Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-07 / 161. szám
PBsr % MEGYEI 5 1988. JÜLIUS 7„ CSÜTÖRTÖK Elhunyt Péchy Blanka Életének 94. évében szerdán elhunyt Péchy Blanka érdemes művész, színész, író, nyelvművelő, a Vígszínház örökös tagja. Temetéséről később intézkednek. Művelődési Minisztérium, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, Magyar Üjságírók Országos Szövetsége, Magyar írók Szövetsége, Magyar Színházművészeti Szövetség, Vígszínház ★ A Színművészeti Akadémia elvégzése után Péchy Blanka 1914-től a Vígszínházban, 1916- tól a Magyar Színházban, 1927-től a Belvárosi Színház-, ban játszott. A bécsi Reinhardt társulatnak 1928-tól hat éven át volt a tagja, majd hazatért. A felszabadulástól 1948-ig a Nemzeti Színház művésze. ezt kővetően a bécsi magyar követség kulturális tanácsosa és a Collegium Hun- garicum igazgatója lett. A Néphadsereg Színházának, illetve a Vígszínháznak 1951 óta volt a tagja. A szép magyar beszéd elismerésére 1960ban megalapította a Kazinczy- dijat. Két évvel ezelőtt egykori férje, a haladó szellemű író, újságíró emlékére Magyar Lajos díjat alapított, s az idén az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének Magyar Lajos alapítványt tett. Több könyve látott napvilágot. Kiemelkedő színészi, előadói, irodalmi és nyelvművelő munkásságát. a magyar nyelv ápolásáért kifejtett érdemeit több rrtagas kitüntetéssel ismerték el. ■ Heti filmtegyzetb K. u. K.-szökevények Legelőször' is oldjuk föl a rövidítést, hiszen ma már nem kötelező tudni, hogy ez a K. u. K. Kaiserlich und Königlich, azaz császári és királyi jelentésű, és a megboldogult Osztrák—Magyar Monarchia idején az úgynevezett közös tárcák (tehát a hadügy, a pénzügy, a külügyi minisztériumait jelölte, így a hadügyminisztérium (s általa a hadsereg is) K. u. K. volt, és .e három betű érdekes módon szinte szinonimája lett annak a régi szép (?) ántivilágnak. Tehát a most a mozikba kerülő lengyel—magyar film címében ez a K. uí K. a monarchiára utal, s ezzel azonnal benné is vagyunk a történet idejében vagy korában. Érdekes módon egy lengyel regényíró, Kazimierz Sej- dy művéből készül a forgatókönyv, s ez a mű az I.' világháború utolsó évében, azaz 1918-ban játszódik. Ez az esztendő egyben a monarchia szétesésének, felbomlásának esztendeje is. A soknemzetiségű, sokféle népcsoportból összferagasztott Osztrák—Magyar Monarchia hadserege ugyanolyan tarka volt, mint maga az ország. Az. úgynevezett közös ezredekben mindenféle nemzetiséget megtaláltunk. 1 A film, melyet a jpl ismert lengyel rendező,' a középgeneráció jeles tagja, Janusz Majewski rendezett, egy ilyen közös ezred katonái között játszódik. Válogatottan dörzsölt népség jött össze ebben a sátoraljaújhelyi helyőrségben. Mindenki érzi, hogy a háború a végét járja, s mindenki egyre gondol: a „dunyhaakcióra”, azaz a szökésre. Lengyel, magyar, osztrák, szlovák katona, sőt olasz hadifogoly is van ebben- a csapatban, és csupa olyan dolgok esnek meg velük, amikről egy fegyelmezett hadseregben, rendes körülmények között, szó sem lehetne. Addig nincs is baj a filmmel, amíg a pikareszk ízű kalandokat sorakoztatja, s hőseinket kocsmákban, nyilvánosházakban, utcai hajcihők- ben mutatja be. Ezek a képsorok jópofák és ötletesek, bár meg kell mondani, azoknak, akik isrtiérik a Svejket vagy akár Tersánszky Józsi Jenő háborús novelláit és kisregényeit, azoknak nem túl sok újat hoznak még ezek az epizódok sem. Később aztán- a történet elkanyarodik egy kritikusabb, komorabb és merevebb séma felé, s középpontba kerül a merev és buta új parancsnok, aki a széthulló- ban lévő egységben megpróbál K. u. K. rendet teremteni. Ettől kezdve a film fellazul, illusztratívvá válik, és mozaikokra esik szét. Akik dicsérhetők: a színészek. Bezerédy Zoltán ravasz és talpraesett Benedek honvédje, Marek Kondrat dörzsölt és érzelmes Kaniia ' őrvezetője, Koltai Róbert fiók Svejk Chudej bakája, Leon Niemczik burleszkbe illő tábori csendőre s a többiek mind igen kellemes alakítást nyújtanak. És dicsérendő az operatőr, Witold Adamek. Fantasztikus labirintus Mi jön ki abból, ha egy film készítői közös nevezőre akarják hozni az Alice Csodaországban, az Alice Tükörországban, az E. T., a Hupikék Törpikék meg a Hamupipőke, az Ali Baba és a negyven rabló, meg más mesék és történetek cselekményét, figuráit .és „tanulságait”? Egy szép nagy zűrzavar, amelynek leglényegesebb vonása .az, hogy a nézők, korhatárra és nemre való tekintet nélkül, frászt kapnak a fantasztikus szörnyek fantasztikus akcióitól. Az amerikai filmet rendező Jim Hensonnak, azonban még ez sem elég. Kis hősnőjét, bizonyos Saráh-t, valami oly iszonyúan elkényeztetett, hiszteroid, önhitt. ellenszenves és buta kis csajnak (igen, ez a megfelelő kifejezés) ábrázolja, hogy megint csak t— korhatárra és nemre való tekintet nélkül — a néző zsebében kinyílik a bicska, és azt kívánja (bár jól tudja, hogy ez súlyosan apedagogikus ’elképzelés), hogy drága jó szülei kenjenek már le két szép, egyforma nyaklevest ennek a kis dinkának, hogy magához térjen. Viszont ha Sarah, magához tér, azaz legalább megközelítőleg úgy viselkedik, mint egy közepesen normális tinédzser, akkor nincs film. A Fantasztikus labirintus ugyanis mint film leginkább egy mozgóképekből álló képregényre emlékeztet. Azok rajzstílusa hasonlít az itt látottakhoz — vagy inkább az itt látottak hasonlítanak a bugyuta, gondolkodásról leszoktató, a szereplők szájából kikanyargó szövegek háromszáz szavas szókincsével elbutító képregényekre? Nem tudom, de nem is fontos. Egyáltalán nem vagyok ellensége sem az űrmeséknek, sem a fantasztikus történeteknek. Csakhogy minőségi különbségek itt is vannak, és éppoly alapvetően lényegesek, mint más, komolyabb műfajokban. Sőt, talán még lényegesebbek is, mert egy rangos irodalmi műfajban viszonylag könnyű megállapítani, ha valami rossz, selejt vagy egyenesen káros, míg ezekben a műfajok alatti műfajokban a silány, az ártalmas és a legrosszabb sablonokkal élő megoldások is létjogosultnak tűnnek,, és a gyakorlatlanabb nézők be is dőlnek eme ízlés- és elmeromboló gyatraságoknak. Takács István A gyorsan iiszkösiidő nyárból didergő háta világít — hajtogatom elszomorodva. A húsz éve kihűlt magányból jó lenne felejteni valamit, ezüst fejét, az öregkori fényképek dermesztő trükkjét, ahogy halántékát szelíden már kezébe fogta az öröklét; mikor bőröndnyi kottapapirral hajóra szállt, mögötte örvénylett s elsüllyedt Magyarország. S feltámad bennünk, aki volt: árva. Magára ölti önként, ami fáj, csupasz idegét húrolja a zongorára, s szikla-élű dallamot dobál. Az eszméletünknek világító véglet, a világgá kapaszkodó magány. Zenéje, mint a gerinc, belénk szűrődik; erkölccsé vált s erkölcstelenné tett mindent, mi más ütemre ordít, tingli-tangli ábrándot, túlcukrozott nótát. Állunk előtte lehajtott fejjel, szigorú szíve meg kell, hogy áldjon. Csontos ujja kopog koponyánkon. Csukás István verse „Az ittmaradottak dolga, hogy megnyissák az utat müvei előtt, hadd jussanak ezek a művek oda, ahová szánva voltak: az emberek szívébe.” (Kodály Zoltán — 1946) Ujfalussy József: Az ember világának foglalata '.Uiw. j'n.i.»'«.■» 'I?1. • ' VKMiWWtBW gáért volt,- hanem mi A Cantata Profana kéziratából. Ünnep nem elég, hogy megtartsa őt, az irgalmatlan tiszta szeretőt — Ügy szeresd: magadat el ne vétsd. Nevében ha lucsog a dínora- dánom: már világgá ment egy fűszálon s vért izzad az óceán partjain. ítélkező, ki nem alszik, s nem altat, kimeríthetetlen kényes alkat, igézi a Tündért, a jövőt. Érte tücsökhangból niagarát sűrit, a napraforgó spiráljain a napkoronáig felküzdi magát. Ó. hány remek mén dühe benne! Diadala mégis a fegyelme, nem csitul mégse, virrasztani hív — Lüktet éjszakámban tündöklete — Aranyalmánk dérvert Argilusa, te> mikor nyughatsz meg végleg a szívemben! Nagy László verse Illusztráció a Cantata profanához. Kass János műve. Alkotói arcképéhez tartozik, hogy programját teljes művészi-esztétikai tudatossággal vitte véghez, akkor is, ha élete során, érett műveinek idején inkább csak azok mesterségi, szerkezeti tulajdonságairól írt, beszélt. Egy 1909- benj leendő feleségéhez írott levelében érdekesen vázolta ars poeticáját: „Erősen hiszem és vallom — írta —, hogy minden igaz művészet — o külvilágból magunkba szedett impressziók — az »élmény«-ek hatása alatt nyilvánul meg. Aki azért fest egy tájképet, csak hogy éppen tájképet fessen, aki azért ír egy szimfóniát, 'csak, hogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél.” Majd kifejtette, hogy az eddigi zene inkább csak „az ún. magasztos értelmeknek” a kifejezését vállalta. „Míg a bosszú, torztajz, sarcasmus csak a mi időnkben élik vagy fogják élni zenei világukat. Ezért talán az előbbi kor megnyilatkozó idealizmusával szemben a mai zeneművészedet reálisnak lehetne nevezni” — tette hozzá. Ebből a .művészi magatartásból következett, hogy zenéje nem önmagáért volt, hanem már fogantatása, szándéka szerint is az ember világának foglalataként formálódott. Bartók Béla világszemléletének gyökerei a XVIII. század nagy forradalmi gondolkodóinak, a polgári humanizmus nagy elméinek eszméire nyúltak, visz- sza. Tőlük örökölte a törekvést az em- beries természet és a természetes em-' bér megismerésére és megvalósítására. Termékeny kíváncsisággal kereste, kutatta élete során, utazásai közben mindenütt az embert a természetben és a természetet az emberben. A géniusz átélésével hatolt be kora emberi létének legsötétebb mélységéibe és legát- szellemültebb szépségeibe. Zenéje ennek a világnak félelmesen hű képe. A végleteket egyetlen óriási méretű kozmosszá egyesíti, olyan kozmosszá, ameljs egyúttal a szó eredeti értelme szerint világot is, rendet ás jelent. Mélységes humanizmusával ez a zene vízválasztóvá vált a második világháborút megelőző időkben — és maradt is mindig — a haladás és a reakció erői között. Az utóbbiak elkeseredett gyűlölettel támadtak rá, az előbbiek mind szorosabban sorakoztak melléje, visszhangozták üzenetét. Szószólóik közül kitűnő másokkal együtt Tóth Aladár neve él emlékezetünkben. Szabolcsi Bence Bartók zenéjét egy alkalommal Dante Commediájához hasonlította. Valóban, ha van korunknak zenei alkotása, amely Dante — és a mai ember — univerzumát a pokoltól a paradicsomig bejárta, az a Bartók Béláé. De ezért tárhatja elénk reális, kiküzdött lehetőségként nagy művei végén az emberibb lét, az emberi együttélés beteljesítő ígéretét. Ennek a világképnek lenyűgöző erejű zenébe foglalása emeli őt századunk és a zenetörténet legnagyobbjai közé. Amerikai földben... Bartók Béla hamvait ma délután három órakor helyezik végső nyughelyére, a Farkasréti temetőben. A gyászszertartáson Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke mond búcsúbeszédet.
