Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

Ha feltöltik a tavat Talán még evezhetnek A városi tanács elképzelései között szerepelt, hogy még az idei nyáron csónakázni és ví­zi sportolni lehet a leendő ter­málfürdő területén. Ez eddig nem valósulhatott meg. A Démász nagykőrösi igaz­gatóságától megrendelték a termálfürdő villamosenergia­ellátását, ami alapfeltétele an­nak, hogy a két kutat üzem­be lehessen helyezni. Sajnos a kivitelező a határidőt nem tudja betartani. Egyrészt azért, mert kapacitáshiánnyal küsz­ködik. Másrészt az az ok, hogy a tervezők késve készítették el a területfelhasználási ter­vet és a beruházási progra­mot. Egyebek mellett ebben adták meg a rövid, illetve hosszú távú energiaigényt. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a Démász tudja, milyen Fafaragótábor Kosfejjé varázsolják a rönköt Háromszor építették át A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA fcat-Xi ».jt. ■-.-•j- —---f'- - » ——-t- -----------»-—in;-*— —*............ - ■ - - „uml* X XXII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1388. JÚLIUS 23., SZOMBAT legyen a távvezeték kereszt- metszete és a transzformáto­rok mérete. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az idei nyá­ron nem lehet véglegesen meg­oldani az energiaellátást. El­képzelhető, • hogy lehetőség nyílik a meglévő hálózatról — amely a tanyai részeket lát­ja el árammal — olyan meny- nyiségű energiát vételezni, ami elegendő egy kút üzemelteté­séhez. A napokban eldől, hogy ennek a megoldásnak van-e reális alapja. Amennyi­ben igen, akkor azonnal fel­töltik a tavat ■ és remélhető­leg nemcsak csónakázni, ha­nem tálán még fürödni is le­het. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat ceglédi kutatóállomásán a gyümölcsösök között lévő szabad te­rületet gabona vetésével hasznosítják. Ebben az évben 44 hektárról vághatták le a gabonát, jó termésátlaggal. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Ez év februárjában feltet­tük lapunkban a kérdést: hol játsza(ná)nak a gyerekek? A válasz megérkezett, nem le­vélben: játszótérben. Már készen állnak az árkok a Beloiannisz és Kossuth Fe­renc utca által határolt lakó­telep füves terén, ahová né­hány nap múlva lebetonozzák a mozgatható kígyót, lovas ko­csit — egyszóval a sok vár­va várt bűvös szerkentyűt. Mindezek a Bem József Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet udvarán születnek fafaragó népművészek jóvoltából. Az' ügyes kezű mesterek kosféjjé, és járomfára emlékeztető li­bikókává varázsolják a fatör­zseket. Szép, magyar motí­vumjegyek minden egyes da­rabon. Ez itt a bajusz rajzo­lata, mutatják. Zúg a csiszoló­gép, száll a fűrészpor, halom­ban áll a forgács. — A tanács és a Hazafias Népfront megbízásából meg­szerveztem a munkálatokat — mondja Orisek Ferenc tanár. — Szállást és ellátást az is­kola ad a népművészeknek. Faanyagot a csemői November 7. Tsz-től vettünk. Reggel öt — Gondoltunk erre is, — mosolyog Jakab Mihály, a Bács-Kiskun megyei népi fa­faragók vezetője —, ezért dupla biztosítással terveztük és szereljük össze a játéko­kat. Például a ló fejét és a kígyó farkát nem külön erő­sítjük a testhez, hanem egy darabból faragtuk ki, a csa­varokat pedig még hegesztjük is. Legfeljebb b’elevésik, hogy Korabeli rajzok órától este kilencig tart ön­ként megszabott munkaidőik, de sokszor még ezután is, mert éjjel beszéljük meg a más­napi teendőket, éppen ezért én sem megyek haza estén­ként. Rajzolunk, tervezgetünk^ s közben kialakult egy nagyon jó közösségi szellem. — A gyerekek bizonyára örömmel veszik birtokba eze­ket a fatüneményeket, de va­jon nem éreznek-e majd kí­sértést, hogy valamelyik ki­sebb darabot otthon őrizzék? Már július elején megnyílt az Iskola út 1. szám alatt az a kiállítás, amely a nagy­templommal kapcsolatos eddig fellelhető dokumentumokat mutatja be. Talán ezeket a lel­készeken és kutatókon kívül mások nemigen látták. A 153 év alatt háromszor átépült a nagytemplom, gaz­dag és változatos elképzelé­seknek adva ezzel helyt mes­teremberek, mérnökök fejé­ben. Az eredeti, Hild József­fel kötött egyezség és az alap­rajz után Szalkay András kő­művesmester 1864 és 66-ból való saját kezű festett najzai láthatók, aki kissé másképpen képzelte el aZ akkor még épülő templom befejezését. Az 1871-es befejezés mindeneset­re más képet mutat. Erről ko­rabeli rajzok, sőt fotók tanús­kodnak. Kéttornyú, kupola nélküli neoklasszicista épület bontakozik ki előttünk. A millenniumi újjáépítés lázában Balász Ernő pesti mér­nök igazán sok variációt ké­szített a templom átépítésére. A kis toronyok magasításához hegyes, csúcsos befejezést is elképzelt a jelenlegi kupolák helyett. Ö tervezte azt a la-, posabb, bordázott kupolát is, amely 1936-ban emberi fi­gyelmetlenség miatt leégett. Az égő templomot többen fényképezték, így bőséges anyag áll rendelkezésünkre a történtekről. Balás? Ernő egyéb terveit is figyelembe véve Benedet Frigyes pesti tanár húzta meg a nagytemplom jelenlegi, ez idő szerinti, végleges vonalait. *A jelenlegi szerkezeten már a hatalmas, megmagasított köz­ponti kupola uralkodik. Füle László 196(^baft:késeit-^zí-. nes krétarájzát és Klráíy ~Bé-: la 1943-ban készült olajfest­ményét láthatják az érdeklő­dők. 1924-ben tudta csak pó­tolni az egyház az 1916-ban elvitt harangokat; a négy új harangot nagy ünnepség kö­zepette emelték a helyükre, az ezekről készült képek figye­lemre méltók. A mai Földváry iskola — a régi emeletes központi fiúis­kola — fényképei és a leány­iskola tervrajza következnek, az aláírásból kideeül, hogy Tímár János alkotta 1393- ban. A kiállítás megtekinthető' október végéig mindennap. Lizik Zoltán Moziműsor Cegléd, Szabadság film­színház, szombaton és vasár­nap, délután: Hamupipőke (amerikai rajzfilm). Hat óra­kor: A diplomás örömlány (angol krimi). Este: Szökevé­nyek (magyar—lengyel film). Szombaton éjszakai előadás: Gyanús árnyak (kínai kung- fu film). A kamararrjoziban: Éden boldog boldogtalannak (francia film). A mesemozi­ban, szombaton és vásárnap, délelőtt és délután: Robinson Crusoe (szovjet razjzfilm). Csemői csomó A felvásárlás tehát szünete! „szeretlek”, de ettől állnak, il­letve mozdulnak még a játé­kok. — Szívesen végezzük ezt a munkát — mondja Czár Já­nos. — Van köztünk mentős, gazdálkodó, kamionos, de mindnyájunkban közös a fa megmunkálásának szeretete. Ez a hobbink, de anyagilag is megéri. Zimonyi Zita ’( Jól nekiveselkedtek a csemőiek, hogy majd most az- ^ tán letörik az áfész monopóliumát. Az ember már at­^ tói is plafonra tudna mászni idegességében, ha a rao­^ nopólium szót hallja, nincs tehát semmi csodálkozni­^ való a csemőiek vitézkedésén: le keli törni, punktum. ^ Össze is dugták a fejüket a letörési ügyekben legirí­í kább járatos férfiak, s hamar kisütötték: itt pedig kon­i kurencia lesz! Így esett, hogy a November 7. Tsz a kecskeméti illetősé­gű Bácsfruct Gt-vel egységbe tömörülve, megalkotta a má­sodik csemői zöldség- és gyü­mölcsfelvásárló telepet. Dör­zsölték a markukat örömük­ben a kistermelők, az első zöldség- és gyümölcsfelvásárló telepen pedig (amit az áfész tart fönn) megállapították a dolgozók: na, van már kon­kurencia. És tényleg volt. Kezdőd­hetett a katarzishoz vezető, egészséges gazdasági vetélke­dő,- amiben a Bácsfruct azzal tűnt ki, hogy rendre nagyobb árat kínált a háztájisták por­tékáiért, mint az ellenlábas. Nem sokkal, de nagyobbat. Beszélik is a községben, hogy kevéssel a nyitány után az áfész-telep vezetője tétlenség­re kényszerült, s jobbnak lát­ta szabadságra menni. (De ez nem igaz! Maga a telepfőnök cáfolta.) Logikus tehát, hogy a ho­ni talajon virágzásnak indult piaci verseny huszadik napján •a-.Növembec, 7- Tsz, telesüze- netet küld Kepskemétre a Bácsfruct Gt-nek, melyben azt írja: Mivel oenoek nem telje­sítik a szerzoedeesben roegzi- tett foelteeteleket, a mai nap­tol a Jelvaasaarlaas szuene­tel. Ezt a távmondatot dr. Lász­ló István főmezőgazdász adta föl, miközben — nem tudni miért — arra gondolt, hogy az ilyesmikre gyorsan reagál a hívott fél. — Abban maradtunk a Bácsfruct vezetőivel, hogy nem teszünk kivételeket, a telep mindent átvesz, ami zöldség­ként és gyümölcsként számí­tásba jöhet. Sőt! Legyen akár két kiló mogyorója valakinek, az is kell — ezt állították a kecskemétiek. De hiába állí­tották, mert nem lett belőle semmi. Tényleg jól indult a telep, úgy látszott, íme, itt a biztonságos értékesítési le­hetőség a termelőknek. Nem kellett hozzá sok idő, hogy előbukkanjanak a gondok'. Csupán a szállító jármű nem érkezett meg Kecskemét­ről, csupán egy csomó ter­ményt nem vesznek át, csu­pán az extra minőségre utaz­nak, csupán csak más súlyt mérnek a kecskeméti köz­pontban, mint Csemőben és így tovább. Járt ugyan nálunk a gt igazgatója-, és elnézést kért, mondván, hogy nem is tud ezekről a problémákról, ők továbbra is az eredeti meg­állapodáshoz tartják magukat, 'ezért azonnal intézkedni fog .. Alighogy elment, az emberek nagyobb mennyiségű krump­lival, sárgarépával, petrezse- lyemgyökéiTel, karalábéval álltak elő, ám a Bácsfruct nem vásárolta meg. Elhiszem, hogy ezek a holmik kiszorul­tak a piacról, de ezzel az ürüggyel tönkretehetik a len­dületbe jött fölvásárlótelepet. Kénytelen voltam föladni azt a telexet. — A meggyet általában1 ki­lónként két forinttal drágáb­.n vettük át, mint az áfész — mondja Szegedi Károly, a felvásárló. Aztán mikor kez­dett mozgásba jönni, a tök, a burgonya, a sárgarépa meg a zöldség, csak néztem, mert a Bácsfruct nem engedte, hogy ezeket átvegyem. — Nekem azt mondta a te­lefonba Péter László, a gt igazgatóhelyettese, hogy boldo­gan engedték volna, ha ön előre jelzi _,q., tételeket., — Előre jeleztem a tétele­ket. Mi több, olyan is előfor­dult, hogy bejelentettem nekik 300—300 csomó zöldséget, ré­pát, a termelő idehozta (még a nevére is emlékszem, Za- kar Károly), a központ pedig üzent, hogy nem kell. — Az igaz, hogy egy na­gyobb meggyszállítmány mer net közben átalakult? — Egyik alkalommal pon­tosan 23 láda érdi bőtermő meggyet vásároltam föl, kilón­ként 22 forintért, később a visszaérkező papírokon lát­tam, hogy a kecskeméti köz­pontban ugyanazt már apró­szemű cigánymeggyként je­gyezték be, kilónként 15 fo­rintért. — És az is igaz, hogy más­ként mér a kecskeméti mér­leg s másként a csemői? — Sajnos, szinte, egyetlen alkalommal sem stimmelt az általam mért mennyiség a bácsfructossal. Kecskeméten már rendszerint kevesebbet mutatott a mérleg, mint Cse­mőben. Ez persze — már amennyire én megfigyeltem — attól is függött, hogy ki végezte a mázsálást. Ha a papírra S.-né kézjegye került, akkor biztps volt a súlyhiány. — De mi lehetett az eltérés oka? — 'Nem tudom, időnként '20 kiló is hibádzott. — Nekem azt mondta a te­lefonba Péter László igazgató- helyettes, hogy jegyzőkönyvet vettek föl, intézkedtek és rá­terhelték a hiányt a gépkocsi- vezetőre meg a kísérőre. Csak­hogy — azt hallottam — azóta gépkocsivezető sincs. — Gépkocsi nincs. Na per­sze, a szerződés rögzíti, hogy a Bácsfruct mindennap délig elviszi innen az árut a saját járművével. Ez így ' is történt egészen július 10-ig. Ekkor be­jelentették, hogy nincs to­vább autp, oldjuk meg a kér­dést. Kapkodtunk fűhöz-fá- hoz, végül is jómagam szál­lítottam — eredetileg teherfu­varozó lennék —, de ez is tarthatatlan, mért a Bácsfruct az irreálisan alacsony Volán­tarifát akarja csak elszámol­ni. Minden jel arra mutat, hogy a hazai zöldségpiacba valami­kor beépítették az önmegsem­misítő programot. „A felvaa- saarlaas szuenetel." Varga Sándor Hétfőn Teho-túra Július 25-én, hétfőn 16 órá­kor városnéző busz indul a tanácsháza elől az érdeklődő polgárok számára, akik meg­tekinthetik a teho-befizeté­sekből épülő létesítményeket. Aratás a fák között Becsület — szavunkra Amilyen az adjonisten... Egy újszülöttnek minden gyűlés új, de aki nem ma született bárány, az úgy megszokta, mint kutya a ve­rést. S hadd csűrjek-csavarjak ki még egy mondást ösz- szegvűlt tapasztalataimból: a szó elszáll, az unalom megmarad. Az elnök feláll; arcán hivatalossá merevednek a vo­nások. Fölemeli a papírköteget. belesüllyed a tekintete, úgy mondja: „Tisztelt közgyűlés!” Akkor keletkezik ilyen visszhangtalan csönd, amikor fölkattintja az ember a villanykapcsolót, s nem gyűl ki a fény. Mert nem in­dult-jneg az áramkör. Mint ahogy itt sem. A szemek találkozásával, az élőszóban születő friss gondolattal jön létre ugyanis a világosságot adó kapcsolat. A papírról felszálló mondatok sötét szövegfelhővé terebélyesednek, amely a hallgató.fölé vonul. A nyomasztó légkör ráne­hezedik az emberekre. ötven perc múlva új hangra ébrednek: „Az igen tar­talmas, a témát sokirányúan körbejáró, problémafel­vető beszámolót megköszönve várjuk a hozzászóláso­kat.” A csönd feszeng egy ideig, majd amikor meglátják az életmentő kezet a magasban, léggömbfújó szussza- nások hallatszanak.. Az első hozzászóló is belekapasz­kodik az előre megírt papírjába, és mondja — ugyan­azt, ugyanúgy, mint elhangzott előtte. Így tesz a má­sodik,( a harmadik is. S a szövegfelhő egyre sötétebb lesz, egyre lejjebb ereszkedik ... Szót kér a negyedik, Már felé se néznek. Így kezdi: „Ugye emlékeztek a múltkori vitánkra, ott a műhelyben, kedves munkatársaim? Most, itt kéne ezt előhozni! Ne ködösítsünk a nesze sémmi, fog meg jól szöveggel! Be­széljünk nyíltan, magyarul, emberek!” Mintha friss szél áramlott volna be a terembe. Mint­ha egyszerre szétnyílt volna a sötét felhő, s mögüle a nap tűnt volna elő. Az emberek odanéztek, kihúzták magukat a széken, szemükben felcsillant a fény. A gon­dolaté. Az egyszerű, nyílt szavak idézték elő ezt a „varázs­latot”. Meg azt, ami utána következett. Zavartan zsebbe gyűrték a sűrűn teleírt papírokat és — beszélni kezd­tek. Ügy, ahogy élnek. Emberközelien. Varázslat történt? Mégsem. Egy vafóságos közéleti ta­nulság, egy törvényszerűség szólalt meg: minden az el­ső mondatokon múlik. Nagy azoknak a felelőssége, akik elsőként szólnak a közösség előtt. Mert — amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Költői Adám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents