Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
Randevú öfven esztendő után Elballagtak az évtizedek is A gyönyörű egyenruhában feszítő gyerekeknek talán fel sem tűnt, hogy az évzáró ünnepségen idősebb arcokat is fel lehetett fedezni. Amikor ugyanis véget ért a monori 1. Számú Általános Iskola tanulóinak évzárója az egyik teremben, akkor kezdődött a polgári iskola 1937—38-as tanévben végzett egykori növendékeinek osztálytalálkozója. Előzőleg kedves — élőszavas — meghívó invitált bennünket a nem mindennapos jubileumi eseményre, így természetesen szívesen tettünk eleget a kérésnek. Már a folyosón feltűnt, milyen vidám társaság gyűlt itt össze. Sokan máris a régi emlékeket idézték, mások azonnal végigrohantak a folyosón, s be-bepiillaintottak a tantermekbe. A virágokkal díszített, helyiségben csendben várták a hivatalos kezdést a polgári iskola régi növendékei, akik mostanában 64. illetve 65 évesek. Egykori diáklányok és fiúk — a lány- és fiúosztály tagjai — randevúztak ezen a hétvégén az Ady Endre utcai oktatási intézményben. && W Pólyák Mária tanárnő kezéből gyorsan kikapták a régi iskolai évkönyvet, amely minden jelentős mozzanatot rögzített az intézmény életéből. Kézről kézre járt a kis formátumú kiadvány, amely Popper Ernő monori nyomdájában készült igényes kivitelben. Dr. Bodor Ferenc olvasta az akkori fiúosztály névsorát. Egy-egy név elhangzásakor sajnálattal közölték, hogy már elhunyt, nem lehet közöttük, Hézagpótlók Most, hogy így visszaszámlálom a dolgokat — valószínűleg nem is jut eszembe minden —, rá kell jönnöm, hogy a monori családi intézet pótolhatatlan. Nem alapszolgáltatásaikra gondolok most — bár azok is megérnének jó pár mondatot —, hanem azokra az apróságokra, amelyek nekünk hiányoznak, ezt ők észreveszik, pótolják a hiányt, s máris jobb a közérzetünk. Kezdték — ha jól emlékszem a hirdetésekkel, egy helyre igyekezve csoportosítani a fákra ragasztott vagy szögeit cetliket. Jött azután a Mtonor- térkép: hányszor kóválygott ennek előtte rendőrségtől szerkesztőségig, utcán kérdezősködve a tájékozatlan, hogy tessenek már megmondani, hol találom a Napsugár utcát? Lehetne így szép hosszan sorolni. Most a legújabb: kitettek egy órát a kirakatukba. Merthogy köztéri óránk eddig nem volt. Most már van. Lehel mondani, hogy hétre ma várlak a családi intézetnél. Vagy ha a buszpályaudvarra rohan az állampolgár és nincs órája, csak egy pillantást kell vetnie a kirakatra: van még három perc a vasadi busz indulásáig. Meg tetszenek látni, még megérjük, hogy az intézet hézagpótló intézkedései között megvalósítja legrégibb, már többször eltemetett vágyunkat, és létrehoz egy nyilvános illemhelyet. —ez | másokat ki tudja, hová vetett a sors. Pólyák Mária a leányoszitály tagjait sorolta, s hasonlóan a férfiakhoz, néhány egykori osztálytársról ők sem tudtak semmit. Annak viszont örülhettek a jelenlévők, hogy a többség kötelességének érezte, hogy eljöjjön erre az osztálytalálkozóra. Nagyon sokan fáradoztak azon, hogy a fél évszázados emlékek ne kerüljenek a feledés homályába. Id. Vitéz Lajos levelezgetett hónapokon keresztül a fiúkkal, s várta aggódva nap mint nap az igenlő válaszokat. Az egykori tanárok közül már csak Platt- hy György ól, 6 is idős kora miatt nem tudott eljönni Mo- norra. Táviratilag köszöntötték a Pécsett élő festőművészt, jó egészséget kívánva neki. Ahra Róbert egyenesen Bécsből érkezett, hiszen 1943 óta tartózkodik ott, ő osztrák állampolgár. Édesapja a monori maggyár főgépésze volt a háború előtt. Robi monori lányt — Háry Etelkát — vett feleségül. — Nagy örömmel jöttünk Magyarországra, jóleső érzés ismét találkozni a volt osztálytársakkal — mondta tökéletes magyarsággal az egykori hajóskapitány. — Van egy 22 éves lányunk, ő már Bécs- ben született, az ottani ENSZ- irodán dolgozik. Tökéletesen beszéli a magyar nyelvet, azon kívül az oroszt és az angolt és természetesen a németet. Felesége még hozzátette: — Az anyanyelvet nem lehet elfelejteni, mert aki elfelejti, az rossz ember. Csoltkó Endre ma is dolgozik a monori Szervomechani- ka Kisszövetkezetben. A polgári iskola elvégzése után Kecskeméten végezte el a kereskedelmi középiskolát. Oda is eljár ötévente a mindenkori érettségi osztálytalálkozókra. Jövőre lesz a 45. évfordulójuk. A polgári iskola 50 évvel ezelőtt végzett növendékei között van, akit Ausztráliába sodort az élet, mások Amerikában élnek, ha élnek. A legtöbben azonban itt maradtak hazájukban, itthon kamatozPiílanaíkép Veszélyes csemege A hölgy — a Trabant volánja mögött — élesen vette be a kanyart a forgalmas (és veszélyes) gyömrői útkereszteződésben. A hátsó ülésen két gyermeke ült, nyilván ők „fűzték” meg, hogy álljanak meg egy fagylaltra a presszónál. Annak rendje-módja szerint megálltak. Anyu és a nagyobbik gyerek szaladt az aulákhoz, s utcán át máris megkapták a teli tölcséreket. Jutott egy a kicsinek is, aki ott kuksolt végig a kocsiban. Gondoltam, hogy miután elfogyasztják a fagyit, csak utána indulnak tovább úticéljuk — nyilván otthonuk — felé. De nem. A fiatal hölgy bal kezében a hatalmas fagylalttal és a két gyerek hátul — elindultak a gépkocsival. Láttam az út széléről is, hogy elég kényelmetlen leheteti egy kézzel (a jobbal) vezetni az autót, s közben a finom kánikulai csemegét nyalogatni. S talán erre nincs külön KRF.SZ-szabály, de szerintem •zabálytalanságot követett el az ID 70-49 rendszámú Trabant vezetője. Arról nem beszélve, hogy saját magának tette nehézzé a vezetést a fagylaltozás miatt. Csak remélni tudom, hogy azért szerencsésen hazaérekezett az anyuka a két csemetével. É s sajnos ez az eset nem egyedi. Sűrűn látni mostanában fagylaltozó személy- és tehergépkocsi-vezetőket a közutakon. Nincs annyi idejük, hogy kényelmesen elfogyasszák a csemegét, s csak utána induljanak tovább? —ér Ecseren Kiállítás Ecseren élő nyugdíjas amatőr alkotók munkáiból rendez kiállítást a községi és a Rákos Mezeje Mgtsz közös nyugdíjasklubja a helyi művelődési házban. A megnyitó június 25-én, szombaton délután 2 órakor lesz. Ezt követően a kiállítás megtekinthető naponta 10-től 18 óráig. tatták tudásukat és munkájukat. Amint dr. Nagy Lajos fogalmazott, őt is hívták ’56- ban külföldre, de nemet mondott. Mint mondta, cseppet sem bánta meg, hogy nem bocsátkozott felelőtlen kalandokba. Pólyák Mária, az egykori Iskolaigazgató lánya ma is dolgozik a Kossuth Lajos Általános Iskolában. — Ügy telt el ez az ötven esztendő, mint egy álom. örülök, hogy nyugdíjasként is számítanak rám a tanártársak, nem is tudnám elképzelni az életemet gyéreitek nélkül. Egyre jobban oldódott a hangulat, a résztvevők arca csak akikor vált komorrá, amikor egyperces néma felállással tisztelegtek az elhunyt osztálytársak és tanárok emlékének. A folyosón a két volt osztályfőnök érdemeit megőrizendő fehér márványtáblát lepleztek le, amely Kövesligeti Lajos és Baltighné Barabás Ilonkának állít emléket. Vedres Lászióné, az iskola mai igazgatója is köszöntötte az osztálytalálkozón részt vevőket, jó egészséget, sok-sók örömet kívánt nekik. Majd lassan a közös ebéd elfogyasztásához gyülekeztek az őszülő hajú, kopaszodó férfiak, a most is vidám nagymamák. ^íiSs A Nyerges fogadóban éri véget az 50 éves osztálytalálkozó a késő délutáni órákban, jó hangulatban. Valamennyien úgy búcsúztak egymástól : Találkozunk öt év múlva! Gér József Céltámogatás A Monori Nagyközségi Közös Tanács 1987. évi 57 millió 771 ezer forintos eredeti előirányzata évközben 87 millió 290 ezerre növekedett. A 35 és fél milliós pluszt a 12 tantermes iskolaépítéshez kapott 12 millió, a szakmunkásképző megvásárlásához és a lakásépítés helyi támogatásához kapott megyei céltámogatás és az iskolaépítéshez felvett bankhitel eredményezte. A fejlesztési kiadások teljesítése 96 százalékos, ami — különösen a korábbi évek adataival összehasonlítva — igen kedvező. (1985-ben 73, 1986-ban 92,8 százalékos volt a teljesítés.) ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 148. SZÄM 1988. JÜN1US 22., SZERDA Politika kiesten A felelősség egyformán nagy y A népi mondás ugyan azt í tartja, hogy senki sem lehet V próféta a saját hazájában, de ^ azért számos jó példa bizo- ^ nyitja, bőven akadnak kivéte- ^ lek. S azok talán nem is az 4 Idézett szabályt erősítik. Vegyes összetétel Mindenesetre egy biztos: a közvetlen irányítású községi pártalapszervezetak nincsenek könnyű helyzetben, amikor eleget akarnak tenni küldetésüknek, a helyi politikai élet szervezésének, irányításának. Messzire sem kell menni példáért. A monori párt-végrehajtóbizottság épp erről kért tájékoztatást a közelmúltban a péteri és a monori-erdei allap- szervezetek titkáraitól. A két település közül az előbbiben több a térségre is általánosítható tapasztalat (Monori-erdő sajátos helyzetére, speciális gondaira visszatérünk). Péteriben jelenleg 1 ezer 740 lakos él, harminckilencen tagjai a helyi pártalapszerve- zetnek. Arról sehol sincs adat, hogy az 550 ingázó közül hányán és hol párttagok. Erre általában akikor derül fény, amikor valaki nyugdíjba kerül és átjelentkezik lakóhelye kommunistái közé. Torda Bélárté párttitkár szerint szükség lenne valami olyan nyilvántartásra vagy információs rendszerre, aminek alapján az eljáró kommunistákat is jobban be tudnák vonni a helyi feladatok segítésébe. Hatékonyabban tudnának felkészülni a „hazatérők” fogadására is. Sajnos azonban ma még ilyen rendszer nincs. Más kérdés, hogy egy kommunistától nyilván elvárható: ne csak munkaidőben és a munkahelyén tartsa magát annak. A kis községben persze Népszerű a Kukola A Monori Állami Gazdaság csévharaszti üzemében foglalkoznak egyebek közölt a ku- É koricafeldolgozással is. A vasúton szállított szemes kukori- M cát, a hidraulikus billcntésű pótkocsiból a fogadógaratba öntik. Ezt a fuvart — felső felvételünkön — Fási János teljesítette. Büdi József, a már leválasztott kuki Icát fogja fel a gépsor végén zsákba gyűjtve. A csírából sajtolják Dánszent- miklóson a Kukola márkanevű kukoricacsíra-olajat. S azt is jó tudni, hogy a csírátlanitott kukoricagriz söripari alapanyagként szolgál. (Aszódi « László Antal felvételei) előbb-utóbb így is nyilvánvalóvá válik, kire számíthatnak és kire nem. Torda Belőné egy kérdésre elmondta, olyan meglepetés még nem érte őket, hogy valakiről nem tudták, kiderült volna: ő is párttag. Olyan viszont igen, hogy aki a munkahelyén rendkívül aktívnak, agilisnak bizonyult, nyugdíjazása után otthon már nem akart bekapcsolódni a politikai munkába. Pedig a területi alap- szervezeteknek — Péteriben is — minden segítség jól jön. A feladatok egyáltalán nincsenek arányban a település népességével, vagy a taglétszámmail. Sőt kisebb helyen a politizálásnak nagyon is kifinomult, mondhatni pluralista módszereit kell alkalmazni. A személyes példamutatás és meggyőzés szigorú követelmény. Péteriben három pártcsoport működik. A tagság rendkívül heterogén összetételű korban, képzettségben is. Akad közöttük nyugdíjas pilóta és betanított munkás, pedagógus, tanácsi dolgozó. S akad hetvenen felüli párttag, meg pályakezdő fiatal is. Az öttagú vezetőségnek ezt a vegyes összetételt figyelembe véve kell irányítania a tömegpolitikai munkát. Taggyűléseiken az egész község politikai közhangulata tükröződik, s ez egyben meg is határozza milyen feladatokat kell választaniuk. Gond az utánpótlás A községpolitikai munkában való részvételüket a közös tanáccsal és a helyi elöljárósággal hangolják össze. Segíti az egyetértést, hogy a két testületnek vannak azonos tagjai, a párttitkár pedig „civilben ’ a helyi tanácskirendeltség vezetője. A Hazafias Népfront helyi bizottságával — elnöke cseréjére 1985-ben ők tettek javaslatot — szintén kiválóan együtt tudnak dolgozni. Arra azonban ügyelnek, hogy a tömegszervezetek önállóságát tiszteletben tartva elsősorban a kezdeményező, javaslattevő szerepet vállalják. Talán nem alaptalanul gondolják úgy — a község vezetőinek törődése, politikai érzékenysége, agitá- ciós munkája mellett — az alapszervezet kommunistáinak is részük van abban, hogy olyan horderejű kérdésben is, mint Péteri község hovatartozása, sikerült az állampolgárok eszének és szivének megnyerése. Torda Bé- láné szerint a helyi intézményekkel, a területükön működő gazdasági egységekkel is egyre eredményesebb az együttműködésük. A község feladatainak támogatósában kiemelkedő a Ferihegy Mgtsz és a Monor Vidéki Áfész részt- vállalása. Nyomasztó gondjuk viszont a péteri kommunistáknak, hogy éppen az utánpótlásuk kinevelése nagyon nehéz. Többszöri kísérletük ellenére sem sikerült a községi KISZ- alapszervezet létrehozása. Ugyanakkor a pártépítésnek is vannak súlyos objektív akadályai, hiszen a péteri munkahelyek nagyon kis létszámúak, inkább az átigazolások jelentik tehát számukra az utánpótlást. Nagy sikernek könyvelték el, hogy tavaly két új párttagot sikerült felvenniük. Hiba bnne Lehetne sorolni — mivel nehezen választható szét — azokat a községpolitikai feladatokat, fejlesztéseket, amiben a péteri kommunisták is rész vettek. Számukra azonban elsősorban a politikai közélet jelenti azt a terepet, ahol vállalt feladataikat teljesíteni tudják. Torda Béláné elmondta, hogy az elmúlt időszakban több alkalommal, így a párttagkönyvek cseréjekor, a pártértekezlet állásfoglalásának vitájakor, illetve azóta is meggyőződhettek róla: a kisközség kommunistáinak elkötelezettsége garanciája a helyi gazdasági és társadalmi problémák megoldásának. A párt politikája iránti bizalmuk változatlan, de a felsőbb szintű vezetéstől is hatékonyabb politikai munkát várnak. Kicsiben, nagyban — úgy is mondhatnánk: lent és fent — egyformán sok mostanában a tennivaló. A legnagyobb hiba a lazítás, a kivárás lenne. Péteriben azonban már nagyon régen nem ezt a taktikát követik, s hogy jól politizálnak, az a helyi eredményekben is megmutatkozik. Vereszki János A Nagy Islvdn-csoport életében már hagyománnyá vált, hogy nyaranta képzőművészeti tábort szervez tagjainak. Idén a dánszentmiklósi Micsurin Tsz teremtett jó körülményeket az alkotó munkához a csoport művészeinek, illetve a csehszlovákiai Rozsnyóból érkezett festőknek és szobrászoknak. Az alkotás mellet lehetőség nyílt arra, hogy a tábor lakói megismerkedjenek (témát keresve) Cegléd és körzetének nevezetességeivel, látnivalóival. Emlékezetes és tanulságos volt a Nemzeti Galéria és a Műcsarnok kiállításainak megtekintése is. A termelőszövetkezet vezetőinek tájékoztatója alapján betekinthettek egy mezőgazdasági nagyüzem hétköznapjaiba, megismerve az ott dolgozók gondjait, az elért eredményeket. A helybeliek érdeklődéssel figyelték az alkotók munkáját. Az általános iskola rajzszakkörének tanulói látogatásuk alkalmával remélhetőleg hasznos tapasztalatokat szereztek. A résztvevők eredményességét a szellemi és szakmai fel- töltődés mellett az elkészült művek is bizonyítják, amelyek közül jó néhány majd a termelőszövetkezet központjának szobáit díszíti. Ez a kezdeményezés példa arra, hogy a gazdasági problémák ellenére is a mecénás megtalálja a módját a kultúra támogatásának. Barnóth Zoltán ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Nagy István-csoport Tábori visszapillantó
