Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

1988. JFÜLITJS 18., SZOMBAT '&£íwian Reklám helyett Amilyen élelmesek manap­ság a biztosítási ügynökök, még a gépkocsik megvásárlá­sa előtt, az OTP-befizetésnéJ beszervezik a tagok sorába az autóra várókat. Így történt ez egy szigetszentmi'klósi lakos­sal is, aki régóta áhított Tra­bantja átvétele előtt egy nap­pal megkötötte a szerződést. A szövetséget csak egy befizeté­si csekk bizonyíthatta, hiszen autó — így alváz- és motor­szám — hiányában nem ké­szülhetett el a kötvény. Azt — miután az ügyfél az ominó­zus számokat szabvány leve­lezőlapon tudatta a Hungária Biztosítóval — postán kapja meg. Igen ám, de még a köt­vény megérkezte előtt egy harmatos hajnalon — csak úgy magától — szétrobbant a kéthetes autó szélvédője. Mi­vel garancia ide, jótállás amoda, ezt nem téríti meg a garanciális javításokat végző szerviz, maradt a biztosító. Micsoda szerencse, hogy még annak idején megkötötte a szerződést! Irány a csepeli AutószÖv, ahol van a biztosí­tónak irodája és helyben in­tézik a kárfelvételt és javítást. A hivatalos ügyekben már né­mileg jártas magyar állampol­gár azért közölte, hogy neki még csak egy csekkje van, mert nagyon új az autó és nem érkezett meg a kötvény. Ez nem baj, közölte a rugal­mas ügyintéző, s miután há­romoldalnyi kérdésre vála­szolt a kárvallott, hozzáláttak a szélvédő kicseréléséhez. S ekkor következett a meglepe­tés. A munka befejeztével felkérték az ügyfelet, hogy mégis fizesse ki a közel két­ezer forintot, mert kú önben kiveszik az üveget. A ok: nincs kötvény, s így nincs bi­zonyíték rá, hogy a biztosí­tás megkötésekor hibátlan volt az üveg! De hát még az átvétel előtt megkötötték a szerződést, s a Merkur nem ripityára tört szélvédővel adta át a kocsit! Végül sikerült megegyezni, de az eset mély nyomot hagyott az ügyfélben. Megállapította, hogy töredékét sem kellene a cégnek reklámra fordítani, ha a hozzájuk fordulóval más­ként bánnának. Mert így az egész csak kidobott pénz. Önállósodási törekvések Elfedte kilétét az agitátor Különös események zajlottak le a minap a Közalkalma­zottak Szakszervezete budapesti székházában, ahol a mozga­lom megújítása volt a téma. Pest megye közművelődési és közgyűjteményi dolgozóinak képviseletében a küldöttek ar­ról az elképzelésről cseréltek véleményt, hogy szükséges-e a sajátos érdekek védelmében egy üj szakszervezetet létrehozni. A vitára bocsátott tervezet szerint kezdetben mint tagszerve­zet működne, a későbbiekben pedig mint önálló szakszerve­zet, egyik alapítója lehetne egy közalkalmazotti szakszerve­zett szövetségnek. Érvek ütköztek, hozzászólások követték egymást, amikor egyszer csak felállt valaki... — Mi történt valójában? — kértük az események feleleve­nítésére Horsik Józsefet, a Közalkalmazottak Szakszerve­zete Pest megyei titkárát. — Az illető azt mondta, hogy a központi vezetőség közművelődési bizottsága kép­viseletében vesz részt a ta­nácskozáson, illő tisztelettel be is mutattam a többieknek. Amikor azonban szót kért, rögtön kiderült, hogy megté­vesztett bennünket, nincsen semmi köze a központi veze­tőséghez, a közművelődési bi­zottsághoz. Ez a személy ugyanis egy új szakszervezet vezetője volt. Egy olyané, amely megerősödése után ki­válna a Közalkalmazottak Szakszervezetéből, s a ké­sőbb megalakulandó közal­kalmazotti szakszervezeti szö­vetségnek sem lenne tagja. Javaslatát azzal akarta alá­támasztani, hogy szakszerve­zetünknek nincs lehetősége, eszköze anra, hogy megvédje a tagsága érdekeit. Kétségbe vonta eddigi munkánkat, eredményeinket. Tájékozatlan lehet — ön hogyan reagált er­re? — Első gondolatom az volt, hogy határozottan visszautas!­Automata festi a konténert Immáron egy esztendeje új festősoron automata gépekkel fé­nyezik a konténereket a Ganz Danubius váci gyárában. A tartá­lyok feltöltésén kívül csupán az ellenőrzés a technológus fel­adata. A ToMtótfalni Községi Tanács V. B. pályázatot hirdet vb-titkári munkakör betöltésére Feltételek:- jogi egyetemi végzettség (tanácsi szakvizsga)- államigazgatási főiskola. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó — önéletrajzát- eddigi munkaköreinek, tevékenységének felsorolását- jelenlegi munkahelyének megnevezését, beosztásának ismertetését — diplomamásolatát. Szolgálati lakás van. Bérezés: a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelkezés szerint. A pályázatukat a hirdetés megjelenését követő 30 napon belül, de legkésőbb szeptember 1-jéig nyújtsák be a Tahitótfalui Községi Tanács elnökének, cím: Tahitótfalu, Kossuth Lajos utca 4. 2021. A pályázatok elbírálásáról a pályázók értesítést kapnak. tóm ezeket a nézeteket. Erre azonban nem volt szükség, mert az utána felszólalók megtették ezt helyettem. El­mondták, hogy az agitátor nagyon tájékozatlan lehet, ha azt, hiszi, hogy a szakszerve­zet semmit sem tesz a tag­ságért. Ha így hiszi, akkor nincs tisztában a bizalmik, fő­bizalmik feladatkörével, a jo­gokkal és a lehetőségekkel s egyáltalán a mozgalom tevé­kenységével Az illető elszige­telődött, s nekem nem is kel­lett már vele vitatkoznom, csak összefoglaltam az el­hangzottakat. Ez az epizód nem tudta megzavarni a ta­nácskozásit, amely reális, kri­tikus hangnemben, építő szel­lemben folytatódott. Súlyos helyzetben — A hívatlan vendég prog­ramja tulajdonképpen több ponton találkozik azzal, amit önök is akarnak. Akkor miért zárkóznak el? — A következtetései téve­sek, a végkövetkeztetései pe­dig elfogadhatatlanok. Indul­junk ki a konkrét helyzetből. A mozgalom megújításáról közzétett vitaanyag elismeri, hogy a szélesen értelmezett kulturális területen belül is súlyos a közgyűjtemények és a közművelődési intézmények helyzete. Költségvetési támo­gatásunk reálértékben, de újabban névlegesen is csök­ken, a fenntartási, működteté­si és beszerzési költségek ugyanakkor emelkednek. Ilyen körülmények között sürgősen megoldandó szakmai, szerve­zeti és irányításbeli gondok is felszínre kerültek. Nem mellékes az sem, hogy a dol­gozók erkölcsi és anyagi el­ismerése messze elmarad te­vékenységük társadalmi hasz­nosságától. Talán a hívatlan vendégünk nem tudta, de at­tól még igaz, hogy szakszer­vezetünk az elmúlt években többször sürgette e réteg élet- és munkakörülményeinek ja­vítását. Mindebből sajnos ke­vés valósult meg, ám ez nem­csak a mi felelősségünk. Ahogy a mostani vitában is megfogalmazódott: a művelő­dési tárca és maga a kor­mányzat sem tett meg min­dent a helyzet megváltozta­tásáért ... Ami rajtunk mú­lik, azon igyekszünk segíte­ni. Alapszervezeti vitára bo­csátottuk a tartalmi munka megújításáról a szervezeti ke­retek átalakításáról szóló ter­vezetet. A mostani tanácsko­záson is értékes vélemények jöttek elő. így például az, hogy az átformálódó szak- szervezet ne a munkáltatók, hanem a dolgozók érdekeit védje, s hogy erősebb nyomást kell gyakorolni a szakszerve­zeti vezetőkre. Nem szabad lemondani az anyagi követe­lésekről, mert az a felké­szültség, a tudás további le­értékelődéséhez vezet. A de­mokratikus vita tapasztala­tainak összegzésére az ősszel kerül sor. — Vegyük sorba: mit akar­nak a könyvtárosok, a nép­művelők. a levéltárosok, a muzeológusok? — Igen vegyes a kép. A községi, nagyközségi, a váro­si könyvtárak, művelődési há­zak dolgozói többnyire elfo­gadhatónak tartják a jelenle­gi szakszervezeti rendszert, de hatékony érdekvédelmet kér­nek. A megyei szintű intéz­mények könyvtárosai, népmű­velői is közalkalmazottak akarnak maradni, de ezen be­lül önálló szakmai tagszerve­zetre van igényük. A levéltá­rosok nem akarnak ilyen vál­tozást, úgy érzik, hogy elő­nyösebb számukra, ha to­vábbra is a megyei tanács alapszervezetéhez tartoznak, de egy szakmai rétegbizottsá­got ők is el tudnának kép­zelni. A közgyűjteményi dol­gozók úgy látják, hogy szak­területük speciális érdekvé­delmet kíván, ezért nem akar­nak közösködni a népműve­lőkkel és a könyvtárosokkal. A Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság alapszervezeti taggyűlésén ennek szellemé­ben egy országos múzeumi szakszervezet megalakítására tettek javaslatot, amely köz­vetlenül a SZOT irányítása alá tartozna, vagy esetleg a közalkalmazottakon belül nem­régiben megalakult Tudomá­nyos Dolgozók Szakszerveze­tének szekciójaként működne. A szentendrei Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum dolgozói nem akarnak a közalkalmazottak­hoz tartozni, de hogy mit akarnak ehelyett, azt még nem tudják. Tartós folyamat * — A Közalkalmazottak Szakszervezete 19 szakmát tömörít. Akadnak-e másutt is önállósodási törekvések? — Igen, vannak: az ügyé­szek is önálló szakmai ér­dekképviseletre vágynak. — Mi lesz, ha ez a folya­mat tartósnak ígérkezik, s valamennyi szakma saját szakszervezetet akar? — Nem tartanám célszerű­nek, hogy 19 felé aprózódjon el az érdekvédelem, mert az az egységes fellépés lehetősé­gének elvesztésével járna. Kövess László DERŰRE-BORURA 0 Veszprémben István király-emlékkiállítás nyílt meg. 0 Pécs adott otthont a négynapos orszá­gos vegyészkonferenciának. 0 Egy hónapig tartó szá­mítógépes diáktábor kezdte meg munkáját Szarvason.. 0 Debrecenben nemzetközi konferencia zajlott le a szántóföldi kísérletek gépesítéséről. 0 Szeged vendé­gei a 25. pedagógiai nyári egyetem résztvevői. 0 A hét híre az is, hogy ma kétszázötven esztendeje szü­letett Taucher Ferenc, jezsuita szerzetes, csillagász. Nincsen abban semmi kü­lönös, ha egy szerzetes csil­lagászként szerez magának hírnevet. Századokon át való­jában az egyház volt a birto­kosa a tudásnak, lehetséges szállásadója a kutatni akaró tudósoknak. A Kolozsváron 1738. július 16-án született Taucher Ferenc tanulmányai végeztével a nagyszombati egyetem csillagvizsgáló intéze­tében kezdett el dolgozni. Ta­lán a legszabályosabban ala­kul pályája, ha ... Ha nem szűnik meg a jezsuita rend — 1773-ban törölték el —, s ha ennek következtében nem kell munkát keresnie. A har­mincöt esztendős ifjú kutató, aki akkor már nevet szerzett magának tudós társai körében, felkerült Budára. Az ottani csillagvizsgálónak lett a veze­tője és egyben a csillagászat­nak is a tanára. Talán még ez sem lett volna elegendő az utókor emlékezetének elnye­réséhez. Furcsa nemzeti ha­gyományaink szerint egy ver- secske olykor tízszer többet számít a halhatatlanság vala­melyik grádicsának elnyerésé­ben, mint az egy életet átfonó tudományos tevékenység. Tau­cher Ferenc azonban tett még valamit, ami új, szokatlan volt, s ami miatt máig él az emlékezete, ö kezdte el je­gyezni (és természetesen mér­ni) átgondolt rendszerességgel a meteorológiai jellemzőket. Neki köszönhetően Budapest azon ritka városok közé tar­tozik — és ezt már 1880-ban megírta A budapesti egyetem története című munkájában Fauler Tivadar —, ahonnét már a tizennyolcadik század utolsó negyedének éghajlati adatait is ismerjük. Érdekes, de nincsen semmi véletlen benne: az embert szinte léte­zése első percétől fogva foglalkoztatta az időjárás. Még kőbaltát rázott, de már leste az eget... S valóban, a csapadék, a hőmérséklet, az évszakok váltakozása mind­mind fontos tudnivaló annak az élőlénynek, aki — Pascal szavaival élve — nádszál, „a természet leggyengébb nádja, de ez a nádszál gondolkozik.” S éppen azért, mert gondolko­zik, nem kívánt tehetetlen kiszolgáltatottja lenni az idő­járásnak; életösztönként dol­gozott benne az akarat, nogy készüljön derűre-borúra. Ma másként lenne? Ma sincsen máskülönben. A me­gyében mezőgazdasági nagy­üzemek népes csapata a lel­kes előfizetője bizonyos me­teorológiai-agrometeorológiai szolgáltatásoknak. Különösebb méltatást nem kíván a lehet­séges csapadékmennyiség és az öntözés összefüggése, amint az sem, milyen fontos télidő­ben a meteorológiai előrejel­zés a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnak... Most, egy enyhe téllel a hátunk mögött, könnyedebben fogjuk fel a de- rűre-borút és borúra derűt, mint a megelőző két télen. Akkor ugyanis kijutott min­denkinek, a föld gazdáinak éppúgy, mint a városlakók­nak. Erre emlékeztet az a hőmérsékleti minimum is, a mínusz 18,1 fok, amelyet hosszú évek átlagában re­kordként mértek napi közép­hőmérsékletként Budapesten 1987-ben. Sajnos, rekordnak számít az a hosszú ideje tar­tó aszály is, amely a megyé­nek főként az alföldi területei egy-egy darabját sújtja, öt éven belül egyetlen esztendő­ben — 1984-ben — jutott csak 600 milliméter fölé a le­hullott csapadék, tavaly 530, 1986-ban 414 mm volt, kevés, kevés, kevés... S az adatok­nak az ilyen idősora — ame­lyek összeállítását Taucher Ferenc kezdte el — már azt igazolja, amire a szakemberek egy ideje nyomatékosan fi­gyelmeztetnek: az átlaghőmér­séklet emelkedése magával hozza a csapadékhiányt, ez utóbbi pedig elkerülhetetlenné teszi a mezőgazdasági terme­lés vízigényes kultúráinak, a termelési szerkezetnek a felül­vizsgálatát, az öntözés kiépí­tését. Messzire jutottunk volna a természet titkait fürkésző csillagásztól, szerzetestől, ta­nár úrtól? Aligha hihette, mekkora birodalom épül majd ki — számítógépekkel, műhol­dakkal — azokon az alapo­kon, amelyeket ő rak le mé­réseivel, feljegyzéseivel, ö már azt is nagy megtisztelte­tésnek vette, amikor a bécsi csillagászati folyóirat, az Ephemerides Astronomicae helyet adott a megfigyelései­ről, méréseiről szóló cikkei­nek, hiszen ott megjelenni: rang, elismerés. Igaz, a folyó­irat szerkesztője nem kisebb egyéniség, mint Hell Miksa. Aki természetesen egy fillért nem tudott fizetni sem Tau­cher, sem más közlemé­nyeiért. Ehhez képest manap­ság egészen csinos üzletek köttetnek derűről és borúról... Mészáros Ottó Elrettentő példaként mesélik a munkavédelmi felügyelők annak az asztalosnak a tör­ténetét, akinek három ujját csonkolta a körfűrész, mert hiányzott róla a védőburkolat. Amikor fölgyógyult, ismét meglátogatta a hatóság, s me­gint csak burkolat nélkül járó gépet talált. . • A fiát is ideengedné? A csonkolás sem tanulság... Előfordult az is, hogy a ma­rós a forgó gépből kapta ki a munkadarabot, a karosszéria- lakatos a lemezalakító ékszí­jánál felejtette a kezét, s hogy a szétrepedt köszörűkő egy darabja kioltotta valaki szemevilágát. A teherfuvaros életével fizetett azért, mert nem rögzítette a platóhoz a gázpalackot, amely egy ütkö­zést követően a lemezt átsza­kítva a vezetőfülkébe csapó­dott ... Ez csak ízelítő az elmúlt hat hónap „terméséből”, amelynek általános tapasztalata az, hogy a kisipari üzemekben fittyet hánynak a munkavédelmi elő­írásokra. Az idén eddig 109 esetben összesen 369 gép, be­rendezés működését kellett ha­tóságilag letiltani... — Mi az oka ennek? — Az okok részben a múlt­ban gyökereznek — válaszol Kiss Imre, a Pest Megyei Mun­kavédelmi Felügyelőség cso­portvezetője. — A kisiparosok többsége ugyanis a gyárakból leselejtezett gépeket használ, amelyek olykor elképesztő ál­lapotban vannak. Egészen 1984-ig balesetvédelmi szem­pontból is a KIOSZ ellenőriz­te azokat, szolid eredménnyel. Ezen egyébként nem lehet cso­dálkozni, mert az egész terü­letet egyetlen ember felügyel­te, akinek ráadásul nem vol­tak meg a kellő jogosítványai, lehetőségei. Így azután, amikor átvettük ezt a feladatot, nem győztünk csodálkozni, ször- nyülködni. Nem tudtunk, pél­dául egyetlen faipari műhely­be se úgy bemenni, hogy ne kellett volna egyik-másik gé­pet leállítani ... — Milyen következményei lettek? — Az első időben nem al­kalmaztunk szankciókat, ha­nem előírtuk, hogy mit kell tenniük a saját biztonságuk érdekében. Azóta jelentős vál­tozások történtek, s most már lejárt a türelmi idő. Különö­sen következetesek vagyunk ott, ahol alkalmazottakat, ta­nulókat foglalkoztatnak. Nem a bírság, hanem a meggyőzés a fő fegyverünk. Előadjuk a tragikus példákat, s gyakran az a válasz: jó, hogy eljöttek. Azért akadnak vitáink is. Még az alkalmazottak is pártolják a főnökeiket, mondván: jó ez így, nem kell ide semmilyen védelem. Persze hiszen jól ke­resnek. A főnök meg somo­lyog : látja, látja ... Ilyenkor azt szoktam kérdezni: a fiát is a géphez engedné? Ezután nincs több vita... — Mi a biztosíték arra, hogy az ellenőr távozása után nem kezd újra dolgozni a letiltott gép? — Ha a rendőr engem meg­büntet, mert átmentem a tilos­ban, attól még a következő ut­casarkon újra szabálytalankod­hatok — példálódzik Csorba Miklós munkavédelmi felügye­lő. — De akkor a magam el­lensége vagyok. Valahogy így van ez a munkavédelemmel is. A kisiparos tart a várható következményektől, mert az első találkozásunk után mar jól tudja, hogy könyörtelen a társadalombiztosítás, ha eset­leg valamelyik alkalmazottjá­val baj történik. El akarja ke­rülni a balesetet. Majdnem mindig erről győződtem meg, amikor visszamentem ellen­őrizni. De sajnos, sok helyre még egyáltalán nem jutottam el. Egyébként nem látnak va­lami szívesen. Amióta életbe lépett a személyi jövedelem- adó, azóta valamennyi ható­ság vörös posztó a kisiparosok szemében. Ezért én mindig a helyi KlOSZ-titkár kíséreté­ben kopogtatok be. Együtt többre megyünk ... K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents