Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
XXX. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1988. JÚLIUS 9.. SZOMBAT ŐRI iifan A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Csatasorban a kombájnok A hét végén teljes műszakban A sülysápi Tápióvölgye Tsz-ben is aratják a búzát Kedvez az időjárás a legnagyobb nyári munkának, az aratásnak a mezőgazdasági üzemekben. A forró napok miatt legtöbb helyen néhány nappal előbb fogtak hozzá az őszi búza kombájnolásához. A hét elején kezdték a munkát az ecseri Rákos Mezeje, a pilisi Aranykalász Tsz-ekben, valamint a Monori Állami Gazdaságban. A monori Kossuth Tsz-ben viszont a hét közepén kezdődött csak meg az aratás, mivel ebben a közös gazdaságban őszi árpát nem termesztettek. Amint Szabó Rudolf termelési elnökhelyettestől megtudtuk, nehéz aratásra számítanak, s ennek igen összetett okai vannak. Elég. ha csak felsoroljuk, milyen növényféleségeket kell a hat E 516-os NDK-kombájnnak betakarítani. Ötszázötven hektár őszi búza, 407 hektár rozs, 67 hektár borsó, 65 hektár őszi káposztarepce, 112 hektár olajlen, 120 hektár mustár. Ez önmagában is jelentős terület, hát még ha figyelembe vesszük, hogy különböző érésűek a növények. Arról nem beszélve. hogy ismét, jelentős meny- nyiségű vetőmag előállítására kapftak megbízást a Vetőmag Vállalat Pestvidéki Központjától. Az első aratási nap rendkívül jól sikerült a monori termelőszövetkezetben. A Ju- bilejljana fajtájú búzából nem kevesebb, mint 330 tonnát takarítottak be, igaz a kombájnok este 10-ig rótták a kilométereket a szőke búzatengerben. Péntektől két masinát átirányítottak a borsóíöldekre, men el kellett kezdeni a hüvelyei növény betakarítását is. Visszatérve a vetőmag-kikészítésre. hét szortimentet kell kikészíteniük. Ez rendkívül fegyelmezett és precíz munkát igényel, a kombájnokat többször át kell majd mosni és fertőtleníteni. Búzából ezer, rozsból 600 tonna veíőmag előállítására kaptak megbízást. Az alkatrészellátással eddig nincs különösebb probléma. Nyújtott műszakokban dolgoznak a gépek és emberek a határban, s nem pihennek ezen a hét végén sem. A szombat—vasárnap is úgy telik majd a harmincöt tagú aratási komplexbrigád számára, mintha szerdát mutatna a naptár... Jó híreket kaptunk az ecseri Rákos Mezeje Tsz-ből is, ahol — mint a bevezetőben említettük — a hét első munkanapján fogtak hozzá az őszi búza aratásához. A hét közepén — amint lapunk más helyén megírtuk — kedves vendéget fogadtak az aratók az ecseri tsz-ben, Szabó Istvánt, a Politikai Bizottság tagját, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét. Nagy érdeklődéssel figyelte a vendég a kombájnok munkáját, s nem fukarkodott a dicsérő szavakkal. Ebből kitűnt, hogy ez a mezőgazdasági nagyüzem ismét példásan készítette elő az aratást, valószínűleg nem lesz semmiféle zökkenő az elkövetkezendő napokban, hetekben, ami gátolná a folyamatos munkát. Ezen a hétvégén valameny- nvi termelőszövetkezetünkben és az allami gazdaságokban is kivonulnak a kombájnok. Gér József Sűrűpusztán a beérkezett termés víztartalmát ellenőrzik. Bakos János a szárítószekrénybe helyezi a pontosan kimért gabonaszemeket. (Vimola Károly felvételei) A 17-es tárgyalóteremből: Diszkó után elvetemült erőszak Nézem az azonosítási eljárás során készült fotókat. Egy jóképű, szőke fiú kinyújtott karral választja ki az előtte sorakozó díszes társaságból a szomorú történet szereplőit, akikkel — így ránézésre is — az ember nemigen menne végig az utcán, főleg pedig nem autókázna. De hát akkor miért, miért...? A válasz a nyomozás. a bírósági eljárás során derül ki. Nem könnyen. A vádlottak sima szavakkal és nagyra nyitott, ártatlan szemekkel védekéztek — és ösz- szevissza beszéltek. Rafael Pál például azt mondta, egyszerűen nem érti, miért tartóztatták le, hiszen erőszak nem történt, a lány önként vállalkozott a dologra. Kanalas Károly szerint ez az önkéntesség már nem egészen önkéntes, mert hát a kezénél fogva kellett a bozótosba vonszolni. Kanalas József arra emlékezett, hogy a lány sírt és igencsak rémültnek látszott, de mivel ö erősen ittas volt, nemigen volt képes bonyolult érzelmi ügyekkel foglalkozni — ehhez képest viszont precízen felsorolta, hogy a bozótosban ki kicsoda után következett szép sorjában. P. János barátnője csehszlovák állampolgár. Valószínűleg az életben nem fogja elfelejteni a 4-es műúton való éjszakai autózást, a mono-, ri-erdei Rétes-csárda környékét meg pláne, s csak gyenge vigasz, hogy a négy vádlott szintúgy nem fog felejteni, hiszen nem kevés időre kerül a rács mögé az eset miatt. Mi történt? A 16 éves lány és barátja, P. János, a fiú kocsijában ülve beszélgettek még, miután otthogyták a diszkót, az irsai Dolinát. Két fiú és két lány lépett a kocsihoz, kérve, hogy vigyék el őket Ceglédbercelre vagy Monorra. P. János azt mondta, ö ugyan már sehova nem megy éjszaka, de a hívatlan cimboráknak más volt a véleménye. Ezt nyomaté- kosítandó kikapták Lenka kezéből a nála levő ezerforintost, mondván, hogy majd a fuvar végén visszaadják, s mind a négyen benyomultak a kocsiba, majd kiadták az utasítást: irány Monor! Pilis határában ismerősöket láttak bandukolni, a kocsit erőszakkal megállásra kénysze- rítelték — rángatták P. János kezében a kormányt — így lett teljes a gyülekezet, habár egyiküknek már csak a combi csomagtartójában jutott hely. Együtt volt hát a víg társaság, nevüket a vádirat — és most már az ítélet is — felsorolja: Kanalas Károly (aki már két alkalommal állt bíróság előtt, lopás és könnvű testi sértés miatt). Kanalas József, akit ugyancsak két ízben ítéltek már el, utoljára lopás miatt. Rafael Pál és Kanalas Elemér — meg persze a lányok, akik azonban a később történteknek már nem szereplői. A Rétes-csárdánál határozott céllal megint megállították a kocsit: útközben ugyanis kacsintgat ásókból tökéletesen megértve egymást, Az volt, ami nincs is A megszokott, hétköznapi rend itt tulajdonképpen rendetlenség. Ezt is a kényszer szüli. Ugyanis az van, hogy a monori Forrás áruház környékén egyetlen, aprócska kerékpártámasztó vas létezik, következésképp Monor, mint biciklisközség, az áruház falait, a virágágyak magas kőszegé- lyeit. a lámpaoszlopokat használja kerékpártámasztékul, ha vásárolni megy. S mert például csak az élelmiszerosztályon több millió forintért vásárol havonta, a környéken ismeretlen is könnyedén el tudja képzelni, hány kerékpár támaszkodhat folyamatosan a Forrás környékén. Máskor. Ma nem. Pedig piacnap van. Az állampolgár kóvályog a kétkerekűjével. oda tenné a szokott helyre, de a rendőr biztosan figyelmezteti, hogy ma tegye máshová. Az állampolgár fegyelmezett. Meg sem kérdezi, hogy miért, csak egymás között susog a piacon: mi ez a felhajtás itt? Visszasusognak neki, hogy magas rangú vendég érkezeit a községbe. A magas rangú vendég biztonságára természetesen vigyázni kell. S ö ezenfelül olyan rendet talál, hogy az csak na! Olyat, amilyen máskor nincs is. Csak a kánikula liheg az aszfalton, meg a vekkereit tisztes távolban letámasztott biciklijéhez cipelő polgár. Mert rendnek kell lennie. Ha csak egy napra is. Ezen a napon pedig az van. ezt látja a vendég és azt hiszi, hogy... De mitől jó az, ha olyat hisz, ami egyébként nincs is? K. Zs. Nem győzik a kutak Vízkorlátozás öles plakátok hirdetik a hét közepétől Gyomron, hogy életbe lépett a II. fokozatú vizkor- latozás. Mint a plakát szövegéből kitűnik, a kutak készletei egyszerűen nem győzik, a nagy fogyasztást. Való igaz, az utóbbi napok kánikulai időjárása miatt a szokásosnál is több vizet fogyasztottak a háztartásokban. Érdemes megszívlelni a felhívás intelmeit, s betartani ázo- kat. Ne bosszantsuk egymást azzal, hogy egyeseknek jut víz a mosakodáshoz, másoknak nem. Legyünk megértőek, hiszen az emberi együttélés íratlan szabályai is erre köteleznek mindnyájunkat. Egyszóval: takarékoskodjunk a vízzel, ahogy csak tudunk! Nem csak Gyomron, hanem mindenütt. Kis természetjárók Erdőn, mezőn, gyalogosan De jó, hogy mégis jöttetek... Kényszerű relativitás Vasad Szombaton MHSZ-verseny só 4 kilométer igen nehéz terep volt: agyagos, sáros, kavicsos, de megbirkóztunk vele. A falu szélén egy omladozó, egyszobás házikó ajtajában fekete ruhás, idős néni ült a küszöbön. Gondolatban lefényképeztük, s címet is adtunk a képnek: Elő történelem. Zoli és Nándi szülei, akikkel már Keleméi' határában találkoztunk, mire a táborba értünk, lecsóval vártak minket. Kár, hogy nem maradhattak tovább, azért jöttek, mert haza kellett vinniük Zolit. aki most felvételizik és Ildi nénit, aki csak ennyi időt tölthetett Velünk. Szomorúan integettünk utánuk. Aztán feloldotta borús hangulatunkat, hogy Líviának a születés-, Lacinak a névnapja van ma, s a rögtönzött kis ünnepség után éjszakába, nyúló beszélgetés erősítette meg, hogy milyen jó néha, ha a háromszemélyes sátorban hatan laknak. Tisztelettel: a hátizsákosok és lenge civilben levő latosatokra. Egy középkorú pizsamás sír: — Istenem, de jó, hogy mégis jöttetek, pedig ugye egesz héten mondogattam, . hogy ne, most meg már majd megőrültem, hogy nem lesz itt senki... Idős asszony óvatoskodik a bejárat közelébe, káprázva nézi a beözönlőkét, aztán váratlanul és egy pillanatra érthetetlenül kitárja a karját. Beleröpül egy hat-hét éves forma kislány. Beletúrja a tejét a nagyi hálóingébe, az meg puszizáporral borítja a szőke fej búbját, hosszú percekig, és kétoldalt csorognak az arcán a könnyek. Hazafelé valahogy nem számít már annyira, hogy harmincnyolc forintért ülök vagy állok. Állok ... Tudok állni ... Élek... —ez A barlangtúra fáradalmainak nyoma sem maradt reggelre. jia volt is egy kis izom- láztéle, feledtette velünk a hétfői nap új eseménye: az első sátorbontás izgalma. Aggtelek ugyanis elkényeztetett minket, nem csupán meseszép tájaival, és a kempingben lévő „jóléttel’’, hanem azzal is. hogy tíznapos túránk alatt ez az egyetlen hely, ahol két napot töltünk, a továbbiaknál már másnap reggel indulunk tovább. így hát' nagy megpróbáltatás volt, főleg az első alkalommal táborozóknak. hogy minden időben a helyére kerüljön. hiszen a többi napon sem lesz lehetőség hosszas keresgélésre. Végül ügyesen sikerült átcsoportosítani a holminkat, ami azért is fontos, mert a hátizsákból nem maradhat ki semmi, amire egy nap szükség lehet. Márpedig amilyen szeszélyes itt a hegyek között az időjárás, mindenre fel kell készülnünk. Búcsúzóul még felfutottunk a Baradla-szikla kilátójához, s elköszöntünk a tájtól. Aztán Zádorfalva felé gyalogolva a tanár bácsival arról beszélgettünk, milyen érdekes dolog a hazaszeretet: szavakban kifejezni szinte lehetetlen, mégis egész életünket meghatározza. Beszélgettünk Petőfiről is. aki vándorszínészként és költőként egyaránt sokat utazott, s aki a hegyvidékes tájról azt írta: „...tán csodállak, ámde nem szeretlek .. Mi úgy érezzük, ez alatt a két hét alatt is megszerettük ezt a vidéket. (Hogy a szívünk mégis hazahúz, ez akkor derült ki, mikor Józsi bácsi Zádorfalván egy körömkefét vett, és kiderült róla, hogy Moelhatározták, hogy a 16 éves kislányt „elviszik” — azaz, ha kell, erőszakkal is megszerzik. És úgy történt. P. János — félve a vádlottaktól — segítségért szaladt, addigra a négy cimbora már mesz- sze járt a lánnyal, s a bozótosban egymás után megerőszakolták, kivéve Kanalas Elemért, akinek „nem volt gusztusa a dologhoz" — viszont végig a közvetlen közelben tartózkodott. A monori bíróságon — mint arról lapunkban már hírt adtunk — Borbásné dr. Papp Klái'a és büntetőtanácsa hozott ítéletet az ügyben. A vádlottakat bűnösnek mondta ki erőszakos közösülés bűntettében. Kanalas Józsefre a garázdaság vétsége is rábizonyult. ^ átti W Kanalas Károly, Kanalas József és Rafael Pál büntetése 8 év fegyház. 8 évi eltiltás a közügyek gyakorlásától. Kanalas Elemér 7 évi fegyházbüntetést kapott, hét évre tiltották el a közügyek gyakorlásától. Kanalas József és Károly esetében elrendelték a már korábban kiszabott, de akkor próbaidőre felfüggesztett 8, illetve 6 hónapos büntetés letöltését is. Az ítélet nem jogerős. K. Zs. noron készült. Szinte hitetlenkedtünk ezen, olyan nagy meglepetés volt. Talán elfogultak vagyunk?) A faluból kiérve a szabadban ebédeltünk, figyeltük a zsongó, mégis csendes természet minden rezdülését. Hallgattuk a pacsirta hangját, távcsővel sokáig szemmel tartottunk egy nagy ragadozó madarat, ahogy siklott, fenséges mozgásából is látszott: itt ö a levegő ura. A legelgondol- kodtatóbb mégis Pista megjegyzése volt, aki nem a magasságot kémlelte, hanem a földzsungelben élő bogarak életét figyelte ebéd közben, s nagyon tetszett neki, hogy elszórt morzsáinkat micsoda erővel és szorgalommal cipelik el. Következő állomásunk Ké- lemér volt, ahol a Tompa Mi- /ia/y-emlékhazat, a református templomot és a környék legszebb kopjafáinak gyűjteményét tekintettük meg, valamennyiről sok érdekes adatot mesélt a múzeum gondnoka. A táborhelyhez vezető utolÖrült forróság van. Monor autóbusz-pályaudvaráról kifelé szuszog a rákoskerti járat, hatan ha vannak a csuklós járművön. Ami nem csuklós, csak szimpla busz, az Kerepestar- csára megy, a kórházba. Ennek indulási helyén fegyelmezett tömeg fő, kézben szorongatva a harmincnyolc forintokat, és találgatva, hogy ezért a pénzért jut-e neki ülőhely. Ha fiatal, udvarias, jobb érzésű, akkor nem jut, ha mégoly szemfüles is, mert ha el is csípne egy üres ülést, át kell hogy adja a szédüléssé! küszködő idős asszonynak, aki nem bírná ki az egyórás utat hasához szorongatott csomagjával állva, vagy a kalapos öregúrnak, akiről lassú patakokban csoi'og az izzadság. Visszafelé: ugyanez. De a közbeékelődött időben történik egy s más. A kórház udvarán élesen kettéválik a tömeg, pizsamás fennjárókra Az lején is megrendezi az MHSZ a tartalékosok honvédelmi versenyének területi döntőjét. A színhely: Vasad. az időpont július 9.. azaz ma reggel 8 óra. A verseny célja, hogy növelje a tartalékosok harckészségét, fizikai állóképességét, a leleményességet s a találékonyságot. Mindig színes esemény e verseny, amely végül eldönti azokat a helyezéseket, s kiválasztja azokat a versenyzőket, akik képviselik a területi vezetőséget a megyei bajnokságon. Színes és változatos azért is, mert a négyfős csapatok az általános katonai és politikai feladatok mellett lövészetbő! fegyver- és anyagismeretből, szennyezett terepszakasz leküzdésétől a rádió használatáig szinte minden honvédelmi és sportismeretből vizsgáznak. azaz bizonyítják jó felkészültségüket. Az eddigi nagyszámú nevezések arra mutatnak, hogy ma délelőtt — remélve a jó időben — látvány és színes sportversenynek lesznek tanúi, akik kilátogatnak a va- sadi MHSZ-bázisra. —6 (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
