Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

A présház mellett Teremtett Hét végi népvándorlás a természetbe LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, lf»6. SZÁM 1988. JŰLIUS 13.. SZERDA Tejbepapit követelő gyerekek Étlapegyeztető értekezletek Az előkészítés időszakában minden tervezett intéz­ményt, szervezetet jónak, sőt nagyszerűnek tüntetnek föl. Nem győzik hangoztatni, azon túl olajozottan men­nek a dolgok, észre sem fogjuk venni, hogy létezik a szervezet. Ilyesféleképpen harangozták be a g am észt — az első fokú oktatási intézmények gazdasági, műszaki ellátó szervezetét —, mondván, minden, az oktatáshoz, neveléshez nem szorosan tartozó gondot levesz az igazgatók válláról. Nem így történt, nem is történhetett így. A tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülé­sén valaki úgy fogalmazott, lassan odajutunk, hogy nem a gamcsz segíti az iskolákat, hanem az iskolák a ga- meszt. AZ EMBERI környezet vé­delmét hazánkban 1976 óta törvény szabályozza. A tör­vény arra a felismerésre épült, hogy gazdasági és általános fejlődésünk alapjában kedve­ző hatásai mellett romlott a vizek minősége, a levegő tisz­tasága, csökkent a termőföld, veszélybe kerültek természeti értékeink. Soha nem volt annyira nyilvánvaló, mint éppen nap­jainkban, hogy az. urbanizá­ció, a természetátalakítás nagy álmú programja sok te­kintetben tennészetpusztítás- sal jár együtt. A folyók feke­te iszapként kanyarognak, a fákra savas eső hull, a váro­sokat, de még a falvakat is szemétgyűrű fojtogatja, a föld alatti ivóvízkészlet sokfelé elszennyeződött, az ipari hul­ladék biztonságos tárolása nincs megoldva, a talajt szik­só veri fel, a termőföld fo­gyatkozik, a nagyvárosok hangyabolylakóvá zsúfolj ák az embereket. Természet- és környezetvé­delem helyett jó lenne ember­védelemről szólni, mert min­den, ami a természetnek árt, elsősorban az emberi életet veszélyezteti. Volt idő, amikor tízezrével költöztek a városba az egyko­ri falulakók, s ma azt látjuk, hogy a lakótelepi ember igyek­szik visszamenekülni a ter­mészetbe. Ki ne ismerné Rousseau mondását: Vissza a természethez! A nagyvárosi ember, ha teheti, teiltet vá­sárol, hobbikertet művel, hétvégi házat épít, balatoni, velencei nyaralóról álmodik, a Dunakanyarba vágyik, üres parasztházra alkuszik, tanyát vásárol. Az urbanizáció kitermelt egy sajátos, a városiasodás­sal ellentétes irányú folyama­tot: a menekülést a városból. Nyaranta több mint három­millió ember fordul meg a Balaton partján. (Hogy pi­hen-e, az más kérdés.) Két­millió vendégről kell a Du­nakanyar szentendrei oldalán gondoskodni. Nő a belső tu­rizmus. Otthonukat 70 éves korukig el nem hagyó nyug­díjasak szállnak autóbuszra, hogy ismerkedjenek az or­szággal. Családok — ki tudja milyen áldozatokkal megvá­sárolt — autójukba ülnek, s hétvégén elindulnak távoli tá­jaira e hazának. Pénteken délután, szombaton reggel zajlik a népvándorlás a vá­rosokból. Ki autón, ki vona­ton igyekszik az üdülőjébe, kertjébe, nyaralójába, hétvégi házába, tanyájára. A panella­kásból a faházba, a présházba, a szőlőbe, a gyümölcsösbe. Vidékünkön, a Galga men­tén és Gödöllő környékén is L ebontottuk a házat, utána rendbe kell rakni a még felhasználható anyagokat. A gerendákból, deszkákból, lé­cekből ki kell huzigálni a szögeket. Azt is óvatosan, vi­gyázva, hogy ne szakadjanak a szálak, ne nyomorodjon meg túlságosan a^felület sem. S gondolkodom, igazán egy jól hajlított szöghúzóval tud­nám megoldani ezt a felada­tot. Láttam is az áruházban a műszaki részlegben ilyet. Nem is kerül sokba, 100 az ára. Pénteken volt a vásárlás szombaton a próbamunka. Húzom az első szöget, s meg­állapítom. egészen jó a hajlí- tá3 szöge, szépen ki tudom emelni a százas méretű szö­get. Magamban dicsérem ma­gamat, jó ötlet volt. könnyí­tettem a munkámon. Igen ám, de már a második szög­nél kettétört a szöghűzó a hajlítás közepén. Nézem a le- ma'adt darabot, a kezemben lévőt, illesztem össze, észre­vételező etem, szakszerűtlenül kivitel~zett munka .olt ez a javából. Vajon ki lehet a gyártó? A. szerszámon semmi jel, csak az ára van rajta, ragasztott kis cédulán. Visszaviszem az áruházba, a hölgy (inkább kislány), akitől vásároltam, akitől kér­tem, már nem emlékszik rám, nagy az időtávolság péntek­től hétfőig. Ám a nagyobb baj az, hogy nincs meg a blokkom. Más tételeket is vá­szaporodnak a hétvégi telke­ken épült kisebb-nagyobb há­zak. A galgahévízi víztározó­hoz vezető út jobb oldalán tel­keket osztottak. De hétvégi házakat lát az utas, ha Dánv- ba megy, vagy, ha a bagi, hé- vízgyörki szőlőhegyen sétál. Apró kis épületek emelkednek a Budapestre vezető HÉV- vonal mentén, Kerepestarcsa környékén. Veresegyháziól ne is beszéljünk. A minap meglátogatott Ka- luzsa Tibor és Molnár Andor barátom. Kisétáltunk a sző­lőmbe, s én kissé szégyenkez­ve bontottam az otthoni cso­magot, amikor körülültük a borház teraszán a roggyant asztalt. Elhanyagolt itt min­den, pedig valamikor milyen békességet és nyugalmat kí­nált ez az épület, amelyben volt hely az őszi szőlőmunkák elvégzésére, s alatta hűvös pince szolgált a hordókba szűrt bor tárolására, s ha a gazda kissé többet ivott, és nem akart vagy nem bírt az éjszakai sötétben hazamenni, talált benne lakószobát, a sarkaban fekvőhelyet is. Mára a cserepek meglazul­tak. a vakolat hullik, az ajtó- és ablakkeretek korhadoznak. — Fel kéne újítani! — biz­tattak a barátaim, s én tudom, hogy igazuk van, mert meg­hitt és szép gondolatokat szü­lő órákat lehetne itt eltölteni. És milyen csodálatos volt, amikor a harkály kopogott a diófán, amelynek ágait a sa­vas eső koldusbottá nyomorí­totta. És milyen elszomorító volt, amikor kisétáltunk a dűlő útra, ahol szemetet, hul­ladékot találtunk. Akadt ott mindenféle lim­lom. Az volt az érzésünk, az illetékesek nem készültek fel azokra a változásokra, ame­lyek azáltal következtek be, hogy a növekvő fogyasztás a lakások korszerűsítése, a cso­magolóanyagok változása hal­latlan mértékben megnövelték a hulladékok mennyiségét. ÁM EZ OLYAN területe az életünknek, amelyen csak az állam nem tehet rendet, azt magunktól kell elsősorban megkövetelni, magunknak kell eljutni a felismerésig: a hely, ahol pihenünk, a város, a falu, ahol élünk, közös törődést, fi­gyelmet érdemel, s ehhez a tu­lajdonosi szemlélet erősítésére is szükség van. Akik meghódí­tottak egy földdarabot vala­hol Szentjakab vagy a Bóno- ka közelében, azok egyben otthont teremtettek, talán egy darab szülőföldet is. Így ke­rültek közelebb a természet­hez, ahonnan már csak egy lépésnyire van annak önkén­tes védelme. Fercsik Mihály sároltam. Mondom neki, hogy csak cserét kérek, nem a pénz vissza, de hajthatatlan, blokk nélkül nincs reklamá­ció. De ki a fene gondolta volna, hogy egy ilyen eszköz azonnal használhatatlanná vá­lik. Az áruház miként jelzi vissza a gyártónak, hogy áll- jan meg a menet, hiba van a kréta körül, jelen esetünkben a szöghúzó nem felel meg rendeltetésének, vagy én hi­báztam. amikor szöget akar­tam vele kihúzni s nem csak egyet? Tehát se csere, se fel­jegyzés, hogy selejtes áru so­rakozik a polc alatt. A tö­rött szöghúzót pedig elteszem, hátha lesz még egyszer Gö­döllőn kiállítás a lehetetlen tárgyainkból. A házat bontó va«v földet forgató emberek nem egy esetben találtak kincsekre. Megvallom, magam is gondol­tam erre. amikor bontani kezdtem, bár tudtam, hogy ilyen meglepetés nem érhet. Igaz, a cserepek és a szarufák közé dugva találtam régi, egérrágta kalendáriumot, a gödöllői tűzoltózenekar har­mincas években készült, igen megviselt fényképét is meg­találtam egyéb limlomok kö­zött. Találtam egy házi áldást, hímzett kivitel, ugyancsak megviselve. Szóval igazi érték sehol a padlástérben, nem baj, gon­Keresnek, kutatnak A gamesz működhetne na­gyon jól is, de sok pénz kel­lene hozzá. Akkor építhetné­nek a célnak megfelelő rak­tárát, karbantartó műhelyt, konyhákat, a gyerekek életko­ri sajátosságait figyelembe ve­vő étrendet állíthatnának ösz- sze, s ahhoz vennék a szük­séges nyersanyagot. A gamesz azonban ugyan­úgy pénzszűkében van, mint annyi más intézmény, szerve­zet. De azért működik, mint ahogy a többiek is működ­nek. Ahogy tudnak, ahogy le­het. Miként a többiek, ők is keresnek, kutatnak. Mit? A megoldást. Olyan műhely kialakítására, ahol a legszük­ségesebb gépek üzemeltetése a munka- és balesetvédelmi követelmények betartásával megoldható. Az élelmezésveze­tők szintén keresnek. Olyan lehetőségeket, melyeket ki­használva megoldhatják a na­pi háromszori étkezésre szánt 23,50 forintos nyersanyagnor­ma megtartható, s mégis olyan étel főzhető, mai kielé­gíti az igényeket. (Nemrég Szadán azt közölte egy ta­nárnő, náluk igen ízletesen főznek, csak a legjobbakat mondhatja. A norma ugyan­az. Nem lehetne megkérdez­ni, hogyan csinálják?) Lehet, hogy ez nem jó öt­let, hiszen a gödöllői élelme­zésvezetőket országos intéze­tek és állami bizottságok se­gítik, sőt együttműködési meg­állapodásokat írtak alá velük, s részt vesznek az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozást célzó kísérletekben. Ezen in­doltam, majd a falak rejte­getnek valamit. Háború is volt, mások is lakták házun­kat. Tégláról téglára haladva, csak a gyengén meszes ha­barcs porzását észleltem. Az alapokhoz érve a padló alatt is körültekintő voltam, hátha mégis csak akad vala­mi különlegesség. Igaz, a padló már jóformán mit sem érő. mert a nedvesség szét­ette. Volt azonban, ami meg­lepett, bent a padló alatti térségben gyökerek halmaza összefonódva alakult ki az évtizedek során a meggyfák messzire nyúló ága-bogában. Ott lent, bent a sötétben is életerő rejlik, vitte a gyökér a törzsnek, az ágaknak, a gyümölcsnek a szükséges anyagot. A téglák közei kö­zött teljesen szétlapulva cir- kulált az életfolyam. Innen is növekedett a fák kincse. Kicsit pihenve tűnődtem, nem tudjuk színét, ízét. alakját h nnét kapta, kapja fa, virág gyümölcs. A föld magában hordozza létüket. Aztán ráleltem a kincsre, az utca felőli fai alsó sorá­ban. Kavics, mely hasonlít a gyémántra. A régi épület le­bontva, a terep rendeződik, víz még ugyan nincs a tel­ken, azt szorgalmazzuk. Ásott kutunk volt. Mindenben elő­írásként akarunk eljárni. Rajzok a vízaknának a víz­tézetek, szervek nemcsak se­gítséget adnak az étlap ösz- szeállításához, hanem bele is szólnak, ugyanakkor az egész­ségügyi hálózat rendszeresen vizsgálja a tanulókat. A vizs­gálat hamarosan befejeződik, az eredményről jegyzőkönyv készül. Hogy utána mi lesz, ma még nem tudható. Ma viszont ál­landó konfliktushelyzetet te­remt a megszokotthoz való ragaszkodás a szülők, a pe­dagógusok, a gyerekek és a gamesz között. A gamesz elő­írások szerint dolgozik. Asze­rint egy-egy tíznapos időtar­tamban háromszor főzeléket, egyszer tejes ételt, kétszer ba­romfihúst, húspótló ételeket, gombát, tojást kell adni a jövő reménységeinek. A re­ménységek többsége azonban az édes főzeléket követeli, a tejberizst, tejbegrízt, a mákos és diós tésztát. A szülők a húst reklamálják. Élettani értékek Senki sem szeret konflik­tushelyzetben élni, dolgozni. A gamesz sem. Ezért tervezik, hogy szeptembertől minden hónapban étlapértekezletet tartanak. Ezekre meghívják az intézményvezetőket, s olyan személyt, aki tisztában van a gyerekek szükségleteivel, va­lamint az ételek élettani érté­keivel. Az értekezletekre az iskolaorvost is igyekeznek be­vonni. A gamesz tevékenységét nemcsak a pedagógusok, szü­lők figyelik árgus szemekkel. Az ellenőrök is. A gyermek- élelmezést ráadásul kiemelten figyelik. így nem csoda, hogy művektől. Méretek, szabvá­nyok. A gödör (akna) ásása közben is felsejlik, majd itt lesz valami meglepetés. Már méter mélységből dobálom ki a földet, amikor szusszanás- nyi időre megpihenek s né­zem az egymásra rakódott földréteget. Árnyalatokban látható, hogy itt valamikor igencsak mozgalmas átalaku­lási folyamat volt. A felső réteg ugyan az utóbbi 50 év kerti megmű­veléséről ad számot, a volt királydinnyés terület sötét színűvé vált a trágyázás, a lombbeásás következtében Alatta homokos talaj húzódik, máj , azon alul sötét öntött, hordott talajvonulat terülhe­tett szét itt a völgyszerű haj­latban. A méteres mélység­ben már erősen sárgás szem­csés az összetétel. S amikor itt, a körülbelüli méteres mélységnél igazgatom a gödör alját, szinte mértani pontos­sággal a gödör közepén sötét színű kavicsra lelek. M iként sodródhatott ide? S honnan? Egy szem magá­ban mióta pihen itt? Néze­getem, tisztogatom ezt az igen sötét, szinte fekete kigömbö- lyödött kavicsot. Talán gyé­mánt lenne?, de tudom, hogy nem az, hiszen, mint szakma­beli köszörűs dolgoztam gyé- mántlehúzókkal, s ismertem afrikai és szibériai változato­kat is. De elteszem, mutatom Gergőnek, az unokának is, majd helyet kap a vitrinben. Szántai Sándor észrevették, egyes konyháknál az élelmezési normát nem tartják be. A meg nem enge­dett normatúllépés miatt há­rom év alatt több mint más­fél millió forinttal rövidítet­ték meg az alapellátást nyúj­tó egyéb intézmények elő­irányzatait. Pedig az élelmezésiek tö­rekszenek. Azon fáradoznak, hogy a rossz feltételek köze­pette is a norma határai kö­zött maradjanak. Még nem tartanak ott Ha arra gondolok, hogy ősz­szel mi minden megy veszen­dőbe a gazdaságok földjein, mennyi burgonyát, hagymát, répát, paprikát, paradicsomot gyűjtenek össze az élelmesek ingyen és bérmentve, engem is szorít valami. A tehetetlen­ség érzése. Egyik oldalon a kilátástalanság, mert méreg­drágán tudják csak beszerez­ni a zöldséget, a másikon a pazarlás ugyanezzel. De hát hiába, ha nincs rak­tár, tárolóeszköz. A konyhák felszerelése hála istennek fo­kozatosan javul. A Damja­nich iskolaiaknak vettek pél­dául ötszáz literes hűtőszek­rényt. Sőt a raktározási hely­zet is javult, de hát még min­dig nem tartanak ott, ahol jó volna tartani. Szerencsére a személyzet megfelelő képzettségű. Az élel­mezésvezetők és a szakácsnők felkészültsége nem okoz gon­dot az ellátásban. Ősztől — amikor a gimná­zium már az új épületében lesz — két évig kísérleti jel­leggel oktatnak majd néhány tantárgyat angol nyelven azok­nak, akik erre vállalkoznak, s megvannak hozzá a képes­ségeik. A kiválasztandó tár­gyakat angol anyanyelvű ta­nárok oktatják. Ismeretes, hogy Magyaror­szágon létkérdés az idegen nyeivek tudása, s az is, hogy ezeknek az oktatása igen ala­csony hatásfokú. Az elmúlt évtizedekben rengeteg csoda­szert, csodamódszert hallot­tunk az idegen nyelvek okta­tására és tanulására. Azt is tudjuk azonban, hogy csodák régóta nincsenek. Az imént említett módszer nem csodás, de alighanem hatásos. Mit jelent a kísérleti két év? A jelentkezők az első tan­évben heti tizenegy órában ta­nulnak angolt. A másodikban a választott tárgyakat már az angol anyanyelvű tanárok ta­nítják. A lehetséges tárgyak: biológia, földrajz, matematika, fizika történelem. Gödöllőn az eddigi elképzelések szerint matematika—fizika, biológia, történelem tárgyakra jelent­kezhetnek a diákok. Két év után összesítik az eredményeket, s nyomában döntenek arról, hogy véglege­sen bevezetik-e a kétnyelvű oktatást a városi gimnázium­ban vagy sem. Az előkészületek javában tartanak. Heltai Miklós, a gimnázium igazgatója járt már olyan iskolákban, ahol így oktatnak, s úgy látszik, angol anyanyelvű tanárokat is sikerült szereznie. Bénitő Ákosné azt is el­A város díjazottja Emlékplakett A Hazafias Népfront idei or­szágos honismereti akadémiá­ján Ortutay-emlékplakettel is­merték el Szántai Sándornak, Gödöllői város közismert kró­nikaírójának tevékenységét. Több tucat pályadíjas dolgo­zattal járult hozzá 1978 óta a város múltjának, jelenének jobb megismeréséhez. Mun­kásságára országos intézmé­nyek is fölfigyeltek. Szántai Sándor lapunkban is rendsze­resen jelentet meg írásokat (alább is közlünk egyet), amelyek az általa jól ismert városrészeket mutatják be, ré­gi életformákról, szokásokról adnak hirt közvetlen hangon. Pályamunkáinak kéziratai a városi helytörténeti gyűjte­mény adattárában találhatók meg. Franciaországban Egyetemi táncosok Az Agrártudományi Egyetem néptánccsoportja franciaor­szági vendégszereplésre uta­zott. A fiatal táncosok nem­csak vidékünk néptánckultú­ráját. de más területek tán­cait is bemutatják műsoruk­ban. A magyar folklór megis­mertetése mellett az ifjú tán­cosok több mezőgazdasági jel­legű szakmai találkozón is részt vesznek. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901—1920, Természeti kör­nyezetünk, kiállítás, Erzsébet királyné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművé­szete, állandó kiállítás, meg­tekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. wnm Mozim Aslerix és Cézár ajándéka. Színes, magyarul beszélő francia rajzfilm. 4 órakor. Madárka. Színes amerikai film. 16 éven felülieknek. 8 órakor. mondta, hogy a kétnyelvű oktatásra való áttérés része annak a folyamatnak, amely­ben végiggondolják a városi gimnázium helyét, szerepét. Két nyomós okot említett. Csökken a kereslet a gimná­ziumi érettségivel rendelkezők iránt a munkaerőpiacon. Aki nem jut be egyetemre, az a középiskolában tanultakkal nem sokat kezdhet. A másik, hogy az óvónői pálya lassan telítődik. Pillanatnyilag úgy látják, hogy a gimnáziumban egy óvónői, egy angol nyelvű és egy agrár fakultációs osztályt indítanak. Az MN Híradó Technikai üzem felvételre keres erkölcsileg és politikailag megbízható, elektronikai, híradásipari anyagismeretet szerzett, középfokú végzettségű, felsőfokú anyag- és áruforgalmi tanfolyami végzettségű, gyakorlott anyaggazdálkodót Jelentkezni lehet az üzem személy- és munkaügyi osztályán: Gödöllő, Dózsa György út 63/A. ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap) Gyémánt helyett kavics r—1 Városi gimnázium Kísérlet a kétnyelvűségre Tanácsi tudósításunkban utaltunk arra, hogy a városi gimná­zium kétnyelvű lesz. Hogy ez pontosan mit jelent, arról kér­tünk tájékoztatást Benko Ákosnétól, a tanács művelődési osz­tályának vezetőjétől. Nagyon jókor érkeztünk, mert éppen azon a napon voltak a minisztériumban, ahol megkapták a szükséges engedélyt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents