Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

1988. JÚNIUS 2., CSÜTÖRTÖK Történetek gödöllői hírességekről Unokáink is mesélni fogják Unokáink is mesélni fogják címmel feb­ruár első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vál­lalkozó szelleműeket. hogy Írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kap­csolódó legendákat, furcsa történeteket, e9V-egy földrajzi helyhez vagy híres em­berhez kötődő, meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne köz­kinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hoz­zánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dol­gozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válo­gatást az érdekes mondákból, legendák­ból. A legjobbakat — olvasóink'szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal ju­talmazzuk. Várjuk tehát leveleikét! A borítékra írják rá: Unokáink is me­sélni fogják. Még mi, idősebbek, emléke­zünk egy pakompartos, ran­gos bácsira, aki portása és gondnoka volt a gödöllői kas­télynak. A bemutatkozásnál megemelte kalapját és azt mondta: — Jakabfi vagyok a magas udvartól. És ugyanígy megemelte a kalapját minden ízben akkor is, amikor ki­mondta azt a szót, felség vagy felséges asszony. Hosszú, szür­ke felöltőjében olyan tiszte­letreméltóságot sugárzott, hogy a magas urak sokszor zavarba estek, kit is üdvözöl­jenek benne. Pedig csak egy portás volt. Vele kapcsolatban mesélték: A király érkezésekor meg akarta őt tisztelni és magya­rul szólt hozzá: — Nősön? A jelenlévők egymásra néz­tek, nem értették a kérdést. Futótűzként futott át a kasté­lyon. mit kérdezett a felség. Szvoboda tanító fejtette meg a rejtvényt, az első ő-t hosz- szkn kell kiejteni és akkor van értelme: — Nős ön? Megkönnyebbülten válaszolt a kérdezett: — Igen. A dolog azért volt érdekes, mert a fel­ség nemigen tudott magya­rul, s a keveset is, amit az­nap megtanult, azt is rosszul mondta. Ilyen királya volt ak­kor Magyarországnak: ... * Égy alkalommal sétált a ki­rály az Erzsébet parkban. Egyedül kívánt lenni. Testőrei előtte, utána mentek. Egy kö­vérke kisfiú bemászott vala­hogy a drótkerítés alatt és megszólította a királyt: — Ki vagy te, bácsi? — Én a király vagyok — mondta Ferenc József. — Mi nem szeretünk ám téged. — Miért? — Mert sok katona bácsit kivégeztettél. A testőrök rémülten el akarták távolítani a fiúcskát, a király azonban nem enged­te. Sőt, meghagyta, hogy en­gedjék csak be, ha ő ott sé­tál, mert nagyon mulattatja őt a fiú őszintesége. A kisfiú Lumniczer Jóska volt, a ké­sőbbi híres sebész és agyag- galamblövő. ★ Gödöllőn nyaralt a királyi család. Egy fáradságos, forró este a személyzet részben ha­zament,. részben lepihent. Má­ria Valéria fiatal hercegnő ki­használva az alkalmat, pa­rasztruhába öltözve kiszökött a kis cselédlánnyal egy tánc- mulatságra. Marikát hamar fölfedezte egy szép bajszú ba­ka, és annak rendje-módja szerint mulattatta. Valériával azonban nem törődött, amed­dig Marika meg nem kérte, hogy a barátnőjét is mulat­tassa. A baka kénytelen-kel­letlen felkérte táncolni a her­cegnőt, de feltűnt neki a lány puha keze. Te se dolgozhatsz sokat — mondta a katona. — Belső cseléd vagyok — felelt a lány. A kelletlen megtáncoltatás után megint csak a szép Ma­rikát mulattatta a fiatalem­ber A két kislány ahogy jött, úgy el is tűnt, és sikerült visszaszökniük a kastélyba. Mikor a hercegnő esküvője volt, ránézett kopaszodó, öreg vőlegényére és állítólag oda­súgta a gratuláló Marikának: — De szép bajusza volt an­nak a te bakádnak! A kislány visszasúgta: — A vőlegényem lett a szép katona. •k Egy kislányt szülei szeme gyógyíttatására bevittek Bu-1 dapestre. Ott megkérdezte az orvos, hogy honnan jött. — Gödöllőről — hangzott a fe­lelet. — Maguk idejönnek Gödöllőről? Hát nem tudják, hogy ott van az európai hírű Cseng éri? Nem tudták, de el­hitték, amikor meggyógyította a kislányt. Tegze bácsi volt a király udvari orvosa. Valami torok­bajból ügyesen meggyógyítot­ta Ferenc Józsefet. A király egy oroszlánt ábrázoló dom­ború érckaput csináltatott há­lából Tegze doktornak. Az ajándékot még nemrégen is láthattuk Egeres igazgató la­kásán. ★ Mária Valéria hercegnő szolgálatára állt egy hintó, amit szabad idejében igénybe vehetett. Legkedvesebb útja Besnyőre vezetett, a váltóőr kislányához, ahol félnapokat eljátszottak, elbabáztak együtt. Többször Erzsébet királynő is elkísérte és élvezte a gyere­kek játékát. Egy alkalommal éppen disznótorra toppantak be. Mivel Erzsébet ilyet még nem látott, szívesen engedett a meghívásnak és ott marad­tak. A terítéshez azonban nem volt elég edény. Hazaküldtek hát a kastélyba tányérokért, tálakért, evőeszközért. A ki­rályné segített a terítésnél és maga szelte a kenyeret. Van, aki még most is emlékszik a tányérok mintájára, amely nagyon szép lila színű volt. Ä felszerelés ugyanis mind ott maradt a kedves vendéglátók­nak, amit azok később el­ajándékoztak. ★ Erzsébet királynő nagyon unta, hogy őt folyton kísérik. Egy alkalommal a Haraszti­major táján sétált és észre­vette, hogy messziről figyelik. Elbújt egy hatalmas rothasztó­hombár háta mögé. Megkérte a fiút, aki a faleveleket ,ge- reblyézgette, ne árulja őt el, Jubileum. Afféle telekom­munikációs búvópatakként éli sajátos életét a televízió Szép szó című sorozata. Hol eltű­nik hosszú időre, hol meg fel­bukkan. Legutóbb szintén je­lentkezett, mégpedig abból az alkalomból, hogy irodalmi életünk és irodalomtudomá­nyunk jeles képviselője, Ső­tér István hetvenöt éves. Öt, az írót és a tudóst köszöntöt­te ez a műsor, és méltó mó­don. Fölkértek egy hozzáértő irodalmárt Bodnár György személyében, s az ő tisztelet- teljes kérdései nyomán egy többé-kevésbé teljes kép bon­takozott ki az ünnepeltről. Tudomást szerezhettünk Sze­gedhez kötődő indulásáról; megtudhattuk, milyen nagy hatással volt rá a budapesti Eötvös Kollégium; ugyancsak elgondolkodhattunk arról, hogy mennyi élménye kötődik e tudós szerzőnek a jelenkor szellemi életéhez; végezetül pedig rábólinthattunk: igen, egy ekkora életmű megvaló­sítása nyilván lehetetlen más környezetben, mint amit ő annyi ízléssel és felesége le­leményének köszönhetően ki tudott alakítani magának. Ismételjük, minden rangos, a szó legjobb értelmében mondva méltóságot volt eb­ben a tisztelgő műsorban, ám aligha hozta izgalomba a né­zők túlnyomó többségét a szóban forgó adás. És egyál­ha keresik. Ez szót is foga­dott. A csel sikerült, a legény pedig egy aranypénzt kapott a királynőtőL i ★ Csillén református pap Szadán a szőlőjében szüretelt. Erzsébet arra lovagolt udvar­hölgyével, Ferenczi Idával. Kíváncsi volt, mit csinálnak ott. Bementek. A házban meglátta saját fényképét ki­nagyítva, s ez nagyon megha­totta. Kért egy pohár mustot. Mivel előzőleg tejet ivott, az udvarhölgy nem ajánlotta a mustot. Helyette kapott egy pohár tejet. A pohárra rávé- sették: Ebből a pohárból ivott tejet Szadán Erzsébet király­nő. ic Egy alkalommal a királynő nagy doboz aprópénzt szóra- tott szét a kálváriái iskolások között az útra, s élvezettel figyelte, hogyan kapkodják föl. ★ Erzsébet királynő egy ízben magányosan sétálgatott az ut­cán. A Kör utcába érve na­gyon megszomjazott, s bement egy pohár vízért egy házba. Az asszonyka egy bögre fris­sen fejt tejet adott neki, amit a felség jóízűen megivott. Ak­kor tudta meg a jószívű asz- szony, kinek adott tejet, ami­kor egy hölgy a kastélyból el­jött hozzá és gazdagon megju­talmazta. ★ Az Erzsébet parkban sétál­tam az osztályommal. Egy kis tanítványom rácsodálkozott az Erzsébet-szoborra és azt kér­dezte : — Tanító néni kérem, ki az a néni? — Az egy jóságos királynő szobra, aki nagyon szerette a magyarokat. Hálából állítot­tunk neki szobrot ide, az ő parkjába. Szemerédi Irén ny. tanítónő Gödöllő talán nem azért, mert a jubi­láns nem tartozik a bestseller írók sorába, hanem mert — mint általában — megint na­gyon ünnepélyes külsőt öltött a Szép szó. Ránctalan volt, agyonvasalt, és ezzel a kínos pedantériájával egyetemben bizony unalmas. Nyilván nem az előfizetők dolga kiötleni, de nagyon el­kelne már valami más mun­dér erre a szépirodalmi fi­gyelőre! Valami olyan gúnya, amelyben otthonosabban mo­zog, amely nem kényszeríti rá sem az ünnepeltet, sem az ünneplőket a tanáros feszélye- zettségre. Netán szókimondó olvasókat kellene belecsem­pészni? Netán olyan kritiku­sokat megszólaltatni, akiknek a magasztalásra ítélt kötetek éppen nem tetszenek? Ha nem is így, de valamiképpen meg kéne másítani ezt a kép- és hangfnlvamot. Stúdió. Ugyancsak a szép- irodalom adott témát a Stú­dió legutóbbi háromnegyed órájának. És megint csak úgy, hogy fanyalognunk kellett. Azon egyszerű oknál fogva, mert túlnyomórészt olyan szerzőket beszéltetett az új műsorvezető, akiket már igen­csak ismerhet az irodalomba­rát, és akik eredendő újdon­ságokkal most sem tudtak szolgálni. Mindegyikük mond­ta a már jól ismert — ha nem is a képernyőről, de a Harmincöt településen Könyvtári napok Az idén az eddigieknél is több rendezvény lesz az 59. ünnepi könyvhéten. A me­gyei megnyitót június 3-án, pénteken Gödöllőn tartják, ahonnan Üdvözlet az olvasó­nak címmel a rádió élőadás­ban jelentkezik. Csupáncsak egyetlen adatot emelnék ki a kortárs magyar irodalom hetével kapcsolat­ban: a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat több mint 400 ezer példánnyal, közel 30 millió forint értékű könyv­készlettel várja a vásárlókat. A hagyományosan megjelenő antológiák mellett napvilágot látnak olyan művek, amelyek­nek szerzői közt van Cseres Tibor, Galgóczi Erzsébet, Han- kiss Ágnes, Sütő András és Esterházy Péter (akivel július 7-én a budakesziek találkoz­hatnak). Pest megyében ezekben a napokban ismét megrendezik a könyvtári napokat, össze­sen 35 településen készülnek erre az eseménysorozatra író­olvasó találkozókkal, kiállítá­sokkal, irodalmi estekkel, s a diákok számára vetélkedők­kel, aszfaltrajzversenyekkel — s természetesen új és antik­vár könyvek vásárával. A ráckevei és a makádi gye­rekek személyesen is megis­merkedhetnek Bálint Ágnes­sel, A vízipók, csodapók cí­mű könyv írójával. Június 3- án Érden kisiparosok, termék- bemutatójával kötik össze a könyvvásárt, június 4-én ven­dégük lesz Nyers Rezső. Zsámbéki szombatok Hét hétig Ismét színházi előadásokkal 'és hangversenyekkel várják a látogatókat június 11-től hét egymást követő szombaton a zsámbéki romtemplomnál. Az immár hat esztendeje minden évben megrendezett zsámbéki szombatok programjai között lesznek még bábszínházi elő­adások, kiállítások, de olyan rendezvények is, mint a ve­terán motorosok vetélkedője, vagy az idei utolsó szombati program keretében, július 23- án sorra kerülő nemzetközi karatebemutató. A legérdeke­sebb vállalkozások egyike Mrozek Emigránsok című színművének június 25-i be­mutatója lesz a budakeszi stúdió két tagjának előadásá­ban, Bitskey Gábor rendezés sében és Melocco Miklós szob­rászművész díszleteivel. En­nek a produkciónak a színre kerülését hét Pest megyei mű­velődési ház anyagi támoga­tása tette lehetővé. rádió hasonló célzatú adásai­ból már nem egyszer és nem kétszer kiszűrhető — hitval­lásait, és dehogyis kapott be­le olyasmikbe, amiknek hal­latán fel kellett volna figyel­nünk: na, ez itt nóvum, meg­jegyzendő érdekesség. Mindez már csak azért is sajnálandó, mert bármily fur­csa, irodalmi életünk szintén átalakulóban van. Megjelen­tek — és megjelentetnek! — például a vidéki könyvki­adók. Annyi vajúdás után végre valahára ismét felújít­hatják könyvnyomtatói tevé­kenységüket, és úgy tudni, nem egy és nem két orszá­gosan érdekes kötetet dob­nak hamarosan piacra. Hát az ő munkájuk iránt bizony ér­demesebb lett volna érdek­lődni, mint például a képer­nyőn már túlontúl otthonos Hernádi Gyula által írott és a Jancsó Miklós szeretőit sor­ra vevő opusz iránt. Vagy például a tiszteletre méltó Tandori Dezső természetimá­datát megkurtítva helyet kap­hatott volna ebben a nyilat­kozatcsokorban a Tüz-tánco- sok régi-új csapata, akik köz­tudomásúan szintén a most kezdődő ünnepi , könyvhét várva várt szereplői lesznek. Ügy látszik azonban, hogy mindkét most emlegetett te­levíziós műhelyt nagyon kö­tik a régi beidegződések. Akácz László Tv-FIGYELÖi 5 ‘ ■ Heti filmtegyzetb A csitri Charlotte Gainsbourg A csitri egyik jelenetében Kamasznak lenni sosem és sehol sem volt könnyű, de a mai tizenéveseknek talán még nehezebb, mint apáiknak volt. A serdülők konfliktusai több­nyire egyfajta aszinkronitásból eredtek: eltolódott egymástól az ő s a szüleik élményanyaga, megszűnt az összhang a két nemzedék gondolkodása, világ­látása között. Már nem értet­ték egymást, és még nem ala­kult ki egy újabb egyetértés, megértés. Ez az elcsúszás ak­kor is létrejött, amikor az élet tempója még nem gyorsult fel a mai hihetetlen sebességre. Nemzedéki és életkori ellenté­tek akkor is léteztek, amikor apák és fiaik, anyák és lánya­ik között a természetes korkü­lönbség még nem jelentett szinte áthághatatlan akadályt. Ma ezek a különbségek meg- osztóbb hatásúak, mint vala­ha. Nemhogy szülő és gyer­mek, de a gyermekek egyes korosztályai között is alig áthidalható szakadékok táton- ganak. Egy tizennégy-tizenöt éves fiú és lány alig talál társra akár csak két-három évvel idősebb korosztálytársai között, s ugyanez a tagozódás érvényekül lefelé. is. Közis­mert, mennyire nehéz még az édes testvérek közti harmóniát is megteremteni néha, egy­azon családon belül. Az okok keresése, elemzése szociológusok feladata; itt elég annyit mondani, hogy a gyer­meki lélek fejlődésgondjai sok­kal bonyolultabbak, mint azt a legtöbb gyakorló szülő ma­napság képzeli. Egyre keve­sebb lehetőségük nyílik a fel­nőtteknek, hogy jobban bete­kinthessenek tizenéves gyere­keik életébe, világába, gondol­kodásmódjába. Még akkor is úgy van ez, ha igénylik ezt a betekintést. Hát még, ha sem idejük, sem energiájuk, sem felkészültségük nincs hozzá, hogy gyermekeikkel ilyen meg­közelítésben foglalkozzanak. Hogy a tizenévesekben aztán kialakul részint egy esetenként túlburjánzó önállósodási vágy, részint egy már-már beteges bezárkózottság, az ezek után nem csodálható. Mint ahogyan az sem csodálható, ha önnön helyzetük, helyük és szerepük megítélésében tévhitekbe bo­nyolódnak. Nem képesek felis­merni reális viszonyaikat, ké­pességeiket, lehetőségeiket, he­lyüket az élet nagy összefüg­géseiben. Ök okolhatók-e ezért, vagy a felnőttek, akik nem se­gítenek nekik eléggé e felis­merések megszerzésében —« örök vita tárgya. Mindezekről azért volt érde­mes elmélkedni, mert a most bemutatott francia film, A csitri, Claude Miller alkotása, nagyjából épp ezekről a kér­désekről szól. Kis hősnője, Charlotte, tizenhárom eszten­dős. Még nem nő, de már nem kislány. És ez a sok konflik­tust szülő felismerés egyszerre tör rá valami más, meghatározó élménnyel: egy majdnem bete­ges imádattá fokozódó, s gya­korlatilag egyoldalú barátság­gal, melyet egy kis társnője, a zongoraművész csodagyerek Clara iránt érez. összezavaró, felkavaró, görcsöket és félel­meket okozó érzés ez, s még jobban féldúlja az amúgy is nehéz helyzetben lévő kislányt. Clara mindaz, ami ő nem: si­keres, okos, ünnepelt, s osz­tályrésze mindaz, ami néki nem: gazdagság, szép környe­zet, szerető, féltő család. Tu­lajdonképpen ismerős képlet ej is: a kamaszgyérék örök irigy­sége, vágyódása, a másik ka­maszgyerek jobb, teljesebb, gazdagabb élete után. A „neki miért, s nekem miért nem?” fájó dilemmája. .És Charlotte is csak sok szenvedés, izgalom, konfliktus árán jut el a felis­merésig, hogy neki mást tarto­gat az élet, mint Clarának. És hogy az életben sokkal, de sok­kal több Charlotte van, mint Clara. Nem vidám film A csitri, de nagyon igaznak tűnik. Olyan lélektanilag hiteles alkotás­nak, amely pontosan ábrázol­ja egy mai kamaszlány felnőt­té érésének egy nagyon súlyos fázisát. Igen jó a kis főszerep­lő Charlotte Gainsbourg, aki a kitűnő zeneszerző, Serge Gainsbourg lánya. Hosszú búcsúzások Talán kissé erőltetett volna tematikai rokonságot felfedez­ni A csitri és a szovjet Kira Muratova filmje, a Hosszú bú­csúzások között, de annyi még­is tény, hogy ennek is tizen­éves a főhőse, bár korosabb, mint Charlotte volt, s fiú. A tizenhat esztendős Szása nem veszítette el az apját (Char­lotte az anyját vesztette el, aki az p születésekor meghalt), de az apa nem él a fiúval s az anyjával. És itt a konfliktusok jórészt abból erednek, hogy Szása anyja, aki még fiatal asszony, túlságosan kapaszko­dik a fiába, nem akar beletö­rődni, hogy a gyerekek felnő­nek, viszont a fiúban egyre erősebben munkál az önálló­sodás vágya, a felnőtté válás küszöbére érkezve egyre rosz- szabbul tűri az anyja gügyögő gyámkodását. Ugyanakkor meg kell értenünk az anyát is, hi­szen az élet még előtte is nyit­va állna, neki is döntenie kel­lene, újra kezdi-e a teljesebb, társhoz is kötődő életet, de talán ez elől' menekülve, e döntéstől húzódozva kapaszko­dik oly erősen a fiába. Úgy­hogy nem is tudom, kinek a drámája tulajdonképpen ez a film, Szásáé-e, vagy az anyjáé, Vasziljevnáé? De talán nem is nagyon fontos eldönteni a kérdést. Már csak azért sem, mert a film sem akarja eldön­teni. Ami itt lényeges, az az emberi viszonylatok rendkívül finom, mély és őszinte ábrázo­lása, az a kicsiny rezdülések­ben, olykor csak hangulatok­ban, s nem a kimondott sza­vakban érzékelhető, érzékelte­tett mélységes vágyakozás az életben támaszt nyújtó másik ember után, amely meghatóan szomorúvá, mégis bizakodó ki­csengésűvé teszi a filmet. A Hosszú búcsúzások egyéb­ként egyike az úgynevezett „polcos” filmeknek: 1971-ben készült, s csak tavaly mutat­ták be. Locarnóban mindjárt rangos díjat is nyert, s mi az őszi szovjet filmnapokon már láthattuk. Mint más „jégre tett” filmek esetében, itt sem értjük, miért nem vetíthették? Takács István f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents