Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

1988. JÚLIUS 36., KEDD Vigyázat, kombájnveszély! Gyakran találkozunk még egy darabig az utakon a gabonatáb­lák felé Igyekvő hatalmas aratógépekkel. Óriás motollájuk jó­kora helyet foglal el az úttesten, ezért legyünk óvatosak, ami­kor elhaladunk mellettük, mert vezetőjüknek jóval nehezebb manőverezni a gcpmonstrummal, mint még akár egy teher­autóval vagy busszal is (Vimola Károly felvétele) Válasz cikkünkre Létszám és munkaidő Lapunk Július 12-én megjelent számában írást közöltünk. Nem csak formális fórumok címmel, B. Gy. aláírással a megyében műkö­dő szakszövetkezetek tapasztala­tairól. Ezzel kapcsolatban a három megszólaltatott vezető közül Sza­bó Lajos, az alsónémedi Közös Üt Szakszövetkezet elnöke a követke­ző levelet küldte szerkesztőségünk­nek, néhány észrevételt fűzve a cikkhez: „A szerző azt írja: ... hiszen az itt dolgozók java része nem tag, csak a közös földterületen termel... Szakszövetkezetünk 1987. XII. 31-i taglétszáma 1516 fő volt (1027 fő tagi gaz­daságban, 493 fő közösben dolgozó). A közösben dolgozók éves átlaglétszáma 640 fő volt, ebből 517 fő tag. Tehát a dol­gozók java része tag, de remél­jük, a foglalkoztatás mindenki számára biztosított lesz, hiszen nemcsak földművelők, hanem iparban dolgozók is találha­tók közöttük. A tagi gazdaságban dolgo­zók munkavégzésére, termelési kedvük megtartására nem­csak hogy számítunk a to­vábbiakban, hanem fokozottan építeni kívánunk rá. A szak- szövetkezet ugyanis — töb­bek között — éppen a tagi gazdaságok megléte és súlya miatt szakszövetkezet. A szerző másutt ezt írja: ... az elnök tagsági viszonya egyáltalán nem tisztázott... Az elnök ugyanolyan tag, mint bárki más, akit a veze­tőség felvett a tagok sorába, munkaideje pedig kötetlen. Mind a két tényező egyértel­műen meghatározott, így az eredeti cikkben megjelent megállapítás hibás, B. Gy. ilyen jellegű felvilágosítást sem tőlem, sem mástól nem kaphatott.” Rekonstrukció a Parlamentben A Parlament képviselőházi üléstermében már dolgoznak a villanyszerelő-ipari vállalat szakemberei, kezdetét vette a tervek szerint egy évig tartó rekonstrukció. Az elektromos vezetékek felújításán kívül később a terem berendezéseit is rendbe hozzák, mindenek előtt a padsorok, a belső tér faburkolatú szerkezeti elemei szorulnak nagyjavításra. A lépcsőházakban és a karzati szinteken nem halasztható tovább a festés. Rövidesen íelállványozzák az üléstermet, hogy felújítsák a karzati vi­lágítótesteket, restaurálják a festményeket és a szobrokat. A sokat emlegetett szavazat- számláló berendezés beépíté­séről végső döntés még nem született. Az épületben és a házon kívül is rendszeresen dolgoz­nak a kőművesek, s most ju­tottak el az ülésterem újjá­varázsolásáig, amely huszon­öt évvel ezelőtt „esett át" utoljára egy részleges felújí­táson. A déli szárny egyéb­ként is elég rossz állapotban van, szembetűnő a különbség például az északi társalgó nemrégiben restaurált freskói és a déli szárnyban levő ugyanilyen helyiség festmé­nyei között. A rekonstrukció idején a törvényhozók az úgynevezett kongresszusi teremben ta­nácskoznak majd, amely majdnem tükörképe az ülés­teremnek. Mint ismeretes, ez eddig is adott otthont külön­böző értekezleteknek, ám ahhoz, hogy az Országgyűlés zavartalanul dolgozhassák, ki­sebb változtatásokra. van szükség. Lehetővé kell tenni, hogy a felszólalási szándéku­kat előre bejelentő képvise­lők a helyükről is beszélhes­senek. Viharkárok a gabonatáblákon Továbbra is pusztít az aszály y Már csak néhány napot ^ kell várni, s megtudhatjuk, ^ milyen volt a megyében a ^ kenyérgabona terméscred- ^ ménye. Ekkor már becslé­sekre sincs szükség, hiszen ^ rövidesen végeznek az őszi £ búza aratásával szűkebb á pátriánkban. Solymáron, a Rozmaring Termelőszövetkezetben a hét végére fejezik be a nagy mun­kákat, ha az időjárás is elő­segíti ezt. Eddig ugyanis az őszi árpát és a búzát is alapo­san megviselték a viharok, nagyon sok gabonát ledöntött az erős szél. Tarlóhántás éjjel-nappal Az aratással párhuzamosan a borsó, illetve a lucerna be­takarítását is befejezték a gazdaságban. Mindkét növény­faj nagyszerű termésátlagokat hozott. Az őszi vetésű kenyér- gabonán kívül a szövetkezet mintegy 100 hektáros tavaszi javító búzát is vetett, s előre­láthatóan erről a területről is többet fordulnak a szállító járművek a szokásosnál. A kombájnok után hamaro­san a földekre mennek a ta­lajművelő gépek, s éjjel-nap­pali műszakban folyik a tarló­hántás. A gazdaság gyümölcsös-ül­tetvényeiben a mintegy 30 százalékos termést adó meggy szüretelésével végeztek, most az őszibarack szedését végzik, e'velőre a konzervgyárak ré­szére. A Rozmaring Termelőszö­vetkezetben még jó állapot­ban vannak a napraforgó- és a Kiskun szárazságtűrő hibrid silót is magukba foglaló ku­koricavetések, ám ha az utób­bi eg.y-két hónap aszályos idő­járása folytatódik, az a termés rovására megy. Ugyancsak a szárazság miatt az új telepí­tésű, 20 hektáros őszibarack­ültetvényt is öntözniük kell. Az előbbi gazdasághoz ké­pest léi éselőnyben van a pátyi Zsámbék’ Medence Ter­Az érdi Benta-Völgye Ter­melőszövetkezetben ma végez­nek a nagy kampánymunká­val, s nyomban kezdik a tarlóhántást is. Emellett a mezőgazdák a lucerna beta­karításához is hozzáfogtak. Kukorica és napraforgó Ugyancsak folyik az ősziba­rack szedése, ám a termésát­lagok itt is elmaradnak a ter­vezettől. A kukorica- és a napraforgóvetések állapotá­hoz elég egyetlen adat: ebben az esztendőben alig több mint 250 milliméter csapadék hul­lott a gazdaság földjein. B. Gy. Ha a pénz és a tudás egymásra talál Telefonál, szervez a számítógép Állunk a számítógépekkel és tartozékaikkal zsúfolt asztal előtt, s vá­runk. Néhány perccel ezelőtt bediktáltam egy budapesti telefonszá­mot, amelyet azután beírtak a gépagyba is. A masina most már min­dent önmagától Intéz. Az előre megadott sorrendben és két időpont között hívja az elérni remélt partnereket, s miközben mi éppen egy szövegszerkesztő programmal dolgozunk, búgó hang jelzi: létrejött az összeköttetés. Egy billentyű lenyomása után máris olvasható a kép­ernyőn, hogy kivel beszélek, és tulajdonképpen miért hívtam fel. A Commodore 64-es szemé­lyi számítógépre tervezett Te- le-script telefonáló és szöveg- szerkesztő rendszer megalkotói a sülysápi Alsótápiómcnti Áfész ipari részlegeként mű­ködő Intellrobot szakemberei. — Ennek a rendszernek egyebek között az a nagy elő­nye, hogy folyamatosan fi­gyeli a telefonvonalakat, s miközben szervezi a hívást, ezzel egy időben a számítógép monitorján szövegszerkesztő rendszerrel lehet dolgozni — mutatja be munkájuk gyü­mölcsét Joó András, a részleg vezetője. — A beszélgetés közben be lehet írni újabb megjegyzéseket is. A rendszer minden információt tárol, amely a napi kapcsolattartást segíti, s a munkaidő végén át lehet tekinteni, mit sikerült elintézni. Másnap a dolog ott folytatható, ahol előzőleg ab­bahagyták. Sikeres a Bölényvadászat Az Intellrobotnál dolgozó szakemberek már csaknem fél évtizede dolgoznak együtt. Korábban gyakran írtak közö­sen szakcikkeket, s voltak si­keres üzleti vállalkozásaik is. Ezek közül a legfigyelemre­méltóbb, hogy amikor néhány esztendeje a Commodore cég teljesen újszerű programok készítésére pályázatot hirde­tett, a kis társaság a legjobb négy csapat közé került a Bölényvadászat játékával. Ezt megvásárolták tőlük, s azóta az egész világon terjesztik. Joó András azt mondja, a siker elsősorban a szakértel­müknek köszönhető, ö maga például pszichológusi és mate­matikusi végzettséggel rendel­kezik. de a többiek is: Mérő László, az ELTE pszichológiai tanszékének docense, Andor Csaba matematikus, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet mun­katársa, Joó Zoltán műszaki mérnök — főállásban a rész­leg gazdasági vezetője —, va­lamint az új tagok, Lengyel József mérnök matematikus, a későbbiekben még részletesen leírt úgynevezett interaktív video atyja, Szabó Lajos, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem számítógépes szak­embere, Bús Attila és Pápai Balázs is felkészült, munká­ját már-már hobbiként szere­tő fiatalember. Mellettük há­rom menedzser — Gulyás Éva, Kovács Éva és Sepsi István — dolgozik, ők első­sorban az üzleti, a vállalkozói munkában jeleskednek. S nem is akárhogyan, mert a koráb­bi gondok után manapság vi­szonylag simán mennek a dol­gok. Régebben megesett ugyanis — állítja Joó András —, hogy tárgyalásaik során nem léptek fel „eléggé profi módon”, s néha volt olyan ér­zésük, hogy nem fizetik meg kellően őket. Amikor végig­gondolták, mit is kellene más­ként csinálni, kiderült, sokkal jobb önálló menedzsereket al­kalmazni. Segít a video Az útkeresés idején kerül­tek kapcsolatba a sülysápiak- kal is. Igaz, kezdetben a Ka­puvári Áfész-szel tárgyaltak, de végül nem jött létre az együttműködés. Ám az hamar kiderült, hogy a fogyasztási szövetkezetek pénzügyileg sokkal rugalmasabbak, mint bármely hazai vállalat. Ezért örültek annak, amikor egy is­merősük révén kapcsolatba kerültek az Alsótápiómenti Áfész vezetőivel tavaly már­ciusban. A megbeszélések eredményeként létrejött a megállapodás, amelynek alap­ján a részleg átalánydíjat fizet, míg a sülysápiak a fejlesztő- munkához kedvező kamatra kölcsönöket adnak. Azaz pon- tosítsunk: nem is annyira a kamatok a vonzóak, hiszen azok majdnem akkorák, mint a bankiak, de az ügyintézés gyorsaságával nem tud vete­kedni egyetlen más szervezet sem. Az Intellrobot kezdetben egyedi megbízásokra szöveg- szerkesztő programokat készí­tett, ám ez a vállalkozás nem volt igazán jövedelmező. Később alakították ki a beve­zetőben már említett telefo­náló és szövegszerkesztő rend­szert, amely pillanatnyilag a Commodore 64-es gépeken futtatható, de már készül na­gyobbakra is. Mint Joó And­rás elmondta, az áfész jóvol­tából a gyártáshoz elegendő pénzzel rendelkeztek, mégis nagyon nehéz volt jelentkezőt találni. Végül a gyöngyösi Mechatronika Kisszövetkezet­tel sikerült megállapodniuk. A rendszer készen áll a so­rozatgyártásra, s a Piérttel kötött szerződés szerint — ők kizárólagos értékesítési jogot kaptak — az idén már ötszáz darab forgalomba is kerül. A felhasznált berendezések al­katrészei idehaza beszerezhe­tők, így nincs gond a szere­léssel. S ha minden sikerül, évenként mintegy ezerötszázat szeretnének eladni. Hogy mennyibe kerül majd? Erről is beszélgettünk, de Joó And­rás legfeljebb jóslásokra vál­lalkozott. Ö úgy látja, hogy körülbelül 80 ezer forintért lehet majd árusítani a rend­szert. Az Intellrobotnak van egy másik portékája is, amely szintén nagy érdeklődésre szá­míthat. Az úgynevezett inter­aktív video mindeddig egye­dülálló hazánkban és a vilá­gon is csak az elven alapuló, de más berendezéseket fel­használó változata ismert. — Lényege, hogy a videót összekapcsoljuk egy személyi számítógéppel, s a rendszert az eladó könnyen és egysze­rűen kezelheti — magyarázza Joó Zoltán. — Képzelje el, valaki például a madarakról beszél, eközben nem ábrákon vagy diaképeken mutat be egy-egy fajt, hanem a szá­mítógép által kiválasztott mozgó képeken, a video segít­ségével, Sokkal több élményt nyújthat így, s lehetőség van arra is, hogy egy-egy képsor­ra különböző ábrákat is „rá­rajzoljanak”, ezzel még szem­léletesebbé téve az előadást. Az Intellrobot már megálla­podott az Orion Műszaki Fej­lesztő Leányvállalatával, hogy a kifejlesztett, két gép illesz­tését és összehangolt működé­sét biztosító szerkezeti eleme­ket beépítik a képmagnókba. Eddig mintegy hatszázat dob­tak piacra, váratlanul nagy sikerrel, hiszen néhány hét alatt valamennyi elkelt. Szá­zat a Tanért vett meg, s szó van arról is, hogy az úttörő­házakat is ezekkel szerelik fel. S aki így dönt, végül is alig tízezer forintért kapja meg ezt a pluszszolgáltatást. Saját filmstúdió ? A részleg sikerei figyelemre méltóak és azt bizonyítják, hogy ha a vállalkozók megfe­lelő mecénásra találnak, jöve­delmező termékek gyártásával hívhatják fel magukra a fi­gyelmet. Mint például az In­tellrobot, a sülysápiak támo­gatásával. S tudják azt is, ami ma újdonság, holnap megszokott dolog, ezért nem szabad megállniuk a fejlesz­tésben. Most azt tervezik, hogy a személyi számítógépek helyett korszerűbb, nagyobb teljesítményű komputereket alkalmaznak majd, ezzel is bővítve programjaik szolgál­tatásait. Szó van arról is, hogy a megrendelések teljesí­tésére saját filmstúdiót hoz­nának létre. Jó lenne külföl­dön is eladni, ami idehaza kelendő... Furucz Zoltán A gazdaságok nagy részében kaszálják a lucernát. Az ccsc- ri Rákosmezeje Termelőszö­vetkezet takarmánykeverő üze­mében már a jövő évre való szenázst készítik (Erdősi Ágnes felvétele) melöszövetkezet. A nagyüzem aratóbrigádja már szombaton befejezte a betakarítást a több mint 1350 hek'áros búzatáblá­kon, s már a szalmabehordás felén is túl vannak a mező­gazdák. A szövetkezet kom- bájnosai ennek ellenére nem pihennek, hiszen Budakeszin segítenek egy 150 hektáros búzatábla vágásában. Őszibarackból kevesebb A gazdaság gyümölcsösében megkezdték az őszibarack sze­dését. A termésátlagok a ko­rábbi évekhez viszonyítva mintegy 40 százalék körül ala- k .’.Inak. A kukorica- és a naprafor­góvetések állapota már-már tragikusnak is nevezhető, hi­szen utoljára májusban volt jelentősebb eső ezen a tájon. LaSSan pbrO£ még a két kerék. A bicikli nyerge a földön, a küllők egy része összenyomorodva. Az előbb még oly vidáman kerekező, hazafelé siető ember arccal a földre bukva... A lát­vány sajnos már-már mindennapi, soha­sem lehet megszokni, sohasem lehet csak úgy szó, még inkább segítségnyúj­tás nélkül elmenni mellette. Csak tu­domásul vennie annak, aki négy ke­rékkel koptatja a településeinket ösz- szekötő szürke betonsávot, hogy Szob- tól Dunakesziig, Visegrádtól Budaka- lászig megyénk útjait járva a nap min­den szakában kerékpárosok népes tá­bora mellett kell vezetnie. Mintha mindenki fittyet hányria a nyári nap perzselő sugarának, a kétkerekű nyer­gébe pattan kirándulni, vízpartot vagy uszodát keresni. Kora reggel, késő délután útitársul szegődnek hozzájuk a települések között két keréken mun­kába Indulók vagy az onnan hazafelé tartók is. A biciklisták jelen vannak az uta­kon, számítani kell rájuk, számolni ve­lük. Hiszen a többség fütyül a szabá­lyokra, ketten-hárman egymás mellett vidám beszélgetésbe merülve kerekez­nek. Majd valamelyikük hirtelen kilő a sorból, mutatván, hogy az ikszedik kilométer után is bírja a terhelést, a strapát. Virtusból ott az országúton, az egyre sűrűsödő autóforgalomban — míg el nem csapják, s míg a gázra ta­posva cserben nem hagyják. TAPOSS BELE A GÁZBA? A látványt sohasem lehet megszokni, a gázra taposva sohasem lehet to­vábbhajtani anélkül, hogy segítenénk, ha még lehet. Vallom, s írom — de a cserbenhagyó gázolót kereső rendőrsé­gi felhívások éppen azt bizonyítják, a lelkiismeretlen vezetők otthagyják sé­rültjeiket, áldozataikat. Ott, az út men­tén. Aztán majd pillanatnyi rövidzár­latra, ijedtségre próbálnak hivatkozni, amikor az útjainkon naponta megfor­duló autók dzsungeljából tévedhetet- lenül — igaz, olykor sok munka, hosz- szas nyomozás árán — kiemelik őket. Manapság tanulom a cserbenhagyás- nak egy másik formáját is. Mégpedig egy hétvégi történet alapján, amikor a család tisztes tagjaival s a kiskorúval megpakolt autó ugyan nem gázol, de vezetője az út mentén fekvő vérző biciklistát látván a gázra taposva, se­gítségnyújtás nélkül továbbhajt. S amikor kilométerekkel távolabb utol­éri, befogja őket az a lelkiismeretes ember, aki a cserbenhagyó autót ke­resi: a kocsi minden utasa körömsza­kadtáig tagad, állítván, hogy fényes nappal, a szikrázó napsütésben úszó országút szélén ők bizony nem vették észre azt a szerencsétlen biciklistát. A három kismajom egyike jut eszem­be. Nem látni, nem belekeveredni — meg különben is, aki az út szélén a kerékpár mellett vérben hever, az csak részeg lehet. Elgondolkodtató reakció, különösen szülő szájából, akinek gye­reke vagy gyerekei minden bizonnyal fel-felpattannak a bicikli nyergébe, ne­tán az országúira is kimerészkednek olykor. S ha ne adj isten, velük tör­ténne valami? Akkor is, aki arra jár, kövesse azt az elvet: „taposs a gázra, s állj tovább”(?) Felháborított ez az eset. Hátborzon­gató közönyt, érzéketlenséget árul el. S az is megfordult a fejemben: vajon a gyerek, aki mindennek szemtanúja, passzív részese volt, milyen tanulsá­gokat von le magának? ö, aki most gyűjt egy életre szóló benyomásokat, tapasztalatokat, a legmaradandóbba­kat — a gyerekkorit. Ekkor lehet meg­tanulni, hogy vannak „kegyes” hazug­ságok, s a kapott példán keresztül azt is, hogy csak önmagunkkal törődjünk! Közönyösen, önzőn, antihumánusan ta­possunk a gázra, száguldjunk el jó messzire mindattól, ami kellemetlen, amivel a hétköznapok sodrában az embernek szembe kell néznie ahhoz, hogy ne csak a ranglétra valamelyik fokára, hanem az emberi humánum mezsgyéjére is felkapaszkodhasson?! Varga Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents