Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

1988. MÁJUS 10., KEDD %t£Man 3 Szájtátva Fordul(ó) Lehet, de nem okvetlenül szükséges vitatkozni azon, ob­jektiv adottság-e, avagy érdem egy-egy település fennállásá­nak ideje. Az ötven, a száz, a négyszáz vagy még több esz­tendő persze forrása lehet a lokálpatriotizmusnak, csupán vigyázni kell rá, ne forduljon a dolog visszájára. Abban te­hát nem lelünk semmi külön­legeset, ha a megyében egyre több település kutatja múltjá­ban létezése kezdetének bizo­nyítható időpontját. Abban sincsen semmi kivetni való, ha a jeles dátumokat illő módon kívánják felidézni, csak éppen nem árt mérlegelni az időpont és időpont közötti különbsé­get. Más dolog a fennállás százötvenedik évfordulójára emlékezni, s mondjuk a hat­százhuszonötödikre. A történel­mi patina ugyanis annál ne­mesebb, minél ritkábban fé- nyesítgetik alkalmi ünnepsé­gekkel. Szájtátva tapasztaljuk tehát a megye némely települése esetében, mekkora buzgalom­mal igyekeznek valamilyen je­les évfordulót találni, amihez azután hozzáköthetik aktuális elképzeléseiket. Ezeknek az el­képzeléseknek legtöbbször a verítékszag a kellemetlen kí­sérője. Negyedszázad természe­tesen nagy idő egy-egy tele­pülés történelmében. Mégis, annyira talán mégsem nagy, hogy feledtesse, éppen mek­kora az esztendők fonala, azaz furcsa, ha valahol a fennállás ötszázadik évfordulóján lezaj­lott emlékezésre többszörösen rálicitálni szeretnének az öt­százhuszonötödik évfordulóhoz elérkezve. Az egészséges aránytartás üt­közik tehát a majd mi meg­mutatjuk egészségtelen önbi­zalmával, s ennek az ütközés­nek mi más lehet az áldozata, mint maga az ünnep meghitt­sége, komolysága, hitele. Egy- egy (év) forduló tehát forduló (pont)ja lehet annak is, ami mértéktartást és mértékvesz­tést különít el, nem csak az elvekben, hanem a gyakorlat­ban úgyszintén. A hibás gya­korlat ugyanis, ha akarják, ha nem akarják, visszahat az el­vekre . .. MOTTÖ Kezdődik a lucernabetakarítás Kárt okoztak a fagyok Befejezéséhez közeledik a tavaszi kampánymunka. A megye, szinte minden gazda­ságában végeznek a vetéssel és a növényvédelmi munká­latokkal még ezen a héten, s utána már csak az időjárás­ban bízhatnak a mezőgazdák. A tápiószentmártoni Arany- szarvas Termelőszövetkezet már korábban földbe juttat­ta a magokat, mindössze a hibrid kukorica frakcionált ve­téséből van hátra mintegy 100 hektáros terület. Kárteszi Já­nos termelési elnökhelyettes örömmel újságolta, hogy min­den kemikáliát sikerűit idő­bére megszerezniük. Tápiószent- mártonban jelenleg a legna­gyobb feladatok közé tarto­zik a jó állapotú őszi kalá­szosok második fej trágyázása, illetve egy-két napon belül a a lucerna betakarítása. A fóti Vörösmarty Terme­lőszövetkezetben folyó mun­kákról Mészáros Gyula terme­lési elnökhelyettes elmondta, hogy a szántóföldi növények közül mindössze a silókuko­rica, illetve a silócirok mint­egy 20 százalékának vetése van hátra, a többi mag a fe­hérjenövényekével együtt már a földben van. A túlnyomó többségben jó minőségű őszi vetések fejtrágyázásával, illet­ve a növényvédelmével végez­tek a táblákon. Néhány nap múlva ők is megkezdik a 800 hektárnyi lucerna betakarítá­sát. A szövetkezet 840 hektáros gyümölcsösében most a per- rhetezés harmadik fázisánál tartanak, de az előzetes becs­lések szerint az ültetvény gon­dozása nem hozza meg az eredményt, hiszen a kajszi és a korai cseresznye nagy ré­sze károsodott a késői fagyok miatt. Tanácskoztak a tervhivatalban A társasági törvényről Az Országos Tervhivatal mellett működő gazdasági ve­zetők tanácsa hétfői ülésén a tervezett társasági törvény alapvető elveiről folytatott eszmecserét. Hoós Jánosnak, az OT elnö­kének megnyitója után Sár- közy Tamás, a Minisztertanács parlamenti titkárságának ve­zetője foglalta össze a tör­vénytervezet készítőinek eddi­gi munkáját. Mint elmondta, a tapasztalatok szerint a gazda­sági vezetők általában támo­gatják a jogszabálytervezetet, amelynek körülbelül 310 pa­ragrafusával elkészültek a szakértők. A következőkben a tervezetet szakmai vitákra, ér­dekképviseleti egyeztetésekre küldik. A tervezet készítői abból in­dultak ki, hogy az eddigi kü­lönféle szabályozások, köztük a százéves részvénytársasági törvény már elavult, de né­hány elemét megtartják vagy kiigazítják, hiszen a külföldi cégek ezeket ismerik, alkal­mazzák. Sok helyréi kapnak segítséget Telephely és otthon egyszerre Pest megye több helységé­ből, köztük Gödöllőről, Száz­halombattáról, Ceglédről, va­lamint a főváros és az ország más tájairól is számosán je­lentkeztek arra a tanfolyamra, amelyet a KISZ mozgalmi propagandacentruma szerve­zett januárban. A kísérleti kezdeményezés a szociális me­nedzserképzés elnevezést kap­ta. Célja olyan alapismeretek nyújtása, amely felkészíti a hallgatókat arra, hogy a nehéz helyzetbe került embertársaik számára önsegítő csoporto­kat szervezhessenek. A kilenc- hetes tanfolyam során heti két alkalommal — munkaidő után — jogi, pszichológiai, szocioló­giai, közgazdasági és közösség- szervezői ismereteket sajátít­hattak el az arra alkalmas vállalkozók. A felvételt, mely­re 182 hallgató jelentkezett, motivációs beszélgetés előzte meg, magyarul megkérdezték a tanfolyamra jelentkezőket, ki miért akarja azt elvégezni. A felvett 59-ből végül 42-en tettek záróvizsgát, és szerez­tek menedzserigazolványt. Kezdeti lépésként bedolgozás A tanfolyamot sikerrel vég­zettek között volt Szekeres Tiborné, - a csömöri összefo­gás Kisszövetkezet elnöke is. A vezetésével szerveződött kollektíva tagsága megválto­zott munkaképességű fiatalok­ból és olyan szülőkből áll, akiknek súlyosan sérült gyere­keik vannak, s ezen körülmé­nyeik miatt nem végezhetnek hagyományos értelemben vett munkát. A szövetkezet létszá­ma jelenleg harminc fő, s egyelőre bedolgozói rendszer­ben működik. Apró, kézzel végezhető feladatokat, kapcso­lószerelést, dossziéhajtogatást, baba- és gyerekruhavarrást vállalnak. E szerény munká­ból tavaly már egymillió- négyszázharminchatezer fo­rint árbevételre tettek szert. Ezek azonban csak a kezdeti lépések. Terveik nagyratöröb- bek. Szeretnék már a közeljö­vőben kétszáz rászoruló teljes körű szociális ellátását és fog­lalkoztatását megoldani. Ehhez olyan telephelyet és otthont akarnak kialakítani, ahol helyet kapna hét fog­lalkoztató, a tanműhelyek, 16 garzonlakás, konyha, étterem, számos közösségi helyiség, fej­lesztő napközi és több szolgá­lati lakás is. Elképzeléseik megvalósításához a Szilasmen- ti Tsz-től kaptak területet a Pest Megyei Mozgáskorláto­zottak Egyesületének segíté­sével — meghatározatlan idő­re. Az építési engedélyhez szükséges tervdokumentációt a KÖZTI tervezőgárdája — Do­mokos László építész irányí­tásával — társadalmi munká­ban készítette. A Medirivest dolgozói szocialista szerződés­ben vállalták a beruházási és kivitelezési munkák műveze­tését. Az Állami Fejlesztési Banktól dr. Gora Iván jogász és Kozma Nóra közgazdász vállalta a banki ügyekben a szaktanácsadást. A pénzügyi útvesztőkben való kiigazodás­hoz dr. Székács Anna ajánlot­ta fel a segítségét. A honvéd­ség a tereprendezési és belső szakipari munkákban segéd­keznék majd. A Pest Megyei Tanács egészségügyi osztálya orvospszichológus és szociális szervező bérét biztosítja majd. 800 ezer forintot fizettek be A Budapest Bank Rt. gödöl­lői fiókjánál a születendő új otthon és telephely létesítésé­nek támogatására magánsze­mélyek, társadalmi szerveze­tek, szocialista brigádok eddig 800 ezer forintot fizettek be. A foglalkoztatást és szociális ellátást tervező telephely és otthon létrehozására az össze­fogás Ipari Kisszövetkezet most megpályázta á Szociális és Egészségügyi Minisztérium rehabilitáéiós alapjának támo­gatását. Talán majd lesz menedzseriroda E nagyszabású, humánus el­képzelés megvalósításán szinte éjt napallá téve fáradozik a szövetkezet elnöke, Szekeres Tiborné. A tanfolyamon vég­zett társaival együtt most me­nedzseriroda létrehozását is tervezik. Reméli, hogy a tan­folyamon megszerzett tudásá kamatoztatni tudja majd. A. P. Az Akadémia 148. közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) Az Akadémia közgyűlését az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében Grósz Károly köszöntötte. Szigorú kényszer Grósz Károly felszólalása bevezetőjében hangsúlyozta: napjainkban hazánkban tár­sadalmi méretű eszmecsere zajlik nemzeti sorskérdéseink­ről, szocialista j óvónkról. Ezeknek a vitáknak az őszin­teségét, felelősségteljes alkotó légkörét kiváltképpen azért értékelhetjük nagyra, mert hazánk perspektíváját a vitá­ban részt vevők a szocializ­mus keretei között tartják természetesnek. Annak lehe­tőségeit kutatják mindenütt: hogyan lehetne és kellene társadalmi rendszerünk mű­ködését hatékonyabbá tenni, gazdaságunkat korszerűsíteni, nemzeti műveltségünket ma­gasabb színvonalra emelni. A közgondolkodásban nem csu­pán a társadalom alapvető gondjai és az ezek kialaku­lásával kapcsolatos felelősség kérdései fogalmazódtak meg, hanem mind erőteljesebben a cselekvésre való készség is. Ez nagy érték a jövő szem­pontjából. Napjaink egyik fő jellem­zője, hogy különböző termé­szetű gondjaink összetorlód­tak. Egyidejűleg kell megol­danunk a stabilizálást és a gazdasági kibontakozás meg­alapozásának feladatát. Nem a tudomány az egyfetlen olyan terület, amelyen a kényszerű restrikció — amely nélkül nem vagyunk képesek külső és belső egyensúlyi helyzetün­ket helyreállítani — eseten­ként már-már veszélyezteti a folyamatos működés, az elő­relépés feltételeit. Hasonló gondokkal küszködik az okta­tás, az egészségügy, a szociá­lis ellátás, a termelés is. A kormány legsürgetőbb felada­ta a gazdaság korszerűsítése, a szerkezetátalakítás gyorsí­tása. Ahhoz, hogy a megúju­lás a társadalom egészére, benne a szellemi életre, az infrastruktúra fejlesztésére kiterjedjen és eredményes legyen, mindenekelőtt az anyagi feltételek terén kell mozgási lehetőségeinket ki­szélesíteni. A kutatás és a fejlesztés ez évre vonatkozó finanszírozá­sáról szólva a miniszterelnök kifejtette: a fejlesztést szol­gáló ráfordításokat a VII. öt­éves tervben szereplő muta­tókhoz viszonyítva nem mér­sékelik. Az a cél, hogy a tá­mogatások nagyobb része irá­nyuljon a kutatásokra és ki­sebb hányada az intézmények működésének segítésére. A kormányzat világosan látja, hogy a korlátozó intézkedé­sek nincsenek összhangban E kívánalom megvalósításá­nak részese lehet a vasadi Kossuth Mezőgazdasági Szak- szövetkezet közelmúltban be­fejezett beruházása is. A mint­egy 4 millió forintba kerülő ágazati megújítást két eszten­dő alatt valósította meg a gaz­daság. s mára már 850 anya­juhot mondhatnak maguké­nak. Az előzmények között per­sze szólni kell arról, hogy a hetvenes években foglalkoztak juhtenyésztéssel, ám az akkor jóval kisebb állományt jöve­delmezőség híján felszámol­ták. A szövetkezet szakembe­rei most ismét fantáziát talál­tak az újrakezdésben, s ha minden a terveik szerint ala­kul, akkor a jelenlegi állo­mányt még 150 anyaállattal szeretnék gyarapítani. A beruházás keretében új­jáépítették a juhászok laká­sait, bevezették a telepre a villanyáramot, s ezzel a ko­rábban égető szociális gondo­kon is tudtak segíteni. A jobb tényésztési eredmé­nyek érdekében ágazati hasz­nosításra kijelöltek egy 80 hektárnyi legelőt, a szükséges egyéb takarmányokat pedig ugyancsak a gazdaság bizto­sítja. S hogy a szakszövetke­zet egyetlen közös állatte­nyésztési tevékenységében ak­tív szerepet vállaló dolgozó­kat is ösztönözzék a jobb eredmények elérésére, szá­mukra bevételarányosan ala­kították ki a kereseti lehető­ségeket. Az egyszerű technológiát igénylő ágazat egyébként hús- és gyapjúhasznú juhokkal fog­lalkozik, s termékeik értéke­sítését az állatforgalmi, illet­ve gyapjúforgalmi vállalatok­ra bízzák. ^ ~ ~ B. Gy. hosszú távú érdekeinkkel. Azt is látni kell azonban: ez szi­gorú kényszer, mert a kor­mány nem térhet ki az elől, hogy valamennyi terület, a termelés, a műszaki fejlesz­tés, a szociális bérpolitika szempontjait is mérlegelje. Ami a kutatás-fejlesztés egé­szét illeti, ennek elvi jelen­tőségű eleme, hogy a tudo­mány támogatása terén meg­állítják az általános megszo­rítást. Ugyanakkor a tudomá­nyos kutatásban és műszaki fejlesztésben a korábbiaknál erőteljesebben érvényesítik a szelekciót. Minimális célként 1989-re gondoskodnak a kutatás-fej­lesztés állami támogatásának szinten tartásáról, az ilyen célú források reálértékének megőrzéséről, s ha lehet, a nemzeti jövedelem növekmé­nyének függvényében emelik azt. összességében el kíván­ják érni, hogy a kibontakozás feltételeinek megteremtésével együtt a VIII. ötéves terv időszakában sor kerülhessen a kutatásra és fejlesztésre fordítható erőforrások, köztük az állami támogatás érezhető növelésére. A gazdasági reformmal kapcsolatban Grósz Károly rámutatott: miután rögzítet­tük, hogy szocialista gazdasá­gunk piaci viszonyokra épülő, árutermelő gazdaság, eljutot­tunk termelési módunk lénye­géhez, a tulajdonviszonyok, -formák kérdéséhez. Nem ke­vesebbet kell tennünk, mint igazolnunk, hogy a közösségi tulajdonviszonyok a piacgaz­daság talaján magasabb gaz­dasági racionalitást, nagyobb hatékonyságot eredményeznek a magántőkén alapuló gazda­ságokhoz viszonyítva. A re­form mostani szakaszában egyszerre kell konkrét gya­korlati lépéseket tenni a gaz­daság működőképességének fokozása érdekében és egy­szerre van szükség hosszú tá­vú, sokoldalú elméleti, tudó-' mányos feltáró tevékenységre a tulajdon témakörével kap­csolatban. A tudósok segítenek A kormány a társadalmi szervezetekkel kialakított kap­csolatait is meg kívánja újí­tani. Nemcsak kikéri vélemé­nyüket, hanem igényli kezde­ményezéseiket, önálló, alter­natív javaslataikat. Megkü­lönböztetett figyelmet szentel döntéseinek tudományos meg­alapozására. Hozzáfogtak a tudományos tanácsadó testü­leti rendszer kiépítéséhez. Ennek egyik első lépéseként a közelmúltban létrehozták a Magyar Tudományos Akadé­mia szellemi bázisán a Mi­nisztertanács tanácsadó testü­letét. A Minisztertanács elnö­ke kérte, hogy a tudósok se­gítsék javaslataikkal, kezde­ményezéseikkel a testület munkáját, mert a kormány­nak nagy szüksége van olyan véleményekre, amelyek meg­fogalmazói nem intézmények érdekeit tartják szem előtt, hanem döntően saját tudomá­nyos meggyőződésüket képvi­selik. Előadása további részében Grósz Károly kitért arra: stabilizációnk, a megújulás és nem utolsósorban a szocializ­mus történelmi sorsa múlik azon, hogy mennyiben va­gyunk képesek a szellemi mun­kát valóságos értékként ke­zelni. E téren vannak adóssá­gaink — mondotta. Hazánk­ban az elmúlt évtizedekben a magasan kvalifikált szelle­mi munka leértékelődött, tár­sadalmi megbecsülése elégte­len volt, nem működött a kellő szelekció, az értékkivá­lasztás megfelelő mechaniz­musa. Sokáig nem vagy in­kább csak szavakban ismer­tük fel az értelmiség növek­vő társadalmi szerepét, holott a szellemi életben tevékeny­kedőknek megkülönböztetett szerepük van a tudás közvetí­tésében és alkotó alkalmazá­sában. Ezért a lehetőségek­hez mérten segíteni kell az értelmiségi funkciók működ­tetését, a felhalmozott tudás bővített újratermelését. Na­gyon fontos a rendelkezé­sünkre álló szellemi tartalé­kok mozgósítása is, különösen a felsőoktatás, a tudományos kutatás szervezeteiben. A politikai vezetés, a kor­mányzat is tisztában van a tudomány, a kutatás-fejlesz­tés stratégiai szerepével. De tudomásul kell vennünk azt is, hogy olyan világban élünk, amelyben a legtöbb dolog — legyen az egy közönséges áru vagy a tudomány, illetve a kultúra élenjáró terméke — elsősorban a piacon, azaz pontosabban a fogyasztók, felhasználók értékítéletén mé­retik meg — hangsúlyozta a Minisztertanács elnöke. Mindez persze nem azt je­lenti, hogy nálunk is a piac­nak kell vezérelnie a tudo­mányos és szellemi folyama­tokat, de a piaci megmérette­tést, az emberek értékítéletét nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Üj tartalmi jegyekkel rendelkező kormányzati felfogásra, ma­gatartásra, cselekvésre van tehát szükség a kutatás-fej­lesztés, a felsőoktatás terüle­tén is. Az ez irányú elgon­dolások formálódóban van­nak. A folyamat felgyorsítá­sához a miniszterelnök kérte a kutatók, a vállalati szakem­berek hozzájárulását. Képesek orientálni Sem hagyományaink, sem a nemzetközi kihívás nem en­gedheti, hogy belenyugod­junk: az aktív keresők között a kutatók aránya lényegesen és tartósan elmarad az euró­pai átlagtól. De a következő években sem tudunk számot­tevő létszámnövelésre vállal­kozni. A teljesítményeket kell fokozni ezen a területen is. Ehhez összefogásra, együttműködésre van szükség az egyetemek, a kutatóinté­zetek, a vállalati kutatóhe­lyek, a közgyűjtemények kö­zött. A kormány nem kíván e cél érdekében szervezeti intézkedéseket hozni, mert ez rontja "az alkotókedvet, el­vonja a figyelmet a tudomá­nyos munkától. Azonban el­várja, hogy a kutatóhelyek egymásra találjanak, s közös erőfeszítéssel oldják meg az előttük álló nehéz feladato­kat. A kutatásirányítási rendszer megújításáról szólva Grósz Károly kifejtette: Az eddigi, elsődlegesen szer­vezeti struktúraformálási gya­korlatról a tartalmi szerkezet- átalakításra kell áttérni, ez egyben kialakult értékeink megőrzését, megóvását is segít­heti. A kormányzat olyan intéz­ményműködési formákat, me­chanizmusokat kíván kialakí­tani, amelyek a központi, kö­zösségi, vállalati feladatokhoz kapcsolódó támogatások, meg­bízások, feladatmegrendelések révén képesek orientálni a kutatóhelyeket. Végezetül a tudomány és a szocializmus egymásrautaltsá­gáról és szövetségéről beszélt a Minisztertanács elnöke. Hangsúlyozta: a szövetségnek az elmúlt évtizedekben szá­mos eredménye született. Ma egyre jobban láthatjuk, hogy a szövetség megerősítése mel­lett az egymásrautaltság hangsúlyozása mennyire indo­kolt volt. Társadalmunk most fejlődésének bonyolult, nehéz szakaszát éli. Ahhoz, hogy a változások szükségességét ne csupán észleljük, konfliktu­sait ne csak elszenvedjük, ha­nem mindezeken úrrá is le­gyünk, fejlődésünk új útjait kell felkutatnunk. Ebben nagy felelősség hárul a tudomány művelőire és a kormányzatra egyaránt — mondotta befeje­zésül. Az ülés további részében a tudomány képviselői még­hallgatták az Európai mű­veltség — nemzeti műveltség című előadást, amelyet Né­meth G. Béla, az MTA leve­lező tagja terjesztett elő. A sok problémát érintő, szám­talan további gondolatra ins­piráló kultúrfilozófiai előadást élénk vita követte. A közgyűlés ezt követően zárt ülésen tiszteleti tagokat választott. Az MTA közgyűlése ked­den folytatódik. Abbahagyták és újrakezdték Két év alatt elkészült A sajtó hasábjain egyre többször olvashatjuk, s a gya­korlati életben még inkább tapasztalhatjuk, veszélyben a ju­hászat Magyarországon. A közelmúltban Gödöllőn megtar­tott juhtenyésztési szakmai konferencián is megállapították ezt a tényt a szakemberek, ám az egészséges optimizmusra, illetve kockázatvállalásra hivatkozva az állomány növelését szorgalmazzák.

Next

/
Thumbnails
Contents