Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

I I 1988. JŰLITJS 23., SZOMBAT Szertefoszlottak az álmok Légvár áll a dombtetőn Amikor bevezették a tele­pülésfejlesztési hozzájárulást — melyet a lakosság nem mindenütt fogadott osztatlan lelkesedéssel —, mások vol­tak a körülmények, a célok, a lehetőségek. Vitathatatlan, hogy jó megoldás, ha a lakos­ság dönthet az általa befize­tendő összeg felhasználásáról, hiszen a közvetlen környezet igényeit ők ismerik a legjob­ban. S ha látják, hogy mind­az, amit terveztek, valóra vált, nemcsak fizettek, hanem kap­tak is valamit cserébe, nem sajnálják a pénzt. A társadalmi munka nem elég Ám az évek múltával, a gazdasági körülmények vál­tozásával a szép remények szertefoszlottak. A tanácsok anyagi lehetősége szűkült, a tehóból összegyűjtött összeg önmagában nem elegendő a tervek teljesítéséhez. Éppen ezért az év elején több he­lyen megszűnt a településfej­lesztési hozzájánulás, előtérbe került az önerős gázvezeték-, csatorna- és útépítés. A vá­gyakat, álmokat felváltották a reálisabb, gyorsabban meg­valósítható tervek. Pilisszentivánon egyelőre az álmok megvalósulására vár­nak, illetve próbálnak tenni valamit egy még 1985-ben megfogalmazott terv teljesí­téséért. A településfejlesztési hozzá­járulás bevezetése előtt a köz­ség lakossága, több lehető­ség közül választva, a torna- csarnok építése mellett vok­solt. Az akkori számítások szerint a beruházás 10-15 mil­lió forintba került volna. A lakosságtól befolyt összeg évente 700 ezer forint. Ez utóbbit a tanács a fejlesztésre fordítható összegből 4-4,5 mil­lió forinttal egészítette volna ki. Közben eltelt három év, olyan változások mentek vég­be, melyek a tornacsarnok építését megtorpedózták. Az új adótörvény bevezetése, az építőanyagárak emelkedése növelte a beruházás tervezett összegét, miközben a tanács anyagi eszközei csökkentek. Most, idén júliusban a tor­nacsarnok építési költsége 27 millió forint, de nem biztos, hogy néhány hónap múlva is ennyi marad. Ma a csarnok négyzetmétere mintegy 34 ezer forint. Igaz, ebben a 27 millió fo­rintban nemcsak az építő- anyagárak emelkedése miatti többletkiadás, hanem körülbe­lül 6 millió forint áfa is ben­ne foglaltatik. A nyolcszáz négyzetméteres csarnoknak mindössze a váza áll a dombon, a felső tagozato­sok iskolájának szomszédsá­gában. Az eddig befejezett munkák értéke 6-8 millió fo­rint. A községi tanács idei tervében 4,4 millió forintot tervezett a tornacsarnok mun­kálataira. A költségvetésben szereplő, fejlesztésre fordít­ható összeg 14 millió forint. Ha ezt teljes egészében az épület befejezéséhez hasz­nálnák fel, még akkor is hiá­nyozna néhány millió. A tanácstestület úgy dön­tött, hogy kapjon zöld utat a tornacsarnok építése, fejezzék be minél előbb, hiszen az idő pénz. S az itt elvesztegetett idő különösen sok pénz, több millió. Az átadást 1987-re ter­vezték, de semmi remény nincs arra, hogy legalább az idén birtokba vehetik test­mozgásra vágyó gyerekek és felnőttek. A tanács vezetőinek gond­jait némiképp enyhíti, hogy a környező vállalatok nagymér­tékben támogatják az építke­zést. A Pevdi felajánlotta, hogy ad ablakokat. A néphad­sereg egyik alakulata is bese­gít, a katonák már eddig is jelentős társadalmi munkával járultak hozzá az építkezés­hez. Nagyot markoltak a szentivániak Az eddigi és a jövőben ter­vezett társadalmi munkák né­miképp kímélhetnék a tanács pénztárcáját. Elsősorban oly módon, ha a községi tanács benevezne a népfront által meghirdetett településfejlesz­tést segítő társadalmi munka­versenybe. A kiírás szerint a győztes jutalma egymillió fo­rint, a második helyezett 800 ezer, a harmadik 700 ezer fo­rintot kap. Fölmerül persze a kérdés, miért kerül egy tornacsarnok 27 millió forintba? Egy fe­dett labdajátékokra alkalmas pálya, néhány öltöző és zu­hanyozók. Vagy, ha valóban annyiba került, szükség van-e egy háromezer-hatszáz lakosú községben ilyen nagyságren­dű beruházásra? Nem lett volna egyszerűbb — és ter­mészetesen olcsóbb — egy közönséges tornaterem? Uhrin Edit Ha kiszabadulnának a laboratóriumból Amit már tud és amit még nem Már a régebbi időkben is tudták, hogy ha bükkfafor­gácsra bort csepegtetünk, ecet keletkezik. Ma már tudjuk, hogy baktériumok alakítják át az alkoholt ecetsavvá. Emberi inzulin Ez a lényegében még ma is változatlanul alkalmazott ősi eljárás, egyike a legrégebbi folyamatoknak, amelyek ma a biotechnológia fogalomkörébe tartoznak. A biológia, a 've­gyészet és az eljárástechnika együttese, amit biotechnológiá­nak neveznek manapság, állt a világ legnagyobb ilyen tár­gyú vásárának, a nemrég be­fejeződött Achema 88 kiállí­tásnak a középpontjában Frankfurtban. A biotechnológia varázs­szava a készülékgyártóknak új piacokat, a felsőfokú tan­intézeteknek új kutatási terü­leteket, a kormányzatoknak új fejlesztési programokat je­lent. A biotechnológiában külö­nösen a géntechnika nyitott teljesen új lehetőségeket. A mikroorganizmusok örökletes anyagának megváltoztatása odavezethet, hogy ezek olyan termékeket állítanak elő, ame­lyek normálig körülmények között nem keletkeznének bennük. Ennek legismertebb példája az emberi inzulin, vagyis az a hormon, amely az emberi testben a vércukor felbontását végzi. Az inzulin a testünket alkotó fehérjék, az úgynevezett proteinek cso­portjába tartozik. Jelenleg mintegy 100 ilyen proteinen dolgoznak, ezek közül húsz a klinikai vizsgálat szakaszánál tart, hat géntechnikailag elő­állított termék pedig már for­galomban is van. Egérsejtekből nyerik Az inzulin mellett ilyen a gyermekek törpenövésének kezeléséhez felhasznált em­beri növekedési hormon, ilyen a géntechnikailag előállított enzim, a TPA, amely vérrö­göket old fel, s mindenekelőtt a szívinfarktus kezelésénél al­kalmazzák nagyon eredménye­sen, valamint a hepatitis-b elleni védőoltás anyaga. Eb­be a csoportba tartoznak még az interferonok, amelyek iránt nagy reményeket tápláltak a rák elleni harcban, ezek azon­ban nem igazolódtak a kívánt mértékben. Alkalmaznak to­vábbá szervátültetéseknél egérsejtekből nyert antiteste­Csendes nyári délelőtt Csendes ilyenkor a falu. Napközben ki-ki a munkahe­lyén tartózkodik, gyárakban, üzletekben, irodákban teljesít szolgálatot. Alig látni embert az utcákon. Néha elzúg egy autó Ráckeve irányába, majl lópaták ütemes, pergő kopo­gása töri meg a csendet. Plausin József ül a szénával ma­gasra tornyozott kocsi bakján. Mert a jószág megköveteli a magáét, bármilyen legyen is az idő. Az „egy lóerős jármű" szaporán tovahalad egy ápolt családi ház előtt, ahol a járda mellett Varga János kaszálja a füvet. Faluhelyen még nagy becsülete van ennek az öreg szerszámnak, nem úgy, mint az üdülőterületeken, ahol felváltotta már a fűnyíró berre­gése, bugása. A templomnál kell elfordulni a Duna irányába, ahol óránként indul a komp a Dunántúlra, pontosabban Százha­lombattára. Dávid Pál Érdről jár át a Csepel-szigetre, Tökö­lön van egy kis földje. Hatszáz négyszögölt művel, ápolja a szőlőt, a gyümölcsöst, s nagy hasznát veszi a kis traktor­nak, amely hű társa a munkában és a közlekedésben. F. A. M. két, amelyek az emberi im­munrendszer bizonyos részeit kikapcsolják, hogy az átülte­tett szerv kilökődését meg­akadályozzák. Az eredmények és szédítő távlatok mellett nem kevés félelmet is ébreszt a biotech­nológia. Ez főként abból fa­kad, hogy az emberi képzelő­erőt messze meghaladja, ellen­őrizhetetlenné válhat bizonyos baktériumok, élesztőgombák vagy állati sejtek tápoldattal teli lombikokban való szapo­rítása és tenyésztése. A féle­lem kevésbé a „normális” baktériumoknak szól, inkább azoknak, amelyek örökletes tulajdonságait céltudatosan megváltoztatták, de aligha mérhető fel, hogyan. Sokan tartanak attól — ta­lán nem alaptalanul —, mi történne, ha ezek a laborató­riumokból kiszabadulnának és szaporodni kezdenének előre nem látható és nem is sejthe­tő károkat okozva. Csak lombikban Más kutatók ezzel szemben semmi lehetőséget nem adnak a megváltozott baktériumok­nak a számukra ellenséges kör­nyezetben. Szerintük ezek a bioreaktorok optimális táp­anyagellátás, hőmérséklet és idegen csírák elleni védelem nélkül mind elpusztulnának, csak a lombikban életképesek. Növekvő mirelit-export A Mirelité Külkereskedelmi Közös Vállalat az év első fe­lében 16 ezer tonna árut ér­tékesített külföldön, hatezer tonnával többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A vállalat szolgáltatásai a jobb minőségű áruk termelé­séhez járultak hozzá. Az év- első felében 15 millió forint értékű gépet és alkatrészt im­portáltak. így jutott hagyma­feldolgozó berendezéshez a békéscsabai hűtőház, míg a győri és a dunakeszi üzem ribiszke-betakarító gépeket szerzett be. A Mirelité a második félév­ben exportálandó áruinak több mint 80 százalékára megkötöt­te a szerződést partnereivel, így a termékek döntő több­ségének biztos piacot terem­tett. Kié legyen a délegyházi tórendszer ? A hírek joggal aggaszthatnak Aggasztó hírek érkeznek: a délegyházi tavak, amelyek né­hány éve még az érintetlen természetet jelentették a fő­városiaknak, alaposan meg­változtak az utóbbi időkben. Hétvégeken több tízezer em­ber úszik, napozik itt, a par­tokon szeméthegyek tornyosul­nak, szükség volna közműve­sítésre, csatornázásra, a haj­dani kristálytiszta vízben mind­jobban burjánzik a hínár. Ha ez valóban így van, akkor a természet szerelmesei, az ötös tónál letelepedett naturisták teszik fel leggyakrabban a kérdést: vajon mi lesz a ta­vak jövője? Hétköznap meglehetősen csendes a naturista telep. Zaj csupán a szomszédos tó part­ján épülő vállalati üdülők fe­lől hallatszik. Bár színes sá­torerdő tarkállik jobbról is, balról is, vendéget alig látni. Mindössze két szörfös csíkoz­na a td rezzenéstelen tükrét. A parkoló autók rendszámát figyelem: NSZK-beli, osztrák, de legfőképp holland turisták tanyáznak a telepen. Opeljeik, Fordjaik között elvétve akad egy-egy magyar rendszámú Lada. Távolabb óriási lakóko­csit vonszol egy NDK-s Tra­bant. Hogy mekkora lehet itt a hétvégi forgalom, arról a kukák környéke árulkodik. Az egyik szeméttároló mel­lett teherautó parkol, ajtaján a tököli költségvetési üzem emblémája; ők vállalták szer­ződésben a telepről a szemét- szállítást. A sofőrnek és a két svájcisapkás rakodónak nyolc tonna szemetet kell bepasszírozni az öttonnás autóba. Érdekes, büfét 3—400 méte­renként, élelmiszerboltot azon­ban egyet sem látni. — Kit keres? — zavar meg a szemlélődésben egy nem túl barátságos hang. A baj­szos fiatalembernek nyilván gyanús az öltözetem — már­mint az, hogy van. Nincs mese, aki itt nem „uniformis­ban” jár, jobb, ha igazolja magát. — Még mindig előfordul, hogy kíváncsiskodók járnak ide — mondja a bemutatko­zás után megenyhült fiatal­ember. — Sőt, az is megesik, hogy az idegenek belopóznak a búzatábla felől, és elemei­nek egy-egy magnót, rádiót... A táborlakóknak egymástól nem kell tartaniuk, teljes biz­tonságban vannak. — így igaz — bólint rá Riesinger Ottó recepciós, az egyesület alkalmazottja, aki előzőleg az Intercontinentál sportlétesítményeinek vezető­je volt. — Kizártuk magunk közül a rendbontókat, még az sem tarthatja meg tagságát, aki felönt a garatra. Szelíd üdülőtelep Szolid üdülőtelep ez. Este tízkor bezár a diszkó, szigo­rú a csendrendelet. Népsze­rűbbek a sportversenyek, a naturális étkezést népszerűsí­tő bemutatók és a horgászás. A tavak hínárosodását ho­zom szóba. — A napokban megkapjuk a Budapesti Műszaki Egyetem által kifejlesztett gépet. Nem tudom, milyen lesz, állítólag nagy teljesítményű és valami­féle kombájnelven működik. Két éve várunk erre a hínár­vágóra. Kérdés azonban, a tó isza- posodására, a környék szeny- nyezettségének megállítására találnak-e megfelelő megol­dást. Szép, új épület áll előttünk: a Flóra panzió, amely a na­pokban nyitott. Balaton-szindroma — Családi vállalkozásban épült — mondja a tulajdo­nos, Hargitai Péter. — Hogy mennyibe került? Hát hogyan lehetne pénzben kifejezni azt a sok munkát, éjjel-nappal dolgoztunk, idegeskedést? Fagylaltozó, vendéglő is van az épületben, nyolc szobáját már jó előre hosszú időre le­foglalták a külföldiek. Efféle minőségi szálláshelyre óriási igény volna a parton, de mint megtudom, a Magyar Naturis­ták Egyesületének tagjai nem lelkesednek az ilyen, a kül­földiek pénztárcájához igazo­dó szállodákért. Félnek, ki­túrják őket olyannyira kedves tavukról. A kérdés az, valóban sor kerül-e erre. Kialakul-e Dél­egyházán is a Balaton-szind- róma? Hétvégeken oly sok a láto­gató a tó partján, hogy fé­lő, ha nem oldódik meg a kör­nyék tisztán tartása, az vég­zetes lesz a környezetre néz­ve. Ehhez azonban beruház­ni, csatornázni kellene, ami szükségszerűen az árak emelé­séhez vezet. A rendbe tett, jól közművesített terület még több pénzes külföldit csábíta­na, ami ismét a drágább szolgáltatások bevezetésének kedvez. Vagyis, egy bűvös kör­ről van szó. A hazai közön­ség — legalábbis egy része — elpártol a teleptől, s vala­mely szomszédos, még föl nem fedezett bányató part­ján veri föl illegális kemping­sátrát. Valóban, hol, mi a ki­út? Kucsera Benő, a közös ta­nács elnöke — miután útba igazít néhány vízumhosszab­bítást kérő holland kerékpá­rost — így beszél a tavak jö­vőjéről : — A térség idegenforgalma gyors ütemben fejlődik. Éven­te majdhogynem megduplázó­dik az idelátogató külföldiek száma. Délegyháza és Duna- varsány lakói azonban ebből nem sok hasznot látnak. A ta­nács érdekeltsége a naturista idegenforgalomban jelenleg minimális: két forintért adjuk bérbe a természetimádóknak a tópart négyzetméterét, ők öt-tíz forintért adják tovább. Bevételünk csak e minimális bérleti díjból és a strandbe­lépő hat százalékából áll: ösz- szesen nem tesz ki évi 70— 140 ezer forintot. Ugyanak­kor csak a leendő bekötőút 300 ezer, a telep villanyveze­tékének cseréje egymillió fo­rintunkba került. Azonkívül a tavak tisztításra szorulnak: ha nem távolítjuk el a hínárt, az iszapot, tíz évet sem adok a víznek. Muszáj, hogy növeljük a tanács érdekeltségét e te­rületeken. emelnünk kell a bérleti díjakat, sőt, betársul­nánk egy nyugatnémet vagy svájci konzorciumba, hogy le­hetőséget teremtsünk a minő­ségi turizmusra. Molnár Csaba, a Naturisták Egyesületének elnöke így vé­lekedik: Vadnudisok a túlparton — Nálunk is érdeklődnek tőkés cégek, amelyek hajlan­dók volnának kereskedelmi szálláshellyé fejleszteni tele­pünket, ekkor azonban jóval drágábban tudnánk üzemelni. Ezt a tagság nem akarja. Mi egyesület vagyunk, célunk nem a nyereség, hanem az, hogy az egyesületi tagok olcsón hó­dolhassanak szenvedélyüknek. Azt esetleg el tudnánk kép­zelni, hogy a szomszédos, a hatos tó területén fejleszte­nénk nyereségérdekeit, minő­ségi turizmusra építő naturis­ta telepet. Ennek hasznából részesülne tagságunk, s ebből fedezhetnénk kiadásainkat. Ésszerűnek tűnik mindkét javaslat, azonban kicsit fur­csa elképzelni a délegyházi ta­vak jövőjét: egyik tónál a jól ellátott naturisták tanyázná­nak, a másiknál a, közepesen ellátott textilnélküliek tábo­roznának, míg a kerítésen kí­vül több ezer — már most is szép számmal vannak — vadnudis élvezné a termé­szetet, az elemi higiéniát is nélkülözve, tovább szennyez­ve, rombolva a környezetet. Tóth B. Endre Büfé, panzió, csúszda a vízparton. Hétköznap teljes a csend,, a nyugalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents