Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
mtsr « MKS VEM 1988. JÜNIUS 28., KEDD Pedagógiai nyári egyetem Százhalombattán Kampány helyett folyamatosság Kiáltás és csend Magyar táj - lengyel ecsettel J Hozzá kell szokni a gon- dolathoz. hogy többféle, £ egyenrangú pedagógiai el- £ képzelés létezhet, működ- ' ^ hét egy más mellett. Az ok- £ tatásügy dolgozóinak fel- £ adata kiválasztani a helyi í adottságok, lehetőségek kö- í zül legalkalmasabbat. A % döntéshez nélkülözhetetlen ' az alternativ programok % ismerete, a fejlesztés, ku- ^ tatás eszközeinek, módsze- £ veinek elsajátítása. Elsősor- % ban ezek a gondolatok fo- £galmazódtak meg Százha- '/ lombattán, a képesség- és ^ tehetségfejlesztő iskolával '(fogalalkozó nyári egyetem t nyitónapjának előadásain. Döntéskényszer Tegnap délelőtt Szekeres József tanácselnök megnyitója után dr. Tüske László, a tanács művelődési, egészség- ügyi, ifjúsági és sportosztályának vezetője sajnálattal jelentette be, hogy az előzetes terv felborult, mert Gazsó Ferenc művelődési miniszter- helyettes csak csütörtökön tudja megtartani előadását. Néhány gondolata mégis elhangzott, mert a délutáni programból előrehozott beszámolóban dr. Zsolnai József kutatásvezető, a Törökbálinti Kísérleti Iskola igazgatója először tőle idézett. Néhány hete a fiatal pedagógusok parlamentjén fejtette ki, hogy az 1978-as tantervreformból számos tanulságot vontak le. Szakítani kell a kampányszerű tanterv-, tankönyv-változtatásokkal és át kell térni a folyamatos fejlesztésre. Rögtön az első nyitott kérdés: mit tekintünk kipróbált- naik. Az innovációra hivatkozva rengeteg dilettáns elképzelést segítettek nagy nyilvánossághoz. Ugyanakkor — utalya a bevezetőre — azt sem hagyhatjuk, hogy a valóban értékes és életképes pedagógiai ©Iveket megfojtsa a kényelmesség, a megszokotthoz való ragaszkodás. Vagyis szükség van a gyakorlati, elméleti megmérettetésre. Minden bizonnyal oldaná a feszültségeket, ha a felsőoktatási intézmények már a tanulmányi idő alatt megismertetnék a leendő nevelőket, tanárokat a már létező elgondolásokkal, segítve ezzel az eligazodást. Ám ennek megvalósulásáig is dönteni kell. Zsolnai József beszélt azokról a kritériumokról, melyeket ő és munkatársai alkalmaznak. — Kísérleti program kétféleképpen születhet: a saját tapasztalatok általánosításával vagy kutatással. Mindkét esetben azt kell szem előtt tartanunk, hogy mi a végeredmény. Azaz. milyen teljesítményre képes az iskolából kikerülő diák. Természetszerű követelmény: az új programtól mindig több eredményt várok. Viszont nem lehet az általános bevezethetőségről csak a folyamat végén dönteni, ezért előzetesen is kellenek mércék. Elsősorban minden kísérlettől megfogalmazott célokat, problémákat kérhetünk számon. A jelenlegi rendszerek kritikáját. Mérésekkel ellenőrizhető eredmények vagy csak benyomások, A hallgatóság soraiban ülő gyakorló pedagógusok érdeklődéssel figyelték az előadást (Csecsei Zoltán felvételei) Dr. Zsolnai József, a Törökbálinti Kísérleti Iskola igazgatója volt az első előadó szubjektív vélemények támasztják alá az elképzeléseket — ez a második kérdés. Végezetül minden folyamat tartalmazza a változás lehetőségét, az önkorrekció elemét! Csak akkor beszélhetünk alternatív pedagógiai programról, ha van részletesen kidolgozott tanterv. ehhez szükséges taneszközök és tanítási program. Taneszközökön jelen esetben nem kizárólag könyveket értek, hanem tesztlapokat. illetve ahol erre szükség van, audiovizuális berendezéseket. esetleg számítógépet. Mindez csak abban az esetben működik rendeltetésszerűen, ha az alkalmazók megfogalmazzák, hogyan gondolkodnak a gyerekről, a pedagógusról, a műveltségről. Hogyan. képzelik el az iskolát, mint szervezetet, milyen vezetési koncepcióval rendelkeznek, végül mit tekintenek infrastrukturális feltételeknek. Tudatos cselekvés Dr. Zsolnai József ezután kifejtette, hogy a törökbálinti kísérletben miképp határozták meg a műveltségképet. Mint elmondta, céljuk a tudatosan cselekvő ember nevelése volt. Magyarországon sajnálatosan szétválasztódott az általános és szakmai műveltség fogalma. Nem elvi koncepciók alapján, hanem a képző intézmények tantárgyfelosztását általánosítva. Pedig logikusan belátható, nem csak a köz- gadászoknak van szüksége gazdaságiam alapismeretekre, ahogy a matematika sem kizárólag egyes szakmacsoportok művelőinek privilégiuma. A műveltség teljesítmény Az egyoldalú képzés viszont gyakorta behatárolja a későbbiekben választható életpályát is. Ezért Törökbálinton a műveltséget teljesítménynek tekintik. Méghozzá olyan teljesítménynek, ami képességekre épül. A tudatos cselekvés feltétele így válik érthetőbbé. Természetesen nem hiszik mindenhatónak magukat, szakítottak e. -mindenoldalúan fejlett ember eszményképével. Bizonyos behptároltság elkerülhetetlen, de ezt igyekeznek a lehetséges pályairányokhoz, életszerepekhez közelíteni. Szabó Z. Levente Dariusz Król lengyel festőművész nemrégiben állított ki Budakeszin az Erkel Ferenc Művelődési Házban. Hazájában a művész Varsón, Lub- linon, Zamoscon kívül számos más városban szerepelt vásznaival. Nálunk 1983 óta rendszeresen állít ki. Első ízben a Bem József Lengyel— Magyar Baráti Társaságban mutatkozott be rendkívül nagy sikerrel: három vászna azóta a Fővárosi Tanács tulajdonában van. Az ezt követő években alkotásai megfordultak Rákóczifalvan, Szolnokon, eljutottak Szegedre, Nádudvarra. A szekszárdi kiállításról hírt adott a Stúdió ’87 júniusi műsora, egy vászna pedig az országos hírű, gazdag anyagú Kölesdi Képtárba került. Król munkái voltak már Japánban, az Egyesült Államokban, Svédországban, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Svájcban, kiállított Hamburgban, Kölnben és Brémában. Mivel magyarázható a művész sikere? Egyik magyarországi mélta- tója mondotta: realista stílusával űrt tölt be, hiányt pótol a magyar festészetben. Munkáinak értéke azonban nem csak szemléletében, technikai megoldásaiban és kifejezésmódjában keresendő. A t ' ' .. ................... ■ Mi niatúra A tizennyolcadik tévéfesztivál margójára Születhetnek-e nagy alkotások? A balatoni szellő csípős volt, mint mindig tévéfesztiválok idején. Az ünnepibe öltözött férfiak mellett a lányok fázósan tipegtek a nyitófogadásra, hogy a szép szavak, a jó ízek, no meg a nosztalgiát a jelennel vegyítő lemezlovas műsorára kipiruljanak. Tizennyolcadik esztendejébe lépett a veszprémi televíziós szemle. Az emberéletben a legszebb kor. Vajon a hazai tévések is úgy vélekednek, hogy a felnőtté válás izgalma után most már révbe érkeznének? Nos, minden úgy történt, mint hosszú esztendők óta. Egy hét leforgása alatt megmérettetett a televízió művészi élete. Láttunk kitűnő produkciókat és unatkoztunk a vontatott filmeken. Mérlegeltük: melyik alkotás állja majd az idő múlását, s melyik vész a feledés homályába vetítése pillanatában. Minden rendben zajlott: nem voltak vérre menő csatározások a kritikusok és a tévések között, nem volt botrány, s nem zúgott a vihar a zsűri feje fölött az ítélethozatalt követően. Látszólag minden csendben, a megszokott rend szerint zajlott. Mégis, mintha tudathasadásos állapotba került volna éppen a tizennyolcadik születésnapját ünneplő tévétalálkozó. Szinetár Miklós főrendező ezt próbálta érzékeltetni zárószavának hasonlatával, amikor is a nagyközönség előtt elmondott egy frappáns példabeszédet a művészről és hangszeréről. Mindenki hallotta, így nem kívánom ismételni — miért is tenném hiszen Szinetárnál hatásosabban nem is lehet előadni. Csakhogy tudjuk jól, hogy a hasonlat természetrajzához hozzátartozik az is, hogy sántít. Mert igaz, hogy a művésztől mindent el lehet venni, ötlettára kifogyhatatlan, s zengőn szólal meg fésűre illesztett papírdarabkával is. Ám micsoda különbség van a fésű — és mit mondjak — a Stradivári hegedű között. A művészettörténetből vett példákkal is elringathatjuk magunkat: a nyomorból ó, mily nagy művek születtek! Ám mindenki jól tudja, ez csupán porhintés, az igazi alkotások — s ez elsősorban korunk talál mányára, a televíziós műfajra vonatkozik kiváltképpen — nem születhetnek meg valós alapok nélkül. Márpedig a televíziós találkozó szinte felnagyítva" vetítette ki mindazokat a hiányosságokat, amelyek a jövőben meghatározzák a hazai televízió sorsát. Az alkotók s a tévés stáb joggal kapta fel a fejét a zárt ajtók mögött hozott döntés hallatán; miért hagyták ki őket a műsorstruktúrát eleve meghatározó elhatározásból? Nem lehetett volna esetleg közös gondolkodással eltöprengeni azon, mi lesz az 1-es csatornán a tévéjáték sorsa, ha a 2-es teljes egészében a kereskedelmi adó céljaira használtatik fel? Sokakban felvetődött a kérdés: valós adatokat tükröz-e az MTV Plusz kísérletezése? Feltétlenül az állami televíziózás keretében kell-e egy ilyen kísérletet megvalósítani? Mert ez esetben a dolgok úgy összebogo- zódnak, hogy tévés legyen a talpán, aki eligazodhat a majdani útvesztőben. (Magyarán: a kereskedelmi adás nyereségessége kérdőjeleződik meg abban az esetben, midőn az MTV eszközeivel, technikájával dolgozva tesznek haszonra szert a készítők.) Azt hiszem, nem véletlen, hogy éppen most tértek visz- sza a szakemberek az alapkérdések tisztázására. Az álviták és álérdekek egyeztetése helyett művészek, televíziósok együttgondolkodása eredményre vezethetne, ha ... Vészharangok kongatása helyett érdemes a tényekkel szembesülni. Milyen is a művészi alkotások jövőképe a holnapi televízióban? Érdi Sándor, a televízió frissen kinevezett művészeti vezetője tényeket vázolt fel a fesztivál ankétjén. Egymás között természetesen kár lett volna titkolódz- ni. Mindenki érzi: egyre csökken a létrehívandó alkotások száma. Míg ma a stúdiókban ötven játékfilm készül, holnapra ez legalább harmadára csökken. „A versenyhelyzet adott, a lépéstartás kényszer. S ebben a defenzív helyzetben bizony kevesen tudják, merre kell továbbhúzni a szekeret. Sajnos, a művészetek háttérbe szorulását a tévé hűen tükrözi. Ki támogassa a művészeteket, hiszen tény, hogy pénz nélkül nem születnek jelentős játékfilmek, nagy alkotások." Érdi Sándor vitaindítójából kissé önkényesen ragadtam ki a legfontosabb fogódzókat. Hiszen a lakonikus megfogalmazások egyúttal jelzések: itt művészeti műfajok sorsáról van szó. A művészetektől távol élők netán feltehetnék a kérdést: egyáltalán feladata-e a televíziónak, hogy önálló alkotásokat hozzon létre. Mondván: a Tájkép hagyományos tájképfestészethez kapcsolódó, hiperrealista indíttatású vásznain szülővárosa, a számunkra kimondhatatlan nevű Szczebrzeszyn vidéke jelenik meg: vizenyős mezők, párába burkolt rétek, tiszta vizű patakok, titokzatos erdők. Az aprólékos, külön- külön ecsetvonással megfestett fűszálakból összeálló réten azonban a művész szívéből nő ki a megdőlt, öreg fűz, amit plein airben megfesteni már nem is tudna — mert szívtelenül kivágták. Az erdők útjait szeméttel csúfították el a turisták. A folyók tiszta vizét zavarossá tette az ember gomboló keze. Dariusz Król mindezt nem láttatja, ö csak a tiszta vizet, az üde mezőt, a fénylő szirmú virágot örökíti meg leikével, ecsetjével. Król festészete kiáltás és csend. Vádol és megnyugtat. Fölmutatja az ember áldozatát, a természetet: íme, ilyen lehetne — de mór nem ilyen. Vajon lesz-e még? Érintetlen^ párás, álmosan nyújtózkodoT A festményein ilyen. Csöndes, megnyugtat, magához ölel, ringat, hívogat és azt súgja a fűszál neszezése: nálam mindig otthonra lelsz. Ma már olyan ritka az ilyen önzetlen, szíves hívás. Ki kell emelni égerszéles közönséget úgysem ez érdekli. Csakhogy a művészi érték sohasem úgy születik, hogy először körkérdést intéz a művész mindenkihez: kell-e neki? Sajátos látásmódjával az alkotó a kor lenyomatát nyújtja. Kár lenne, ha a televíziósok mindössze hír- szolgáltatók lennének, s e nemes feladatból kiszorulnának. Volt okuk a fesztiválon részt vevőknek aggódón szólni a jövőről. S e borúsabb hangulat rányomta bélyegét az egész hétre. Ám a filmek önmagukért, s az utánuk készülőkért kiáltanak. A premier versenyprogramban tizenhat tévéjáték szerepelt — drámai és operai kategóriában —, s olyan értékek születésének voltunk tanúi, mint a joggal fődíjas A varázsló álma című tévéfilm. Csáth Géza művét Molnár György rendezte, Eperjes Károly főszereplésével. Az egy napban, amely alatt leforog a történet, benne foglaltatik egy ember élete, érzései. A filozofikus megközelítés a művészet, a tévédráma polgárjogát hirdeti. Az operakategória fődíját Verdi Falstaff című művének adaptációja nyerte Vámos László rendezésében. Veszprém város külön- díját a Mami Blue vitte el, rendezője Pajer Róbert. A társadalmi zsűri díját Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájának tévéváltozata nyerte, Mihályfi Imre rendezésében, az opera kategóriában a Horváth Ádám rendez^ te Verdi: Rigolettó kapott díjat A díjnyertes alkotások mellett a filmek java része időtálló értéket képvisel, amelyről a tévénézők majd az év folyamán megbizonyosodnak, hiszen ezek vetítésére sor kerül. Vajha jövőre is legalább ennyi alkotás születne!.., Erdősi Katalin fára tűhegyes ecsettel, apró vonásokkal, érzékeny lélekkel festett miniatúráit, amelyek külön méltatást érdemelnek. A művész ezer szállal kötődik Magyarországhoz: felesége magyar, gyermekei anyanyelve is az. Szekszárdon él és alkot gimnazista tanítványa, Sienkiewicz Bohdan, akinek már magának is mesterét és tehetségét dicsérő, több kiállítása volt az ország különböző vidékén. Dariusz Król lengyel festőművész szeretettel várja műveit értő és szerető közönségét nagy nyári-őszi tárlatain. Augusztus 19- én Zsombón Faragó M, Vilmos tanácselnök mutatja be a Król-munkákát a közönségnek. Szeptember 1-jén a fiatal városok püspökladányi ünnepségsorozatának fénypontja lesz a Król-gyűjtemény. Szeptember lö-án a kaposvári múzeumban Pogány ö. Gábor művészettörténész hathetes tárlatot nyit, szeptember 29-én Nyíregyházán a Képcsarnok mutatja be a művészt. Októberben budapesti bemutatkozását kísérhetjük figyelemmel. H. Kertay Julianna Fejlesztési alap Felsőoktatás A tervek szerint elsőként idén ősszel részesülhetnek a hazai egyetemek és főiskolák a felsőoktatási fejlesztési alap támogatásából. A Minisztertanács által a közelmúltban jóváhagyott alap számára a kormány ez évre mintegy 150 millió forintot biztosított, olyan, a költségvetésen felüli pótlólagos forrásként, amely az intézmények célraorien- tált, szelektív fejlesztéséhez nyújthat hathatós segítséget. Miként azt a Művelődési Minisztériumban elmondták, a felsőoktatás működési feltételeinek további romlását megakadályozó, s a következő esztendőktől az intézményhálózat szigorú minőségi követelményeken alapuló, szerkezeti és infrastrukturális korszerűsítését célzó program részeként született meg a határozat az alap létrehozásáról. A felsőoktatási fejlesztési alapból — pályázat formájában — elsősorban olyan egyetemi, főiskolai oktatásfejlesztési programokat kívánnak finanszírozni, amelyekkel a társadalom és a gazdaság szempontjából fontos képzési területeken nemzetközi összehasonlításban is jó eredmény érhető el. Bár az alap fő forrása az állami költségvetés, befizetéseikkel hozzájárulhatnak a különböző költségvetési szervek, minisztériumok, illetve az azok irányítása alá tartozó intézmények, gazdálkodó szervezetek, vállalatok, egyesülések és magánszemélyek is. Ezek közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek, ezért az alapba befizetők számára adókedvezményt jelentenek. A vállalatok a pénzösszegeket egy-egy meghatározott célra is adhatják. A minisztériumban elmondták: a felsőoktatási intézmények továbbra is kapnak költségvetési támogatást alaptevékenységük szinten tartásához és a rekonstrukciókhoz.
