond nélkül lehet értékesíteni. Ez részben a szedd-vidd akció­nak köszönhető, részben pedig a környező üzemek, illetve vállalatok szakszervezeti bi­zottságai nyújtanak segítséget. Felvásárolják a dolgozóik szá­mára szükséges készletet, s aztán elosztják azt. A szakem­berek is azt hangsúlyozták, hogy az őszi burgonyával nem lenne gond sehol az ország­ban. Attól azonban tartani le­het, hogy a termelők a na­gyobb hozamok érdekében már korán kiszedik a földből a csírázott gumókat, s másodszor is elültetik azokat. Mire azon­ban a már második újkrump­li termése is beérik, a piac várhatóan telített lesz. Ekkor csak az a megoldás marad, hogy jobb pozícióra, illetve árakra számolva elvermelik, prizmába rakják a burgonyát. Ennek értékesítése azonban nem mindig hoz üzleti si­kert. A dunavarsányi termelőszö­vetkezetnek két esztendővel ezelőtt sikerült exportálnia a termés egy részét külkeres­kedelmi vállalaton keresztül, ám az eladásnak ez a módja felesleg esetén is meggondo­landó, hiszen a kiszállítás és az előkészítés jóval költsége­sebb, mint a belföldi értéke­sítés, ugyanakkor nem térül meg a tavalyinál kétszer drá­gább vetőburgonya ára sem. B. Gy. Meseként hangzik, pedig igaz. Akkor, amikor hazánk­ban az összes gabonaféle — búza, rozs, árpa, zab, kukori­ca, triticale, kétszeres, rizs, kö­lesmag, cirokmag, pohánka — termése 5,5 millió tonnát ért el, sorozatban gyártottak itt­hon kombájnokat, szebb meg­jelöléssel, arató-cséplő gépeket. Ez az akkor 1950-ben volt. Ma, amikör a gabonafélék összes termése az előbb említett mennyiségnek majdnem a há­romszorosa, természetesen nin­csen ilyen gépgyártás. Hja persze, a KGST-szakosodás, -szakosítás ... Kacskaringós út ez! Nem könnyű rajta eliga­zodni. Logikus, hogy nagy tömeg­ben ott kezdtek arató-cséplő gépeket előállítani, ahol a több száz, több ezer hektáros táb­láknak a termését lehetetlen­ség lett volna kézzel betakarí­tani. Az Egyesült Államokban. Onnét vette át Európa. Úttö­rők ugyan nem voltak tehát azok a magyar szakemberek, akik 1950-ben nekikezdtek a hazai gyártásnak, de tagadha­tatlan, bátorságban, ötletekben nem szűkölködtek. Ennek kö­szönhetően azután az Első Ma­gyar Gazdasági Gépgyár — az EMAG — készítette berende­zéseknek nem csak itthon, ha­nem külföldön is jó híre kelt. A termék minősége, valamint az a tény, hogy viszonylagos technikai újdonságot tudott fölkínálni a külföldi partne­reknek és a hazai felhaszná­lóknak az ipar, kapóssá tette a berendezést. Meglepő, nem meglepő, például harminc esz­tendeje, 1958-ban 1361 arató­cséplő gépet adott el határokon kívül a külkereskedelem. Az idősebb szakemberek még em­lékeznek arra a legendás gép­re, az AC—400-asra; zajos volt, a vezető feje felett egy pici ernyő képviselte a kényel­mi berendezéseket, sok üzem­anyagot fogyasztott, de ment és ment, tízórás műszakban megjárt 8—10 katasztrális hol­dat, mert akkor még azt jár­tak a gépek, nem hektárt... Mosolyogtató messziség? A gép is, a kát. hold is, a ter­mésátlag is? Valóban lehet mosolyogni, egészen addig, míg eszünkbe nem jut az elveszte­getett lehetőségek sokasága, a megrekedt mezőgazdasági gép­gyártás, a sokszori átszerve­zés, aminek következménye­ként egy nagy hagyományú iparterület egy időre jelenték­telenné zsugorodott... A megyében a hetvenes évek második felében dolgo­zott a legtöbb gabonaarató­cséplő gép, azóta számuk fo­lyamatosan csökken. Amiben része van a technikai fejlő­désnek, azaz annak, egy ezek a gépek egyre többet tudnak, teljesítményük rohamosan nö­vekszik (minőségük azonban korántsem változik jó irány­ban ilyen mértékben),,de ré­sze van benne a tőkeszegény­ségnek is. Amire rácáfolni lát­szik a legfrissebb tapasztalat. Az idén, a legutóbbi napokig a megyei mezőgazdasági üze­mek nyolcvan gépet vásá­roltak meg. Ami jele lehet an­nak, hogy mégis van pénz, s ugyancsak jele lehet valami másnak is, annak, hogy a szö­vetkezetek, az állami gazdasá­gok egy részében már egészen- egyszerűen nincsen tovább, gépet kellett venni, máskülön­ben ott marad a lábán a ga­bona ... Ügy hisszük, is-is, mindkettőben rejtezik igazság. A megyében ugyanis a kom­bájnoknak az egyharmada az 1980-as esztendőt megelőzően került le a gyártószalagokról. Műszaki, fizikai értelemben egyaránt elhasználódott tehát, pótlásfa szorulna. Sok üzem­ben azonban azzal válaszol­nak a kérdésre, mikor, hogy miből?! Tavaly a megyében ugyanannyit fordítottak beru­házásiak a mezőgazdasági üze­mek, mípt 1981-ben. Csak ép­pen az azonos összegnek a reálértéke áll távol egymástól. Holott 1985-ben rekordtermés volt gabonaneműekből, s ta­valy a második legjobb ered­mény. Egy-egy kombájn árát azonban ma már milliókban számolják... Sokszorosan elcsépeltük azt az igazságot, hogy a műszaki fejlesztés a mezőgazdaságban is pénzbe kerül. S addig haj­togattuk ezt, míg közben fo­gyatkozott a gépállomány, zsu­gorodott a pótlásra, cserére, fejlesztésre jutó pénz. Ma a megyében hatszáznál valami­vel több gépre vár a munka, learassa, elcsépelje a gabona- termést. Tisztelet azoknak, akik az öreg gépekkel küsz­ködve napról napra a lehetet­lent kísértik. Jó dolog tehát az a négyezredik kombájn. Csak éppen a háttér az, ami nyug­talanító. M. O, Jó ütemben folyik az aratás A nagyszerű időjárásnak köszönhetően jó ütemben halad az aratás Pest megyében.' Ä gazdaságok nagy teljesítményű kombájnjai a mai napig az őszi árpa majdnem 90 százalé­kát, az őszi búzának pedig mintegy 15 százalékát takarították be a táblákról. A búzát most még elsősorban a déli részeken vágják a gépek, de jó néhány nagyüzemben már a hét végs is a földeken találja az arató brigádokat. A SZOT határozata a megújulásról Alkossanak szakszervezeti törvényt

Next

/
Thumbnails
Contents