Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

1988. JÚNIUS 18.. SZOMBAT 3 Ülést tartott a KNEB A gyógyszerekről Ülést tartott pénteken a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A testület megvitatta és elfogadta a gyógyszerellá­tás helyzetéről készült vizs­gálati jelentést, s úgy határo­zott, hogy a tapasztalatokról és a javasolt intézkedésekről tájékoztatják a Miniszterta­nácsot. A KNEB ezután elfo­gadta két új vizsgálat prog­ramját. A népi ellenőrök a közeljövőben vizsgálják a bel­földi távolsági áruszállítások veszteségforrásait, illetve egyes KGST-szakosítási és kooperációs együttműködések tapasztalatait. A Heves Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság ötéves munkájáról szóló beszámoló jelentést elfogadva a KNEB megállapította: a megyei NEB tervszerű, kezdeményező mun­kával, színvomalás vizsgála­taival hozzájárult a térség eredményes állami, politikai irányításához, társadalmi, gaz­dasági fejlődéséhez. Csavartól az uzsonnáig A csavartól az uzsonnáig, az autóalkatrésztől a játék babáig ezernyi dolgot csomagolhatnak azokba a rendelés szerinti méretben készülő műanyag zacskókba, amelyet a tápiószent- mártoni Aranyszarvas Tsz műanyagüzemében dolgozó asszo­nyok készítenek (Erdősi Ágnes felvétele) Országgyűlési bizottságok vitája Ipar, egészségügy a napirenden Az ipar múlt évi költség- vetéséről, az ipari szerkezet- átalakítás feladatairól és a parlament soron következő ülésszakán előterjesztendő, a témával kapcsolatos miniszte­ri beszámolóról tanácskozott pénteken az Országgyűlés ipari bizottsága Dudla József­nek, a bizottság titkárának az elnökletével. Az írásos tájékoztató és Szabó Imre ipari államtitkár szóbeli kiegészítése részletesen taglalta az ipar jelenlegi hely­zetét. A teljes külkereskedel­mi forgalom 77 százalékát az ipar adja, s az egyes ágaza­tai termelik a fogyasztási cik­kek mintegy háromnegyedét, A termelésen belül a gépipar képviseli a legnagyobb' rész­arányt, mintegy 30 százalékot, csaknem ugyanennyire nőtt a vegyipar részesedése, viszont a könnyűiparé számottevően csökkent, s jelenleg csak 15 százalékot tesz ki. Igen ala­csony a háttéripar és a szol­gáltató ágazatok jövedelem- termelő képessége. Az utóbbi időben lényegesen lelassult az ipar fejlődése, a 'vállalatok el­sősorban rövid távon tervez­nék, s a szükségesnél* keve­sebb gondot fordítanak a hosszú távú elképzelések ki­alakítására. Lassú a termék­szerkezet-váltás, ezt eddig a szabályozók gyakori változá­sai is hátráltatták, s azt is el kell ismerni, hogy túl sok pénzt költött a kormányzat az alapanyag-kitermelési és az energetikai ágazatokra, az anyagi eszközök egy részét in­kább a feldolgozóipar ver­senyképességének növelésére kellett volna fordítani. A beszámolók kitértek ar­ra, hogy az ipar ötéves, tervi elképzeléseit sok tekintetben nem tudja teljesíteni. A ter­vezettnél alacsonyabb ütemű a termelés fejlődése, a beru­házási elképzeléseknek eddig csak alig több mint a fele valósulhatott meg, s azok ösz- szetétele is kedvezőtlen. A szocialista országokba irányu­ló kivitel mérsékelt növeke­dése helyett az export vissza­esett; bár jelenleg a mérsék­lődés jobban megfelel a nép- gazdasági érdekeknek, mint­ha terven felüli növekedés történt volna. Az ipar rosszul tervezte meg a létszámleépí­tést is, a vártnál sokkal töb­ben hagyják el munkahelyü­ket, és sok helyütt strukturá­lis létszámhiány tapasztalha­tó. A fluktuáció évente 20 százalék körül alakul, vagyis ötévente minden ipari dolgo­zó munkahelyet vált. Éppen ezért nem lehet kellően haté­kony a dolgozók képzése, át­képzése sem az eddigi mód­szereken változtatni szüksé­ges. A gépipar túlzottan végter­mékcentrikus, és alapvetően strukturális problémákkal küzd. Sok kérdésben — pél­dául a vasúti járműgyártásról — még nincs végleges elha­tározás. A közúti járműgyár­tásban problémát jelent a há­rom fő gyártóvállalat, illetve a részegység-beszállítók ér­dekellentéte. Az államtitkár itt említette meg, hogy to­vább vizsgálják a szakembe­rek a személygépkocsi-gyártás lehetőségét mind a szocialis­ta, mind a tőkés, elsősorban japán partnerekkel. Kedvező­ek a piaci lehetőségek a szer­számgépiparban, a műszer- iparbary, a vákuumtechnikai berendezések gyártásában, korszerűek az orvosi műsze­rek, a mezőgazdasági gépek, jelentős a könnyűipar export­ja, s ezt a jövőben is meg kell őrizni. A fogyasztási cik­kek közül is több korszerű, színvonalas terméket készít a magyar ipar, például felké­szültek a digitális televíziók előállítására, de ezt az állan­dósult képcsőhiány hátráltat­ja, ezért most foglalkoznak a képcsőgyártás meghonosításá­val. A felszólalók között Vona Ferenc (Pest megye) az ipar- fejlesztéshez kapcsolódó kér­dések lassú döntésmechaniz­musát kifogásolta, például a személygépkocsi-gyártás ügyé­ben. Ha úgy döntünk, hogy szükség van erre az új ipari ágazatra, akkor ahhoz az egész háttéripart szükséges mozgósítani. Javasolta azt is, hogy a regionális iparfejlesz­tésnél nagyobb mértékben tá­maszkodjanak a kisegítő gaz­daságokra és a téeszek mel­léküzemágaira. Az egészségügyi ágazat — a Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium, az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazgató­ság, a SZOT Üdülési és Sza­natóriumi Főigazgatósága — 1987. évi költségvetésének végrehajtását vitatta meg az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága pénte­ken a Parlamentben — Pesta László elnökletével — tartott ülésén. A napirend tárgyalása előtt Pesta László emlékezte­tett arra, hogy a szociális és egészségügyi bizottság május­ban látogatást tett a szentesi városi kórházban, s az ott szerzett tapasztalatok alapján kéri a Szociális és Egészség- ügyi Minisztériumtól: vizsgál­ja meg a kórház fenntartásá­nak ismert gondjait és segít­se a fenntartó tanácsokat ezeknek a problémáknak a megoldásában. A bizottság — a szavazást követően — végül is úgy fog­lalt állást: szorgalmazza a Szociális és Egészségügyi Mi­nisztériumnál, hogy a szentesi kórház kapja vissza megyei kórházi rangját. Az egészségügyi ágazat 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló előter­jesztés leszögezi: az egészség- ügyi ellátó hálózat mennyisé­gi kiépítése az elmúlt évek­ben befejeződött, ennek meg­felelően a fejlesztési célkitű­zések — minimális hálózatbő­vítés mellett — főként a fel­szerelés korszerűsítésére, a gyógyítómunka színvonalának javítására irányultak. Folyta­tódott az alapellátás korszerű szemléletén alapuló községi egészségügyi központok kiala­kítása alapvető laboratóriumi, fizikoterápiás lehetőségekkel. A tájékoztatóhoz fűzött szó­beli kiegészítőjében Győrffy István szociális és egészség- ügyi miniszterhelyettes hang­súlyozta: az ágazati szakma- politikai célkitűzések teljes körű megvalósítását jelentő­sen hátráltatta a támogatás csökkentése. A források mér­séklődéséhez vezetett az is, hogy egyes termelői árak emelkedése meghaladta a ter­vezett mértéket. A gondokat fokozta, hogy csökkentek a fejlesztésre fordítható beruhá­zási pénzek is. A nehezedő gazdálkodási feltételek ellené­re a szakmai programokat sikerült folytatni, s a pénzek belső átcsoportosításával je­lentős műszerfejlesztéseket is végrehajtottak. A tanácsok tartalékaik . mozgósításával gondoskodtak az egészségügyi ellátás színvonalának megőr­zéséről. A miniszterhelyettes utalt arra, hogy az ellátási gondok megelőzésére a kuta­tási források egy részét is a gyógyítómunkában hasznosí­tották. Az idei feladatokról szólva kifejtette: az egészségügyi in­tézmények működőképességét minden eszközzel fenn kíván­ják tartani, ennek érdekében a' tanácsok — szükség esetén — egyéb fejlesztéseiket is el­halasztják. Az Erzsébetvárosban Dr. Csehák Judit látogatása Dr. Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szociális és egészségügyi mi­niszter pénteken a főváros VII. kerületébe látogatott. A program a Dózsa György úti nyugdíjasház megtekintésével kezdődött. Ezt követően az ország leg­nagyobb szociális foglalkozta­tójának papírüzemével, vala­mint az értelmi fogyatéko­soknak munkát adó részlegé­vel ismerkedett a miniszter- asszony. A látogatás a Péter- fy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézetben folytató­dott. Végül dr. Csehák Judit pártmunkásokkal, a szociális és egészségügyi intézmények vezetőivel időszerű politikai, szociális és egészségügyi kér­désekről folytatott kötetlen beszélgetést. Célok és eszközök harmóniáját Beszélgetés Beck Tamással, az MSZMP KB tagjávaí A z MSZMP országos értekezlete óta már négy hét telt el. Megkezdődött az elfo- ** gadott állásfoglalás értelmezése, a konkrét tennivalók meghatározása. Ebben a folyamaiban fontos szerepük van az újonnan választott központi párttestiiletek- nek. Sorozatunkban e testületek Pest megyei tagjai szólalnak meg; ma, a második részben, Beck Tamás, a Budaflax vezérigazgatója, a Magyar Gazdasági Kamara el­nöke mindenekelőtt gazdasági témákról mondja el véleményét. 6 ön lapunknak még tavaly az év ele­jén adott interjújában azt mondta: 1987 kulcséve lesz a magyar gazdaságnak. Alapvető fordulatot várt. Visszatekintve hogyan ítéli meg: teljesült, amit remélt? — Az 1987-re vonatkozó várakozásaink, re­ményeink — sajnos — nem igazolódtak, cél­jainktól eltérően folytatódtak a korábbi, kedvezőtlen tendenciák. Ezzel már három egymást követő évben nem teljesültek a ter­vekben megfogalmazott feladatok, a belső és külső egyensúlyi helyzet romlása nem állt meg és a gazdaság nemzetközi megítélése sem javult. Az, hogy nemzetközi megítélé­sünk nem vált jóval kedvezőtlenebbé, elsősor­ban a reformpolitika folytatásának és nem gazdasági teljesítményeinknek tulajdonítha­tó. Persze azért bizonyos kedvező jelenségek is mutatkoztak: az ipari termelés kissé megélén­kült, valamelyest megmozdultak a beruházá­sok. összességében azonban fordulat nem kö­vetkezett be, a kívánatos strukturális válto­zások továbbra is váratnak magukra. A kül­ső és belső egyensúlyi helyzet alakulása vi­szont nehéz gondokkal terhelte meg az 1988. évet is. Példa erre, hogy 1987-ben a népgaz­daság szocialista szektorában a mérleg sze­rinti nyereség a tervezettnél nagyobb mér­tékben nőtt, azt 3,2 százalékkal haladta meg. Ez önmagában semmiféle veszélyt nem je­lentene az 1988. évi jövedelmi folyamatokra nézve. A gond az, hogy a nyereség olyan ágazatokban és tevékenységi körökben nőtt nagyobb mértékben, ahol a struktúraátala­kítás, a hatékonyságjavítás lehetősége távol­ról sem kielégítő, és ez ellentétes gazdaság- politikai céljainkkal. A tervezettnél jobban nőtt például a bányászatban, a kohászatban, a belkereskedelemben, a külkereskedelem­ben, az építőiparban és az élelmiszeripar­ban. A feldolgozóipari ágazatokban viszont jóval elmaradt a tervezettől, vagyis éppen a dinamizálás lehetőségét hordozó területeken szűkült a mozgástér. Ugyancsak jellegzetes tünet, hogy a folyóárakon mért konvertibi­lis kivitel növekményének több, mint felét a gépipar, a vegyipar és a könnyűipar adta, miközben az 1987. évi nyereségtöbbletnek nem egészen 9 százaléka jutott rájuk. Ez szabályozásunk ellentmondásosságát is mu­tatja, ami feltétlenül változtatást igényel. ® A Magyar Gazdasági Kamara az utóbbi időben mind erőteljesebben vesz részt a termelővállalatok érdekeinek kép­viseletében és egyre gyakrabban kezde­ményezi a kormánynál az érdekegyezteté­seket is. Milyen eredményeket sikerült el­érniük a párbeszéd intézményes keretei­nek kialakításában és milyen akadályok vannak a két fél között a szorosabb együttműködésben? — A Magyar Gazdasági Kamara tevé­kenysége szempontjából alapvetően fontos kérdésnek tekintem a gazdálkodó szerveze­tek érdekeinek képviseletét. Az érdekképvi­seleti munkánk középpontjában a vállalko­zások feltételrendszerének javítása és a piaci verseny létrehozásának támogatása áll. A pártértekézlet állásfoglalásával is össz­hangban áll, hogy a kamara, a párt, a kor­mány és a társadalmi-érdekképviseleti szer­vezetek közötti munkamegosztás átalakítása és pontosítása kapcsán szükségesnek tartja a kormánnyal és más más érdekképviseleti szervezetekkel való párbeszéd intézményes kereteinek fejlesztését és egyúttal saját te­vékenységünk tartalmi és formai fejleszté­sét is. Megítélésünk szerint az Országgyűlés által elfogadott érdekegyeztetési, érdekképviseleti törvény jelenthet megfelelő jogi garanciát és keretet ahhoz, hogy a kamara partneri vi­szonyt alakíthasson ki, illetve tarthasson fent a kormánnyal és a munkavállalók ér­dekképviseleti szervezeteivel. Nyilvánvaló az is, hogy az érdekképviseleti tevékenység érdekérvényesítési lehetőség nélkül nem kép­zelhető el. Az érdemi érdekérvényesítés egyik alapvető jogi feltétele, hogy a kama­ra a gazdálkodó szervezeteket érintő bizo­nyos kérdésekkel kapcsolatban egyetértési, illetve vétójogot kaphasson, a jelenleg meg­lévő véleményezési jogon túlmenően. A ka­mara saját tevékenységének fejlesztésével is szeretnénk elérni, hogy érdekképviseleti munkánk hatékonyabb legyen és idővel meg­teremtsük a lehetőséget ahhoz, hogy tulaj­donformától, mérettől, tevékenységi jelleg­től függetlenül a Magyarországon gazdasá­gi tevékenységet folytató minden gazdálko­dói szervezet, vállalkozó gazdasági érdekei­nek képviseletét vállalhassuk. 0 A pártértekezlet állásfoglalásának gazdaságpolitikai fejezete lényegében meg­erősíti a kormány stabilizációs program­ját, amelynek kialakítása során a kamara többször hallatta véleményét. Mennyire vették figyelembe az önök álláspontját, javaslataikat? — A Magyar Gazdasági Kamara a kor­mány munkaprogramjának céljaival egyet­ért és azok elérését szükségesnek tartja. A munkaprogrammal kapcsolatban állásfogla­lást alakított ki, amelyben javaslatokat tett és megjegyzéseket fűzött a programhoz. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a célok és az ezek elérését szolgáló eszközök, a megvaló­sítás feltételei közti összhangot meg kell te­remteni és ez következetesen végrehajtandó, átfogó intézkedéssorozatot igényel. Az esz­közök és a célok ugyanis ma nem harmoni­zálnak! A kamarai javaslatok többsége — ha nem is szó szerint — tartalmilag megjelent a végleges programban. Csak néhány példa: „Alapelvvé kell tenni, hogy a költségvetési egyensúly javítása mellett a teljesítménynö­velés feltételeit is meg kell teremteni. Fon­tos, hogy a gazdálkodó szervezetek terhei ne emelkedjenek olyan mértékben, amely a vál­lalkozás lehetőségeit és a gazdálkodás felté­teleit veszélyeztetné" — szögezte le a kama­rai állásfoglalás. A teljesítményelvűség az egész kormányprogramon végighúzódik, a gazdaságpolitika fő cselekvési irányai között pedig helyet kapott, hogy .. a külső egyen­súly javításához szükséges hazai forrásokat a kormány nem a termelést, a műszaki fej­lődést, vagyis a jövő megalapozását szolgáló eszközök terhére kívánja megteremteni.. A kamara a célok eléréséhez a gazdasági mechanizmus reformjának teljes kibontakoz­tatását az egyik legfontosabb eszköznek te­kinti úgy, hogy a szerkezeti változások és a műszaki fejlődés felgyorsítása számára az elérhető legkedvezőbb feltételek alakuljanak ki. A kormány programjában a kamara által indokoltnak tartottnál kisebb súllyal és konk­rétsággal jelentek meg például a vállalati mozgástér bővítésére irányuló törekvések. Megítélésünk szerint e folyamatban érdemi előrelépést a ma fennálló korlátok gyors ütemű leépítésével lehet elérni úgy, hogy a rendelkezések csak a tiltásokat fogalmaz­zák meg, melyeket figyelembe véve a gaz­dálkodóknak mindgnt szabad, ami nem ti­los. Fontosnak tartottuk és talán több teret ér­demelt volna a fogyasztói ártámogatások kö­vetkezetes leépítése. Célszerű lenne kidolgoz­ni és nyilvánosságra hozni a leépítések hosz- szabb távú programját, a megmaradó ked­vezményekkel együtt. A kamara indokoltnak látja egy átfogó közigazgatási reform előkészítésének prog­ramba vételét is, ami óriási társadalmi meg­takarítást tenne lehetővé. ® Milyen várakozásokkal indult el az országos pártértekezletre? Beváltották-e, illetve milyen mértékben az ott történtek ezeket az előzetes elképzeléseket? — Az egyik fontos várakozásom az volt, hogy a gazdaság a szerepének megfelelő , helyre kerüljön a pártmunka hierarchiájá­ban és a kormányzati tevékenységben egy­aránt. Indokoltnak tartottam, hogy képvise­lete is erőteljesebb és hatékonyabb legyen a legfelsőbb párttestületekben. Ez a várako­zásom lényegében teljesült. A másik kérdés, amivel kapcsolatban eligazító állásfoglalásra számítottam, az az emberek vágyainak, igaz­ságérzetének megfelelő, perspektívát is nyúj­tó értékrend megfogalmazása, vagy legalább­is valamiféle előrelépés ebbén. Ezzel kap­csolatban fontos részeredménynek tartom azt a markánsan megfogalmazott elhatározást, hogy végre megállítjuk a szellemi munka rangjának csökkenését, a humán és a mű­szaki szférában egyaránt. Persze a helye­sen megfogalmazott célokat megfelelő intéz­kedéseknek is kell követniük ahhoz^ hogy jól képzett, tehetséges és innovatív szakem­berek ne kényszerüljenek képességeik elfe- csérlésére és arra, hogy jövedelmüket taka­rítással vagy taxizással egészítsék ki. # Mit tart személy szerint ön a pártér­tekezlet legfontosabb mondandójának ál­talában, illetve a gazdaságra vonatko­zóan? — Talán azt, hogy végre úgy akarunk be­szélni a dolgokról, ahogy azok vannak és megpróbáljuk elkerülni a tévedéseket, a tor­zításokat, vagyis azt, hogy másként ítélünk,- mint ahogyan a dolgok állnak. Sajnos idáig egészen rendszerszerűen működtettük a va­lósággal, a gondokkal, problémákkal nem elég mélyen és igaz módon szembenéző gon­dolkodást,' propagandát ék részben az erre épülő tevékenységet. Pedig ellenkező eset­ben sok mindentől megkímélhettük volna magupkat. Most az a fontos, hogy az önkri­tikus elemzésre építve munkához lássunk mindenhol. Tudnunk kell, hogy a gazdaság­ban nincsen semmiféle egy csapásra ható csodaszer gondjaink megoldására. Napról napra sok száz jó irányú, helyes intézkedés­re van szükség a vezetés különböző szintjein. Olyanokra, amelyek nem fiskális szemléle­tűek és megszorító jellegűek, hanem növe­lik a vállalatok. mozgásterét, arra ösztönöz­nek, hogy a különböző gazdálkodó egységek optimálisan- kamatoztassák forrásaikat és ezáltal segítsék a kibontakozást. 9 Köszönöm a beszélgetést. Bárd András i

Next

/
Thumbnails
Contents