Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
1988. JtfLIUS 11., HÉTFŐ ^fwtop 5 Vidáman telnek a napok Dömsödön Tehetséggondozás Inzula módra J öt- esztendővel ezelőtt fogalmazódott meg a gondolat a szí- ^ getszentmiklósi Inzula alkotócsoport négy tagjában, hogy nya- 4 ranta foglalkozni kéne az ügyes kezű gyerekekkel. A gondo- í latot tett követte, s még azon az évben a megvalósítás. A döm- í södi úttörők adnak helyet azóta is a vizuális művészeti gye- Z rektábornak. Az idén jiilius 3—10-ig — azaz tegnapig — töl- tötték hasznosan napjaikat itt a diákok. S hogy mi min- V. dennel? Arról legjobb, ha ők mesélnek. — Még sohasem készítettem rézkarcot — mondja a nagykőrösi Bánóczky Krisztina. — Most már tudom, milyen hosszú folyamat. Legelőször is tervet csinálunk, aztán lecsiszoltatjuk a lapot és lefestjük kályhalakkal. Azután következhet a karcolás... Ez a csöndes hiangú lány tizenkét társával együtt az idei megyei rajzpályázat nyertesei közé került. A Pest Megyei Pedagógiai Intézet jutalomból befizette ide mindany- nyiuk részvételi díját. Miközben erről mesél Szin- ger Krisztina és Hegedűs Gábor — megmutajták a különböző mozzanatokat. A megye legkülönbözőbb területeiről érkezett általános iskolások azonban nemcsak rézkarcok készítésével foglalkoznak, hanem szobrászkodnak, festenek, rajzolnak. A hatvanegy diákból mindössze tizem érkeztek a fővárosból. — Én is hallomásból értesültem erről a lehetőségről — meséli Bolla Judit. — Jelentkeztem, s nagyon örülök, hogy nem utasítottak el... Petényi Bence Nagykovácsiból, Skriba Zoltán Budapestről és Bállá Krisztián Szi- getszentmiklósról másodszor vesznek részt a tábor munkájában. Míg tavaly grafikával foglalkoztak, a idén agyagból készítenek plaketteket, s állatfigurákat —rendkívül ügyesen formázva az engedékeny, de gyorsan száradó anyagot. Az ötödikes, hatodikos fiúk igencsak otthon érzik már magukat; ők is azon hét gyerek közé tartoznak, akik sátorban alszanak. Mondhatom: példás rend van odabent! S bár itt komoly munka folyik, attól nátg korukhoz illő . csínytevések is megesnek. Igényesen dolgoznak — Hát — kezdik — bedobtunk a lányokhoz egy békát ... Meg mászkáltunk a stegeken __ Pedig azt nem s zabad! — teszik hozzá bűnbánóan ... — Ezek igazán apróságok — mondja Kosch Péter grafikus- művész. — Annak ellenére, hogy mindössze négyen irányítjuk a négy csoportot, nincs a fegyelemmel gondunk. — Azt tapasztaljuk — fűzi tovább a gondolatot Kéri Mihály festőművész —, hogy a gyerekek szeretnek dolgozni meghatározott célért, mégpedig igényesen! Hosszan lehetne beszélni arról — szólal meg Somogyi György festőművész, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet megyei rajz szaktanácsadója —, hogy mennyi problémát vet fel napjainkban a rajzoktatás. Olyan minimális az óraszám az iskolában, mint a tárgyi feltételek biztosítására fordítható összeg. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a művelődési házakban működő szakköröknek és a miénkhez hasonló szaktáboroknak. Nemcsak arra teremtenek lehetőseget, hogy a diákok tisztességesen eltöltsék a szünidőt, hanem kiegészíti a hiányos tehetséggondozást. Egy fokkal rosszabb Minden bizonnyal osztja véleményüket Puha Ferenc festőművész, aki éppen nincs jelen, mert rajzolni vitte ki csoportját. Érkezik viszont két vendég — a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának munkatársai — dr. Orbán György és Prakfalvi Endre. — Mi is igen fontosnak tartjuk ezt a tábort — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Orbán György. — Dél-Pest megye ugyanis korábban mindig szerényebb erőket tudott felmutatni a képzőművészetben. A Nagy István-csoporthoz hasonlóan az Inzula is szorosabbra fűzi a kapcsolatot az ifjúság és a képzőművészek között. Egyébként, amit az általános iskolai rajztanítással kapcsolatban hallott a művészektől, sajnos, igaz-. Sőt, még egy fokkal rosszabb a helyzet. — Azért, mert a? oktatás előnyben részesíti a racionálisabb tárgyakat — fejti ki véleményét Kéri Mihály. Miközben beszélgetünk, minden gyerek alkotó munkájával foglalkozik az udvaron. Ahol is egy svéd rendszámú mikrobusz parkol. Hét jöníSSpingi diák táborozik a magyarokkal. Vezetőjük — a Svédországban élő Hertelen- dy Zsolt szobrászművész éppen akkor ér oda hozzánk, amikor Kéri Mihály magyaráz. — Svédországban is hasonlóak a problémák — jegyzi meg. — Éppen emiatt a képzőművészek keresik a kapcsolatot a diákokkal. Az országos szövetség idei ülésén elhatároztuk: az iskolákban is fogunk kiállításokat rendezni... Kedves arcú, mosolygós szőke nő, Kristina Lundhal közeledik. A jönköpingi művelődési otthon ifjúsági vezetője, aki a fiatalok hasznos szabadidős progrmajától kezdve Nagy figyelmet igényel az aprócska agyagszobrocskák készítése szociális gondjaikkal is foglalkozik. — Régóta részt vészek a békemozgalomban — mondja. — Szeretnénk minél több nemzetközi kapcsolatot kialakítani. Ezért jöttem el a táborba, s remélem, hogy a magyar fiatalokkal kötött barátságunk tartós lesz. Svéd meghívás Három lány — a nyolcadikos Anna Persson, s kilencedikes Ánneli Olófsson és M- na Wallin — hasonlóképpen gondolkodik. Ez az első külföldi útjuk, s nagyon érdekli őket a magyar kultúra, képzőművészet. — Biztos, hogy hosszú távú lesz kapcsolatunk a svéd várossal — szólal meg Kéri Mihály. — Éppen ma kaptam meg a meghívólevelet a tanácstól. Mi négyen nyolc tehetséges gyereket vihetünk magunkkal — még az idén. Azok közül választunk, akik itt a legjobb, legszebb munkát mutatják föl... Még nem tudni, kik lesznek a szerencsések. Bár véleményem szerint mind a hatvanegy diák annak tekinthető. Hiszen szeretettel, szakértelemmel törődnek velük. Az ötödik alkalommal táborozok közül a ceglédi Kármán Orsolya, a budakalászi Varga Réka és Papp Emília képző- művészeti szakközépiskolában tanulhatnak tovább. Hasznosnak bizonyul tehát a tehetséggondozás Inzula módra. Miért ne lehetne tapasztalataikat terjeszteni? Vennes Aranka A rézkarcolók munkáját a tervezés előzi meg (Erdősi Ágnes felvételei) ffiTv-FIGYELŐli Német tanulmányút Ösztöndíjasok Az idén 180 magyar ösztön diias végezhet tanulmányokul,) az NSZK különböző oktatási intézményeiben. A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között 1987 októberében létrejött megállapodás alapján — a Goethe Intézet költségén mehetnek tanulmányútra. A német nemzetiségi óvónők és általános iskolai tanárok négyhetes továbbképzésen vehetnek részt. A nemzetiségi középiskolák tanulói és a főiskolai hallgatók öt városban három hétig gyakorolhatják a nyelvet, oktatóik ugyanennyi időre utaznak nyelvtanfolyamokra az NSZK-ba. A német nyelvi szaktanácsadók részére két-három hetes didaktikai foglalkozásokat tartanak. A bajor tartományi kormány a német nyelvű sajtó- és tévéadások munkatársainak húrom hónapos tanulmányútokat szervez, s lehetőség nyílik egyhetes zenei továbbképzésben való részvételre is. Világjáró táncosok Folklórprogram A tápiószecsői hagyomány- őrző együttes július 31-én részt vesz a falunapön, ahol felvonulást is tartanak. Az országhatárokon túl is ismert csoport augusztus 4-től 17-ig Olaszországba utazik és népdalaival, néptáncaival szórakoztatja a közönséget. Programjukban többek között nemzetközi folklórtalálkozó is szerepel. Hazaérkezésük után — augusztus 20-án — a budapesti Csajkovszkij parkban mutatják be legújabb műsorukat, majd szeptemberben olasz táncegyüttesek lesznek a vendégeik, akik a szecsői búcsú keretében lépnek pódiumra. Gyöngyösön részt vesznek a néptáncfesztiválon is. Bartók. Igazán méltó módon szolgálta Bartók Béla hamvainak hazatértét a Magyar Televízió. Láthattuk a koporsó ünnepélyes útnak indítását, aztán nyomon követhettük európai fogadtatását, majd pedig igen részletes tudósítások szóltak arról is, hogy idehaza miként tisztelgett a nagy zeneköltőnek a szülőföld. Az úgynevezett televíziós főműsor pedig Bartók A kékszakállú herceg vára című operájának a bemutatása volt. Nagy gonddal és kiváló mű- .vészi erők közreműködésével készült a felvétel, hiszen nemcsak hazai szereplői voltak, hanem a muzsikát például a Londoni Filharmonikusok zenekara szolgáltatta és a zenei rendezést is a Decca cég brit mestere vállalta magára. Maguk a főszereplők azonban nyilvánvalóan magyarok voltak; Juditot Sass Sylvia, a Kékszakállút pedig Kováts Kolos énekelte. Szintén tökéletesen, méltón ehhez a Szinetár Miklós irányította ünnepi vállalkozáshoz. Az azonban nyilvánvalóan többeknek feltűnt, hogy ez a két fiatal operista valahogy híjával van a katartikus erejű közvetítés tudományának, művészetének. Mert míg például hajdan Melis Györgyék olyan döbbenetes hatást keltve elevenítették meg a bartóki kottafejeket, mostani utódaik inkább a technikai tökélyben jeleskedtek, és az emberi dráma hatásával kevésbé ajándékozták meg a hallgatóságot. Lehet persze az is, hogy most ez a módi járja, és a fiatalabb nemzedéknek éppen az ilyenféle interpretáció tetszik, ám akiknek az emlékeiben még ott él a Melis-féle — hát még a Székely Mihállyal fémjelzett! — Kékszakállú, nos, azok nyilván most a tán csodállak, ám de nem szeretlek (annyira) jelszó jegyében tápászkodtak fel karosszékükből a látvány utolsó képe után. Alom. Űj sorozat kezdődött az ember lelkivilágáról, ugyancsak az elmúlt napokban a llarmas csatorna keretében. Szép címet kapott: Töltsd az idődet, magától csak múlik. Á kiváló szakemberek ilyesmikről csevegtek bennp: hogyan lehet és kell kikapcsolódnunk; mi az álom, mi az alvás; hogyan pihennek az állatok stb., stb. Nos, aki belehallgatott ebbe a hétrészesre tervezett pszichológiai vállalkozásba, az bizony megtudhatta, hogy nem volt igaza a költőnek, amikor azt írta, hogy az álmodozás az élet megrontója. Éppen ellenkezőleg! Azért van szükségünk rá, hogy a hétköznapok taposómalmának sok-sok belső hordalékát fel tudjuk dolgozni, élménnyé szublimálni — ahogyan azt a szaknyelv mondja. A jelen esetben tehát inkább a sláger biztatására . jó hallgatni, amely Hollós Ilona régi-régi nótájában azt mondja, hogy jó az álmodozás ... Ablak. Ez a kerekasztal- beszélgetés azonban, amely a mind népszerűbb Ablak afféle mellékleteként került adásba a második műsorban, éppen nem az álmodozások ingoványos talaján járt, hanem a legkomolyabb mai valóság gazdaságszerkezeti átalakításáról gyűjtött össze roppant fontos gondolatokat. A most formálódó társasági törvény kapcsán tanakodtak a szakértők, hogy azok az újmódi részvénytársaságok milyenek legyenek, hogyan működjenek. A legtöbb újdonság a magántőke bevonásával kapcsolatban hangzott el, mégpedig azt közölve, hogy igenis lesz szelvényvagdosás, persze megfelelő keretek között. Akácz László Jobban ismerjük meg múltunkat! Magyar ereklyék és jelképek Mostanában sokat beszélünk múltunkról, a nemzet összetartó erejéről, arról, hogy a szocialista Magyarország nemzeti keretek között, a nemzet közösségében épül. Tudatunk, érzelemvilágunk csak gazdagszik azáltal, ha az eddiginél jobban megismerjük a magyarság fejlődését, az ország ezerévesnél is régebbi történetét. Az idén több esemény figyelmeztet a múltra; mindenekelőtt első István királyunk halálának 950. évfordulója, vagy az, hogy hazatértek Bartók hamvai és más évfordulók is. Érzelemvilágunkat csak erősíti, ha ismerjük a magyar ereklyéket, jelképeket, amelyek végigkísérték a magyarság útját. Ruffy Péter, az igényes tollú, népszerű könyveiről is ismert újságíró Magyar ereklyék, magyar jelképek címmel írt könyvet, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg. Ahogyan az előszóban írja: régóta foglalkozik a szocialista nemzeti tudat kérdéseivel, s nem kevésszer találkozott halványulásá- nak veszedelmével. E tudat ápolásának szükségessége vezette el oda, hogy a nemzet érzelemvilágát nagyban befolyásoló ereklyék, jelképek történetével foglalkozzon, kutassa a múltat és lehetővé tegye az olvasóit számára annak megismerését. Ezért írta meg könyvét, amelyet most Szent István királyra emlékezve bocsát az olvasó elé, azzal a szándékkal, hogy a közérthető históriák megismerése segítheti az embereket abban, hogy az eddiginél is jobban értsék a magyar történelmet. A szerző az olykor már feledésbe merülő emlékeket veszi szemügyre, mégpedig kialakulásuk rendje szerint, az államalapító Szent István királyunk jobbjától a nemzeti színek használatáig. Elsőnek a Szent Jobb ereklye történetével ismertet meg bennünket. A leírások szerint a mai Szent Jobb már nem az eredeti, de tisztelete kilencszáz éven át élt. A történet szerint a király jobbját ugyanis valaki még a bebalzsamozott tetem felemeltetése előtt ellopta és bihati birtokán rejtegette, ott, ahol később megalapították a Szent Jobb megőrzésére is hivatott szentjobbi (ma: Siniob, Románia) apátságot. A leírások szerint ott fedezte fel 1083- ban László király — István király szentté avatásának kezdeményezője — a Szent Jobbot, amelyet ezüstereklyébe helyeztetett. Azóta kalandos utat tett meg a Szent Jobb, de mindig előkerült, legutóbb a második világháború után is, s napjainkban éppen az országban körúton van, hogy a híveknek megmutassák. A másik ilyen tárgy a Halotti beszédet és Könyörgést tartalmazó pergamen, amely egyik legrégebbi nyelvemlékünk. Eredetije nem maradt fenn, csupán a másolaja, amely a párizsi Nemzeti Könyvtár tulajdona. Pannonhalmán őrzik a Tihanyi Alapítólevelet, amely 1055-ben íródott, s a latin szöveg ellenére számos magyar szót és egy töredékes magyar mondatot is őriz. Mindkettő azt bizonyítja, hogy a magyarság régóta létezik; évezredekkel ezelőtt is beszéltek magyarul, de a magyar nyelvről, írásról nem maradt fenn az előbb említettektől régebbi hiteles emlék. A kutatások kiderítették, hogy körülbelül háromezer évvel ezelőtt vált ki a magyarság a Volga menti őshazában élő finnugor nyelvcsaládból, s lassan fejlődött ki az egyik korai nyelvjárásból a különálló magyar nyelv. A továbbiakban a Szent Korona történetét írja le. A Szent Korona eredetének megszámlálhatatlanul sok magyarázata van — írja. A szerző szerint a legjobban elfogadható az, amelyet Györffy György képvisel, miszerint az eredeti magyar koronát első királyunk II. Szilveszter pápától kapta. Később a Korona Bizáncba került. A mai Szent Korona egy Szent István-i ereklye, valószínűleg koponyaereklye-tartónak és annak az alsó, görög eredetű ajándékkoronának az összeállításából keletkezett, amelyet Dukász Mihály bizánci császár 1074 körül ajándékozott I. Géza magyar királynak. Györffy feltételezi, hogy 1166- ban már megvolt a magyar királyságot szimbolizáló Szent Korona. Legszebb, messze sugárzó történelmi ereklyénk tehát több mint nyolcszáz éves. Foglalkozik az Ómagyar Mária-siralommal, állami címereink eredetével, a Himnusz és a Szózat megírásának körülményeivel, megzenésítésével. A továbbiakban a Nemzeti dal megírásának körülményeit ismerteti, s azt, hogy miként őrizzük az eredeti kéziratot. Ugyanis a nemzet egyháztörténeti, történelmi, irodalmi ereklyéi — a Szent Jobb, a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária-sira- lom, a Szent Korona, az állami címer, a Himnusz, a Szózat, s a piros-fehér-zöíd zászló — közül egyetlennek sem maradt az utókorra hiteles születési krónikája, csupán a Nemzeti dalnak. Jó könyv Ruffy Péteré, hiányt pótol s ébresztgeti a szocialista nemzeti tudatot, érzelmet. Ugyanis a régi emlékek megbecsülése, tiszteletben tartása önmagunk megbecsülését jelenti. Egyben azt is, hogy amikor kiejtjük: hazám, akkor tudjuk: mire emlékezünk, mit jelent számunkra tárgyakban, emlékekben. A kötetben gyönyörű színes fotók találhatók, amelyek csak növelik ennek a szép kivitelű összeállításnak az értékét Gáli Sándor
