Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-17 / 144. szám

2 1988. JÜNIUS 17., PÉNTEK Növekszik a helyi közigazgatás hatásköre Új tanácstörvény 5 3 Ellenszavazat nélkül, 7 tartózkodással új tanácstör­vényt fogadott el a lengyel . szejm csütörtökön, kétnapos sütésének első napján. í A tanácsok működésének /új szabályozása növeli a he­lyi közigazgatás hatáskörét, önállóságát, gazdasági és po­litikai felelősségét. Ezzel együtt módosítani kellett az alkotmányt és a költségveté­si törvényt is, mivel a taná­csok jogi személyiséget kap­tak és úgynevezett kommuná­lis, vagyis tanácsi tulajdont •hozhatnak létre, amivel eddig nem számolt a lengyel alkot­mány. A költségvetési törvény • módosítását az tette szüksé­gessé, hogy ezentúl a taná­csok kasszájába folyik be a vállalatoktól származó számos adó. A tanácsok ezentúl nyereség- s.célú gazdasági tevékenységet kezdhetnek, részt vehetnek kü­lönféle gazdasági egyesülések­ben, közös vállalatokban, j'esz vény társaság okban, más gazdálkodókhoz hasonló felté­telekkel kaphatnak bankhite­leket. Arról korábban szüle­tett döntés, hogy az állami vállalatok nagyobb hányadá­nak felügyeletét és a tulajdo­nosi jogkör gyakorlását a var­sói és vajdasági tanácsokra ” ruházzák át. Különös politikai jelentősé­ge van annak, hogy a vajda­sági hatóságok vezetőjét, a vajdát ezentúl a vajdasági ta­nácsok választhatják és hív­hatják vissza, egyben az ő hatáskörük a közigazgatás éves munkájának értékelése, jóváhagyása. A korábbi javaslatoktól el­térően a mintegy 102 ezer ta­nácstagot nem részesítik a parlamenti képviselőkkel azo­nos jogi védelemben, de man­dátumuk időtartama, és az azt követő egy éven belül nem lehet őket munkahelyükről az illetékes tanácsok hozzájáru­lása nélkül elbocsátani. Az új tanácstörvény érdekessége, hogy lehetővé teszi helyi rendfenntartó erők szervezé­sét, vagyis egyfajta helyi pol­gárőrség, rendőrség létrehozá­sát. Az új tanácstörvényt a va­sárnap sorra kerülő tanácsi választások előestéjén fogadta el a lengyel szejm, vagyis a korábbinál lényegesen megnö­vekedett politikai és gazdasá­gi jeléntőségű testületekbe vá­lasztják meg képviselőiket a lengyelek. A lengyel parlament pénte­ken számos jelentős törvény- tervezet, köztük a vállalkozói és a vegyesvállalati törvény első olvasásban történő vitá­jával folytatja munkáját és vezető állami funkciók betöl­téséről is dönt. Erősíteni kell a párt belső demokratizmusát Folyamatos ár- és béralku folytatására hivatott társa­dalmi-állami állandó bizott­ság létrehozása mellett fog­lalt állást a LEMP Központi Bizottsága. Egyúttal felszólí­totta a kormányt az 1986—90- es ötéves terv beruházási programjának átalakítására, hogy az infláció csökkentésé­re mérsékeljék a hosszú meg­térülési idejű és nagy ráfor­dítást igénylő fejlesztéseket. A KB e heti, kétnapos ülé­sén elfogadott és csütörtökön Politikai rokonszenv fogadta az államfőt közzétett határozata sürgeti a kormányt a veszteséges válla­latok felszámolásának meg­gyorsítására, a lengyel gazda­ságot jellemző termelő- és ke­reskedelmi monopóliumok fel­számolására. Felszólítja a mi­nisztertanácsot, hogy a szak- szervezetekkel közösen a kö­zelgő pártértekezletre dolgoz­za ki a szociálpolitika olyan reformját, amely összhangban áll a gazdasági reform 2. sza­kaszának célkitűzéseivel — nem csökkenti a munkabérek teljesítményt ösztönző hatá­sát —, egyúttal kellő védelmet nyújt a hátrányos helyzetű társadalmi rétegeknek. Aquino számíthat Rómára Corazón Aquino asszony, a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnöke csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra Rómába érkezett, s megbeszéléseket, folytatott Francesco Cossiga - -olasz köztársasági elnökkel és Giulio Andreotti külügymi­niszterrel (De Mita miniszter- -einök Washingtonban tartóz- 1 kodik, így vele nem találkoz­hatott a vendég). . Politikai rokonszenv fogad­ta a Fülöp-szigeteki államfőt Rómában, hiszen az olasz ve- „ zetés — akárcsak más fejlő- r dő országok esetében — ez­úttal is anyagi támogatással g kíván hozzájárulni a szigetor- e szag polgári demokráciájának megszilárdításához. Aquino s számíthat Róma segítségére az j, agrárreform és az iparosítás 1 programjának megvalósításá­ban :1 a segítség mértékét te­kintve Itália világszinten a harmadik, Európában pedig az első helyet foglalja el. A két ország között tavaly szeptem­berben 270 millió dollár érté­kű együttműködési keretmeg­állapodás született, amely je­lentős olasz segítséget helyez kilátásba a mezőgazdaság, az energiatermelés, az egészség­ügy és a szakemberképzés te­rületén. Ügy tűnik, Aquino asszony nem csupán politikai vendég­látóit akarja meggyőzni orszá­gának fejlesztési lehetőségei­ről, hanem a nagyipari körö­ket is: pénteken a gyáriparo­sok szövetségének (Confin- dustria) vezető képviselőivel tárgyal. Szombaton a Vatikánban is fogadják az elnökasszonyt. Jh 3 e 6 S : 3 IU s 3ic sís A h.-ö-9 íl:-9'-ÍI-n 1?’ SB Jfl-Íí il £ T KERESTETIK Milyen értelmes, földön kívüli lények osztják meg velünk a világmindenséget, ha megosztják egyáltalán? Az amerikai űr­kutatási hivatal, a NASA új lendülettel, a csúcstechnológia csúcsát jelentő eszközökkel, s új programmal fogott neki, hogy megoldja ezt az ősi kérdést, amely kihívás az emberi kíváncsiságnak, probléma a filozófusoknak és kutatóknak, s izgalmas témák zsákmányban gazdag vadászterülete a tudo­mányos-fantasztikus történetek íróinak. A NASA tíz évet — no meg 80 millió dollárt — szánt a programra. Ennek szíve egy mindössze körömfeketényi, hét négyzetmilliméteres szilíciumlapka, amelynek kapacitása 34 ezer tranzisztoréval egyenlő, s másodpercenként 10 milliárd műveletet végez. A földön kívüli értelem kutatóközpontja (SETI) az első, 12 millió értékű „üzenetrögzítő’* fekete dobozt a Stanford egyetemmel fejlesztette ki. A mintapéldány megérte a pénzt: sikeresen vette például a Pioneer űrhajó mindössze 1 wattos teljesítményű forrásból származó fedélzeti jeleit, s ebben az sem zavarta, hogy a Pioneer akkor éppen hétmil- liárd kilométerre járt földünktől. A SETI-program keretén belül 70 fényévre lévő égitestek is „lehallgathatók” lesznek. A fekete dobozok legújabb nem­zedéke 1992-re készül el; ezek 10 millió rádiófrekvencia egyidejű nyomon követésére és elemzésére lesznek képesek­Persze az észlelés és az elemzés csak a kezdet kezdete. Ugyanis hihetetlenül nehéz annak kiszűrése, hogy a monoton vagy bizonyos rendszer szerint változó jelek természetes for­rásból származnak-e, vagy valamiféle értelmes lények szüle­ményei. Lynn Griffitsh, a program igazgatója joggal emlékez­tet arra, hogy a tudósok egy ideig azt hitték: a pulzárok- ról érkező természetes jelek „apró zöld űrlakók üzenetei”. Am, ha mégis megtalálnánk, jön az igazán fogas kérdés: milyen módon, képpel, hanggal, elektromágneses jellel, mi­lyen közvetítő eszközzel tegyük fel a kérdést: halló, van ott valaki? Ez az E. T.-kutató csoport vezetőjének véleménye. Griffith mégis bizakodó. Mint mondja, a csoportnak pénze, ideje van, felkészültsége óriási, képzelőereje föliilmúlhatat- lan. S minden tagja buzgó hívő, hogy ne mondjam, fanati­kus megszállott.-r •is K RÖVIDEN...-ti-ti VAINO VAÄLJAÄS sze­mélyében új első titkárt vá­lasztott csütörtökön az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága. A testület egyide­jűleg felmentette megbízatása alól Kari Vainot, az eddigi el­ső titkárt, aki az SZKP Köz­ponti Bizottságának apparátu­sába kerül. Az Észt KP KB új első titkára eddig diplo­máciai területen dolgozott, a Szovjetunió managuai nagy­követe volt. Korábban az Észt KP KB titkáraként dolgozott. DÉL-KOREA fővárosában csütörtökön mintegy ezer egye­temista követelte utcai felvo­nuláson, hogy Dél-Korea a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal közösen ren­dezze a nyári olimpiai játéko­kat. A tüntetők összecsaptak a rendfenntartó erőkkel, ame­lyek könnygázzal kergették szét a diákokat. A határozat állást foglal a párt belső demokratizmusá­nak növelése mellett és kü­lön központi bizottsági ülést tervez a LEMP parlamenti képviselői munkájának felül­vizsgálatára. A káderpolitikáról szólva a határozat felszólítja a politi­kai bizottságot, hogy szűkítse azoknak az állami és gazda­sági vezető funkcióknak a kö­rét, amelyekben változatlanul csak a LEMP, illetve a szö­vetséges pártok jóváhagyásá­val lehet vezetőket kinevez­ni, választani. E HÖNAP VÉGÉN, csak­nem fél évszázados szünet után tart ismét pártértekezle­tet a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja: a legutóbbi orszá­gos pártkonferenciát 1941. feb­ruár 15—20. között, nem sok­kal a Szovjetunió elleni német támadás előtt rendezték meg a szovjet fővárosban. Az eddigi pártértekezletek története három szakaszra osztható. Az első szakaszhoz az 1917-es forradalmat meg­előző 7 pártértekezlet tartozik. * Az elsőt 1905 decemberében a finnországi Tamperében tar­tották meg. Eredetileg — Le­nin javaslatára — kongresz- szusnak szánták, de a finn városba nem érkezett meg, il­letve késett a küldöttek jó része, így végül is a 41 részt­vevő megrendezte az első pártértekezletet az Oroszor­szági Szociáldemokrata Mun­káspárt (a szovjet párt jog­elődje) tervezett IV. kong­resszusa helyett. Ennek elle­nére az első pártértekezlet a kongresszussal felérő munkát végzett. A fő napirendi pont az agrárkérdés volt, erről Le­nin tartott beszámolót. Ezen­kívül a pártegységgel, a bolse­vik és a mensevik irányzat egyesítésével kapcsolatos prob­lémák voltak a vita központi témái. A második pártértekezletre 1906 novemberében ugyancsak Tamperében került sor. A 32. szavazásra jogosult küldött az állami duma-választások­kal kapcsolatos kérdéseket, valamint a Kadét párt elleni küzdelem taktikáját vitatta meg. Ez a pártértekezlet kapta meg először az össz- oroszországi jelzőt; ez később össz-szövetségivé, vagy orszá­gossá alakult. A második pártértekezletre tisztázódott, hogy mi a különbség a kong­resszus és pártkonferencia kö­zött: a kongresszusra a kül­dötteket gyakorlatilag az egész párttagság választotta, a párt­értekezletre pedig a párt he­lyi bizottságai — tekintve, hogy az illegalitás körülmé­nyei között nehéz és veszélyes lett volna az egész tagságot Mihail Gorbacsovot A csitaiak kezdeményezése Varsóba várják Mihail Gorbacsov július második harmadában Varsóba látogat — jelentették be hi­vatalosan a szovjet főváros­ban csütörtökön. Az SZKP KB főtitkárát Wojciech Jaru­zelski, a LEMP KB első tit­kára, államfő hívta meg hiva­talos baráti látogatásra. VILNIUS! FESZTIVÁL Csütörtök délelőtt gördült be Vilniusba a negyedik szovjet- magyar ifjúsági barátságfesz­tiválon részt vevő magyar kül­döttség különvonata. A litván főváros pályaudvarán a Kom- szomol tagjai és népviseletbe öltözött fiatalok köszöntötték magyar barátaikat. Vilnius zászióüiszbe öltözött a fesztivál idejére. Terein, park­jaiban litván, orosz és magyar nyelvű feliratok köszöntik a találkozó résztvevőit. Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a magyar küldött­ség vezetője — aki a Lenini Komszomol meghívására a fesz­tivált megelőzően rövid látoga­tást tett Moszkvában — szerdán a késő esti órákban érkezett Vilniusba. Hámori Csabát és kíséretét csütörtökön fogadta Ringaudas-Bronislovas Songaj- la, a Litván Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Csütörtökön este Vitautas Sa- kalauskas, a litván miniszter- tanács elnöke fogadást adott a szovjet és a magyar politikai delegáció tiszteletére. Ezt köve­tően a vilniusi sportcsarnok­ban Hámori Csaba és Viktor Mironyenko megnyitotta a ne­gyedik szovjet—magyar ifjúsá­gi barátságfesztivált. Az ün­nepi beszédek elhangzása után a szovjet és a magyar kulturá­lis küldöttség tagjai adtak ün­nepi műsort. Mir állomás Visszatér az űrtrió A szovjet—bolgár .űrsze­mélyzet csütörtökön megkezd­te a felkészülést a földre való pénteki visszatéréshez. Az A/tatolij Szolovjov, Viktor Szavinih és Alekszandr Alek- szandrov -alkotta nemzetközi legénység június 9. óta dolgo­zott együtt a Mir űrállomás alapszemélyzetével, Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov szovjet űrhajósokkal.' * 1917 Áldozatok emlékműve A sztálini időszak áldoza­tainak számáról a Szovjet­unióban ma sem áll pontos adat rendelkezésre. Az ország közvéleménye ugyanakkor mindinkább igényli, hogy az ártatlanul kivégzettek és meg­hurcoltak számáról közöljenek hiteles adatokat, gondoskod­janak emlékük ápolásáról. Ennek egyik szemléletes pél­dája a Bajkálon túli Csitában alapított úgynevezett emlék­éi gyászalap. A csitaiak kez­deményezéséről a Moszkovsz- kije Novoszty című hetilap legfrissebb számában megje­lent riport számolt be. A szibériai város Komszo- mol-szervezetének lapja, a Komszomolec Zabajkala kez­deményezte, hogy a városban állítsanak emlékművet a sztá­linizmus áldozatainak és de­rítsék fel az ártatlanul meg­gyilkoltak sorsát. A helyi ha­tóságok korainak tartották az ötletet, de egyértelműen nem ellenezték. A lap szerkesztő­sége a hozzá érkezett leve­lek alapján végül is úgy ítél­te meg, hogy az emberek tá­mogatják az elgondolást. Alekszej Szolovjov. a terü­leti KGB parancsnokának he­lyettese a hetilap riporterének elmondta: szükségesnek tart­ja, hogy a belügyi szervek a szigorúan őrzött aktákat hoz­záférhetővé tegyék a meghur­coltak hozzátartozói számára, Emellett a KGB nyomozói se­gíthetik az emlékbizottság munkáját a 30-as, 40-es, és 50-gs években letartóztatott személyek sorsának felderíté­sében. Szolovjov elmondta, hogy az eddig rendelkezésre álló, korántsem végleges ada­tok szerint 1934-től 1939-ig a csitai területen 11 332 embert hurcoltak meg. Hozzáfűzte: a cél az, hogy az állambizton- sá-ú szervek és a lakosság együttes erőfeszítései révén mmden egyes ártatlanul meg­hurcolt ember ügyét tisztáz­zák. Afganisztánról a szovjet sajtóban Menetrendszerű csapatkivonás Napjainkban a világban — amerikai felmérés szerint — mintegv két és fél tucatnyi helyi háború dúl. Ezek súlyos veszélyt jelentenek a világ békéjére. Ezért is követik vi­lágszerte nagy figyelemmel az Afganisztánról szóló megálla­podás végrehajtását. Ez az egyezmény a legkedvezőbb feltételeket teremtette meg ahhoz, hogy felszámolják az egyik legveszélysebb és leg­véresebb helyi háborút, kul­csot adva a konfliktus ren­dezéséhez — írja csütörtöki vezércikkében a Pravda. Az Afganisztánról szóló egyezmény aláírása a problé­ma keretein túlmutató prece­denst teremtett. A közvetle­nül érintett .felek mellett a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok először lép fel egy nemzetközi szerződés végre­hajtásának kezeseként. A szovjetek, az egyezmény betűjéhez és szelleméhez hí­ven, a kialakított menetrend­nek megfelelően folytatják a csapatok kivonását. A meg­állapodással összhangban cse­lekszik az afgán kormány is. A nemzetközi közvélemény derűlátásába azonban aggoda­lom is vegyül — folytatja a Pravda vezércikke. — Meg­engedhetetlen, hogy míg az egyik fél eleget tesz az egyez­ményben foglaltaknak, a má­sik súlyosan megsérti a köte­lezettségeket. Tények bizonyítják, hogy Iszlámábád nem tesz elegei az általa is aláírt szerződés­nek, Pakisztán továbbra is az afgán ellenforradalmárok fel­vonulási területe, innen jut­tatják tovább a külföldről ér­kező fegyvereket is Afganisz­tánba. "Jegyzet r r ' r r PÁRTERTEKEZLETEK KRONOLÓGIÁJA bevonni a küldöttválasztásba. A harmadik pártértekezlet színhelye a finnországi Kotka volt, ahol 1907 júliusában a 26 szavazásra jogosult küldött a duma-választások taktikáját vitatta meg, elfogadva azt a lenini elvet, hogy a parla­menti választási hadjáratot egyszersmind a párt nézetei­nek propagálására használják fel. A negyedik pártértekezlet helyszíne 1907 novemberében Helsinki volt. Huszonhét kül­dőt vett rajta részt, s megint csak a választási kérdések szerepeltek az előtérben. Az ötödik, 1908 decemberé­ben Párizsban megtartott ér­tekezletre a párton belüli frakcióharcok nyomták rá bé­lyegüket. Ezt követően hosszabb szü­net következett, és a hatodik pártértekezletre 1912 januárjá­ban Prágában került sor. Ez a tanácskozás jelentőségét te­kintve felért egy kongresz- szussal: a párt soraiból szám­űzték a mensevikeket, és' dön­töttek egy „összoroszországi munkáslap” megindításáról, mely májusban Pravda cím­mel meg is kezdte működé­sét. A hetedik pártértekezletet 1917 áprilisában Pétervárott tartották meg, ugyancsak kongresszus jelentőségű ta­nácskozás volt. A 131 küldött elfogadta Lenin áprilisi tézi­seit, amelyekben a szovjet hatalom alapjait fektette le. A pártértekezlet konkrét prog­ramot hirdetett meg a hata­lom megragadására. A konferenciák második korszakát ennek az elvnek a valóra váltása jellemezte. 1919 decemberétől 1924 januárjáig hat pártértekezletet tartottak, valamennyit Moszkvában. 1923 kivételével minden évben volt pártértekezlet, és 1921-ben kettő is. Tehát ekkor (még) érvényesült az a lenini elgon­dolás, hogy a pártértekezletek folyamatos megrendezésével biztosítható legyen: a „folyó ügyekkel” ne kelljen várni a legközelebbi kongresszusig. A nyolcadik (1919. december), a kilencedik (1920. szeptember), a tizedik (1921. május), a ti­zenegyedik (1921. december), a tizenkettedik (1922. augusz­tus) és a tizenharmadik (1924. január) pártértekezleteken fő­ként a fiatal szovjet államot érintő gazdasági problémák, a pártépítéssel és a trockizmus elleni harc taktikájával kap­csolatos kérdések szerepeltek. A nyolcadik, majd a tizen­kettedik pártértekezleten új szervezeti szabályzatot fogad­tak el, a tizediken az új gaz­dasági politika (NÉP) kérdé­sei szerepeltek az előtérben, a tizenegyediken pedig a nehéz­ipar megteremtésével foglal­koztak. E korszak két utolsó pártértekezletén a súlyosan beteg Lenin már nem tudott részt venni. lenin halAlAt kőve­tően az 1924-től 1941-ig tar­tó harmadik szakaszban mind­össze öt pártértekezletet tar­tottak. Ez is mutatja, hogy a sztálini személyi kultusz ki- terebüyesedtével a kongresz- szusok közötti legmagasabb pártfórum jelentősége fokoza­tosan elsorvadt. Sztálin és környezete mindinkább elzár­kózott a kollektív vezetés el­vétől, tartva a pártértekezle­tek esetleges vitaszellemétől is. Két egymást követő évben. 1925-ben és 1926-ban ugyan még megtartották a tizenne­gyedik és tizenötödik össz- szövetségi értekezletet, ame­lyek főként gazdasági kérdé­sekkel foglalkoztak. A tizen­ötödik pártkonferencia előadói a később kivégzett Nyikolaj Buharin, Alekszej Rikov és Mihail Tomszkij. valamint Jo- szif Sztálin voltak. Ezt köve­tően azonban már három évet kellett várni a tizenhatodik pártértekezletre és újabb hár­mat az 1932 januárjában-feb- ruárjában megtartott tizenhe­tedikre. A tizennyolcadikra pedig kilenc évvel később, a harmincas évek második fe­lének tisztogatási hulláma után, a nagy honvédő háború kezdete előtt négy hónappal: 1941 februárjában került sor. Ennek megfelelően főként olyan népgazdasági ágazatok­kal kapcsolatos kérdésekről volt szó, amelyek — a nehéz­ipar, a közlekedés — közvetve az ország honvédelmi képessé­gét is hivatottak voltak fo­kozni. A későbbi események bizonyították: a konferencia összehívása megkésett, határo­zatait megvalósítani már nem lehetett a náci Németország támadásáig, így o Szovjet­uniót sok tekintetben felké­születlenül érte a háború. A második világháború utá­ni első és Sztálin életében az utolsó, 1952-ben megtartott XIX. pártkongresszus rövid úton intézte el a pártértekez­letek sorsát: az összehívásukra vonatkozó pontot törölte a szervezeti szabályzatból. Az indoklás: nincs szükség párt­értekezletekre, a problémák megoldására elegendő a kong­resszus és az időnként össze­hívandó KB-ülés. A PARTÉRTEKEZLETEK in­tézményét az 1966-os XXIII. kongresszuson állították hely­re. (Ez volt az első kongresz- szus akkor azóta, hogy a szovjet párt élén 1964 októbe­rében őrségváltás történt, s Nyikita Hruscsov helyét Leo- nyid Brezsnyev vette át.) S bár a XXIII. kongresszus szükségesnek ítélte a pártérte- kezletekre vonatkozó pont új- raíelvételét a szervezeti sza­bályzatba. az elmúlt huszon­két évben a pártvezetés nem élt az országos pártértekezlet összehívásának lehetőségével. H. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents