Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

Hét végi jegyzet A mi szigetünk Nem kell nekem balato­ni beutaló — mondogatta a hatvanas évek derekán egyik ismerősöm, a város jellegzetes alakja és a ma­ga módján szerelmese. Ér­zéseit nem foglalta vers­be, nem nyilatkozott róluk a lapoknak, csak a bará­tai; hívta ki vasárnapon­ként egy-cgy órákig tartó ultipartira a pokol-szi­geti szabad strandra. Nekik mondta cl az érveit, hogy nincs annál jobb nyaralás, mint délelőtt tíz órakor áthajózni a komppal, lete­ríteni a pokrócot, úszni egy kicsit, délben elfo­gyasztani azt a finom pör­költöt, amit a csárda szin­tén közismert szakácsa ké­szített. Délután lehet szun­dikálni, a habokban újra felfrissülni, utánabámulni az elúszó hajóknak, a raj­tuk integető kirándulók­nak. A szabadság két hete alatt még azt is megenged­heti magának az ember, hogy este öltönyben ismét visszakompozzon időnként, aztán a teraszon elfo­gyasszon egy jó rántott halat, közben hallgassa La­katos Laci muzsikáját, vagy csendben bámulja a túloldali város fényeit, a fölé magasodó Naszály- licgy sötét tömbjét.. Kollégám érvei ma már alig hatnának, mert a bér­ből és fizetésből élő em­bert az árak kiűzték az ördögnek ebből a kellemes birodalmából. Már szabad­sága első napján másfelé irányíthatná lépteit, ha az étlapot elolvasná. A váciak népszerű szóra­kozóhelyén most vastag­pénzű turisták adják a baksist az őket fürgén szol­gáló pincéreknek. Rajtuk kívül csak tévedésből vagy jeles családi napokon, ki­vételes alkalmak idején te­lepedik ott le a hazai ven­dég. A sátorozáshoz, a termé­szet szépségeihez makacsul ragaszkodó táborozok, a Finomfonó csónakházából vízre szállók láthatók a hajdani szabad strand kör­nyékén, a merészebbek még úsznak is egyet azon a tájon, de ott már sem­mi sem a régi, nem az igazi. Tudjuk, hogy szeny- nyezett a folyó, hogy a hullámokból kijövet nincs hol lezuhanyozni a bőrfer­tőzést megelőzendő, ám a régi rajongók mégis ra­gaszkodnak a túlpartnak éhez a szakaszához. Az idő­sebbek talán nosztalgiából, a fiatalok a családi hagyo­mány miatt? Ki tudja? Jómagam is közéjük tar­tozom, ha ritkán jutok is el egykori barangolásaim színhelyére vagy színhe­lyeire. Mert volt idő, ami­kor hetenként többször ka­landoztam errefelé. A ti- zenkilences mártírok em­lékműve előtt tisztelegtem, ahol akkor még díszlett néha virág is. Olvastam a füzes parton, hallgattam a fiatal nyárfák levélsusogá- sát. Kijártam a futballpá- lya, a stadion környékére, ahol sokféle népünnepélyt rendeztek. Még ennél is nagyobb értéke volt an­nak, hogy oda bármikor bemchetlünk alkalmi mér­kőzéseket vívni, fcjelöpar- tikat bonyolítani. Néha ti­zenegyespárbajra is ki­hívtuk egymást, addig, mígnem egyszer drótkerí­tésbe ütköztünk, s egy ide­gen azt kérdezte: — Mit keresünk mi ott? Mit keres itt maga? — kérdeztük vissza, in. -t még nem tudtuk, hogy bérbe adták az Ebtenyésztők Szö­vetségének a pályát, ahol aztán agrárversenyeket ren­deztek. Erről nem kérték ki a város lakóinak véleményét. Az idén viszont igen, ami­kor segítségre volt szük­ség. Ügy döntöttek, gyere­kek, felnőttek tömegsport- központja lesz ez a terület az úttörőház gondozásában. Helyes. Sokan segítettek, a visszaadott jogos tulajdont rendbe tették az üzemek társadalmi munkás vállal­kozói. Dicséretes, örvende­tes. Csupán a demokráciá­ról sugall az eset gondola­tokat, amit akkor is tisz­teletben kell tartani, ami­kor nem kér munkát tő­lünk a hivatal. K. T. I. VÁCI Játék mackók meg kutyák A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1988. JÜLIÜS 2., SZOMBAT Ismét kezdődik a málnaháború A csillagos ég lenne a határ? Azt mondják, a málna bokron terem. Hát kérem szé­pen, lehet, én azonban zöldségesektől tudom, hogy se nem terem, se nem nő, hanem születik, mégpedig kiló­jával. Kereslet az apja, az anyja kínálat. Hogy aztán a gyümölcs eredetileg honnan való, nem számít. Lega­lábbis a zöldségesnek. Ügy folytathatnám, hogy minden gyermek hol erre, hol arra a szülőre üt jobban. Talán még emlékszünk a múlt nyárra, amikor például keres­let volt a málna. Az árak kis túlzással az égig szöktek, a felvásárlók egymást ölték az áruért. Ám az idén sem valami rózsás a helyzet. Még csak a szezon hatodik napját írták, mikor körbctárcsáztam a környék hűtőhá­zait, de mintha minden ott kezdődne, ahol tavaly abba­maradt. Bizony ez a piac — A jelenlegi árak már el­érik a tavalyi végösszegeket — panaszkodik dr. Hemela, Mi­hály, a szobi Gyümölcsfeldol­gozó Szövetkezeti Közös Vál­lalat igazgatója. — Abnormá­lis állapotok uralkodnak a piacon. Bár a szerződéseket megkötöttük, ez .még nem je­lent semmit. Mindenki to­vábbra is a többet ígérőknek adja el a málnát. A szállítást lehetetlen kikényszeríteni, ha kötbért emlegetnénk a szerző­déskötéskor, szóba sem állná­nak velünk. A helyzetet sú­lyosbítja, hogy a szárazság miatt kevés a vessző, de a jól induló birtokokat is megtize­deli a pajorfertőzés. Szóval a múlt évinél gyengébb termés várható, ami még jobban fel­hajtja az árakat. Ezt nehezen lehet pénzzel bírni. Vállala­tunk tehát málna helyett in­kább az egyéb termékekből szeretne profitálni. Hasonlóképpen az árakon keseregtek a Dunakeszi Hűtő- házban. Tótágast áll a világ — hallani a vonal másik vé­géről. Mi tisztességes összeget állapítottunk meg, 50 forintot adtunk volna az extra, 35 fo­rintot pedig az egyéb málna kilójáért. Ezt azonban csak három napig tudtuk -tartani! Van, ahol az eredeti árnál 20 . —22 forinttal többet ígérnek. A termelők utaztatják a mál­nát, viszik egyik helyről a má­sikra. Hogy elejét vegyük a tavalyi helyzetnek, június kö­zepén koordinációs értekezle­tet tartottunk az érintett tsz- ek, üzemek, hűtőházak, a rend­szeres szállítópartnerek rész­vételével. Akkor valamennyien megállapodtunk az előbb em­lített 50, illetve 35 forintos ha­tárban. Mégis szinte már más­nap akadt, aki 65 forinttal kezdte a felvásárlást. A múlt nyáron a tervezett 200 vagon helyett csupán 113 vagon mál­na gyűlt össze. Hogy az idén mi lesz ..'. ? En nem ennyire költői, de sokkal konkrétabb kérdéseket szerettem volna feltenni a ber- necebaráti Börzsöny Tsz hű- tőházvezetőjének. Napokig hiába hívtam a számot, míg végül az ottani rendésztől si­került megtudnom, hogy fö­löslegesen telefonálok délelőtt. Négy óra után jönnek a teher­autók, a munkások egész éjjel rakodnak, és mindenki kora reggel indul haza. Ha tehát a vezetővel akarok beszélni, es­te hívjam. Szerencsére a tsz elnökét, Urbán Vilmost azért el lehetett érni ebédtájt, jó hírekkel azonban ő sem szol­gált. Licitáló felvásárlók — Mi 60 forintról indultunk, pillanatnyilag pedig 65 forin­Megköszönjük... ... egy ember becsületes­ségét! Valaki egy telefon- fülkében pénztárcát talált csaknem 1000 forint kész­pénzzel, egy kiránduláshoz megváltott hajójegyekkel, és pár jelentéktelen irat­tal. Ebből nehéz volt kö­vetkeztetni arra, ki lehet és hol lakhat a tulajdonos. A megtaláló utánajárt és ajánlott levélben kérte, hogy jelentkezzen a tár­cáért. És G. Herczeg Jánosné, a vácdukai nyugdíjasklub tagja boldogan jelentkezett is. Talán el tudjuk képzel­ni, mit érzett ez az idős asszony, amikor Grekóczki- né Germann Anna Vác, Vágó B. u. 4/a. sz. alatti lakos kedvesen mosolyogva átadta a pénzzel, minden­nel együtt az elveszettnek hitt tárcát. Példás maga­tartását 60 klubtagunk ne­vében is szeretném megkö­szönni! Gáspár Emil, a nyugdíjasklub vezetője A Börzsöny térségében Lassul az elvándorlás A megye északi részében, a Duna és az Ipoly mentén, a Börzsöny térségében a köz­ségek egyre nagyobb erőfeszí­téseket tesznek a népesség megtartására. A nyolc köz- igazgatási egységhez tartozó tizenhat községben jelenleg mintegy huszonnégyezren él­nek. A tizenhat településből hat a főútvonaltól távolabb fekszik, amely eleve hátrá­nyosabb helyzetet tercr.it. Tíz év alatt, 1970 és 1980 között, kétezer-háromszázzal csökkent a térség lakosságá­nak száma. Ebben az évtized­ben valamelyest lassult az el­vándorlás — öt év alatt nem egészen kilencszázan hagyták el a községeket —, s ez ösz- szefügg az új munkahelyek létesítésével, az építési telkek kedvezményes juttatásával. A térségben levő községek vezetői szerint, az elvándor­lást ösztönzi az anyagi hely­zet javulása: a kistermelők pénzbevétele — például, a málna magas felvásárlási ára miatt — emelkedik, a pénzt ingatlanba fektetik, de. gyer­mekeik már nem a faluban kívánnak építkezni. Állatorvosi ügyelet Szombaton és vasárnap (2-án és 3-án) az északi körzetben dr. Demetrovics Pál (Szokolya 75-055) tart ügyeletet. A déli körzetben dr. Juhász János (Váchartyán 9) állatorvos az ügyeletes. Az ügyelet szombaton reg­gel 8 órától hétfőn reggel 8 óráig tart. tot kínálunk a málna kiló­jáért, de így is képtelenség lépést tartani az árakkal. A felvásárlók egymást lesik, egy­másra licitálnak. Sokan már az extra málnák árán veszik át a lémálnát. A helyzet kri­tikusabb a tavalyinál. Ha ez így megy tovább, kénytelenek leszünk lassítani a felvásárlás ütemét. A váci Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vál­lalat pillanatnyilag 70—75 fo­rintért vásárolja e gyümöl­csöt A konkurencia óriási, szinte esztelen harc dúl a pia­con, tudom meg Kulcsár Mik­lóstól, a begyűjtő üzem veze­tőjétől. Akiknek megéri — Ilyen árak mellett egyet­len cég sem könyvelhet el nye­reséget — mondja. — Tekint­ve, hogy a szörpök ára ható­ságilag meghatározott, nekünk különösen fontos lenne minél olcsóbban vásárolni. A ter­melőkkel azonban évek óta nincs értelme szerződni. Hogy ellensúlyozzuk a kiadásokat, a felvásárolt mennyiségnek csu­pán a felét dolgozzuk fel sa­ját magunk, a többit külföld­re exportáljuk. Az idén elő­irányzott 60 vagonos tervün- -ket--azonbaK—valószínűleg. így sem leszünk képesek teljesíte­ni. — Egyébként nemsokára Is­mét sor kerül egy koordiná­ciós értekezletre, abban vi­szont már kételkedem, hogy hatására bármiféle konkrét megoldás születne. És következhetne mindezek Után az összegzés. Elgondol­kodhatnék azon, milyen kü­lönös bukfenceket vet néha az ,értéktörvény. Ám mintegy vég­szóra kapom a hírt: valahol már 82 forintért vásárolják a málnát. A kifüggesztett ár alatt pedig egy külön tábla hirdeti, miszerint holnaptól en­nél is többet fizetnek a ter­melőknek. És itt elakad min­den filozófia. Az ember csak csodálkozik. Falusy Zsigmond A Duris Ruhaipari és Háziipari Kisszövetkezet a ruhakészítés mellett.'játékokat is gyárt. Ez kapcsolódik a főprofilhoz, mert textíliából készülnek a kismackók és kutyák is. A képen: Haj­dú Pálné egy szőrmackót varr össze. (Vimola Károly felvétele) Fészekrakás'! kísérletek Egy gólya segítségre vár Szeretem a szép formájú autókat, megbámulom a vi­deócsodákat, ám némi visz- szatetszést kelt bennem az az ember, aki' túl sokat foglal­kozik autójával, hosszasan mesél Hi-Fi tornyáról. Hi-Fi torony vagy mosógép egyre- megy: gép, amelynek egyet­len funkciója van, hogy mű­ködjön. Könnyítse meg a munkát, szolgáltasson zenét. Az autó pedig minél gyorsab­ban vigyen el oda, ahová menni akarok, kíméljen meg a várakozástól a buszmegál­lóban, védjen a megázástól. Természetesen tudom, hogy vannak olyanok, akikben az kelt visszatetszést, ha valaki túl sokat foglalkozik állatai­val. Nevetségesnek tartják az utcán kutyájával beszélgető gazdit, vagy a macskájának külön puha párnát odakészítő embert. Én az állatok szere- tetét nagyon is emberinek tar­tom. Talán ezért is értettem meg levélírónkat, aki egy gó­lya miatt szomorú. Arról szá­mol be, hogy a városban, a Büki soron megjelent egy pár- javesztett gólya, s napról nap­ra, újra és újra kísérletezik fészekrakással, ám sikertele­nül. A betonoszlopokon nem lehetséges fészket rakni. Olvasónk szerint Vácott és közvetlen környékén fél év­százada alig-alig fészkelnek gólyák. Ezt az egyet meg kel­lene tartani; javaslata szev rint, olyan fémkosarat kellene szerelni a villanyoszlop tete­jére, amelyet az ország gólyák által látogatott részei­ben tucatszámra lehet látni. Ehhez kér segítséget a levél írója. Méghozzá sürgős segít­Diáktanya a pincében Az utolsó simításoknál tartanak — mint megírtuk — az asz­talosok, a kemencei Vegyesipari Szövetkezet dolgozói, a Vácott hamarosan megnyíló diáktanya építkezésén. A mun­kálatok ugyan elmaradtak az eredeti határidőtől, de a tan­évkezdéskor már biztosan nyit a fiatalok pincéje (Vimola Károly felvétele) séget, mert szegény madár egyre búsabban kelepet Nézzék el nekem, hogy ezt a gólyaügyet megírom — kér­te olvasónk a levelében, mert úgy vélte, hogy ez nem sok embert érdekel. Én viszont azt remélem, hogy igenis sok embert foglalkoztat az álla­tok sorsa. Ez ugyanis az em­berség egyik mércéje is. — nos. Tartalékosoknak Honvédelmi verseny Ma, szombaton reggel fél kilenckor kezdődik a tar­talékosok honvédelmi verse­nye Katalinvölgyben, ame­lyet az MHSZ Vác városi ve­zetősége és az Erdős Bernét tartalékosklub rendez. A rész­vevők és a2 érdeklődők szál­lításáról az MHSZ gondosko­dik: az autóbuszok reggel 7 órától indulnak az MHSZ szék- háza elől. Vasárnap Emlékünnepség Vácott, a Csikós József ut­cai izraelita temető bejáratá­nak közelében fekete már- yányoszlop áll. Felirata: Ke­gyelettel emlékezünk mártír­jainkra 1944—1945. Annak az 1712 elhurcoltnak és depor­táltnak emlékére állították 1974-ben, akiket 44 évvel ez­előtt embertelen körülmények között szállítottak el a város­ból, s akiknek tíz százaléka sem tért vissza otthonába. Rájuk emlékeznek a jú­lius harmadikén délelőtt fél 11 órakor kezdődő ünnepsé­gen a Hazafias Népfront, a városi tanács képviselői, a hozzátartozók és a Magyar Izraeliták Országos Képvisele­te küldöttei. Soros-alapítvány Karolina kórus Mint sokfelé elismert, vi­lágjárt versenygyőztes, a Há- mán Kató Általános Iskola gyermekkórusa, mely nemré­giben a Karolina nevet vette fel, pályázatot írt a Soros-ala­pítvány döntnökeinek. Támo­gatást kértek utazásaikhoz, hi­szen népszerűségük okán min­dig több volt a meghívás, mint aminek eleget is tudtak tenni. Az évente mindössze két­szer összeülő bizottság tagjai nyilván értékelték az eddigi sikereket, mert 85 ezer forint támogatást ígértek. Nemrég hozta meg a postás az erről szóló hivatalos értesítést. Re­méljük, a forintok sem késnek soká, bár ősz előtt nem lesz szükségük rá! ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents