Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

pest me a re 1988. JÚNIUS 21., KEDD ap Országgyűlési bizottság tárgyalta Tovább nyílik az agrárolló A mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat 1987. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról tárgyalt hétfőn a Parlamentben az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A testület elé ter­jesztett írásos anyag szerint az időjárástól és a piaci változá­soktól nagymértékben függő élelmiszergazdaság tavaly is meghatározó szerepet töltött be a belső ellátásban és az ex­portfeladatok teljesítésében. Eredményesen zárta az el­múlt esztendőt az élelmiszer- gazdaság annak ellenére, hogy a gabonafélék terméseredmé­nye elmaradt a tervezettől. A mezőgazdasági nagyüzemek 28 milliárd forintos nyereséget realizáltak, ez megközelíti a tervezettet, és 2 milliárddai haladja meg az egy évvel ko­rábbit. A nyereségtöbblet dön­tően az ipari, szolgáltató te­vékenység bővüléséből szár­mazott. Az élelmiszeripar 16,6 milliárd forint nyereséget ért el, ez a tervezettnél 3 mil- liárddal magasabb, és 4 mil­liárddai haladta meg az 1986. évit. Az írásos anyaghoz fűzött A nemzetiségek védelmében Folytatódik a tiltakozás Hétfőn újabb magyar tár­sadalmi szervezetek, szakmai szövetségek tettek közzé állás­foglalást a Romániában meg­hirdetett településátalakítási politikával kapcsolatban. Megyeri Károly, a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gének főtitkára nyilatkozatá­ban közölte, hogy a szövetség vezető testületéit és az egész magyar újságíró-társadalmat mélységesen nyugtalanítják azok a tervek, amelyek a Ro­mániában élő magyarság és más nemzetiségek települései­nek felszámolására irányul­nak. A főtitkár utalt arra, hogy az MSZMP KB és az RKP KB titkárainak tavaly júniusi ta­lálkozóján román részről in­dítványozták, majd később megerősítették: a magyar új­ságírók egy csoportja tanul­mányozza a helyszínen a ro­mán nemzetiségi politikát. A MUOSZ a román újságíróta- nácgnak küldött korábbi ^s, most megismételt üzenetében bejelentette*- hogy a magyar újságírók csoportja kész Romá­niába utazni és mielőbb meg­kezdeni a munkát. Az üze­netre eddig nem érkezett vá­lasz. A Magyar Film- és TV-mű­vészek Szövetsége felhívással fordul a világ film- és tele­víziós művészeihez, szerveze­teihez és a televíziós társa­ságokhoz, hogy a közvélemény hiteles tájékoztatásával emel­jék fel szavukat a romániai falvak megsemmisítése ellen. A szövetség felhívással for­dul a Magyar Népköztársaság kormányához és a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságához, hogy az ÉNSZ-ben és a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének soron következő ülésén, valamint más nemzet­közi fórumokon szorgalmaz­za a kérdés napirendre tűzé­sét. Hasonló szellemű állásfogla­lást tett közzé a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetsége országos elnök­sége, valamint az Ipari Szö­vetkezetek Országos Tanácsa. Szövetkezeti elnökök Nagykörösön Társulások és határidő Kétnapos továbbképzéssel összekapcsolt értekezletet tar­tottak Nagykőrösön az Arany János Művelődési Központ­ban. Ezen a hagyományos formában gazdálkodó szövet­kezetek és az átalakult kisszö­vetkezetek elnökei részére hangzottak el gazdaságpoliti­kai és szakmai előadások, tá­jékoztatók. A Pest Megyei Ipari Szö­vetkezetek Szövetsége szer­vezésében megtartott két­napos rendezvényen elsőként Lénárd László, a Pest megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkára tartott tájékoztatót a pártértekezletről. Statisztikai adatokat említett arra vonat­kozóan, hogy miként alakult országunk külkereskedelmi mérlege az első félévben. A tőkés export 23 százalékkal növekedett, miközben 3 száza­lékkal csökkent az Import. Tájékoztatta a jelenlévőket az új társasági törvénytervezet­ről, s annak remélhetően elő­nyös kihatásairól a szövet­kezetek, valamint a kis- és nagyvállalatok, illetve a ve­gyesvállalatok esetében. Egyre gyakoribb az a vélemény, hogy sajnos kevésnek tűnik a törvénnyel kapcsolatos nyil­vánosság. Ezért terjedhetnek el olyan téves észrevételeit, hogy az új társasági törvény mintha visszahozná a kapita­lizmus gazdálkodási jellemző­it a népgazdaság rendszerébe. Az értekezleten jelen volt és tájékoztatást adott a társasági törvénytervezetről, s az átala­kulási törvény előkészítéséről dr. Bernáth Tibor, a Pest Me­gyei Kiszöv elnöke. A tár­sasági törvénnyel kapcsolat­ban utalt arra, hogy beveze­tésére nagy szükség van. Cél, hogy megszüntessék az egyes társaságok vállalkozási felté­teleiben meglévő különbsége­ket. Elősegíti a törvényterve­zet a magánszemélyek vállal­kozási lehetőségeit is. Elmond­ta, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek 1989. de­cember 31-ig jelezhetik, hogy attól az időtől számítva mely gazdasági formában kívánnák dolgozni. Gy. L. szóbeli kiegészítőjében Red- nágel Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet, amelyek az idei gazdálkodási eredmé­nyekre is hatással vannak. Az agrárágazatban felhasznált anyagok ára az év első öt hó­napjában a tervezettnél na­gyobb arányban nőtt, a mező- gazdaságban és az élelmiszer- iparban ez mintegy 2,5 mil­liárd forintos többletkiadást okoz. Ugyanakkor a mezőgaz­daság által felkínált termé­kek ármozgása — amelynek tervezett mértéke 3-4 száza­lék az előzetes számítások szerint — mindössze egy szá­zalékot ért el. Ez azt jelenti, hogy a termelők és a vállala­tok visszafogott árpolitikát folytatnak, ám részben a ma­guk kárára. Mivel a támoga­tások csökkennek, a gazdálko­dóknak az árakban kellene érvényesíteniük ráfordításai­kat, és amennyiben ez tartó­san nem következik be, úgy az agrárolló tovább nyílik. Az ülésen jelen levő Kollarik István pénzügyminiszter-he­lyettes bejelentette: a kellő forrás összességében a pénz­ügyi rendszerben rendelkezés­re áll a felvásárolt áru fede­zetéhez, a kérdés az, hogy miképpen osszák fel a bankok között az összegeket. A refi­nanszírozásban tartalékalapot is képeznek, és így adott eset­ben gyors központi intézke­désre is lehetőség lesz. A képviselők közül többen — így például Vona Ferenc (Pest megye, 16. vk.) ráckevei körzeti állatorvos — a szerke­zetváltással kapcsolatos ellent­mondásokról fejtették ki véle­ményüket. Kifogásolták, hogy a feldolgozóipar — a teljesít­mény terén — még mindig lé­péshátrányban van az alap­anyagot adó mezőgazdasági ágazatokkal szemben, Cselőtei László (Pest megye 2. vk.) a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a kistermelés felkarolásának fontosságára hívta fel a figyelmet és ja­vasolta: a fejlődési gondokkal küszködő állattenyésztési ága­zatok helyzetét újólag értékel­jék. A bizottság a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadta. Dámának varrnak Pilisen Havonta mintegy 1500 különféle ruhaipari terméket készíte­nek Pilisen a vasadi Kossuth Mezőgazdasági Szakszövetkezet varrodájában. A női blúzokat és a ruhákat bérmunkában varr­ják a Dáma Ruházati Szövetkezetnek. Tóth Istvánná és Hal- gas Istvánná divatos női blúzokat készítenek a gyorsan forgó gépeken. (Hancsovszki János felvétele) Dabason Leányvállalat A Dabasi Városi Jogú Nagy­községi Tanács építőipari és költségvetési üzeme leányvál­lalatot kíván létrehozni a gáz­hálózat fejlesztésére, a helyi és a környező települések la­kosságának ilyen irányú igé­nyeinek kielégítésére. A da- basiak szándéka mellett szól, hogy a leányvállalat alapítá­sához rendelkeznek a szüksé­ges tárgyi és személyi feltéte­lekkel, s a tervezett tevékeny­ség ellátásához állami támo­gatást nem igényelnek. A har­minc dolgozót foglalkoztató új szervezet előirányzott éves árbevétele 20 millió forint, nyereséghányada 13 százalé­kos. A leányvállalat alapításával egyetért a helyi tanács és ked­vező a véleménye a Pénzügy-, valamint az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztériumnak is. Legutóbbi ülésén a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága is áldását adta az elgondolásra. A kultúrgiliszták hasznos munkája Bejárták a határt Ráckevén is Kora reggel volt, a kakasoknak még eszükbe sem jutott ébresztőt fújni. Egy csoport a hajnali időpont ellenére már türelmetlenül toporgott az iroda előtt. Mezőgazdák. A rácke­vei Aranykalász Termelőszövetkezet vezetőiből verbuválódott kis csapat határszemlére készült. Persze, másutt is tartanak ilyet, mi ebben a különös? Talán a hangulat, talán a lelke­sedés, de legfőképpen az, hogy itt, a többi gazdaságtól elté­rően két napot áldoztak a tavaszi munkák részletes értékelé­sére és a küszöbön álló nagy feladatok megbeszélésére. A szövetkezet nagy terüle­ten fekszik, földjei szétszórtan helyezkfednek el, így még au­tóbusszal is időbe került, míg az első helyszínre megérkezett az ágazatvezetőkből, gazdasá­gi irányítókból, illetve a szö­vetkezet vezetőségének tagjai­ból összeállt csoport. Az első­ként mustrált kukoricatábla bizony szomorú képet muta­tott. Hiányzott az eső, amikor kellett volna, s így már furu­lyáztak a leveleik. A csapa­dékhiány mellett azonban va­lami más is hibádzott. Néhány sor alig kelt ki. Varnyú Já­nos, növénytermelési főága- zatvezető magyarázata szerint a vetésnél alkalmazott trak­tor dupla kereke okozta az egyenetlen kelést. Szomor Jó­zsef elnököt — úgy tűnt — nem elégítette ki a magyará­zat, mert — „ ... más gazdasá­goknál is vetnek hasonló ma­Harmatcseppek SIKKANTYU ördög unokája, boszorkány szülötte ez a lány! Az egyiy pillanatban csábító tűz a szemében, a másikban riadtság. Nő és gyermek. Csacsog búgó hangon, a követ­kező percben süldökorához illően szemér­mesen suttog. Megesküdnék rá, egy szava sem igaz. Állítanám, amit mond, mérget lehet venni rá, annyira igaz. Ezer szerep­ben remek, ezer szerepben ripacs. Szem- hunyásnyi az ideje ezeknek a szerepek­nek, többre nem ad módot a piac. A pi­ac! Ahol cseresznye kínálja piros húsát, meggy a vörösét, paprika a zöldjét, para­dicsom a gömbölydedségét, ahol saláta­hegy felesel az uborkahalommal, ahol csirke pityeg, nyúl ugrál a ketrecében, ahol... ahol magokat, virágokat, füveket árul a lány. öreganyja lehet az, aki hátrább, egy kinyitott tábori széken ül. Furcsán fénylő szemmel nézi, mit művel a boszorkány­inas, miként játszik asszonyok bizalmatlan tekintetével, férfiak tolakodó pillantásai­val, legénykék összeomló bizalmaskodásá­val. A két ablak közé tessék tenni, tele lesz virággal, imádja a napot, csak a vízre kényes, felülről nem szabad locsolni... Nem, nem, ennek nem kell leszűrni a le­vét, hagyni kell benne állni két álló na­pon át, s óvatosan leönteni utána, ná­lunk az egész család használja ... Nevezik ezt vasfűnek is... Kamillánk az már nincsen, de mire kellene, ezer dolgot más is kúrál... Forog a törzse, motolla a ke­ze, pereg a szó a szájából, néha meg­nyalja szépívű ajkát, repdes a szempillá­ja, látom a bámészokat, akik öt és nem a portékát nézik. Hány esztendős lehet ez a boszorkányinas, ördögipari tanuló?! Ti­zennégy, tizenöt? Kopottas karton félig gyermek, félig bakfis testén, bocskortól alig különb szandál a lábán. Az biztos, hogy nem villából jött, nem Mercedesen érkezett. Valakinek árul? És akkor ott az az öregasszony? Kicsoda? S neki ki­csodája? Pénzt vesz el, aprót ad vissza, magok *tasakjait nyújtja át, selyempapírba bugyo- lálja a töviseitől megtisztított rózsát, fe­lel a kérdezőknek, olykor felnéz az ég­re, mintha a ki sem mondott kérdéseire onnét várná a választ. Az ég kék, mint a leányka szeme, felhőtlen, mint az ő hom­loka, s már jön is a szellő, hogy megci­rógassa. A szusszanásnyí szünetben súg valamit az öregasszony fülébe a leány. Amaz, hogy hallja, félrehúzza a kendőt a füléről, a nap miatt eresztette a hom­lokára, látszik, az erős fénytől könnyezik a két szeme, piciny, ráncos öklével dör­zsöli el a bőrön a keskeny csíkot húzó cseppeket. Féltő mozdulattal nyúl a lány oda, segít, a virágok selyempapírját használja itatósnak. Bólogat az öregasz- szony arra, amit a lány mondott, a bak- fiskacsó megigazítja a kendőt, ismét előbbre húzza. S már árul megint, mo­solyog mindenkire, repdes a tekintete, mint aki attól fél, egyszer csak nem áll már senki a kofaasztal előtt. Mi lenne ak­kor ővele?! Legény jön, legényke inkább, azt mond­ja a lánynak, szia, Sikkantyu, az meg visszaköszön, szia. Árulsz? Árulok, látod. És megy? Megy. Elég szépen, örülök. Oldalra áll a legényke, ne zavarja a né- zelődőket, a vevőket. Bámulja a lányt, s amikor ismét nyílik egy percnyi rés ket­tejüknek, azt kérdi, nem kell valamit se­gíteni. Á, mondja a lány, bírom. Hajnal­ban jöttem. És mosolyog, mint aki kérde- zetlenül kérdi, jöhetett volna máskor, mint hajnalban? Kihoztad a mamát is, látom. Ki. Legyen a levegőn. Halljon valamit a piacból. Te, Sikkantyu, este nem érsz rá? Én? Biggyeszt egyet az ajkával, húzza a vállát, csak azután mondja, hát tudod jól, ott a két tesóm... Persze, persze, feleli a legényke. Értem én, ne­héz neked. A, dehogy, ne hidd, fordul félre a lány. Azért ide kijöhetek hozzád, Sikkantyu, ugye? Gyere, válaszolja a lány, pénteken árulok legközelebb. Mészáros Ottó sinákkal, mégsem ilyen a ve­tés’’ — mondta. Itt tehát lesz még mit javítani jövőre. Elnyeli a papírtenger ? A forintokra menő „kérdezz- felelek” játék után ismét fel­búgott az autóbusz motorja, a következő helyszín a makádi tehenészeti telep volt, amely ma már csak raktározásra szolgál — ha sikerül megtöl­teni. A juhászoknak bérbe adott néhány épületen kívül állatokat nem lehetett itt lát­ni. Ezen a telepen működik a daruköteleket készítő üzem, valamint a nagy reményekkel megalakított Cipsolg gt. is. Utóbbi a hosszúra nyúlt, fe­lesleges ügyintézési kálvária miatt még néhány hétig él eb­ben a formában, vagy termel­ni kezdi a hulladékbőrökből préselt és ragasztott cipőtalp- alapanyagot vagy belefullad a papírtengerbe — ez a gazda­ság vezetőinek véleménye. Az egyelőre még kihaszná­latlan telepet elhagyva szom­jas, s ennek ellentéteként már-már túl nedves földek mellett vitt az út. A szövet­kezet területének szétszórtsá­ga is oka, hogy az időjárás tréfáinak ilyen szélsőséges megnyilvásulásai tapasztalha­tók. Bérbe adott istállók A határszemle következő „ellenőrzési pontja" a gép-, il­letve a javítóműhely volt. A gondosan rendben tartott ud­varon még egy cigarettacsik­ket sem lehetett találni s a gépek és berendezések rende­zett sorai is bizonyították, itt a rend nem alkalomszerű, ha­nem a mindennapi munkához tartozik. A gazdaság műszaki ellátottsága egyébként jónak mondható, többségükben mind­össze néhány évesek a trak­torok és a hozzájuk tartozó kiegészítő berendezések. A ja­vítóműhelyben a nyári gép­szemlére készülnek, s emellett a külső megbízók masináit is javítják. A szervizüzem — amely ugyancsak főleg külső meg­rendelőknek dolgozik — pél­dául tehergépkocsik felkészí- szítése és vizsgáztatása — még viszonylag alacsony hatékony- sági fokon, de az elnök véle­ménye szerint a pénz szava rövid időn belül rákényszerí­ti őket, hogy felnőjenek a fel­adatokhoz. A szakember-után­pótlást egyébként a szövetke­zet saját tanműhelyében ala­pozzák meg az oktatók. A műszaki bázist elhagyva néhány szó esett a közelben jóval korábban megépített is­tállókról, amelyet angóranyu- lak tenyésztésére adtak bérbe a szakemberek. Útban a kő­vetkező látnivaló felé, a köze­li gyümölcsösre vetettünk né­hány pillantást. Króí Béla me­zőgazdasági igazgató, a határ­szemle során legfőbb kalau­zunk elmondta, hogy az idén a mintegy 400 hektáros ültet­vény a késői fagyok miatt át­lagban körülbelül 50-60 száza­lékos termést produkálhat. Ez a tény azonban nem törte le a szakemberek kedvét, hiszen ebben az esztendőben még 50 hektár meggyet telepítenek, s a málnás is nagyobb lenne már, ha kaptak volna szapo­rítóanyagot. A pörgő, színes programot egy kísérleti tábla értékelése követte. A ráckevei termelő­szövetkezetet a megyében a folyton megújulok közt tartják számon, s erre rá is szolgál­nak. A 10 hektáros kísérleti rizsvetés mellett egyéb próbál­kozásról is hírt kaptunk, egy korábban elfogadott, de a mo­dern technika által eretnek­nek ítélt módszerrel, a szóró­tárcsás vetéssel juttatták a földbe a búzát. Az eredmény egy igazán jól fejlett egyenle­tes növésű kalászos tenger, s ami a leglényegesebb: jóval olcsóbb és megbízhatóbb ez a technológia, mint á vetőgépes megoldás — csak szél ne le­gyen. Eladó a humusz A szakemberek szemét gyö­nyörködtető kísérleti vetés ér­tékelése után sor került a pa­tikai rendben tartott vegyszer- tárolók, valamint a korszerű hízómarhatelep mustrájára is. A szarvasmarhák hizlalási eredményei ugyan biztatóak, de az utóbbi időben kialakult gazdasági körülmények szinte lehetetlenné teszik, hogy az ágazat nyereséges legyen. Az „egyik szemem sír, a másik nevet” vizsgálódást egy mostanában divatos kezdemé­nyezés megtekintése követte. A biohumusztelepet az elmúlt esztendőben hozta létre a gaz­daság, akkor mindössze fél­millió kultúr gilisztát vásárol­tak a szakemberek. Az elmúlt időszak alatt négyszeresére szaporodott az állomány, s munkájuknak köszönhetően az idén már eladásra is szánnak az értékes humuszból. A felvázolt programok a kö­zelmúltban tartott határszem­le egy napját ölelik fel, hiszen a gazdaság az említett tevé­kenységek mellett még szám­talan egyébbel is foglalkozik. A különböző helyszíneken tar­tott értékelés után az elnök és a vezetőség tagjai egy meg­beszélésen fejtették ki vélemé­nyüket a látottakról. Ezen szó volt többek között az egyéni érdekeltség növelésének lehe­tőségéről, a gazdaság tartalé­kainak kiaknázásáról, a nö­vénytermelés hiányosságainak felszámolásáról, a szervezett­ség, illetve hatékonyság foko­zásáról, az új módszerek beve­zetéséről, valamint a vezetői „hozzáállás” javításáról is. Bánsági György »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents