Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

Már állnak a falak Már állnak Vác új lakótelepe házainak falai. A Földvári tér nyugati oldalán épülő négyemeletes házak már nem emlékez­tetnek a régi „panelre”. (Vimoia Károly felvétele) Lesz-e irányítólámpa? VÁCI x^€írUm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLT AM. 151. SZÁM 1888. JÜNIUS 25.. SZOMBAT Alkalmazkodnak a kor követelményeihez A kis jelző nagyot fordított Alkalmazkodni kell. határozta el, összhangban a korszellemmel, a váci Dunakanyar Vegyesipari Szolgál­tató Szövetkezet is, amikor márciusban kisszövetkezetté alakult át. Azóta negyedév telt el. Igaz, hogy a Vak Bottyán utcai központ bejárata fölött még a régi nevet olvashatjuk, de ez a három betű. ez az egyszerit kis jel­ző mégis nagyot fordítóit a szövetkezet életén. Hétvégi jegyzet Mibe kerül? Was kostet? — Nézett fel tenyeréből a turista, kicsit tanácstalanul. A pénzét számlálgatta, s látszott raj­ta, hogy valamit nem talál rendben levőnek. Ismerjük ezt az érzést magunk is. Szorongat bennünket ami­kor külföldön járunk, s nem beszéljük a nyelvet. Számolni meg a legkevés­bé tudunk, a pénzegysége­ket sem könnyű felismerni. Főleg ha már szemüveget visel az ember orra nyer­gén, mikor oaahaza újsá­got olvas. Ilyenkor jól jön a segítőkészség, sokat ér az emberi tisztesség. Ha biztosan tudjuk, hogy nyi­tott tenyerünkből csak annyit vesz el a kereske­dő, amennyi jár neki. Bak- sist nem, mert ez külföl­dön sokkal ritkább szak­mában terjedt el. mint ná­lunk. Elfogadni is csak azt és annyit fogad el, »meny­nyit és amit felkínálnak. • Természetesen civilizált országokról beszélünk, ami­lyennek mi a magunkét is tartjuk, s rettenetesen meg­sértődnénk, ha az ide uta­zó vendég nem annak néz­né kerek kis hazánkat, s nem ilyen ország fiainak tartanának bennünket oda­kint. Csak hát, van aki elfelej­ti. hogy ezért a tiszteletért tenni is kell valamit. Ron­tani, rossz hírünket kelte­ni magatartásunkkal pedig hazafiatlan cselekedet, Állok a pult előtt, kávé­ra várva, a külföldi ven­dég meg sült kolbászt kért, s most afölött, meg a visz- szajáró összeg miatt néz az eladóra csodálkozva. — Was kostet, was kos­tet — mondja mérgesen a piros képű asszonyság, aki dühös, mert tetten érték az önkényes borravaló fel­számolásával, s látva, hogy engem is érdekel a jelenet, mérgesen visszaadja az aprót. Aztán még egyszer, csak úgy maga elé motyog­ta: — Wa kostet, amit min­den külföldjáró honpolgá­runk tud már, hogy helye­sen kifejezve azt jelenti: — mibe kerül? — Oké? — fortyan fel még egyszer az idegenre nézve, aki zavar­tan, már-már bűntudattal majszolja a kolbászt, s ta­lán azt hiszi szegény, vala­miféle magyaros etikett el­len vétett, amiről nem ol­vasott hozzánk készülve, az útikalauzban. Mondanám, magyaráz­nám, hogy ez nem jellemző miránk, csupán néhol ta­pasztalhatja, hogy túlságo­san mohóvá lettek egyes polgártársaink, s ma már keveset tudnak arról, mi­lyen a kulturált kereskede­lem. a tisztességes haszon, de valami mégsem engedi, hogy megnyilatkozzam. Csupán itt írom le most, mivel itthon, nálunk lát­tam az esetet, nem az első ilyet, nem is a másodikat. Igaz, olyat is, h-rgy az ut­cán árusító bazáros kiürí­tette a saját nejlonsza­tyorját, csakhogy a külföl­di jól be tudja csomagolni, amit máshol rosszul raktak neki össze, meg olyat is ta­pasztaltam, hogy a vad­idegen utasnak kézzel-láb- ba! magyarázva segített va­laki, s bár idegesen néze­gette az óráját, hosszú ideig kísérgette a városban, csak­hogy célba érjen. Mert nem mindegy az, mit mond ott­hon rólunk, magyarokról, váciakról, marosiakról, szo­biakról, egyáltalán bárme­lyikünkről. Hiszen pénzt hoz a házhoz. Ami még fontosabb, talán barátsá­got, s az sem mindegy, hogy tudatában. érzelmi világában mi marad az­után, ha elmegy tőlünk. Benne vagyunk már a szezonban. Halljuk az ide­gen szót utcáinkon, terein­ken. Tarka csoportok né­zelődnek műemlék épüle­teink táján. Sokan tanul­nak nálunk nyelveket, de mintha kevesen tudnának válaszolni a kérdezőknek. És egyáltalán, még mindig van miért aggódnunk, ven­dégfogadó kultúránk miatt. Sokat kell tennünk ezért! Saját érdekünk. Utazó nemzet vagyunk. Azt kap­juk vissza odakint, amit mi adunk idehaza. Kovács T. István Sokan jelezték egyetértésü­ket azzal az írásunkkal, ame­lyik a Földvári téri útkeresz­teződéssel foglalkozott. Na­gyon hiányzik az ott közle­kedőknek a csomópont-irá­nyító forgalmi jelzőlámpa, Leginkább azok vannak hát- rányois helyzetben, akik a Márítok útja és az Erdős Ber- nát utca felől érkeznek. A város főépítészétől, Philipp Frigyestől kérdeztük meg: van-e realitása itt jelzőlámpa telepítésének? — Teljesen igazuk van azoknak, akik lámpát szeret­nének ide. A mi óhajunk is ez lenne, de sajnos már nem hisszük, hogy belátható időn belül elérjük. Ha rajtunk múlna, így vagy úgy kigaz­dálkodnánk az árát, és na­gyon gyorsan kiépítenénk a rendszert. Csakhogy ez nem a város útja. A Budapesti Köz­úti Igazgatóságé, amely a fenntartásért is felel. Csak ők állíthatnák irányítólámpákat. — Vajon ismerik-e a város ilyen igényeit? — Nagyon jól! Akkor Is, ha nem olvassák a helyi új­ság ezzel kapcsolatos írásait. Mi ugyanis rendszeresen, éven­te jelezzük ezt a gondot. Te­rületbejárást is tartottunk már. A kéréseinkre azonban mindig elutasító a válasz. Nincs pénz. mondják. — Ez nagyon jó kibúvó, mindig mindenre alkalmazha­tók Pedig emlékezni kéne ar­ra, ami a Sebes Imre úton történt. A sorozatos balesete­ket követően egy megdöbben­tő gyermektragédia után szin­te azonnal kiépítették a lám­parendszert. — Remélem, erre itt nem kerül sor, bár kisebb baleset itt is gyakran előfordul. Az arra járóknak a szétszóródott üvegszilánkok árulkodnak. — Rontja a helyzetet, las­sítja az előrehaladást■ a száz méterrel odébb felállított ké­zi kapcsolású lámpa. Bár az kétségtelen, hogy a gyalogo­sokat legalább védi. NYUGDÍJAS korba került az autóm is, s öregkori prob­lémáit orvosolandó, klinikát kerestem részére. Az öregség számítgatásra ösztönöz: érde- mes-e, megéri-e bizalmat sza­vazni neki? (Sajnos, nemcsak az autók esetében van ez így.) Elmentünk tehát a VAK-hoz (nem azért, hogy az is lássa, hanem mert így hívják a Váci Autójavító Kisvállalatot), ahol kiderült, hogy az autóm elérte az átmeneti kort. vagy­is most még nem dönthető el pontosan: roncs-e vagy autó. így alkudozásba kezdtem, mint a beteg a kórházba ke­rülés előtt, hogy mikor kell beíeküdnie, és mibe kerül a műtét. Vizsgával egybekötött irányára nyolcezer forint volt. No de. mondták, miközben egy szép színes táblára mutat­tak. náluk a javítás után mű­szeres vizsgálat következik. Aztán nem tudom, a kis ör­dög szállt-e meg, de nyakam­ba vettem a környéket, s el­kezdtem szerelőtől szerelőig járni. Én és az autóm. Hét he­lyen jártunk. Két helyen úgy — így igaz, a gyalogoso­kat védi. a forgalmat pedig lassítja. További lámpák be­iktatása tovább lassítaná az áthaladó forgalmat, csökkent­ve a balesetveszélyt, ugyan­akkor növelve a levegőszeny- nyeződést. Valamit, valamiért! Azt hiszem, nincs az ország­nak terheltebb útszakasza — főleg hétvégeken. Ráadásul akik Budapestről érkezve és a Dunakanyar felé tovább ha­ladva üzemanyagot tankolnak, nem sorolnak vissza a 2-es- re, nem kezdenek tolakodni, hanem a város belső útjait veszik igénybe. Ha szabályo­zott lenne a csomópont, ezt kevesebben tennék — fejezte be a választ Philipp Frigyes. D. Z. Kétnapos településüzeme l- tetss-gazdálkodási konferen­ciára kerül sor Vácott, június 30-án és július 1-jén. Á kon­ferenciát az ÉVM. az ÉTÉ városfejlesztési tagozata, a megyei tanács és az MTESZ megyei környezetvédelmi bi­zottsága közösen szervezi, a Kertészeti Egyesülés, a Köz- tisztasági Társaság és a Váci Kommunális Költségvetési Üzem közreműködésével. A tanácskozás t észtvevőit, 30-án, csütörtökön délelőtt a város tanácselnöke, dr. Bóth János köszönti, majd Jant- ner Antal építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhelyet­tes tart előadást a kommuná­lis ellátás szerepéről a tele­pülések üzemeltetésében. Ezt még hét előadás követi, s az előadók között lesz a Belügy­minisztérium, a Pénzügymi­nisztérium képviselője, a HVDSZ titkára is. A második napon kerül sor a településüzemeltetés helyi kérdéseinek megvitatására fogadtak, hogy erezzem: ke­gyet gyakorolnak még a szó­ba elegyedéssel is. Az egyik mester körbejárta a kocsit, és imigyen szólt: — És maga ezt akarja levizsgáz­tatni? — A másik helyszínen előbb cuppogtak, hát igen. a munka kb. azaz stb.. egy tízes, no meg a vizsga. Volt aki azt kerdezte: csak a biléta kell az ablakra, vagy járni is akar vele? Távolabb a városunktól 2800-ért kisebb javítással együtt vállalták volna, de kap­tunk ötezer forintos ajánlatot is. És volt, aki először elvállal­ta. aztán hirtelen megkérdez­te: Számla kell? — S miután úgy nyilatkoztam, hát bizony nem ártana, azonnal július vé­gére tudta volna csak vállal­ni, ha ugyan... S én hiába is kérleltem, hogy nekem kell a kocsi, azzal keresem a kenye­remet, nem használt semmi. — Alapvető változások pro­filunkban. tehát az életünk­ben nem történtek — mondja Lencsés Lászlóné, a szövetke­zet elnöke, aki szinte az át­alakulással egy időben került erre a felelősségteljes posztra. — A Dunakanyar tavaly külö­nösen jó évet zárt, ám a 20 milliós nyereségből mindösz- sze 500 ezer forintot tudtunk a dolgozók között szétoszta­ni. Sajnos a szövetkezetekre érvényes keresetsza bályozás megkötötte a kezünket. De túl az ily módon felemásra sike­rült ösztönzőrendszeren, a ki­alakult helyzet a termelés nö­vekedését és bővítését is gá­tolta. A ránk vonatkozó köz­ponti bértömegszabályozók nyújtotta minimális bérnöve­kedési lehetőség akadályozta a létszám bővítését és a nagyobb teljesítménnyel együtt járó béremelést. • Mondhatjuk akkor, hogy szinte rákényszerült a szövet­kezet erre az átalakulásra? — Feltétlenül. Az elmúlt Brandt János, a KKÜ igazga­tója „Településüzemeltetés és -ellátás Vácon és vonzáskör­zetében” címmel tart előadást. Csatári Endre, az üzem gépé­szeti ágazatának vezetője pe­dig az üzemeltetés műszaki feltételeiről tart előadást. A konferencia — amelynek- a kommunális üzem ad ott­hont — szakmai bemutatóval zárul. A jövő héten Lomtalanítás A Kommunális Költségve­tési Üzem június 27-től július 4-ig az alábbi utcákban he­lyez el konténereket: Népek barátsága u. 40., Kakukk és Radnóti sarok, Rezeda u.— Radnóti u., Szegfű u.—Rad­nóti u., Sas u.—Fürj u., Rad­nóti u.—Dolmány u., Kucsma u.—Dolmány u., Szegfű u„ Munkácsy u., és Munkácsy u. Bevallom, akkor már alig lát­tam a méregtől, s visszatértem a VAK-hoz.' Minden dicséretet megérde­mel az udvariasságuk, tovább­megyek, Simonfalvi György munkafelvevő segítőkészsége. Olyan, amilyennek egy szol­gáltatásnál lennie kell. Igaz, itt sem kapkodják el a dolgo­kat. AZ ÜGYFÉLVÁRÓ csaloga­tó: szól a zene, van színes tv. van büfé. Sőt, a demokrácia olyan magas fokon áll, hogy az ügyfél meg sem tudja kü­lönböztetni tv-nézés közben, vagy a büfé előtt, hogy ki a szerelő, s ki várakozik az autójára. No de ez már igazán semmiség... S még mondják, hogy az öregkornak is vannak örömei! Csak egyet mondjanak! Egy füstölgő Wartburg és a maga nevében: Radányi Lajos években minden létszámtar­talékot felszámoltunk. Az ad minisztrációba n foglalkoz­tatottak számát olyan mini­malisra csökkentettük, hogy az új szabályozó alapján megnövekedett adminisztrá­ciót csak túlórázással tudják az iroda dolgozói elvégezni. A bértömegszabályozók ugyan­akkor mindössze két és tel százalékos növekedést tesz­nek lehetővé. Kis pénzért vi­szont senki sem marad a szö­vetkezetnél. A mai napig nincs például elég villanyszerelőnk és lakatosunk. • Pedig már három hónap­ja létezik a kisszövetkezet.. • — Illetve fél éve, tudniil­lik visszamenő hatállyal, ja­nuártól működünk az új ke­retek között. Azért már érez­hetőek a döntés hatásai. A Dunakanyar vegyes profilú kisszövetkezet, termeléssel és szolgáltatással egyaránt fog­lalkozik. Nos, a készáruterme­lő részlegünk eddig 130 száza­lékra teljesítette tervét. A ke­resetnövekedés az első félév­ben durván 10 százalékos volt. A szolgáltató szférában vi­szont nem könyvelhetünk el ilyen eredményeket, bár Vác és Dunakeszi vonzáskörzeté­ben majdnem 90 helyén va­gyunk jelen. A fodrászattól az olaj- és gázpalack-szállításig, a fényképészettől a fogtechni­káig számtalan területet át­fog a Dunakanyar tevékenysé­Negyvenegy alkotó — egy, két vagy három — műve sze­repel majd az augusztus 5-én nyíló váci tárlat két helyszí­nén, a görög templomban és a művelődési központ galériá­jában. Az alkotások többsége festmény, szép számmal i van­nak fotók, kevesebb a grafi­ka. Néhány szobor, illetve kis­plasztika, tűzzománc, textil, kerámia teszi teljessé a be­mutatandó kollekciót. Mint a szervezők elmondták, terveik szerint, a görög templomban kapnak helyet a nagyobb teret igénylő művek, elsősorban a festmények, míg a Madách- galéria inkább a grafikáknak, fotóknak ad otthont. A szervezési munka első — talán legnehezebb szakasza — véget ért. A Képző- és Ipar­művészek Szövetsége Pest me­gyei területi szervezete által összeállított névsor, javaslat alapján 90 alkotóművészt kér­tek fel a részvételre. A fel­kértek között voltak a Vácott és vonzáskörzetében élőkön kívül a Vácról elszármazot­tak, valamint a Gödöllőn és környékén élő alkotóművé­szek, a Művészeti Alap tagjai, illetve azok az amatőrök, akik már szerepeltek korábban is kiállításokon. Az előző, két évvel ezelőtti, váci művészeti fesztiválon 46 alkotó mutatta be műveit, az idén öttel kevesebben vesznek részt a tárlaton, a kilencven felkért — és a néhány felké­rés nélkül jelentkezett — al­kotóművészből. Jó néhányan döntöttek úgy, hogy nem mu­tatják be műveiket ezen a tár­laton, néhány művész alkotá­sait pedig a zsűri nem tartot­ta alkalmasnak arra, hogy eb­ben a kollekcióban szerepel­jenek. A zsűri döntött egyéb­ként abban is, hogy a mintegy gi köre, mely idén újabb szolgáltatással, a gáz- és köz- pontifűtés-szereléssel bővült. A dolgozóink kétharmadát a szolgáltatásban foglalkoztat­juk, mégis itt a legnagyobb a visszaesés. Az áremelkedés, az általános forgalmi adó be­épülése a díjakba, éreztetik hatásukat. Ám mindent egy­bevetve szolgáltatás és terme­lés kiegyenlítik egymást. • \z emberben felvetődik ilyenkor a kérdés: tekintve, hogy a szolgáltatásból szárma­zó nyereség kevesebb, sót sokkal kisebbek a termelésben elérteknél, nem lenne egysze­rűbb csak az utóbbit fejleszte­ni, akár az előbbi rovására? — Természetesen megte­hetnénk, de ez nem lenne be­csületes a lakossággal szem­ben. Többek között ezért jó a kisszövetkezetté alakulás, hi­szen általa mód nyílik leépí­tések nélkül bővíteni a ter­melést. Ebből profitálhat a szolgáltatás is. Végre meg­szabadulhat a régi kötött for­máktól. rugalmasabban allcal- mazkodhat az igényekhez. Falusy Zsigmond Szúnyogirtás Az idén tavasszal — való­színűleg a bőségesen hulló csapadék hatására — igen el­szaporodtak a szúnyogok. Kü­lönösen a Dunához köze! eső településeken, településrésze­ken okoz ez kellemetlenséget a lakosságnak. A KDIB, illet­ve annak területi bizottsága, a térség e problémájának meg­oldására másfél millió forint­tal járul hozzá a szúnyogirtás költségeihez. mény, vállalat által felajánlott összegből ki és milyen foko­zatú díjban és milyen összegű elismerésben részesüljön. A díjakat a váci tárlat nyi­tóünnepségén, augusztus 5-én adják át. A jelentős esemény­re már készülnek a meghívók, plakátok, és már készül a ka­talógus is. ★ Jelentős eseményt írtunk, mert annak tartjuk a most harmadízben megrendezésre kerülő tárlatot. Jelentős lesz akkor is, ha több ismert és so­kak által tehetségesnek tartott művész nem is vesz rajta részt. Azzal a kívülálló is tisztá­ban van, hogy egy ilyen tár­lat, seregszemle nem mentes a feszültségektől. Feszültséget kelt a hivatásos és az amatőr művészek együttes szerepelte­tése, sőt, már maga az is, hogy a szervezők kit kérnek fel a részvételre (illetve, hogy kit, kiket nem kérnek fel). Továb­bi feszültségforrás lehet a zsű­ri Összetétele, és természete­sen, a zsűri tevékenysége. Vi­tára adhat okot, hogy valaki friss „termésével” jelentke­zik-e. vagy — biztosra menve — egy már megmérettetett művét küldi be. És persze, ma­ga a díjazás. Mindezek a feszültségek, vi­ták minden bizonnyal a váci tárlatnak is velejárói. Ennek ellenére biztosak vagyunk ab­ban. hogy ez jelentős esemény lesz a város életében. Még ak­kor is, ha a váci tárlaton nem lesznek együtt a váci alkotó­művészek. B, J. ISSN 0133—2739 (Vád Hírlap) Öreg gazda vén autója Kétnapos konferencia Települések gazdálkodása Negyvenegy résztvevő Készülődés a tárlatra két tucatnyi díjalapító intéz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents