Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
1988. JÜNIUS 2., CSÜTÖRTÖK é őszirózsa, ciklámen Burgonyaválaszték A burgonyaellátás javítására a hazai kutatók új, nagyreményű fajtákat állítanak elő. amelyekre főként az a jellemző, hogy a vírusokkal szemben sokkal ellenállóbbak, mint a vásárlók körében is jól Ismert burgonyafélék. A? új fajtáknak ez a kedvező tulajdonsága külföldön is érdeklődést kelt. A hazai nemesítés élénkülése azt is jelenti, hogy a kistermelők is hozzájutnak az általuk régóta sürgetett új fajtákhoz; ezeket több éven át lehet szaporítani. A MÉM és az OMFB is támogatta a választékot bővítő hazai kezdeményezéseket, így került tavaly a magyar neme- sítésű őszirózsa is a hivatalosan elismert fajták közé, majd az idén a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen kinemesített KE 48. elnevezésű fajtajelölt, amely végül is ciklámen néven kapott állami minősítést, köztermesztési engedélyt. Fémszitán sző a gép A szénbányák vágatainak biztosítására használatos apró lyukú fémszitát gyártanak tőkés exportra Zsámbékon, a Vegyesipari Szövetkezetben. Évente mintegy százezer négyzetmétert szőnek. Léka Andrásné egy elszakadt acélszálat köt össze a fémszövő széken. (Hancsovszki János felvétele) A lótenyésztés szerénységre nevel Még nyereségesek, de meddig? „Elvezetni könnyű egy lovat a folyóhoz, de ha arra Is rá tudod venni, hogy háton ússzék, akkor valamit tényleg elértél” — olvashatjuk Murphy törvénykönyvében a tréfás megállapítást. Ennél azonban jóval szomorúbbak -azok a jelentések, statisztikai adatok, amelyek a hzal lótenyésztés számait tartalmazzák. Ezekből kitűnik, hogy Magyarországon a lovászoknak inkább az állomány megmentése, illetve néhány esztendő múlva sajnos, a teljes „elapadása” okoz gondot. S hogy a félelmet számokkal Is igazoljuk, elég elmondani, hogy míg a szövetkezetesítés időszakában még mintegy 700 ezer ló élt hazánkban, addig ma már legfeljebb 80 ezerre tehető a számuk, s ezek nagy része a kisgazdaságokban él. Lótenyésztési kultúránk megmentéséért szűkebb pátriánk nagyüzemeiben és háztáji gazdaságaiba^ is sokat tesznek, igaz, Pest megyében mindössze 3-4 ezer lovat tartanak számon. Ezek közül, mintegy félezer a Kiskunsági Állami Gazdaság és a toki Egyetértés Tsz tulajdonában van. A két gazdaság tenyésztési struktúrája eltérő, hiszen amíg az előbbi mintegy 300 darabos állományának 70 százalékát a mezőhegyesi félvérek teszik ki, s csak a kisebb rész az angol telivér, addig Tökön a 180-as állomány nagyobb hányada az angol telivér, s csak mintegy 30 százalékot tesznek ki az egyéb fajták. Kevés a támogatás Ez az összetétel egyébként meghatározza a támogatások megoszlását is, hiszen jelen pillanatban központi segítségben csak a mezőhegyesi félvérek részesülnek, ami leválasztott csikónként 20 ezer forintot jelent. Körülbelül öt esztendeje még mások voltak a feltételek, hiszen akkor a törzskancák után kapták a pénzt. A helyzet közben megváltozott, s mára már kifejezetten a tenyésztési eredmények alapján osztják a forintokat. Ez a módosulás ösztönzőleg hatott, ugyanakkor megnehezítette az ágazat helyzetét. Az őshonos fajta tenyésztését elősegítő juttatásból arra következtethetnénk, hogy ezeket az állatokat igazán eredményesen lehet tartani. Csakhogy a takarmányárak, a tenyésztési kellékek, no meg a szakemberek ára is jócskán felkúszott az utóbbi években, így az említett összeg nehezen tudja ellensúlyozni a nagyobb kiadásokat. Arról már nem is beszélve, hogy a lovaknál a tenyésztésbe fogás vagy egyéb hasznosítás hosszú idő alatt megy végbe, a fedeztetés után csak három és fél, négy évre lehet elkezdeni a futtatást, vagy a versenyekre a felkészítést. S hogy a támogatások híján mihez kezdett a toki tsz? Természetesen megkereste a módját, miként lehet segítség nélkül eredményesen fenntartani az állományt. Ráállt a sportlovak tenyésztésére, s ennek keretében bekapcsolódott a Magyar Lóverseny Vállalat munkájába, pontosabban tagja lett ennek a közös vállalatnak. Ez egyben munkát, illetve felvevő piacot is nyújt a főleg galoppversenyekre tenyésztett lovaiknak. Szolyori Nagy Tamástól, az Egyetértés Tsz ménesmesterétől megtudtuk, hogy a 42 versenyló mellett — ezekből 4 .állandóan . külföldön áll .rajthoz, s a tavalyi derbigyőztes Torockó is közéjük tartozik — a többi is jócskán hozzájárul az ágazat eredményességéhez. A tavaly nyereségként felmutatható 900 ezer forint előteremtésében nagy szerepük volt az idegenforgalmi szakcsoport szolgálatába állított lovaknak, no meg a tenyésztésből kikerült, illetve értékesített állatoknak is. A gazdaság, pontosabban az ágazat a kiskunságiakhoz hasonlóan külkereskedelmi cégen keresztül olasz exportra is szállít vágóállatokat, amelyeknek jócskán emelkedett az ára az utóbbi időben. Ám az a tény mégis ellentmondásos, hogy nem ők, vagyis nem a tenyésztők és felvásárlók kapják az eladott állatok után a kiegészítő támogatást, hanem az illető kereskedelmi cégi A furcsa megítélés ellenére a toki ménesmester véleménye szerint a jövőben is kifizetődő lesz az állomány megtartása, ha megfelelő gondot fordítanak az igényes állatok tenyésztési feltételeinek megőrzésére, illetve javítására. Bár sajnos a hozzájuk érkező lovászok képzésében vannak hiányosságok. Vérfrissítés Ez persze az apajpusztai gazdaságra is jellemző — mint megtudtuk dr. Sebestyén József kerületigazgatótól —, ami már csak azért is gondot jelenthet, mert a kényes állatokkal szinte egyénileg kell foglalkozni, s érteni kell minden rezdülésüket. Szerencsére sokan vannak, akik a hétvégeiket is feláldozva lelkiismeretesen dolgoznak az istállókban, és a bemutató pályákon. Hiszen a Kiskunság nagy idegenforgalmi központ, a gazdaság tavaly is mintegy 15 ezer — zömében külföldi — vendéget fogadott, akiket nem is annyira a magyar .lovashagyományok vonzanak, mintsem az utánozhatatlan természeti környezet és a lovak határtalan imádata. Talán ennek köszönhető, hogy egy nyugatnémet idegenforgalm1 céggel előrehaladott tárgyalásokról számolhatott be a kerületigazgató — aki egyben a magyar négyesfogat-válogatott tagja —, s ennek eredményeképpen közös vállalatot hoznának létre a lovasturizmus felvirágoztatására. A hobbilovak tenyésztése mellett — a tökiekhez hasonlóan — az apajiak versenyeredményeikről is híresek, körülbelül 25 versenylovuk gyűjti a babérokat díjugratásban és fogathajtásban. S ez még nem a csúcs. A gazdaság eredményeinek növelésére angol telivérekkel frissíti fel a versenyzésre szánt lovakat. Hosszú távon Az ágazat életképességéi bizonyítja, hogy bár az állami gazdaságban tavaly minimális veszteséggel zártak, ám ennek ellenére a 70 darabot számláló törzskancaállományukat még 20-szal szeretnék növelni. Hosszú távon megéri a befektetés, még a jelenlegi nehéz körülmények ellenére is. Nemcsak a pénz miatt, hanem mert — egy lovasmondással élve —: a lótenyésztés szerénységre és alázatra nevel. B. Gy. Bevezetik a munkanélküli segélyt ? Több ügyfél - kevesebb ajánlat Fél esztendeje még csak a ködös jövőben rejlő terv volt a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda tevékenységének fejlesztése — ma már valóság. Az persze hónapokkal ezelőtt is világos volt, hogy a gazdasági szerkezet átalakítása felgyorsítja majd a munkaerőmozgást, s hogy helyenként foglalkoztatási gondokkal is kell számolni, ám azt nem lehetett megjósolni, hogy ez mikor következik be, s milyen mértékű lesz. Az iroda átszervezése arra utal, hogy a szakemberek most már pontosabb információkkal rendelkeznek, mint korábban. Erről kérdeztük Peráth Bélát, a Pest Megyei Tanács munkaügyi osztály- vezetőjét és dr. Szabó Ferencet, a munkaügyi szolgáltatóiroda vezetőjét. — Olyan súlyos lenne a helyzet, hogy ilyen gyors intézkedéseket követel? — Szerencsére nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy elébe akarunk menni a gondoknak — mondja Peráth Béla. — Figyelmeztető jel, hogy az idei első negyedévben máris annyi ügyfele volt az irodának, mint az elmúlt esztendőben összesen. Egyre több az érdeklődő és egyre kevesebb az irodához befutó állás- ajánlat. Az eddig eltelt öt hónap alatt legalább hatszáz embert érintettek a szervezett leépítések, s szerte a megyében növekszik az igény a közmunkák iránt. Eddig tíz településen vezették be ezt a foglalkoztatási formát. Az ipari szerkezet átalakítása tulajdonképpen alig kezdődött el, a munkaerőpiac azonban máris felélénkült. Az iroda lehetőségei határához érkezett, a megnövekedett feladatok szükségessé teszik a fejlesztést. — Ebből következik a kérdés: Hogyan változik meg a munkaügyi szolgáltatás rendszere? — A munkaerő-gazdálkodással és -közvetítéssel kapcsolatos alapfeladatok mellett most már az új foglalkoztatási eszközök — a meghosszabbított felmondási idő, az elhelyezkedési támogatás, a felszámolások és létszámleépítések kezelése, a közérdekű munka, az átképző tanfolyamok szervezése, az újrakezdési támogatás, a pályaorientációs — és pályakorrekciós — tanácsadás gyakorlati működtetése is ad tennivalókat — feleli dr. Szabó Ferenc. — Ezenkívül fokozatosan át kell térnünk az önálló gazdálkodásra. Ennek érdekében bővíteni akarjuk szolgáltatásainkat: átvállaljuk a különböző cégektől a hirdetési tevékenységet, szórólapokat terjesztünk, megbízás alapján munkaerőt toborzunk. Ezt egyébként egyre inkább igénylik is a vállalatok. Az iroda négy új státust kapott feladatainak ellátására. — A munkerő hatékony mozgatása pontos, naprakész információkat feltételez. Rendelkeznek ezekkel? — Korábban a munkáltatóknak négyhetente volt adatszolgáltatási kötelezettségük, most viszont hetente kell adniuk információkat — mondja dr. Szabó Ferenc. — A második negyedévben már mágneslemezeken kell tovább- küldenünk az adatokat az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak, ezért számítógépet vásároltunk. Néhány helyi tanácsnál, így például Érden, Dunakeszin, Gödöllőn, Ráckevén és Szentendrén szintén ezeket az okos gépeket használják, másutt pedig felkészülnek az alkalmazásukra. A körzeti munkaügyi feladatok ellátására igazgatási társulásokat akarunk létrehozni, ami szintén segíti az információáramlást. — Ügy tűnik, hogy a vállalatok a legegyszerűbb megoldást választják, megszabadulnak a fölöslegesnek ítélt munkaerőtől és nem használják ki az átképzés lehetőségét. Menynyire tudja befolyásolni az iroda ezt a kedvezőtlen folyamatot? — Nekünk Is az az érzésünk, hogy a leépítések egyelőre nem a szerkezetváltást szolgálják — erősíti meg újólag Peráth Béla. — Általában olyan emberek kapják meg a munkakönyvüket, akiknek nincs szakmájuk, éppen csak elvégezték a nyolc osztályt, büntetett előéletűek vagy pártfogói felügyelet alatt állnak, ök okozzák az ügyfélforgalom növekedését is. Még azok, akik más, foglalkoztatási gondokkal küszködő megyékből áramlanak a főváros köHarmatcseppek FAGYLALT Hetek óta zavarta orvoshoz az öreg. ö ugyan észlelte, de valójában észre sem vette az ismétlődő köhécselést. Nézesse meg a torkát, fiú, mondta az öreg. Magának minimum hörghurutja van. Nem érdemes játszani az ilyesmivel. Nagyobb baj is lehet belőle. Asztma. Tudja, mi az? És gunyorosan nézett rá a szemüvege mögül, mint mindig és mindenkire. Na, tudja, mi az az asztma?! Hát persze... A maga korában még nem nagyon tud ilyesmikről az ember, mondta az öreg magyarázólag, azután otthagyta. Sokan voltak az intézetben, akik azt tartották az öregről, hogy beleköt az élő fába is, amint azt mondani szokták. Aki azonban jobban figyelt rá, vagy még inkább a közelébe került, rájött, ezek a kötözködések szinte minden esetben figyelmeztetést hordanak magukban, vigyázz jobban magadra, a munkádra, a magatartásodra, legyél figyelmesebb mások iránt, ne ítélkezz elhamarkodottan. Bölcs az öreg. Azért nehéz elviselni. Azt hitte, elfelejti ezt az orvos dolgot. Ó, ő naiv! Három nap múlva, amikor egy anyagot vitt be hozzá, az öreg lekapta a szemüvegét, félretolta az anyagot, mint akit nem érdekel, s azt kérdezte, na volt már az orvosnál, fiú?! Még nem... a munka... annyira ... Mi a fészkes fenéért keríti a hatalmába ilyenkor valami furcsa zavar?! Mit dadog itt? Mit magyarázkodik? Felnőtt ember. Családos. Felelős beosztásban. Es akkor, mint egy riadt taknyos... Az öreg nem szólt egy szót sem. Legyintett. Ez rosszabb volt, mintha leteremti. Ez a legyintés! Az intézetben mindenki tudja, az öreg legyintése felér egy pofonnal. Mintha nem is ő lenne, úgy hadarta engedelmesen, a héten, a héten mindenképpen elmegyek. Az öreg maga elé tette az anyagot, amit bevitt neki, s úgy csinált, mint aki teljesen elfelejtette, más is van a szobában. Szinte kisurrant, Ili, a titkárnő részvevőén tudakolta, letolt valamiért?! Á! Semmi, semmi. Egész nap mérgelődött, miért viselkedett ilyen lehetetlenül. Mi ő? Iskolás?! Másnap átment a szomszédos rendelő gégészetére. Annyian vártak, hogy legszívesebben visszafordult volna. Maradt. A mosolygós doktornő (milyen csinos!, mi lenne, ha megkérdezné, van férje?, na és ha visszakérdezne, magának felesége?!), nem sokat vacakolt vele. Csinos kis hörghurut. Dohányzik? Abbahagyni. Fűszerek, abbahagyni. Hideg italok, fagylalt, abbahagyni. Abbahagyni... abbahagyni... felírt valami gyógyszert, váltsa ki, szedje, két hét múlva visszajön kontrollra... Ügy osztogatta a parancsokat, mintha hadvezér lenne. Elképzelte, biztos akkor is így pattog, amikor... na szóval nem érdekes, van-e férje. Különben is, ez a legkönnyebb, mindenre azt mondani, abbahagyni ... Beóvakodott az öreghez. Voltam... Na és, azt mondták ugye, fiú, hogy makk- egészséges?! Nem, hörghurut, azt mondták. És?! Gyógyszert kaptam, meg a cigaretta ... egy csomó dolgot eltiltottak. De maga úgysem fogja betartani, igaz?! Az ember ilyenkor legszívesebben fölmászna a falra, de az öreg legyintene, s azt mondaná, na persze, a falon mászkálni könnyebb, mint szedni a gyógyszert és letenni a bagót... Ügy rohant át a titkárságon, hogy a hátában érezte Ili rémült tekintetét, mi történhetett? Tényleg, mi történt? Semmi. Az égvilágon semmi. Nem taknyos ő, hogy... Egyáltalán, mi köze az öregnek az ő torkához? Egyáltalán, az életéhez? Mindjárt megpukkad a méregtől. Ahogy kiviharzott a titkárságról, azzal a lendülettel rohant le a büfébe. Egy fagylaltot, duplát! Igenis, mondta Kriszti, a büféslány, tölcsérbe, pohárba, és milyet, van puncsos, vaníliás . .. Hagyja a fenébe, Kriszti! Ahogy elment a pulttól, látta a lány értetlen, csodálkozó, tágra nyíló szemét. Mészáros Ottó zelébe. Pedig az elbocsátásnál összehasonlíthatatlanul hatékonyabb eszköz lenne az átképzés, ' de a vállalatok és maguk a dolgozók is nehezen barátkoznak meg azzal, hogy mást kell csinálniuk, mint eddig. Az iroda önmagában kevés ennek a problémának a megoldásához, ami nem jelenti azt, hogy nem próbálunk segíteni. Könnyebb a dolgunk akkor, ha szakképzett emberekről kell gondoskodnunk. Az Érdi Építőipari Szövetkezet például szerkezeti lakatosoknak mondott fel, akiknek azonnal tudtunk új munkát szerezni, méghozzá a szomszéd településen és a korábbinál több fizetésért Nem ilyen egyszerű a helyzet akkor, ha szakképzetleneket, vagy olyan szakmák művelőit kell elhelyeznünk, akik iránt nincs kereslet. Ezért jutottunk arra az elgondolásra, hogy megbízunk szakembereket vagy cégeket azzal, hogy különböző átképző tanfolyamokat szervezzenek. Mert lehet, hogy valamelyik településen, mondjuk egy kozmetikus nem tudja megkeresni a kenyerét, ugyanakkor a környéken hiány van középszintű adószakemberekből. A régi beidegződések azonban egyelőre meggátolják ezt a folyamatot, de meggyőződésem, hogy nemsokára teret nyer az átképzés, hiszen ez a legcél- 'SXéfűbb' lehetőség. — Ez még csak terv, tény azonban, hogy a megyében is akadnak olyanok, akik már a meghosszabbított felmondási idejüket töltik. Mit tesz értük az iroda? — A rendes felmondási idő lejártat előtt is felajánljuk a segítségünket, amit a dolgozó akkor még nem köteles elfogadni — magyarázza dr. Szabó Ferenc. — Könnyen lehet ugyanis, hogy minden erőlködés nélkül el tud helyezkedni. Ha mégsem, és alapos indokkal kéri a meghosz- szabbított felmondási időt akkor már köteles veilin’ együttműködni. Ilyenkor először a lakóhelyének közelében, az ingázási körzetben keresünk álláshelyet. Meglévő in formációinkat kiegészítjük az zal, hogy érdeklődünk a vállalatoknál, a helyi tanácsoknál. Egyébként ez utóbbi hivatott az ott élők ilyen irányú gondjaival foglalkozni. Igen ám, de a tanácsoknál általa ban kapcsolt munkakörben dolgoznak az ügyintézők, pe dig ez a feladat most már egész embert kívánna, és célszerű lenne kialakítani a már említett körzeti igazgatás- társulásokat. A ' tanácsiak gyakran nem tudják, hogv mitévők legyenek, nem isme rk eléggé a jogszabályokat é- ezért nehezen boldogulna’- Ezen nem is csodálkozom mert csak a gyakorlat meg szerzése változtathatja meg a helyzetet, ami ebben az esetben is időbe telik. Az iroda természetesen a tanácsok segítségére siet és közösen rendezzük el a dolgokat. — A SZOT foglalkoztatáspolitikai tanácsában egységes álláspont alakult ki arról, hogy minél hamarabb be kell vezetni a munkanélküli-segélyt, mert a gazdaság átalakítása során átmeneti munka- nélküliséggel kell számolni... Mi dolga lehet ezzel a munkaügyi szolgáltató irodának? — Ma még kiforratlanok az elképzelések, de bizonyosnak látszik, hogy ezzel kapcsolatban is lesznek majd feladataink — vélekedik dr. Szabó Ferenc. — Lehetséges például, hogy az iroda esetleg kifizető- helyként is működik ... Kövess László
