Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
Szép csomagolásban A Rákos Mezeje Tsz könyvcsomagoló részlegében elsősorban exportra állítják össze a pakkokat a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat megbízásából. Naponta másfél száz csomagot készít Baran Gyuláné — képünkön (Aszódi László Antal felvétele) Szakmai oktatás, képzés A Monori Állami Gazdaságban évről évre nagy gondot fordítanak dolgozóik tervszerű képzésére, továbbképzésére. A szakmai továbbképzések többségében a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetében. valamint a Mezőgazdasági Vgyvitelszervezési Intézetben zajlanak. Tavaly hetvenöt- állami gazdaságbeli vett részt a különböző tanfolyamokon. Ugyancsak tanulniuk kellett az új adórendszert, elsősorban az ezzel foglalkozó pénzügyi munkatársakra rótt nagy feladatot az ezzel kapcsolatos ismeretek megszerzése, illetve begyakorlása. A képesítést nyújtó tanfolyamon részt vevőkkel szerződést kötöttek. Csaknem egymillió forintot költöttek az oktatásra és továbbképzésre a Monori Állami Gazdaságban. Szervomechanika Félév után Nehéz félévet tudhat maga mögött a Monori Szervomechanika Kisszövetkezet kollektívája. Amint Bokros Ká- rolytól, a kisszövetkezet elnökétől megtudtuk, hagyományos termékeikkel a tavalyi termelői árakhoz képest 92 százalékos indexszel visszaszámítva szinte minimális nyereséget tudnak csak produkálni. Egyes termékeiket pedig jelentős veszteséggel tudták csak előállítani, ezért április 1-jétöl visszatértek a korábbi 100 százalékos termelői ár alkalmazására. E fontos lépés megtételére szükség volt, mert a kisszövetkezet könnyen veszteségessé válhatott volna rövid időn belül. Idei kapacitásukat 80 százalékban lekötötték, várják a további megrendeléseket. Bár félévkor nem készítettek mérleget, számításaik szerint annyi nyereséget kigazdálkodtak, amennyit be kell fizetniük a vállalkozói adóba. Továbbra is gondot jelent, hogy a vásárló partnerek nem tudják határidőre kifizetni a monoriaktól vásárolt termékek árát. Munkaerőgondjaik nincsenek, nem terveznek sem létszámbővítést, sem leépítést. Jelentős összeget emészt fel a gázbekötés, amelyhez a Javszer a közelmúltban fogott hozzá, s amelyet a fűtési szezon kezdetéig befejeznek. A Szervomechanika saját erőből oldja meg a gáz bevezetését. —ér Kulturális ajánlatok Ecseren hétfőn 18 órakor filmvetítés a művelődési házban. Gombán az autós kertmoziban 21 óra 30-kor A kicsi koKellemetlen sarok A makacsság visszahúz A honi vendéglátóipar ^ válságáról beszélnek úton-útfélen. Hogy jogos-e az aggodalom, azt nem az én feladatom eldönteni. Mindenesetre az utóbbi évek tendenciái azt mutatják, hogy valami nincs rendjén ebben az egykori húzóágazatban. A köjál monori kirendeltségének munkatársai meg tudnak mondani, hogy milyen sok kérelemmel 'kellett foglalkozniuk az utóbbi néhány esztendőben. Mégpedig a sok magánvendéglő — ne féljünk kimondani, kocsma — engedélyeztetése adott munkát az egészségöröknek. Soha nem látott ütemben, szinte gomba módra szaporodtak az italboltok az utóbbi években a vonzáskörzetben is. A vállalkozók eleinte fűt- fát ígértek, mielőtt megnyitották egységüket, aztán a sűrű vendégjárás után szép lassan kocsmává süllyedtek ezek az egységek. Tisztelet a kivételeknek. Mert szerencsére ilyenek is vannak, de egyre kevesebben. Hovatovább oda jutunk, hogy a vendéglátóegységekben már csak szeszes italt árusítanak. Szendvicset már csak itt-ott lehet felfedezni a pultokon, az üdítőital választéka is egyre szűkül, sörből és különböző röviditalokból viszont nagyon széles a skála. Azt mondják a köjálnál, szinte nincs olyan nap, hogy ne érdeklődne valaki magán- italbolt-nyitás ügyében. A kedvezőtlen folyamat tehát nem fejeződött be. Ám tévhitbe esnénk, ha csak ezeket az egységeket kritizálnánk. Üj divat van kialakulóban a szerződéses vállalkozók körében. Egyszerre két-három egységet vesznek bérbe — mondván, csak így lehet kompenzálni az egyik veszteségét. Tudok olyan szerződéses vállalkozóról, aki egymaga három egységet felügyel. Akad közöttük, amely melegkonyhás egység, de a „főnök” azelőtt sohasem dolgozott ilyen üzletben, mégis — úgymond — vállalta a rizikót. Ezeken a helyeken azután olyanok a higiénés feltételek, amilyenek. De őket nem idegesíti különösebben a pár száz forintos bírság, amelyet esetenként kirónak rájuk. Az állami vendéglátó- ipari vállalatok vállára sem nehezedik már olyan teher, amióta üzleteik zöme szerződéses üzemeltetésű. Nem is törődnek velük annyit, mint korábban. Erre a legjobb példa a monori Vigadó étterem esete. A korábbi vállalkozó kérése süket fülekre talált, nem csökkentették átalánydíját, ezért továbbállt. Sokáig zárva volt az egység, mert nem akadt újabb vállalkozó. Gyomráról, a Halászkert étteremből hordták naponta az ebédet a közétkezőknek, de ez nem lehetett végső megoldás. Azután újból kinyitott a Vigadó. Vezetője nem sokat törődött az előírásokkal. Azzal például, hogy a konyhai dolgozóknak, felszolgálóknak legyen egészségügyi könyvecskéjük. Csak neki volt. Először figyelmeztették öt az illetékesek, majd jött az első bírság. Kis idő elteltével újabb bírság, majd még egy. — Úgyse fizetem ki, akárhányszor megbüntetnek — mőndta, s ezt nagyon komolyan gondolta. Már-már a vállalat hírnevét veszélyeztette, amikor végre megváltak tőle, nem engedték tovább dolgozni az egységben. Az önfejűség, makacsság ebben az esetben sem vezethetett eredményre. Mert mégiscsak furcsa, hogy ott, ahol naponta két-háromszáz emberre főznek, a szakácsoknak nincsenek egészségügyi könyvei. Ez a legminimálisabb követelmény egy melegkonyhás üzletben. Mert ki a felelős, ha véletlenül ételfertőzés történik? Mondhatnák erre, hogy az üzletvezető. Ö is. Meg a köjál, amely nem tudott érvényt szerezni a rendelkezések, rendeletek betartásának. IJosszasan lehetne so- rolni a vendéglátásban eluralkodott anomáliákat. Lehetne arról beszélni, hogy egyesek meglovagolva a konjunktúrát, belevágnak olyan üzletekbe, amelyek meghaladják képességeiket, erejüket. Fájdalom, de ennek levét nem ők, hanem az üzletükbe betérő vendégek isszák meg minden esetben. G. J. esi Monte-Carlóba megy (színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték). Gyomron a művelődési házban filmvetítés 17.30-kor Halálos tavasz (magyar film, főszereplők: Karády Katalin, Jávor Pál), a Strand kertmoziban 21 óra 15-kor A kicsi kocsi Monte-Carlóba megy. Monoron a művelődési központban 9-től 18 óráig gyer- mekrajz-kiállítás a galériában. A moziban hétfőn 18 és 20 órakor A birodalom visszavág (színes, szinkronizált amerikai sci-íi). Az autós kertmoziban a Volán-telepen 21 óra 30-kor Az ördög jobb és bal keze (színes, szinkronizált olasz filmvígjáték, főszereplők: Búd Spencer és Terence Hill). Nyáregyházán a tanácsteremben reggel 8-tól 18 óráig Kaszner Margit festőművész kiállítása. Sülysápon 18 órakor a művelődési házban a nyugdíjasklub foglalkozása és kondicionáló torna. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1988. JÚLIUS 25., HÉTFŐ Szomszédok közös vízgondjai (Sl.) A lakosság támogatását kérve Szombati lapszámunkban üllő és Gyömrő közös vízgondjairól írtunk. A kánikulái napokon Üllőn hörögtek csupán a csapok. Gyömrő egyes területein még a hör- gésre sem voltak hajlandók. Koordinációs értekezlet próbálta összefoglalni a bajokat, s elejét venni az újabbaknak. Csakhogy mindkét tanács — annak ellenére, hogy megállapodásban rögzítette a teendőket, s el is fogadta azokat — máshol látja a bajok gyökerét, s másutt keresi a hosszabb távra szóló megoldás lehetőségét is. Rossz adottságok Erdei Gábor üllői tanácselnök: — Az előidézett vízhiány — miután ez egyértelműen bizonyítást nyert — az üzemeltetést végző személyi mulasztásából adódott, Üllő nem kapta meg a kitermelt viz negyven százalékát. Az egyeztető tárgyaláson statisztikai adatokkal akarták bizonyítani: a vízhiány oka az volt, a lakosság locsolásra használta á vizet. Én a közvéleményre bízom annak megállapítását, hogy amikor Üllőn a víznyomás a nullával egyenlő, tud-e locsolni bárki. Ha tud, jöjjön és locsoljon, és kifizetem helyette a bírságot! — Nem értem pontosan, hogyan gondolja ezt Erdei elvtárs — mondja Brünner József. a PVCSV vecsési üzem- mérnökségének helyettes vezetője. — Talán arra céloz, hogy a gyömrői üzemházban olykor szűkítünk, mert nem egyszerűen úgy megy a dolog, hogy a negyvenszázaléknyi vizet átnyomjuk, ha kell, ha nem! Ha például egy normális nap van, 2280 köbméter vizet adott ki Gyömrő. ebből Üllő 760 köbmétert vett át, mert ennyi volt a lakossági igény, ennyire volt szükségük. Egyébként nekünk is az a véleményünk, hogy a vízhiányt egyértelműen a pazarlás, a locsolás idézi elő. Amikor az a kis eső esett — már a koordinációs értekezlet napján is — azonnal normalizálódott a helyzet! A négy darab 500 köbméteres tározómedence tökéletesen elegendő vizet biztosít. A gyömrői Erzsébet-tele- pen más a helyzet, ott a geológiai adottságok nehezítik a vízellátást, magasan fekszik a terület. Arra gondoltunk, létre kell hoznunk egy másik nyomásövezetet, esetleg egy kerülő vezetékkel és nyomásfokozással segítünk. Addig is, amíg ez eldöntésre kerül, s közben esetleg belépne újabb kritikus kánikulai időszak, lajtkocsikkal biztosítjuk a vizet a telepen. Saját zsebén Erdei Gábor tanácselnök: — A statisztikai adatok bizonyító jellegét én fenntartással fogadom. A „van víz, csak be kell osztani” papíron talán úgy van, az elmúlt időszak azonban egyértelműen bebizonyította, hogy adminisztratív intézkedésekkel nem lehet úrrá lenni a gondokon. Azzal, hogy a kritikus időszakokban a lakosságot büntetjük a víz- fogyasztás nem ellátás céljára szolgáló felhasználásáért, csak annyiban értek egyet, hogy az adott időpontban ez feltétlenül szükséges, a bírságolásból és szankcióból azonban víz még sohasem lett. Van megoldás. Az, hogy miután a Gyömrő—Üllő Vízműtársulat működését befejezte, a vízmüvet átadta üzemelésre a PVCSV-nek, megmaradt közel 8 millió forint beruházási pénzeszköz. Ebből az összegből a két község bővíthetné vízbázisát. Ehhez a PVCSV is hajlandó hozzátenni fejlesztési alapját, s közelebb kerülnénk a megoldáshoz. Levelesládánkból Nem lehet belenyugodni Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága levelét olvastam a Pest Megyei Hírlap július 16-i számában, mely arra hívja fel a párttagokat (így engem is), hogy a hanyagság, a pazarlás, a munkaerkölcs fogyatékosságai, szervezési és irányítási hibák rontják a közhangulatot, sértik a tisztességes, dolgozó állampolgárok önérzetét — tegyük szóvá és. tárjuk a nyilvánosság elé ezeket a hibákat, jelenségeket, rossz beidegződéseket. Követeljük meg velük szemben a gyors, határozott fellépést. Ez adott biztatást arra, hogy ily módon forduljak az illetékesekhez: hallgassák meg egy közösség, s egyének problémáját, s mielőbb orvosolják. Monor község városiasodik, s ez nagy erőfeszítést jelent a tanácsnak, de az állampolgároknak is. Jó érzés, ha valami eredményt tudhatunk magunkénak, de egészen más a helyzet, ha a lakosságot nem a megelégedés, inkább az elkeseredés, a becsapottság érzése tölti el. Ez utóbbi éppen most a gáz II. ütemének építésénél, a Kossuth Lajos és a Munkásőr utca egy szakaszánál tapasztalható. Mint a körzet tanácstagja már hónapok óta személyesen viszem a gondokat a monori tanácsi vezetéshez, de a megoldás egyre várat magára. Ügy érzem minden türelemnek van határa, főleg, ha a választóim által kapott megbízatásnak nem tudok eleget tenni és ez nem is az én mulasztásom. Csak a lényeget kiemelve: a gázvezeték tervezésénél nem vették figyelembe, hogy a nyomvonal Munikásőr úti szakasza mintegy húsz méterrel a Liliom utca sarka előtt megáll, éppen egy nagy forgalmú bolt előtt. Akinek utcájában vezettek már gázt, az pontosan tudja, milyen közlekedési problémákkal jár ez több hónapon keresztül. Hát még, ha az útbontás a következő évben is megismétlődik — mivel továbbmegy a gáz — a lakók, áruszállítók, bolti dolgozók nem kis bosszúságára. Egy július 16-i tanácsi szóbeli tájékoztatás szerint úgy néz ki, mégis figyelembe vették és elfogadták a közérdekű kérést: a vezeték meghosszabbításához megérkezett az elvi jóváhagyás. Most már csak a munkára kell várnunk ... A másik gond, hogy az illetékesek nem minden gázbekötést igénylőnél tesznek eleget annak a megállapodásnak, amit a jelentkezési lapon a tanács úgy rögzített, hogy „Kérem, hogy részemre a csatlakozóvezetéket az ingatlanon belüli első elzáró szerelvényig a gerincvezeték építésével egy időben építtessék meg”. Ennek ellenére több házingatlannál a csapot az utcán kívül helyezik el. holott mindannyian 32 ezer forintot fizettünk be és házon belül akarunk vigyázni a nagy értékű alkatrészre. Az egyéni tiltakozások eredményeképp itt-ott történtek változások. A Munkásőr utca 11. szám alatt például két méteren belül ablak lett volna, ami a belső tervezésnél nem szabályos, de ugyanezt nem vették figyelembe a 28-as számnál, pedig a csaptól 80 centiméterre ott van a bolt kirakata. A tervezéstől eltérő bevezetést kértek volna a 17. és 19-es számú házban, de elutasították őket azzal: ha nem tetszik, ne kössenek rá a gázra. A lakók vissza is léptek. A 15-ös számnál is volt hasonló igény — azt tudták teljesíteni. A 9-es számnál az elzáró csapot a már lebontásra megérett öreg ház falára tették, holott nagy terület van mellette, mint szabad kert. Némely háznál — állítólag kérés nélkül — azonnal úgy döntöttek, hogy a kerítés mögé kerül a csap. mert ezek úgymond előkertes házak. Máshol viszont hiába előkertes a ház, mégis csak az utcán lehet a csap, mert így van tervezve... Ha így igaz, akkor a tanács milyen felelősséggel íratta alá velünk, hogy ingatlanon belül lesz a csap? Ezekbe a dolgokba nem lehet belenyugodni. Ha annak idején engem, mint a gázigénylők közös képviselőjét bevontak volna a munkába, talán e levélnek nem kellett volna megíródnia. Most már csak azt kérhetjük: kifogások helyett vizsgálják felül a dolgot, tegyék jóvá a hibákat, igazságosan döntsenek. Csuka Róbertné Monor Brünner József, a PVCSV helyettes vezetője: — A két község testületének kell eldöntenie, mit akar. A mi vállalatunk valóban felajánlotta ezt a segítséget, bár lényegében az áj kút csak arra a két nyári hónapra szolgálna, egyébként nincs rájuk szükség, hiszen máskor, mint említettem, elegendő a víz. S. egy új kút 10—12 millió forint ... Gulyás László, a Gyömrői Tanács vb-titkára: — Mi valóban nem szeretnénk új kutat, a meglevők hozama elegendő. Évek óta azon igyekszünk, hogy tudatosítsuk a lakosságon: az ivóvizet ne használja locsolásra. Gyomron az elmúlt héten, azokban a kritikus napokban is négy lakót kapott azon az ellenőrzés, hogy vidáman öntözte a kertjét, miközben mások mosakodni sem tudtak, ötezer forintig róható ki rájuk pénzbírság. Meggyőződésem, hogy ennek van visszatartó ereje. A végső megoldás pedig az lesz, hogy ha bizonyos fejkvóta utáni emelt fogyasztás megemelt vízdíját az állampolgár a saját zsebén érzi meg. Erdei Gábor: — Természetesen mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy meglevő vízkészletünket a kritikus időpontban a legtakarékosabban használjuk fel. A végső megoldás azonban az, hogy fogjunk össze, Gyömrő és Üllő párt- és állami vezetői, a két község lakossága, és közösen oldjuk meg a feladatainkat, beszéljük meg a lakossággal, s kérjük segítségüket a gondok megoldásában. Mi a megoldás ? ... alighanem valóban ez a végső megoldás. Mert bár az elkövetkezendő legközelebbi kánikulára az átmeneti segítség — közös megegyezés alapján — már a koordinációs értekezleten megfogalmazódott (csökkentett víznyomás a szakaszos üzemeltetés helyett a pazarlás kölcsönös ellenőrzése, lajtkocsik az Erzsébet-te- lepre), vízügyben is előre kell nézni. S kellően megtámogatott érvek birtokában a lakosság tudni fogja, hogy mi mellett döntsön. Koblencz Zsuzsa (Vége) Pillanatok Kellemesen ringatóztat bennünket az autóbusz. Már-már \álomra hajtanánk a fejünket, amikor hirtelen kisgyereksírásra leszünk figyelmesek a hátsó traktusban. De csak pár másodpercig, mert hamar abbamarad a bömbölés. Odanézünk. Az édesanya eredeti módon vetett véget a lármának. Szoptatja a kisgyermekét ... Nagykövet Hallgatom a reggeli csúcsot a Petőfi rádióban. Ördög Csilla szerkesztő telefonon beszél ifj. Pleszkán Frigyessel, a Monorról elszármazott dzsesszmuzsikussal, aki ezúttal Norvégiában él, az Atlantióceán közelében egy ottani kisváros klubjában zongorázik esténként. Nagy hévvel beszél arról, hogy milyen élénk dzsesszélet folyik a fjordok országában, minden városban számtalan ilyen közösség működik. Jóleső érzés volt hallani Fri- cit az éter hullámain keresztül is. A magyar dzsessz utazó nagykövete ő. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
