Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
1988. JÜNIUS 7., KEDD ^ádsm 3 Szájtátva Hálák Javíthatatlan álmodozóként tévhiteket dédelget az ember. Arról például és sok más mellett, milyen szép lehet íel- növekvő emberpalánták között kertészkedni. Látni, miként lesz legény a legénykéből, bakfis a csitriből, miként erősödik a fizikuma, formálódik a teste ezeknek a gyerekekből kialakuló maholnapi felnőtteknek. Szép lehet tehát kertésznek lenni, ifjúsági orvosnak például, dolgozni az ifjúságorvosi-védőnői hálózatban, a hála melengető sugaraiban meg-megmerítkezni, hiszen a kamaszok milyen bumfordian kedvesek tudnak lenni, ha valaki segített vélt, való bajaikon, lelki gondjaikon, testi kétségeiken. Szájtátva hallja ezzel szemben az ember Nagykőrösön, hogy van is, meg nincs is ifjúsági orvos. Van státus, de nincsen doktor. Évek óta nincsen. Hosszú ideje betöltetlen a státus, mert nem akad vállalkozó erre a feladatra. Panaszok idéződnek fel a hírlapíróban, amik arról szólnak, milyen méltatlan dolog, hogy egy orvos nem talál magának állást (a fővárosban), arcok tűnnek eléje, akik orvosi diplomával a kezükben inkább vállalták a nem orvosi feladatokat, csak hogy ne kelljen Budapestet otthagyniuk, bár nem ott születtek, nevelkedtek, hozzátartozójuk sincsen ott. Vidékre?! így hangzik a riadtságában is elutasító kérdés, arra pedig, hogy ifjúsági orvos is lehetne valaki valamelyik vidéki város középfokú oktatási intézményében, legyintés némelyek részéről a válasz. A megyében nagy keservesen sikerült tíz helyen kialakítani az ifjúi hálák e különleges termőföldjeit, az ifjúságorvosi-védőnői hálózatot. A tíz hely mellé az idén talán további kettő is sorakozhat (Monoron, Ráckevén), de az évek óta üres nagykőrösi státus meditálásra késztet. A hálák mibenlétéről. A szén hálák és a megfogható hálák eltérő fontosságáról. MOTTO Külügyi szóvivői értekezlet Késik a megnyugtató válasz (Folytatás az 1. oldalról.) tartjuk, mivel nem lehet más célja, mint a nemzetiségi identitás gyengítése,, a történelem átírása, a nemzetiségi települések anyanyelvi elnevezéseinek kitörlése az emlékezetből. A miniszterhelyettes egyúttal aggodalmunkat fejezte ki a tervbe vett közigazgatási átszervezés várható következményei miatt. A kisebb falvak, települések tömeges felszámolása módosítja az ország etnikai képét, rendkívül hátrányosan érinti a nemzetiségi lakosságot. A tervezett kényszerű lakóhelyváltoztatás a legalapvetőbb emberi jogokat sérti, a nemzetiségi falvak ezreit számolja fel fizikailag, annak minden következményével, így gyengíti a nemze. tiségi közösségek összetartozását, hagyományai megőrzését és ápolását. Magyar részről nyomatékosan kértük, hogy a román fél térjen minderre vissza, és adjon magyarázatot a bennünket foglalkoztató kérdésekre. Sajnálatos, hogy a megnyugtató válasz, többszöri sürgetés ellenére, mindeddig elmaradt. Arra a kérdésre, hogy India és hazánk között van-e nukleáris téren együttműködés, a szóvivő nemmel válaszolt. A Radzsiv Gandhi látogatásának részleteit firtató kérdésre elmondta: tudomása szerint két oldalú megállapodás aláírásáról nincs szó. Az egyik tudósító arról érdeklődött: igaz-e, hogy az NSZK után Finnország hazánk második legna gyobb hitelezője. A pontos sorrend ismeretének hiánya miatt a szóvivő ígéretet tett a kérdés későbbi megválaszolására. Grósz Károly tervezett egyesült államokbeli útjáról szólva egy érdeklődő újságírónak elmondta, hogy John Whitehead, amerikai külügyminiszter-helyettes a napokban Budapestre érkezik, s a tárgyalásokon minden bizonynyal szóba kerül Grósz Károly amerikai látogatása, annak tervezett időpontja is. Tanácskoztak a tisztségviselők A parlamenti ülésszakról A júniusi ülésszak előkészületeiről tanácskoztak az Országgyűlés tisztségviselői, az állandó bizottságok elnökei, a megyei képviselőcsoportok vezetői Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés elnökének a vezetésével hétfőn az Országházban. Villányi Miklós pénzügyminiszter a tavalyi állami költségvetés • végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, Szabó Imre, ipari minisztériumi államtitkár pedig az ágazat szerkezetátalakítási feladataival kapcsolatos miniszteri beszámoló főbb elveiről tájékoztatta a résztvevőket és válaszolt kérdéseikre. Ittasság, könnyelműség, tudatlanság Sok helyen még szemet hunynak Ki ne látott volna már életveszélyes helyzetben dolgozó embert — levegőben, földön, vagy éppen , a munkagépek mellett. Ilyenkor szinte késztetést érzünk arra, hogy rászóljunk, figyelmeztessük a veszélyre. Ilyen kérdésekről hallván a szkeptikusok azt szokták mondani, ki vagyunk szolgáltatva a körülményeinknek, hisz már az is kockázat, hogy kilépünk az utcára, vagy kimászunk a fürdőkádból. Vagyis a balesetek látszólag szinte elkerülhetetlenek. Való igaz, az elemi csapások, vagy a tőlünk függetlenül bekövetkező balesetek egy része szinte kivédhetetlen. De vannak helyzetek, amikor a balesetek igenis elkerülhetőek lettek volna, azokat döntően emberi mulasztás, fegyelmezetlenség, tudatlanság okozta. Ezek jutnak eszünkbe a Pest Megyei Tanács munkaügyi osztályának jelentését tanulmányozva, amely az idei esztendő néhány jellemző baleseti veszélyzónáját igyekszik körvonalazni, örvendetes, hogy tavaly a megye tanácsi vállalatainál 11 százalékkal csökkent az üzemi balesetek száma. Még az év derekánál sem tartunk, senki nem tudja az idei üzemi baleseti statisztika legfontosabb mutatóit, de néhány figyelmeztető adatot, tényt máris érdemes szemügyre venni. A megyei tanács munkaügyi osztályának eddigi tapasztalatai szerint egyes munkahelyeken csökkent, másutt viszont növekedett a balesetek száma. Sajnos kevés az olyan munkahely, mint a fóti, albertirsai, a vecsési költségvetési üzem. ahol egész évben nem történt üzemi baleset. Az is eléggé közismert, hogy a balesetvédelmi eszközök egy része drága, s beszerzésük nem is mindig gond nélküli. Mégsem fogadható el az az érvelés, hogy nincs elegendő pénz balesetvédelmi eszközökre, védő- és óvó felszerelésekre, a munkakörülmények kulturáltabbá tételére. Ezt több jó példa is Igazolja; követendő a megyében a PEMÜ és a PEVDI |yakorlata, amelyek a közel- Jnúltban nem kevesebb, mint 36 millió forintot költöttek balesetvédelmi eszközökre. De a kisebb vállalatok között is találunk olyanokat, amelyek lehetőségeik szerint 1-1,5 millió forintos beruházással lényegesen javították a dolgozók munkakörülményeit. Közéjük tartozik a Pest Megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat. Nincs azonban felmentés azok számára, akik hibás, balesetveszélyes gépeket tartanak üzemben és állandó veszélynek teszik ki a dolgozókat. Érdemes lenne alaposan szemügyre venni azt is, hogyan érték el a megye szövetkezetei, hogy egy év alatt csaknem egyharmadával csökkent a szövetkezetekben a balesetek száma. Kiemelésre érdemes közülük a Sasad, a Rozmaring és a gyáli Szabadság Tsz. Rajtuk kívül a MEZÉPSZER Vállalat is igen eredményesen vigyázza a munkavédelmi előírások betartását. Sok helyen azonban szemet hunynak, vagy kevésbé ellenőrzik az egyik leggyakoribb veszélyforrást, az ittasságot, a nemtörődömséget, a lezsersé- get. Nem hallgatható el az sem, hogy az ellenőrzéseknél az illetékesek ismét megállapították: kényelmi okok is közrejátszanak a baleseti statisztika romlásában. A dolgozók nem egy esetben a fogason vagy a szekrényben felejtik a védőruházatot, a kesztyűket és a véletlenre bízzák magukat. Olykor az okoz gondokat, hogy egyesek nem tartják rendben a gépeket, holott tudják, milyen következményei lehetnek a hibás gépek működésének, s nem sokat törődnek társaik figyelmeztetésével sem. Még két tanulságot hozott a munkavédelmi vizsgálódás, amely a helyi tanácsi intézményekre is kiterjedt. Megállapították, hogy a foglalkozási balesetek többsége az egészségügyi intézményeknél volt a leggyakoribb. A bölcsődékben, a szociális otthonokban, a körzeti orvosi rendelőkben, az anya- és gyermekvédelmi tanácsadókban az intézményvezetők látják el a munkavédelmi felelős feladatait. Az idei baleseti helyzetkép előzetesét megismerve arra a következtetésre juthatunk, hogy a veszélyforrások zömében bennünk vannak, hisz nem állhat mindenki mellett a nap minden percében az őt figyelmeztető munkahelyi vezető, vagy munkavédelmi felelős. Ez még akkor is így van, ha jól tudjuk, vannak esetek, amikor a rossz munkakörülmények között dolgozó ember nem is tud arról, hogy veszélyek leselkednek rá. Más a helyzet, ha a dolgozó tisztában van azzal és mégis vállalja a munkát. Ilyenkor úgy szólván a saját sorsát tartja a kezében, s az egyetlen célszerű eljárás, ha jelzi, nem hajlandó egészségét, testi épségét veszélyeztetni. Páll Géza A szolgáltatás még ingyen sem kell Érdekképviseletre kényszerítve Talán még soha annyi indulatot nem kavart az érdekvédelmi vagy érdekképviseleti szervek tevékenysége, mint napjainkban. Az állampolgárok csakúgy, mint a gazdálkodó szervezetek, új típusú munkát várnak, s amennyiben a hagyományos szakszervezetek, szövetségek tevékenységében nem észlelik a változást, szívfájdalom nélkül mondják ki: nincs szükségük arra, hogy csupán a forma kedvéért tartozzanak ezekhez. Kell — kellene — egy igazi csapat, hangoztatják. Egy olyan szervezet, amelyik valóban azzal törődik, amire létrehozták: ha nem is egyedi sérelmek orvoslásával, de a réteg, ágazat, szektor vagy kollektíva érdekeinek legalább a képviseletével van elfoglalva. Nem csoda hát, ha az Ipari Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségénél is hosszú a — még csak teljesnek sem tekinthető — lajstrom: több tucatra rúg azoknak a kisszövetkezeteknek a száma, amelyek már nem tartoznak, vagy soha nem is tartoztak a megyei KISZÖV érdekképviseletének körébe. Ennek okairól Arlóy György, a szövetség titkára így vélekedik: — Elvileg minden ipari szövetkezet tudja, hogy a KISZÖV létezik. Utóbb, a megalakulásuk után, mégis sokukról kiderül, hogy csak akkor szereznek tudomást rólunk, amikor a törvényességi felügyeletet gyakorló szervezet felhívja a figyelmüket például arra, hogy a jövedelmek megállapításánál ki kell kérniük a véleményünket. Persze jócskán akad — főként az utóbbi idők nagy átalakulási hullámában — olyan kisszövetkezet, amelyik eleve úgy határoz, hogy önállóan járja végig az alakuláshoz vezető utat, vagy ügyvédi munkaközösség segítségét veszi igénybe ahelyett, hogy a szövetség ingyenes szolgáltatásával élne. — Bennünket ez a szolgáltatás nem vonzott eléggé ahhoz, hogy csatlakozzunk akár az OKISZ-hoz, akár annak megyei szövetségéhez — mondja Harnóczi László, a Veresegyházi Épület-, Berendezés- Szakipari Szolgáltató és Építő. Kisszövetkezet elnöke. — Egy évvel ezelőtt, amikor a már hat éve működő gmk-t átalakítottuk kisszövetkezetté, úgy véltük, felügyeleti szervezetből már van éppen elég. Nem győzünk mi annyi statisztikát, kimutatást készíteni, amennyire ezeknek szükségük van. Ráadásul az OKISZ-tag- ság évente nekünk 100 ezer forintunkba kerülne, míg a Vállalkozók Országos Szövetségéhez 4 ezerért csatlakozhattunk. Kötelező jelleggel Ahhoz ugyan nem fér kétség, hogy a különbözetnek máshol is hasznát vehetik a veres- egyháziak, ám Mészáros Vilmos, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának főtitkár-helyettese úgy véli, ez az álláspont nem helyes: — Az, hogy egy kisszövetkezet az OKISZ érdekképviseletéhez tartozik vagy sem, nem elhatározás, hanem jogszabályi rendelkezés kérdése. Márpedig a szövetkezeti törvény szerint az ipari szövetkezetek érdekképviseletét — kötelező jelleggel — az OKISZ látja el. Még akkor is, ha erre a szövetkezet nem tart igényt, s a tagdíját sem fizeti be. Többre vállalkoznak ? Arról, hogy hogyan lehet kötelezően, egy-egy vállalkozásra ráerőszakolva, érdek- képviseleti munkát végezni, megoszlanak a vélemények. Egyesek hatóságosdit emlegetnek, de fizetnek, mert kell; mások fenntartás nélkül helyeslik az OKISZ és a KISZÖV valamennyi döntését; megint mások a kötelezőt ugyan fizetik, de önkéntes alapon más érdekképviseletet is választanak. Ezek közé tartozik a ráckevei székhelyű Architektúra Kisszövetkezet. — Éppen ezekben a napokban intézzük belépésünket a Vállalkozók Országos Szövetségébe, bár fizetjük továbbra az OKISZ tagdíját is — mondja dr. Czerny Károly, a kisszövetkezet elnöke. Döntésük okáról annyit árul el, hogy igazi érdekképviseleti szervnek a februárban alakult új szövetséget tekintik náluk. Olyan szervezetnek, amelyik csak egy célt tűzött ki maga elé ... — Az igazsághoz hozzátartozik, hogy öt évvel ezelőtt, amikor alapítottuk a kisszövetkezetet, a megyei KISZÖV rendkívül sok segítséget adott és rugalmasan kezelte az ügyeinket. A későbbiekben azonban már úgy éreztük, hogy többre vállalkoztak, mint amennyi feladatot hatékonyan elláthatnak. Érdekképviseletet, hatósági funkciót, szolgáltatást egyaránt magas színvonalon végezni: számunkra úgy tűnt, meghaladja a KISZÖV erejét. Évente 300—400 millió forint értékű árut állítunk elő, nem tartozunk tehát azok közé, akiknek állandóan fogni kell a kezét, vagy bábáskodni kell felettük. Ellentmondásosnak tűnt, hogy filléres kérdésekben kellett a megyei szövetség jóváhagyását kérnünk. Ezért egy idő után úgy döntöttünk, hogy kilépünk a szövetségből. Az OKISZ-tagság persze, éppen mert kötelező, már más kérdés ... Arlóy György megyei titkár véleménye szerint azonban azokat, akik az eltelt évek alatt megváltak tőlük, többnyire más okok késztették erre a lépésre: — Nem egy esetben fordult elő, hogy egy-egy elnök ösz- szetévesztette egyéni érdekét a szövetkezetével, s amikor figyelmeztettük erre, sértődöttségében úgy döntött, hogy kilép a KISZÖV-ből. Mások a tagdíj miatt váltak meg tőlünk, de később, mikor rájöttek, hogy az OKISZ-ból nem lehet kilépni, visszajöttek hozzánk. Tény azonban, hogy mindeddig csupán hét szövetkezet vált meg tőlünk, ez pedig a 220-as létszámhoz képest elenyésző szám. Azt viszont el kell ismernünk, hogy sokan jogosan kritizálnak bennünket. Be kellett látnunk, hogy változtatni kell munkánkon. Az elmúlt évek tapasztalatai is azt igazolják, hogy kifogástalan szakmai segítséget, jó szolgáltatási színvonalat csak akkor tudunk nyújtani tagjainknak, ha megújítjuk tevékenységünket. Egy bizonyos határ után azonban legjobb szakembereink sem képesek eleget tenni minden kívánságnak. Ezért döntüttünk úgy, hogy mi nem reklámozzuk elvtelenül a munkánkat, nem ígérgetünk mindenfélét és nem futunk lasszóval az újonnan alakuló szövetkezetek után. Arra törekszünk, hogy azoknak az érdekét képviseljük jól, akik már most hozzánk tartoznak. Ez csak átmeneti Ez a szándék természetesen az OKISZ munkáját, törekvéseit is jellemzi. Az azonban kétségtelen, hogy a mintegy 3000 szövetkezet érdekeit a kormányzati szervek előtt — közmegelégedésre — képviselniük egyre nehezebb. Az ok: a korábban egységes mozgalomban egyre több az érdekütköztetés, a vélemények különbözése. De ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a szektorhoz tartozók jelentős része csak átmenetinek tekinti a jelenlegi állapotot. Márpedig azoktól, akik csupán a kedvezőbb szabályozás lehetőségével élve döntöttek a szövetkezeti működés mellett, s az első adandó alkalommal talán az előnyösebbnek tűnő újabb vállalkozási formát választják majd, nem várható el, hogy távlatokban is a szövetkezeti mozgalom érdekeit vegyék figyelembe. Véleményüknek azonban ők is hangot akarnak adni. Ezért aztán akép- pen vélekednek, hogy joguk kellene legyen az önálló, szabad választáshoz az érdek- képviselet kérdésében. De úgy tűnik, erre még jócskán várniuk kell — véleményükkel ma még jobbára csak egymás között jutnak egyezségre. Pató Zsuzsa Miniszteri biztos Kohászat Trafótól a virágpolcig. A Zsámbéki Vegyesipari Szövetkezet mint a nevében is szerepel, széles körű tevékenységei folytat. A lakossági szolgáltatások mellett többek között trafókat és faárukat is készítenek, vasipari részlegükben pedig préselt alkatrészek százezreit gyártják. Az évi 70 milliós bevétel nagy részét, mintegy 30 millió forintot a transzformátorok gyártásával érik el. Nem kevesebb, mint 300 típus készül. Felvételünkön Schneider Jánosné az úgynevezett KTA trafókat tekercseli. (Hancsovszki János felvétele) Az Ipari Minisztériumban hétfőn szűkkörű értekezletet tartottak a legjelentősebb hazai kohászati vállalatok vezetői. A megbeszélésen hivatalosan is beiktatták tisztségébe a június 1-je óta miniszteri biztosként dolgozó Bányai Miklóst, a Magyar Hitel Bank főosztályvezetőjét. A miniszteri biztos feladata, hogy a gondokkal küszködő öt vaskohászati üzem, köztük a három alap- vertikumú vállalat: a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek szerkezetátalakítási programjának gyorsítását irányítsa.
