Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

Csatasorban a kombájnok Mától a búzát aratják A gépszemléket elhagyva, már csatasorba álltak a kombájnok is a gabonatáb­lákban. A vecsési ' Ferihegy Tsz-ben indultak meg először az ősziárpa-táblákban. Ök már június 25-én befejezték a fontos növény vágását. Jó át­lagtermést értek el. hiszen hektáronként 48 mázsával fi­zetett az őszi árpa. Egy héttel ezelőtt más ter­melőszövetkezetekben és a Monori Állami Gazdaságban is megkezdődött az őszi árpa aratása. Az állami gazdaságokban például 251 hektár volt a kvantum, vasárnap estig befe­jezték a munkát. Az előzetes felmérések szerint 40 mázsa feletti lesz az átlagtermés. Ugyancsak az állami gazda­ságtól kaptuk a ' legfrissebb hírt, miszerint — ha az idő­járás is úgy akarja — ma reggeltől már őszi búzát „fa­latoznak” a nagy teljesítményű kombájnok. A dánszentmiklósi kerületben ugyanis megérett a búza az aratásra. Bár úgy néz ki, hogy mielőtt magtárba kerülnek a szemek. előtte szárítóba kell vinni a szállít­mányokat. A gazdaságnak egyébként 1 ezer 500 hektár búza learatása a feladata. Sülysápról, a Tápióvölgye Tsz- ből és a pilisi Aranykalász Tsz-ből kedvező híreket kap­tunk az őszi árpa aratásáról. Sülysápon vasárnap estig be­fejezték a 238 hektár őszi ár­pa aratását. A gyors értékelés szerint 45 mázsával fizet ez a növény hektáronként. A hét közepén várhatóan valameny- nyl termelőszövetkezetben megkezdik az őszi árpa ara­tását Apa és fia a nyárfásban A monori Kossuth Tsz 25 éve telepített nyárfaerdeje elérte azt a kort, amikor a faanyag ipari felhasználásra a legalkalmasabb. Mintegy 1200 köbméter az a mennyiség, amelyet Nagyszegi János és fia kitermel. Az átmérő szerint osztályozott rönkök más-más üzemekbe kerülnek aszerint, hogy raklapokat, vagy gyümölcsösládákat készítenek belőle, (Vimola Károly felvétele) Titokban megnyílt? A gyömrői strandfürdőben nem is olyan régen még hor­gászversenyt tartottak, de — amint megtudtuk — már több mint két hete hivatalosan (?) megnyílt a íürdazök előtt is a hatalmas medence. Bár az az igazság, hogy ismét némi ho­mály fedi a strand vizének minőségét. Hogy miért? Erre is megkaphatja a vá­laszt, aki figyelmesen körül­néz a bejáratnál. A Köjál az alábbi szövegű tábla kihelye­zését rendelte el: „Szennye­zett felszíni víz, fürdésre nem javasolt, zuhanyozó használata fürdés után szükséges.” — Nyilván a horgászok a hibásak a dologban, mert min­denféle vacakot beleszórnak a vízbe — mondta közeli isme­rősöm. Nem tudom, mivel szokták etetgetni a vízben élőket, de tény, hogy a helyi horgász­egyesület figyelmeztető plakat- ja óvatosságra intheti őket is. íme a plakát szövege: „Reg­gel 7 órától este 7-ig horgász­ni, önetetőt használni és kéz­zel etetni tilos a strand vi­zén.” Elolvastam ezt a szöveget, s most már végképp tanácsta­lan vagyok. Most szabad-e fürödni és horgászni a víz­ben? Mert ezek a szövegek alaposan félretájékoztatják a vendégeket. Ügy is mondhat­nánk, mellébeszélést sejtetnek. Miért nem lehet nyíltan, reá­lisan tájékoztatni a lakossá­got a strandvíz állapotáról. Kinek jó ez a kevesek által érthető — szöveg? MONORI KStírtau A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1988. JÜLIUS 4.. HÉTFŐ A tehetséget ápolni kell Szabad utat a gondolkodásnak Évről évre több tehetséges általános iskolás kapcso­lódik be vonzáskörzetünkből is az országos pályázatok­ba. Ez az egész tanévben zajló rendszer állandóan ébren tartja az érdeklődést, hiszen egy-egy feladat után újab­bakat kapnak a résztvevők. Csak azok juthatnak el nyá­ron ezután a tehetségfejlesztő táborokba, akik egész évben komolyan dolgoztak, írásaik elnyerik az értéke­lők tetszését. A megyei magyar nyelvi tábornak ezúttal Nagykőrösön a Petőfi Sándor Általános Iskola adott ott­hont. A tábor vezetője Kecser György, az Űri Általános Iskola tanára. A felnőtt stáb tagja Arató Éva, a Gom­bai Fáy András Általános Iskola igazgatóhelyettese. Megtiszteltetés lehet számukra ez a beosztás, de érkez­tek gyerekek js Nagykőrösre a monori vonzáskörzetből. Ismét vidám zsibongó élet­tel teli a nagykőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola diák­otthona. A magyar nyelvi tá­bor résztvevői kedvező fel­tételek között számos tevé­kenységformában, sokféle öt­lettel színesíthették együtl töltött napjaikat. Ott jártunk­kor már a búcsúest műsorát próbálták a rajok, nem kis titkolózás mellett, hiszen még ez az utolsó záróesemény is versengő szellemben történik A „bagolyvárban” a „Júniu­si ifjak" raja a tábori élet je­lesebb történéseit szedték versbe „Tá-borban az igaz­ság” címmel. A hallott ne­vettető ötletekkel feldobott verses összefoglaló nagy va­lószínűséggel lelkes tapsot fog kiváltani. Mint Kecser György táborvezető elmondta, 14. éve élő valóság ez a tábor, amely­nek szervezését a Pest Megyei Pedagógiai Intézet is segíti. Önálló kutatók Korábban fizikai dolgozók gyermekeinek nyújtott lehe­tőséget szélesebb tájékozódás­ra. Immár 3. éve azok a gye­rekek is jutalmul kapják ezt a lehetőséget, akik magyar- történelem pályázatukkal dí­jazottak lettek. Nagykőrös már második al­kalommal adott otthont hat­vanhat diáknak, akiket öt pe­dagógus és két ifivezető segí­tett. A történelem, a magyar és a középiskolai előkészítő csoportok Kecser György. Arató Éva. Szántai Erzsébet, Ferenczi Sándor, Bakóné Drexler Ilona vezető irányítá­sa mellett aktív részvételi igénylő előadások keretében bővítették ismereteiket, szé­lesítették látókörüket. Sor került számos mű elem­zésére, irodalmi, történelmi fejlődési állomások áttekinté­sére, nyelvi játékokra, beszéd­technikai ismeretekszerzésére, beszéd és mozgás kapcsolatá­nak felfedezésére, sztapadké- pesség gyakorlására, önálló kutatómunkára. A táborveze­tő kollégái nevében megfogal­mazta, hogy ezek a kiscsopor­tos foglalkozási formák más lehetőségek forrásai, mint a tanítási órák. Más a partner- kapcsolat, a vitázó szellem, a kérdésfeltétel lehetősége. Itt az önálló gondolkodás szabad utat kap. A tábor szabadidős prog­ramját Soós Annamária, Ba- thó Nikolett III. gimnazista ifivezetők segítették színesíte­ni. Elismerően szóltak a ra­jokba tömörülő tizenévesek aktivitásáról, kezdeményező­készségéről, ötleteik eredeti­ségéről, lelkességükről. A történések hű és beszédes do­kumentuma a közösen készí­tett eseménynapló. A résztve­vők elismerésre méltó módon jel éltek minden kínált lehe­tőséggel pgy, hogy a tudás­bővítés mellett nem hiány­zott a vidámság, a derű, a kikapcsolódás. Maradandó emlék Waltner Tamási Majosházá- ról, egy kis községből érke­zett. Magyar nyelvi díjazott j pályázatával ,a régi konyha- technikák mai hagyományait kutatta, eredménnyel. Az itt megélt játékos tanulás és ön­állóság lehetősége marad szá­mára emlékezetes. Arató Éva magyar nyelvi előadásainak felépítése, kapcsolatteremtő képessége a példa erejével hatott rá. A vers- és próza­mondó versenyen első helye­zést elért fiú nagy álmot dé­delget, a Színművészeti Fő­iskolára szeretne jelentkezni. A beszéd-, helyzet-, színpad- képességi gyakorlatok lehető­sége, az ezzel kapcsolatos is­meretek az újdonság varázsát jelentették számára. A gyerekek vágya A város levéltára, könyvtá­ra, zeneiskolája, múzeuma, művelődési háza, számos vo­natkozásban készségesen segí­tette a tábor eredményes mű­ködését. A „Tá-borban” az igazság műsor gyerekek meg­fogalmazta véleményéhez ta­lán nem kell kommentár: „A tíz nap sajnos letelt, mehetünk már haza. A táborra, azt mondhatjuk, hogy jönnénk bi­zony viasza." Sz. J. Gumigyűrűk A Monori Építési és Költség­vetési Üzem péteri üzemében naponta sok-sok ezer gumi­gyűrűt gyártanak különböző megrendelőknek. Képünkön Dóczi Istvánné stancolással készíti elő a gumigyűrű gyár­tását. (Aszódi László Antal felvétele) Kulturális program Gombán az autós kertmozi­ban hétfőn 21.30-tól: Árulás (színes, angol film). Gyomron filmvetítés a Strand kertmoziban 21-től: Fekete özvegy (színes, szink­ronizált amerikai krimi). Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: A sárkány út­ja (színes, hongkongi kung- fu kalandfilm), az autós kert- moziban a Volán-telepen 21,30-tól: Trón (színes, szink­ronizált amerikai sci-íij. Sülysápon 18-tól a nyugdí­jasklub foglalkozása és kon­dicionáló torna. Labdarúgás 1987/88 Csapataink a mérlegen Lapunknak van olyan, ro­vatnak talán nem nevezhető része, ahol az újságíró el­mondhatja véleményét, állás-, foglalását életünk egy-egy tor­zulásáról, furcsaságáról. Amikor e sorokat elkezdtem írni, gondolkodtam, .jó lesz ez a néhány észrevétel a kelle­metlen sarokba. Nevezhet­nénk inkább „hálátlan” sarok­nak, mert nem kellemetlenke­dő, sokkal inkább hálátlan- kodó emberekről van szándé­komban írni. Íme néhány példa, hogy mi­kor vesszük el mások kedvét attól, hogy a közért, az egyé­nért dolgozni, tenni akarjon. Illetékes szerv ebben a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben nem kis erőfeszí­tések, elsősorban anyagiak fe­jében és árán utat épített. A szerv vezetői — mit tagadjam — láthatóan boldogok voltak. Évtizedek problémáját oldot­ták meg. Hálát persze a szó ilyen értelmében nem vártak, legfeljebb egy kézfogást, né­hány elismerő szót. Napjaink­ban a szerv vezetői, ha csak szó esik az útról, idegesen ci­garetta után kutatnak, és ta­lán már bánják, hogy egyál­talán útépítésbe kezdtek. Kez­dődött a kritikával. Keskeny, mondták először, majd az út­padka néhány nappal későb­bi elkészítése miatt nyilvání­tották nemtetszésüket, végül pedig a jogszabályban előirt, a kivethető közműfejlesztési összeg miatt zúgolódtak, pe­Tűnődések Jól csak a szívével lát az ember dig az az összeg a fele annak, amit ténylegesen kivethettek volna. Az még véletlenül sem jutott eszébe senkinek, legfel­jebb keveseknek, hogy ingat­lanuk értéke szilárd útburko­lat mellett többszörösével nö­vekedett, mint a kivetett hoz­zájárulás. Az út kétmilliónál is többe került. A hozzájáru­lás a költségeknek töredéke. Mindennek tetejébe elterjedt egy buta híresztelés, hogy á pénzt a szerv örökölte. Bár örökölte volna. Más. Néhány napja levelet kapott a szerv vezetője. Két okból is minősíthetetlen. leve­let. Részben, mert a levélíró­nak foglalkozásánál fogva is­mernie kéne a magyar nyelv helyesírási szabályait. Ennek ellenére a levélben nem keve­sebb. mint harmincegy helyes­írási hibát lehetett regisztrál­ni, a képzavaros mondatokról már nem is szólok. Másrészt minősíthetetlen volt annak' tartalma. Arról volt és van szó ugyanis, hogy a levélíró határozott időre szóló kiuta­lással kapott lakást azzal a kikötéssel, hogy a határidő letelte utón elhagyja azt. Lát­tam a kiutaláson az illető alá­írását. Írástudó ember lévén, gondolom, elolvasta mit írt alá anno 1983-ban, tudta s tudja, hogy mit vállalt. Te­kintve, hogy letelt az idő, megkapta a felmondást. Hivatkozva mindenre, a bérleti jogviszony hosszabbí­tását kérte, s bármily furcsán hangzik, kapott is. Igaz, csu­pán egy fél esztendőt, de hát évek teltek el a kiutalás óta, felkészülhetett volna a lakás elhagyására. Most a hat hóna­pos , hosszabbítás miatt — mindenki hibás, csak ó nem! A szerv vezetője elsősorban a „bűnös”. Az. aki nern kért, nem követelt, hanem adott, nem is keveset. Fedelét a fe­je fölé, nyugodt körülménye­ket a munkájához. Ráadásul volna is hol laknia ... és még­is, illetve mégsem. Ki-ki. gon­dolja tovább • • • Megint más. „Zsuzsika lás­son.’’ A felhívás talán ismerős. Egy koraszülött kisgyermek szemoperációjához kezdődött országos gyűjtés. A közzétett kérelmen MNB-számlaszám. Gyermekét váró hozzátarto­zóm főiskolai ösztöndíjából akarta támogatni az ismeret­len szülőket. Ez azonban nem volt olyan egyszerű. Ä helyi bank bizony ily én számlaszá­mú csekket nem tart. Szeren­csére rendkívül udvariasan el­mondták, hogyan lehet eljut­tatni az illetékeshez a szerény adományt. A postán — aho­vá elirányitották az adomá­nyozót, — is meglepődve fo­gadták a szándékot. Végül si- 1 került a küldeményt útjára bocsátani. ' Ami egy kicsit mégis elrontotta a hangulatot, az adományhoz 10 forint pos­taköltséget is hozzá kellett tenni. No nem az összeg nagy­sága volt a hangulatrontó. Tu­dom én jól.' a postaköltség, postaköltség. Ám ha én len­nék a posta, ezt a költséget, is hozzátenném az adományhoz, a gyermekük szeme világáért aggódó szülőkön segítendő. S ha én lennék a bank. szerez­nék csekket is, hogy ne kell­jen szakszöveggel ellátott egyéni feladványokat fabri­kálni. „Jól csak a szívével lát az ember” (Saint-Exupéry). Esetek. kisebb-nagyobb bosszúságok. Lehet, hogy a bevezetőben leírtak — neve­zetesen a hálátlanság megfo­galmazása — nem mindegyik­re illik. Szó nélkül azonban elmenni mellettük nem sza­bad. Az ősszel összegyűjtött hét ponthoz tavasszal tizenegy pontot szedett össze a Monor felnőtt labdarúgó-együttese, s szerezte meg ezzel a tizen­egyedik helyet, valamint a dolgok szerencsés alakulása miatt a bent maradást. Az őszi (le)szereplés, ahogy ez már lenni szokott, edzőcserét hozott, Kiss János ment, Búr ján Sándor jött. A játékos állomány is változott egy cseppet. A csapat egyik erős­sége, Bokros Péter bevonult (azóta már NB Ill-as csapat­ban játszik), Béres pedig visz-, szamenit Sülysápra. Jött a csapathoz Técsy és újra csa­tasorba szólították Kécskeit. A csapat tavasszal Örkény ellen kezdett és egy szabad­rúgásgóllal nyert. A második fordulóban Szigetújfalu ellen idegenben ért el döntetlent a gárda, majd egy hét múlva ezt az eredményt megismétel­te Pécelen is. A negyedik for­dulóban a Sülysáp elleni egy- góios siker pedig azt jelen­tette, hogy az együttes nem várt rajtot véve a lehetséges nyolc pontból hatot begyűjt- ve komolyan harcot indít a bent maradásért. Egy utolsó fellángolás, a Tápiógyörgye el­leni 4-0 után a befejező há­rom meccsen tíz gólt kap­va egy pontot sem sikerült hozni az ekkorra már telje­sen leeresztett csapatnak. Ez a tizennyolc pont végül is az átszérvezések, egyesületi fúziók következtében elégnek bizonyult ahhoz, hogy a kö­vetkező . évet újra a megyei II. osztályban kezdje a Mo­nor. Az utóbbi időszak, leg­harmatosabb szereplése ez tehát, mely önvizsgálatra kell hogy kényszeresen sok min­denkit. akinek így vagy úgy. de köze van a monori labda­rúgáshoz. Ha az egvüttes a lövőben jobban kíván szere­pelni, az alapvető változások nem halogathatóak , tovább. Mire is gondolok konkrétan? A szakosztályvezetésnek rá kell jönnie, hogy hitelét vesz­tette, a napjainkban oly fon­tos anyagi és erkölcsi támo­gatást belátható Időn belül nem tudja a szakosztály szá- i mára biztosítani. Hiszen nem titok, hogy a szóba jöhető egyéni vagy vállalati szpon­zorok csak akkor hajlandóak támogatni a csapatot és a szakosztályt, ha annak vezeté­sében változások lesznek. Ide kell sorolni a csapat megerő­sítését, hiszen a szűkös után­pótlás miatt pillanatnyilag a legkézenfekvőbb megoldásnak kész játékosok igazolása lát­szik, Ami. már ezen a szinten is néha komoly anyagi áldo­zatokkal (1?) jár. Ha már szó­ba hoztam az utánpótlás kér­dését: Nagyon nyíltan meg kellene vizsgálni azt, hogy Monoron is miért hagyják ab­ba tehetséges serdülő és ifjú­sági játékosok évről évre a labdarúgást. Tudatos-e, s ha igen, meny­nyiben ez a langyos vízben úszkálás? A most befejező­dött bajnokság, a-mutatott já­ték, a teljesítmény mindenki számára nyilvánvalóvá kell, Ijogy tegye, ezt a korszakot — gondolok itt az utóbbi két­három évre — végérvényesen le kell zárni. Monoron elvé­gezték a kísérletet, de a vég­eredmény ugyanaz, mint más­hol. A fák itt sem nőttek az égig. Ha a folyamat nem áll meg, legközelebb ki sem hajt a vetés. S ugyanoda visszaér­kezni, ahonnan a szakosztály elindult, egyértelműen ku­darc. Ezt kell elkerülni. Azért végezetül hadd kap­jon dicséretet aifjúsági és serdülőcsapat. Előbbi harma­dik helye bravúr, a leg­kisebb korosztály ezüstérme pedig szintén dicsérendő.' Mindkét csapat azt bizonvü- ja vannak tehetséges játéko­sok Monoron. Most már a tehetségekből a szakosztály­nak illenék profitálni. A nyá­ri szünet alkalmasnak ígér­kezik a problémák megoldá­sára, és remélhetőleg még egy ilyen, . vesszőfuíásos idényt, mint ez volt, nem produkál a Monor. K. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents