Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

1988. JŰNIUS 21., KEDD 1 5 Jókedvű riport egy komoly ügyről E(b)irodalomi kör és társai Moldován Stefánia nyilatkozik Déri Jánosnak Felülemelkedni a csoportérdekeken Jönnek-mennek a vt tagjai Hároméves múltra tekint vissza az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalatnál a vállalati tanács működése. Ez elég idő ahhoz, hogy lehetőséget adjon a tapasztalatok összegzé­sére. A kerepestarcsai vállalati központban a vállalati ta­náccsal kapcsolatos észrevételekről beszélgettünk dr. Oláh András igazgatóval. Szállingóznak már a vendé­ig gek az erdökertesi művelődési ^ házba, pedig hol van még hét 4 óra, az előadás kezdete. Ezt > a vasárnapot talán még job- z ban várták a helybeliek, mint g a két hónappal ezelőttit. Ak- $ kor a művészek tojásért, hagy- ^ máért, krumpliért vállalták a í szereplést. Most abba is bele- z egyeztek, hogy a közönséget látják vendégül. Magyarán: ^ fizetnek azért, hogy felléphes- í senek. — Régi kedves barátunk Dániel Kornél — magyarázza Moldován Stefánia operaéne­kes. — A múltkoriban felhí­vott: eljönnék-e énekelni? S hozzátette: de természetben fizet. Azt feleltem: Szívesen! De azért annyira nem tetszik nekem... Minden huncutságban — összeszokott duett a miénk — veszi át a szót Pa­lócz László operaénekes. — Minden huncutságban benne vagyunkt-Hogy be kell fizet­nünk 500 forintot? Megéri! Kevesebb lesz az adónk... Dániel Kornél, a művelődé­si otthon vezetője nagyon is komolyan gondolkodik: — A közművelődés intéz­ményei az új adórendelet miatt elég lehetetlen helyzet­be kerültek. Olyannyira, hogy közülük több bezárhat. A mű­vészeket pedig egyáltalán nem inspirálják arra, hogy fellép­jenek. Ezekkel az ötletekkel — ha humoros formában is — a rendelet hiányosságaira szeretnénk irányítani a figyel­met. Máris elhívják, mert a kis irodában megkezdődik a nagy attrakció: a szereplők sorban állnak pénztárcáikkal... Egy másik teremben viszont a kö­zönség áll sort, majd pedig a gőzölgő debrecenivel s a hi­degtől harmatos üveg sörrel helyet foglal a terített aszta­loknál. Kis, bajszos ember siet végig az asztalok mellett, s kedvesen jó étvágyat kíván mindenkinek: ő Ráchov Ed­vard karbantartó-fűtő-hango- sító-akváriumgondozó — egy­szóval a ház mindenese. A végén fizetek! A másik szobában már együtt van a stáb. Moldován Stefánia és Palócz László fél­rehúzódva, prózai szöveget is próbál. Gerely Miklós, a Karsai Mim RT friss pedagó­gusi diplomával rendelkező tagja a múltkori rendkívül finom házi szalonnát emlege­ti. Sellei János zongorakísérő a kottát lapozgatja: ezzel az esttel 40 éves jubileumát ün­nepli. Megérkezik Dobos At­tila táncdalénekes és zene­szerző, valamint Déri János, aki a műsorvezetést vállalta. Vidáman mondja: — Én csak a végén fizetek! Ismét berobban Dániel Kor­nél, ez a kétszeres energiát sugárzó, ötletgazda (g) ember. Szinte indulatosan érvel: — Be akarom bizonyítani, hogy kis művelődési házban is lehet programokat rendez­ni — ráfizetés nélkül! S ezek ízlésesek, a falusi közönség számára is érdekesek. Szeret­ném, ha ideszoknának. Rend­szeres k'gyermekfoglalközá- sóktöl kezdve bélyeggyűjtő szakkörig bezáróan sok kiscso­portos foglalkozást tartunk. Irodalmi színpadunknak is lelkesek a tagjai. — Mi a nevük? — Ebirodalmi kör. — Hát ezt hogyan írják? — Egyesek E(b) irodalmi körnek — ugrat. — A mi bi­rodalmunk Erdőkertes, kezdő­betűje a jelünk: E-biirodalmi kör. De visszatérek az erede­ti témára: január elsejével kezdtem itt dolgozni, éves be­vételi tervünk 170 ezer forint volt. A tényleges teljesítés már a duplája. Csak tippelhetünk — Meddig tarthat a hajtó­erő? — Ha társadalmi munká­sainkra továbbra is számít­hatunk, akkor sokáig. Csak hinni kell benne! Hiába faggatom a követke­ző meglepetésről, csak nevet, így csupán tippelhetünk. Én kezdem: talán a közönség lép föl? Vennes Aranka — Ami lényeges és mun­kánk előnyére van, hogy a vt megalakulása óta meg­szűnt a területi irányítás. Haj­dan a Pest Megyei Tanács égisze alatt számos függőség­nek voltunk kitéve. A maszeknál többet A huszonhat fős vállalati tanácsból tizenkilencen vezető beosztásúak és heten dolgoz­nak fizikai munkakörben. Kü­lönösen a vezető posztokon lévők mérhetik le igazán, hogy milyen jelentőségük van a testületi kollektív döntések­nek. Bekapcsolódott a beszélge­tésbe Fritz János főmérnök, a vt elnöke is: — Nagy nálunk a fluktuá­ció. A területünkön működő mintegy negyven maszek pék­ség, sütöde elszippantja tőlünk a legjobb szakmunkásokat. Je­lenleg is 150-200 fővel keve­sebb az állományi létszámunk. A már említett okok miatt a ‘vt tagjai is gyakorta cseré­lődnek. s itt alapvetően a fi­zikai beosztásúakról van szó. Ez természetesen nem tesz jót a vállalati tanács zavartalan működésének. Ezért igyek­szünk a keletkező űrt a rá­termettebb dolgozókkal, a hű­séges törzsgárdatagok bevoná­sával pótolni. — Vannak a vállalati ta­nácson belül érdekellentétek? — Igen. Azt nem lehet el­várni, hogy például a pilisi üzemünkben dolgozó vt-tag körömszak.adtűig kiálljon a váci üzemünk rekonstrukció­jának imielőbbíi befejezése mel­lett. Az viszont tény, hogy a testület tagjai felülemelked­nek a csoportérdekeken, ha vállalatot érintő kérdésekről, fejlesztésekről és elképzelések­ről kell dönteni. Bürokrácia nélkül — Óhatatlanul is felvetődik a kérdés, vajon miként érté­kelik az igazgató munkáját a vállalati tanácson belül. — Egy hajóban evezünk. Változatlanul remélem, hogy miként eddig, úgy ezután is a végzett, a felmutatott mun­kám révén ítélik meg tevé­kenységemet — válaszolja dr. Oláh András. — A vállalati tanács elnöke a legutóbbi testületi ülésre hi­vatkozva elmondta, hogy azon is élénk vita alakult ki, külö­nösen az éves gazdasági terv­vel kapcsolatban. — Nyolc napirendi pontot vitattunk meg. Ennek nyo­mán tizennégy határozat szü­letett. — És valamennyi életképes is? — Azt majd a következő hónapok gyakorlata s az el­ért sikerek döntik el. A vál­lalati tanács megítélése sze­rint az ez évi 310 milliós ár­bevételi és 15 milliós nyere­ségterv teljesíthető. Ahhoz vi­szont, hogy a már megkez­dett és tervezett műszaki fej­lesztések is megvalósulhassa­nak, egy eredményes 1988-as esztendő teljesítménye kell! — Hálás poszt a vt-elnö- ki? — kérdezem Fritz Jánost. — Hát... nem mondom, sok munka van vele. Évente négyszer ülésezünk. Az előké­születek, a tagok megkeresése, hogy ráérnek-e és hogy mi­kor, nem utolsósorban a min­dig aktuális témák megtalá­lása és kidolgozása fegyelme­zettséget és széles látókört igényelnek. Remélem, eddig sikerült elkerülnünk a bürok­rácia útvesztőit. Milyen minősítés illeti meg a megyében dolgozó vb-titká- rokat? Mennyire képesek meg­felelni a tanácsi életben is erő­södő magasabb követelmé­nyeknek? Megfelelő-e a vb- titkárok szakmai képzése, to­vábbképzése? Hányán változ­tatnak állást és milyen okból válnak meg munkakörüktől? Mit tesznek a megyei tanácsi szervek azért, hogy jól érez­zék magukat, a pályán ma­radjanak? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Petrik János­sal, a megyei tanács vb-titká- rával, aki hivatalból is szívén viseli a vb-titkárok szakmai, beilleszkedési gondjait, illetve azok orvoslását. Kettős jelölés Elöljáróban néhány adattal illusztrálta a megyei helyzetet Ezek szerint Pest megyében a tanácsi közigazgatási egysé­gekben 131 vb-titkári hely van, melyből jelenleg öt a betöltet­len. Ez az arány — a létszám­hoz viszonyítva — nem rossz, hisz minden pályán számolni kell a természetes arányú moz­gással, kiöregedéssel, elván­dorlással. Tagadhatatlan, ahol tartósan hiányzik a vb-titkár, azt jócskán megsínyli az ügy­intézés, a tanácsi munka gör- dülékenysége, folyamata. Az egyik tennivaló tehát az után­pótlás megoldása, a hiányzó helyek betöltése. Nemrég volt a premierje a megyében a kettős vb-titkár- választásnak Pilisvörösváron — említette a megyei tanács vb-titkára az újdonságot. A kiválasztás új rendje — a pá­lyázatos jelölés — egy éve van életben. Eddig a megyében a pilisvörösvári volt az első eset, amikor a megyei tanácsi szer­vek két, nagyjából azonos esé­lyekkel induló jelöltet „vittek” a'helyi testület elé, amely dön­tött. Ezek alapján nevezték ki a vb-titkárt. Érdemes a továbbiakban né­hány pillantást vetni — dr. Petrik János tapasztalataira, adataira hagyatkozva — a vb- titkárok szakmai felkészültsé­gére, életkorukra és a pálya- elhagyás legjellemzőbb okai­ra. A megyében a 126 vb-tit­kár közül 123-nak van állam- igazgatási főiskolája, illetve 26 végzett jogot. A fennmara­dó háromból egynek pedagó­gusi képzettsége van, ketten Mindkét szakember egyet­értett abban, hogy az új adó­rendszer és a jelenlegi kerese­ti lehetőségek gúzsba kötik a legszorgalmasabban dolgozók igyekezetét is. Akik túlórákat vállalnak, azok azt a többlet- kereset reményében teszik. Igen ám, de az adólevonás el­veszi a kedvüket. A pénz kevés A vállalati tanács szinte minden ülésén napirendre tű­zi a fizikai állománynak bér­es kereseti lehetőségeit, szo­ciális problémáikat. Optimista hangon jegyezte meg Fritz Já­nos, hogy talán egyszer, a közeli jövőben majd lényege­sen előnyösebb keresetekről is számot adhatnak. Ehhez vi­szont az is elengedhetetlenül hozzá tartozik, hogy az Észak- Pest Megyei Sütőipari Válla­latnál végrehajtsák a várt és remélt műszaki fejlesztéseket. Gy. L. pedig a Tanácsakadémián sze­rezték meg alapvető szakigaz­gatási ismereteiket. A vb-titkárotonak több mint a fele 30-35 éven aluli, friss ismerettel, ám viszonylag ke­vés gyakorlati tapasztalattal. Az is a képhez tartozik: az elnőiesedés ezt a munkakört is jellemzi: a vb-titkárok többsége nő. Végére hagytuk az egyik kritikus adatot, amely szerint az utóbbi időszakban harminc- három vb-titkár vált meg a tanácstól, illetve választott más munkakört magának. Ez a mozgás viszonylag magas és tagadhatatlan, hogy összefügg az államigazgatási munka presztízsének jelenlegi állapo­tával is. Melyek a legtipiku­sabb ökok a pályaelhagyás­ban? Dr. Petrik János elsőként az igen megnövekedett, felelős­ségteljes, magas szakmai hoz­záértést kívánó, nagy idegi le­terheléssel járó munkát emlí­ti. Sokan belefáradnak a szin­te soha be nem fejezhető — és olykor csak apró eredmények­kel mérhető — munkába és nyugalmasabb munkakört ke­resnek maguknak, ahol eset­leg még anyagilag, is jobban járnak. Ezért is fontos, hogy a pályán maradjon mindenki, aki munkáját hivatásnak, szol­gálatnak tekinti, s kapjanak az eddigieknél érdemibb se­gítséget az újonnan munkába álló titkárok. Akik belefáradnak — Folyamatos feladatunk­nak tekintjük a vb-titkárok képzését, továbbképzését. Kü­lönösen az új titkárok beil­leszkedésének elősegítését, a szakmai tapasztalatok, mód­szerek átadását nekik — ma­gyarázta a megyei tanács vb- titkára. A továbbiakban a vb- titkárok képzésében bevezetett kétlépcsős, két turnusban zaj­ló bentlakásos tanfolyamokat és azok tematikáját ecsetelte. A tanácsi önállóság és az új­szerű feladatok a tanácsi mun­kában is a megújulást, a korsze­rűsítést igénylik. Ezért is fog­lalkoznak a „titkárképzőn” többek között Olyan elméleti kérdésekkel, mint az önálló­ság és a tanácsi önkormány­zat összefüggései, vagy az új rendszerű irányításból eredő tennivalóik. Segítenek, termé­szetesen, az új rendeletek, jog­Ne a kábítószert! Az ENSZ június 26-át a ká­bítószer-fogyasztás és -keres­kedelem elleni küzdelem nem­zetközi napjává nyilvánította, s ezentúl minden évben el-.kor a drogellenes nemzetközi össze­fogás jelentőségére kívánja fel­hívni a figyelmet. Ebből az al­kalomból „Ne a kábítószert vá­laszd!’* jelmondattal június 26- án egész napos programot ren­deznek a nevelőotthonokban és intézetekben élő fiataloknak, a Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium II. számú aszódi nevelőintézetében. A rendezvénysorozatra — amelyet a Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium, az Álla­mi Ifjúsági és Sporthivatal, va­lamint az Országos Egészség- védelmi Tanács titkársága kez­deményezett — összesen tíz nevelőotthonból, illetve inté­zetből érkeznek fiatalok. Részt vesznek a programokon az egyházi rehabilitációs közössé­gek tagjai; továbbá a szegedi, a pécsi és a budapesti drog- ambulanciákra járó fiatalok és az ott dolgozó szakemberek Is, Sportrendezvényeket tartanak; videofilmeket vetítenek a ká­bítószer-fogyasztás veszélyeiről, egészségromboló hatásáról; a szakemberek tanácsokat adnak a hozzájuk fordulóknak. szabályok egységes értelmezé­sében Is. ’ "Az égjük legfontosabb lépés az új vb-titkárokkal való oso- pomtos foglalkozás, ahol mű- helymunkaszerűen vitatják meg velük a napi gyakorlat­ban felvetődő legfontosabb tennivalókat. A legutóbbi to­vábbképzésen dr. Pápai Éva, a megyei tanács jogi csoport­jának munkatársa — koráb­ban Dömsöd vb-titkára —, Gulyás László gyömrői és Ko­máromi Gyula acsai vb-titkár tartott kezdő titkárok­nak szakmai tapasztalatcserét, kötetlen beszélgetést a „mély vízbe dobás” helyett. Kulturált ügyintézés — Különösen az úgyneve­zett „eldöniéses” ügyekben adhatnak fogódzókat a beszél­getések. A lakosságot érintő számos dologban — szociális támogatás, lakásépítési hozzá­járulás, lakáselosztás, telek­ügyek' stb. — kell döntés előtt a vb-titkárnak előterjesztést, javaslatot készítenie. Csak ak­kor képes a testület elé meg­alapozott, mindenkit kielégítő javaslatot vinni, ha előzőleg a lakosság széles köreivel is szót váltott, kikérte a társadalmi bizottságok véleményét, a vá­lasztópolgárok tanácsait, a döntés előtt meghallgatta az ellenvéleményeket is. Nem kerülhettük meg a vb- titkárok etikai megítélését sem, melyről a megyei vb-itit- kór pozitívan szólt. Néhány kivételtől eltekintve, etikailag is állják az összehasonlítást más szakterületek dolgozóival. Az év első felében mindössze három fegyelmire került sor, mégpedig a hivatali munka szabályainak megsértése miatt. Ez vélhetően nem rossz arány. A továbbiakban az újszerű szakmai-módszertani „mene­dzselés”, egyéni munkakultú­rájuk pallérozása is hozzájá­rul, hogy színvonalasabban lássak el munkájukat. A cél nem valami elvont hi­vatali szempont, hanem a la­kosság, az ügyfelek kulturál­tabb kiszolgálása, a gyorsabb, pontosabb, szakszerűbb ügy­intézés, a törvényesség fölötti őrködés, az emberi kapcsola­tok rendszeres ápolása. Csak mindezek megléte teszi a szó igazi értelmében kulcsszerep­lővé egy közösségben a vb-tit­kár személyét... Páll Géza Szotfried Istvánné és férje kicsit zavartan látnak az evés­hez. — Nagyon furcsa, hogy netm kell fizetni — mondják —, nem tudtuk, hogy ez a meg­lepetés vár ránk. Azért jöt­tünk, mert a múltkori estről a lányunk és az unokáink el­ragadtatással meséltek. — Én is a lányomtól hal­lottam a műsorról — szólal meg Borbély Ferencné —, s kíváncsi lettem. — Máskor is szoktam ide­jönni — mosolyog a lánya, Ács Péterné —, minden érde­kel, ami itt történik. — Ügy van! — helyesel Se­res Károly és felesége. — Mű­velődni is kell, nem csak dol­gozni ! Oroszl Sándorné, a karcsú, szép arcú könyvtárosnő fehér köténykében, hatalmas lábas­ból tálal a vendégeknek. — Ez egy kicsit más fel­adat! — nevet. — De mind­össze hatan dolgozunk a mű­velődési házban. S az ügyért mindenki, mindent elvállal... A világon először a színészek fizetnek a nézőknek (Csecsei Zoltán felvételei) Kulcsszerepben a vb-titkár Mély víz helyett jó tanácsok Nevezik őket a tanács mindeneseinek. Olykor enyhe irigység, máskor sajnálat kíséri ténykedésüket. Egyesek úgy vélik — nem is alaptalanul —, zömmel az ő ke­zükben van a törvényesség helyi kulcsa, fontos szerepük van az ügyek intézésében, a község, a város fejlődésének alakításá­ban. Mások azt látják, a kelleténél több teher nehezedik a vállukra, miközben na­gyon is behatárolt az a cselekvési, intéz­kedési terület, ahol munkájukat kifejthe­tik. Azzal valószínűleg az állampolgárok többsége egyetért, hogy a községi, városi tanácsok vb-titkárai kulcsszerepet tölte­nek be a tanácsi munkában. Közvetlen kapcsolatban állnak a lakossággal, szak- képzettségük, emberségük, viselkedésük tónusa a helyi közhangulatot is alakítja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents