Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 145. SZÄM 1988. JÜNIUS 18.. SZOMBAT Tízen jöttek, hatan visszafordultak Homok kincsét elvitte a fagy A kaput is rendbe hozzák Földkábel a dagasztéhoz Gyümölcskúra Mit szépítsük, Sárinak túl nagy a feneke. Persze, erre megvan az egyszerű magyará­zat: Sári nem eszik, hanem za­bái. A leves kétoldalt csurog ki a szájából, a húst alig rágja meg, úgy nyeli, a csont meg csak roppan egyet a szájában, s már el is tűnik. Sári minden­evő : a halászlét éppúgy szere­ti, mint a madártejet,' a kelká­posztát vagy a mákos tésztát. Ráadásul édesszájú. Odavan a süteményért, a csokoládéért, a franciadrazséért, a Dunakavi- csért. .. Sárit tulajdonképpen diétára kellene fogni, de ez lehetetlen: lelki beteg lesz tőle. Más meg­oldás nincs, étrendjét kell kor­szerűbbé tenni. Az idei első — ajándékba kapott — cseresznyé­vel tettünk kísérletet, ki-ki le­mondva egy-egy szemről saját porciójából... Sári úgy zabál- ta a cseresznyét — természete­sen maggal együtt —, mintha a „nagy Brehm” soha nem lé­tezett volna . .. Ügy látszik, Sárit már így kell elfogadnunk: nagy fenekű farkaskutyának, r-nos. Piaci jelentés Kevés volt a borsó Nyolc óra táján már több termesztő túladott portékáján a péntakii hetipiacon. Főleg akik csak borsót hoztak, sza­badultak hamar, ebből a ter­ményből most elég kevés ju­tott a pultokra. Ügy 20—25 forint körüli árakon kínálták. A paradicsom 30—40, az új krumpli 15—20, a paprika- félék 1,50—6, a retekfélék 5— 6, az uborka 20—30, a sárga­répa- és petrezselyemcsoma­gok egyben és külön-külön 6 —20 forintért keltek. A cseresznye 14—20, a sza­móca 30, a meggy 30, az eg­res 15 forint volt. A kara­lábé feje 4, a főzni való hagy­ma csomója 4—6, a saláta fe­je 3 forintért kelt. Az egyik kereskedő karfiolvásárt csi­nált, körülbelül felére, 15 fo­rintra szállította le a szép rózsákat. A baromfipiacon a napos- kacsákat 30, a nagyobbakat 40, a naposcsirkéket 11, az előnevelteket 22—25 , forintra tartották. A rántani való csir­ke kilója 55 forint körül ala­kult. A tyúkok párban 250, a sütni való csirke 350, egy kakas tyúkkal 320 forintért kelt el, egy, pár libáért 500 forintot adtak, a befogni va­ló kacsáért 250-et. Rántani való nyulakat 50-ért árult két kisfiú. A tojás ára 1,80—2 fo­rint volt. Az úttörő honvédelmi ver­seny megyei döntőjét Sziget- szentmiklóson rendezték. A 14. körzet legjobbjai közül — ők voltak jogosultak az in­dulásra — az általános isko­lás lövészversennyel azonos időpont miatt négy csapat in­dult. Ideális időben, de az előírástól némileg eltérő pá­lyán vetélkedtek a résztvevők. A terepfutás kb ezer méteren folyt, párbaj lövészet és aka­dályfutás alapján dőlt el a végső sorrend. A Nagykőrösi Kossuth Lajos Általános Is­kola rutinos csapata ismét bi­zonyított, megnyerte a viadalt és bejutott az országos döntő­be. A csapat tagjai: Kőműves István, Flórián Mihály, Ko­vács Zsolt; Kovács Szilvia, Vörös Réka és Nagy Ad­rienn. Felkészítő nevelőjük: Tóth Tibor. Cselgáncsotok Pakson országos úttörő I. korcsoportos cselgáncsversenyí rendeztek az Atom Ku­páért, nagyon sok indulóval. A Nagykőrösi Konzervgyár— Kinizsi SE-t négy fiatal kép­viselte és a kieséses rendsze­rű viadalon közülük ketten értek el helyezést, A 38 ki­logrammosok súlycsoportjá­ban (54 induló közül!): 5. Pap András, 49 kg-ban (13-an voltak): 5. Dobos Balázs. A ceglédi, körzeti serdülő rangsorversenyt a tervezettnél előbb rendezték meg. A sze­gedi Ifjúsági vetélkedőre nem mentek el a körösiek. A kecs­keméti serdülő és III. kor- csoportos úttörő programra átmentek, de ott derült tó hogy az elmarad. Jól szerepeltek Négy megye 120 fiataljával Szolnokon rendezték az álta­lános iskolás diákolimpia or­szágrészi birkózó döntőjét, jí Gondozóik szerint, úgy- y mond, esztendőről eszten- y dőre gyűjtögették erejüket 2 a fák, hogy aztán idén pa- J: zár virágpompával adják ^ tudtul Nyilasnak, Gógány- ^ nak, Alsó járásnak: homok- ^ ország nemsokára pirosló 2 meggytengerré változik. Kétszer becsültek Ám ahol előző nap még méheket tápláltak a csöppnyi kelyhek, másnap sárgásbarna, holt szirmok peregtek. A ho­mok kincsét elvitte a fagy- halál. Két hullámban tört rá a gyümölcsösre a zord sarki levegő, az a csoda, hogy a mínusz 5-6 fokos hideg nyo­mán találni még valamit az ágakon. Találni, így aztán a szüret idén sem marad el, igaz, csendben hamar véget ér. Más években száz-százöt­ven meggyszedő kapaszkodott a kétlábú létrákon! az ágak közé, idén tíz vendégmunkás vette szemügyre a meggyest, hatan azonmód vissza is for­dultak. Sovány napszámot ígérnek a fák. Erdei János­nak, az Arany János Tsz ker­tészeti és gyümölcstermesztési főágazat vezetőjének és munkatársainak ' elég nagy gyakorlatuk van már a ter­mésbecslésben, a mostani ta­vaszon azonban kétszer is lel­tárt csináltak. A‘-"Vir|tgfftffTSst követően és a szedés előtt. Utóbb sajnos még csúnyább következtetésre jutottak. A veszteség csak nőtt, félérés­ben lévő szemek potyogtak szép és ünnepélyes külsőségek között. A nagykőrösi fiúk igen jól szerepeltek. Szabadfogásban. A 32 kilo­grammosok súlycsoportjában (8 induló közül): 2. Törőcsik Pál (Petőfi isk.), remek ver­senyzéssel; a döntőben már tíz ponttal vezetett, de ott ke­vés rutinja miatt alul maradt. 35 kg-ban (7-en voltak): 2. Ürbán Béla (Kossuth isk.), 3 győzelem és 1 vereség után. 41 kg (9): ,6. Ny. Tóth Zoltán (Petőfi isk.). Kötöttfogásban. 32 kg: 1. Kerekes Gyula (Petőfi isk.). 38 kg: 4. Nagy György (Kos­suth isk.). 41 kg (8): 3. Sáro­st Csaba (Kossuth isk.). 45 kg (8): 1. Benyik József (Kos­suth isk.), eddigi legnagyobb sikere és külön ti.szteletdíjat is kapott. 50 kg (7): 1. Kitá­rt Zoltán (Kossuth isk.), ma­gabiztos és jó birkózással. 60 kg (8): 5. Vágó Gyula (Petőfi isk.). 66 kg: 3. Sz. Nagy Ist­ván (Arany isk.). 73 kg (7): 2. Hegedűs Zsolt (Arany isk.). A Pest megyeiek közül a körösiek szerepeltek a legjob­ban. mert csak az első he­lyezettek jutottak tovább az országos döntőbe, s ez me­gyénkből csak három város­beli fiatalnak sikerült. Veterán bajnokunk A veterán atléták országos mezei futóbajnokságát a du­nántúli Pélifürdőn rendezték. A 12 kilométeres számban 68-an indultak. A 65 éúen fe­lüliek között a nagykőrösi idős Bocskai László bizonyult a legjobbnak és az első helyen végzett. Az örökifjú Laci bá­csi móst az Olaszországban sorra kerülő veterán Európa- bajnokságra készül szorgalma­san. ahová volt munkahelye, a konzervgyár segítségével juthat el. S. Z. alá, bibekoruk óta szívósan küzdve a fagy okozta beteg­séggel. — Mondjuk el számokban is, mit szenvedett Nyilas-dűlő gyümölcsöse. — Tisztábban látjuk az arányokat, ha a területet is említem. Nos, a 112 hektár meggyesről eredetileg 520 tonna termést reméltünk, jó, ha 110 tonnányi lesz. Különö­sen az érdi, meteor és cigány fajtákban esett a legnagyobb kár, körülbelül kilenctizedük ment veszendőbe. A cigány­meggy szokásos 200—250 ton­na korüli hozama most más­fél tonnára esett le. Jobban bírta a hideget a pándi, az újfenértói, de még ezeknek is csak 30 százaléka maradt meg. — Csak a meggy járt ilyen szerencsétlenül. avagy más gyümölcsféléket is megtizedel­tek a fagyosszentek? — Almánk 62 hektáron van, jó közelítéssel onnan 870 ton­na körüli termést vártunk, ezzel szemben valószínűleg alig haladja meg a 40 tonnát. A szilvás hasonló területű, itt 410 tonnára becsültük a sze­meket, de alighanem csak száz tonnát sikerül begyűjtés ni. Fajtája, válogatja itt is, mekkora a kár, a Stanley például szinte mind elment, a besztercei valamivel ellen- állóbbnak bizonyult. A hangácsi végeken — Valószínűleg a szőlőskert is tetézte volna a gazdaság gondjait, ha meg nem szaba­dulnak tőle. — A kertészembernek min­dig fáj a szíve, ha felszámo­lásra kerül valamilyen kultú­ra. Sajnos a szőlő esetében nem volt más választásunk. Az utóbbi telek annyira meg­viselték ae amúgy is nagyon megritkult, 50—60 százalékos tőállományú táblákat, hogy egyszerűen nem érte volna meg további erőt, pénzt bele­ölni. A napokban felkapaszkod­tak a meggyfákra a szürete- lők, de jókedvük most el­VÁROSUNK 50—60 év előt­ti történelmével kapcsolatban igen sok és változatos visz- szaemlékezés hangzott el, Il­letve jelent meg a Nagykőrösi Hírlapban az utóbbi évek­ben. A téma, amivel most szeretnék foglalkozni, az ed­digiektől eltérő.' A hajdani, de épület mivoltukban is csak elvétve található létesítmé­nyekről emlékezünk meg. Te­hát most nem politikai vagy társadalmi vonatkozású kér­désekkel foglalkozunk, egy­szerűen csak pillanatképet szeretnénk adni a város egy­kori főterén és négy fő utcá­ján elhelyezkedő kereskedel­mi és ipari cégekről, intézmé­nyekről. Ezeknek a leírása még nem levéltári anyag, nem kutatással kellett összegyűj­teni, a precíz visszaemléke­zésre épülnek. A kor szereplői közül saj­nos már csak kevesen élnek, de bizonyára vannak még, akik szívesen emlékeznek vissza az egykori városképre. Mert mondani sem kell, na­gyot változott a yilág a kül­lemet tekintve is. Több egykori intézmény, létesítmény is korszerűtlenné, feleslegessé vált és megszűnt. Nem könnyű tehát pusztán az emlékekre hagyatkozva visz- szaadni a valóságot. Bizonyá­hagyta őket. A termés színe- javát exportra szerették vol­na megmenteni, de nem lesz az több tíz tonnánál, hatoda, nyolcada a szokásosnak. A többiből levet csinál a kon­zervgyár, annak pedig ilyen­formán mindegy, tenyérbe gyűjtik-e avagy úgy rázzák le a szemeket. A rázógép ugyan most a CÁT cseresznyefáit cibálja, nemsokára a hangácsi végeken is hamar végére jár küldetésének a goromba ma­sina. Ízesítő válik belőle \ — Az a mi nagy bajunk — toldja meg a' beszámolót Er­dei János —, hogy nálunk nem az járja, hogy kevesebb termés, magasabb ár, ahogy annak igazságosan lennie kel­lene. A portékáért így is, úgy is ugyanannyit kapunk. Per­sze lehet, hogy ez csak a mi szerencsétlenségünk, bár nem hinném, hogy másfelé az or­szágban nem okozdtt problé­mát a tavaszt lerohanó tél. — Mindegy, tény, hogy Pestre is kínáltuk a meggyet, onnan azt válaszolták, mivel j 4 ismerősök vagyunk, 20 fo­rintot adnak kilójáért. Hát akkor már inkább exportra csomagoljuk, a külföldi ke­reskedő is ád érte ennyit, és még el is jön érte. Ami pe­dig itthon marad, visszük a gyárnak, jóval olcsóbban, de más választásunk nincs. — Szóljunk valamit a zöldségesről is, hátha jobb hangulatban lesz. — Kiültetés után mind a 40 hektár paradicsomot szét- P'-rcelláztuk a vállalkozók kö­zöt, akik nagy ambí dóval lát­tak neki a gondozáshoz. Tisz­ta, gyommentes, egészséges az állomány, reméljük, a szüret itt nem okoz csalódást. A jó esők után legközelebb a pet­rezselyem zöldjének kaszálása lesz .soron, ez ugyancsak a konzervgyáré lesz, ceglédi szárítóüzemében ízesítő válik belőle. ra lesznek azért sokan, akik esetenként vissza tudnak em­lékezni és összehasonlítást tudnak tenni azzal, ahogy ók ismerik a múltat. Előre kell azt is bocsátani, hogy a szó­ban forgó időszakban voltak olyan épületek, ahol ugyan­abban a helyiségben tulajdo­nos vagy profilváltás volt. Tehát ha valaki csak az egyikre emlékszik, nem jelen­ti azt, hogy a másik cég ott nem létezett. A kor Nagykőrösének nem­csak akkori' jelenéről, de jö­vőjéről is érdemes egy-két dolgot elmondani. Ahogy a lokálpatrióták elképzelték. A FELSZABADULÁS ÉVÉ­BEN egy politikai gyűlésen egy zenei foglalkozású értel­miségi részéről egyebek kö­zött ilyesféle jóslatok hang­zottak el: ötven év múlva a Duna—Tisza-csatorna megépí­tésével Nagykörösnek nemzet, közi jellegű hajóállomása lesz a város Kecskemét felőli ré­szén. Nos, a hajószirénák lár­mája mostanában még nem zavarja az éjjeli nyugalmun­kat. A másik felemelő jóslat: ötven év múlva Nagykőrös­nek repülőtere lesz Alsó járá­son a mostani vásártér he­lyén. Hát mi tagadás, repülő­gépzúgásból jócskán kijut, A képünkön lapátnyelet markoló fiataloknak a keny ér - dagasztás, kiflisodrás lenne a dolguk, s nem az árokásás. Ám szívesen vállalták, hiszen kikapcsolódásnak is megjárja, másrészt tudják, hogy ma­guknak dolgoznak. A Toldi iskola Szolnoki úti sütős tanműhelyének géppark­ja rövidesen új, ipari áramot fogyasztó intenzív dagasztó­géppel gazdagodik. Ennek a kábelét kell most a földbe Szombaton a nagyteremben: Szárnyas fejvadász. Színes, szinkronizált amerikai sci-fi. (Csak 16 éven felülieknek!) Előadás 6 órakoy. A kicsi ko­csi legújabb kalandjai. Szí­nes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. Előadás 8 óra­kor. A stúdióteremben: Sivatagi show. Színes amerikai termé­szetfilm, fél 4-kor. A csitri. Színes, szinkronizált ' francia film, fél 6-kor. csak hát a járatokrá nem a vásártéren kell váltani a je­gyeket. Aztán mondott olyas­mit is, hogy ötven év múlva a határban ötméterenként két méter magas betonoszlo­pokon villanyvezetékek lesz­nek, hogy a földművesek elektromos üzemelésű kapá­val dolgozhassanak. Hát szó ami szó, nem kell amiatt so­pánkodnunk, hogy a betoner­dőtől nem látjuk a krumpli- bogarakat. Azt hiszem, hogy a többi jóslatot nyugodtan mellőzhetjük, rekeszizmain­kat kímélendő, s ideje ko­molyra fordítani a szót. A mai Szabadság téren ak­koriban nem volt parkírozás, nagykockás bazaltkővel volt burkolva és teljes egészében a piactér szerepét töltötte be. A Démász régi épülete akko­riban teljes egészében a vá­rosi adóhivatalnak adott fe­delet, mivel az egykori város­házán ez a fajta ügyintézés nem fért volna el, de erről még ejtünk szót. Egy este záróra előtt — ez 1934-ben történt — ismeret­len tettesek elbújtak az adó­hivatalban. Éjszaka megfúr­ták a kasszát, aztán kötélhág­csón kimásztak a Ceglédi út felőli egyik emeleti ablakon. Elvittek negyvenezer pengőt. Sohasem találták meg őket. süllyeszteniük. A fiúk az 1 A —S osztály diákjai, lesz tehát még sokszor alkalmuk tár­saiknak emlegetni, hogy a gép jöveteléhez személyesen is kö­zük van (felső képünk). A tanműhely közben szépül is, legutóbb a kapu renoválá­sához fogtak a tmk-s mester­emberek. Nagy János festés előtt csiszolóvászonnal távo­lítja el á régi, megkopott be­vonatot (alsó kép). (Varga Irén felvételei) A Cifrakert parkmoziban: Szárnyas fejvadász, 21 óra­kor. Vasárnap A nagyteremben: Szárnyas fejvadász. Előadás 6 és 8 órakor. A kicsi kocsi legújabb kalandjai. Előadás 8 órakor. A stúdiöteremben: Sivatagi show, fél 4-kor. A csitri, fél 6-kor. A Cifrakert parkmoziban: Szárnyas fejvadász, 21 óra­kor. A mai számozás szerint az 1. számú épület a régi posta­palota. A kapubejárat mellett az első ajtó borbélyműhelybe nyílt. A borbélyműhely mel­lett volt az OTI-iroda (a mai SZTK elődje), azután egy vil­lanyszerelő műhelye és vil­lanyfelszerelési üzlete. Ezután a hentesüzlet következett. Az épület sarkán a mostani mű­szaki üzlet bejárati részében volt a Duna—Tisza-közi Nagy­kőrösi Hírlap szerkesztősége. E lapnak volt a főszerkesztője és tulajdonosa Kopa László, aki a nagykőrösi újságírás ismert és tisztelt személyisé­ge volt. A következő kirakat helyén trafik volt, e mellett a Közellátási Hivatal helyisé­ge. A háborús körülmények miatt bevezetett jegyrendszer itt igen viharos jeleneteket produkált. Sokan azt hitték, hogy már az első nap oda kell meniTi az élelmiszerje­gyekért. Az eddig ilyesmihez nem szokott, és az utcán több mint 50 méter hosszú sorban órák óta várakozók közül töb- -beken hisztérikus roham tört ki és rosszul lettek. A rend­őrségnek kellett helyreállíta­ni a rendet. az épület sarkán a mostani női fodrászüzlet he­lyén négy-öt évig temetkezé­si üzlet volt, melynek tulaj­donosa Kecskemétről települt át. Csele Sándor ISSN 01S3—2708 (Nagykőrösi Hírlapi Sporthírek Megyei UHV-győztesek My. J. Emlékké nemesült pillanatkép (1.) A zenész furcsa látomásai

Next

/
Thumbnails
Contents