Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

1988. MÄJT'S 9., HÉTFŐ MST . .wísrti 5 Batsányi János születésének évfordulójára Változást sürgető megszállott Tv-figyelő" Már származását fs az iro­dalomtörténet valamiféle óva­tos tapintattal tapogatta kö­rül. Míg a Beöthy-íéle iroda­lomtörténet minden köntörfa­lazás nélkül jobbágycsalád gyermekeként kezeli, más for­rások a polgárság képviselő­jének tekintik, s a lexikonban fellelhető annak a nyoma is, hogy az ősöket tekintve né­mi nemesi vér is folyt erei­ben. Nyilván a származási gőg által megszédült utókor kívánta ezzel szalonképesebbé csinosítani a XVIII—XIX. század egyik kivételes képes­ségű irodalmi képviselőjét, a 225 évvel ezelőtt született Batsányi Jánost. Kétségtelen, hogy hosszú, de keserves sorssal megvert élete során, ha időlegesen va­lamit elért, azt csak szívós munkájának, makacs elszánt­ságának köszönhette. Iskoláit csak úgy tudja Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és a pesti egyetemen elvégezni, hogy báró Orczy Lőrinc nagy reményekre jogosító fia mel­lett a házitanítóskodást el­vállalja. Ebben a környezet­ben ejti rabul egész életére a magyar költészet szeretete, párosulva a haladó nézetek­kel. Elsősorban a franciaor­szági változások hozták tűzbe. Tágra nyílt érdeklődése a költő főúr házának könyvtá­rában kincsesbányára lelt. El­ső irodalmi 'próbálkozásai is ez időben születtek. Már-már hatalmas törést jelentett életében ifjú tanít­ványának hirtelen halála. Ám jó sorsa ekkor még mellósze- gődött. Az Orczy család se­gítsége révén Kassán a ka­marai hivatal adott neki min­den tekintetben szálláshelyet. Személyes ismeretségbe került írókkal, a magyar közélet egyes képviselőivel, köztük Baráti Szabó Dáviddal és Ka­zinczy Ferenccel. ^Hárman megalakították a Kassai Ma­gyar Társaságot, amelyhez az: ország más részéből is csat­lakoztak neves írók. Ezt kö­vette az a nagy tett, amikor megjelent kiadásukban a Ma­gyar Múzeum, melynek szá­mai negyedévenként követték egymást. A kiadvány szer­kesztésének és kiadásának oroszlánrésze Batsányi vállára nehezedett, ezt azonban meg­előzte, hogy az első szám megjelenése egy életre kiható összetűzéssel kezdődött Ka- zinczvval. Batsányi ugyanis a szerző tudta nélkül kihagyta Kazinczy előszavát, és helyet­te ő írt egy másikat. Kazinczy nem tartotta méltónak az ál­tala erőszakosnak ítélt ellen­felet, hogy felvegye a kesz­tyűt, ezért inkább faképnél hagyta a szerkesztőt. A történteket követően, né­hány munkában tartalmas év után viszont Batsányinak szednie kellett a sátorfáját, mivel igaztalanul összerúgta a port főnökével. Ürügyként felhasználták ellene a leg­forradalmibb versét, A fran­ciaországi változásokra című művét és felmondták az ál­lását. Ettől kezdve életére mintha rászakadt volna a mennybolt. Igaz, egy év múl­va menedéket talált gróf For- gách István nyitrai főispán­nál mint titoknak. De még meg sem melegedett új he­lyén, máris az a hír jött, hogy Bécsben keresik. Ott kiderül, hogy a Martinovics-összees- küvésben való részvétellel vá­dolják. Ez alól ugyan bizo­nyíték hiányában felmentik, azonban az önvédelem során kifejtett veszélyes elveiért egyévi börtönre ítélik. Szent jóbival ^ másokkal lassan lemorzsolódik az esz­tendő. Bécsben választva lak­helyet, az egykori vizsgálóbí­rójától kért segítséget teljes elhagyatottságában. Annak ré­vén — saját följegyzése sze­rint — egy bankóhivatalnál napidíjas „finánctiszt” lesz. A múló idő során lassan lépe­get felfelé a hivatali ranglét­rán, míg eléri az udvari fo­galmazó beosztást. Becsből megpróbálja kap­csolatait újra szőni a hazai irodalmi élettel. Ez azonban csak félig-meddig sikerül. Tagja lesz a gróf Festetics György védőszárnya alatt ala­kult Keszthelyi Körnek, amely az új iskola és annak szelle­mi vezére, Kazinczy Ferenc ellen nyílt ellenzéket alkot. Festetics költségén megindítja a Magyar Minerva című so­rozatot Bécsben, amelynek nyitó kötete Ányos Pál mun­kái voltak Batsányi gondozá­sában. Ugyanakkor tovább dolgozott Osszián fordításán és értekezett a magyarra való átültetés korszerű követel­ményeiről. Élete bécsi medréből azon­ban újra kicsaptak a hullá­mok, amikor Napóleon csa­patai megszállták az osztrák fővárost. Föltehetően ő fordí­totta le Napóleon magyarok­hoz intézett kiáltványát, és ezt az udvar soha nem bo­csátotta meg neki. Mikor a francia csapatok kiürítik Bé­cset, azok szélárnyékában ő is egérutat vesz és Párizsban üti föl tanyáját. A végzettől azonban nincs már menekvé­se. Ezt maga is érzi, és ami­kor Metternich Párizsba nyo­mul a szövetségesekkel, szük­ségesnek látja, hogy maga je­lentkezzen az osztrák hatósá­goknál. Nem sikerül, már haj­nalban érte jönnek. Ismét börtönévek következ­nek. Felesége, Baumberg Gab­riella, a bécsi közönség nép­szerű költőnője minden követ megmozgat, hogy ' Batsányi visszanyerje szabadságát. A brünni tömlöc ajtaja ugyan megnyílik előtte, de Linzbe száműzik és ott él haláláig rendőri felügyelet alatt. Ez időben a magyar irodalom­mal való kapcsolatának min­den szála elszakad, és ami­kor nyolcvanadik születésnap­ja alkalmával a Magyar Tu­dományos Akadémia tagjává választja, az értesítést vá­laszra sem érdemesíti. Két esztendő múlva pedig „elfor­dult kedéllyel rekesztette be hosszas, sanyarú életét”. Szombathelyi Ervin Ä diákok is segítenek Tornateremre Nem mindennapi fejtörést okoz Szigetszentmiklóson, hogy az egyik általános iskola ta­valy nyáron beszakadt torna­termét miből tataroztassák. önkéntes településfejlesztési hozzájárulással, különféle ada­kozásokkal gyarapszik a fel­újításhoz hiányzó összeg. Ezt a pénzt szombaton a sziget- szentmiklósi diákok is gyara­pították, amikor megrendezték a Gyermekek a gyermekekért című programot a Csepel Autógyár művelődési központ­jában. A színpompás műsor­ban szerepelt a város három általános iskolájának több száz diákja. Táncprodukciók, ének­számok, vidám jelenetek vál­tották egymást. LOräil, a mestersége: szí­nész című sorozat rendszeres figyelői jól tudják, hogy ab­ban komoly kérdésekre ko­moly válaszok következnek; ál­talában az őszinteség, az ön­feltárás olyan fokáig jut el a párbeszéd, amelyhez nem illik sem vidámabb mosoly, sem pe­dig felszabadult kacaj. Nyil­ván ez a tisztesen merev keret riasztotta el azokat, akik arra gondoltak, hogy Lorán Lenké­ről is forgatnak egy portréfil­met, hiszen ha valaki, akkor ő képtelen meglenni egy-egy jó­ízű nevetés nélkül. így aztán nem is az említett portréfo­lyamba csöppentették bele őt, hanem egy külön órát szentel­tek neki „A” Lorán címmel. dóan bizonyított közeliseg egy­szerűen irritáló volt. Sem az életkorbeli különbség, sem a véghezvitt teljesítmény ilyes­mit nem. engedélyez. Kassák. A nagyon vidám — a hiába várt szerepálommal, a világhíres Hello, Dolly!-valbe- rekesztett — eleven arckép után egy nappal szintén eigy művészportrét festett fel a te­levízió. Ekkor Kernács Gab­riella nagy tájékozottságról árulkodó és tömör szerkeszté­sében, valamint B. Farkas Ta­más rendezésében Kassák La­jos művészetébe pillanthattunk bele. Amióta centenáris nagy ki­állítását megrendezte a Ma­gyar Nemzeti Galéria, és amióta egyáltalán ismét mél­tó színvonalon elemzik, értel­mezik ennek a különös szemé­lyiségnek a munkásságát, mind többen és többen szereznek tudomást arról, hogy Érsek­újvár szülötte, a feltörekvő munkásság poétája éppen hogy nemcsak versszerző, hanem európai rangú — sőt, a mo­dern művészetek híveinek kö­rében világszerte ismert — képzőművész is volt. Mégpedig olyan képzőművész, aki a lap­tervezést ugyanúgy felső fokon végezte, mint a plakátrajzo­lást, illetőleg az általa kép- architektúrának nevezett áb­rák megkomponálását. Nos, há­la az említett tévéseknek, most ez a kevésbé ismert Kassák Lajos is bemutatkozott: szá­mos művét láthattuk s cso­dálhattuk meg úgy. mint a mo­dem képzőművészet kristá- lyosan tiszta szerkezetű előfu­tárát. Mindemellett hallhattunk róla nagyon szép vallomáso­kat is. Ezek rendre azt mond­ták el, hogy mennyire acélos jellem, hajlíthatatlan karakter volt. Idők múltak, politikák változtak, de ő csak járta az útját, el nem adva magát, meg nem csorbítva becsületét. Ne­ki lett igaza — mondhatja most az utókor, amely ha már-már megkésve is, de méltóképpen felfedezte, és lám a képernyőt is átengedte neki. i Akácz László Pedagógusok megyei ifjúsági parlamentje A huszártáncot már a harma­dik osztályosok is szépen jár­ják A hetedikes lányok népi tán­cot mutattak be (Erdősi Ágnes felvételei) Aki látta ezt az adást, elő­ször is arra bólinthatott rá, hogy megérdemelte. Amikor felkapott pályakezdők is hosz- szú perceken át elmélkedhet­nek a jellemfestés mesterfo­gásairól, akkor hogyne kap­hatott volna ilyen tisztes mennyiségű műsoridőt az a na­gyon kedves komika, aki bi­zony már nem egy és nem is két évtizede ugrál, csacsog odafent a színpadon, a nézők millióinak őszinte örömére. Ami pedig magát az össze­állítást illeti, az is a jobb mun­kák közé tartozik. Egyrészt azért, mert a főszereplő ha ele­get anekdotázott is, nem be­szélte agyon az időt, másrészt meg azért, mert éppen elég és ódonsága miatt Igen kedves filmbetétet, archív felvételt lát­hattunk. S ráadásul mindezt meleg családi körben, tehát annak a Kozák Lászlónak a társaságában, aki nemcsak Lorán Lenke kedves férje, ha­nem partnere is lett azután, hogy egy csokoládéspapíron ki­fejezte neki férfiúi csodálatát. Szép is, jó is volt tehát min­den. Az ellenben rendkívül kilógott ebből az általános harmóniából, hogy Kolozsi Bé­la szerkesztő-riporter amúgy haveri lag folyvást tegezte a cím- és főszereplőt. Lehet — sőt, biztos —, hogy ők a privát életben ilyen baráti nekszus- ban vannak, ám a kívülálló nézők számára ez a hivalko­Az oktatásügy gondjairól (Folytatás az 1. oldalról.) szegezve, az előadó elmondta, hogy az óvodai ellátás szinte teljessé vált a megyében. Az általános iskolai tantermek száma 1980 óta 702-vel nőtt, a napközis ellátottság 31,6-ról 33,6 százalékra, a középisko­lai tantermek száma pedig 340-ről 409-re emelkedett. Többen tanulnak tovább kö­zépiskolában, illetve felsőfokú oktatási intézményben. Bővült a fakultációban részt vevők köre, mind szélesebb a máso­dik idegen nyelvet oktató in­tézmények aránya. Ennek el­lenére az országos átlagtól va­ló elmaradásunk majd min­den területen jelentős. A művelődési osztály veze­tője külön szólt arról, meny­nyire fontos, hogyan érzik magukat a fiatal pedagógu­sok a megyében. A jövőben tehát még több gondot kell fordítani fogadásukra, lakás- helyzetük megoldásának segí­tésére. Az írásos anyaghoz, illetve a szóbeli kiegészítéshez 19-en szóltak hozzá. Sokan beszéltek az általuk képviselt terület, illetve saját iskolájuk okta­tási. kulturális helyzetéről, eredményeiről, problémáiról. Szinte valamennyien kitértek arra, milyen nagy a pedagó­gusok túlterheltsége, ami — a bérezésük alacsony szintjé­vel együtt — akadályozza őket abban, hogy értelmiségi mód­jára élhessenek, hiszen vagy színházba, hangversenyre jár­nak, könyveket, újságokat vá­sárolnak, vagy lakásra gyűj­tenek. Fölvetették, hogy vissza kellene állítani a pedagógus- lakáskölcsönt és megemelni a letelepedési segély összegét. Egy zenetanár arról beszélt, milyen gondokat okoz a zene­oktatásban az áremelés: az áfa miatt ugyanis jelentősen csökken a hangszervásárlásra fordítható pénz. Javasolta, hogy a vonzáskörzeti közpon­tokban hozzanak létre hang­szerjavító műhelyeket. Jó né­hány küldött elemezte az is­kolai testnevelés fontosságát, s azt, milyen hátrányokkal jár, ha az intézménynek nincs tornaterme. Ennek kapcsán vetődött foil az is: mekkoi’a károkat okoz, hogy az állam csökkentette az oktatásügyre fordítandó támogatást. Mint mondották, amíg ez az összeg ilyen kevés, addig csak hal­mozódnak a problémák. A fiatal pedagógusok nagy7 felelősséggel szóltak szakmai kérdésekről, különösen az anyanyelvi nevelés hiányossá­gairól, valamint a hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett gyéreitekkel való foglalkozás fontosságáról, s a megvalósí­tás akadályairól. Az új adó- rendelkezések — ha nem lesz változás — tönkretehetnek olyan jó kezdeményezéseket, mint például az iskolaszövet­kezetek. A jelen szisztéma sze­rint a haszon a szükséges le­vonások felét sem fedezi. Mint ahogy mostanában minden fó­rumon lenni szokott, sok fel­szólaló festett igen lehangoló, talán túlzottan is borús képet a fiatalság közérzetét rontó tényezőkről, míg mások a kel­leténél kissé optimistábban fo­galmaztak. A fölvetett gazda­ság- és ifjúságpolitikai, társa­dalmi és ideológiai kérdések azonban túlmutattak az ifjú­sági parlament hatáskörén. Az elhangzott kérdésekre dr. Novak István válaszolt, majd a jelenlévők elfogad­ták az ifjúságpolitikai prog­ramot. Ezt követően tizenhat küldöttet választottak az ok­tatásügyben dolgozók országos ifjúsági parlamentjére és sza­vaztak arról is, milyen kérdé­seket, problémákat, javasla­tokat vessenek föl a küldöttek az országos fórumon. Körmendi Zsuzsa Ä paraszti érdekek képviselői A tsz-szövetsések története Ä magyar szövetkezeti mozgalom sajátosan fejlődött: igazodott a való­sághoz, azokhoz a történelmi gyöke­rekhez, amelyek átjárták a magyar me­zőgazdaságot. Figyelembe vette a pa­raszti érdekeket, megtartva persze a lenini elveket, de ragaszkodott a sajá­tos viszonyokhoz. Ez annak idején, a hatvanas esztendőkben nagy feltűnést keltett, hiszen korábban egyetlen szo­cializmust építő országban sem tértek el a szovjet modelltől, a kolhozformá­tól, más néven: az arteltípustól. Lénye­gében mindenütt a szovjet modellt adaptálták. Az élet azóta bebizonyította, hogy a magyar út nemcsak járható volt, ha­nem nagyon szerencsésen ötvözte — a szocialista elveket megtartva — a le­hetőséget a valósággal. Az arteltípus feltételezte a beszolgáltatási rendszert, a gépállomási hálózatot, a munkaegy­ségen alapuló elosztási és munkamód­szert,' a háztáji korlátok közé való szo­rítását. A magyar mellőzte ezeket a formákat és sajátosan fejlődve igazo­dott a magyar mezőgazdasági hagyomá­nyokhoz. Végül is a magyar forma a paraszti érdekeken, a szövetkezeti de­mokrácia kiszélesítésén alapult, s lehe­tővé tette, hogy a termelőszövetkeze­tek érdekeik védelmére szövetségbe tö­mörüljenek. Minderről szól Varga Suplic Sándor most megjelent könyve, amelynek cí­me: A területi szövetségek és a TOT megformálása 1961—1967. A kötetet a Kossuth Kiadó gondozta és a Négy évtized sorozatában látott napvilágot. Ebben a hat-hét esztendőben ment végbe ugyanis Magyarországon az a fejlődés, amely végül elvezetett 1967- hez, amikor megalakult a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa, s a me­zőgazdasági szövetkezetek első kong­resszusa abban is állást foglalt, hogy minden megyében alakuljanak területi szövetségek. Ezzel új szervek jöttek létre a magyar politikai életben. Ez á felépítés teljesen újszerű modell volt, hiszen korábban szocialista országok­ban ilyen forma nem jött létre. Mi in­dokolta az eltérést? Erre keresi a választ könyvében Var­ga Suplic Sándor. Nyomon követi a tsz-szervezést, majd azt elemzi, hogy a beszolgáltatási rendszer eltörlése mi­lyen hatással volt a szövetkezetekre. Kapcsolatba kerültek a felvásárlási szervekkel, bankokkal, tanácsokkal. Operatívabbá vált a munkájuk, s a terv­utasításos rendszert mellőzve a terme­lést egyre jobban maguk határozhatták meg, ezáltal megnőtt az önállóságuk. Lehetővé vált, hogy az érdekeiket az említett állami felvásárlási és értékesí­tő vállalatokkal egyre jobban érvénye­sítsék. S a gazdasági reform előkészí­tése nyomán lehetővé vált az is, hogy az anyagi érdekeltség és a szövetkezeti önkormányzat előtérbe kerülhessen. A szerző a továbbiakban a szövetke­zeti reformot tekinti át, idézi Kádár Jánost, aki egyik interjújában 1966- ban azt mondotta: „Az üzemek na­gyobb önállóságot kapnak, tágabb tere nyílik a kezdeményezéseknek, a dolgo­zók demokratikus jogai érvényesülésé­nek.” Ezzel a szövetkezetek élni tud­tak, s ami aztán a gyakorlatban érvé­nyesült, azt az elvek is kimondták: „A szövetkezetek működésének, az állam és a szövetkezetek viszonyának alapja a szövetkezetek önigazgatása, továbbá a szövetkezetek és az állami vállalatok egyenjogúságának elismerése és alkal­mazása.” A szövetkezeti földtulajdon kialakítása, a gépállomások felszámo­lása, a tsz-ek gépesítése is növelte ön­állóságukat, s a demokratizmust segí­tette elő. Ezután a szerző az érdekképviseleti tradíciókat tekinti át, hangsúlyozva, hogy a szövetkezeti törvény megalko­tásáig is léteztek valamiféle érdekkép­viseleti szervek, például a Miniszter- tanács által kinevezett társadalmi, ta­nácsadó testületek, mint a Termelőszö­vetkezeti Tanács, amely a kormány mellett működött, de tényleges érdek- képviseletet nem tudott betölteni, mert ném a szövetkezetek küldötteiből állt, hanem az élenjáró tsz-tagok közül be­hívott tagokból. Ismerteti azt a vitát, amely 1966-ban, 1967-ben a szövetségek és a TOT meg­alakulása körül kialakult. Egyes el­gondolások és nézetek szerint a szövet­ségek gazdasági irányítási központok lettek volna. Ez az elgondolás szerepelt még Fehér Lajosnak az 1986. decemberi pártkongresszuson elhangzott beszédé­ben, amelyben hangsúlyozta: „E szö­vetségek tehát sajátos gazdasági köz­pontok és egyben érdekképviseleti szer­vek lesznek.” Viszont 1967-ben a tsz- kongresszuson részt vevő kommunis­tákhoz intézett irányelvekből már ez a megfogalmazás hiányzott, sőt 1968. októberi, a szövetségekkel foglalkozó anyag egyenesen tiltja a gazdaságiköz- pont-jelleget. Vagyis a szövetkezeti szövetségek megmaradtak elvi-mozgalmi jellegű­nek, de a magyar elgondolás így is nagy lépést jelentett az igazi lenini szövet­kezeti elvek megvalósításában. A TOT, a tsz-kongresszusok így !s nagy szerepet töltenek be a magyar szö­vetkezeti mozgalomban, segítik a ter­melést, védik a szövetkezetek és tagok érdekeit, tevékenyen formálják a szö­vetkezetek életét. A TOT a párt számá­ra partner az agrár- és szövetkezetpoli­tika kialakításában. Ugyanis a TOT ja­vaslataiban már benne van valmennyi tsz és szövetség érdeke, s ennek birto­kában lehet kialakítani azt a szövetkéz zeti politikát, amely lehetővé teszi a szövetkezetek számára az ésszerű, igazi nagyüzemi gazdálkodást, a háztáji és melléküzemági tevékenység teljes ki­bontakoztatását. Joggal állapítja meg a szerző könyve befejező részében, hogy a területi szö­vetségek és a TOT húsz esztendeje bi­zonyítja: az érdekeltség kialakítása, mű­ködése termelőerővé vált, s elősegíti a szövetkezeti önkormányzat szélesítését, a gazdálkodás fejlődését. Ebben van az ereje. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents