Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
■ Szombati jegyzet» Megpályázásán helyek Óvónők, tanítók, tanárok LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1988. JÚLIUS 16., SZOMBAT Egy hónap eseményei Kartalon Zavartalanná vált közlekedés Milyen rövid egy hónap! — szoktunk felsóha.jtani, ha valami fontosabb vagy nehezebb dolognak az elintézését bízzák ránk. Mit lehet elvégezni harminc nap alatt? kérdezik gúnyosan mosolyogva a mindenben kétkedők. Egészen véletlenül került a kezembe a kartali tanács elnökének a jelentése, amely július 5-én kelt és azoknak a határidőhöz kötött határozatoknak a végrehajtásáról ad tájékoztatást, amelyeket a testület két ülése közötti időben, vagyis egy hónap alatt kellett elvégezni. J5 Nyáron a pedagógusok pi- ^ hennek, táborokat vezet- ^ nek. De mindig akadnak, ^ akik ilyenkor néznek új ^ helyet maguknak, s persze ^ olyanok, akik most igye- ^ kéznek megtalálni hosz- ^ szabb időre első állásukat. ^ Az intézményvezetők szin- ^ tén keresnek. Az üres he- ^ lyekre olyan kollégákat, ^ akik hasznos tagjaivá vál- 4 hatnak a tantestületnek. ? Nem ritka az olyan igazga- ^ tó, aki több felsőoktatási ^ helyet is fölkeres, hogy á leendő kollégáira leljen. Az üres állások száma a város és a községek iskoláiban állandóan változó szám. A tavasszal például összesen hetvenöt helyet hirdettek meg. Ezek közül azóta sokat oecö.- töttek, de még mindig akad betöltetlen. Mint Bander Katalintól, a tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjétől megtudtuk, az óvónői és a tanítói helyekre a kínálat és a kereslet lassan egyensúlyba Kerül, sőt nincs kizárva, hogy rövidesen túlkínálat fog mutatkozni. Az említett hetvenöt meghirdetett állásból például mindössze három volt óvónői, tizenhét tanítói. A többi tanári. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ez a tény a gödöllői óvónőképzés jövőjének átgondolását is igényli. A pedagógiai állások lehetnek szerződésesek és kineve- zésesek. Szerződésesnek általában a helyettesítőket veszik föl. A szakma sokat emlegetett elnőiesedése miatt helyettesítésre gyakran van szükség, hiszen a fiatal pedagógusok gyesre, gyedre mennek, a kicsik betegsége miatt is gyakrabban kénytelenek otthon maradni. A következő tanévre a megyétől érkező tizenhét ösztöndíjas tanító többsége ugyancsak szerződéses lesz. Pécelen, Kerepestar- csán, Bagón, Isaszegen, Verse- gen, Galgamácsán, Ikladon, Hévízgyörkön, Túrán és GöIfjúsági csapatunk a vesztett pontok alapján holtversenyben áll az élen Pilisvö- rösvárral. A mieink a nagy riválistól — hazai pályán , a vörösváriak Nagymaroson szenvedtek vereséget. A fiataloknál is generációváltás zajlik, a felnőttbe átirányítottak helyébe négy volt serdülő: Dolányi. Matuz, Ibri és Papp T. került, akik sajnos nem mindnyájan tudják feledtetni még az elkerülteket. A régiek közül Szekeres nem fejlődött kellőképpen, szakmája (szobafestő) hátráltatja a sportolásban. Győré tanulmányai miatt tartott kényszerszünetet, de ő így is közel áll ahhoz, hogy a fiatalok között vezér- egyéniség legyen, ugyanúgy, mint a fiatalabb Kovács gyerek, Ákos. A többi haladó közül Kiss lelkes, harcos, de úgy tűnik, nehezen érő típus, ám még így is fejlődőképesebb, mint Tóth L. Tóth L-nál az a baj, hogy elég későn kezdte űzni a kézilabdázást és bátortalan, ami főleg ebben a sportágban nem erény! Fizikailag rengeteget gyarapodott Jenei és játékban is előrelépett. A kitérővel visszajött Papp F. (focival is próbálkozott) igen rutintalan, de a mostani szorgalmával faraghat le hátrányából. A szintén rendszertelenül előbukkanó Hatházy nehezen fogja tudni tartani a lépést a társakkal. A legtöbbet Játszók voltak: Morvái — Kiss, Tóth L., Tóth V., Jenei, Szekeres, továbbá Győré, Kovács Á., Dolányi, Hatházy. A tizenegy mérkőzésből tehát tízszer győztek a fiatalok, 257-138 a gólkülönbségük. Dicséretes lehetne a produkció, ha már volna igazi tartása a gárdának. Inkább viszont az a jellemző, hogy egv- egy kulcsjátékosnak minősíthető gyerek hiánya esetén nem tudja átvenni azt a szerepet olyan játékos, akinek már szintén azzá kellett volna válnia. döllőn helyezkednek el. Olyan fiatalok ők, akik Zsámbékon, Jászberényben és Budapesten végezték tanulmányaikat. Általános iskolai szaktanárok tekintetében nem állnak ilyen jól. Tizenhat üres állást tartanak nyilván, tizennégy ki- nevezéses. Matematikusok, fizikusok, testnevelők, kémikusok s orosz nyelvet oktatók hiányoznak többnyire. Néhány hely a város és a körzet középiskoláiban is betöltésre vár. A helyettes osztályvezető elmondta, hogy úgyszólván naponta jelentkeznek náluk érdeklődök, hiszen ilyenkor nem csak pályázatra lehet jelentkezni. Elmondta azt is, hogy néhány helyen egészen kiváló feltételek várják a jelentkezőket. Kartalon két pedagóguslakás üres, az aszódi 2-es iskola is tud adni. Erdőkertesen sem volna gond a lakás. Dányban 12 ezer forint letelepedési segélyt adnak, házépítéshez kedvezményes áron telket, valamint illetményföldet. Arról is érdeklődtünk, mik az újabb tapasztalatok az intézményvezetői állásokra kiírt, és beadott pályázatokkal. Általánosan az, hogy többnyire az előző vezető adja be pályázatát. A tantestületekből nemigen akad jelentkező, a kívülről jövőt pedig a tantestületek szavazzák le. A pedagógusok úgy vélik, hogy a pályázat, a szavazás formális. Amíg a vezető nem éri el a nyugdíjkorhatárt, addig úgyszólván automatikusan az ő pályázatát fogadják el. Hogy különösen a beosztottakban van becsvágy, azt jól tükrözi a következő: mihelyt a vezető végleg elmegy, nyomban akad pályázó a tantestületből, nem is egy. Visszatérve még néhány szó erejéig a tanári helyekre, Bander Katalin úgy véli, szeptemberig a még üres állások többségét elfoglalják az új jelentkezők, illetőleg azok, akiket az intézményvezetők szereznek kőrútjaikon. Es érzékenyek a fiúk: az instrukciókat néhányan pisz- kálásnak fogják fel, pedig az edzők nem azért tesznek valamit szóvá, mert pikkelnek valakire, hanem azért, mert még sok a tanulni való. Jobbat akarnak és a társaságnak is! Ráadásul baj van olyankor az önkontrollal is: néhányan többet vélnek magukról, mint amit igazából tudnak. Az építő bírálatokat a szép eredmények ellenére is el kell fogadni. NEM KÖNNYEN találtam meg Kartalon a Galga Áíész 805. számú élelmiszerboltját. Nincs a főúton, nem mutatják nyilak, hol kaphatják meg a vevők a mindennap szükséges árucikkeket, de a falurész lakói is jó ismerői a kis boltnak, amelyben Szászi Lász- lóné üzletvezető és munkatársai: Varga Jánosné, Lörincz Istvánná, valamint Soós Ti- borne dolgoznak. Szombaton reggel jártam az üzletben, érthető volt hát a nagy forgalom, érthetetlennek találtam viszont, hogy reggel 9 órakor már nem kaptak tejet a vásárlók. Szászi Lászlóné szamonkérő szavait hallottam a raktárban, amint a Váci Tejipari Vállalat áruszállítójával beszélt: — Értse meg, hogy az embereknek szükségük van a tejre és nem ebédre fogyasztják sem a kávét, sem a kakaót, hanem reggelire. Önök vagy keveset hoznak, mint ma reggel is, vagy csak délelőtt 11 óra körül érkeznek, amikor mi eppen zárunk. — A legszörnyűbb az, hogy önkényesen csökkentik a rendelésünket, úgy viselkednek, mintha szívességet tennének, amiért kiszolgálnak bennünket Mondja meg, hol van a mara rendelt 150 liter féltartós tej? Az áruszállító fiatalember úgy viselkedik, mintha nem is hozzá beszélne az üzletvezető. Unottan néz a levegőbe, kéri Két új telefon Szerettem volna Sőregi János tanácselnökkel személyesen is szót ejteni az előterjesztésről. Meg akartam kérdezni, hogyan volt lehetséges egy rövid hónap alatt a mindennapi aprómunkák mellett ennyi feladatot megoldani, amikor közismert, hogy ebben az évben igazán takarékos gazdálkodásra kényszerítette a tanácsokat a szűkre szabott, sok esetben még meg is kurtított költségvetés. Sajnos, a találkozás elmaradt, ezért most csak a jelentésre támaszkodhattam, s azt idézve, annak alapján adok hírt arról, mennyi minden történt az utóbbi harminc napban Kartalon. Hosszú huzavona után a felsőbb szervek jóváhagyásával július 1-től gyermekorvosi és mellé asszisztensi státust kapott a falu a szükséges bérkerettel égyütt. (Biztosan el tudta volna mondani az elnök, mit takar a jelentésben szereplő huzavona kifejezés). Űjabb két segélykérő telefonállomást szereltek fel, egyet a Felszabadulás utcában, a fodrászüzlet előtt, egyet pedig a Rákóczi és a Bartók Béla út kereszteződésében. A két új, és a postahivatal előtt már működő alállomással együtt már három segélykérő telefonja van a falunak, amelyek éjjel-nappal működnek. A Béke úti és a Rákóczi úti autóbusz-megálló megközelítése igen nehézkes volt, ezért a nagyközségi tanács Sármány László és családjáa szállítólevél aláírását, mert neki egyetlen dolga van: amit a kocsira felraktak, azt lerakni. Szásziné kifakadását gúnyos és? és? és? szavakkal nyugtázza, majd közli: nem én vagyok a főnök! Az üzletvezetőnő a kisebb számonkérő szóváltás után felém fordul: — Azt mondják a régi kereskedők, hogy ők valamikoV beálltak a pult mögé, a vigécek egymást váltották az üzletben, kínálták a portékájukat, s ha egyszer valamit a kereskedő megrendelt, azt mindig időben, jó minőségben és a kért meny- nyiségben leszállították. — Most naponta harcolni kell az áruért, vitatkozni az áruszállítókkal, a nagykereskedelmi vállalatokkal, s hiába születik megegyezés, valahol fölül — mert fölöttük van a Füszért, a Húsipari Vállalat, a Vegyesipari Vállalat stb., stb. — úgy módosítják a rendelésünket, ahogyan akarják. A kiskereskedelem kiszolgáltatott helyzetben van, pedig a mi munkánk van az első vonalban, s reggelenként a mi pultunknál dől el, milyen lesz a napja Nagynénak vagy Kiss Jánosnak. Hallgattam az asszony dühös nak a telkéből megvásárolt egy 2,8 méter szélességű sávot, s ezzel zavartalanná tették a közlekedést. (Tíz év óta ostromolták a tanácsot ennek a sokakat érintő gondnak a megoldásáért. Végre sikerült, s ha nem is érinti az intézkedés az egész község lakosságát, sok, naponta munkába utazó kartalinak javítja a közérzetét.) Társadalmi munka A Vöröshadsereg útja még hiányzó szakaszához, a Béke út felső végéhez, valamint a Dózsa és Széchenyi utcák járdaépítéséhez — a lakosság kérésére — a tanács leszállította a szükséges lapokat, így nincs akadálya annak, hogy az utcák lakói társadalmi munkában elvégezzék a járdaépítést. (Az elmúlt harminc esztendőben mennyi minden épült ebben a faluban önkéntes társadalmi munkával: iskolák, óvodák, orvosi rendelők stb. De társadalmi munkával szüntették meg az utcák vendégmarasztaló sarát is. amiben valamikor csak gumicsizmában közlekedhettek a kartaliak, vagy úgy, hogy egy-egy szárkévét terítettek el, s azon próbáltak eljutni a szomszédhoz vagy a szatócshoz egy kanna petróleumért.) A Béke és a Dankó utca lakói sem panaszkodhatnak, hiszen leszállították részükre is az úgynevezett kulékavi- csot, amit most már csak szét kell teríteniük, s a nyári viharok idején is járható lesz mindkét utca. Ennyiről szól a tájékoztató, szavait és éreztem a mögöttük felgyülemlett keserűséget, amely nem egyéni sérelmekből fakadt, hiszen Szászi Lászlóné két egymást követő esztendőben Kiváló Dolgozó címet kapott, s az idén Me- szöv-kitüntetésben részesült. Munkatársai tisztességes helytállását bizonyítja, hogy már háromszor elnyerték a Kiváló Bolt címet. — Elvégeztem én mindenféle szükséges iskolát. Tizennyolc esztendeje dolgozom a kereskedelemben, hat éve ebben az üzletben, de a kereskedelmet igazából az édesanyámtól tanultam, mellette szerettem meg. Az udvarunkban volt egy 12 négyzetméteres melléképület, s mivel az iskola szomszédjai voltunk, Sőregi János tanácselnök rábeszélte az édesanyámat, hogy ebben a kis épületecskében nyisson üzletet, és a tanulókat meg a környék lakóit lássa el friss kenyérrel, tejtermékkel. — Ha édesanyám elfoglalt volt, mert ebből a forgalomból nem lehetett megélni, családot nevelni, hát én szolgáltam ki a vevőket és észre sem vettem, egyszer csak magam is alkalmazottja lettem s a végrehajtó bizottság tagjai minden bizonnyal elégedetten olvassák vagy hallgatják a község gazdagodásáról hírt adó szavakat. És tulajdonképpen itt be is fejeződhetne az írás, de van egy olyan híradás is, amiről az elkövetkezendő időszakban biztosan sokszor esik még szó. Fejlődő község Sőregi János ugyanis arról tájékoztatja a végrehajtó bizottságot, hogy a kapott megbízás alapján megkereste az aszódi Petőfi Múzeum igazgatóját és megbeszélést folytatott dr. Asztalos Istvánnal a Kartal község néprajzát és történetét feldolgozó kiadvány megjelentetéséről. Ha szót kérhetnék az ülésen, feltétlenül javasolnám, hogy kapjon ebben a kötetben helyet az a szülőföld szere- tetéből fakadó és táplálkozó sok-sok munka, amelyet a kartaliak végeztek falujukért, s amelynek segítségével ma körzetünk egyik legdinamikusabban fejlődő községévé letA nap programja Július 16-án és 17-én: Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környezetünk, kiállítás, Erzsébet királyné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművészete, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Július 16-án és 17-én: Szaffi. Színes magyar rajzfilm. 4 órakor. Aladdin. Színes, magyarul beszélő olasz film. 6 és 8 órakor. az Aszód és Vidéke Áfész- nek, majd a szövetkezetek egyesülése után a Galga Áíész- nek. A 805-ös számú kartali üzlet reggel 7 órától 12 óráig, majd délután 3 órától 5 óráig tart nyitva, s dolgozói ez alatt az idő alatt egy pillanatig sem pihenhetnek. — A vevőkért vagyunk — mondja Szásziné — s kötelességünk, hogy minden igényüket kielégítsük. Ismerjük a vásárlóinkat, szokásaikat, családi és anyagi körülményeiket. Az áru mellé jó szót, kedvességet is adunk. Természetesen a legfontosabb, hogy legyen választék, hogy megtelhessen a bevásárlókosár. Ezért hasznos, hogy Deme Mihályné kereskedelmi előadó elvitt a Gyöngyösi Fü- szérthez, elvitt a Skála raktárába, hogy személyesen ismerkedjem meg az új áruféleségekkel. A BEOSZTOTTAK együtt állítják, hogy Szászi Lászlóné nemcsak az üzletben, hanem otthon is a kereskedelemnek él. Otthon könyvel, adminisztrál. Soha nem ül a raktárban lévő íróasztala mellé, mert azt vallja: az igazi kereskedő nem az asztal mögött, hanem a vevők között érzi jól magát. Azt hiszem, ez lehet az oka, hogy néhány év alatt 550 ezer forintról 1,3 millió forintra emelkedett a havi forgalmuk. Fercsik Mihály Csillagpontok Munkában, gyermeknevelésben, no meg az élet élvezetében megőszült asz- szonyok és férfiak még emlékeznek rá. Közeledvén az este, fölcihelödtek és föl- ajzva elindultak. Egy-egy ház tisztaszobájába igyekeztek, ahová mások is tartottak. Átlépvén a küszöböt, bögrébe, tányérba bedobtak egy vagy két forintot, s elhelyezkedtek a sorjában álló székeken. Mintha moziban lettek volna. Ott is voltak. A sarokban állott a csoda, a házimozi. A Kékes. Megtelt a szoba, elérkezett a pillanat, a házigazda ünnepélyes mozdulattal benyomta a gombot, az egybegyűltek áhítattal lesték a képernyőt. Csodás századunkban a fejlődés útján hétmérföldes csizmában dübörög végig a tudomány és a technika mind bonyolultabb alkotásait létrehozó ember. Elmúlt néhány ősz, tavasz, tél, s teljesedett a vágy. Ki-ki saját kuckójában lesheti a ma már többnyire nem fekete-fehér, hanem színes képet. Mily jólesik így az alvás. A képernyőn magvasabbnál magvasabb műsorok, a karosszékben pedig édesdeden alusznak a népek. Akkor riadnak föl, midőn Eszter, Marika, Zsuzsa, Dorottya bájos mosoly- lyal jó éjszakát kíván. Ebből tudják, itt az ideje nyugovóra térni. Nyugosznak már többnyire azok i's, kik a zordabb időkben közösségi — kollektivista, ahogy ők mondották volt — társadalomról szövögették ábrándjaikat. Ama boldogabb jövőben, vélték, embernek ember nem lészen farkasa, senki sem töri a fejét azon, hogyan rövidítse meg társát, hogyan járjon túl az eszén. Megszűnik az izoláltság, a magányosság, mindahányan a közösségekben találjuk meg az értelmes életet. Föloldódunk a kollektívában, s ilyeténképpen bontakoztathatjuk ki a legteljesebben, ami bennünk észak fok, titok, egyéniségünk senkiével ösz- sze nem téveszthető sajátosságait. Jövőt szövögető eleink nyugosznak az anyaföldben, mi pediglen itt fönn haladunk tovább az úton. Hogy hová dübörgünk, azon ma már nem törjük fájós fejünket, megtanultuk, a jövendő sosem olyan, mint amilyennek, hisszük. Hanem milyen a jelen? Ami eleinknek boldog jövőként lebegett párás szemeik előtt. Közösségi, kollekti- vista-é? Egymásra talál-e a sok magányos észak fok, titok? Közösségekben föloldódva leli-e meg önmaga kiteljesedését? Nem veri többé jajongva horpadt mellét, ó társak, nyújtsatok kezet, engedjetek magatok közé, hogy csillapodjék a szomjnál kínzóbb magányosság érzése. Vastag szemüvegű tudósoknak való kérdések, akik ország-, sőt világméretekben képesek átfogni az emberiség jajait. Mi, közönséges halandók csak egy-egy arasznyit a létből vagyunk képesek valamennyire átlátni. Mit látunk? Azt például, hogy szobák sarkában álló appará- tok egyre távolabbról, egyre több hírt hoznak hozzánk. Gödöllőn is megkezdődtek a mozgolódások a kábeltelevíziózásra. S jö- vende egy szakértő, fölvi- lágositá a mozgolódókat, válasszák a drágább megoldást, ne legyen közösségi antenna a közös nagy házban, hanem a csillanvontos, amely minden ablakon külön hozza bé a jeleket, mert számos tapasztalat bizonyítja, a közös antenna perpatvarhoz vezet. S bólogattak az egybegyűltek, mert. már az előkészületek során tölt jgyeitek a széthúzás csíráira. Ti vedig ott lenn nyugvók, nézitek-e föntről a kollektivista, jövőben egymást taposók siserehadát? Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Kézilabda A GSC évközi mérlege M. G. Napi harc az áruért A pult mögött az igazi