Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

A node! alkotótáborban A búcsiíestre készülnek Munkában a szerkesztőség (Vimola Károly felvételei) Ismét gyerekzsivajtól han­gos ezekbén a napokban a mendei általános iskola és környéke. A gyönyörű környe­zetben fekvő oktatási intéz­mény újólag otthont ad a kép­zőművészeti alkotótábornak, ahol több mint hetven leány és fiú ismerkedik a különbö-' ző művészeti ágakkal. Nem kevesebb mint 11 kiscsoport­ban foglalkoznak a gyerekek­kel. Az egyik legnépesebb kö­zösség a néptáncosoké. Amikor ezen a forró délelőttön belé­pünk a folyosóra — már ja­vában „áll. a bál”, körtáncot ropnak a gyerekek. Laza Ist­ván, a Mohori Művelődési Központ igazgatója — a cso­port vezetője — örömmel mondja, hogy tanítványai so­hasem érzik a fáradtságot. Pe­dig igen-igen megdolgoztatja őket, ma például délelőtt Sí­től déli 12 óráig jóformán nincs megállás. Nagy sikere volt a tegnap esti programnak, amikor, is Sebő Ferenc és kisegyüttese lépett fel, majd a bemutató végén önfeledt táncba kezd­tek a gyerekek és felnőttek egyaránt.) De járt már a táborban Dinnyés József pol-beat énekes is, akit alig akarnak elenged­ni a gyerekek. Egyébként elég sűrű az alkotótábori program, de amint Vadász Iván tábor­vezető elmondta, ez tudatos, hiszen mindent ki kell a gye­rekekből hozni. Nem baj az, ha szellemileg és fizikailag is igénybe vannak véve. Tegnap este rendhagyó mó­don bírósági tárgyalás szín­helye volt a tábor. A hamis váddal illetett elítélt mellett az ügyész is a vádlottak pad­jára került — méghozzá a nem éppen szerény magatartás miatt. A rögtönítélő bíróság rendhagyó ítéletet hozott az Tóth László a színjátszókhoz tartozik, de szívesen dolgozik az agyaggal is. ügyész (Vadász Iván) ügyé­ben. Kötelezték, hogy az il­lemkódexből olvasson el egy fejezetet, majd erről esszét kell írnia, amely elhangzik majd a tábori rádióban. Érthető módon kiváncsiak voltunk a kis újságírókra és meseírókra. Kissé szomorúan vettük tudomásul, hogy a pá­ter! trió (Lipták Orsolya, Mé­száros József és Veszteg Ró­bert) átpártolt a meseírókhoz. Most például a Commodore 64. számítógépen arról olvas­hatunk, hogy miért magasak a nyárfák és miért lakik lyuk­ban az egér. A bábosok között örömmel fedeztünk fel fiúarcokat is. Amint hallottuk, semmivel sem ügyetlenebbek a lányok­nál. Nagyon szeretik munká­jukat, néhány remekművük már a tábori falra is kike­rült. A színjátszókat nem talál­tuk a helyükön, állítólag a „kőbányába” kirándultak. A keramikusok viszont nagyon elfoglaltak voltak, akárcsak az újságírók. Ők már lapunk­nak dolgoztak, hiszen — a ha­gyományokhoz híven — ismét megjelentetjük írásakat ezen a héten. Színesek, mozgalmasak az alkotótábor hétköznapjai. Szí­vesen jött ide gyerek és fel­nőtt. S csak az bántja vala7 mennyiüket, hogy ezen a hé­ten pénteken este már a bú­csúestre kerül sor .., Gér József Vajon tudja-e a Pest Megyei Temetkezési Vállalat igazgató­ja, -hogy a monori kirendeltség dolgozói rádobálják-e az elhunyt koporsójának te­tejére, a szomorú ko­csi belsejébe, a virágo­kat és koszorúkat, vagy pe­dig gondosan elhelyezik vala­mennyit, s ha kell, esetleg két- szer-háromszor is fordulnak. Szerintem nem tudja. Mert nem is az a dolga, hogy eljár­jon a monori temetésekre, és ezt ellenőrizze. Ez a helyi ki- rendeltség vezetőjének felada­ta. aki meg is teszi. Olvasónk panaszára, tőle kértem hát felvilágosítást — készséggel meg is adta —, az­tán azt mondta, várjak a cikk megírásával, mert a „nyilat­kozattételre” igazgatói enge­délyt kell kérnie. Most éppen azon tűnődöm, mi van, ha nem kapja meg az engedélyt? Ak­kor Monoron és környékén nem fogják megtudni az em­berek, hogy most akkor mi van a koszorúkkal meg virágok­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. IfiO. SZÁM 1988. JÜLHJS 6., SZERDA Baráti kör alakul Ápolják a fejedelem emlékét Ügyintézés Akárhányszor átutaztam va­lahol, mindig jólesett, ha a vá­rosi bejáratoknál hatalmas táb­lákon ezt olvashattam: Szere­tettel üdvözöljük varosunkban. Ilyenkor mindig arra gondol­tam, megérné, ha erre mife­lénk is kihelyeznének hasonló­kat. A gyomrai tanácsházán hó­napok óta a folyosón tárolták azokat a táblákat, amelyek ha­sonló célból készültek, s ame-, lyek most már remélhetőleg hamarosan rendeltetési helyük­re kerülnek. Eg.v lelkes tanácstag ajánlot­ta fe.l és készíttette el ezeket, ám eleddig nem lehetett felál­lítani. Nem fogják elhinni, miért nem: a KIVI Budapesti Közúti Igazgatóságától az engedélye­zésre hat hónapot kellett vár­ni. A napokban végre megér­kezett a „boldogító igen”, s most már nincs akadálya en­nek. Hiába, van, ahol még nem beszélhetünk rugalmas ügyin­tézésről. — ér A nagy fejedelemre, II. Rákóczi Ferenere emlékeztek Gyomron — immáron ki tudja, hányadszor. Délelőtt ideiglenes jelleggel ugyan, de megalakult a Gyömrőért baráti kör. Több mint harmincán jöttek el az 1. Szá­mú Általános Iskola aulájába. Gyömrőről elszármazottak és helybeliek. Somogyi Károly, a Hazafias Nép­front Nagyközségi Bizottságának titkára tüdvözölte a megjelenteket, majd Gál Ferencné tanácselnök röviden ismertette a község fejlődését. Nyitrai András, a baráti kör egyik lelkes mindenese, szervezője arról beszélt, hogy milyen igénnyel, céllal akarják létrehozni a kö­zösséget. Fegyvercserebere Sokan elmondták vélemé­nyüket, javaslataikat az össze­jövetelen. Ezek akár program­jai is lehetnek a későbbiekben a baráti kör munkájának. Az idős Pál Mihály baráti kör közé tömörülő közösség ala­kuló ülésére szeptember végén, október elején kerül majd sor. Már 9 óra előtt sorakoztak az autók a Petőfi Sándor Mű­velődési Ház előtt és környé­kén, de vonaton is sokan ér­keztek. Ugyanis itt tartották a fegyvergyűjtök találkozóját, melyen bemutatkoztak gyűjte­ményeikkel, csereberéltek, de voltak vásárlások is. Az amatőr gyűjtőknek nincs állandó helyük vagy börzéjük, ahol est ^lehetőségük lenne. Ezt a hiányt is pótolja Gyomron a Hadtörténeti Mú­zeum Baráti Klubja, amely már 3 éve ezen a napon ren­dez ilyen találkozót — mondta ifjú Geller Nándor, aki Szabó Tiborral szervezője, házigaz­dája és mindenese a rendez­vénynek. — Sokan vannak a gyömröi gyűjtők? — kérdeztem. — Klubtag csak 8—10 fő, de köszönet a sajtó, a rádió és a televíziónak, hogy a másutt levő klubok tagjai is értesül­hettek és éltek is a lehető­séggel, s eljöttek. — Mindenféle fegyvert gyűjthetnek? — Nem. Csak az engedélye­zett gyűjtési körbe tartozó harceszközöket. Ezek általában a régi kezdetleges puskák és pisztolyok. Értéküket növeli régiségük vagy különlegesen díszes kidolgozásuk, de az is, hogy kinek volt a tulajdona. De gyűjtik a régi szúró-vágó fegyvereket. Ilyenek a kardok és tőrök, de van aki egyenru­hát, jelvényt vagy kitüntetést gyűjt, és persze a velük kap­csolatos régi szakirodalmat is. — Úgy látom, nagy sikere van a találkozónak. — Igen. Legalább 130 rész­vevő jött él. Volt. aki csak gyönyörködni, volt, aki vett, eladott, vagy cserével gazda­gította becses kincseit. — Mikor lesz újabb ren­dezvényük? — kérdeztem, amikor már gyérült a terem. — Mi csak jövőre tervez­zük, de úgy tudom, hogy szep­temberben Gyöngyösön szer­veznek hksonlót — mondta befejezésül ifjú Gellér Nánr dór, majd Szabó Tiborral a már üres oldalon megkezdték az asztalbontást, melyeken múltunk dicső tárgyi emlékei sorakozták, fennen hirdetve, hogy népünk a jövője építése közben is tud visszanézni. Be­csüli, őrzi és védi a múlt em­lékeit, hagyományait, mert minden népnek ez az össze­tartó ereje. Az ünneplés igazi fénypont­ja a gyömrői Mánya réten volt. A szegényes és szerény Rákóczi-emlékműnél gyűlt össze a sok felnőtt. Legtöbben családostól jöttek. Kuruc nóták Olyan amerikai is volt családostól, akik között már az apa is csak törte a magyar nyelvet. A meg­nyitót Rakó József, Gyömrő szenvedélyes falukutatója tar­totta. Ismertette II, Rákóczi Ferenc itteni tartózkodásának történetét, elmondta, hogy a község lakosságának zömét Erdélyből telepítette ide a Teleki grófok egyike, aki ma­gával hozta az ottani jobbá­gyait. Ma is sokaknak van ott név- vagy valódi rokonsága, és az ilyen kapcsolatok alapján a háború alatt is sokan tele­pültek át hozzánk. A bevezető után Varga Mária, a Hazafias Népfront elnöke mutatta be az előadókat. Sellei Zoltán elő­adóművész szavalata után Bi­ge József, dr. Barrwich Iván és Koscsi Gábor népművészek tárogatóin is felsírt a régi Szent István-i könyörgő himnusz: „Boldog Asszony Anyánk .. kal, mert ez belső ügy. De hi­szen úgyis tudják, beszélnek róla, csak épp a másik oldal magyaráznia is érdekli őket. A másik oldal el is magyarázza. De minek mindehhez az enge­dély? Mindegy, én megírom. Arról van szó, hogy olva­sónk temetésen volt Monoron, ahol azt tapasztalta — meg­esett ez már máskor is —, hogy a drága koszorúkat és csokrokat a ravatalozói szer­tartás végeztével mind be­nyomkodják a gyászkocsiba. Holott, a sírnál zajló szertartás alatt még lenne rá idő, hogy visszaforduljanak és levegő­sebben szállíthassák az utolsó búcsú kellékeit, ötletet is adott, azt mondta, mások vé­leménye ugyanez volt akkor és alkalmakkor is: inkább szá­moljanak fel esetleg valamivel több fuvardíjat, de ne őröljék a nem kis pénzbe kerülő utol­só üdvözlet virágait. A monori kirendeltség veze­tője erre azt mondta, hogy jó lenne, ha konkretizálnánk az esetet — vagy eseteket —, mert ő meglehetősen gyakran jár ellenőrizni, de hasonlót még nem tapasztalt. Ügy látja, hogy dolgozóik ügyelnek a virágok­ra —, holott a koszorúkkal és csokrokkal való bíbelődés nem is feladatuk, nem szerepel a kötelességeik között, és sem­milyen fuvardíjat nem is szá­molnak fel érte. Nemegyszer előfordul, hogy a koszorúkötők kiszállítják a virágokat a ra­vatalozóhoz, s a Temetkezési Vállalat embereinek kell ki- totózniuk, hogy melyik kié le­het, hány órai temetésre szán-' ták —, holott ez már végképp nem az ő gondjuk lenne, mint ahogy a virágok sírhoz vitele is csak önként vállalt dolguk. Az információ rám a meg- i lepetés erejével hatott. Ezek szerint ugyanis köszönet és há­la jár azért, hogy egyáltalán kézbe veszik a koszorúkat, nemhogy még holmi elége­detlenkedéssel bombázzuk őket. De lenne egy-két enge­dély nélküli javaslatom. Legyen a koszorúk dolga munka­köri feladat Nem árt ugyanis, ha gazdája van a dolognak. És a lelkiismeretes gazdán nem is lesz mit számonkérni. —ez és szállt a s«elek szárnyán: „Ne feledkezzél el szegény magyarokról 1” Sellei ' Zoltán Hegyi-Füstös István 1971. ja­nuár 21-én a>rádióban elhang­zott írását .olvasta fel, mely- tanulmányban a nagy fejede­lem beszédeit elemezve mutat­ta be nemes jellemét, ember­ségét. Kuruc nóták után ke­rült sor Rákóczi gyömrői hí­res beszédének elmondására, melyet a fogyatkozó, de még kitartó katonái előtt itt a Má­nya réten mondott el. Buzdít­va és korholvd őket, újra hi­tet tett a kibontott zászló mel­lett, melyre ezt íratta: „Pro patria et LibertateÉs ő hű is maradt hozzá. A hazáért mindenét feláldozta, s rabság helyett a bújdosók sorsát vál­lalta, melyet az erdélyi Mikes Kelemen leveleiből ismerünk. Azután a sok kis • nemzeti zászlót, amit a műsor alatt a kezekben lobogtatott a szél, odatűzték az emlékmű jókora dombja köré, amit Bognár Istvánná hordatott oda, hogy lányával — Oldal Sándorné- val — virágoskertje legyen az emlékműnek. Koccant a pohár A tűz mellett még .sokáig szólt a tárogató hangja, sült nyárson a szalon­na, koccant a pohár, a régen látott barátok barátsága új erőre kapott, de újak is szö­vődtek, és ettől lesz emberibb a közösség. G. J. — T. J. Kirándulás Új időpontban A monori nyugdijasklub eredetileg július 3-án terve­zett autóbuszkirándulást a meleg vizű fürdőhelyre, Jász- szentandrásra. Különböző okok miatt ez a kirándulás elma­radt. de máris kitűzték az új időpontot. Ezek szerint július 17-én, vasárnap indul a busz reggel 7 órakor a monori pályaud­varról. Visszaérkezés várha­tóan 21 órakor. A költség változatlan — 160 forint, eb­ben benne van a strandbelé­pő is. Jelentkezni lehet id. Soproni József lakásán (Mo- nor, Wesselényi u. 21.) egész nap. Kulturális ajánlat * Ecseren szerdán 11 órától nyitott ház. Gombán az autós kertmozi­ban 21.30-tól: Rázós futam (színes, szinkronizált, új-zé- landi .kalandfilm). Gyomron az úttörőházban 9.30-tól ismerkedés a mesevi­lággal (rajzolás, bábkészítés, mesehallgatás, filmvetítés)! Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Smaragderdö (színes, szinkronizált angol ka­land film).­"Az autós'kértmoziban a Vo­lán-telepen 21.30-tól: Montrea­li bankrablás (francia film). Olvasónk tette szóvá Más gyógyszer kapható Olasz Józsefné monori leve­lezőnk nem tagadja: sírt az­nap a főtéri gyógyszertárban. Férje évekkel ezelőtt szívmű­téten esett át, s azóta folya­matosan gyógyszereket kell szednie. Egy ideig nem is vol­tak gondjaik az orvosságok be­szerzésével, az utóbbi években azonban hol ez nincs, hol az nem kapható. Legújabban pél­dául a Furosemid volt hiány­cikk, amiből pedig naponta négy szemet kellene szednie olvasónk férjének. Nem jutot­tak hozzá Pesten sem, Mono­ron sem. Mit tegyen a beteg — kérdezi Olaszné —, akit az intenzív osztályra szállítanak, hogy életét megmentsék, s ami­kor a kórház itthoni kezelés­ként elrendelni a vízhajtót, képtelen hozzájutni ? Kérdéséről azonnal a közel­múltban Monoron is lezajlott népi ellenőrzési vizsgálat ju­tott eszembe, amelynek egyik tanulsága volt egyebek között az is: jó lenne, ha az orvo­sok többféle — azonos bajra azonos hatású —* gyógyszert is felírnának a receptre, a záró- jelentésre, éppen azért, hogy elkerülhető legyen a betegnek vagy hozzátartozójának kálvá­riajárása. Megfogalmazódott ez a tanulság a vizsgálati anyag végén, a javaslatok között is. Kívülállónak úgy tűnik, meg­valósítani pofon egyszerű. Tud­niillik az orvosok jól tudják, mi hiánycikk, de ha nem is, nem különösebben komplikált ráírni a vényre az esetleges helyettesítő gyógyszert. Mégis: mégsem. , Mint Varga Árpád körzeti főgyógyszerésztől megtudtuk: a Furosemid valóban hiánycikk, s bár e hét közepén már vár­ják a szállítmányt, ez idő sze­rint is majd negyvenféle víz­hajtó létezik. Ebből a negy­venből nyilván akad egy, ami a. betegnek jó — és hozzá is juthat. A főgyógyszerész, aki emlékezett a sírós panaszra, már akkor vigasztalni próbál­ta olvasónkat: menjen el a rendelőintézetbe, kérje, hogy írjon fel a körzeti orvos más vízhajtót. Ám a betegek többsége — s ez bizonyos értelemben jó, hi­szen a maradéktalan bizalmat tükrözi — szentségnek tekinti a zárójelentésre, vényre felír­takat: ha neki azt ajánlották, nem jó helyette más, neki az, csak az használhat. Meg kel­lene könnyíteni a dolgukat. Hiszen van megoldás! K. Zs. A Strand kertmoziban Későbbi kezdés Az idén jóval kevesebben járnak a gyömrői Strand kert­moziba. Véleményünk szerint elsősorban a magas jegyárak riasztják el a nézőket, de az időjárás sem kedvezett min­dig a vetítéseknek. Július 1-jétől egyébként ne­gyedórával később, 21 óra 15 perckor kezdődnek a vetítések a kies fekvésű szabadtéri mo­ziban. Ez a hónap néhány filmcsemegét is ígér. Klays Kinski a főszereplője például a Leopárd kommandó című színes, szinkronizált olasz— NSZK filmek. De láthatják a gyömrőiek A nindzsa színre lé)), a Rövidzárlat, a Rázós fu­tam, a Diplomás örömlány, a Gyilkosság a sötétben, az Aranyesö Yuccában című fil­meket is. JSSN 0133—2651 (Monori Hírlap) A batikolás műhelytitkait Detzky Júliától leshetik el á lányok Virágok, koszorúk Nem árt, ha van gazdája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents