Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

1988. JULIUS 8.; PÉNTEK '^SíAnn 3 Oszlop, árboc Utcai lámpaoszlopokat, vas­úti fényjelző árbocokat, a kon­zervgyáraknak paradicsom- passzírozó gépeket gyártanak Gyomron, a Uákosmczcjo Ter­melőszövetkezet fémipari rész­legében. Több mint félszáz cé­get látnak cl alkatrészekkel, késztermékekkel. (Erdősi Ágnes felvétele) Korszerű ablakokat r Építkezőknek Újabb korszerű és tetszetős termékkel, mahagóni és tölgy­famintázatú műanyag abla­kokkal jelent meg az építő­anyagok piacán a székesfe­hérvári Alba Regia Állami Építőipari Vállalat. Fehér színben már korábban is gyár­tottak műanyag ablakokat; a profilok színezésére, illetve mintázására új berendezést vásároltak meg. Ez a nyomda, iparban használatos hangerlé- ses eljárással hordja fel a fehér műanyag profilokra a színes festéket és a fa ereze­tét utánzó mintát, majd az Időjárás viszontagságainak és a napfény ultraviola sugarai­nak sokáig ellenálló védő lakk­réteggel vonja be azokat. Az új terméket kétféle mintázattal és 12 színben tud­ja gyártani a székesfehérvá­ri vállalat; amennyiben lesz rá igény, akár évi félmillió négyzetméternyi profil festé­sére, mintázására képesek. Az újdonság már megjelent a boltokban. . Az elnök és az igazgató szópárbaja Még egyszer nem vállalná A gazdaságirányítási for­mák változtatására szükség van. Nem lehet tovább ha­lasztani: a piaci és közgazda- sági viszonyok megkövetelik a menedzser típusú vezetést, ugyanakkor a tulajdonosi ér­zés és a demokratizmus nö­velésére iá égetően szükség van. A régiek előnyben A nagykátaiak a korábbi egyszemélyi vezetésről egy- esztendei előkészítés után ta­valy májusban áttértek egy, a korábbinál jóval demokratiku­sabb formára, vagyis a gaz­dasági ügyeket intéző ügyve­zető igazgató mellett társadal­mi elnök is irányítja a Nagy- káta és Vidéke Áfész mun­káját. Az újszerű vezetési módszert a megyében először ők vezették be, de országosan is az úttörők közé tartoznak. Burján László ügyvezető igazgatótól az elmúlt év ta­pasztalatairól kértünk véle­ményt. Annál is inkább, mert az áfész-eknél tavaly jelentősen javultak a különböző haté­konysági mutatók, gyarapo­dott a szövetkezeti vagyon és több mint 10 százalékkal emel­kedtek az átlagjövedelmek. A nyereség megközelítette az 52 millió forintot, amely az előző évhez képest több mint 32 százalékos előrelépést jelen­tett. Ezek az eredmények ön­magukért beszélnek, mégis felvetődik a kérdés: e biztató számadatok mennyire tartal­mazzák az új irányítási rend­szer sikerét? — Az említett mutatók va­lóban jónak mondhatók, a megyében a negyedik legjobb áfész a miénk —, mondja. — Nagyon röviden úgy is lehet­ne fogalmazni, hogy ha a be­vezetett új vezetési forma nem váltotta volna be a hozzá fű­zött reményeket, akkor ke­vésbé valószínű, hogy hasonló eredményekkel dicsekedhet­nénk. Mindemellett persze el kell ismernünk, hogy a ha­gyományos módon irányított szövetkezetek közül néhányan előttünk vannak. A nagykátaiaknál az új módszer nem sok változást ho­zott a munkában. Ezért egy kissé nehezen érthető, hogy miért érzik magukat hátrá­nyos helyzetben a vetélytár- sakkal szemben. — Nem tudható, hogy ma mit értünk pontosan gyökeres átalakuláson, az mindeneset­re biztos, hogy nálunk meg­lehetősen nagy mozgást okoz­tak az új körülmények. A te­vékenységünk persze nem vál­tozott, ezután is a lakosság el­látása a legfőbb feladatunk, ám ennek mikéntje módosult, s ez ' nagyon sok ember áf­Olcsó szállás külföldön Lehet, hogy megduplázódik Mind többet emlegetett szólásmondás, hogy a jó rek­lám az fél siker! Ügy tűnik, hogy tisztában vannak ezzel az Alferia Touristik AG zü­richi utazási irodáinál is. Tegnap a fővárosban a Béke Szállóban megtartott sajtótá­jékoztatón a cég igazgatója számolt be az Alféria újdon­ságáról a Travellers Club In­ternational, az Alferia TCI kártyarendszer bevezetéséről és annak magyarországi el­terjesztéséről. Enpek értelmében a ma­gyar turisták is megvásárol­hatják a TCI-kártyát, s ez­által klubtagok lesznek. így mintegy 1600 nyugat-európai szállodában 20 százalékos ár­engedményt kapnak. A tagsá­gi díj két évre 60 nyugat­német márka. Aki ezt az ösz- szeget lefizeti, az egy Alfe- ria-káryát kap, ezzel tagsá­gát igazolja. Ha a cég ál­tal feltüntetett valamelyik szállodában megszáll, fizetés­kor a szálloda igazolja a szállásköltségek összegét és a kártya tulajdonosa egy hó­napon belül 20 százalékos visszatérítést kap a Travellers Service International GmbH- tól, az Alferia licencadójától. Jelen volt a sajtótájékoz­tatón a Hungarhotels vezér­igazgatója és a Flotta Kisha­jóépítő Szolgáltató Kisszövet­kezet vezetője is. Jelezve, hogy ezekre a cégekre is ma­ximálisan számít az Alferia Touristik AG. Elhangzott a sajtótájékoz­tatón, hogy a Hungarhotels 15 szállodájában értékesítik ezeket a kártyákat. És ha már szó esett a jó reklámról,' erre is gondolt az Alferia Touristik AG, hiszen társtulajdoposa a világhírű egykori magyar aranycsapat tagja, Puskás Ferenc. Egyébként a turisták szá­mára szükséges szálloda-, penzió- stb. címeket az árak­kal és komfortfokozatokkal a TCI Hotels 1988. Deutschland- Európa című könyv tartal­mazza. Reményt keltő már a közeljövőben utazók számára, hogy a tervek szerint a Hun­garhotels ausztriai és NSZK- beli szállodái is megadják a 20 százalékos visszatérítést az Alferia-kártya tulajdonosai­nak. Mivel a cég szolgáltatá­sai az átlagjövedelmű turis­ták számára bőséges kedvez­ményt kínálnak, így nagy a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi 100 ezres taglétszám könnyen megduplázódhat. Gy. L. képzését jelentette. Megváltoz­tak a hatáskörök, a felelős­ség nagysága, s több mun­katársunk az eddigiektől elté­rő beosztásba került. Ez ön­magában is komoly megpró­báltatás a termelőmunka köz­ben. v De a probléma gyökere önmagában az új irányítási mechanizmusban rejlik. Ugyanis éppen az a lényege, hogy a társadalmi elnök a szövetkezetpolitikai ügyeket irányítja, a gazdasági kérdé­sekkel viszont kizárólag én foglalkozom. Ez bizonyos fokú megosztottságot jelent, hiszen az elnök a tagok érdekeit kép­viseli, én pedig a száraz köz­gazdaság! mechanizmusok alapján intézkedem. Éppen ezért Ulviczky József — az elnök — és köztem megle­hetősen sok a vita, s ezekből a szakmai szópárbajokból nem biztos, hogy mindig a legjobb döntés születik, A demokra­tizmusnak erre a fórumára persze szükség van, csakhogy ma a leggyorsabban döntő ve­zető vagy vállalat, szövetke­zet nyer, s ennek a tempó­nak a havonta összeülő igaz­gatósági ülés nem éppen ked­vez. Legalább negy-et év — Az áfész-nél eddig az a furcsa helyzet állt elő, hogy az ügyvezetőségi igazgató nem volt az igazgatóság tagja, csak most, a legközelebbi ülé­sen kerül sor a beválasztásá­ra. Addig azonban a saját fe­lelősségére dönt, ha gyorsan kell cselekedni. Nem csoda hát, ha Burján László a kö­zelmúltban egy ülésen azt mondta, nem kezdene még egyszer bele egy ilyen átala­kításba. — Valóban nem kezdeném el még .egyszer, de egyelőre nem változtatunk ezen a for­mán. Legalább 4—5 év kell, amíg kikristályosodnak az elő­nyök, és a hibák, majd utána döntünk a folytatásról. B. Gy. Átrajzolt háttér Heves vitában született döntések Beszélgetés Balázs Gézánéval, a megyei tanács elnökhelyettesével A Minisztertanács a közelmúltban áttekintette, hogyan halad a tanácsi háttérintézmények felülvizsgálata, szerveze­tük, működésük, korszerűsítése. Megállapították, hogy a folya­mat a kívánatosnál lényegesen lassabban bontakozik ki, s hogy a kormány erre vonatkozó határozatát még korántsem mindenütt hajtották végre. Pest megyében — az orszá­gos gyakorlatnak megfelelően — bizottságot hoztak létre an­nak eldöntésére, miként lehet­ne úgy átszervezni, korszerű­síteni a háttérintézmények működését, hogy elérjék a kormányhatározatban előírt húszszázalékos^ költség- és létszámmegtakarítást. A bizott­ság munkájáról annak elnö­két, Balázs Gézánét, a megyei tanács elnökhelyettesét kér­deztük. 0 A bizottság az áprili­si tanácsülésen számolt be, az ott előterjesztett és el­fogadott intézkedési terv eleget tesz a kormányha­tározat előírásainak. Ho­gyan sikerült a bizottság­nak a — minden bizony­nyal — eltérő érdekeket egyeztetnie? — Nehezen. Hiszen minden döntés emberi sorsokat, eg­zisztenciákat érintett. Tekin­tettel kellett lenni arra is, hogy az átszervezések után az in­tézmények még hatékonyab­ban láthassák el feladataikat. A költség- és létszámcsökken­tés ugyanis nem járt a funk­ciók csökkentésével. A bizott­sági üléseken bizony kemény csatákat vívtunk. Objektiven és felelősen akartunk dönteni. ^ 0 A felülvizsgálat hét ta­nácsi irányítású háttérin­tézményre — oktatási és to­vábbképző intézet, pedagó­giai intézet, nevelési ta­nácsadó, állandó áthelyező bizottság, munkaügyi szol­gáltató iroda, ifjúsági és sportszövetségi iroda, a me­gyei tanács jogtanácsosi iro­dája —, valamint az ellátó szolgáltató szervezetekre, az illetékhivatalra, a föld­hivatalra, az Állategészség­ügyi és Élelmiszer-ellenőr­ző Állomásra és a növény- védelmi és Agrokémiai Ál­lomásra terjedt ki. Melyik intézmény átszervezésének kapcsán bontakozott ki a legélesebb vita? — A nevelési tanácsadó és az állandó áthelyező bizottság sorsáról csak háromszori ne­kifutásra tudtunk dönteni. Ezek megszüntetése a minisz­tertanácsi határozat szerint in­dokolt lenne. A nevelési ta­nácsadó funkciói valójában beépülhetnének a családsegítő központok tevékenységébe. De mivel ez utóbbiak megyénk­ben még nem épültek, nem vállalhattuk a tanácsadók megszüntetésének felelősségét, ismerve a veszélyeztetett gyer­mekek kiugróan magas szá­mát a megyében. Végül komp­romisszum született: a nevelé­si tanácsadók megmaradnak, de 1990-ben visszatérünk a kérdésre. Ennél is keményebb diónak bizonyultak az állan­dó áthelyező bizottságok. Szin­te a legutolsó pillanatban dön­töttünk: nem számoljuk fel ezeket a bizottságokat. Közis­mert, hogy megyénkben na­gyon sok a testi, értelmi, illet­ve beszédfogyatékos gyerek. Sorsukról csak nagy felelős­séggel és hozzáértéssel lehet dönteni, ezt egyetlen más in­tézmény sem lenne képes föl­vállalni. A jövőben egyébként ezek a testületek szakértői bi­zottságként működnek majd, tagjaik — jelentős órakedvez­ménnyel — gyógypedagógiai intézményekben dolgoznak. Így összesen három státus és 377 ezer forint bér takarítható meg. 0 AJegradikálisabb dön­tés a pácéit oktatási és to­vábbképző intézetet érin­tette. Az intézmény meg­szüntetése ellentmondani látszik annak a ténynek, hogy a tanácsi dolgozók szakképzettsége sok kíván­nivalót hagy maga után. — A jövőben sem lesz ke­vesebb szakmai tanfolyam, de nem lesz egy kihasználatlanul fönntartott épület. Általában 3—4 napos kurzusokat szer­veztek az intézetben, s ezek korántsem merítették ki az épület kapacitását, nem álltak arányban a fönntartási költ­ségekkel. A jövőben a megyei pártbizottság oktatási igazga­tóságán bérelünk tantermeket, ott tartjuk meg a tanfolyamo­kat. Ezzel 31 státust és több mint 7,5 millió forintot taka­rítunk meg évente... 0 Ebből az összegből azonban le kell még von­ni az intézet hárommilliós évi bevételét... — Ez igaz, de az átszervezés következtében így is több mint hatmillió forintot takarítunk meg évente. És nyertünk egy épületet is, aminek hasznosí­tásáról a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülés döntött. Szociá­lis otthont alakítunk ki Péce- len. Köztudott, hogy mennyi­re szűkében van a megye az ilyen intézményeknek, s rá­adásul az erre fordítható pén­zünk az elvonások következ­tében 90-ről 60 millióra csök­kent a tervidőszakban. Így viszonylag kis költséggel bő­víthetjük a szociális otthoni helyek: számát. S, megoldódik ezzel a volt oktatási intézet technikai dolgozóinak elhelye­zése is; .többségük itt marad alkalmazásban. M. Nagy Péter Éleslövészet a málnaháborúban Aki pénzzel bírja, viheti Ez a fegyverdörgés más, mint a több;. Itt, a piac min­dent eldöntő harcterén a fo­rintokkal lehet csak győze­delmeskedni, s aki nem bír­ja elég gyorsan emelgetni az árakat, elvérzik a gyakran valutára menő küzdelemben. Mindez a Pest megyében ugyancsak dúló málnaháború­ra jellemző. A különböző saj­tóorgánumokban már bősége­sen foglalkoztak e gyakran sportszerűtlen, illetve az' ál­lamkasszát is megrövidítő csa­ta kimenetelével, megkérdez­ték a termelőt, a felvásárlót, mondaná el véleményét a ki­alakult málnapiaci anarchiá­ról. Ilyen esetekben természe­tesen mindenki a maga vitor­lájába próbálta fogni a szelet, ám a következményekkel na­gyon kevesen számoltak, s a helyzet megváltoztatására sem tudtak adni eddig igazán el­fogadható alternatívát. Ez utóbbi tényezők pedig nem éppen elhanyagolhatóak, hiszen az önös érdekek egye­düli szem előtt tartása miatt az ország exportcéljai, illetve a hazai feldolgozó ipar terhe­lése szenved csorbát. Az oko­kat kutatva egy már korábbi írásban említett tényt kell az első helyre tenni. Azt ugyan­is, hogy amíg a szezon bein­dulása előtt mindössze néhány kereskedelmi vállalat rendel­kezett a termésre vonatkozó exportjoggal, addig a felvá­sárlás kezdetekor már több — különben az élelmiszer-keres­kedelem háza tájára sem né­ző — nagyvállalat is a piacon volt. Nem is akármilyen ár­ajánlatokkal. Ez a tény per­sze felfogható úgy, hogy a versenyhelyzet megteremtése és a piaci élet liberálisabbá tétele érdekében volt szükség a több vállalat bevonására. Amíg azonban a felvásárló, il­letve feldolgozó vállalatok nagy tőkéket fektettek be an­nak érdekében, hogy megfe­lelő mennyiségű termékkel lássák el őket a termelők, ad­dig a most szorítóba lépő ..idegenek” egy fillér befekte­tés nélkül kasszírozták a nye­reséget, s az exporttámogatás egy bizonyos hányadát. Arról már nem is szólva, hogy az eladók meghódítása által a A bernecebaráti hűtőházban szakértő kezek vizsgálják, válo­gatják a málnaszemeket. (Erdősi Ágnes felvételei) Most még jó a termés, de ha sokáig tart a hőség, akkor bi­zony nem lesz meg a tervezett mennyiség. málnát magasabb feldolgozott­sági fokon szállító nagyüze­mek raktárai majdnem vagy teljesen üresek, s csak külföl­di segítségben bízhatnak. Példának okáért ezek közt említjük a Szobi Gyümölcs- feldolgozó Közös Vállalatot, amelynek a készlete jelen pil­lanatban még csaknem a nul­lán áll. Anyagi lehetőségük maximum 45—50 forintos ki­logrammonkénti árat engedé­lyez számukra, s ezért az ösz- szegért nem akadtak terme­lőre, illetve málnára. Belföl­di termés híján így aztán rá lesznek kényszerülve mintegy 400—500 tonna lengyel málna­ié importjára, ám egyelőre még ezek a szállítások is bi­zonytalanok, hiszen a nyugati piac a lengyeleknél is megha­tározó. A szobi nagyüzemnek egyébként évente mintegy 1000—1200 tonna alapanyagra lenne szüksége gépei teljes kihasználásához. A szakemberek véleménye szerint ahhoz, hogy a korábbi évekhez hasonló mennyiségű málnaszörpöt lássunk az üzle­tek polcain, meg kellene szün­tetni a friss málnára az ex­portkiegészítő támogatásokat, s ezzel is elő lehetne segíteni, hogy a magasabb feldolgozott­sági fokú termékek jelenje­nek meg a piacon. Ezáltal egy­ben megtérülne a feldolgozó vállalatok befektetése. Ugyancsak a korábban be­fektetők közé tartoznak a for­galmazók, vagyis az áfész-ek is. Ök valamivel jobb helyzet­ben vannak, mint az előbbi vállalat. Ez a Vác és Vidéke Áfész-re is elmondható. Ök ugyanis már most 18 vagon málna felvásárlását könyvel­hetik el, s a szezon végéig mintegy negyedszáz vagon termést mondhatnak magu­kénak. Ez körülbelül a múlt évi mennyiség kétszerese, de az értékesítéssel nem lesz gondjuk, hiszen még ebből sem tudják maradéktalanul teljesíteni a hűtőházakkal kö­tött szerződéseket. A napok­ban már 86—90 forintot is elérő felvásárlási árak őket nem hozzák nehéz helyzetbe, hiszen a megállapodásuk sze­rint a mindenkori árra még kilogrammonként három fo­rint jutalékot kapnak a fel­dolgozóktól. Mindezek alapján tehát az áfész nem érdekelt az árak letörésében, számuk­ra csak a nagyobb forgalom a fontos. Azt már a hűtőhá­zak mondhatják szerencséjük­nek, hogy a nagy aszály, il­letve ennek következtében a lerövidült szezon és a kisebb termés ellenére az utóbbi na­pokban csökkent a rekeszes és a lémálna ára. Bánsági György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents