Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
Nincs pcnt&s adat Mennyibe kerül egy dollár? Cegléd és a környező községek sajátossága, hogy a mezőgazdasági üzemeket, az intézményeket és a 7 ipari szövetkezetei nem számolva, a több mint hatvan termelőegység központja más közigazgatási területen székel. A vállalatok szűkebb pátriánkban csak kirendeltségeket, részlegeket, gyáregységeket, telephelyeket tartanak fenn. S mivel nem önálló gazdálkodóegységekről van szó, a termelés hatékonyságának vizsgálata, elkülönítve az anyavállalat és a többi részegység teljesítményétől, nem könnyű feladat. Ez a tény hangsúlyozottan igaz az exportra termelő vállalatok esetében, mert azok külkereskedelmi cégeken keresztül értékesíthetik gyártmányaikat. Azt ugyan tudják a helybeli termelők is, hogy portékájukért mennyi dollárt kapnak, de erre a devizabevételre más költségek is rakódnak. így a saját adatok csak hozzávetőlegesen pontosak. Kapcsolatok Mindezek ellenére igyekeztünk a lehetőségekhez képest pontos képet alkotni arról, hogy exportra is termelő gazdasági egységeink hány forintból állítanak elő egy dollárt, illetve, hogy miért éppen any- nyiból amennyiből. A Közgépnek NSZK és svéd üzleti kapcsolata van, a Pe- nomah tőkés és szocialista relációban egyaránt értékesíti termékeit. A Pevdi ceglédi gyáregysége — mint megyei vállalat — konfekcióipari termékeket gyárt, zömmel tőkés exportra, akárcsak a Nívó, bár utóbbi inkább kisebb szénás megrendeléseket elégít ki. A Stílus Faipari Szövetkezet exporttermelése az idén kezdett el felfutni. A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat olasz, NSZK és más tőkés piacok felé orientálódott. A Május 1. Ruhagyár az év egyes időszakaiban termékeinek 80 százalékát tőkés megrendelésre szállítja (USA, NSZK). S hogy hány forintból termelnek ki egy dollárt a felsorolt gazdálkodóegységek, arról a legutóbbi — decemberi — mutatók vallanak. E szerint a Pest Megyei Hűtőipari Közös Vállalat (Albertirsa) tőkés exportjával 48 forint 50 fillérből, a Penomah ceglédi gyáregysége 71 forint 50-ből, a konzervgyár (Cegléd és Nagykőrös együtt) 52 forint ötven fillérből. Saját erőből Tehát a felsoroltak szerint a Penomahnál a legrosszabb a dollárkitermelési mutató. Ennek persze megvannak a konkrét, s kikerülhetetlen okai, az elöregedett technika, ami megakadályozza a jobb áron értékesíthető, továbbfeldolgozott termékek előállítását. Hogy javul-e a dollárkitermelés aránya a Penomahnál? Az esély mindenesetre megvan rá a tervezett rekonstrukció és bővítés révén. Igaz, hogy a hosszú ideje húzódó rekonstrukció, ami az eredeti terv szerint több mint 1 milliárd forintba került volna, nem valósul meg. De a ceglédi gyáregység részben saját erőből, hazai banki és világbanki hitelből, állami alaptámogatás felhasználásával, valamivel több mint 700 millió forint felhasználásával építi meg a korszerű vágócsarnokot. így már nem lesz akadálya a jobb áron eladható továbbfeldolgozott termékek előállításának, az óriás sonkától a dobozosig. Ugyanis ezek a termékek egyre keresettebbek a tőkés piacon. Az új vágócsarnok építésével párhuzamosan pedig sor kerül a most üzemelő vágóhíd korszerűsítésére is. Jelenleg állami exporttámogatással termeli meg a Penomah ceglédi gyáregysége 7L forint 50 fillérből az egy dcft- lárt. Ez ugye egyértelműen veszteséges termelésnek könyvelhető eL Azonban tény, hogy az ország gazdasági életében nem először fordul elő, hogy 100 forintból termeltek meg a gazdálkodóegységek egy dollárt. Mégis szükség volt, van és lesz a devizára, a csak tőkés importból beszerezhető anyagok, gépek, technológiák megvásárlásához, vagy akár a hitelek törlesztéséhez. A Penomah rekonstrukciója azonban számottevően javítani fog a jelenlegi forint—dollár arányon. Lehet kedvező A Stílus Faipari Szövetkezet, a Fűrész-, Lemez- éí Hordóipari Vállalat, a Nívó, a Pevdi már állami exporttámogatás nélkül termeli meg a maga dollárját. Tehát van példa arra, hogy a forint—dollár arány lehet kedvező is. Am nem elég a jó technológiai háttér a jobb technikai színvonalú termékek előállításához. Mert hiába a jó szervezés és eredményes piackutatás, ha a tőkés importmegrendelések magas minőségi követelményeinek kielégítéséhez nincs elég képzett szakmunkás. Aszódi László Antal Cegléd a hazai lapokban inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1988. JÜNIUS 27., HÉTFŐ Megállíthatatlan a káros folyamat? Aggasztó az egészségi állapot Az MSZMP városi bizottság^ legutóbbi ülésén egyebek mellett az egészségmegőrzés helyzetéről, a társadalmi programból adódó helyi feladatokról hangzott el beszámoló. Egyebek között szó volt arról, hogy nagyok azok a veszteségek, amelyek az egészségtelen életmód, a káros szenvedélyek és a környezeti ártalmak miatt a családokat és a társadalmat érik. A Szolnok Megyei Néplap május 13-i számában láttuk a „Palántagyár" Tiszajenön című képes összeállítást a tószegi Petőfi Termelőszövetkezet kertészeti ágazatának tisza- jenői fóliatelepéről, ahol elsősorban konyhakerti palántaneveléssel foglalkoznak az ott dolgozó asszonyok és lányok. A telepen a Tószeg környéki településeken kívül Ceglédről és Nyársapátról is sok kistermelő vásárolja a káposzta-, paprika- és paradicsompalántákat. Ugyancsak a Szolnok Megyei Néplap május 16-i számában olvastuk a Szomszédolás Abonyban, Cegléden című írást arról, hogy a' zagyvaré- kasi művelődési ház honismereti szakköre tagjai Abonyban jártak, ahol az Abonyi Lajos Falumúzeum igazgatója,- Győré Pál vezetésével szakmai megbeszélésen vettek részt. „... E túra alkalmával a szakkör tagjai megtekintették a ceglédi Kossuth Múzeum kiállítását. ma-jd ellátogattak a híres „Kutyakaparó" csárdához, és felkeresték a tetétleni dombon emelt honfoglalási emlékművet is.. A Népszava június 6-i számában látott napvilágot Tas- nádi Attila: Ladányi-emlék- ünnepség Csemőn című írása, amelyben részletesen beszámol Ladányi Mihály költő emlékére június 1-jén Csemőben rendezett ünnepségéről, az emléktábla elhelyezéséről a költő egykori alkotóházán, és az emlékkiállítás megnyitásáról a tanácsházán. A körzet népessége — 1987- ben 92 ezer 900 fő — az elmúlt tíz esztendőben kismértékben csökkent, néhány településen stagnált. A városiak 5,3, míg a községekben élők 10,7 százaléka nem vállal munkát. Ahhoz, hogy a népesség a körzetben élhessen és a lé- lekszám ne apadjon, az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a helyi foglalkoztatásért. Az üzemek többségében jaígy könnyű a szüret Rázógéppel szüretelik a meggyet a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat ceglédi ültetvényén. A gyümölcsből Dánszentmiklóson üdítőt készítenek. (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Szólásaink, közmondásaink „A tenyere mindig fölfelé ál!” gyülekezett brigádját, ha azok már mind együtt voltak. „Ez is csak akkor beszél mán, ha átúszta a Dunát!" a szerény, hallgatag ember, aki eltitkolja a kockázattal járó vállalkozását. Aki a nagy erejével dicsekszik, de az efő csak nem akar előjönni: „Olyan erős, hogy fél kézzel eszi a palacsintát." „A tenyere mindig fölfelé áll" az olyan embernek, aki borravalót vár Az egyszeri gazdasszonv észre sem vette, hogy közeleg a dél, észbe kapott, nagyon hamar akart ebédet csinálni: „Marcsa, forr-e. mán a víz? — Hiszen édesanyám azt se mondta, hogy rakjam meg a tüzet". „Megbolondítja” a szegény asszony a zsírtalan levest egy darabka kolbásszal, füstölt hússal. Régen a zsákot nem jutából szőtték, hanem kenderből, kendervászonból szabták a fehérneműt, s a szegények viselt zsákból varrták a gatyát. Ennek emléke mai szólásunk, amikor mindenféle ócska dologból átalakítunk valami Ócska zsákból A szerény vendéget, aki a második' kínálásra sem nyúl a tálba, tréfásan biztatják: „Szedjen csak, úgyis a kutyának adtuk volna!” A figurás vénember, ha jóllakott, így szusszant föl: „Nő, vetettem a pálanyjának!” Pálanyja népiesen a disznó gyomra. Van úgy, hogy az örökölt házat mindenestől adják el, pincétől a padlásig őrzött ingóságokkal : „ustorcsapástul”, arra való emlékezéssel, hogy a vásárokon szokás volt régen kocsit, lovat ostorostól, mindenestől eladni. „Semminek se hívják” Cegléden az olyan állatot, embert, tárgyat, ami ugyan megvan még, de olyan rozoga állapotban, mintha már nem is volna. „Keskeny volt neki a gyalogút" mondjuk arra, aki bűncselekményt követett el, letért az igaz útról. RÉGEN A PÁSZTOROK fél esztendeig kint éltek a nyájakkal a pusztán, ha elhullott egy jószág, megnyúzták, és az őszi elszámoláskor a borit adták át a gazdának. Némely steülők szeptemberben, ha a gyereket a tanító, mesterember kezére adják tanulni, imigyen szólnak: „Osztán csak a bürivel számoljon el!” , „A kutya alól húztam ki." Nem kell szó szerint érteni, akkor mondjuk, ha megunt, félretett ruhát ismét használatba veszünk. „Affektál, mint a Tálasék malaca” az ételben válogatós gyerek, mint az étvágytalan malac, amelyik csak turkálja a moslékot. Nagylány van a háznál, jön az udvarló, kapkodnak, gyorsan rendet akarnak tei’emteni, idő nincs az alapos takarításra, csak ott söpörnek, ahol látszik, a szoba közepén, „Ott, ahol a papok táncolnak". A hajdani Dócziné rendetlen asszony volt, őrá emlékeznek a ceglédiek, ha valamit nem találnak a helyén: „A Dócziné ládájában van”, „Olyan gyűrött rajta a ruha, mintha a Dócziné ládájából vették volna ki." Aki csak biztatgat másokat a munkára, de maga nem nyúl a dologhoz: „Fogjuk meg, oszt vigyétek!” Ami nehezen készül el, sokáig kell rá várni: „Nem érem meg hajasan, kopaszon is bajosan!” Házzal, szőlővei, gyümölcsössel, gyerekkel sok a ve- sződség: „Csak a vannal van baj, a ninccsel nincs baj!” A nincstelen világból maradt: „Ügy szép a szegénység, ha semmi sincsen!" FELVÉTELI vizsgához, házassághoz : „Szerencse köll, akár a lólopáshoz!” Hídvégi Lajos vítják a munkakörülményeket. Ennek ellenére még sok az egészségkárosító tényező — a hidegben, illetve a hőségben végzett munka, korszerűtlen, zajos gépek, a szervezetlenség okozta stressz, a veszélyes vegyi anyagok felhasználása. Ezeket csak részben ellensúlyozza a munkásszállítás, az üzemi étkeztetés, az üzemorvosi hálózat kiépülése. A munkahelyi ártalmak és a helytelen életmód együttes hatására a rokkant nyugdíjasok száma évről évre növekszik.. A városban és a községekben mintegy 19 ezer 500 — 10—14 éves — kiskorú él. A születések száma egyre csökken. Sok a koraszülött, a fejlődési rendellenességgel, a halva született gyermek. A terhességmegszakítások aránya rohamosan növekszik. A család- és nővédelmi tanácsadás jól szervezett. A gyermekgyógyászati hálózat kiépítése áz elmúlt években felgyorsult. A kicsinyek bölcsődei elhelyezése Cegléden, Ceglédbercelen, Abonyban, Al- bertirsán megoldott, a többi településen még nincs erre igazán igény. Minden óvodás korú apróságot el tudnak helyezni. Üj iskolák, .tantermek épültek, de még mindig kevés a létesítmény, a zsúfoltság megszüntetéséhez, a különböző foglalkozások zavartalan működéséhez. A konyhai kapacitás csak a tanulók 50 százalékának teszi lehetővé a napi étkezést. Az iskolaorvosi ellátás megfelelő. A sokoldalú gondoskodás ellenére növekszik a testileg és szellemileg veszélyeztetett gyermekek aránya. Elsősorban a lakásgondok, a szülők alacsony műveltsége, italozó, gyakran munkakerülő, bűnöző életmódja, az ápolás hiánya — esetenként az elkényeztetés — játszik ebben szerepet. A nyugdíjasok száma — körülbelül 21 ezer fő — a helyi népességén belül emelkedik. Mintegy ötven százalékuk 3 ezer forint alatti nyugdíjból, házastársi pótlékból kényszerül megélni. Foglalkoztatási lehetőségeik az utóbbi években egyre szerényebbek. Az idősek 15—20 százaléka teljesen egyedül él — köztük nem egy távoli tanyákban. Sokuk lakása egészségtelen, komfort nélküli, és gyakran düledező állapotban van. A körzetben két szociális otthonban élnek a magányos, beteg, megfáradt emberek. Meglehetősen népes a várakozók száma, de csak az intézmények bővítésével nyílik lehetőség az elhelyezésükre. A lakásoknak csaknem a fele 1945 előtt épült, ezek kétharmada " még ma is komfort nélküli. A családi házak építésének dinamizmusa a csökkenő jövedelmek miatt megtört. Ma közel 800 lakásigénylőt tartanak számon. Többségük igen mostoha körülmények között el. Majdnem teljessé vált a vil- lamosenergia-ellátás, a legtöbb településen folytatódott vagy befejeződött az ivóvízhálózat építése. Cegléden és Abonyban jelentősen bővült a gázvezeték, járdák létesültek, javult a szenny- és belvízelvezetés, fejlődött a kereskedelmi hálózat. ::rs ::£» A gyógyításban igyekezett lépést tartani a helyi egészségügyi intézményrendszer. Sikerült a járóbeteg-ellátást és a gondozóintézeteket korszerűsíteni, a. városközpontban koncentrálni. Nehezítette a gyógyítás feltételeit — különösen a kórházban —, hogy a műszerezettség fejlesztésére nem volt .elegendő pénz. Az üzemi kollektívák segítsége érezhetően javított a helyzeten. Egyre több a szív- és érrendszeri, a daganatos betegség, stb. Veszélyhelyzetbe kerültek a középkorú férfiak, de a 45—54 éves nőknél is emelkedett a halálozások száma. Alaposan növekszik a táppénzes állomány, szép számmal akadnak mozgásszervi betegségben és neurózisban szenvedők. Sokan válnak rokkanttá, a család és a társadalom számára munkaképtelenné. A lakosság egészségi állapota az országos és a megyei helyzethez viszonyítva is jó néhány területen kedvezőtlenül alakult. Ezt tükrözik a kórház, a rendelőintézet és a körzeti rendelők betegforgalmi mutatói. Ma már a kórházban évente 21—23 ezer beteget ápolnak, emelkedik a halálozási arány. Egy esztendő alatt körülbelül 340—350 ezer beteg keresi fel a szakrendeléseket, a gondozóintézeteket. A keresőképtelen napok szártta fokozatosan növekszik, így a város és a környező községek munkaidőalapjából mintegy 600 ezer teljes értékű munkanap esik ki. Legtöbb beteget a kórház belgyógyászati, sebészeti, pszichiátriai osztályain ápolnak. De emelkedik a kardiológiai őrző forgalma is. A szülészeti és nőgyógyászati osztályon körülbelül 5—6 ezren fordulnak meg évente, ám ezren sincsenek azok a nők, akik gyermeket szülnek. Aggasztóan magas az alkohol gondozó beteg- forgalma is. Ugyanakkor gyarapodik a tbc-ben és a tüdőrákban szenvedők száma. Nemcsak a körzet halálozási aránya, de a daganatos, keringési rendszer, a szívizom infarktus és a máj zsugor megbetegedések mutatói is rosz- szabbak, mint a megyei átlag. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az öröklött biológiai adottságok és az elégtelen egészségügyi ellátás csupán mintegy 20 százalékban oka a kedvezőtlen helyzet kialakulásának. Meghatározó szerep jut az egészségtelen életmódnak — dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, mértéktelen táplálkozás, indokolatlan győgyszerezés —, a rossz szociális helyzetnek és a környezeti ártalmaknak. :nn m Körzetünkben is születtek jó eredmények a népesség életkörülményeinek javításában, az egészségügy, a nevelés területén. Ám ahhoz nem elegendőek, hogy az emberek testét és lelkét romboló káros folyamatokat megállítsák. Az országos és megyei programmal, intézkedésekkel összhangban cselekedni kell. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) A NYELVTUDÓSOK és a | néprajzi kutatók nagy érdek- i lődéssel gyűjtik és’ vizsgálják í észjárásunkból fakadó szólá- i sainkat, szóhasonlatainkat és 1 közmondásainkat. A gvűjte- ; ményeket időnként feldolgoz- : va a nagyközönség elé tárják, mint a szöget mindig fején ta- , láló népi leleményeket, művé- , szí alkotásokat. Az írók és újságírók is szívesen gyönyör- ködnek szépségesen szellemes ; szókapcsolatainkban, fülüket hegyezik a másik ember beszédében fölcsillanó sziporkákra, és alkalomadtán beépítik írásaikba. Mindig kéznél levő jegyzetfüzetembe magam is hamar beírom a még nem ismerteket, ezekből nyújtok át itt most egy csokrot. „Bő szüretet, nagy csizmát!” kívánnak - a szőlősgazdáknak ősszel a dülőutakon járó ismerősök. barátok. A szókapcsolat első része nem kíván magyarázatot, ellenben a nagy csizma rejtély maradt előttem mind a mai napig, nem találtam senkire, aki meg is magyarázta volna. „Induljunk hát, ha szegénynek születtünk!” szólította föl a bandagazda a napszámba