Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

1988. JŰXIUS 28.; KEDD %%iwían 3 Pozsgay Imre a megyeházán Találkozó képviselőkkel Értékőrzés és változtatások Tegnap délután a megye­házán ülést tartott az ország- gyűlési képviselők Pest me­gyei csoportja, amelyen Pozs­gay Imre, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára adott tá­jékoztatást az MSZMP KB, valamint a HNF OT elnöksé­ge ajánlásairól állami tisztsé­gek betöltésére. A parlament közelgő ülésszakát előkészítő megbeszélésen ott volt Krasz- nai Lajos, a megyei pártbi­zottság első titkára és Rom- hányi András, a HNF Pest Megyei Bizottságának titkára. Pozsgay Imre tájékoztatta a képviselőket az újjáválasztott Központi Bizottság legutóbbi üléséről, a testület munkastí­Az Országgyűlés nyári ülés­szakát megelőző parlamenti bizottsági ülések sorát hétfőn a külügyi bizottság tanácsko­zása zárta. A Szűrös Mátyás elnökletével megtartott ülé­sen — amelynek munkájában részt vett Péter János, a par­lament alelnöke is — a kép­viselői testület először tájé­koztatót hallgatott meg a Kül­ügyminisztérium tavalyi költ­ségvetésének végrehajtásáról, a magyar külpolitika főbb tö­rekvéseiről. A tárca elmúlt évi tevé­kenységét összegző előterjesz­tés — amelyhez Kővári Pé­ter külügyminiszter-helyettes fűzött szóbeli kiegészítést — megállapította: a Külügymi­nisztérium a gazdálkodásával szemben támasztott szigorú követelmények mellett is tel­jesítette hazánk külkapcsola- tainak ápolásában, fejleszté­sében vállalt feladatait. Ez­zel nem kis mértékben hoz­zájárult ahhoz, hogy a ma­gyar bel- és külpolitika nem­zetközi megítélése összességé­ben továbbra is kedvező. A partner országok értik, több­nyire helyeslik és rokonszenv- vel követik a magyar törek­véseket. Ügy ítélik meg, hogy a kormányprogram szigorú végrehajtásával a magyar gaz­daság képes a megújulásra. A magyar diplomácia főbb Irányait sorra véve a képvi­selők elé terjesztett jelentés rögzíti: hazánk változatlanul legfontosabb feladata a szo­cialista országok közösségé­hez fűződő kapcsolatok fej­lesztése. Szükséges a szocia­lista gazdasági integráció ra­dikális megújítása, az együtt­működés megerősítése korsze­rű formákkal, módszerekkel. Ezt szolgálta a KGST 43. ülésszaka is, amelynek mun­kájában tevékenyen részt vett a magyar delegáció. A ma­gyar diplomácia a Varsói Szerződés szervezetében ugyan­csak kezdeményezően tevé­kenykedett a tagországok kö­zötti hatékony, formalitások­lusáról, az elfogadott határo­zatokról. Mint mondotta: a Központi Bizottság megtette az első lépést afelé, hogy mun­káját a széles párt- és tár­sadalmi nyilvánosság előtt vé­gezze. A pártértekezlet nyo­mán elkészített feladattervről szólva megállapította, hogy fölfokozott a várakozás az új vezetéssel szemben, amelynek türelmi időre van szüksége a további megfontolt döntések meghozatalához. Ez az idő azonban nem nyúlhat hosszú­ra. Ezután Pozsgay Imre elő­terjesztette a személyi kér­désekről szóló javaslatokat — amihez a képviselők támoga­tását kérte —, majd válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdé­sekre. tói mentes külpolitikai egyez­tetés korszerű formáinak erő­sítésén. Meghatározó jelentősége van annak, hogy a szovjet átala­kítási folyamat, illetve a ma­gyar stabilizációs és kibonta­kozási program főbb irányai hasonlóak; a magyar—szovjet kapcsolatokban megerősödött az összhang, a kölcsönös bi­zalom. Szovjet részről ki­emelt érdeklődést tanúsítanak a reform során szerzett ma­gyar tapasztalatok iránt, és érdekeltségüket fejezik ki a stabilizációs törekvések, a po­litikai, gazdasági megújulást szolgáló reformpolitika sike­rében. Az elmúlt esztendő a ma­gyar—kínai kapcsolatok teljes értékű rendezésének éve volt, amit magas szintű vezetők kölcsönös látogatásai is bizo­nyítanak. A fejlett tőkés országokkal fenntartott kapcsolatokban kü­lönleges hangsúlyt kapott a gazdasági-kereskedelmi, mű­szaki-tudományos és kulturá­lis kontaktusok új minőségé­nek kibontakoztatása. A ma­gyar külpolitika ezzel ösz- szefüggően erőfeszítéseket tett a nyugat-európai integrációs szervezetekkel való együttmű­ködés továbbfejlesztésére, in­tézményesítésére is. így pél­dául tárgyalások folynak ha­zánk és az Európai Gazdasági Közösség között kereskedelmi megállapodás megkötéséről, a diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről. Ebbe a sorba illesz­kedik, hogy hazánk a szocia­lista országok közül elsőként fogadta az észak-atlanti köz­gyűlés delegációját. Emellett megbeszélések folynak az Európa Parlament és az Euró­pa Tanács képviselőivel. A hazai külpolitika egyre határozottabb törekvése a fo­kozott törődés a határokon kívül élő magyarság gondjai­val, érdekeik képviselete és érvényesítése. E kérdés meg­ítélésénél hazánk abból in­Vendégek Suhl megyéből Kapcsolatfelvétel A kapcsolatok felvételére és egy együttműködési megálla­podás aláírására tegnap ha­zánkba érkezett a szűkebb pátriánkkal testvéri kapcsola­tokat ápoló NDK-beli Suhl megyéből az önsegélyező Pa­raszt Egyesülés küldöttsége dr. Klaus Jápel vezetésével. A háromtagú delegáció tanul­mányozza a Termelőszövetke­zetek Pest Megyei Területi Szövetségének munkáját, fogadja őket dr. Gyovai Pál, a Teszöv titkára, s ellátogatnak több nagyüzembe is. Felkere­sik egyebek között az Óbuda és a töki Egyetértés Termelő­szövetkezetet, a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezetei és a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalatot. A vendégek a program szerint csütörtökön utaznak haza. dúlt ki, hogy a határokon kí­vül élő magyar nemzetiségű, de más állampolgárságú em­berek részei a magyar nem­zetnek. Ezért a külpolitika minden körülmények között felelősséget érez irántuk, és kellő határozottsággal szóvá teszi hátrányos megkülönböz­tetésüket, erőszakos asszimilá- lásukra irányuló törekvéseket. Második napirendi pontként — Horn Gyula előterjesztése alapján — a képviselők nyi­latkozatot fogadtak el az atom sorompó-egyezmény 20 éves évfordulójára emlékezve. Várhatóan az SZKP orszá­gos konferenciája ebből a szempontból is jelentős kez­deményezéseket tesz. A véle­mények tisztázását, az állás­pontok közelítését szolgálja az a nemzetközi kerekasztal-kon- ferencia is, amelyet augusz­tus végén Budapesten tartanak a Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tagállama vezető politi­kusainak részvételével a ha­gyományos fegyverzet és a le­szerelés igen bonyolult össze­függéseiről. A külügyi bizottság vitái­ban felszólalt Barcs Sándor, Szentágothai János, Schöner Alfréd (országos listát), Jakab Róbertné, a bizottság titkára, Király Zoltán (Csongrád me­gye), valamint Péter János és Szűrös Mátyás. A fegyveres katonai szolgá­latot nem vállaló, az alterna­tív megoldást kereső fiatalok kérdéseiről folyamatos kon­zultációkat szervez az Orszá­gos Béketanács több állami, társadalmi és érdekképviseleti szerv, a békemozgalom, az egyházak képviselőivel, szá­mos szakértő és érdeklődő ál­lampolgár bevonásával. Az eszmecserék tapasztala­tairól Barabás Miklós, az OBT főtitkára elmondta, hogy az utóbbi időkben a résztvevők több elvi és tartalmi kérdés­ben megegyezésre jutottak. A legutóbbi találkozón egye­bek között egyetértettek ab­ban, hogy indokoltnak tartják a jelenlegi gyakorlat megvál­toztatását, az alternatív (tár­sadalmi) szolgálat szélesebb körű bevezetését. Ez azonban — mint többen hangsúlyoz­ták — nem veszélyeztetheti az ország biztonságát és nem érintheti a nemzetközi kötele­zettségvállalást. Az alternatív szolgálat lelkiismereti okokból történő választása a legtöbb résztvevő szerint szélesebb kö­rű kategória, mint a vallási, de nem terjed ki a politikai okokból szolgálatot elutasítók­ra. Indítványozták, hogy a fegyver nélküli katonai szol­gálat mellett legyen lehetőség — a társadalom szükségletei­vel összhangban — alternatív szolgálatra a hadseregen kí­vül, például az egészségügy­ben, a környezetvédelmi mun­káknál, a társadalmi szerve­(Folytatás az 1. oldalról.) mozgásterét, kapcsolatrend­szerét, mégpedig határozattab- ban, mint eddig, mert csak egy konstruktív, segítőkész nemzetközi közegben leszünk képesek a maga nemében egyedülálló vállalkozásunkat megvalósítani. A nemzetközi közeg szélesítése ma elsősor­ban és mindenekelőtt a fej­lett tőkés világ és az ázsiai térség felé való fokozottabb nyitást jelenti, tekintettel ar­ra, hogy a szocialista orszá­gokkal hagyományosan nyílt és jó kapcsolataink vannak. Ami pedig vállalkozásunk egyedülálló voltát illeti: ez nem azt jelenti, hogy egyedül munkálkodunk ilyen progra­mon, hiszen a Szovjetunióban, a Lengyel Népköztársaságban, Csehszlovákiában, valamint Kínában is ugyanilyen nyom­vonalon bátor útkeresés fo­lyik. — Ügy érezzük, a magyar társadalomban fokozódik a készség és a nyitottság a meg­újulás iránt, a vezetés támo­gatást kap — nagyobb mér­tékben, mint eddig — e prog­ram megvalósításához. Ez nagyon nagy érték, erre épí­tenünk, támaszkodnunk kell. Két dolog nehezíti útkere­sésünket. Az egyik, hogy el­méleti műhelymunkánk adós­sága miatt nincs összefüggő elméleti rendszerünk arra, hogy ezt a kérdést kezeljük. A másik gond, hogy nem ideá­lis a társadalmi közhangulat egy ilyen útkereséshez és út­alapozáshoz. A társadalom nyugtalan, azonnal akar va­lamit, amiről nem is tudja vi­lágosan, hogy mi az, de mást akar, s ebben, úgy tűnik, egy­séges, Ha a politikai hangu­lat nem is a legkedvezőbb a higgadt és szisztematikus cse­lekvéshez. mégis ezen az úton kell járni, s ezt a szellemi­séget próbálta munkaprog­ramjában megfogalmazni a Központi Bizottság a maga számára. — A választási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos kérdésekben is kialakította a Központi Bizottság elvi állás- foglalását. Felkérte a Haza­fias Népfront Országos Taná­csát, hogy bocsássa társadal­mi vitára ezt az elképzelést. A vita tanulságainak összeg­zése után a HNF Országos Tanácsa és a Központi Bi­zottság ismét minősíti a ter­vezetet és felkéri a kormányt, hogy alakítsa ki azt a tör­zeteknél. Megfogalmazták azt is, hogy az alternatív szolgálat ne legyen büntető jellegű, de könnyebb terhet se jelentsen a katonai szolgálatnál. Egyetértés volt abban Is, hogy az új rendszer bevezeté­se szükségessé teszi a vonat­kozó jogszabályok módosítá­sát, és ez összefügg az alkot­mány napirenden levő felül­vizsgálatával. A kérelmek el­bírálásában célszerű, hogy társadalmi szervezetek is részt vegyenek, ehhez az OBT felajánlotta közreműködését. Felhívták a figyelmet arra, hogy a jelenlegi rendszer mó­dosítása — bármilyen formá­ban történjék is — nem jár szükségszerűen együtt a kér­désről folytatott viták meg­szűnésével. Más megoldások is elképzelhetők, s a tapasz­talatok birtokában újabb mó­dosításokra is sor kerülhet. Igyekezni kell a magyar vi­szonyoknak megfelelő megol­dást találni, nem szabad más országok gyakorlatát mecha­nikusan átvenni. Az OBT ál­lásfoglalása szerint hasznos lenne a megváltozott rendszert 1989. január 1-jével bevezet­ni, s eddig az időpontig is in­dokolt az újonnan felmerülő esetek jóindulatú elbírálása. Az OBT továbbra is foglal­kozni kíván az alternatív szol­gálat kérdésének megoldásá­val, figyelembe véve más tár­sadalmi szervezetek és cso­portok, illetve állampolgárok ezzel kapcsolatos tevékenysé­gét és javaslatait. vényjavaslatot, amelyet a Par­lament elé kíván terjeszteni. Ezt követően Grósz Károly ismertette a Központi Bizott­ságnak a személyi kérdésekre vonatkozó ajánlását. Ügy vé­lekedett: a Központi Bizott­ság azzal, hogy javaslataihoz támogatást kér a népfront országos elnökségétől, nem befolyásolja a testület moz­gásszabadságát. Ellenkezőleg: kiszélesíti azt, mert mód és lehetőség van összegyűjteni a testület tagjainak környezeté­ből azokat a tapasztalatokat, észrevételeket, amelyek a sze­mélyi kérdések vitájánál jól kamatozta thatóak. A tájékoztatót követő vitá­ban a felszólalók számos ész­revételt, megjegyzést fűztek a személyi javaslatokhoz, rész­letesen kifejtve véleményüket az új tisztségek betöltésére ajánlottak alkalmasságáról, eddigi munkásságáról. Az eszmecsere során megfogal­mazódott: a népfront új szere­pének átgondolására van szük­ség. Fontos, hogy a jövőben is olyan vezetők álljanak a mozgalom élén, akik vállalják a párbeszédet, a vitát, a konfliktusokat. Akkor, ami­kor a párton belül is a plu­ralizmus kialakítására töre­kednek, a népfront nem vál­lalkozhat szervilizmusra. A felszólalók emlékeztettek ar­ra, hogy az országos elnök­ség eddig csak a javaslatok utólagos jóváhagyására szo­rítkozott. Üdvözölték, hogy most előzetesen is véleményt formálhatnak, mindazonáltal Bizony nem tfrurldr. Túri József, a ceglédi Toldy Ferenc Kórház igazgató főorvosa, ami­kor az idén tavasszal azt ol­vasta lapunkban, hogy nincs kézsebészet Pest megyében. A Tárogató úti kórház tervezett bővítő rekonstrukciójának el­maradása kapcsán azzal fog­lalkoztunk, mi mindenről kell lemondanunk emiatt továbbra is a — fővárostól független — betegellátásban. A példák kö­zött soroltuk a kézsebészetet is minthogy egyetlen Pest me­gyei kórháznak sincs ilyen osz­tálya. Az első adandó alkalom­mal aztán az igazgató főorvos meghívott, látogassunk el a kórházukba, ahol ugyan külön osztálya nincs a kézsebészet­nek, de az önálló baleseti se­bészeti osztályon évek óta fog­lalkoznak a beteg kezek műté­ti gyógyításával. — Kicsit sérelmes szá­munkra, hogy ennyire keve­set tudnak rólunk a megyé­ben — folytatta már a közel­múltban, amikor eleget tet­tünk az invitálásnak. — Ezért is szorgalmazzuk, sajnos mind­eddig eredménytelenül, hogy nyilvánítsák megyei osztállyá a 30 éve működő traumatoló­giát. Minden más szaknak van megyei osztálya, s annak ve­zetője a megyei szakfőorvos. Csak a baleseti sebészetnek nincs, pedig itt van a mi ön­álló osztályunk, amely — s ez meggyőződésem — bebizonyí­totta már, hogy alkalmas er­re, csak éppen az azzal járó, mindenekelőtt anyagi, de más szakmai vonatkozású elő­nyökkel nem rendelkezik. — Csak azt szeretnénk, ha elismernék a munkánkat — kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Endrödi János, a baleseti sebészet osztályvezető főorvo­sa. Az osztály igényessége nem személyes természetű, erről biztosított Kovács János gaz­dasági igazgatóhelyettes is. A főorvos önmaga szakmai elis­mertségében megelégszik az­zal, hogy vezetőségi tagja le­het a Traumatológiai Társa­ságnak és részt vehet annak kézsebészeti szekciós munká­jában. Dr. Endrödi János egyébként a szegedi klinikát cserélte fel a ceglédi kórház baleseti sebészeti osztályával évtizedünk elején. S hogy miért tette ezt örömmel, er­ről meleg hangon vallott: — Megragadott az a rend­kívül sajátos légkör, amely nemcsak házon belül érezhető, hanem körülveszi az intézetet. kérték: a személyi kérdések előkészítésében kaphassanak nagyobb szerepet. Indítványoz­ták, hogy a jelöltek legyenek ott a Hazafias Népfront orszá­gos elnökségének ülésén, s a testület tagjai tehessenek fel kérdéseket az egyes tisztsé­gek várományosaihoz. Javasolták továbbá, hogy a nemzetiségi politikával kap­csolatos kérdések a jövőben tartozzanak az államminisz­terhez. Kulcskérdésnek tar­tották a felsőfokú és a közép­fokú oktatás korszerűsítését, a műszaki fejlesztés felgyor­sítását. A népfront jelentős szellemi bázist tudhat maga mögött, tevékenysége megis­mertetéséhez az eddigieknél jóval nagyobb nyilvánosságra lenne szükség — hangsú­lyozták a hozzászólók. A Hazafias Népfront orszá­gos elnöksége a vita után egyhangúlag egyetértett a ja­vaslatokkal, és hozzájárult, hogy azokat az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a népfront országos elnöksége közös ja­vaslataként továbbítsák az Országgyűléshez és az Elnöki Tanácshoz. E testület elha­tározta, hogy amennyiben Pozsgay Imrét, az Ország­gyűlés megválasztja állammi­niszterré, az országos tanács soron következő ülésén java­solja Pozsgay Imre felmenté­sét a főtitkári tisztségből és javaslatot tesz Huszár István­nak, a Párttörténeti Intézet igazgatójának, a HNF Orszá­gos Tanácsa és titkársága tagjának főtitkárrá választá­sára. Ez ceglédi specialitás; min­denki annyira sajátjának te­kinti a kórházat, az alkalma­zottak, a gazdasági szervek, a város vezetői. Ráadásul a há­rom műtővel jók a szakmai feltételek is. Endrödi főorvos rendkívüli fontosságot tulajdonít a kéz­sebészetnek. Az egyetemen nincs külön ilyen jellegű kép­zés, így a traumatológia vál­lalta fel. Pedig laikus ésszel is felfogható, végtagjaink kö­zül a legnagyobb szükségünk a kezünkre van. A kéz az em­ber eredendő, elsődleges mun­kaeszköze. Működőképessége megtartásának, hát még visz- szaszerzésének, óriási a jelen­tősége. Ha sérüléseinek, el­változásainak kezelésébe hiba csúszik, a rokkantság lehető­sége és annak foka nagyobb lehet. A traumatológus tehát a rekonstrukciót tartja a fel­adatának, és nem az amputá­lást — magyarázta a főorvos. Az 55 ágyas baleseti sebészeti osztályon természetesen nem csupán a baleseti sérüléseket, hanem a gyulladásos eredetű, illetve a fejlődési rendellenes­ségeket is gyógyítják műtéti úton. A hangsúly a gyógyítá­son van, csak ezzel összefüg­gésben lehet egyáltalán be­szélni a ritka és látványos se­bészbravúrokról, az át- és visszaültetésről. A ceglédi traumatológia is büszkélked­het csonkult kéz ujjának sike­res visszaültetéseivel. A baleseti sebészeten kilenc orvos dolgozik, évente átlago­san ezer műtétet végeznek el. (Emellett több tízezer járó­beteg keresi fel a szakrende­lést, s az ortopéd sebészek vé­gezte kórmegelőző csecsemő­szűrés nagy eredményének tartják, hogy nincs csípőfica­mos gyermekbetegük.) Van a teamben traumatológus, or­topéd, száj- és általános se­bész. Az utóbbiak a fiatalok, akikből később lesz egy-egy szakág kiválasztottja. Ezen az osztályon univerzális felké­szültségű sebészekre van szük­ség, hiszen mindenféle bal­eseti sérülés ellátására készen kell állniuk. Az ortopéd sebé­szet rokon szakma, összefonó­dik a traumatológiával — vi­lágosított fel Endrödi főorvos. A balesetek szövődményeit hivatottak gyógyítani. Például, ha ízületi problémák adódnak a felépülés után. Kádár Edit Szentiváni exportkofíer Keresett exportcikke a Pcvdinek a pilisszentivánl bőrdísz­mű üzemben készülő sokféle bőrönd és utazótáska. A szala­gokról lekerülő termékek jelentős része a nyugati áruházak­ban talál gazdára (Erdős! Ágnes felvétele) Előterjesztés a külügyi bizottság előtt Felelősség minden magyarért Az alternatív katonai szolgálatról Nézetek egyeztetése Megyei jogosítványok nélkül Kezek sorsa a kezükben

Next

/
Thumbnails
Contents