Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
6 1988. JÜLIUS 2.; SZOMBAT Kölcsönök a Világbanktól Kedvező feltételek A Világbank és Magyarország képviselői július 1-jén Washingtonban két kölcsön felvételére vonatkozó megállapodásokat Írtak alá. Ezek értelmében a Világbank 200 millió USA-dollár kölcsönt nyújt a Magyar Népköztársaságnak az ipari ágazati szerkezetkiigazítási programra, míg a technológiai-fejlesztési programra a Magyar Nemzeti Bankkal 50 millió dollár ösz- szegű kölcsönmegállapodást kötött. Mindkét kölcsön lejárata 15 év. 1994-ben kell megkezdeni és 2003-ban befejezni a kölcsönök törlesztését. A kamat félévenként változó, a Világbank hitelfelvételi költségeihez igazodik, ami jelenleg 7,72 százalék. A világbanki programban való részvétel feltételeiről a Figyelő 1987. december 17-i számában megjelent felhívás ad tájékoztatást. A közeljövőben a finanszírozásban érdekelt bankok részletes pályázati felhívást tesznek közzé. Bovdencsalád Sóskáiról Az idén mintegy 35 millió forint értékben gyártanak különféle bovdencket Sóskúton, a Sasad Kertészeti Termelőszövetkezet ipari ágazatában. Az itt készülő negyvenféle fontos alkatrészt széles körben használják fel a járműiparban. Varga Gá- borné, Marcinkovics Imréné és Szolnoki Sándorné a kerti traktorokhoz szükséges gázbovdeneket szereli össze (Hancsovszki János felvétele) Sikeres exportbővítő pályázat Vevők voltak, ma már eladók Kétéves múltra tekint vissza a hosszú távú exportbővítő pályázatok rendszere. Az Ipari Minisztérium felhívására 1986—87-ben 317 gazdálkodó nyújtott be pályázatot. A könnyű-, gép- és elektronikai ipar területéről érkezett a legtöbb olyan munka, amelyek küldői nagy részletességgel jellemezték termékeik alkalmasságát a világpiaci megméretésre. Két esztendő távlatából úgy tűnik, hogy a jelentkezők egyharmada nem teljesítette vállalt többletexport-kötelezettségét. Tavaly a megkötött 244 megállapodásból 228 tartalmazott kimondottan exportvállalást. Különösen jelentős volt a szövetkezeti ipar külkereskedelmi eredményessége. Ezek a gazdálkodók 1 milliárd 357 millió forintos többletexportvállalásukat 1 milliárd 492 millióra teljesítették. Segített az ismerős Az erős mezőnyben ott találjuk a budaörsi Textil- és Elektronikai Ipari Szövetkezetét, a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalatot és a Pestvidéki Gépgyárat. Különösen imponáló a Texelektro 315 százalékos többletteljesítése! A figyelemre méltó sikerről kérdeztük a szövetkezet főkönyvelőjét, Kerényi Jenönét. — Egy szerencsés véletlen folytán találtunk, jobban mondva találtam rá erre a pályázati lehetőségre. Nem sokkal azután, hogy 1985 decemberében meghirdették, egy ismerősömtől értesültem róla. Természetesen izgatott a téma és a benne rejlő, valóban hosszú távra is kecsegtető gazdálkodási lehetőség. Szövetkezetünk évek óta azon munkálkodik, hogy tartósan jelen legyen termékei révén a nyugati országok piacain. Az egyik legsikeresebb ágazatunk a bőröndkészítés. Bőrdíszmű készítményeink is mind kelendőbbek. — Konkrétan mit nyújtott önöknek ez a pályázat? — Nagy szükségünk volt a bőröndöket és különböző táskákat készítő üzemünkben olyan gépekre, amelyekkel hatékonyabb a gyártás és elősegítik a tőkés exportot. Így jutottunk hozzá például egy osztrák importból beszerezhető papírtekercselőhöz. Aminek különösen örülünk, hogy a néhány éve még veszteséges pozícióból sikerült kimozdulnunk és számottevő eredményességet elérnünk. A papírtekercselő gépet béreljük, s mivel négy évig negyedévenként 28 ezer schiilingnyi ösz- szeget kell ezért fizetnünk, így voltak olyanok, akik megkérdezték: aztán megéri?!? — Valóban, megéri? — Természetesen! Az idén bőröndökből a tőkés piacon 55 millió forintnyi bevételt remélünk. Eddig 40 millióra már megvan a szerződés. És nyugodtan mondhatom, hiszen bőröndüzemünk vezetője jelenleg is külföldön tartózkodik üzleti ügyben, hogy talán a tervezett összegen felüli bevételek születhetnek. — Mi hiányzik még a gépparkjukból? — Várjuk a kéttűs dísztűzőgépeket. A sikeresebb exportot szolgálja két, tavaly vásárolt épület is. Az egyikben Budaörsön a présüzemi munkákat végezzük, míg a másikban Érden a bőröndökhöz gyártunk alkatrészeket. Szeretnénk, ha a középtávú export és a hosz- szú távú többletexport elképzeléseink életképessége tartósnak bizonyulna. Nyolc tőkés partnerünk szinte kivétel nélkül egyik napról a másikra — ismerve kapacitási lehetőségeinket — akár meg is duplázhatja termékeink iránti igényeit! Érthetően kiszámoltuk, az említett gépbérlet törlesztése után a gépvásárlásra fordított összeg három év alatt nemcsak megtérül, hanem minimálisan 10 százalékos nyereséget is hoz. Finnországba szállítanak — Milyen haszna van még a Texelektro sikereire valóban hatással lévő exportbővi- tő pályázatnak? — Hosszú éveken át importból szereztük be a bőröndökhöz, táskákhoz nélkülözhetetlen zsanérokat, vereteket, zárakat. Most meg ott tartunk, hogy nagyobb sebességre kell kapcsolnunk a présüzem teljesítőképességét. Ugyanis egyre jelentősebb tőkés exportot bonyolítunk le az említett alkatrészekből. Legnagyobb vevőnk Finnország, de jut a belföldi cégeknek is ezekből az anyagokból. Aminek feltétlen örülnünk kell, hogy ma már fele-fele arányban értékesítünk saját anyagos és bérmunkában előállított termékeket. Az utóbbin 22 százalékos nyereségünk van. Mindössze 12 millió forintnyi az adósságunk, s ezt 1990-ig kell törlesztenünk. Ügy látom, nem lesz különösebb akadálya. Bizonytalan előnyök A hosszú távú exportbővítő pályázatokról szóló és azokat értékelő felmérés számos érdekes megállapítást tartalmaz. Például, hogy a pályázati munkát és a vele kapcsolatos döntések meghozatalát 1987-ben hátráltatta a többletexporthoz kötődő, elvileg elnyerhető preferenciákkal, illetve az igény- bevétel mértékével kapcsolatos bizonytalanság. Egyes területeken ugyanis a keretek elnyerését külön eljárási rend szabályozza. A Texelektrónál viszont örülnek annak, hogy a pályázati kiírásnak megfelelő, folyamatban lévő fejlesztések után is lehetővé teszik a rendeletek nyereségadót mérséklő kedvezmény formájában az 50 százalékos hitelkamatvisszatérítést. Mértéke 81 gazdálkodó esetében összesen 182 millió forint volt. Gyócsi László Megállapodás a Csepel Autógyár és az ISG vitájában Maglódon névtáblát cserélnek A január 1-jén bevezetett új árrendszer egyik következményéről, a budaörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyár, valamint a szi- getszentmiklósi Csepel Autógyár közötti éles hangú vitáról lapunkban többször is beszámoltunk. Mint megírtuk, a két megyei vállalat nem tudott megegyezni az ISG maglódi járműgyárában átszerelt, szovjet importból származó futóművek új árában. Az év kezdetétől ugyanis a rendeletalkotók íróasztal mellett született döntése alapján az ISG-nek több mint tíz százalékkal olcsóbban kellett volna adnia e nélkülözhetetlen szerkezeti egységeket, s ezzel Maglódon a termelés veszteséges lett volna. Az eltérő véleményt hangoztató két fél hiába igyekezett megfelelő külső segítséget kapni a helyzet rendezéséhez. A vita elmélyülését jelzi, hogy a második negyedévben az ISG már csak bírósági döntés után vállalta kényszerből a futóművek szállítását, s kilátásba helyezte, hogy július 1-jétől végleg megszünteti az átszerelést. A Csepel Autógyár természetesen ebbe nem egyezhetett bele, hiszen ezzel felmérhetetlen kár érte volna nemcsak a vállalatot, hanem az egész hazai járműipart. A vitáról néhány napja — szerencsére — múlt időben beszélhetünk. Megszületett a megállapodás, amelynek lényegéről a Csepel Autógyárban dr. Kosaras Csaba termelési és beszerzési igazgatóval beszélgettünk. — A két vezérigazgató vezette tárgyalócsoportok egyetértettek abban, hogy ebben a helyzetben az lesz a lehető legjobb megoldás, ha mi teljes egészében átvesszük a maglódiaktól a munkát. A szerződés értelmében 1989. január 1-jétől már nálunk végzik a komplettírozást és így mi bonyolítjuk az importot, április 1-jétől pedig átvesszük a szereléshez szükséges alkatrészek, részegységek gyártását is. Erre ütemterv készült. — Milyen segítséget kapnak az ISG-tői? Konkrét szerződés ~ még nincs — Megállapodásunk értelmében az Ipari Szerelvény- és Gépgyár átadja nekünk a technológiát és lehetőséget kapunk a gyártóberendezések tanulmányozására, szükség szerinti megvételére. Sőt, megegyeztünk abban is, hogy az ISG kooperációs partnereinek egy részével mi is kapcsolatokat alakíthatunk ki. Az írásban rögzítettek teljesítésének ellenőrzésére mindkét vezér- igazgató megbízottat nevezett ki. — Januárig azonban van még hat hónap. Sikerült-e megállapodni a második féléves szállításokban? — A tárgyalások folynak, konkrét szerződés még nincs. Mi mindenesetre feladtuk rendelésünket. Kevesebb normaórával — A Csepel Autógyár ezután hajlandó többet fizetni a futóművekért? — Az árban még nem egyeztünk meg. — Mennyibe kerül a szerelés feltételeinek kialakítása a vállalatnak? — Pontos és részletes számítások készültek és ezek azt mutatják, hogy olcsóbb ez a megoldás, mint magasabb árat fizetni az ISG-nek. Mi ugyanis egyrészt már meglévő kapacitásokat használunk ki, másrészt megvan a lehetőségünk újabbak megteremtésére. A szerelést egyébként az 1. számú gyárunkban végezzük majd, míg az alkatrészek gyártásába valamennyi üzemünk bekapcsolódik. Nekünk az jelenti a hasznot, hogy kevesebb normaórát fordítunk az átszerelésre. Természetesen kíváncsiak voltunk a vitában részt vevő másik fél, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár vezetőinek véleményére is. Nagy József vezérigazgató így összegezte álláspontjukat: — Nagyon őszintén megmondom, szerintem érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy egy tizenkét esztendős hagyományokra épülő gyártást most megszüntetünk Maglódon, mert a szerelés átvétele véleményem szerint a népgazdaságnak kidobott pénz. Mi mindenesetre tartjuk magunkat a megállapodáshoz és minden segítséget megadunk a Csepel Autógyárnak. Ami pedig a maglódiakat illeti, nos, ők sem maradnak munka nélkül, hiszen január 1-jétől ott ipari szerelvények gyártását kezdjük meg. És kicseréljük a névtáblát is, a járműgyár helyett ezután a gépgyár felirat szerepel majd a kapu felett. Ha épeszű az igazgató Pontos adatok hiányában nehéz eldönteni, ésszerű volt-e a Csepel Autógyár vezetőinek lépése, ök bizonyára alaposan megfontolták, mit tegyenek, s a vállalat érdekeinek megfelelően választottak a lehetséges megoldások közül. De érthető az ISG magatartása is. Ma már egyetlen épeszű vezérigazgató sem mondhatja azt a kollektívának — különösen nem, ha a vállalati tanács választja —, hogy a körülményekre való tekintettel tartsák fenn a veszteséges termelést! Ám ne feledjük: a szakításig jutó vitát egy kétségtelenül jó szándékú, de nem a reálitásökra építő döntés váltotta ki. Furucz Zoltán A termelő nyer, a felvásárló ráfizet? Verseny az ártámogatásért A tavalyi málnaháború után nagy várakozással tekintettek mind a termelők, mind a felvásárlók az idei esztendő elé. Az előzetes jóslatok azonban Meg is mossák a Kleopátrát Gőzerővel dolgoznak a határban. Már a szántóföldi növények betakarításán van a sor, primőrökkel megrakott kocsik tartanak a fővárosi piacok felé. Ócsán az újburgonya felszedése adja most a fő feladatot. Sok háztáji gazdaság egyik alapvető bevételi forrása az idén a burgonya termesztése. Gudman Ferencék Í3 mintegy 3000 négyszögölről szedik, osztályozzák és mossák a piacra kerülő szép burgonyát, a kleopátrát. Igyekezniük kell, hogy a portéka mielőbb vevőre találjon, mert a hírek szerint a tavalyi hiány után az idén túlkínálattal számolhatunk (Hancsovszki János felvétele) sajnos nem váltak valóra. Alig kezdődött meg a termés begyűjtése, máris nagyon magas árakat könyvelhetnek el az eladók, illetve a felvásárló vállalatok. Lukács Miklósné, a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének főelőadója ennek okairól elmondta, hogy az előző évi irreális árakat nem a termelők tornászták fel, ők csak kihasználták a kínálkozó lehetőséget. A dologban a ludasak azok a külkereskedelmi joggal is felruházott cégek voltak, amelyek az államkasszát terhelő 33 százalékos kiegészítő ártámogatásért versenyeztek, miközben a kivitt gyümölcs gyakran nem is valutát hozott a népgazdaságnak, hanem árucsere formájában egyenlítették ki a külföldi partnerek a számlát. Az eredmény: a hazai feldolgozók nem kaptak megfelelő mennyiséget a málnából — ők nem bírták végig az árversenyt —, és a nyugatnémet importőrök is 2 ezer tonnával kevesebb gyümölcsöt vehettek át. A külhoni partnerek tavaly ugyan elálltak' a valutakötbérek követelésétől, ám a feltétel az volt, hogy az idén a hiányzó mennyiséget a tavalyi áron leszállítják a magyar exportőrök. Erre viszont kicsinek tűnik az esély. Az okok meglehetősen ké- zenfekvőek: a korábbi kiemelkedő terméssel szemben most közepes átlagokkal számolhatnak az érdekeltek. Pest megyében a három érintett áfész, a váci, a szentendrei és a szobi a tavalyi 912 tonna helyett csak 670 tonnára tudott szerződést kötni a gazdákkal, miközben már majdnem 1500 tonnára kötöttek a kereskedelmi, cégek értékesítési szerződést.
