Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
4 1988. JÜNIUS 11., SZOMBAT VfiCRÁTÓT, A VARÁZSLATOS A Fagacae hatalmas bronzszínfl koronája alatt törpéknek tűnnek a látogatók (Hancsovszki János képriportja) „Megyebeli Országos Utak” Az érvek refrénje: pénz, pénz... Ki hinné, hogy összefüggés lehet a bizonyos célokra rendelkezésre álló pénz mennyisége és az értekezletek száma között? A közlekedési tárca és Pest megye vezetői korábban évente ültek össze, hogy áttekintsék a megye közlekedési helyzetét, a fejlesztések és beruházások előrehaladását. A vékonyabban csordogáló pénzek korában azonban elegendőnek bizonyul, ha ezt az értekezletet az ötéves terv előkészítésekor, annak félidejében és értékelésekor hívják össze. A félidős áttekintésre került sor a közelmúltban a megye és a minisztérium vezetői között az érintett közlekedési szakemberek bevonásával. Pest megye az ország közlekedésében mindig jelentős szerepet töltött be. Tisztában voltak ezzel már másfél évszázaddal ezelőtt is. Pest megye gyűlése 1831-ben életre hívott egy N „küldöttséget”, amelynek feladata volt javaslatot tenni „a Megyebeli Országos Utaknak mennél előbb bizonyos rendszerre hozattatása és állandó jó Karban tartása eránt... Erre annál inkább szükség volt, mert Széchenyi István így vélekedett a korabeli útépítésekről: „.. .olyan országutakat készítenek, mely minden tréfán kívül sok helyen búza alá alkalmasabb lenne, mint utazók és társzekerek számára.’’ Gyűrűző gondok Manapság természetesen merőben más gondokkal kell szembenézniük a szakembereknek. Mindenekelőtt a rendkívüli mértékben megnövekedett forgalommal, amit a jelenlegi úthálózat — különösen a főváros környékén — egyre nagyobb nehézségek árán képes csak kiszolgálni. Közismert, hogy a közutak leterheltsége megyénkben magasan az országos átlag fölötti. Ezért is kulcskérdés az M0- ás autópálya építése, a tervezett ütem tártása. Amint ez az említett megbeszélésen is megfogalmazódott, a munkát a világbanki hitel ellenére anyagi gondok lassítják. A szakemberek szerint, az általános forgalmi adó jelentősen megemelte a költségeket. A minisztérium illetékesei ugyan kilátásba helyezték hitel fölvételét ennek ellensúlyozására, de akkor a gondok áttolódnak a következő tervidőszakra, amikor ezt a kölcsönt törleszteni kell. Márpedig ha emiatt csúszna a második szakasz építése, az azt jelentené, hogy a most épülő rész jószerivel kihasználatlan maradna, hiszen az Ml-es és az M7-es autópálya között terelőútra kellene irányítani a forgalmat. Lesújtó hír Nagy terhet venne le a megye főútjairól a körgyűrűnek az M3-ast és az M5-öst összekötő szakasza. Ennek nyomvonala az eredeti tervektől eltérően — a főváros igénye alapján — kikerült Budapest területéről, s az új elképzelések szerint a Vecsés—Üllő és a Maglód—Ecser vonalon haladna, majd a fővároshoz visz- szakanyarodva csatlakozna az M3-as autópályához. Ennek az elképzelésnek egyetlen szépséghibája van: a Hungária körút és az MO-ás között ebben az esetben is nélkülözhetetlen egy forgalomelosztó gyűrű. Ha ezt a főváros megépíti, akkor a forgalom ezen bonyolódik majd és nem az MO-áson. Nem beszélve arról, hogy a körgyűrű új nyomvonala 18 kilométerrel hosszabb, mint az eredetileg tervezett, márpedig autópályáról lévén szó, ez nem két fillér többletet jelent! Az MO-ásnak ezt a szakaszát egyébként 2000-ig mindenképpen meg kell építeni! Még mindig az autópályákról: a megye kérte, hogy az M5-ÖS jobb pályája a 37-es szelvény és Üjhartyán között épüljön meg, mert ezzel lehetőség nyílna a 4-es főút már- már elviselhetetlen forgalmának megcsapolására a Pilis— Nyáregyháza—Újlengyel útvonalon. A közlekedési tárca vezetői a kéréssel szakmailag egyetértettek, de pénzhiányra hivatkozva kénytelenek voltak elutasítani. Egyébként a megye útjai közül éppen a 4-esen történik a legtöbb baleset, mindenképpen szükség van tehát valamilyen kapacitásbővítésre. Ezért a megye és a minisztérium megállapodott, hogy országos terv- pályázatot írnak ki ebben a témában. Arra kívánnak választ kapni, mely településeken lehet kétszer két pályásra bővíteni az utat, hol célszerű elkerülő szakaszt építeni. Lesújtónak értékelték a megyeházán azt a hírt, hogy ebben a tervidőszakban már nem épülhet meg a 2-es számú főút — a megye közlekedésének másik neuralgikus pontja — Dunakeszit elkerülő szakasza. A bős—nagymarosi vízlépcső intézkedési terve szerint vir szont 1993-ra készen kell lennie az új, váci átkelési szakasznak. Kétséges, hogyan telik majd mindkét — egyenként 4—500 millió forintos — beruházásra a következő ötéves tervben. Döntés született viszont arról, hogy 1989-ben legalább a kiviteli terveit el kell készíteni a Dunakeszit kikerülő új útnak, hogy ugrásra készen várhassák a pénzügyi helyzet esetleges enyhülését. Szakmai egyetértés A tárgyaláson természetesen számos más téma is napirendre került, mint a megyét érintő vasúti fejlesztések, vagy a vízlépcső gátjának hídja, a ráckevei híd, valamiflf a tanácsi kezelésű utak építésének üteme. A tárgyaló felek között végül is szakmai kérdésekben egyetértés mutatkozott, de a végső szót szinte mindenben egy refrénszerűen visszatérő érv határozta meg: a pénz. M. Nagy Péter \,lá)us-június. Tavasz, nyárelő. Ilyenkor pompázik a leg- több virág, legszebb a növények zöldje, legüdébb a tiszta levegő, amellyel Vácrátót vonz bennünket. Vgrásnyira a fővárostól, szomszédságban településeinkkel. Hangversenyezni érkeznek a muzsikusok, a szétáradó zene gyönyörködtet, az esti illat, a különös alkonyfény nyugtat. Sokszor irtunk már a Magyar Tudományos Akadémia itt működő botanikai és ökológiai intézetének jellegzetességeiről, ám a tudomány műhelyében dolgozók másként látják a képeket, mint az ide zarándokló laikus, aki a szemet, szívet gyönyörködtető látványt zárja emlékezetébe. Szépség, gazdagság tükröződik a tó vizén. Országok, égtájak növényei élnek egymás mellett csendben, békében. Lombjukat rezdíti a szellő, ágaik bólogatnak az erős szélben, sétáinkon csak az út fövenye súrlódik, barátunkká, társunkká szegődik a csend. Ezer színben pompázó virágok füzére díszíti a kertet Bevetésen az adóellenőrökkel Megfogni a megfoghafatlant? tf Ütitársaim előre sajnálják a száraztészta-készítőt, aki- ^ hez igyekszünk, mert amúgy igen rendes ember. Űtitár- ^ saim azonban adóellenőrök, s érzelmeiken felülemel- ^ kedve úgy tartják: a rendes embereknek is kell adót 4 fizetniük. Nem keveset, nem is sokat, hanem éppen '4 annyit, amennyi a valós jövedelmükből következik. Ezt ^ a valós jövedelmet azonban nem könnyű kideríteni, ^ mert az új adótörvénytől ugyan félnek, de nem ijednek ^ meg az emberek. No meg beléjük rögződött a sok esz- ^ tendős tapasztalat, hogy a lehető legkevesebbet kell be- ^ vallani, mert az adóhatóság úgyis fölfelé kerekíti az ösz- 4 szeget, s így végül elérkeznek a mindkét fél számára j megfelelő díjtételig. Az egymás becsapására épülő rend- ^ szer azonban már a múlté, ám ezt nem mindenki látja ^ be. De hát azért vannak az adóellenőrök, hogy érvényt * szerezzenek a törvény betűjének... A zörgő, nyikorgó Wartburgban zötykölődve is arról beszélgetünk, hogy ez a néhány hónap kevés volt az adózásról kialakult fölfogás megváltozásához. Ütitársaim rossz krimibe illő történetekkel szolgálnak, például azzal, hogy egy maszek vendéglős mindjárt a bemutaíkozás után ropogós bankjegyeket gyűrt egyikük kabátzsebébe. Amikor felháborodottan tiltakoztak, az illető azzal mentegetőzött: kérem, idáig ehhez voltam szokva ... Érdekeltségi rendszer Nem tudni, milyen gyakran, de azért előfordult vesztegetés, korrupció is, aminek a melegágyát megszüntette az új törvény életbe lépése. A hatósági emberek most már nem a hasukra csapva, becslések alapján állapítják meg az adót, hiszen az önadózással eltűnt a süllyesztőben a kivetés intézménye, s ezzel az érdekeltség is, hogy a két fél esetleg megegyezzen egymással. Hivatalból hisznek az állampolgárnak mindaddig, amíg erre jó okuk van. Az érdekeltségi rendszer is más, mint korábban volt. Emelkedett az ellenőrök alapfizetése, s a jutalékot nem annak alapján kapják, hogy melyik ügy felderítésében vettek részt. A föltárt és behajtott adóhiány bizonyos százalékával a hivatal rendelkezik és mozgóbérként osztja el a munkatársak között. A legjobb adóellenőrök éves jövedelme ezzel akár az eredeti duplájára növekedhet. Általában a munkanap reggelén tudják meg, hová indulnak — párosával — bevetésre, kivételt képeznek a már folyamatban levő ügyek. Mint a mostani is. A száraztészta-készítő ugyanis visszatérő ügyfél. Egyszer, áprilisban már jártak nála az ellenőrök, s most újra meglátogatják, mert alapos a gyanú, hogy jövedelmének jelentős részét eltitkolta. Erre a Pest Megyei Adófelügyelőség operatív csoportja bukkant rá, amely országosan is egyedülálló szervezet. A tíz jól képzett, tapasztalt ellenőr a szakmai osztályok felett áll, s közvetlenül a hivatalvezetőhöz tartozik. A csoport tevékenységi köre igen sokrétű: vagyon és vagyonszaporulati vizsgálatokat végeznek, a népi ellenőrök, a rendőrség, a gazdasági rendőrség és egyéb szervek, intézmények jelzései nyomán és saját kezdeményezésükre is ellenőriznek, soros és szúrópróbaszerű vizsgálatokat tartanak. Segítik, s egyben kontrollálják is a többi osztály munkáját. Hozzájuk kerül a közérdekű bejelentések egy része is. Közöttük egyre több, havonta mintegy harminc a névtelen. Sokan úgy gondolják, hogy az új adótörvény apropóján kellemetlenséget okozhatnak haragosaiknak, a régóta utált szomszédnak, az irigyelt iparosnak. Bár kötelességük, mégsem szívesen foglalkoznak a névtelen bejelentésekkel, mert soha nem lehet tudni, hogy a következményektől való félelem vagy a rosszindulatú pisz- kálódás vezeti-e a tollat? Bevetésünk előtt hozta a postás azt a levelet, amelynek feladója ezt írja: direkt úgy építettem a házamat, hogy rálássak a szomszédokra, így figyeltem fel rá, hogy X. család nagylábon él. Éjjel-nappal masze- kolnak, még a főzésre sem jut idejük, a közeli csárdából hozatják az ebédet, hétvégeken pedig három láda sört... A száraztészta-készítőre azonban nem egy bejelentés hívta fel a figyelmet, hanem saját maga. Olyan adóbevallást nyújtott be, amely szerint 1986-ban mindössze havi háromezer forintja maradt meg tisztán, de ezt maga is keve- sellhette, mert egy évvel később már tizenkétezres havi jövedelmet vallott be. És persze semmije sincsen. Ez egyébként közel járhat az igazsághoz, mert valószínűnek látszik, hogy a három felnőtt gyerek viszi el, éli fel a pénzt. Szemrevételeztük az egyik fiú portáját, s kívülről, az utcáról nézve is föltűnt: igen takaros a ház. No de hogyan építhette fel abból a havi háromezer forintból, ami a kisegítő családi- tagnak jár, miközben a fiatal- asszonynak nincs is keresete, mert évek óta gyeden van? Kényszeredett mosollyal Az iparos hajléka tényleg nem árulkodik valami nagy gazdagságról. Ezt már akkor állapítom meg, amikor a Wartburg a ház előtt fékez. Az udvarban viseltes Lada szo- morkodik, az épület nagyobbik részét az üzem foglalja el, a lakóhelyiségeknek alig jut hely. Szikora Endréné, az operatív csoport vezetője lépdel elöl. Ahogy mondani szokták, régi motoros a szakmában, a Fővárosi Tanácsnál szerezte több évtizedes rutinját, onnan pártolt át a Pest Megyei Adófelügyelőséghez. Mögötte nyomul befelé Kisger- gelyné Matisz Katalin, üde fiatalságát a kezében szorongatott jegyzettömbbel ellensúlyozza. Friss munkaerő, nemrégiben még az Állam- igazgatási Főiskola padjait koptatta és csak egyetlen dolgot nem akart, azt, hogy pénz- és adóügyekkel foglalkozzék. Sorsát azonban nem kerülhette el. Nem valami méltóságteljeIlyen volt egykor a vízimalom. Mutogatjuk a velünk tartó apróságoknak az öreg lapátkerekeket
