Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 154. SZÁM 1988. JÜNIUS 29.. SZERDA Munka nélkül ezerötszázan Mi lesz a harmadik generációval? A mezőgazdasági termékek továbbfeldolgo zása megoldást jelent A felszabadulás előtt Cegléden nem volt jelentős ipar a néhány malmon és szeszfőzdén kívül. Az iparosítás első hulláma az 1960-as években érte el a várost, a má­sodik pedig a hetvenes években. A város első generá­ciós munkásai földművelők, állattenyésztők voltak. Az ő leszármazottjaikból alakult ki a második generációs ipari munkásság. Ceglédre és körzetére jel­lemző, hogy napjainkban még csak elvétve van jelen az ipar­ban a három generáció együtt, éppen azért, mert jóval a fel- szabadulás után indult meg az iparosítás. Csak a Közgépnél és az Evignél található meg nagyobb számban együtt a hái’om generáció, mert a két vállalatnál már az ötvenes evekben megindult a termelés A város és körzete éves át­lagban 6 milliárd forintnyi ér­téket tértnél, fele-fele arámi­ban a mezőgazdaság és az ipar. A iparosítás természetes ve­lejárója a szakmunkásképzés. Ennek múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Kört- vélyesi Csabával, a városi pártbizottság politikai munka­társával. — Cegléden hosszú múltra tekinthet vissza a szakmun­kásképzés. Amikor az első ge­nerációs munkásság kiörege­dett, a vállalatok nem eléged­hettek meg az utcáról fölve­hető vagy másutt kiképzett szakmunkásokkal, mint után­pótlással. Kényszerűségből, de saját, jól felfogott érdekükben előbb a hosszú évek, évtizedek óta betanított munkásként dol­gozókat küldték iskolába. Mert annak idején a jól dolgozó stabil emberek csak akkor ke­rülhettek magasabb fizetési kategóriába, ha megszerezték a szakképesítést ahhoz a fel­adathoz, amit addig is ellát­tak. ÜH1IH0 — Azonban a felnőttoktatás nem oldotta meg sem a jól képzett szakemberek hiányá­nak pótlását, sem a fiatalítást. A mind magasabb szintű al­kalmazott technológia is egy­re több jó szakmunkást igé­nyelt Ezért a vállalatok saját maguk létesítettek jól fölsze­relt tanműhelyeket, oktatókat fogadtak. Az utánpótlás saját képzésében jó helyen áll pél­dául az Elegant Május 1. Ru­hagyár. Volt olyan év, amikor száz ipari tanulót is képeztek a tanműhelyben. Ma a ruha­gyárban többségében második és harmadik generációs mun­kások dolgoznak. — A ceglédi ipari és szak- középiskolákban 1990-re két­ezer fiatal szakmunkás fejezi be tanulmányait. Valameny- nyien el tudnak majd helyez­kedni a városban vagy a kör­zetben? — Akik tizennyolc éves ko­rukat elérve nem tanulnak to­vább, értelemszerűen helyben keresnek majd munkát. Nos, a vállalatok előrejelzései sze­rint 1990-ig mintegy ezeröt­száz dolgozójuk megy nyug­díjba. Ebből következik, hogy félezer fiatal szakmunkás, friss bizonyítvánnyal a kezé­ben, nem fog tudni majd el­helyezkedni. Ehhez még hozzá kell venni, hogy Ceglédről és a körze'ből tízezren járnak el dolgozni más közigazgatási területekre S ha az elkövetke­ző években valóban érvénye­sül a munkaerő hatékony fog­lalkoztatásának gyakorlata, akkor valószínű, hogy most a fővárosban, a két szomszédos, közeli megyeközpontban dol­gozók kénytelenek lesznek itt­hon maradni. így ezres mun­kaerő-felesleg keletkezik első­sorban Ceglédbercel és Albert- irsa környékén, s néhány száz ceglédi lakos itthon rekedésé- vel is számolni kell. — A körzet kisebb települé­sein már most is másfél ezer lakos van munka nélkül, vagy azért, mert idős, beteg szülőt gondoznak, gyermeket nevel­nek, vagy mert nincs hol el­helyezkedniük. — Van-e valamilyen kon­cepció a hamarosan tömege­sen jelentkező munkaerő-fö­lösleg foglalkoztatására? — A munkaerőtöbblet fog­lalkoztatását a pártbizottság is kiemelt feladatként kezeli. A helyzet megoldására egyelő­re három alternatívánk van. Az egyik szerint az ipari üze­mekben tovább kell folytatni a termékszerkezet korszerűsí­tését. Vagyis olyan áruk elő­állítására kell berendezkedni, amelyek jól értékesíthetők a piacon. Ugyancsak szükséges a második műszak általános bevezetése ott, ahol a terme­lésjelleg azt lehetővé teszi. Ma még a műszakok száma csak 1,2. Márpedig ez a ter­melési kapacitás kihasználá­sának nagyon rossz hatásfo­kát mutatja. A munkaerő fog­lalkoztatásának második lehe­tősége, a körzet jellegéből adó­dóan, a mezőgazdasági termé­kek továbbfeldolgozásának fejlesztése. Ezzel újabb mun­kahelyeket lehetne teremte­ni az élelmiszeriparban. — A többletmunkaerő fog­lalkoztatásának harmadik al­ternatívája az új munkahe­lyek létesítése. Cegléden az Évig és a vasipari szövetke­zet már ezen az úton halad. Ugyanis a vasipari szövetke­zet 100 millió forintos beru­házásba kezd az idén. Egy NSZK—magyar külkereske­delmi vegyesvállalattal együtt­működésben nagy teljesítmé­nyű félvezetők gyártására ren­dezkednek be. A termékszer­kezetnek ez a bővítése pedig sok „kvalifikált” betanított munkást igényel majd. — A sütőipari vállalat új kenyérgyára már épül. A ré­gi helyen egy csaknem 2 ezer négyzetméteres alapterületű üzem válik szabaddá, ahol újabb ipari termelés telepít­hető le. — Az új munkahelyek meg­teremtése a termékszerkezet­váltással a . korábbinál jóval magasabb minőségi követel, mények elé állítják a dolgo­zókat. Meg tudnak felelni a jövőben ezeknek az elvárá­soknak? — A második és harmadik generációs munkások már most is képesek helytállni, ahol a fejlettebb technológiát alkalmazzák. Példa erre a ru­ha- és a cipőipar. Mert amíg a korábbi években a ruházat­nak legfeljebb a tavaszi, nyá­ri, őszi idényhez igazodva há­romszor kellett átállni más fazonok gyártására, ma már a nagy szériás sorozatpkka! ellentétben az egyedi jellegű megrendelések miatt akár he­tente háromszor is átallnak. Ezt a gyors váltást, az új munkastílust és minőséget persze meg kellett, hogy szok­ják a dolgozók. De ott, ahol a megkívánt minőséget sike­rült elérni, s tartani is tud­ják, biztos a piaci értékesítés is. S ha jó áron adható el a termék, akkor a dolgozókat van miből anyagilag érdekelt­té tenni a minőség megtartá­sában vagy akár növelésében. — Mert ugye az emberek­nek a megváltozott technoló­giához való alkalmazkodó ké­pességét döntően meghatá­rozza az, hogy a tisztességes munkáért megkapjak-e a tisztességes bért. Aszódi László Antal Nézőpont Rosszul kalkulálnak az emberek BARÁTOM autót vásárolt. Dehogy autót, mondhatnák le­kicsinylőén, csak egy Traban­tot! De barátom és családja a Trabantot úgy szereti — min­denki azt mond. amit akar —, mint egy családtagot. Meg is indokolják szeretet ük okát: nincs probléma az alkatrésszel, olcsó a járatása, hiszen szin­te semmi sem romolhat el benne. ■ Örül a két gyerekük is, akiknek az öröme a papa bol­dogságát megsokszorozza: — Mától a saját kézmozdulatom­tól függ, milyen sebesen ér­kezem meg valahová. Tőlem és . a feleségemtől függ, hogy kettesben, családostul utaz­hassunk, hogy ne zavarjon az idegenek közelsége, amikor oly értékesek az intimitás szűkre szabott percei. Ne za­varjon a vonatok takarítatlan- sága, késése, amikor minden percünk ki van számítva, be van programozva. Valóban szabadságot jelent az autó, még akkor is, ha éppenséggel csak a ház előtt áll. Szabadságot jelent a tu­dat, hogy elvisz, sebesen visz el, ahová netán mennünk kell, vagy éppen mennünk akaró- dzik. De még a Trabant esetében is nagy ána van ennek a sza­badságnak. Angyal Mihály közgazdásztól hallottam: ná­lunk rosszul kalkulálnak az emberek. Csak a járatás kész- pénzköltségeivel számolnak, holott számításba kell venni a kocsi elévülését is (ez kö­rülbelül húszezer forint éven­te), meg azt a veszteséget, hogy a pénz nem a takarék- szövetkezetben kamatozik, ha­nem autó formájában az uta­kon kopik, rongálódik. Igen, de ez közgazdaságtan, amivel az egyszerű polgár nem törődik, és ettől teljesen íüg­Tartalmas programok Elképzelésben nincs hiány getlen az autó birtoklásának az igénye, ezért aztán a keres­let változatlanul nő. Ha meg­koplaljuk is! A pesti gyalogos áll a zeb­ra előtt és vár. Az autófo­lyam nem akar megszakadni. De ha nincs szerencsém, még Hévízgyörkön vagy Aszódon is tíz-tizenöt autót el kell en­gednem. hogy átjussak a túl­só járdára. És közben a le­vegőszennyezettség veszélye­sen emelkedik, amint óriási magasságra szökött és szökik a közlekedési balesetek száma is. Mondják, hogy az autóve­zetés a szívbetegségek szál- láscsinálója. A rizikófaktorokat is­merjük, mindezt tudjuk, mégis úgy örülünk az autó megérkezésének, mént az új­szülött világrajöttének. (Eset­leg jobban!) Barátommal együtt valamennyien. Együtt a gyerekeinkkel. — Tiz> isko­lás közül legalább nyolc el­sőül autót szeretne — mond­ta pedagógus ismerősöm —. a motor hangjáról felismerik az autó típusát és bár falun él­nek, a búzát nem tudják meg­különböztetni az árpától. Mi hozhatta ezt a megszállott ra­jongást? CSAK gondolkodhatunk, töp­renghetünk a kérdésre adandó feleleten. F. M. Még meddig veszélytelen? Szennylé a raktár udvarán Figyelemre érdemes közeli és távolabbi programot készí­tett az Abonyban lévő Abonyi Lajos Falumúzeum Baráti Köre. Már szorgalmasan gyűj­tögetik azoknak a helyben vagy vidéken élő, de a nagy­községben született émberek adatait, akik munkásságukkal kitüntetést vagy kitüntetése­ket érdemeltek ki. Ezekről a személyekről kiadvány készül, hogy az utókor is tudjon ró­luk. Az illetékeseknek rövide­sen javaslatot tesznek, hogy az úgynevezett kistemetőben elhantolt szovjet katonák kis méretű síremlékét cseréljék ki. mert az újabban össze­gyűjtött és összeállított név­sor nem fér el rajta. Ugyan­csak kezdeményezik, hogy a tér. amelyen a Kenyér című szobor áll, legyen Augusztus 20. tér. Valamint szeretnék ha két, helyi általános iskolá­ban a tanítási órák előtt és végén egy-egy népdalt eléne­kelnének az osztályok. Emlék­táblával vagy egyéb módon fogják megjelölni Petőfi Ist­vánná., a nagy magyar költő sógornőjének iakóházát. Emlé­ket kívánnak állítani Teleki Lászlónak, aki Abony ország­gyűlési követe vplt 1848-ban és 1861-ben. Készülnek a 20. abonyi őszi tárlatra. Színes videofil­mét készítenek a nagyközség­ről, amelynek forgatókönyvét már leírták. S hogy a munka mellett értelmes kikapcsoló­dása is legyen a kör tagjai­nak, még ebben az esztendő­ben egy tartalmasnak ígérke­ző kirándulást kívánnak tenni Siklósra. Különös látvány, amikor az udvar sima betonja fölött megjelenik egy buzgár. Ha az ember nem tudná, hogy a bugyborékoló vízoszlop alatt egy kanális rácsa vap, ak­kor könnyen azt hihetné, hogy hallucinál. Mert a „tenger” a szárazon néhány perc alatt keletkezett' a*H?una Füszért nehézáru raktárának telepén, a vasútállomás tőszomszédsá­gában. Nagy ügy — mondhatná va­laki —, máskor is előfordult már ilyen „természeti jelen­ség”. Csakhogy akkor már majdnem egy hete egy csepp eső sem esett. A „tenger” mégis megszületett a raktári udvarán. Ember, teherautó, emelőgép csúszkált benne, a szennylében, ami állítólag a vasúttól ömlik át időről idő­re. Amikor éppen ott voltunk, a raktárépületbe befelé igyek­vő villástargonca megcsúszott, s néhány ÍCsomág a szé&flyes lébe pottyant. A kár nem volt jelentős. De ha belegondolunk, hogy azok a dobozok eljut­nak majd a boltokba, olya­nokba is ahol* élelmiszert is árulnak, hát nem éppen bi­zalomgerjesztő a tudat, hogy a vevő a szennyvízért is fizet! A. L, A. Szombaton Juliális a parkerdőben Július 2-án szombaton 9-től 18 óráig rendezik meg a ceg- léd-csemöi parkerdőben az el­ső Pest megyei juliálist. A nagy tisztáson 9 órától az abonyi ifjúsági fúvószenekar és a mazsorettcsoport szóra­Pipacsok pirosodnak Szent Iván napja táján ELÉRTÜNK a napforduló­hoz, ami után a Napnak út­ja lassan-lassan rövidül, az éjszakák növekedése azonban még sokáig nem lesz szembe­tűnő. Ami viszont máris az, hogy Dél-Pest megye terüle­tén igen sok fű kaszálatlanul maradt, kóróvá válik. S amit időben elmulasztunk — a ka­szálást —, pótolni kell. Akkor azonban a felmagzott füvek alig érnek többet, mint a sza­márnak az afrik. A határban járni tanulsá­gos, olykor társadalmi tükör szerepét is betöltheti. Alig kétszáz négyszögölnyi terüle­ten számtalan kisgép nyomja a talajt, a tarackos földet, szinte vétek rotációs kapával ismét tarackdugvánnyal be­vetni, A fiatal gazda azonban nem ismer ellentmondást, ő jobban tudja. Közel a városhoz dolgozgat egy másik gazda, módos, nem módos — mindegy. Folyton permetezi a gyümölcsfákat, már túl van a kilencedik al­ma- és a hatodik sárgabarack permetezésen. Mégis a hozzá­vetőleges szakmai ismeretek birtokában igen veszélyes szemlélet, hisz a kistermelő önmagát is, más fogyasztókat is veszélyeztet. Az ismeretlen termelőinek így üzenetet fogalmazok meg: nemcsak a piacosság, hanem az egészség is számít. Mert az őstermelői piaci árproblémák egészen másból erednek. A napokban vásárolt zöldpapri­kánk szinte ehetetlen volt a foszforsavészteres permetezge- tések szermaradványai miatt, s ezek kiszűrésére egyre keve­sebb pénz van. Itt léphetne be az erkölcsi önkontroll, amivel a termelő sem magának, sem a fogyasztóknak nagyobb ve­szélyt nem jelentene. Ugyanis a gazdaságtalan termelés nem az önkontroll miatt van! A vadfüvek talán még in­kább vallanak. A patikák alig tudnak gyógyteákat keverni, mert kevés a gyógynövény. Cegléd környékén eddig sem igen gyűjtöttek gyógyfüveket, így nem feltűnő, hogy Szent Iván napja táján is termőhe­lyükön maradtak a növényi orvosságok. A nem létező tra­díciót az új adórendelet is sújtja. Ipari tevékenységnek minősítik a gyűjtést, ami a legősibb emberi táplálkozási, gyógyítási módszer volt, ke­ményen adózik. Sárga foltokban virít sokfe­lé Szent Iván füve, az illatos tejoltó galaj, s mint több ta­nyában tudaíkoltam, csak hal­ványan emlékeznek arra, hogy a növény szárából szitát készí­tettek, s általa a rajta átön­tött tej gyorsabban megaludt, mint anélkül. Egy másik ga- lium faj a ragadós galaj; ez viszont komisz és horgos ka­paszkodó sertékkel sűrűn bo­rított felületű növény," kúszik is, mint a szulák. A lábunkra rátekeredve égető és fájdal­mas kiütéseket okoz. A SZALMARÓZSÁK bi­zonytalankodva nyitogatják a szirmukat, nem értik az idő­járás szeszélyét, a sok meleg után újra lehűlt a levegő. S aki természetbúvár szemszög­ből nézi a határt, az rájön, hogy rengeteg lehetőséget, anyagi boldoguláshoz szüksé­ges hasznos növényi terméket hagyunk a földeken, miköz­ben a kevés szakértelemmel folytatott kertészkedés köze­pette mérgezzük a környeze­tünket. A nagy értékű drog­források viszont érdemtelenül enyésznek el, ez sem akármi­lyen luxus. A pénzeszköz pe­dig egyre kevesebb. S a nagy­üzemi táblák egyre jobban pi­rosodnak a pipacstól, a vegy­szeres gyomirtás egyre kevés­bé sikerül. Surányi Dezső koztatja a vendégeket. A kö­szöntőt 10 órakor Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke mondja. Ezt követően 10 óra 50 percig a Tápiómen- te nép táncegyüttes műsora látható. Majd Teo és Lala bo­hócok 1 órás produkcióját te­kinthetik meg az érdeklődők. Jó ebédhez szól a nóta 12 órától. Fellépnek: Hollay Ber­talan, Talabér Erzsébet, Né­meth Marika, Marik Péter. Zongorán közreműködik Félix Györgyi. Kísér: Vadász Dezső és népi zenekara. Minden bi­zonnyal népes publikumot vonz a 13 órakor kezdődő Jú­liusi móka című vidám mű­sor, amelynek népszerű komi­kusok lesznek a szereplői. Így Kibédi Ervin, Angyal János, Csala Zsuzsa, Keleti Pál. A műsorvezető Ambrus Kyri. Kísér: a Körmendi duó. Á tombolát 14 óra 30 perckor sorsolják. A szerencsés nyer­tesek a ceglédi és a környe­ző községek vállalatai által felajánlott ajándékokat vihe­tik majd haza. A Kontinens együttes 15 órától lép fel. Tö­rök Lajos diszkójára 16-tól 18 óráig táncolhatnak a fel­tehetően jó kedvű résztvevők. Természetesen nemcsak kultu­rális, de sportprogram is vár­ja az érdeklődőket. Egyebek között kerékpártúra. MHSZ- bemutatók, kispályás labda­rúgás, erdei futó- valamint tollaslabdaverseny, ügyességi vetélkedő. A juliális megköze­líthető vonattal Ceglédig, az állomástól pedig külön busz­járattal; közúton autóbusszal, személygépkocsival. A város­ban irányító táblák jelzik: az útvonalat. ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents