Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

8 ^fiülap 1988. JÚLIUS 30., SZOMBAT Humboldt egyetem és Bosnyák-piac Várják már a társasági törvényt Z Szentlőrinckáta igazi fóliás falu: ^ a község területének jó két- $ harmadát, háromnegyedét nej- ^ lonsátrak borítják, még az is- 4 kola udvarán is fóliát lenget í a szél, a gyerkőcök a gyakor- z lati oktatási órákat palántá- ^ zással, kapálással töltik. A ^ főút menti éttermet is „Ker- ^ tész” névre keresztelték, a fa- 2 lubéli kertészek, ha már nem 2 bírják a fóliák alatti hőséget, a ide járnak egy üdítőre, hideg Va fröccsre. A talponálló pultja mellett plakát hirdeti: a Kertészeti Egyetem professzora ismerte­ti a legújabb paprikaszaporí­tási eljárásokat. Nincs ebben semmi meglepő, a községi könyvtárban rendszeresen tar­tanak előadást mezőgazdasá­gi szakemberek. Volt rá pél­da, hogy a tudásra szomjas gazdáknak olyan professzor tartott fóliás továbbképzést, aki egyenesen a Humboldt egyetemről érkezett. Ami vi­szont semmiképpen sem rend­jén való, az a plakáton vasta­gon aláhúzott szöveg: „Bíró­sági ügyek intézését nem vál­laljuk!” Hogy miért ilyen nagy az igény a faluban jogi beavat­kozásra, panaszorvoslásra, könnyű megérteni. A szorgos gazdák temérdek és kiváló pa- radicsomjukat, paprikájukat kényszerűségből csak a Bos- nyák téri piacon tudják érté­kesíteni. Hogy eme már-már hírhedt piacon milyen mél­tánytalanságok érik a kister­melőt, arról már riportok tu­catjai számoltak be, könyv is jelent meg. A visszaélések, az egyes érdekcsoportok által el­követett manipulációk, sajnos, az idén sem szűntek meg. A gazdálkodó, ha hétfőn három forintért tudja továbbadni a kiskereskedőnek portékáját, lehet, kedden húszért is talál­na rá vevőt — vagy a nyakán maradna? Előre senki sem tudja... A községbeliek, akik a könyvtári előadások után ki­cserélték tapasztalataikat az értékesítés gondjairól, elhatá­rozták úgy 1984—85 tájékán: valamiféle csoportba, netán szakszövetkezetbe tömörül­nének jogaik érvényesítésére, a jobb munkamegosztásra, vagy ahogyan mondták: „harc­ra a maffia ellen”. E kis cso­port életrehívója az akkori könyvtáros, a községi Haza­fias Népfront bizottságának elnöke, Dóka Sándorné. — A gazdák közül sokan igényelték, hogy egyesüljünk valamilyen formában — mond­ja Dóka Sándorné. — Sajnos, ez a kis szövetség megfelelő, vállalkozó vezető, de még in­kább megfelelő törvény híján nem volt hosszú életű. Egye­dül maradtunk, úgy érezzük, talajtalanok vagyunk, egy ma­nipulált piac kiszolgáltatott­jai. — Itt ez a jó föld, a víz, a napsütés, a mi fáradhatatlan­ságunk — lép közelebb a szomszéd. — Meg is van az eredménye, nézze ezt a gyö­nyörű paprikát. De hogyan le­het az, hogy kilójáért csak né­hány forintot kapok, míg más huszonötért adja tovább? De az még hagyján! Ügy higgye, hogy jó része egyenesen a szemétbe megy'. — Nem értem ezt az egé­szet — tolja feje búbjára sap­káját Dóka Sándor. — Az NSZK-ba exportálta papriká­mat az egyik vállalat. Hat fo­rintért vették át kilóját, azt mondták, többet nem adhat­nak érte. Hogyan lehet ez? Tavaly kint voltam én is nyu­gaton, láttam, három darab paprikát négy és fél már­káért, százhúsz forintért árul­tak. Spanyolországból szár­mazó paprika volt, s nem kü­lönb az enyémnél. Nem vol­tam rest: felkerestem a Kauf- land áruházlánc igazgatóját, elmondtam neki, én még ol­csóbban is el tudnám látni az áruházait friss primőrrel. Meg­hallgatott, részéről nem is lett volna akadálya az üzletnek. Hogy ez sajnos mégsem jö­hetett létre, az a hazai viszo­nyokon múlik. — Azt mondták kint — mondja Dóka Sándorné —, hogy szép és jó a mi árunk, csak trehány a szállítás, a csomagolás. Késik a kamion, zsákban ömlesztve, összetör­ve kapják az árut. — Bezzeg, ha én vinném a sajátomat... ! Minden darab­ról letörölném az út porát! — ábrándozik a férje, majd ki­böki : — Fogjuk mi még, szent- lőrinckátaiak, saját hűtőka­mionunkat indítani a világba! — No, ne legyünk annyira optimisták! — csitítják innen is, onnan is. — Még hogy ka­mion? Telefonunk sincs, hogy piaci információs hálózatot építsünk ki. Ha tűz van a fa­luban, a maszek kocsmáros szól be CB-rádión Jászbe­rénybe, onnan telefonálnak a tűzoltóknak. Kamion ide, telefonhiány oda, a kátaiak vállalkozóked­vét, leleményességét semmi sem törheti. Két férfi elárul­ja üzleti titkukat: egy bányá­ban olyan talajt találtak, melyről a tudományos vizs­gálat után kiderült: a legal­kalmasabb paprikapalántázás­ra. A bányánál meleg víz is van, úgy gondolják, törvé­nyes keretek között, talán korlátolt felelősségű társasá­got alapítva „világbajnok” paprikát nevelhetnek. Csak le­hetne már, szabadna már ... — Nagyon várjuk a társa­sági törvényt — foglalja ösz­sze Dóka Sándorné. — Nem mondtunk le arról a tervünk­ről, hogy egyesítsük valami módon a községbelieket. Ha tudnánk társulni azzal, akit jól ismerünk, tudjuk róla, be­csületes, jó dolgozó, meg tud­nánk osztani a munkát, a ter­melést és az értékesítést, nem lennénk ilyen kiszolgáltatot­tak, előre tudnánk lépni. — Bizony előre kell lépni — bólint Dóka Sándor. — Apó­som abbahagyta a fóliázást, s ha nem változik valami, nem bővülnek a lehetőségek, jövő­re én sem kertészkedek to­vább. A fólia, a gázolaj, a szerszám — ha van egyálta­lán — rohamosan drágul, míg mi a jelenlegi keretek között nem tudjuk reálisabb áron el­adni termékeinket. Ha nyug­állományba megyek, mint volt gazdálkodó, csak havi há­romezer forint kereset után kapnék nyugdíjat. Valószí­nű, gyárban fogok dolgozni utolsó tíz évemben, a jobb nyugdíjalapért. Majd hozzáteszi, még egy­szer, utoljára: — Ez a Kauf land áruház, ez azért komolyan foglalkoztat... Tóth Béla Endre Gazda szeme hizlalja a növényt Szép ajándék a községnek Közösségi ház a jövő nemzedéknek Magasodnak a ház falai A szentmártonkátaiaknak minden alapjuk megvolt ah­hoz, hogy tornatermet építse­nek, s ez alatt nemcsak pénz- vagy erkölcsi alapot ér­tünk, hanem masszív, erős betonalapot is. Ugyanis a község új isko­lája — melynek átadásáról la­punk is beszámolt — építé­sekor a kivitelezők elkészítet­ték a leendő tornaterem alap­jait. Akkor még a község erejéből nem futotta a terem azonnali felépítésére, így hát a fundamentum ott árválko­dott egy — szerencsére eny­he — télen át. Balaton Béla tanácselnök osztott, szorzott, szakértőket hallgatott meg, s arra jutott: ha még két-há- rom évet kell várnia a vako­latlan alapnak a szabad ég alatt, szétfagy, tönkremegy. Érdemesebb hát mihamarább felépíteni a tornatermet. A pénzt a tanács szigorú takarékossággal, a költsége­ket átcsoportosítva tudta elő­keríteni. A szentmártonkátai Kossuth Tsz elszámolási egy­ségé ' vállalta: hégymillió-há- romszázezer forintért még az idén tető alá hozza az épít­ményt. Ez azonban nem kis feladat. A tornaterem terveit — akárcsak az iskoláét — dr. Hofer Miklós tervezte, az ő nevéhez fűződik a valamikori Nemzeti Színház tervezése is. A neves építész tornatermet sem akármilyet tervez: rész­letekre ügyelő, aprólékos munkát igényel a kivitelező­től, hogy meg tudja valósítani elképzeléseit. Említésre méltó, hogy az építész e terveket társadalmi munkában készítette a szent- mártonkátaiak részére, mivel e faluhoz különleges kapcso­lat fűzi: egyik elődje itt nyugszik egy kis sírkertben a család temetkezési helyén, s ezt a helyet a falubéli gyere­kek tartják rendben. Hétköznapibb esetekről is Minden kézre szükség van . beszámolhatunk a tornaterem építése kapcsán. Például arról, hogy nem volt könnyű ugyan­olyan cserepet vásárolni a tornacsarnokhoz, mint ami­lyen az iskolát díszíti. A ta­nácselnök és a községi párt- bizottság titkára volt kényte­len Bátaszékre utazni ezért az egyszerű építőanyagért. Tégláért pedig csak azután indulhattak Mezőtúrra, mi­után a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezetőit is megnyerték az ügynek. A helyszínen a múlt gond­jaiból már semmit sem ész­lelni. Magabiztosan állnak a falak, az építők már a felső koszorú zsaluzásán dolgoznak. Lassan felismerhetővé válik e 225 négyzetméternyi belterü- letű épület belső elrendezése: az öltözők helyei, a felső né­zőtéri páholyok. A tornate­rem ügyes tervezői megoldá­sok révén alkalmas lesz szín­házteremnek, mozinak, ta­nácskozóteremnek — a Kos­suth Mgtsz ennek érdekében még további kétmillió forint­tal támogatja az épület elké­szültét —, a bejáratnál még szabadtéri színpad is kialakít­ható. Otthont talál itt a köz­ségi diák tánccsoport, az ama­tőr színjátszó kör is, de Bala­ton Béla elmondja, szívesen vendégül látnak majd neve­sebb, hivatásos társulatokat is. Lám, ha egy tornaterem igé­nyesen tervezett, lehet olcsó, szép és több célra hasznosít­ható is. Ami azonban igazán bizta­tó: az, hogy ez a tornaterem mindig telve lesz iskolások­kal. Az országban oly sok he­lyen már tapasztalható de­mográfiai hullámvölgy, a szü­lető gyerekek csökkenő száma elkerüli Szentmártonkátát, a jövőben oly sok diák lépi át az iskola küszöbét, hogy le­het, az ebédlőből kell fallal egy sarkot kikanyarítani osz­tályteremnek. Modern vízórák Csak előjegyzéssel Megújult Solymáron a Me- talloglóbus Fémipari és Ter­melőeszközkereskedelmi Vál­lalat telepe. Az elmúlt év decemberében adták át az új irodaházat, lebetonozták a te­Pilisszentivánon jó húsz éve Jártam először. Azonnal a szi­vembe zártam a szép fekvésű, szorgalmas nép lakta falut. Akkor még javában állt a bá­nyászkolónia, melynek lakói azóta új házakba költöztek. S természetesen hiányoztak az emeletes házak a Pilisvörös- várral határos dombon. Hol van már a kolónia? Vállalkozók: az állampolgárok A szebbnél szebb otthonok között szerényen húzódik meg a község tanácsháza. Pénzes Gábor elnök évek óta, Valics- kó Ilona vb-titkár két hónap­ja irányítja a testületet. Ve­lük beszélgetünk Pilisszent- iván jelenének örömeiről, gondjairól. Kockázat A község lakói most a tor­naterem építésére figyelnek. Az új Forfa-elemekből emelt iskola mellé teszik a nyolc­száz négyzetméteres helyisé­get. A falu történetében még soha nem volt példa arra, hogy a helyi gyerekek igazi tornateremben dolgozhassa­nak. Aligha lehet csodálkozni azon, hogy Pénzes Gábor is élete egyik nevezetes esemé­nyének tartja, hogy az ő el- nökösködése idején épüljön fel az új szárny. A lakosság egyöntetűen szavazta meg a településfejlesztési hozzájáru­lást erre a célra. Ám ez csak évi hétszázezer, a beruházási költség 25 milliójának elenyé­sző része. Ám erkölcsileg na­gyon fontos eleme. Benne él annak a társadalmi munká­nak a lehetősége, amely ez­után következik majd. A tornaterem felépítését tá­mogatja a Kőfaragó Vállalat pilisszentiváni üzeme, amely a burkolóanyagot adja és lerak­ja. Az Ásványbányák pilisvö­rösvári üzeme, amely a terep- rendezéshez szükséges jelentős mennyiségű zúzalékkal segít. A magyar és a szovjet kato­nák, akik a szakmunkákat végzik. A községi, tanács az éves fejlesztését, 5 millió forintot az utolsó fillérig a tornate­rembe öli. Céltámogatást nem kaptak, hitelt nem kértek. Számolgatok és kérdezem a vezetőktől; nem félnek attól, hogy belebuknak a vállalkozás­ba? Hiszen a 25 millióval szemben az eddig adott 6, az 1988. évi 5 millió és a lakos­ság 700 ezer forintos tehója állnak. Pénzes Gábor: — Mi bíztunk az 1985-ben kiadott 7. ötéves tervi anya­gokban. A bennük megfogal­mazott ígéretek nyomán vág­tunk a dologba. Tavalyelőtt még 14—15 millió forintba ke­rült volna az egész. Álmunk­ban sem gondoltunk ekkora inflációra. A legszomorúbb, hogy az állam ez esetben is behajtja a 25 százalékos álta­lános forgalmi adót, pedig ál­lami célt valósítunk meg. Tes­sék számolni! A mi költségve­tésünk 20 millió, plusz 5 mil­lió az áfa. Valamikor céltá­mogatást is reméltünk, abból sem lett semmi. — Akkor most mi lesz? — Hisszük, hogy ha késés­sel is, de be fogjuk fejezni a tornatermet. Állnak a fő tar­tószerkezetek, visszaút nincs. Alapozzák az öltözőket, zu­hanyozókat, falazzák a tanári és orvosi szobát. Nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is vereség lenne a munka le­állítása. A Budaörs környéki város­körzeti bizottság erre az esz­tendőre megszavazott nekünk hétmillió forint hitelt. A fe­lét nem kell visszaadni. A ta­nácsnak is van kétmilliónyi kintlévősége. A Pest Megyei Divatcikkipari Vállalat nem­régen jelentette be, hogy a nyílászárók egy részét társa­dalmi munkában csinálja. A lakosság várja, hogy mikor hívjuk. Tető afá — Hallom, hogy egyszerűsí­tenek a kivitelezésen ... — Csak amennyire elkerül­hetetlen. Vigyázunk arra, hogy a kényszerű változtatás ne menjen a minőség rovására. A tornaterem a falunak hosszú évtizedekre épül. Az belefér, hogy a szellőzőgépház helyett ventilátorokat szereljünk fel. A drágább nyílászárók helyett olcsóbbakat falazunk be. A homlokzat kevésbé mutatósra alakíttatik. Az biztos, hogy az átadás határideje csúszik A célunk az, hogy ebben az évben feltétlen tető alá hoz­zuk. Legalább elkerüljük a tél károsító hatásait is. — Meg aztán, ahogy hallom, hasznosítani is csak lefedve tudják. — Abban bízunk, hogy eset­leg fővárosi nagyvállalatok raktározási igényeit ki tudjuk elégíteni. Az eddigi informá­cióink szerint komoly össze­geket lehetne összegyűjteni. Ezzel is segíteni a tornaterem elkészítését. Gáztervek Pilisszentivánon a követke­ző igazán nagy vállalkozás a gáz bevezetése lesz. A tervek már a fiókban vannak, a falu lakossága legalább annyira igényli, mint a tornaterem építését. A tanácselnök sze­rint már csak az olcsó és kor­szerű fűtőanyag hiányzik ah­hoz, hogy a település közmű- vesítettsége felzárkózzon a környékbeliekéhez. A kisebb és menet közben megoldható problémákat, mint a művelődési ház felújítása, a futballpálya füvesítése kül­ső segítség nélkül is megold­ják. Tendencia, hogy a zárt­kertek száma erőteljesen nö­vekszik. Az utóbbi három esz­tendőben érezhetővé vált. hogy nyári hétvégeken fenn­akadások keletkeztek a tej- és kenyérellátásban. A jövő­ben elkerülhetetlenné válik a kereskedelmi hálózat jelentős bővítése. Most még megoldja a gondokat az, hogy igen sok vállalkozó nyitott különböző üzleteket a faluban. Vicsotka Mihály rületet, raktárakban helyez­ték el a több mint 10 millió forintos árukészletet. Nem vé­letlen, hogy a Metalloglóbus Solymárra települt, szembe a Pemü üzemeivel. A keres­kedőket ugyanis több évtize­des kapcsolat fűzi a terme­lőkhöz. Talán az olvasónak többet mond, hogy ezekben a rak­tárakban láthatók az igen népszerű padlófűtés- és víz­vezetékcsövek, vízórák, mű­anyag csapok, sőt újabban a gáz továbbításához alkalmas nagy átmérőjű idomok is. Mo­dern korunk színvonalas mű­anyagiparának tárgyi bizonyí­tékai ezek a termékek, jel­lemző például, hogy 110 mé­teres csőből egyszerre 300 métert tudnak tekercselni. El lehet képzelni, hogy meny­nyivel könnyebb ezekkel dol­gozni, mint a hagyományos vascsövekkel. Nem rozsdásod­nak, néhány hegesztéssel több kilométerre eljuttatják az energiahordozókat, sokkal ki­sebb tehát a meghibásodás lehetősége. Mindezek az előnyök a for­galomban mutatkoznak meg. A viszonylag kis lerakat éven­te több mint 120 millió forint értékű árut ad el. A legkere­settebbek a háromnegyedes csövek. Sajnos ezekből csak előjegyzés után tudják kiszol­gálni a vásárlókat. Pedig a Metalloglóbusnak az ország­ban több helyen, például Ta­tabányán, Kecskeméten és Szolnokon is vannak hasonló boltjai. Valovics István, a telep ve­zetője elmondta, hogy re­ménykednek abban, az ország valamennyi vízműve elfogad­ja a műanyagból készült mo­dern vízóráikat. Ezek ugyan­is semmivel sem rosszabbak a hagyományosnál, csak elter­jedt róluk, hogy nagy hideg­ben lefagynak. Ez azonban valóságban csak igen kivéte­les esetekben fordul elő.

Next

/
Thumbnails
Contents