Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

Haletetés kánikulában Jól hasznosítják a halak a gyengébb minőségű kukoricát és más takarmányt. Ezt felismerve foglalkoznak halászattal a sülysápi Tápióvölgye Tsz-ben. A jól jövedelmező ágazat a próbalehalászások után még nagyobb súlygyarapodást remél az idei évben. Zemen Károly halász csak annyi kukoricát szór a halaknak, amennyit a változó étvágyuk szerint megesznek; naponta 10-15 mázsát. (Vimola Karoly felvétele) Szóvá teszik Utak, árkok és porták S zóvá tesszük, mert szeret­nénk megnyerni minden monori lakost községünk szé­pítésére. Reméljük, hogy föl­vetéseink, javaslataink — ha jók — majd a következő terv­időszakban megvalósulnak. Pest felől érkező látogatók­nak Monor kapuja az Ady Endre út. Nem mindegy, hogy milyen benyomások érik az ide jövőket. A 4-es út eliga­zító táblája időben jelzi, hogy Monor centruma következik. A jól megoldott közlekedési pályán rátérnek az Ady End­re útra. Bizony nem valami rendezett, gondozott útszakaszt láthatnak jobbról is balról is. Mindjárt jobbra a gumijaví­tó műhely melletti ház és por­ta járda nélküli lejtős része is gondozásra vár. A Lenin út sarkán lévő védőkorlátot, mely többször ki volt törve, de így is figyelmeztette a köz­lekedőket, eltüntették. Nincs. Masszívabb, erősebb védőkor­lát kellene oda, amíg nem lesz komolyabb baj. Az Ady út mindkét oldalán vízlevezető árok van. Jobb ol­dalon a Lenin úttól a Landler Jenő utcáig kikövezett, beton- talpokkal kirakott, átereszek­kel kiépített a vízlevezető. Körülbelül 20 éve végzett munka, nagy fejlődést jelen­tett, akkor. Kár, hogy nem futotta a költség a sorompóig való kiépítést. Ez a megoldás nem a jövőnek szólt. Akkor még nem tudták, hogy meg­építik a strázsahegyi övcsa­tornát, így Monor központja megmenekül a lezúduló víz­tömegtől, és nem kell kétol­dalt is vízlevezető árok. A baloldali árokban már évek óta nem folyik víz. Felesleges. Ha betöltenék és egy pár víz- áteresztő nyílással összeköt­nék a gondozottabb jobb ol­dali árokkal: úgy 4—4 méte­res sávot nyernének, amin ki lehetne építeni egy kerék­párutat. Életveszély nélkül közlekedhetnének a kerékpá­rosok. Ilyen még Monoron nincs. A Lenin úttól a sorom­póig a lakóházak többségénél gondozott kiskertek láthatók Meglepetések a monori Forrás Áruházban! Arany-, ezüstékszerek és ajándék díszműáruk kaphatók július 15-étől. ajSW iff. \sp és több ház falán a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblácska van. A jobboldali házak közül a 128-as házszám­tól a 98 házszámig 12 háztu­lajdonos dicséretet érdemel: ezek közül is kiemelhető a 124, 110, 102 és 98-as házszá­mú tulajdonosok. A balolda­lon már jóval kevesebb a ki­emelten gondozott porta, a 119-től a 113-ig négy háztu­lajdonos és utána sokáig sem­mi, míg a 73-as háztulajdonos érdemel említést. A kistemplomtól a sorom­póig a jobb oldalon és az Ady út egész baloldalán az ásott árok gaztalanítása, karbantar­tása sok gondot okoz a város­szépítő bizottságnak Bár a jobb oldali árokszakaszt a község kikapartatta. Az út bal oldalán van a nagyon ré­gen kiépített betonjárda. Saj­nos, ez csak volt betonjárda, mert már szinte használhatat­lan. Tönkrement. A baloldali buszmegállónál (Csete-ház) nem lehet a járdán eső esetén közlekedni, mert még az egész­cipőbe is belemegy a víz.. Nem sokkal jobb a helyzet az élelmiszerbolt előtt sem (Baki-bolt). Itt az autók rako­dási területe is elhanyagolt. Vita van, hogy kinek kell megcsináltatni: a tanácsnak, az útfenntartónak vagy a ke­reskedelmi vállalatnak. Az Ady út e szakaszának végét jelenti a sorompó, az TJjtelep átka. Most ugyan ja­vítják, rendbe hozzák és talán ismét egy évig nem kell nyaktörö mutatványokkal át­kelni rajta. Hazafias Népfront monori városszépítő bizottsága ŐRI ívia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1988. JÚLIUS 14., CSÜTÖRTÖK üj fejlemények Volt egyszer egy sátortábor Máig emlékszem első táborozási élményemre, pedig idesto­va már három évtizede annak, hogy a kies szépségű Zemplé­ni-hegyekben felvertük a sátortábort — Kishuta közelében. Mellettünk csörgedezett a hegyi patak, csodálatos élményekkel gazdagodva tértünk haza két hét elmúltával. Én most Is a sátortáborra esküszöm, véleményem szerint ez a forma a leg­alkalmasabb a romantikus feltételek megteremtésére. Ám úgy tűnik, a körzeti sátoros tábor — amelyet a Pilis Nagyközségi Közös Tanács üzemeltet — is szép csendesen kimúlik. Ma már a legtöbb helyen komfortos körülmények várnak az út­iörökre, ami ugyan nem baj, de az előbb említett élményszer­zésre ezek a (jó) feltételek kevésbé adnak módot. lehet Ezért Az utóbbi két évtizedben lényegesen bővültek a táboro­zási lehetőségek vonzáskörze­tünk piros és kék nyakkendőd pajtásai számára. A bázis' a káptalanfüredi úttörőtábor, ahol egy-egy turnusban több mint százhúszan nyaralhatnak. Korábban a Gyömrői Nagy­községi Tanács „felügyelte” teljes egészében a tábort, most is ők a felelősek az ot­tani dolgokért, de a Balaton- parti helyen más községbeli gyerekeket is fogadnak immá­ron több év óta. Nagy veszteség A gombai úttörők önálló tábort tudtak kialakítani Dömsödön a Duna közvetlen közelében. Egy-egy nyáron félezren tudnak üdülni az egyre jobban felszerelt tábor­ban. A körzeti sátortábort min­den évben másutt verték fel, támaszkodva az igénybe ve­vők kívánságaira. Két évvel ezelőtt azonban olyan vesz­teség érte a berendezéseket, felszereléseket, amelyek szinte pótolhatatlanok. Azon a nyá­rt n Gyulán, a kedvelt meleg vizű fürdőhelyen táborozhat­tak sátorban a körzetbeli gyerekek. Egyik nap hatalmas felhőszakadás zúdult rájuk, amelyet máig nem felejtenek el a résztvevők. Elszakadoztak a sátrak, a nagy értékű fel­szerelések használhatatlanná váltak. Szinte csodaszámba ment, hogy tavaly azért nem maradt el a sátortábor. A városkörnyéki bizottság legutóbbi ülésén tájékoztató hangzott el a tábor további sorsáról — Balázsáé dr. Mi­halecz Ilona pilisi tanácsel­nök előterjesztésében. A tanácselnökökből álló testület megtudhatta, hogy évről évre csökkent az igény a sátortábor iránt. Tavaly Sárváron már mindössze öt- százhuszonheten táboroztak a hat turnusban. A gyulai vi­har nem tett jót a hírnév­nek, a szülők is óvatosab­bak, amikor szóba kerül, ho­vá megy a gyerek táborba. Ezért is vették fontolóra az illetékesek egy közelebbi ál­landó táborhely kialakítását. Az elképzelések szerint Albertirsan, a meleg vizű strand közelében kellene egy zártkerti ingatlant megsze­rezniük a pilisieknek — ke­zelői joggal. Százharminc- száznegyven pajtás táboroz­hatna ott egy időben. Máris gondoltak arra, hogy máshonnan is fogadnának gyerekeket, tehát amolyan cseretáborozásra. A kisdobo­soknak úgynévezett szoktató jellegű táborozást lehetne szeívezni. A ceglédi és nagy- kátai körzettel összefogva pe­dig a rendszeres úttörőveze- tő-képzést. Ismét napirenden A tervek szerint a Mun­kásőrség Pest Megyei Pa­rancsnoksága is segítene az állandó tábor építésében. Cserében a felnőtt acélszür­ke egyenruhások lehetőséget kapnának az ott tartózko­dásra, továbbképzésekre len­ne alkalmas az albertirsai tá­bor. Kevés felügyelő pedagógus jelentkezett a sátortáborba az utóbbi években. Márpe­Nincs szomorúbb látvány, mint amikor szorgalmas, be­csületes emberek szinte egész életen át tartó munkájának eredménye semmisül meg perceken belül. Döbbenetes, torokszorító látvány volt a csendes éjszakában a tűz tombolása, melyet csak a te­hetetlen emberek káromkodá­sa harsogott túl. Hajnali riadalom Azon a napon hajnalban hangos ropogásra, a tűz jel­legzetes hangjára riadt Mag­lódon a József Attila körút környéke. Mindenhonnan em­berek futottak Lozsi Miklós és családja házához, hogy se­gítsenek az egyre terjedő tűz oltásában, amely a mellék- épületek felől már a három­szobás családi házat fenye­gette. A közelben lakó Laczkó Janos saját telefonján 3 óra 15 perckor jelezte a gyömrői telefonközpontnak, majd töb­ben is értesítették a közpon­tost, aki visszaigazolta, hogy riasztotta a monori és megyei tűzoltókat. Eközben a sok-sok segítő kéz megkezdte a tűz tovaterjedésének megakadá­lyozását. A csaknem a ház előtt lévő tűzcsapon szereli állapotban volt mintegy száz dig erőszakkal nem senkit kötelezni erre. lenne jó, ha sikerülne az al­bertirsai létesítményt minél előbb felépíteni, kialakítani. A városkörnyéki bizottság úgy határozott,, hogy a legkö­zelebbi (várhatóan szeptem­beri) ülésen ismét napirend­jére tűzi ezt a témát. A helyszínen kívánnak meggyő­ződni, milyen lehetőség van az új tábor kialakítására, a közműrendszerre való esetle­ges rákapcsolásra. Kihelyezett ülés A látogatás annál is in­kább indokolt, mert úgy ter­vezik, hogy szeptemberben kihelyezett ülést tartanak Pi­lisen. Onnan pedig nincs messze Albertirsa. Addig is megbízták a pilisi tanácselnö­köt az ügyek folyamatos inté­zésével, a tárgyalások folyta­tásával. G. J. Jegyzet Veszélyes Súlyos anyagi kárral já­ró közúti baleset történi Maglódon a Steinmetz ka­pitány utca és a József Attila körút kereszteződé­sében. Hajdú Bóldizsárné be­dolgozó a ZD 89-59 rend­számú Trabant gépkocsit vezetve összeütközött a Kádár József műszerész KX 99-73 rendszámú Mer­cedes személygépkocsijá­val. A Mercedes, áthaladva az árkon, a vasbeton vil­lanyoszlopot kettétörve állt meg. Szerencsére személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár igen jelentős. A rendőrség tovább vizs­gálja a baleset körülmé­nyeit. Mindenesetre az már el­gondolkoztató, hogy ugyan­itt, rövid időn belül ez a harmadik baleset. Az is tény Maglódon — és sok községben —, igen sok he-, lyen az utcára ültetett fák, díszbokrok némelyike szin­te lehetetlenné teszi a sza­bad kilátást a gépkocsi- vezető számára. Az Elektromos Művek — talán azért, mert köz­vetlen az életveszély — rendszeresen saját embe­reivel levágatja a vezeté­ket megközelítő faágakat. Volt idő. amikor az Út­fenntartó Vállalat vagy a tanács — vagy bárminek is nevezzük a felelőst — szintén levágatta az utcák sarkán a KRESZ-táblákat takaró bokrokat, faágakat. Még a községeket összekö­tő útszéleken is! Mindnyájunk érdeke, hogy az illetékesek — fe­lelősségük tudatában — minél előbb intézkedjenek itt is! M. F. Kis természetjárók Erdőn, mezőn gyalogosan Ma reggel szürke felhőkre és tartós, kitartó esőre, nem pedig szívderítő napsütésre éb­redtünk. S bár tegnap délután igen sajnáltuk, hogy a műve­lődési ház nagytermében, s nem sátorban éjszakáztunk, most annál jobb volt száraz sátrainkat, hálózsákjainkat összegöngyölni. így aztán idő­ben és viszonylag jókedvűen indultunk útnak „két lábon já­ró vízicsiga-csapatunk” — há­tulról nagyjából így néztünk ki a tanár bácsi szerint, ahogy nagy esőkabátjaink alá a há­tizsákunkat is elrejtettük. Mint a népmesék legkisebb király- fia, nem indultunk mi sem üres tarisznyával: mivel útba- ejtettük a tegnap este minket oly szívesen látó Mari nénit (özv. Markovics Lajosné), hogy elköszönjünk tőle, búcsúzóul citerázott és mesélt nekünk egy keveset, majd pogácsával és sok-sok jókívánsággal indított minket útnak. Ilyen „útravalóval” aztán könnyebb is volt a gyaloglás a szűnni nem akaró esőben. Utunk az Upponyi-szoroson át vezetett a lázbérci víztározó mellett Dédestapolcsányig. A környező hegyek szinte telje­sen felhőbe burkolóztak, s sze­münk előtt születtek —- a fák közül előgomolygó pára for­májában — az utánpótlásról gondoskodó újabb felhők. Nem bántuk azonban az esőt: ru­hánk. holmink nem ázott az esőkabát aiatt, cipőnknek, lá­bunknak pedig úgyis mindegy volt: menet közben nem fá­zunk meg, a szállásunkon meg vár a száraz. Bandukoltunk hát jókedvűen, é a születő felhők látványa kárpótolt minket a tócsákért. A víztározó környé­ke különben ideális kiránduló- hely: a hatalmas mesterséges tó egy völgy helyén épült, fes­tői környezetben, a horgászok valóságos paradicsoma, s mellette nagyon jó minőségű sétaút vezet végig, járművel itt nem is szabad közlekedni. Mályinkán a Kazincbarcikai Vegyész SE turistaházénál pi­hentünk és ebédeltünk, és a nagyon szívélyes házigazdák tanácsára megkörnyékeztük Józsi bácsit és a tanár bácsit: tavasszal jöjjünk ide osztály- kirándulásra. Indulásunk előtt egy nagyon szép emléklapot kapott a túra valamennyi ván­dora: az itteni természetbará­A postán ügyelet Kevesen tudják, hogy szom­batonként egyedül a monori postahivatal tart ügyeletet a vonzáskörzetben reggel 8-tól 12 óráig. Délelőtt 11 óráig fo­gadják a pénzbefizetéseket. Pénzbegyűjtést még ezután is végeznek a Petőfi Sándor ut­cai intézményben. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) "1 I tok így üdvözölték a szent ist- ván-emléktúrát és résztvevőit. Időközben elállt az. eső, így Dédes vára felé folytattuk utunkat. Ez igencsak nagy erő­próba volt, hiszen erőnket nemcsak a rettentő meredek hegyoldal próbálta, hanem ügyességünkre, kitartásunkra is nagy szükség volt a felázott, csúszós úton. S bár a vár tá­jékoztató tábláján akár a Him­nusz idézete is állhatna: „Var állott, most kőhalom” — még­is a látványért, ami fönn a szemünk elé tárult, megérte ezt a fárasztó, izzasztó, sáros útszakaszt megtennünk. Innen Bánkúiig, mai célállomásunkig már szinte végig lefelé veze­tett az út, s a síház mellett láttuk a nyári gyepsípályát, az épülő motelt s az ezekhez föl­vezető félkész műutat. (Milyen kár, hogy nem is sokára autók, autóbuszok karavánja jelzi majd: ez kiemelkedően szép vidék ...) A táborban gyorsan megosz­tottuk a munkát egymás kö­zött, mivel Gazsi bácsi (Sar- kadi Gáspár) már türelmetle­nül várt minket, mit főzzön. Aggtelek óta, ahol felajánlot­ta a segítségét, ma volt rá elő­ször lehetőség, hogy ez valóság­gá váljon. A menü paprikás­krumpli volt, de nem ám akár­milyen: ebbe 10 szem kocka­cukor is kell, ettől lesz olyan finom és különleges, hogy mo­sogatni való nemigen marad. Ä hamvadó tűznél jólesik a meleg, száradnak a cipőink (Tamásé, úgy tűnik, füstöl is már, nem csak gőzölög) — ígv aztán elkereszteljük ezt az esti pihenőt „cipősütésnek”. A gyö­nyörű fenyves, ami sátrainktól nem messze terül el, hamar álmot susog a szemünkbe ... Tisztelettel: a hátizsákosok Hz után Maglódon Miért nem jött víz a csapból? tart. Még aznap felkeresték a családot az Állami Biztosító képviselői, s megkezdték a kár felmérését. Lehangoló látvány volt az üszkös gerendák, megsemmi­sült, szétégett használati esz­közök látványa. De csakúgy, mint az éjjel, most is sok-sok segítő ember dolgozott, szor­goskodott — még teljesen is­meretlenek is —, hogy mi­előbb eltakarítsák a tűz nyo­mát. Lozsi Miklósné könnyes szemmel kérte, tolmácsoljuk az önzetlen segítőknek hálás köszönetüket. Egy fiatalem­ber válaszolt: ez így termé­szetes, ezért nem várnak még köszönetét sem ... Félmilliós kár Ifjabb Lozsi Miklós el­mondta: két család lakott a házban. Ügy megsemmisült a tető, hogy teljes födémcsere szükséges. előzetes becslés szerint félmilliós a kár. Re­mélik, hamarosan újjáépíthe tik. Arról fogalmuk sincs, ho­gyan keletkezett a tűz. Mint­hogy arról sem: bár több hó­napja fel van töltve a veze­tékrendszer vízzel, miért nem folyt át a tűzcsapon egy csepp sem?! lYlarczi Ferenc folyóméter tömlő, mellyel a sportpályát locsolták előző nap. Sikerült is megnyitni a csapot, de egy-két szusszanás után az emberek legnagyobb megdöbbenésére nem jött be­lőle víz! A szomszédok házi tömlőivel és vödrökkel pedig tehetetlenek voltak a fantasz­tikus gyorsasággal terjedő lángokkal szemben. Már az egész tetőtérre átterjedt a tűz, a gyerekeket és időseket a szomszédba menekítették közben. A férfiak csúnyán káromkodtak tehetetlenségük­ben, mert víz hiányában már szinte meg sem lehetett köze­líteni a házat, és félő volt, hogy a lángok átterjednek a szomszédos házakba is. Ha­marosan a helyszínre értek a rendőrök, megtették a szük­séges intézkedéseket. Hosszú percek után megérkeztek a XVII. kerületi és a monori tűz­oltókocsik is. perceken belül lokalizálták a lángokat, de ekkorra már leégett az egész tetőtér. így természetes A rendőrség, a tűzoltóság és az Elektromos Művek szakértői megkezdték a vizs­gálatot a tűz okának kiderí­tésére. melv vizsaálat méa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents