Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. JŰNIUS 16., CSÜTÖRTÖK A császár főszakácsa, a király könnyei Unokáink is mesélni fogják Unokáink is mesélni fogják címmel feb­ruár első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vál­lalkozó szelleműeket. hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kap­csolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy hires em­berhez kötődő, meseszerú mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne köz­kinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hoz­zánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dol­gozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válo­gatást az érdekes mondákból, legendák­ból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal ju­talmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is me­sélni fogják. A gödöllői korzó a mai Er­zsébet parktól a Szauter ven­déglőig (ma vaskereskedés) tartott. Amíg a HÉV nem járt, a sínek helyén, később a sínek mellett. Ide nyílt a Károlyi-fé­le vendéglő, majd később Er­zsébet Szálló, a mai helytörté­neti gyűjtemény helyén. Mikor királyi nyaraló lett Gödöllő, az udvartartás — de maga Erzsébet királyné is — szívesen hallgatta a muzsikát a kastély teraszáról. Markó Miklós: A régi mulató Magyar- ország és a Híres cigányzené­szek című könyvében olvashat­juk, hogy akkor Gödöllőn Vi­dék Béla volt a prímás; aki kedvelt udvari zenésze volt Erzsébet királynénak. Ha lát­ták, hogy a királyné kiült a teraszra vagy sétál a korzón és hallgatja a zenét, mindig beiktatták a műsorba, hogy Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele... mert tudták, hogy ez a kedvelt dala. Vidák Bélát fiatal korában valami baleset érte. Orrcsont­ja összetört. Alig volt orra. Azért is nevezték pisze Bélá­nak. Miután a kastélyban több­ször muzsikáltak, ezt a király­né is észrevette. Műorrot csi­náltatott és ezzel lepte meg Vidák Bélát. A híres prímás hálásan megköszönte a király­né gondoskodását,, büszke is volt rá, de az orrot soha nem viselte. A királyné nagyon szerette Gödöllőt, de a gödöllőiek is őt. Számtalan kedves történet ke­ring róla még ma is. Itt készült el az országban az első szobra, melyet az 1950-es években le­döntöttek ugyan, de ma újra a helyén van. Mögötte egy ha­talmas domb emelkedik, mely­nek 63 hatalmas sziklatömb­jét az ország akkori várme­gyéi ajándékozták. Az avató­ünnepség 1901-ben volt. A mű­sorban Vidák Béla és zeneka­rának műsora is szerepelt. A király szintén részt vett az avatóünnepségen. A zenekar természetesen a királyné ked­velt dalát játszotta, amit éle­tében olyan szívesen hallga­tott. Amikor azt játszották, hogy Isten veled édes ... so­kan elérzékenyedtek, köztük Ferenc József is. Újvári Ferenc Gödöllő ★ Tavaly a Képes Újság ri­portban emlékezett meg Mik­sa mexikói császár tragikus haláláról, és az uralkodó hű­séges főszakácsáról, Tüdős Jó­zsefről. Ez a főszakács Sziget- szentmiklóson élt, itt is van eltemetve az öreg temetőben. Ferenc József császár öcs- csét, Miksát, 1864-ben Mexi­kó császárává koronázták. A fiatal császár magával vitte kedvelt főszakácsát, Tüdős Jó­zsef káplárt, aki 1839-ben Ko­máromban született. A csá­szárt Mexikó népe ellensége­sen fogadta. 1867-ben forrada­lom tört ki, és a június 15-én lezajlott csatában a császár a forradalmárok fogságába esett, és négy nap múlva kivégezték Tüdős József, a hűséges sza­kács, utolsó percig gazdája mel­lett maradt. Mikor Miksa csá­szár a vesztőhelyre ért, levet­te csákóját és Tüdősnek adta. Izzadt homlokát zsebkendőjé­vel megtörölte, és azt is átadta a szakácsnak. A főszakács a császár zsebóráját és néhány személyes tárgyát szintén magához vette és ha­jóra ülve hazajött Magyaror­szágra. Itt felkereste Ferenc Józsefet és átadta öccsének használati tárgyait, majd be­számolt a tragikus kivégzés­ről. A császár hűségéért élete végéig „nyugdíjat” biztosított a főszakácsnak. Tüdős József Szigetszentmiklóson telepedett le, leánytestvérével együtt. Megnősült, egy leánya volt, aki Dunaharasztiba ment férjhez, egy vendéglőshöz. Tüdős József utolsó lakhelye a mai Árpád u. 5. számú ház­ban volt, itt halt meg 72 éves korában. Temetésén, 1911. már­cius 26-án, Ferenc József csá­szár is képviseltette magát, és koszorúi küldött a sírjára. A korabeli visszaemlékezés sze­rint szép temetése volt, öt sza­lagos kitüntetését egy kispár­nára rakva, Kozma Sándor ne­vű szomszédja vitte. Tavaly Tardy Lajos történész kutatott Tüdős József után Szigetszentmiklóson. Járt a he lyi múzeumban is, ahol látha­tó a főszakács fényképe. A tör­ténész készülő könyvében egy fejezetet akar írni a hűséges főszakácsról és Miksa császár utolsó napjairól. A korabeli újságok bőven foglalkoztak a témával. Vöő Imre Szigetszentmiklós Egységes tantervekkel és könyvekkel A közoktatás földreformja volt 194S tavaszán belpolitikai életünket a két munkáspárt egyesíté­séért és az iskolák államosításáért folyó harc jellemezte ország­szerte, Így megyénkben is. A felszabadulás után a közoktatás „föld. reformját” az általános iskola megteremtése Jelentette. Az oktatás- nevelés eredményességét azonban gátolták a felekezeti iskolák, ame­lyek nem voltak hajlandóak az együttműködésre. így következett be az az áldatlan állapot, hogy minden településen külön-külön tar­tottak fent az egyházak iskolákat, amelyekben más-más tantervek és tankönyvek szerint oktatták az ifjúságot. A falusi Iskolák leg­többje osztatlan (1—8 osztály) vagy részben osztott (1—4. 5—s osztály) volt, ami szintén akadályozta a szakrendszerű tanítás bevezetését, az oktatás egységesítését. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megyében — a volt központi, az abonyi és a kunszentmik- lósi járás kivételével — a 629 alsó fokú iskola 48,5 százaléka (305) felekezeti iskola volt. Az állam 241, a községek 67, tár­sulatok, egyének 16 iskolát (51,5%) tartottak fent. Az egy­házi iskolák legtöbbje állam­segélyből élt. A 35 középisko­lából 23 felekezeti (66%), 8 állami, 1 községi, 3 egyéb fenntartású volt. A 10 tanító- és óvónőképzőből csak 2 volt állami (6 r. katolikus és 2 re­formátus felekezeti volt). Az államnak az a joga, hogy köznevelési rendszerét maga határozza meg, a gazdasági- társadalmi fejlődés szükségsze­rű következménye. Ezt a tö­rekvést a koalíció pártjai, a szakszervezetek és a népi szer­Tv-FIGYELŐ' Vers. Születésük szerint nem, de szellemiségük, hiva­tástudatuk és választott pályá­juk szerint annál inkább iker­nek mondhatók ők: Gobbi Hilda és Horváth Ferenc. Sőt, még a születésük dátuma is majdnem megyegyezik, hiszen az előbbi 1913. június 5-én, az utóbbi pedig ugyanennek az évnek ugyanebben a hónapjá­ban 8-án jött a világra. Szí­nész ez is, az is: versmondó­ként lett fontos társadalmi, politikai tényezővé egyikük is, másikuk is. Csak az fájdal­mas tapasztalat, hogy míg a pó­diumok nagyasszonyát olyan szépen köszöntötte ebből az alkalomból a Szabadság téri intézmény, addig a kétségkí­vül időközben visszavonult és amúgy is kevesebb helyen megjelenő férfi színészt szinte éppen csak meggratulálta. Mert mi is történt? Annyi és nem több, hogy Verset mondok címmel lepörgették az ő előadásában raktáron levő anyagból azt az öt felvételt, amelyet — hadd legyen benne vidám is, komoly is, szép is. okos is alapon — jónak lát­tak. Egyéb semmi! Sem egy kérdés el nem hangzott hoz­zá, hogy s mint kezdte annak idején a pályáját; hogyan sod­ródott mindinkább balra, a munkásotthonok szép szóra éhes publikuma felé; hogyan lett aztán színi direktor; majd legvégül a Madách Színház nem túl sikeres színészéből, de annál többek által szere­tett versmondóból nyugdíjas; sem pedig azt nem mondta Horváth Ferencnek senki, hogy köszönjük. S ez az ő jeles napján roppant kevés! Aki ugyanis hallotta őt sza­valni, jól tudhatja, mennyire remek előadóművész. Azokon az 1940-es években megtar­tott — nemegyszer rendőri felügyelettel sújtott, többször fel is oszlatott — matinékon, esteken legendásan katartikus produkciókkal hirdette a poé- zis igéjét, s később is, amíg jobban divatban volt a szó út­ján terjesztett irodalom, nos, akkor is inni lehetett és kel­lett a szavát. Lehet, hogy azon a stíluson, amelyet ő képvisel, pátoszossága, folyto­nos emelkedettsége, túlfűtött­sége miatt túlszaladt az idő. óm a tömegek, amelyek ezen nőttek fel, nyilván váltig igénylik, szeretik — ragasz­kodnak hozzá. Ezért volt te­hát nagy-nagy csalódás, hogy legnagyobb telekommunikációs intézményünk egyszerűen ki­pipálta, elégséges tanuló mód­jára letudta Horváth Ferenc szép jubileumát. Sokszorosan többet érdemelt volna. Kárpátalja. Szépen indult és szépen is folytatódott Pálfy lstvánék riportfilmje Kárpát­aljáról, az ottani magyarság­ról. S éppen nem ok nélkül szintén versekkel is folytató­dott, hiszen köztudomásúan nyelvében, azon belül is ver­sében él a nemzet, azaz egy más ország kebelében a nem­zetiség. Odafönt. a Tisza határon túli partjainál — láthattuk, hallhattuk — száll az ének, zeng az ének, akár dallam nélkül, akár nótája szerint. A Kárpáti Igaz Szó című (újabban nálunk is kapható, de sajnos kevés számban el­kapkodott) ungvári újság évek óta maga köré gyűjti, közli és szerepelteti a poétákat, és mindezzel együtt irodalomba­rát közönséget is szervez fa­lun és városon egyaránt. Tudjuk, mert megmondták, hogy ez a riport nem a kö­zelmúltban, hanem egy-két évvel ezelőtt készült, s vala- •mi okból csak most került nyilvánosságra. Tegyük hozzá gyorsan: nagyon jó, hogy ép­pen most, amikor annyi szo­morú. sőt elkeseredett szó esik a nem idehaza élő ma­gyarság szellemi — és nem­csak szellemi, de a szó leg­szorosabb értelmében vett fi­zikai — állapotairól Ezt a Sugaras utakon című riportot nézve mégiscsak azt láthat­tuk, hogy íme, ilyesnfélekép- pen is lehet. Lehetne ... Akácz László vek egyaránt támogatták. A stabilizáció megteremtése, a bányák, bankák és az ipari üzemek államosítása után te­hát szükségszerűen vetődött fel az iskolák államosításának kérdése. A két munkáspárt egyesítő gyűlései, konferenciái már folytak ebben az időben és az új párt: a Magyar Dol­gozók Pártja programnyilat­kozatában kiemelt feladatként szerepelt a köznevelés demok­ratikus átalakítása és az is­kolák államosítása. Május 24-én a Pest Vár­megyei Nemzeti Bizottság egy­hangú határozattal állást fog­lalt az egyházi iskolák álla­mosítása mellett. Másnap, Pest Vármegye Törvényható­sági Bizottságának közgyűlé­sén Kecskés József tanító (Nemzeti Parasztpárt) terjesz­tette elő az iskolák államosí­tásának követelését. Május 30-án az MKP és az SZDP Pest megyei egyesítő konfe­renciáján szintén napirenden szerepelt a kérdés. A konfe­rencia határozatot hozott az államosítás szükségességének magyarázatára, a szülők és az ifjúság felvilágosítására, a vallás- és hitoktatás kérdésé­nek helyes értelmezésére. Nem lenne hű és teljes a kép akkor, ha nem szólnánk az . iskolák államosítása elleni mozgalomról, ami a követe­lőkkel szemben folyt a kez­detektől. Több megyebeli tele­pülésen is befolyást gyakorol­tak az emberekre, amelyre következtethetünk a helyi képviselőtestületek vitájából és szavazásának eredményé­ből. Az alispáni jelentés sze­rint: „A megye 232 községé­ből 224 testület az államosí­tás mellett hozott határozatot, 3 helyen azt leszavazták és 5 községben nem foglalt állást a képviselőtestület.” Az iskolákat „kéttagú álla­mosítási bizottságok” vették át leltár szerint a felekezetektől a nyár folyamán. Július 27- én megalakult a Dolgozók az Iskoláért Megyei Bizottsága, amelynek felhívására közel 300 romos, elhanyagolt iskolát hoztak rendbe a falujárók és a megye lakói. Az új tanév­ben már az egységes általá­nos iskolákban kezdődött meg a tanítás az állami iskolák tantervei és tankönyvei sze­rint. Szabó Imre Heti eilmtegyzet Ritz fürdőház Kevés bőségesebb komédiá- zási alkalom kínálkozik egy filmrendező vagy vígjátékíró számára, mint amikor egy gyanútlan férfiút, aki szexuá­lis téren teljesen normális, valamiféle félreértés révén csak a saját nemük iránt érdeklődő férfiak közé poty- tyantanak. Azt nem állíthat­juk, hogy az így előállítható humor a humor csúcsa lesz (vagy: lehet), de azt remél­hetjük, hogy a nézőtéren ül­ve, rekeszizmunk komoly megpróbáltatásoknak lesz ki­téve. S ha esetleg az egész ügy még viszonylag ízléses is marad, akkor tulajdonképpen nyert ügyünk van, mert más­fél órán át gondok-bajok nél­kül elszórakoztunk. Az angol rendező, Richard Lester (ki ne emlékezne hí­res Beatles-filmjére, az Egy nehéz nap éjszakájára, vagy a A csábítás trükkje című ko­médiájára?) körülbelül a fen­tiek szellemében készítette el a Ritz fürdőház című komé­diát. Az eredeti cím tömören csak ennyi: The Ritz. Más szóval: a Ritz Hotel. Eme mű­intézmény azonban azzal a különlegességgel bír, hogy vendégei kizárólag homo­szexuálisak. A film hőse, bi­zonyos Gaetano Proclo, aki természetesen nem a fiúk iránt érdeklődik, úgy csöppen ide, hogy az őt halálra üldö­ző vad olasz maffioso sógora elől olyan helyre akar elbúj­ni, ahol biztosan nem kere­sik. Ám a bősz sógor — hogy teljesítse apja végakaratát, aki halálos ágyán végrendel- kezte veje kinyiffantását — elég hamar a nyomára akad a nagy darab, tohonya, s észjá­rásban sem egér fürgeségű Gaetanónak, akit eddigre már amúgy is megviseltek a Ritz törzsvendégeinek akciói. Felesleges tovább részletez­ni; a különben igen elegáns, majdhogynem luxus fiú- gamiban percnyi pihenés nél­kül zajlanak — mit zajla­nak?, kavarognak, örvény­lenek, zúdulnak — az esemé­nyek. S hogy a hajcihő még nagyobb legyen, működésbe lép egy mutáló hangú ma­gándetektív, akiről épp ezért mindenki azt hiszi, hogy ő is, pedig ő nem, valamint egy lecsúszott (különben igen temperamentumos és csinos) bárénekesnő, akiről meg azt vélik: nőimitátor, bár annak kissé gyönge... És még ez sem elég — de ne mondjunk el mindent. A film abból az angolszász vígjátéktípusbó'l való, amely­ben a helyzetkomikum elké­pesztő mértékű halmozásából áll elő maga a történet és a játék is. Emlékeznek még Norman Wisdom filmjeire, az Én és a tábornokra vagy az Ellopták a hangomatral Nos, a Rtíz fürdőház ezekhez hasonló. Érdekessége, hogy • elég régen készült, 1976-ban (ki tudja, miért csak most került el hozzánk?), és hogy eredetiben színdarab volt, nagy amerikai Brodway-siker. s maga a szerző, Terrence McNally írta filmre, ügyesen aknázva ki a film műfaji le­hetőségeit a helyszínek kibő­vítésében, a cselekmény több síkon történő pörgetésében. A honi néző egyébként azért is élvezheti ezt az íz­léssel megcsinált habkönnyű komédiát, mert o szinkronizá­lás szokatlanul jól sikerült. Elsősorban a Gaetanót játszó dundi Jack Weston kapott re­mek szinkronhangot Harká­nyi Endre jóvoltából. Egy mozgalmas jelenet a Ritz fürdőház című angol filmvíg­játékból Gyilkosság a sötétben No, már megint egy krimi — sóhajthat fel az olvasó. Sóhaját megértem; meglehe­tősen elárasztotta az utóbbi hetek filmműsorát a különbö­ző típusú bűnügyi film, s ahogy a következő hetek be­mutatóinak listáját nézem, eztán sem lesz hiány krimik­ben. Azt hiszem azonban, a baj — ha baj van — nem magá­ban a krimiben keresendő, bár azt meg kell hagyni, ha az arányok eltorzulnak, az sem­miképp sem jó. Én inkább azt kifogásolom, hogy e kü­lönböző válfajú bűnügyi fil­mek között túl sok a harmat- gyenge alkotás. A műfaj jő mesterségbeli szintjén megcsi­nált bűnügyi film — különö­sen, ha még az írója is elfo­gadható rangú mesterember — nem rossz szórakozás. Az a dán bűnügyi film, melyet most kezdenek vetíte­ni a mozik, a jobbak közül való. Talán azért is, mert író­ja a kortárs dán irodalom is­mert alakja, Dán Turell. Hogy valóban írótól származó az alapanyag, azt elsősorban az igazolja, hogy hiteles, három- dimenziós karakterek jelennek meg előttünk, hogy a történet­ben nincsenek elnagyolt, ösz- szecsapott részek, a dialógu­sok emberi beszédet idéző pár­beszédek, s nem kimódolt és papírízű sablonmondatok, sem pedig a fejlődésében visz- szamaradt kiscsoportos óvodás szellemi szintjén álló, odalö­kött hangcsomók. A történetnek is van lélek­tani hitele. Egy elég felüle­tes, link, de nem tehetségte­len bűnügyi riportert kidob a nagy bulvárlaptól a főnöké, mert megelégelte a lezserkedg- seit. A fiú, akinek számos . fél- és alvilági kapcsolata van, barátjánál, a zenész Ol­lónál talál átmenetileg mene­déket. Ám a zenész kábító­szerügyletekben is benne van, s a banda kinyírja. Mivel tudnak a riporter és Olle barátságáról, a banda azt hi- . szí, az újságíró tud a gyilkos­ságról, és üldözni kezdik. De üldözni kezdi a rendőrség is, mert ők meg egyenesen Olle gyilkosát látják benne. Turell nagyon jól ismeri a koppenhágai alvilágot, s az a kép, amelyet róla fest, szinte az amerikai nagyvárosok bű-, nöző gangjeit idézi. Európa egyik nagy drogtranzitállomá- sa épp a dán főváros; a drog, körüli bűnügyekről naponta olvashatni a dán sajtóban. Valós probléma hát ez, mint ahogyan a dán rendőrség ne­hézkességét is eleget szellőz­tetik a lapok. A regény, s a film is, így „hazai pályán” nyilván nagyon telibe talált. De mi is érdeklődéssel néz­hetjük,. különösen mert a for­gatókönyv jó színvonala mel­lett jó a színészi játék is. El­sősorban a meglehetősen nép­szerű Michael Falch — az új­ságíró alakítója —, és az Ol­sen banda-filmekből ismert, de most drámai szerepet ját­szó Öve Sprogöe jó. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents