Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
1988. JÚLIUS 26., KEDD 0KST « ■VH. »*■/] Történelmi-műemléki film Visegrádról Amit csupán a kamera lát A középkori kőfaragó mesterek utódairól készül felvétel Nincs nehéz dolgunk nézőként, hiszen már egy film nézése közben kialakul a véleményünk a látottakról. Eldönthetjük: tetszik-e vagy sem. Arra azonban igen ritkán adódik lehetőségünk, hogy erről az alkotókat faggassuk — a film készítése közben. Ezen töprengtem útban Viseg- rad felé, ahol egy héten át dolgozott a Magyar Televízió stábja. Ezúttal azonban nem helyszínként szolgált a történelmi település, hanem — témaként. Amikor megérkeztünk, éppen a külső felvételek befeje-. zéséhez közeledtek. Fegyelmezett, feszített munkatempónak lehettünk tanúi. Csupán ezek után kérdeztem Pásztory Jánostól, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztőségének vezető rendezőjétől: — Miért vállalkozott erre a feladatra? — Az Országos Oktatástechnikai Központ felkérésére, s mert bizonyos fokig az érdeklődési területemhez tartozik, hiszen ismeretterjesztő műsorokat is készítünk ■— válaszolta. — Azonkívül magam is nagyon szeretem az építészetet, a művészetet, a történelmet és természetesen — a filmkészítést. — Mennyiben gyarapította Visegrádról szerzett korábbi ismereteit? — Látogatóként az ember nem jut el egészen apró részletekig, amit most a kérdésben legavatottabb szakemberek — mint például Szőke Mátyás, a Mátyás Király Múzeum igazgatója — segítségével megtehettem. A film megszűri majd mindezen ismerethalmazt. Alapállásom egyébként az: röviden, tömören fogalmazni, hiszen harminc-negyven perc áll rendelkezésünkre, hogy bemutathassuk a középkori királyi város életét, építészeti emlékeit. — Mi az, amit megváltoztatott önben ez az egy hét? — Visegrádot illetően türelmetlenebbé tett a film. Néhány évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Relatíve ugyan sok mindent tettek az itteni értékek megmentéséért, de az eltelt időhöz képest nagyon keveset! Nyilvánvaló ugyan az összefüggés a népgazdasági helyzettel, azonban — még ha meg is érti — az emberben jelentkező elemi türelmetlenséget ez. nem fékezi. — Véleménye szerint, milyen lesz ez a film? — Sikeres... Ám, hogy valóban így legyen, az operatőrön is múlik. Hiszen neki kell láttatnia a nézőkkel azt, amit a rendező mutatni akar. — Tanulságos volt-e szakmailag ez a feladat? — faggatom Szegedi Lászlót, a tévé operatőrét. — Feltétlenül — jelenti ki. — Igaz, lesznek a filmnek olyan részei, amelyek például a régi mesteremberek munkáját elevenítik fel, de a lényeg a műemlékegyüttes. Emiatt — úgynevezett — leíró kameramozgást kellett alkalmazni. Természetesen, előre megterveztük a kameramozgásokat, ám a kivitelezéskor néha módosítani kellett. Hiszen be kell mutatni olyan dolgokat, amit a kiránduló nem lát; amire csupán a kamera képes, mert felnagyítja az apró részleteket is, mint például a középkori mester cserépbe karcolt, tenyérnyi állatfiguráit a vízA forgatás egy ellesett pillana- \ ta ■ vezetéken ... Ez a történelmi időszak bennem is áhítatot keltett. Nagyon szép , dolog ilyet fotografáiní. Ügy ’érzem, sikerült;. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a vezető rendezővel együtt részt vehetek az utómunkálatokban, így meglesz az a lehetőségem, hogy a vágást is figyelemmel kísérjem — nagyon nagy örömmel. Etl Erzsébet, az Országos Oktatástechnikai Központ munkatársa mindvégig aktív részvevője volt a forgatásnak. — Miért most adtak megbízást erre a filmre? — kérdezem tőle. — Közeledik Mátyás király halálának 500. évfordulója, ezzel szeretnénk mi is a megemlékezésekhez kapcsolódni. Intézményünk egyébként rendkívül széles választékban gondoskodik a különféle oktatási célokat szolgáló videotransz- parensekröl hangosított diasorozatokról és nyomtatott kiadványokról. A film ötletét egyébként a véletlen hozta. Nekünk is feltűnt, hogy rendszerint összekeverik a királyi palotát, az alsó várat és a fellegvárat. A film — amelyről egyébként még nagyon nehéz beszélni — ebben is segíti az eligazodást. Reméljük — januártól. Mi pedig reméljük, hogy nem csupán az iskolásokhoz, turistákhoz jut el ez az alkotás, hanem mindén tévénézőhöz. Természetesen akkor, ha a Magyar Televízió ezt meg is vásárolja. Vennes Aranka Műteremlátogatáson Ónodi Béla kiállításra készül Századunkkal együtt született Nagybánya hiánya erősödött Réti István tanítványaiban, s 1926 körül elhatározták: új művésztelepet alapítanak. Bánovszky Miklós és Rozgonyi László végigpásztázták Kőszeg és Miskolc környékét, de nem találták alkalmasnak arra, hogy közös festői otthonuk legyen. Paizs Goebel Jenő bátyjával, Ödönnel — az Est lapok szerkesztőjével — és dr. Starzsinszky Lászlóval, Szentendre polgár- mesterével, arról álmodoztak, hogy Szentendrének művésztelepe legyen. 1926. június 7-én megszületett a megállapodás, és nyolc tanítvány — Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László — megkapta használatra az Andrea cementgyái-- ral szemben a Pannónia-tele- pen azt a három bódét, mely a szőlőkísérleti gazdasághoz tartozott. Hamarosan szűknek és alkalmatlannak bizonyult ez a hely, végül a Bárciházi Bárczy István birtokához tartozó egykori szanatórium lett a szentendrei művésztelep. Erről beszélgetünk Onódi Béla festőművész szentendrei műtermében, aki nemcsak Szentendrei Festők Társaságának alapító tagja 1928 januárjától, hanem ő volt az, aki a művésztelep kulcsait 1927 őszén átvette, s a telet egyedül töltötte az egyik pavilonban. Úgy emlékezik a hat van évvel ezelőtt lezajlott eseményekre, mintha tegnap történtek volna. Az 1900-ban — századunkkal együtt született — Onódi Béla elmondja, hogy Réti István is többször eljött egykori tanítványaihoz, s a szentendrei rév közelében együtt festettek. Első csoportos kiállításukon — a ' városházán volt 1927 nyarán — majd minden képet megvettek. Emlékezetébe idézi, hogy 1928 őszén akkreditálták a Szentendrei Festők Társaságát a nyolc Réti-tanítványból, akikhez később többen csatlakoztak, így Barcsai/ Jenő, Tornyai János, llosvai Varga István, Kántor Andor is. Elnöküknek Iványi Grümvald Bélát választották, a közgyűléseket Budapesten, a Fészek klubban tartották. Nagybánya és Szentendre összetartozik. Ahogy a ter- mészetelvűség határozta meg a nagybányai festőiskolát — akként a Szentendrei Festők Társaságának első korszakát is. Onódi Béla első képe 1927- ből egy Szentendrei udvar-t ábrázolt, melyet a művésztelepen 1 festett és Antolik Dezső tulajdonába került. Első témáit a kert fái és az ódon házak jelentették. Ami különös és örvendetes egyben, az, hogy Onódi Béla most is lendületesen, nagy ambícióval és hallatlan fiSsázadunkkal együtt született Onódi Béla Szegedi László és Pásztory János megbeszélik a kővetkező percek feladatait (Vimola Károly felvételei) nomsággal dolgozik. Hozza be képeit, melyeknek dátuma közös: 1988. Az első festmény feleségét örökíti meg — ernyedt lila és zöld pászmák között — immár az új tavasz és az új nyár ígéretében. Margit olvas. Hallatlan tónusgazdaság és friss előadás jellemzi ‘ legújabb önarcképét is. Mutat egy virágcsendóletet a halk szavú szentendrei mester. Onódi Béla, aki új önálló kiállításra készülődik. Ahogy kitavaszodik, a kert virágai újabb felismerésekre ösztönzik, s reméli, hogy újabb szinvarázs küszöbéhez érkezik. Hitvallása: „artisztikus színkultúra, abszolút tiszta kompozíció, követhető és érthető mondanivaló — ez a festőművészet célja és lehetősége”. Losonci Miklós Szájtátva Hulló levelek Nyár van, nyoma sincsen a lombhullató ősznek, a szakmunkásképző igazgatója a szünidei csendben pihenő épületben mégis azt mondja, hallanak a levelek. Mutatja is a tárgyi bizonyítékait az állításnak, az íróasztalán sorakozó, postán érkezett leveleket. A címzett keserű. Azt mondja, nem hitte, egyszer ide is eljutnak. Két és fél évtizede van a szakoktatásban, megért tehát egyet és mást, ha keserű, akkor arra figyelni kell. Holott a levelek udvariasan fogalmazottak. Egy-egy mondatuk szinte stilusrcmek, diplomáciai mestermü. Az elvonások megemelkedése, a számunkra előnytelen áfa-rendszer, a rendelésállomány kedvezőtlen alakulása . . . Ilyenek állnak a hivatalos levélpapírokon. A címzett a szakmunkásképző, a feladók pedig olyan munkahelyek, amelyek szerződésben állnak (álltak!) az oktatási intézménnyel. A szerződés szerint gyakorlati oktatásra fogadják a tanulókat. Amire a szakmunkásképzőnek sem helye, sem pénze, sem felszereltsége. Nem volt, nincsen, nem is lesz. A levelek arról szólnak, hogy bár legnagyobb sajnálatukra, de felmondják a szerződést, az 1983—89-es tanévtől nem fogadják a tanulókat .. . Tájékozódtam. Nem egyetlen a példa. Nem szabályt erősítő kivétel. Sőt! Járványgyorsasággal terjedő, újmódi húzás. Az üzemeknek ebben az ügyben szinte semmi érdekeltsége nincsen, ha persze a rövidlátást fogadjuk el alapértéknek. Nyűgtől szabadulnak meg tehát, ha felmondják a gyerekek gyakorlati oktatását. S lesz-e akkor szakmunkás? A válasz az, hogy eddig sem nagyon volt. Az elsőéves hallgatóknak általában a 25-30 százaléka már nem jelent meg a következő, illetve a harmadik évben a gyakorlati oktatáson, mert kimaradt az iskolából ... S ez csak egvetlen mozzanat. Írják tehát a "leveleket az üzemekben, olvassák a szakmunkás- képzőkben. Csak azt nem tudni, a hulló levelek miatt csupaszodó ágon mi terem majd . .. MOTTÓ Penzió a balatoni út mentén Új, reprezentatív épület hívja fel magára a figyelmet Érden, a balatoni út mellett Az alig egy hónapja megnyílt Romantika éttermet és penziót máris sokan felkeresik. A helybéliek és a városba érkező turisták szívesen térnek be ebédre, vacsorára vagy egy hűsítő italra. A penzió valóban rászolgált nevére. Belső térkiképzése nemesen egyszerű, nincs benne semmi cifraság. Amerre csak nézünk, mindenütt példás rend, ragyogó tisztaság. A piros asztalterítőkön váza, benne néhány szál virág teszi még kedvesebbé és meghittebbé az éttermet. Szolid háttérzene szűrődik be az előtérben található mmibárból. — Húsz éve dolgozom a vendéglátós szakmában — mondja Ladziá .szky László tulajdonos. — Régi, dédelgetett vágyam volt, hogy egy ilyen családias kis penzióm legyen. Már három éve kerestem a megfelelő helyet, amely forgalmas és idegenforgalmi Szempontból is kedvező. Végre itt, a 70-es, a régi balatoni út mentén, a fővárostól mindösz- sze 18 kilométerre találtam egy eladó családi házat. Ezt vásároltuk meg. A tanács maximálisan támogatta elképzeléseinket, és így viszonylag röviu idő alatt megkaptuk az építési engedélyt. Vajda Gyula tervei alapján alakítottuk át a házat. Velünk szemben található az országos hírű Pataki-cukrászda, amelynek esztétikus kivitelezését állítottuk magunk elé példának. Beszélgetésünk alatt a vendégek egymásnak adják a kilincset. Békésen étkezik itt egymás mellett német, holland, csehszlovák és magyar. Ha a felszolgálóknak négy kezük lenne, az is kevésnek bizonyulna. — Családi vállalkozásunk úgy indult, hogy a beinvesztált tőkénk minél előbb megtérüljön. Mindenünket pénzzé tettük, de hát az álmainknak ára van — mondja a fogadós — De azért nem ábrándo zunk gyors és látványos felfutásról, hisz a jelenlegi adórendszer mellett akárcsak mi, a magyar vendégek is nehezebb anyagi helyzetbe kerültek. Arra törekszünk, hogy kemény, tisztességes, minőségi munkával egy stabil vendégkört alakítsunk ki. Egy hónap elteltével még nehéz megalapozott véleményt mondani, de ha fél év múlva találkozunk, adaakkor már konkrétabb tokkal szolgálhatok. Tetszetős csigalépcső vezet fel az emeletre, ahol a vendégszobák kaptak helyet. Otthonosan, barátságosan és nem utolsósorban praktikusan vannak berendezve. Mindegyik szobához kis erkély is tartozik, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. — Jelenleg az NSZK-ból vannak szállóvendégeink, most éppen a város történelmi nevezetességeivel ismerkednek. Ezen a nyáron elsősorban a tranzitforgalomból adódó alkalmi vendégekre számítunk, de már egyezkedünk néhány utazási irodával, hogy a következő évben már tervszerűen fogadhassunk vendégeket. A tulajdonos egy kis meglepetést is tartogat leendő vendégeinek, nemsokára egy kiváló hárfaművész játékában gyönyörködhetnek a romantikára vágyó betérők. K. Sz. A cím fölött: A bolthajtásos étterem berendezése jól harmonizál a nevével (Hancsovszki János felvétele) \
