Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-08 / 136. szám

Nincs joguk az önpuszfításhoz Huszonöt levél az élőknek Ez a vékony, karcsú kötet nem lelhető meg az idei könyvhét katalógusában, mégis ünnep táján látott nap­világot, s nem csupán azért jelentős, mert a címlapon ceglédi illetőségű szerző neve áll. Mácz István Élni vagy meghalni? című munkája egyenes folytatása an­nak a gondolatmenetnek, amelyet az öngyilkosságokkal kapcsolatos kutatásai nyomán nemrég lapunkban közzé­tett. Huszonöt levél azokhoz, akik hívják a halált — mondja az alcím, megjelölve ezzel a mű­fajt, a hangnemet, a terje­delmet. Huszonöt levél azofc- hoz, akik egyre gyorsabban sodródnak az önpusztításhoz vezető úton. s akik már túl­éltek öngyilkossági kísérletet. — Az írást olvasva nem könnyű elhinni, hogy a szer­ző személyes sorsában sem­milyen szerepet sem játszott az öngyilkosság. — Pedig így van, s ezt a bevezetőben rögzítettem is. A legtöbbünket mint átsuhanó gondolat, megérint, bennem még így sem mérült föl. De voltak nehéz évelni, amikor az alvásba menekültem. Vágy­tam arra, hogy öntudatlan ál­lapotba kerüljek. — Választotta az alvást? — Nem. Ösztönösen jött, jót tett, és örültem, hogy nem kell semmire se gondolni. Ezért fordulok megértéssel azok felé, akik krízishelyzet­be bonyolódva a megsemmi­sülésnek a tragikus változatát választják. Megoldani a meg­oldó atatiant! — Hiánnyal küszködve, krí­zis idején nehéz tudatosan cselekedni. Az ember hajlik arra, hogy az ösztönei szerint leljen kiutat. Hogyan jutott el a témához? — Rendszeresen olvasok, és pár éve éppen a megyei hírlapban közölte a fiatalko­rúak ügyésze egy pesti föl­mérés adatait. A vizsgálatba bevont középiskolákban min­den 100 lány közül kettő megkísérli az öngyilkosságot, a fiúk közül 100-ból 1,2. Ez ak­kor szíyen ütött. Elkezdtem belemélyedni a szakirodalom­ba, szerencsére nem burkolja köd az országos helyzetet jel­lemző számokat. Arra gondol­tam, hogy az égő ifá'ZBffi^ki- mentjük a bennrekedt em­bert, ha valaki fuldokíik a folyóban, utána ugrunk. Nem töprengünk. Megpróbáljuk. ::::s jjSji És ki segít azokon, akik az önpusztítás közelébe kerültek? — Örömmel tapasztaltam, hogy az egészségügy megte­szi a tőle telhetőt. De éppen azok, akik esztendők óta szak­értői ennek a kérdésnek, ál­lítják, hogy amit teszünk, az elégtelen. Akkor jutott eszem­be a vakmerő ötlet, hogy ha annyi könyv, tanulmány, cikk — és mind tudományos — beszél az öngyilkosokról, az öngyilkosságról, akkor mi len­ne, ha valaki ezekhez az em­berekhez szólna. — Hogy lett az érdeklődés­ből könyv? — Jó néhányszor beszélget­tem a témáról a barátaimmal, persze tisztában voltam vele, őrült ötlet, hogy én könyvet írjak. De ők pontosan ezért biztattak. Minél őrültebb az ötlet, annál valószínűbb, hogy megvalósul. A műfaj megvá­lasztásán sokat töprengtem. Úgy éreztem, a leginkább köz­vetlen hangot a levélben le­het megütni. — Mindvégig a tegező for­mát használja. — Akad olyan nézet, hogy kis híján visszaélés letegezni bárkit is ilyen nehéz helyzet­ben. Csak azzal menthetem magam, hogy a tegezésre en­gedélyt kértem az olvasótól a bevezető szakaszban. A má­sik: napjainkban jellemző for­mula a tegezés. Ha valaki­hez bizalmasan szólunk, ezt alkalmazzuk. Márpedig egy öngyilkosságra készülőhöz csakis a bizalmas viszony ki­alakításával lehet eljutni. S ez nem zárja ki a tisztele­tet. Oils — A biblioterápiának csak akkor lehet foganatja, ha az öngyilkosjelöli életútjának is­meretében a konkrét öngyil­kosjelölt személyére irányul. De hát ezeknek a követelmé­nyeknek a levelek már ele­ve képtelenek eleget tenni. — A szakemberek azt mond­ják, hogy az egyén öngyil­kossága az itt és mostban misztikum. Tehát jogos a kér­dés: ha egyszer nincsenek ka­tegóriák, mit érhet el egy-két levél. Ezért volt olyan ne­héz megírni a könyvet. Mert csak általánosságban szólhat­tam. Sőt az öngyilkossághoz vezető motívumok változatai­tól függetlenül. Általánosság­ban, és mégis úgy, hogy ha­tásos legyen. A kötet mutat­hatja meg, sikerült-e. Azt nem ígérem, hogy az írás ön­magában speciális problémák megoldásához fog receptet nyújtani. De segíthet. Az ol­vasót arra kérem, hogy ve­lem együtt gondoljon végig néhány dolgot, s ha tetszik, akkor ő szólaljon meg. Hogy szóljon, írjon, hogy tárcsázza a lelki segélyszolgálat telefon­számát, keresse meg a barát­ját, menjen el az orvoshoz. De, ha valaki egyik lehetősé­get sem választja, akkor ír­hat nekem is. Mindegy, csak valamilyen cselekvő helyzetbe kerüljön. — Tehát nem megoldásokat javasol? — Nem. Ami a könyvben van, az a megelőzés egyik elképzelhető variációja. És persze az utógondozásé, mert figyelnünk kell azokra is, akiik már megkísérelték az ön­gyilkosságot. — Korántsem a lekicsiny­lés szándékával mondom: de Cegléd a hazai lapokban A Fotó áprilisi számában olvastuk Reznák Erzsébet: Válogatás ötven év képeiből :ímű írását, amelyben bemu­tatja a Cegléden élő Kaczur Pál fotóművész-fotóriportert, akinek képeiből rendezett gyűjteményes kiállítás ja- n tárban volt látható a Kos­suth Múzeumban. Az írás mellett látható Kaczur Pál néhány érdekes és szép fel­vétele is. A Munkásőr áprilisi szá­mában jejent meg Vadász Fe­renc: A megújulást, a válto­zást akarják című képes ri- Dortösszeállítása. amelyben be­mutatja a Mészáros János nevét viselő, a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozatával kitüntetett, két al­kalommal „élenjáró” címet el­nyert ceglédi munkásőregy- ség egyik századának Abony nagyközségben élő és dolgo­só néhány munkásőrét. A Szövetkezet április 6-án megjelent számában látott napvilágot Kovái Iván: Kül- iöttgyűlésekről röviden című összeállítása. amelyben töb­bek között Sárik Jánosné ügyvezető igazgató foglalja össze a Cegléd székhellyel működő Dél-Pest Megyei Áfész 1987. évi tevékenységét és a közeljövő terveit. Az Ország-Világ április 13-1 számában jelent meg Kit tud többet a Szovjetunióról? cím mel képes összefoglaló a ve­télkedősorozat országos döntő­jéről, amelyen a szakmunkás- íképző intézetek kategóriájá­ban részt vett és szép ered­ményt ért el a ceglédi Bem József Szakmunkásképző In­tézet csapata is. A Népszabadság május 14-i számában olvastuk Rab László: Rekviem egy bezárt klubért című írását, amely­ben röviden összefoglalja az 1974-ben társadalmi összefo­gással, munkával megépült ceglédi Dózsa György Ifjú­sági Klub történetét, a nyolc­vanas évek elején kezdődő fenntartási és működési vi­szontagságait, amely oda ve­zetett, hogy az idei év tava­szán végérvényesen bezárták az egykor szebb napokat lá­tott Dózsa Klubot, Cegléd if­júságának egyetlen szórako zásra, kötetlen társaséletre alkalmas helyét. összeállította: Kósik Lajos az eddigiekből ítélve igen- igen szegényes a prevenció (a megelőzés) fegyvertára. — Nemrégiben hallottam egy szakértői megjegyzést: So­kat tudunk az öngyilkosság­ról, lényegesen kevesebbet az öngyilkosokról, a legkeveseb­bet pedig a velük való foglal­kozásról. Tényleg nem bővel­kedünk eszközökben. Ezen a gondon talán egy leheletnyit segít a könyvem. — Amit ha lapozgat az em­ber, gyorsan föltűnik: önnek kivételes empatikus (beleér­ző) képessége van. — Életem egyik hosszú, kü lönösen intenzív szakaszában bőven volt módom emberisme­retre szert tenni. Az empá­tia viszont nem tanulható, nem érdem, hanem adottság. Persze az én esetemben ezt még megerősíti egy több évti­zedes lelkipásztori gyakorlat is. Ma a Ceglédi Városgazdál­kodási Vállalat munka- és bérügyi osztályvezetője va­gyok. — Az egész könyvön végig­vonul az a kategorikus szer­zői fölfogás, hogy az ember saját életének-halálának kér­désében nem lehet bíró. Vagy­is nincs joga ahhoz, hogy sa­ját életével belátása szerint rendelkezzen. Csakhogy ma­napság — éppen az eutanázia körüli vitákban — ezzel me­rőben ellentétes vélemények kapnak szárnyra. — Hogy bárkinek is joga van az önpusztításhoz, csupán akkor fogadható el, ha nem tudjuk, hogy az ember társa­dalmi lény. A személyiség megélése — akár a legegyé­nibb módon is — kizárólag a közösséghez kötődve lehetsé­ges. Ha pedig ennyire bele­ágyazódtam a közösségbe, ami­nek egyebek között a létezé­semet köszönhetem, akkor kö­telezettségeim is vannak. És nincs jogom olyasmit tenni, ami mások érdekeit sértheti. Nincs jogom az önpusztítás­hoz sem. SSSH lüít Az Élni vagy meghalni? pedig járja a maga útját. Szerzőjét nemrégiben meghív­ták Szegedre, az öngyilkosság­gal foglalkozó nemzetközi szimpóziumra, ahol sor került a könyvpremierre. Ez volt az első szakmai elismerés. Varga Sándor CEGLÉDI Lilian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM 1988. JÚNIUS 8., SZERDA Valaminek történnie kell Nem volt kényszerszabadság — Ügy hallottam, hogy a közelmúltban voltak olyan napok, amikor önök nem tudtak dolgozni. Mi igaz eb­ből? — kérdezem Zakar Ti­bort, a ceglédi Lenin Tsz nyomdájának vezetőjét. — A hír igaz. Mert a nyom­da kötészettel foglalkozó része valóban nem dolgozhatott. Ugyanis hiányzott az önátírós papír, amiből a tömbök ké­szülnek. — Mennyi ideig tartott ez a „pihenő”? — Tulajdonképpen másfél napra küldtük haza ezeket a munkatársakat. Ügy beszéltük meg, hogy ezt a kiesést le­dolgozzák. Nem akartak sza­badságra és kényszerszabad­ságra menni. Végül is több mint egy hétig azt csinálták, ami éppenséggel adódott. Te­hát nem sok értelmét láttuk annak, hogy itt tengjenek- leng jenek. Ha lenne raktár — Voltaképpen mikor kez­dődött ez a papírínséges idő­szak? — Az elmúlt esztendőben is akadtak zökkenők, de a gon­dok igazából januárban kez­dődtek. Az adótörvény beve­zetésével mindenütt áttértek az új nyomtatványok haszná­latára, ugyanakkor a régi példányokat sok helyen lese­lejtezték. Azóta persze már bebizonyosodott, hogy nem minden iratféleségnek kellett volna a megsemmisítés sorsá ra jutni. A hirdelen robba násszei’űen megnövekedett igényekre szerintem a nyom­daipar nem készült fel. — És önök? Már az őszit varrják w A második ne­gyedévben meg­rendeléseik túl­nyomó részét tő­kés partnerektől kapták a Pevdi ceglédi konfek­ciógyárában. Fél­éves árbevételi terveiket — az előzetes számítá­sok szerint — si­keresen teljesí­tik. A szalagokon a nyári modelle­ket most már az * őszi, téli ruhák, kabátok váltják fel. (Apáti-Tóth Sándor felvételei) gsk w — Gondoltunk mi arra, hogy több papírra lesz szük­ségünk, ám ennyire nem lát­hattunk előre. Mivel a nagy állami nyomdák, amelyeket felkértek az iratok elkészíté­sére, olyan hatalmas mennyi­ségű megrendelést adtak le, hogy például a lábatlani pa­pírgyár első negyedéves ter­melését lekötötték. Ráadásul nekünk raktárunk sincs. Ha akartunk volna, akkor sem spájzolhatunk be ennyi anya­got. — Történt-e valami válto­zás? — Talán túl vagyunk a mélyponton. Alapjában véve kissé szerencsétlenül jöttek össze a dolgok. Az autónk le­robbant, ezért egy nappal ké­sőbb mentünk a papírért. Ezen múlott az egész — mások megelőztek bennünket. Végre kaptunk önátírós és kartonpapírt. A diósgyőri papírgyár a múlt héten le­gyártott számunkra 4 tonna 70 grammos hagyományos fajtát, s készít még 5 tonna 80 grammosat. — Most ugyan megszűnt a bizonytalanság. De ez a szi­tuáció bármikor megismét­lődhet. — Kétségtelen, hogy meg­ismétlődhet. Bár ez a meny- nyiség pár hónapra minden­képpen elegendő. Arra alkal­mas tárolási hely-híján,- ál­landóan ellenőriznünk kell ezeknek az anyagoknak a minőségét. Tehát nem töre­kedhetünk minden áron a mennyiségre. Papírhiány — Ez a kínos helyzet nem riasztotta el a megrendelői­ket? — Olyannyira nem, hogy megnövekedett a rendelésál­lományunk. Az utóbbi öt év­ben nem volt ennyi munkánk egyik esztendőben sem, mint napjainkban. Nem vonják vissza a megbízást. Inkább várnak. — Ezek, szerint türelme­sek? — Kénytelenek azok len­ni. Hiszen úgy tűnik, hogy a papírhiány országos. — Ha jól tudom, szinte ugyanez a kép a fotóanyagok­nál. — Sajnos, igen. Különös­képpen az első negyedévben voltak gondjaink. Minden ) ____________ hé ten mennünk kellett beszer­ző útra, hogy jusson egy-egy kisebb mennyiség. Természe­tesen választékról nem be­szélhettünk. Be kellett érni azzal, amit éppen kaptunk. Szerencsére sikerült beszerez­nünk mindenféle anyagot. Néhány hétig zavartalanul dolgozhatunk. — Mi lesz, ha elfogy a film? — Először is véletlenül sem selejtezünk le anyagot. Igyek­szünk mindent felhasználni. Pazarlásról szó sem lehet. Minden esetre nem állunk le. Hiszen van itt sok egyéb megrendelés. A dolgozóink rugalmasak és megértőek. A gárda képes behozni az ed­digi kiesést. Éppen jókor — A beszerzés során hasz­nálják-e a kiskaput? — Nézze, nevezhetjük an­nak is. Én inkább úgy mon­danám, hogy vannak lehető­ségek. Ám ahhoz, hogy a dol­gok összejöjjenek, állandóan járni kell az országot. Szük­ség van az ismeretségekre. A nagyobb nyomdák természete­sen előnyben vannak. Az sem mindegy, hogy az ember mikor érkezik. Most legutóbb éppen jókor mentem. Az az igazság, hogy azt a keveset annak adják, aki ott van, s talán az sem előnytelep, ha ismerik az illetőt. — Az elmondottak alapján nincs okuk az optimizmusra. — Én mindig optimista va­gyok. Igaz, van olyan tétel a harmadik negyedévi megren­delésünkben, amit visszaad­tak. De az nem lehet, hogy a cégek azért ne tudjanak számlázni, mert nem lesz pa­pír. Valaminek csak történni kell! F. F. Augusztusban Pajtástábor A helyőrségi klub pajtás­tábort szervez — nemcsak tiszti szülők gyermekei szá­mára — augusztus 22-től 26- íg. A programban szerepel textilfestés, nemezelés, gyúr- mázás, kerékpártúra, videó­zás, színházlátogatás. Jelent­kezni a helyőrségi klubban lehet (Kossuth Ferenc u. 1,). Változtak-e a bélyegárak? Kedvezmény a gyűjtőknek Június 4-i számunkban fog lalkoztunk a bélyegárak vál tozásával. Az akkor leírtakat kiegészítő információt kap tunk a Magyar Bélyeggyűj­tők Országos Szövetségétől, valamint a postától. E szerint a postahivatalok által forgalmazott úgyneve­zett postatiszta bélyegek ára nem változott. A postahivata­lokban árusított, alkalmi pe­cséttel ellátott bélyegek is változatlan áron vásárolha­tók meg. Azonban a bélyeggyűjtők szaküzleteiben csak a posta­tiszta kiadványok ára nem nőtt. A pecsételt bélyegeket ez év január elsejétől 25 szá­zalékos általános forgalmi adó terheli, amit a MABÉOSZ a szakköri tagokon visszamenő­leg behajt. Ügy tűnik, hogy drágább lett a használt bélyeg. De azt tudni kell, hogy a posta ed­dig is 50 százalékos árkedvez­ménnyel adta bélyegeit' a MÁBÉOSZ-nak. Az új árkedvezmény ja­nuár elsejétől pedig már 80 százalékos. A fennmaradó 20 százalékot terheli a 25 száza­lékos áfa. Így a gyűjtőknek csak o teljes névérték 45 szá­zalékát kell kifizetniük vásár­láskor, tehát számukra 5 szá­zalékkal csökkent a beszerzé­si ár. Az azonban továbbra is visz- szatetszést kelt a bélyeggyűj­tő szakkörök berkeiben, hogy a szakboltokban utcán át meg­vásárolt, pecsételt bélyegek után nem lehet behajtani a 25 százalékos áfa-t. S mert a vevők személyazonossága is­meretlen, így nagyon sokan 30 százalékos nyereségre tettek szert a szakköri tagokkal szemben. A MABÉOSZ vezetősége le­vélben kérte a Pénzügymi­nisztériumtól a visszás hely­zet megoldását. A. L. A. ISSN 0X33—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents