Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

\ 1988. JÜLIUS 6., SZERDA Konzervgyárban meleg a nyár A legrosszabb, ha áll az üzem Futószalagon sorakoznak a megtöltött üvégek, fe­hér köpenyes asszonyok vi­dám szóváltása hangzik a munkagépek felett. Érett cseresznye, meggy, s min­denféle más korai gyümöl­csök piros halmaza színesí­ti a munkatermek világát. Esít a képet képzeltem ma­gam elé. Ügy gondolva, hogy szót válthatunk majd az üzem dolgairól a munkatársakkal is. Ám dr. Sági Lajos igazgató irodájában leragadtunk a gaz­dasági élet bonyodalmainál, a számtalan patthelyzetről be­szélgetve. Sokadik üzem ez, ahol most nagyon nehéz ve­zényelni a folyamatokat Ár és verseny Az Igazgatót először is az üzem legaktuálisabb mun­káiról kérdezem, amely ezek szerint a ribizli feldolgozása és a vége felé tartó szamó­cáé, melyet a meggyel együtt a málna követ. A hatalmas tábla, melyen Dunakeszi alatt a gödi tsz ep­re terem, szinte a szemhatár előtt terül el, de ebből alig ke­rül valami a gyárba'. Azt tá­volabbra szállították, ide messzebbről hoztak, s ez csu­pán az árak miatt alakult így. — Hozzá kell szoknunk, hogy az kapja a nyersanyagot, aki többet fizet — mondhatnánk, de a dolog nem ilyen egysze­rű. A környéken elterülő csonthéjas gyümölcsösök eseté­ben sem, mert a gazdaságok tavaly is a nagyobb bevételt hozó piacokra vitték, „Szedd magad” akcióban adták el a termést, még a megállapodá­saik ellenére is. A jogász végzettségű igazga­tó az idén nem tekintette vég­leges megállapodásnak az elő­szerződéseket, melyekbe az a bejegyzés került, hogy „napi áron”. Mert nekik. mint . álla­mi vállalatnak az a bátrá- hyuk, hogy ezzel nem tudnak versenyezni, bárhogy is igye­keznek tudomásul venni, hogy a bő vagy szűk termés miatt, a kereslet-kínálat törvényei szerint alakulnak. Ha annyit fizetnek, mint a versenytár­sak, vagy ráígérnek, akkor tönkre mennek. Ügy látszik, hogy rá kell fizetni az export- kötelezettség teljesítésére is, bár ezt csak addig a határig ■tudják vállalni, amíg a gyár sorsát helyzetét nem teszik kockára. — Szóval, egy sor előre ki nem számítható tényező bo­nyolítja az éves terv időará­nyos teljesítését — mondja Sági Lajos, aki szerint a mál­naháború például az idén még nagyobbnak Ígérkezik, mint a tavalyi Volt Nagy a kereslet A piros ribizliért húsz, a feketéért 55 -forintot fizettek a termelőnek, ami azt jelenti, hogy a korábbi évekkel ellen­tétben ismét megéri ezzel a gyümölcsfajtával foglalkozni. A meggvből több mint száz vagon feldolgozására számí­tottak. Lenne is belőle elég. de a múlt év óta 25-30 szá­zalékkal emelkedett az ára, a ■konzervgyárban 22 forint az alsó határ, aminél még nullát mutat az egyenleg, vagyis épn. hogy nem fizetnek rá. A féléves termelési tervét még így is teljesíti az üzem, ha a málnát nem számítiuk Azzal ott kezdődik a baj, hogy a tavalyi aszály, a korai fagy miatt nem tudtak jól kifejlőd­ni a vesszők. így hát nagy a kereslet, sok a felvásárló Az előirányzott, még gazdaságosnak mondható kilónkénti 65 forinttal szem­ben máris hetvenet kell fizet­ni. de lehet hogy akadnak olvan kereskedelmi szerveze­tek, melyeknek minden pénzt megér az exoortá Iható gyü­mölcs. ha drágán eladható nyugati árut hozhatnak be helyette. Ezért ma nehéz ki­számítani. mennvi előhűtött, úgynevezett pulpos málna hagyja el a Dunakeszi Kon­zervgyárat A maga gondjaira a nyers­anyagtermelő is hivatkozhat, ezt szintén meg lehet érteni. A szamóca után a meggy következik, s ezzel egy időben érkez­nek a málnaszállítmányok feldolgozásra a Dunakeszi Konzerv­gyárba Hiszen rendszeresen drágul a vegyszer, a műveléshez szük­séges üzemanyag, a gépalkat­rész, hogy a sort többel ne is folytassuk. Ha tehát a fel­dolgozó ezzel számol, nem lát maga előtt túl biztos jövőt. Minden költséget felszámítva, s ezen az áron ajánlva termé­két. mondjuk száz forintért kínál egy üveg befőttet, első hallásra is olyan képtelenség­nek tűnik, ami a kül- és bel­földi vevőt egyaránt elriaszt­ja. A vevő ízlése Közgazdász legyén a talpán, aki jó megoldást talál — gon­doljuk magunkban a gyár egyik rostos italát, a finom meggyszörpöt kóstolgatva. Ezt már a drága beruházással lé- testült aszeptikus gyümölcs- feldolgozó üzemrészben ké­szült, ahonnét a svájci Tetar- paok cég speciális dobozaiban kerül forgalomba az ital. Ez az üzemrész billenthetné hely­re a mérleget, igen jól, ha többet dobozolhatna. Ami itt készül, azt ugyanis nagyon keresik kül- és belföldön egy­aránt. Csakhogy ez az üzem­rész két hónapot termel egy esztendőben. — Miért? — Mert kevés a valutánk. Különben Svájcból annyi do­boz érkezne, amennyit csak rendelnénk. — Nem a nyers­anyaghiány, hanem o felvásár­lási árak határozzák meg, hogy alakul a sorsunk — mondja végezetül az igazgató. — A tervezett felvásárlási árakat, valamennyire túllépjük, mert dolgozni kell, hisz az a leg­rosszabb, ha áll a gyár. Bízom benne, hogy az évi 20 millió forintos eredménytervünket teljesíteni tudjuk. Ám ezért komoly erőfeszítéseket kell tennünk a hátralévő időben. Arról nehéz most nyilatkoz­ni. hogy mit és hogyan cse­lekszünk. A konzervgyár termékeit három külkereskedelmi vál­lalat értékesíti. Nem mindig tudják, hová kerül az áru, bár az igazgató szerint jó lenne ismerni a megrendelőt, a ve­vőköréhez tartozók ízlését. Ta­lán célszerű lenne, ha szerző­déseket a Icülkeresekkel együtt az exportáló cég is aláírná. A Dunakeszi Konzervgyár épü­letekkel körülvett udvarán meleg a nyár. Képletesen és a valóságban is. Kovács T. István Húszezer új vállalkozó Több kisiparos Átmeneti visszaesés után újra nőtt a kisiparosok szá­ma. Jelenleg összesen 154 ez­ren dolgoznak, közülük 84 ezren főállásban, 52 ezren munkaviszony mellett, 18 ez­ren pedig a nyugdíjukat egé­szítik ki a kisipari tevékeny­ségből származó jövedelem­mel. így most az év elejeinél kétezerrel, az áprilisinál azon­ban hétezerrel többen dolgoz­nak magánvállalkozóként. Mint azt a Kisiparosok Or­szágos Szervezetében elmond­ták, igen nagy azonban a fluktuáció. Januártól május végéig több mint 18 ezren adták vissza iparengedélyüket, ugyanakkor Csaknem húszez­ren váltottak újat, és magas azoknak a száma is, akik a gyors anyagi gyarapodás re­ményében megalapozatlanul kezdik tevékenységüket. A sorozatos kudarcok miatt e kisiparosok igen rövid idő múlva visszaadják működési engedélyüket. Mindez kedve­zőtlenül befolyásolja a szol­gáltatások színvonalát, hiszen a lakosságnak nyújtott szol­gáltatások felét a kisiparosok végzik. Kedvezőtlenül alakul a kis­iparosság szakmai összetétele is: egyre több úgynevezett ha­gyományos szakmában dolgo­zó mesterember — mint ami­lyen a női-férfi méretes sza­bó, az órás, a fodrász, a ci­pész, bádogos — adja vissza iparát, és helyettük építőipa­ri tevékenységre, illetőleg szeméiyszállításra és teherfu­varozásra kémek engedélye­ket. Elsősorban a fővárosban és a nagyobb városokban vál­lalkoznak szívesen a kisipa­rosok, a kistelepüléseken sor­ra adják vissza az engedélye­ket. Még mindig gondot jelent a túlzott adminisztráció és az adózás körüli bizonytalanság. A munkaviszony mellett kis­ipart végzőknél a .jövedelem- összevonással járó magasabb adó miatt nagy az iparmeg­szűnések száma. Az eddigi ta­pasztalatok szerint az újonnan ipart váltók elsősorban álla­mi vállalatoktól, szövetkeze­tektől válnak meg azért, hogv korábbi szakmájukban, ám most már önállóan tevékeny­kedjenek.' (MTI) Miért szállít szennyvizet a tsz? Jó gazdái környezetüknek Sorra adják vissza az iparengedélyt a szennyvízszállitó kisiparo­sok. Nem a megnövekedett adóterhek kényszerítik a szippantósokat erre a lépésre, hiszen több helyen a KlOSZ-alapszervezetek jelentős adúkedvezmériyeket harcoltak ki a számukra. Am ebben a szakmá­ban a megfelelő szállítójárművel azonos jelentőséggel bír egy papí­ros; a szennyvízleeresztési engedély. Ezt viszont egyre nehezebb megszerezni, illetve megtartani. Különösen nehéz helyzetben vannak ebben a tekintetben a Csepel-szigeten és környéken, az alföldi ré­szen. Szigetszentmiklóson egyet­len szippantós maradt, s a környék településein is ez a tanácsok egyik legsúlyosabb gondja. Igaz, ötletekben sincs hiány. A dunavarsányiak pél­dául szippantókocsikat vásá­roltak, s üzemeltetésre átad­ták a szakvállalatoknak. Így a legsúlyosabb tehertől, a le­eresztőhely gondjától megsza­badultak. De vajon mennyit kér majd egyetlen szippantásért az a szigetszentmiklósi kisiparos, aki csak, valahol Ócsa közelé­ben kapott leeresztési enge­délyt? Ehhez képest a dömsödiek ideális helyzetben vannak. Ők ugyanis, a helyi Dózsa Termelőszöveikezet gépkocsi, ját hívhatják, ami díjtalanul szállítja el az emésztők tar­talmát, a családiház-tulajdo- nos legföljebb borravalót ad a gépkocsi kezelőinek. Paradi­csomi állapotok a környékbe­liekhez képest. A dömsödi példa — Mi nem csak a folyékony hulladékot gyűjtjük össze, de hordjuk a lakossági szemetet is — mondta Sáfrán József, a dömsödi Dózsa Tsz elnöke, amikor arról tudakozódom, miért vállalták fel ezt a szol­gáltatást. — Nem jótékonykodásból, s nem is azért, mert üzlet len­ne. Mégis, érdekünk fűződik a dologhoz, közvetve anyagi érdekünk. Nemet mondani ugyanis a legkönnyebb. Ha egy környéken nincs alkalmas hely a szilárd vagy folyékony hulladék lerakásira, az illeté­kesek azt mondják, nem ad­hatnak engedélyt. Csakhogy szemét akkor is keletkezik, az emésztők akkor is megtel- tenk. S az is szinte' törvény- szerű, hogy megtelik az árok­part zsákokkal. És még jó, ha csak a látható helyek, pp ta­lált már a kombájn a búza­tábla közepén is szeméthegyet. Talán nem kell ecsetelnem, Életnagyságú dinoszauruszok Miért panaszmentes Törökbálint más vállalkozók a téglagyár melletti területen is szeretné­nek egy hasonló érdekességet kialakítani, mégpedig őslény­parkot. Ha a tervük megfo­gan) ott állnak majd életnagy­ságban a dinoszauruszok és társaik. Ezt is támogatjuk, amennyire csak tudjuk. Közösen terveznek — Más községekből gyakran érkeznek beruházással — gáz­bekötés, szennyvizcsatorna- épites — kapcsolatos panaszok, de Törökbálintról nem. Miért? — Nálunk nincs település- fejlesztési hozzájárulás. An­nak idején nem szavazta meg a lakosság, de cseppet sem bánjuk. Bebizonyosodott, hogy sokkal jobb így. A. tanács a választott tagok segítségével megbeszéli a körzetek lakóival a beruházás lehetőségét, fel­mérjük az igényt. Ha az van — jelentkezni csak pénzbefi­zetéssel lehet —, közös képvi­selőket választanak, és a be­folyt összegből elindul a ter­vezés. Ekkor újabb költség- vetést készítünk, tájékoztatjuk az érdekelteket, az OTP ad közműfejlesztési kölcsönt, ke­reshetjük a vállalkozókat. — Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy nagyon sokat dolgozhat a műszaki csoport. — Valóban ez a helyzet, de mindenki láthatja, hogy meg­éri. Az ott dolgozókra, de a ta­nács kollektívájára az jellem­ző, hogy igyekszünk minden felvetést gyorsan megvizsgál­ni s minél előbb intézkedni. Kántor Miklós milyen anyagi kár származik egy ilyen találkozásból — mondja indulatosan az elnök. — Tehát a mi jól felfogott érdekünk, hogy ha nincs más, magunk gyűjtsük össze, s,he­lyezzük el ezeket a hulladé­kokat. Válogatva gyűjtötték — Ügy tudom több mintegy esztendeje érdekes kezdemé­nyezésbe kezdtek biogáztele­pünkön. — Igen, kísérleti jelleggel, egyes utcákban gyűjtöttük a szerves szemetet. Arra kértük a lakókat, hogy két edénybe rakják a konyhai hulladékot, adtunk is erre alkalmas esz­közöket. Egyikbe a műanyag és egyéb, nem bomló szemét került, a másikba a biogázle- lepen hasznosítható anyagok, ígéretes kezdeményezés volt, hiszen a szakosított szarvas- marhatelepünkről kikerült hulladék mellett elfért a la­kossági szemét. Ám, a biogáz­telep is akadozva üzemelt, nem a rendszer volt hibás, in­kább az óriási tartályok fel­töltése okozott nehézségeket. Ráadásul az is kiderült, hogy alig keletkezik olyan szerves hulladék a családi há­zaknál, amelyet helyben ne tudnának használni. Sokan komposztálnak, az ételmara­dékot, zöldségszárat, krumpli­héjat megeszik az állatok. Vi­szont a tejeszacskók, konzer- vesdobozok és egyebek jobban gyűltek. — A lakossági folyékony hulladék nem lenne alkalmas a biogáztelepen való feldolgo­zásra? Felelősek a településért — Tulajdonkeppen igen, de előbb egy sor műszaki "prob­lémát kell leküzdeni. Értékes mezőgazdasági tápanyag ke­rül ki a hatalmas fermento- rokból, a különleges giliszták a legfinomabb biohumuszt ál­lítják elő belőle. De még messze vagyunk attól, hogy ilyen módszerrel tegyük ártal. matlanná. és hasznosíthátóvá a lakossági szemetet. Sőt, az volt a tapasztalat, hogy nem is gyűjtötték, különítették el mindig megfelelően az embe­rek' a különböző anyagokat. Tejeszacskó, tejíölöspohár, bá­lamadzag akadt fenn a betá- rozóberendezés lánckerekén, s gyakran okozott műszaki hi­bát. — Tehát, saját magukat, földjeiket. . értékeiket védik azzal, hogy maguk gyűjtik össze a szemetet, szennyvizet és keresnek neki a területü­kön lerakóhelyet. De nem lenne olcsóbb több mezőőrt alkalmazni, s így venni ele­jét az illegális lerakásnak? — Bizonyosan olcsóbb len­ne, ám a gond ettől még gond maradna. S, mi nem vagyunk hatóság, amelynek képviselő­je nemet mond, azután haza megy. Mi itt maradunk. Meg­győződésem, hogy a termelő- szövetkezeteknek sokszor és egyre többször fel kell vállal­ni a működési körétől távol álló tevékenységeket is. S ahol jó a kapcsolat a tanács • és a tsz között, ott ez nem okoz gondot. Felelősek va­' gyünk a településért, hiszen saját dolgozóink élnek itt. Nem tartozik beszélgetésünk témájához, de jellemző, hogy ilyen meggondolásból építünk most ezerötszáz adagos kony­hát Ugyanis Dömsödön, ahol valaha egymást érték a kis­vendéglők. ma mindössze öt­ven közétkeztetési hely van. A legrászorultabb nyugdíja­sainknak már most is ma­gunk szállítjuk házhoz az ebé­det. másfél adagot, napi hét forintért. Ha elkészül a nagy étterem, nemcsak a község népének, de még az üdülők­nek is jut olcsón, meleg étel. Különösen szimpatikus a dömsödiek nézete, mert ú~- tűnik, nemcsak használói, de gazdái, lelkiismeretes, jó gaz­dái is akarnak lenni a kör­nyezetüknek. Móza Kataliu telepről is, melynek égetésekor keletkező füst zavarta a kör­nyékbelieket. — Az felszámolásra van ítélve. Már' legalább a há- roftmegyed része fel van tölt­ve, csak egy üzem hordja oda a papírhulladékot. Intézmé­nyes szemétgyűjtést szervez­tünk. A budaörsi költségvetési üzem dolgozói egy biatorbágyi központi telepre hordják a hul­ladékot. Egyébként a kapcso­latunk Budaörssel, de a kör­nyékbeli egyéb tanácsokkal is nagyon jó. Igyekszünk közösen megoldani problémákat, mert így erősebbek vagyunk. Kedvező verseny — Az egyéb szolgáltatások, és a kereskedelmi ellátás is ilyen kifogástalan? — Korábban mindegyikre volt panasz, kevés volt nálunk az ilyen jellegű állami beru­házás. Teret adtunk a masze­koknak. Például öt kis ABC- áruház épül,, ezek közül már három működik. Rugalmasak, alkalmazkodtak az itteni igé­nyekhez, biztos nem is járnak rosszul. Ugyanez elmondható a magánkézben levő kemping­re is, de hogy legyen konku­rencia, mellette engedélyt ad­tunk egy állami csemegeüzlet létrehozására. Mindenképpen támogatjuk a jó vállalkozókat. Üzleteket építhetnek a föl­dünkre. de telket nem kap­nak. Azt csak bérelhetik. Négy körzeti orvos, három fogorvos, két gyermekorvos látja el a betegeket. Kevés kifogás van a munkájukra Az úgynevezett Atlasz park után A szerkesztőségünkbe érkező panaszlevelek statisztikája rop­pant érdekes. Vannak olyan városok és községek, ahonnan minden héten több elkeseredett hangú Írás is érkezik, de akad­nak olyanok, ahonnan csak el­vétve, félévente egyszer. Az előbbiekkel természetesen la­punk is többet foglalkozik, de legalább annyira érdekes lehet, hogy mi okozza a panaszmen­tességet. Nem valószínű, hogy gz egyik településen rosszabbak, a másikon meg jobbak az em­berek. Máshol lehet a titok el-, rejtve. Nos, az egyik ilyen. Bu­dapestről békésnek látszó hely Törökbálint. Kíváncsian keres­tük fel a nagyközségi tanács elnökét, Gigler Józsefet. Kényszerhelyzetben — Ez a panaszhiány valós, vagy csak látszat? — Úgy tűnik, hogy ha las­san is, de megoldódnak a prob­lémáink. Jók az adottságaink, talán szerencsésen dolgozunk, és fokozottan törekszünk arra, hogy jó viszonyt alakítsunk ki az itt élőkkel. Közvetlen te­lefon-összeköttetésünk van a fővárossal, jó a közlekedés. A 72-es autóbusz 20 perc alatt ideér Budapestről, a 88-as já­ratát, sikerült módosíttatni, ezért' már sokkal kevesebbet keli a megállóig gyalogolni. Két. autópálya érinti a közsé­get, nemsokára épül a harma­dik. az MO-ás. Ezek által tel­jesen behatárolt lesz Török­bálint, nagyon leszűkül a te­rületfejlesztési lehetőségünk. Viszont ez a tény már előre látható volt, nem is fogtunk hozzá ilyen munkákhoz. Akadt más gondunk épp elég: a köz­művesítés fejlesztését tűztük ki célul. — Eszerint kevés a kioszt­ható telek, és nincs elég lakás. Ez nem okoz feszültségeket? — Sainns nlcnz Az állandó lakosaink száma 9500 körüli, az ideiglenesen itt élőkkel ez körülbelül 12 000-re egészül ki. A törökbálintiaknak meg­oldásképpen emeletráépítést, illetőleg épülettoldást, java­soltunk, és ezt természetesen — szakembereink hozzáértésé­vel — segítjük. Az erre felha- '■talmazó engedélyek útjába a, lehető legkevesebb akadályt állítjuk, hisz ez már kényszer- helyzet. A még parcellázható telkeket csak helyiek kaphat­ják meg. Máris magasak az áraink, nehez ide betelepülni. — If/gy tudom, hogy a leen­dő autópálya helyét már kije­lölték. Hogy állnak a kisajá­tításokkal? — Két év vita van emögött. Az első variáció szerint 140 hétvégi telket kellett volna felszámolni, de a tartós egyez­kedés eredményeképp az új és végleges tervek szerint csak 39 zártkertet érint az építkezés. Ezek tulajdonosai — úgy tű­nik — beletörődtek a megmá- síthatatlanba. Az autópálya ugyan hosszabb lesz így, de ke­vesebb érdeket sért. Új vezetéken — Törökbálinton minden évben volt eddig ivóvizhiány. Most miért nem érkeznek pa­naszok? — Korábban Érdről kaptunk ivóvizet, de lassan már egy éve. hogy ezt is sikerült mó­dosítanunk. Ma már egy Du­na alatti vezetéken' ion a víz. Ez a nyár lesz ennek a rend­szernek a főpróbája, termé­szetesen erről öntözni ma sem szabad. — Tudunk egy itteni szemét-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents