Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
pjgWTm& A dohányzás veszélyei Négymiüióan Mint passzív dohányos nagy érdeklődéssel tekintettem meg a BNV-n a Dohánykutató Intézet és a Dohányipari Vállalatok kiállítását és termék- bemutatóját. „Kutatás, gyártmányfejlesztés, egészségvédelem" volt a fő mottója az egésznek, mert az egészségvédelmet kívánták szolgálni a rendezvénnyel. Hiszen mint sok más dologban, korlátokkal, tiltásokkal ebben sem lehet előrelépni. Csak meggyőzéssel, felvilágosítással, társadalmi megegyezéssel lehet az élet minőségét javítani. A kiállításon tapasztaltam, a dohányzás veszélyét akarják csökkenteni a kutatók és gyártmányfejlesztők is a minőség javításával, az új termékek előállításával, a dohányzási kultúra fejlesztésével. Több mint egy évtizede céltudatosan törekszik a dohányipar az egészségre kevésbé káros dohányzás megvalósítására, hangsúlyozva azt az emberi jogot és lehetőséget, hogy a dohányos is védheti egészségét. Hazai viszonylatban első lépés az egészségre kevésbé káros cigaretták kialakítása terén a füstszűrők bevezetése volt a 60-as évek elején. Ma már jelentős munka folyik a füstszűrők, ezen belül az egészséget leginkább veszélyeztető vegyületek szűrését megvalósító, összetett füstszűrők, fejlesztése terén. A dohányzás-egészségügy területén ma fő cél a komplex egészségkárosító hatást kifejtő füstkátrány-tartalom, valamint a füst nikotin- és szénmono- xid-tartalmának csökkentése. Hazánkban körülbelül 4 millióan dohányoznak és sajnos a fogyasztás igen magas. Évente 26—27 milliárd cigarettát vesznek az emberek. Természetes, hogy egyik napról a másikra nem lehet leszoktatni senkit a dohányzásról, de a kutatók és a termelők sokat tehetnek azért, hogy a kevésbé káros cigarettákat szívják a szenvedély rabjai. A kiállításon kitűnt az is, hogy a beruházáshiány és az ellentétes ösztönzés ennek súlyos akadályt jelent, mivel a kevésbé káros cigaretták gyártásához szükséges technikát nem tudják megvenni, ugyanakkor a legolcsóbb cigaretták a legtöbb károsító anyagot tartalmazzák. Végezetül ne feledjük: a dohányzás a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő kockázati tényezője. M. F. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1988. JÜNIUS 4., SZOMBAT Az olcsó készülék drágább Az egyszemű családtag doktora Szolgáltatás!... Súlya van ennek a szónak. Pedig amit jelent, azt csak egyféleképpen lehet értelmezni. A Kolor Híradástechnikai-Háztartási Gépjavító Kisvállalat tévészerelőjének egy munkanapjára voltunk kíváncsiak. A szakmájában huszonöt év-e tevékenykedő Pluczer Ferenc ezúttal nem egyedül kereste fel a készülékek gazdáit. Az első címen a tulajdonos elmondja, hogy féléves a televíziója, s hogy mi a baj. A jótállási jegyről kiderül, hogy csak két hónapos a készülék. A szerelőt ez nem zavarja, hozzálát a munkához. :::: Közben megkérdezzük a tulajdonost, hogy van-e panasza a szerelő vagy a szerviz más dolgozójának munkájára, kellett-e már többször isvisz- szahívni ugyanazért a meghibásodásért. Emberünk először kapásból dicséri a szerelő munkáját. Aztán amikor meglátja a működő magnetofont, mutogat, hogy kapcsoljuk ki. A kérdés ismét elhangzik. Hosszú csend a válasz, néma hímezés-há- mozás. Aztán valamilyen régebbi panaszára céloz a tulajdonos, de nem lehet kiszedni belőle, hogy mi volt az. Itt bizony nem kapunk hitelt érdemlő információt. Vajon miért? Na mindegy, megyünk tovább. A fiatalasszony egy szál harisnyanadrágban és otthonkában nyit ajtót. Magát cseppet sem zavartatva elmondja, hogy mi a baja a készülékének. Becsület — szavunkra VIDEO, VIDEÓ? Danta rhei, azaz: minden folyik, minden változik — hirdette már az ókorban Hérakleitosz görög filozófus. A mai társadalomkutatók gyorsuló időről beszélnek. Ennek sok nyelvi következménye van. Most egyet emelek ki: a szókincs változását, ebből is az idegen szavak szüntelen beáramlását. Ez összességében a kifejezéskészlet gazdagodását jelenti, de kiejtési és helyesírási bizonytalanságokat is előidéz. Itt van a legújabb technikai csodák egyike, a video. Vagy: a videó? Rövid o-val, hosszú ó-val is látjuk feliratokon, plakátokon, újságokban. Mint ahogyan e készülék működtetését jól értik az emberek, legalább így kell ismernünk a leírás szabályait, hogy a nyelv szerkezete se sérüljön. A latin video- szóösszetételek előtagjaként az utótagnak a televíziós képtechnikával való kapcsolatát jelöli, jelentése: kép-. (Például: videomagnó=képmagnó.) Sok összetett szó született már: videodiszkó, videokamera, videokazetta, videotechnika, videotéka stb. Mostanra a video- előtag önálló szóvá is vált. (Jelentése: videomagnó; nézem a videót.) Hasonló módon született meg a kiló a kilogramm, az autó az automobil, a fotó a fotográfia szóból. Nyelvünk egyik hangalaki jellemzője ugyanis, hogy a rövid o csak indulatszavak végén állhat. (No, nono, hoho.) Az -o végű közszókat előbb csak hosszan ejtjük, majd így is írjuk. így alakult ki például a dokumentáció, az injekció, a passzió, a televízió, a vakáció „hangképe” és írásképe. (Az idegen tulajdonnevek és ritkábban előforduló szavak végén megmarad azonban a rövid o: Cicero, Torino, allegro!) A magyar helyesírás szabályai új, 11. kiadása a kiejtést tükröző írást csak a toldalékos alakban ismeri el: videót, videóval, videózik, videós — a jelentésében önállósult és hosszan is ejtett videó formát nem! (1984-ben jelent meg a szabályzat, a „lapzárta” még korábban történt. Abban az időben még nem volt any- nyira mindennapos a videózás, a szó sem volt általános használatú, a videó=videomagnó jelentéstapadás sem jött létre.) Műt tegyünk? Ha szigorúan a szabályzathoz ragasz- kódunk, csak a toldalékos alakban írunk hosszú ó-t (videóról). Ha a természetes és megállíthatatlan nyelvi változást akarjuk frissen, életszerűen követni (ez a helyesebb szemlélet), akkor hosszú ó-s formát írunk alapalakban is: A kirakatban áll egy új videó. (De vigyázat: ha összetett szó előtagja — videokamera — mindig rövid az o!) Költői Adám A tévészerelő faarccal munkához lát. Tekintete, hangja nyomokban sem árul el érzelmeket, így nem tudni, mi a véleménye a kívülálló számára kényelmetlennek tűnő szituációról. Később a kocsiban mondja el, hogy nincs véleménye. Számára az a természetes, hogy úgy fogadja el az embereket, amilyenek. Neki egyébként sincsenek kényes „ügyei”, hiszen számára a jó kenyérkereset a fontos. Mással nem foglalkozik. A következő címen észreveszi, hogy nem csak a tulajdonos által jelzett hibát kell kijavítani. Szól, árajánlatot ad, amit a megrendelő elfogad. Csak nekünk mondja, hogy ha több hibája is van a készüléknek, nem érdemes apránként megjavíttatni. Ugyanis a készülék alkatrészei összedolgoznak, s ha itt-ott akadozik, akkor az előbb-utóbb megbosszulja magát. De hát a szerelő nem oszthatja be más pénzét. A Lövölde utcában Gál Istvánná fogad bennünket. Csak jót tud mondani a szerelő munkájáról és magatartásáról. S látszik, őszintén gondolja. Munka közben beszélgetünk a tévészerelővel. — Hogy melyik gyártmány a legjobb? — kérdez vissza Pluczer Ferenc. — Hát mindig az, amelyik éppen az asztalon van. Ez azt hiszem, magyarázatra nem szoruló arany- szabály. De az igaz, hogy a korábbi években az Orion vitte el a pálmát. Ma már a Videoton is felzárkózott, s hamarosan egy francia gépsoron kezdik el idehaza a színes televízió sorozatgyártását. Aztán vannak olyan készülékek, amiket olcsón meg lehet vásárolni, de később sokba kerülnek, mert gyakran kell azokat javítani. A román gyártmányokra csak legyint. Jól átverték a kispénzű embereket azokkal az olcsó készülékekkel — meg is kínlódik alaposan az egyikkel, s közli a tulajdonossal, hogy csak a szervizben javítható. Több címen találunk üzenetet, hogy hol keressük a tulajdonost. Van, ahol a szomszéd őrzi a lakáskulcsot, s ő enged be minket a beteg készülékhez. A mellékelt írásos szakszöveg szerint valamit ko- nyíthat a tulajdonos a tévéhez — bár vasas a szakmája —, de kiderül, hogy más a hiba. Hát igen. A kontárok néha ronda munkát végeznek, s a helyrehozás sokszorta többe kerül, mint ha hivatásos szerelőt hívtak volna házhoz. Van, akit figyelmeztetni kell, hogy ne nyúljon a tévébe, ha egyszer már levette a szerelő a hátlapját. Van akinek sok a nyugdíj mellett az évi 600 forintos átalánydíj. Mégis az idős néni adott borravalót, nyolc forintot, a ti- zenegynéhány cím közül egyedül. A szerelő nem tesz megjegyzést, ha nem kap borravalót. Ha kap, megköszöni. A. L. A. Karbantartás előtt Amiből az adó adódik Ez az az eset, amikor az ember hirtelenjében nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Mert a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége 5/1988-as számú körlevelét olvasva rögtön arra kell gondolni, hogy már a gyerekeket is megadóztatják. Hogy ez nem igaz? Hát akkor lássunk idézeteket a körlevélből: „Ellentétben a Filatéliai Szemle májusi számában kö- zöltekkel, az általános forgal- miadó-törvény értelmében az Értékcikkhivatal a névértékes bélyegek felára után is 25 százalékos forgalmi adót számít fel... Kérjük a Tisztelt Gyűjtőtársat, hogy a Szocfilex anyagi alapjának biztosítása érdekében a már átvett bélyegek után szíveskedjék a felár ÁFÁ-ját pótlólag befizetni, illetve a sorra kerülő vásárlásnál a közölt árakat tudomásul venni.” Az idézet pedig közérthetőbb nyelvre fordítva, s pontosítva azt tartalmazza, hogy 1988. január elsejétől visszamenőleg (?) a bélyeggyűjtő szakkörök minden tagja köteles befizetni a megvásárolt bélyeg árának 25 százalékát, még akkor is, ha mondjuk az ÁFA miatt kilép a tagok sorából. Nos, az ÁFA nem látszik nagy összegnek, hiszen egy 20 forintos bélyegblokk esetében 4 forint ötven fillér. Csakhogy a bélyeggyűjtők Kenyérgyár épül Épül az ipartelepen az új ceglédi kenyérgyár. A kétezer- nyolcszáz négyzetméter alapterületű létesítmény generálkivitelezője a KÉV-Metró szolnoki építési igazgatósága (Apáti-Tóth Sándor felvétele) nem egy blokkot vásárolnak, illetve vásároltak. Ám nem is ez a legkevésbé tetszetős az intézkedésben. Hanem az, hogy míg a szakköri tagoktól behajtható az ÁFA a korábban megvásárolt kiadványok után, mások továbbra is az állam adósai maradnak, akik utcán át vásároltak az év folyamán a bélyegszaküzletekben. A nem szakköri tagok személyazonossága tehát fel sem deríthető, így azok jogtalan és igazságtalan adókedvezményben részesülnek. De ennél furcsább az a tény, hogy az ÁFA csak a használt, tehát lepecsételt bélyegek vásárlása esetén fizetendő ki. Az új, tehát postai küldemények bérmentesítésére alkalmas bélyegek változatlan áron szerezhetők be, ezek az úgynevezett postatiszta bélyegek. Fölvethetjük a kérdést, hogy a jelen pillanatban „értéktelen”, pecsételt bélyegek miért drágábbak, mint az újak? Aztán azon is érdemes elgondolkozni, hogy milyen alapon adóztatják meg a gyerekeket? Ugyanis a bélyeggyűjtő szakkörök tagjainak túlnyomó többsége általános iskolás és középiskolás tanuló. Márpedig az iskolásoknak nincs semmiféle jövedelme. Vagy mégis? Igaz, ha a gyerekek papírt, rongyot, fémet, üveget és egyebeket gyűjtenek, s a MÉH-nél értékesítik a hulladékot, akkor jövedelemre tesznek szert. Ebből a jövedelemből gyakran futja bélyegekre — ha éppen nem a szülők pénzéből vásárolnak a fiatalok. De ismételjük. Milyen alapon fizetnek adót az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkörök diák tagjai, amikor nincs állandó jövedelmük, s még a nyugdíjasok is kapnak adókedvezményt, akiknek pedig van jövedelmük — még ha az olykor nem is olyan magas? Érdemes megkockáztatni az ÁFA miatt, hogy sok gyerek kilépjen az általános műveltséget fejlesztő szakkörökből? Persze lehet, hogy az ÁFÁ- nak ez a bélyegekre való kivetése is egyféle ifjúságvédelmi kezdeményezés. Mert, ugye aki már gyermek létére adózik, az egyenrangú állampolgárnak vélheti magát a felnőttekkel, hiszen az állam elismeri, nyilvántartja (?) jövedelmét, jövedelemszerző tevékenységét, vagyis valamilyen munkavégzését. Márpedig aki dolgozik, értéket termel, s munkája után járó jövedelme alapján adózik is, az aligha indulhat kisebbrendűségi érzéssel a nagybetűs életbe. Lehet, hogy valójában lelkesednünk kéne az új rendelkezés miatt? Mert az eddigiek alapján kimondhatjuk hogy valóban csaknem tízmillió adófizető állampolgár van hazánkban. Aszódi László Antal Divatos holmik Népszerű a mintaboEt A PEVDI-nek Budapesten, a Népköztársaság úton, az Operaház közelében igen látogatott mintaboltja van. Ennek ellátásáról a bőrdíszműüzem és a ceglédi konfekció gyáregység gondoskodik. A konfekciósok női szoknyákat, ruhákat, komplékat, nadrágkosztümöket, rnegany- nyi divatos holmit küldenek a mintaboltba. Az áru igen kapós, kialakult a vásárlói, törzsközönsége az esztendők során. Elégedettek a ruhák minőségével, fazonjával, ám észrevételeiket is gyakran közlik a boltiakkal. Ezek közé tartozik, hogy több méretből jobban tudnának választani és ha egy-egy modellből más-más színű és anyagú textil felhasználásával készülne a ruha, a szoknya, akkor még szívesebben nyitnák ki érte a pénztárcájukat. A konfekció gyáregység tanműhelyében — esetleg a maradék anyagokat ily módon felhasználhatnák, vagy választhatnának varrnivalót a kereskedelemben fellelhető méteráruból is — vélekednek a vásárlók. ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap) A Városgazdáik»« dási Vállalat két fűtőművet üzemel- , tét Cegléden. Az Í esedékes éves karbantartási munkákat rövidesen .megkezdik, s ter- fvezik a lakóházak ^hőcserélőinek víz- . kőtelenítését is, .ugyanis a lerakó- idő vízkő csökkenti a fűtés hatásfokát. A nyáron fűteni remélhetőleg nem kell, de a két höközpont I mintegy ezerhat- száz lakást és számtalan intézményt lát el ebben az időszakban is meleg vízzel. (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Megbélyegi ett bélyeggyűjtők
