Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

1988. JULIUS 11.; HÉTFŐ m&km 3 Tóparton, folyó mellett Tiltott helyen lubickoltak Az akció célja a balesetek megelőzése mellett, a környe­zet védelme, és e téren is sok a tennivaló. A Dunatours szent­endrei kempingjében, ahol mintegy hatszáz sátor és lakó­kocsi volt ezen a hétvégen, hallottuk, hogy éjszakánként nem éppen szelíd motorosok zaja zavarja az aludni vágyó­kat. Autósok lepik el a víz­partot. Kocsikat mosnak, szennyes, vegyszeres folyadé­kot engedve a vízbe. A szabadban sátorozó vad­kempingezők a bokrok tövét használják szemétlerakónak és mellékhelyiségnek egyaránt. Az erdőben rakott tűznél sütik a szalonnát, és ha nem rende­sen oltják el a lángokat, nagy területek leéghetnek, ember­életek kerülhetnek veszélybe. A rendőri akció során Szentendrén és környékén negyvennégy személyt jelen­tettek fel szabálysértésért, negyvennyolcán pedig helyszí­ni bírságot fizettek. Több így biztonságos úszni tanítani a gyereket: gumikarikával, fel­ügyelet mellett. Felvételünk a leányfalui strandon készült Ősszel KISZ-értekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) let napirendjéről szólva a KISZ KB első titkára elmon­dotta: a KISZ-szel, az ifjúsá­gi mozgalom reformjával fog­lalkozik majd, munkaprogra­mot vitatnak meg. Ezen túl­menően foglalkozhat személyi kérdésekkel is. A vitában hozzászólók teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy szükség van az országos KISZ-értekezletre, ám megle­hetősen eltérőek voltak a véle­mények a tekintetben, hogy az mivel is foglalkozzék. Elhang­zott, hogy a KISZ taglétszáma egyre csökken, s a KlSZ-ér- tekezleten ennek okait kelle­ne feltárni, illetve ezek alap­ján kellene meghatározni a további feladatokat. Akadt, aki aggályát fejezte ki, hogy rendelkezik-e a KISZ ma ele­gendő munícióval, érdemi mondanivalóval egy ilyen ér­tekezlet összehívásához. Má­sok arra hívták fel a figyel­met, hogy kevés idő áll ren­delkezésre az értekezlet ösz- szehívásáig, és a kidolgozó munka ütemének gyorsítását szorgalmazták. Más vélemény szerint a KISZ tömegbefolyá- sának erősítésére, annak esz­közeire és módszereire kelle­ne helyezni a hangsúlyt. Pozsgay Imre felszólalásá­ban hangsúlyozta: talán jobb politikai viszonyok, körülmé­nyek jöttek létre éppen a pártértekezlet után ahhoz, hogy a' KISZ kezdeményezé­sei ne fulladjanak érdektelen­ségbe, és ne vesszenek el, ne tűnjenek el a társadalom sze­me elől. A meghiúsult kez­deményezések okai abban a társadalmi, politikai helyzet­ben és válságban leledzenek, amelyek mögött ott volt az MSZMP defenzív magatartá­sa, az ország kormányzásáért felelős vezető párt élcsapat magatartásának elnehezülése és vezetőinek felelőssége azért a helyzetért, amely eb­ben az országban bekövetke­zett. A KISZ Központi Bizottsá­ga Hámori Csaba javaslata és az elhangzott hozzászólások alapján úgy döntött, hogy az országos KISZ-értekezletet őszre összehívja. A nyár fo­lyamán különböző KlSZ-fó- rumokon összegzik azokat a kérdéseket, amelyekre az ér­tekezletnek választ kell adnia. Pozsgay Imre — a követ­kező napirend keretében — a KISZ és a kormány kapcso­latáról szólva elmondta: a kormány helyzeténél fogva más módon és aspektusból közeledik ugyanahhoz a tár­sadalmi valósághoz, amelyhez az ifjúság szenvedő alanyként. Csak egyetlenegy dolgot em­lítek: a kormánynak a stabi­lizációs szakaszban minden­képpen arra kell berendez­kednie. hogy jelentős, szá­mottevő nemzetijövedelem-nö- vekedés nem lesz. Vélemé­nyem szerint — mondotta —, ha újraelosztási harcokra ke­rül sor, akkor a kormánynak a társadalmi kibontakozás irá­nyába mutató, és a stabili­tást szolgáló döntéseiben a progresszió oldalán kell áll­nia, ez pedig ez esetben azt is jelenti, hogy nyitást és fel­emelkedési lehetőséget bizto­sít azoknak a társadalmi cso­portoknak, amelyek a legak­tívabb hordozói lehetnek en­nek a progfessziónak, ennek a kibontakozásnak. Ez azt je­lenti, hogy az osztásnál az if­júságot semmiképpen nem az utolsó sorba kell állítani, ha­nem az első sorokba. A zárt ülésen megtárgyalt javaslatokról Gönci János, a KISZ KB titkára elmondta: a Központi Bizottság elfogadta a KISZ KB és szervei felada­taira, munkastílusára és mun­kamódszereire vonatkozó ja­vaslatot. Ezt követően szemé­lyi kérdésben döntött. A Ma­gyar Üttörők Szövetségének Országos Tanácsa június 29- én Varga Lászlót felmentette főtitkári tisztségéből, és visz- szahívta KISZ Központi Bi­zottsági tagságából. A KISZ Központi Bizottsága a helyére megválasztott és KB-tagnek delegált Germánná Vastag Györgyit egyhangúlag megvá­lasztotta a titkárság tagjává. A szentendrei kempingben rend van, de a motorosok zaja éj­szakánként zavarja az itt lakók nyugalmát (Csécsei Zoltán felvételei) A falu még csak észre sem veszi (Folytatás az’l. oldalról.) be is fejezzük a 617 hektárt, összesen három gépünk van, de ennyivel is idejében vég­zünk — mondja bizakodóan. Aztán a táblára pillantva foly­tatja: — A legnagyobb baj az, hogy az utóbbi három hónap­ban alig esett az eső, így csak közepes termésre szá­míthatunk. Kisebbek a sze­mek, a dobokat teljesen ösz- sze kellett „venni”, így las­sabban megy a munka. De az embereket ez nem töri le. Ok már megszokták, hogy ilyen­kor, kampánymunkák idején, bármilyen is a hozam, gépre kell szállni. Az már inkább bosszantó, hogy az új adózás miatt hiába dolgoznak annyit, mint tavaly, jóval kevesebb pénzt visznek haza .., Türelmesen várják Alighogy befejezte a mon­datot, a sor végére ért az egyik kombájn, s a magas ka­binból a földre perdült Grá- nicz András növénytermelési ágazatvezető, ö is megerősíti, amit előbb már hallottunk: ebből bizony nem lesz hektá­ronként 5 tonnánál jobb át­lagtermés. Néhány szó erejéig a szélen várakozó „váltó veze­tőkhöz fordul, majd rövid hangulati elentést ad a kis ara­tóbrigádról. — Ez már egy igazán ösz- szeszokott csapat. Több mint tíz éve ugyanazok az embe­rek javítják a gépeket, s ők is vezetik. — Amióta ezt csináljuk, sokkal kevesebb időt kell ja­vításra fordítani a munka közben. Akinek a gépe mégis meghibásodik, az a szerelésért —r ha még aznap végez a „gyógyítással” — nem kap pénzt, mert az csak kar­bantartásnak számít, fizet­ség pedig csak aratás után jár — veti közbe Csendes Jó­zsef. ~ Ezen a néhány hétvégén teljesen megváltozik az ara­tócsaládok élete — folytatja a növénytermelési szakember imént elkezdett mondókáját, majd hozzáteszi, hogy amíg néhány évtizede az egész fa­lu megbolydult a gabona ka­szálásakor és cséplésekor, ad­dig ma már csak a gépveze­tők hozzátartozói tapasztalják a változást. Még a szövetke­zetben sem nagyon érződik, hogy ez a kis csapat több hé­ten keresztül hajnaltól késő estig aratja a kenyérnekvalót. A beszélgetést hirtelen egy IFA motorbúgása töri meg. Baracskai István jól megra­kott tehergépkocsijával igyek­szik a tárolóhely felé. Gyer­mekei türelmesen várják a tábla szélén, hogy édesapjuk visszaérjen a fordulóról. Meg­tudjuk, hogy nem csak őt kísé­rik el a kis utódok. Az ekével felszerelt Rába-traktor árnyé­kába húzódó Vámos József és ifjú Vass Antal kombájnosok- nak, no meg a brigádvezető­nek, Jakus Lászlónak is van családja, akik napközben né­ha meglátogatják a keményen dolgozó „ház urát”. Kesernyés mosoly A szabadságról és pihenés­ről érdeklődve mindnyájuk arcán kesernyés mosoly vil­lan át. Ilyenkor nincs idő a pihenésre. Ezt alighogy befe­jezik, traktorra szállnak és már készítik elő a jövő évi termés ■ ágyát. — Ezt a szak­mát pénzért csinálni nem le­het, egyszerűen elhivatottság kell ahhoz, hogy Valaki, ha esik, ha fúj, nyeregbe száll­jon, s tegye a dolgát. Mert csak a pénzért senki sem lesz traktoros, az biztos. Nem ál­lunk gazdag ember hírében — mondja Vámos József. — A feleségeink minden­ben megértőek, de a munkák végére már ők is elfáradnak. Ilyenkor nekik kell ellátni a háztáji gazdaságot, vigyázni a gyerekekre és ki kell szolgál­ni bennünket, hogy jól men­jen a betakarítás — veszi át a szót Gránicz András. Mel­lette helyeslőén bólogat ifjú Vass Antal, aki elmondja, Magdi lánya és Anti fia már megszokta az önállóságot, s azt, hogy a mamának segíteni kell. ö alig látja őket ott­hon, ugyanis reggel, amikor eljön dolgozni, még alszanak s késő este, amikor hazaér, már ismét ágyban van a két gyerek. Találkozó a tátlán Miután a kis aratóbrigád­nak jó időjárást és magas termésátlagokat kívánunk egyre kevésbé megbecsült munkájukhoz, ők ismét visz- szatérnek a gépekhez, mi pe­dig Aporkára vesszük az utunkat, hiszen ott lakik ifjú Vass Antal a családjával. A kapuban a kombájnos felesége fogad bennünket, a bemutat­kozás után kéri, mennénk bel­jebb, a hűset adó takaros kis családi fészek rejtekén nyu­godtan beszélgethetünk. Mi­közben a vasárnapi ebédet kavargatja, elmondja, hogy neki bizony nagy teher, ami­kor eljön az aratás ideje. Ilyenkor a férje nem tud be­segíteni a ház körüli mun­kákba, többnyire egyedül kell gondoznia a disznókat, a ki­csinek éppen nem mondható zöldségeskertet, nem is be­szélve a két és fél holdas ház­tájiról. Még szerencse, hogy a szülők itt laknak a szomszéd­ban, s ők néha ellátják a ház körüli teendőket, ha Magdi- kának más munkája van. — A lányom és a fiam ugyan még nem nagyok, de már apró koruktól megszok­ták, hogy segíteniük kell ne­kem. Nagyon komoly hasznu­kat veszem. Velük legalább nincs sok gondom, mert ez alatt a néhány hét alatt a férjemet úgyis mindennel Míg a papa a kombájnt veze­ti, addig a Vass család közö­sen gondozza a zöldségesker­tet. (Csécsei Zoltán felvétele) el kell látnom. A napom a reggeli tálalásával, kávéfőzés­sel kezdődik, s késő este a fürdővíz elkészítésével és a vacsora megmelegítésével fe­jeződik be. Napközben pedig csak akkor találkozunk, ha kimegyek hozzá a táblára. Gépimádó utód A végszóra Magdi és Anti toppan a szobába, most fe­jezték be a kertben a hagy­ma gazolását. A fiúról úgy hírlik, mindenben apja nyom­dokába lép, hiszen imádja a gépeket. Ha nem kell otthon segíteni, akkor az aratók közt tölti az időt. Nem is hiányzik neki a tábor, a nyaralás. Ez persze szüleire is igaz, hiszen 13 éves házasságuk óta csak kétszer voltak nyaralni. De ebben a családban már nagy múltja van a mezőgazdasági munkának, hiszen idős Vass Antal is 35 évef ült a trak­toron, mígnem tavaly nyug­díjba ment. Egy ilyen ha­gyomány pedig nem múlik, nem múlhat el nyomtalanul, hiszen az aratókra mindig szükség lesz. Bánsági György Az akció a gépjárművek el­lenőrzésére is kiterjedt Igazi kánikulai hétvége volt, amikor aki csak tehette, a vízparton keresett felüdülést. Telt ház volt a strandokon, a kempingekben. A Dunán már kora hajnalban evezősök, ka­jakosok lapátjai hasították a vizet. Az ember ilyenkor pi­henni, kikapcsolódni, szórakoz­ni akar, és nem szívesen gon­dol a rosszra. De a nyári hét­végek fekete krónikája azt mu­tatja, hogy sajnos nemritkán áldozatai vannak a könnyel­mű fürdőzésnek. Gyengén úszó gyerekek mennek szülői felügyelet nél­kül a hirtelen mélyülő, jég­hideg bányatavakba. Fiatal férfiak, felhevült testtel, né­hány pohár sör elfogyasztása után beúsznak a Dunába, ahol örvények is rejtőznek a lát­szólag sima víztükör mélyén. Gumimatraccal eveznek egész családök a mélység tetején, és olykor a hajók kijelölt útvo­nalán haladnak. Elég egy kis hullámverés, és máris borul az ingatag alkotmány. Ilyen és hasonló esetekből lehetnek a tragédiák. A Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság ezen a hétvégen vízi rendészeti és környezetvé­delmi akciót hajtott végre, melynek célja a balesetek megelőzése, a természet védel­me. • Szentendrén és környékén,' ahol Vitovszki János rendőr őrnagy irányította az akciót, kísértük el a járőröket. Jár­tunk az Omszki-tónál, ahol családok ezrei pihentek a szé­pen gondozott parkban. A fel­iratot, mely szerint a tóban fürödni nem ajánlatos, nem vették figyelembe. Tény vi­szont, hogy a gyorsan mélyülő víz partján nincs úszómester, aki adott esetben segíthetne. Mint Vitovszki János el­mondta, a balesetek többnyire nem itt, hanem a néhány száz méterre lévő többi bányatóban történnek. Ezek a helyek a munkaterápiás intézet és az Óbuda Termelőszövetkezet ke­zelésében állnak. Már írásban is felszólították őket, hogy ke­rítek körül a munkaterületet, ám mind ez ideig ennek nem tettek eleget. Az utóbbi években a Duna­kanyarban csökkent a vízi balesetek száma. Valamelyest elővigyázatosabbak lettek az emberek, és a rendszeres el­lenőrzés is megteszi a hatását. Emlékezetes tragédia volt né­hány évvel ezelőtt, amikor egy csapat iskolásgyerek — az or­szág más tájáról érkeztek — telt ház táblát találva a le­lencei strandon, tanár kísére­te mellett letelepedett a Du- na-parton. A tiltó tábla elle­nére többen közülük bemen­tek a folyóba, és egy kisfiút elsodort a víz. Már csak a holttestét tudták a felszínre A Varsány átkelőhajón min­den rendben van esetben előfordult partrongá­lás, csendháborítás, és' volt néhány közegészségügyi sza- bélysértés is. És ha ilyen­kor fizetésre, feljelentésre nem is kerül sor, néhány fel­ügyelet nélkül hagyott, tiltott helyen lubickoló, veszélyhely­zetben lévő gyereket, fiatalt kiparancsoltak a-vízből. Az idén június végéig 23 ember fulladt a vízbe a Du­na magyarországi szakaszán, s ennél is több áldozatot szed­tek hazánk más folyó- és álló­vizei. De baleset nemcsak a szabad vizekben fordulhat elő. Endelein Zoltán huszonegy éves segédmunkás, szadai la­kos július 8-án, pénteken a veresegyházi strandon fürdő- zött, és eddig ismeretlen kö­rülmények között a vízbe ful­ladt. Holttestét a zsilip meg­nyitása után, szombaton reg­gel hozták a felszínre. A rendőrség szakértők bevonásá­val vizsgálja a baleset körül­ményeit. Gál Judit Miklósi András zászlós, Kellner László főtörzsőrmester és Bognár Ferenc szakaszvezető a csó­nakázókat ellenőrzi 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents